True Love 4.rész

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyam melegéből. Biztos vagyok benne hogy úgy nézek ki mint valami elmebeteg. És igen így is volt, hajam szét állt mint a széna boglya, szemem karikás volt, és még vonszoltam is hozzá magam. Ki mentem a konyhába hogy igyak egy kis kávét de miért is ne pont nem volt egy csepp sem, így hát még azzal is szenvednem kellet egy kicsit. Fel ültem a konyha pultra és vártam hogy ki folyón, halk neszt halottam meg a nappaliból ezért arra felé vettem az irányomat. Luhan feküdt a kanapén de már ébren volt, rám nézett de annyira meg ijedt hogy leesett a kanapéról.

- Te szent isten. – kapott a szívéhez én meg hozzá vágtam egy párnát. Majd vissza mentem a konyhába mert ki folyt az éltető nedűm, kerestem egy bögrét és tele töltöttem azt. Miközben csináltam a kávém két kar fonódott a derekam köré.

- Nem haragudj, nem akartalak meg bántani. – mondta Luhan a fülembe

- Semmi baj. Tudom hogy borzasztóan nézek ki,bocsi. - ittam bele a kávémba

- Nemek is van?- kérdezte mire bólintottam és vissza ültem a pultra. Azaz én helyem.

- Mindig ott ülsz?- ivott kávéjába

- Általában igen. – vonok vállat. Miután elfogyasztottam a kévém elmentem a fürdőbe és próbáltam valami elfogadható külsőt kreálni magamnak. Kisebb nagyobb sikerrel és némi sminkkel sikerült is, már csak a ruha volt vissza.

Fel vettem egy fekete farmert és egy fekete pólót.

- Ez így jó?- mentem ki Luhan-hoz aki meg nézett magának

- Nem. – mondta és bement a szobámba

- De miért nem?- értetlenkedtem

- Mert úgy nézel ki benne mint a halál madár. Tessék ezeket vedd fel most. – adta a kezembe a ruhadarabokat. Egy fehér szoknyát húztam fel és egy rövid ujjú inget; a derekamnál egy barna masnis övvel. Miután átvedlettem ki mentem és Luhan elé álltam. Mosolyogva nézett végig rajtam és elém tolt egy kis topánkát aminek bőr színe volt.

- Csinos vagy. – bókolt nekem mosolyogva

- Tied az érdem. Te választottad. – mondtam

- De még is rajtad van, tehát fogadd el a dicséretet és tessék kicsit mosolyogni. – mondta mire magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem miután kordúlt egyet a hasam

- De igen. – felelte. Gyorsan össze dobtam egy kis rántottát mert egyszerű és nagyszerű. Miután be faltuk mind ketten a kis adagnak nem mondható tojás rántottát, gyorsan el mosogattam hogy később ne legyen gond vele. Aztán mind ketten elindultunk a suli felé. Persze még rengeteg időnk volt de Luhan át szeretett volna öltözni,amit meg is értem mert tegnap nálam aludt. Gyorsan ő is magára kapott valamit és már le i jött. A sulihoz érve a lassan már meg szokott banda várt minket. Chen és Jiho beszélgettek míg Lay a telefonjával babrált valamit.

- Sziasztok. - köszöntem mikor oda értem közéjük

- Hűűű .- ez volt Jiho

- Höööööö. – és pedig Chen. Lay csak végig nézett rajtam kicsit elmosolyodott és már mondott is volna valamit.

- Az én érdemem. – húzta ki magát Luhan büszkén.

- Miért is?- kérdezte Chen és Jiho is nagyon nézegetett minket

- Mert ő csak feketében akart jönni, mint egy halálmadár. – csóválta a fejét Luhan

- Ja értem. Vannak ilyen napjai. – vont vállat Jiho

- Na ma edzés lesz,jössz?- kérdezte Chen

- Muszáj. Tegnap sem voltam. – mondtam mosolyogva

- Akkor majd ott találkozunk. – mondta és már mentem is a termük felé. A nap további része gyorsan elment. Azon kaptam magam hogy már a szekrényemnél állok és ki veszem az edző táskám, majd el mentem a kijelölt teremhez és át öltöztem. Mikor készen lettem ki mentem és el kezdtem nyújtani.

- Jobban vagy már?- jött oda az edzőm és kicsit lejjebb nyomott a földön

- Igen. – mondtam és fel álltam.

- Rendben, srácok ma páros tánc lesz. – mondta mire mindenki el kezdte bekiabálni hogy ki kivel lesz.

- Nem, a párokat én választom ki. – el kezdte sorolni ki kivel lesz, én meg imádkoztam hogy Chen vagy Jiho legyen a párom. Mivel Luhannak már volt.

- Nana és mondjuk,legyen…….. Lay. – mondta ki mire az említett mellém lépett. Én meg álltam ott és azon gondolkodtam mit is vétettem előző életemben hogy ezt kapom. Nagyon jó edzésnek nézünk elébe, jeeeee.

- Na akkor,Nana és Lay troublemaker-t fogja el táncolni. A többiek meg választhatnak számot. – adta ki a parancsot és tapsolt kettőt. Lay elindult egy számára tetsző hely felé és meg állt, lassan elindultam én is. Betette a zenét és el kezdtük össze tenni a táncot, jobban mondta betanulni kezdtük el. Nagyon nehezen ment nekem, mivel ebben a számban nagyon közel állunk egymáshoz. Mikor Lay végig húzza a kezét a hátamon kiráz a hideg, de ahogy észre vettem ő nem zavartatja magát.

- Mond csak,mire figyelsz? Most rontod el harmadjára a lépést. – oktatott ki Lay

- Jól van bocs. – mondtam és beálltam a kezdő pózba. Újra el kezdtük a számot, mikor a hátamhoz ért felső testével és csípőmre vezette kezét szívem ki hagyott egy ütemet. Muszáj volt erőt vennem magamon és úgy csinálni mintha nem történt volna semmi sem. Az edzés végére elég rendesen összehoztuk a számot már kevesebbet rontottam, ami nem csak őt de engem is idegesített. Fáradtam dőltem el a padlón és próbáltam helyre állítani a légzésem. Nem tudom mit tegyek hogy ki verjem a fejemből, főleg ha ennyire közel van hozzám.

Miután ki pihentem magam fel néztem és rá kellet jönnöm hogy 1 és fél órát. Gyorsan összekaptam magam és az öltözőbe mentem, elő kerestem a ruháim majd átvettem őket. Már a felsőmet húztam volna mikor meg hallom hogy valaki be csukta az ajtót, ijedten magam elé kaptam a felsőm és megfordultam. Kikerekedett szemekkel álltam Lay előtt és ő is meg volt lepődve, végig nézett rajtam majd zavartan köhintett egyet és meg fordult.

- Ne haragudj,nem tudtam hogy bent vagy még. – mondta én meg fénysebességgel rántottam magamra a pólóm.

- Se-semmi baj. – mondtam zavartan. Meg fordult és rám nézett, elgondolkodott valamin. Vett egy nagyobb levegőt és megiramodott felém, nem tudtam mit akar ezért én hátráltam ameddig csak lehetett,de az a rohadt szekrény útban volt. Elé állt és két kezét a falnak támasztotta.

- Mi van közted és Luhan között?- kérdezte 2 perc hallgatás után

- Semmi közöd hozzá. – mondtam

- Lefeküdtetek?- kérdezte mire ki kerekedett a szemem. – Ezt nem hiszem el. Nem gondoltam volna hogy le fekszel vele. Lehet ha ezt tudom még én is lefektettelek volna. – mondta mire elöntött a düh, kezem arcán csattant. Könnyek gyűltek a szememben, nem tudtam fel fogni hogy ezt  mondja pont ő aki miatt a padlón vagyok. Nagy lendülettel löktem arrébb és ki viharoztam az öltözőből a táskámmal együtt. Nem bírtam tovább lerogytam a földre és elő tört belőlem a sírás, nem érdekelt ki lát vagy ki haja. Nem sokkal később érzem hogy valaki meg ölel és nyugtatgat.

- Annyira sajnálom. - hallom Lay hangját. – Nem tudom miért mondtam. Én annyira sajnálom. Kérlek ne sírj, kérlek. – kérlelt és halottam rajta hogy sajnálja, vagy csak én akartam ezt hallani? Félve rá néztem, fájdalom tükröződött a szemében. Fájdalmas mosollyal letörölte a könnyeimet és szorosan magához húzott.

- Senki előtt ne sírj csak előttem. – mondta és meg puszilta a fejem,de még mindig nem engedett el. Nem tudom miért de melegséggel járta át testem a közelsége,pedig most haragudnom kellene rá.

- Tegnap egy szemhunyást sem aludtam. Nem tudtam kiverni a fejemből azokat a szavakat amit mondtál. – törte meg a csendet.

- Lay ne kezd el. - mondtam

- De igen. Nekem szükségem van rád Nana. Nem vetted még észre?- kérdezte és kicsit el tolt magától és a szemembe nézett. Lassan közeledett felém, pár centi választott el engem Lay ajkaitól, mikor valaki a nevemen kiabált. Luhan volt az.

- Áh hát itt vagy. – mondta mikor oda ért hozzám egy száll vörös rózsával a kezében.

- Ezt neked hoztam. – adta át a rózsát tudomást sem véve hogy Lay hogy méregeti.

- Miért kapom?- kérdeztem és meg szagoltam a csodaszép virágot

- Egy kismadár csiripelte hogy szereted. – mosolygott rám.

- Jiho volt az a kismadár?- kérdeztem

- Bingo.

- Gyere haza kísérlek. – vette fel a táskám, közben kezet fogott Layel, rá néztem de ő csak lehajtott fejjel állt ott. Mikor ki értünk a suliból Luhan meg állt és felém fordult.

- Lay miatt sírtál tegnap?- kérdezte

- Hagyjuk ezt a témát. – kérleltem

- Jó rendben. Moziba menjünk?- kérdezte kedvesen. Annyira meg örültem hogy nem erőltette a témát hanem csak ott volt vele.

- De menjünk. – mosolyogtam rá mire ő is rám mosolygott. Elmentünk a legközelebbi mozihoz és kerestünk egy filmet. Hát hogy is mondjam a címe jó volt de a film egy tragédia volt. De szó szerint tragédia. Hol ez azzal jött össze hol az meg a másikkal, a film végére semmit nem értettem és az még tetézte is hogy japán feliratos filmet néztünk. Az még nem is lett volna baj ha kb 2 másodperc után nem veszi el a tök hosszú felíratott.  A film után haza kísért, az ajtóban meg állt és hosszasan nézett rám majd vett egy mélyebb levegőt és közelebb lépet hozzám. Szerencsére csak meg ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én mindig itt leszek neked, ne felejtsd el. – suttogta a fülembe és elengedett.

- Vigyázz hazafelé. – mondtam neki és bementem az ajtón. Elvégeztem minden esti teendőm majd álomra hajtotta a fejem. 

http://www.youtube.com/watch?v=d9BBB4FfF1w - ez az a tánc :3