True Love 6.rész

Mikor végre elrángattam Luhan a veszély forrásától, ki fújtam magam és felé fordultam. Láttam a szemében hogy mérges és nem tudja hova tenni a dolgokat.

-Kezdtem azt hinni hogy jobb vagyok mint ő, kezdtem reménykedni hogy majd észreveszel helyette. De még a mai napig is ebben bíztam de ma rá kellet jönnöm hogy semmi esélyem. – mondta majd ott hagyott. Köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Most mi van ki helyett ki? Mit akart ezzel mondani Luhan?

- Aish nem értem. – mérgelődtem de rá jöttem hogy fölösleges. Ha majd akar valamit elmondja. Hittem ebben én naiv. Lassan 2 hete már hogy Luhan hozzám sem szól csak köszön, de mintha az is nehezére esne. Csak elkerül és rám sem néz nagyon rosszul esik amit csinál.

- Min veszteket össze?- kérdezte Chen

- Azt én is szeretném tudni. – feleltem fájdalommal a szememben.

- Majd meg békél,csak idő kell neki. – ölelt meg biztatóan mire elmosolyodtam.

- Köszönöm.

- Nincs mit. – mondta kedvesen majd ő is és én is elindultuk a ki szemelt terem felé. Az egész napom csigalassúsággal telt el. Mondhatni végig szenvedtem az egész napomat, de szó szerint. Lassan de nagyon lassan eltelt az egész nap, már csak az edzés maradt hátra. Már a teremben nyújtottam és vártam a többieket. Nem kellet sokat várni mert nagy nevetésre lettem figyelmes. Luhan egy lányt karolva jött be az ajtón, rosszul esett de magam sem tudom miért hiszen én nem szeretem Luhant? Vagy igen? Mindegy nem érdekel. Lassan fel álltam de bár ne tettem volna, mert az a lány aki Luhan-nal jött. Egy hatalmasat lökött rajtam és még a lábát is ki tette. A kezemre és a lábamra estem, először nem tudtam mimet is fogjam. A bokám vagy a csuklóm, nagyon fájt.

- Meg érdemelted ribanc, Luhan oppa miattad szomorú. – mondta lenézően. Már éppen a hajam felé nyúlt mikor valaki rá kiabált.

- Jia mit műveltél?- kiabált rá Lay és leguggolt hozzám.

- Lay meg tennéd hogy nem kiabált Jia-val. – mondta Luhan és felé indult

- Akkor helyette téged csaplak ki a picsába.- kiabált rá, én meg már nem bírtam és elsírtam magam. Túl nagy volt a fájdalom a szívemben és amúgy is.

- Miért is?- kérdezte kimérten Luhan

- Mert a barátnőd kigáncsolta. Remélem most boldog vagy. – vette oda neki majd felém fordult. Mikor meglátta hogy sírok szorosan meg ölelt de fel szisszentem.

- Bocs. Hol fáj?- kérdezte

- A csuklom és a bokám. – szipogtam mire fel húzta kicsit a nadrágom

- Megdagadt elég rendesen.Mutasd a kezed. – mondta mire felé nyújtottam.

- Ez fáj. – rántottam el a kezem mikor kicsit meg nyomta.

- Ne haragudj. Lábra tudsz állni?- kérdezte mire meg próbáltam de nem ment. Le hajolt és fel vett.

- Beviszlek a nővér szóbába. – mondta és elindult velem. Gyorsan oda értünk és lefektetett az egyik ágyra. A nővér nem volt bent így ő elment meg keresni így engem egyedül hagyott. Nagy nehezen de le nyugodtan és csak néztem a plafon repedéseit. Azon kezdtem el gondolkozni hogy mennyi repedés kéne hogy ránk dőljön ez az épület, végül arra jutottam hogy igen sok. Halottam hogy nyílik az ajtó.

- Lay te vagy az?- kérdeztem

- Nem,én vagyok. – mondta Luhan lehajtott fejjel.

- Mit akarsz?- kérdeztem és elfordítottam a fejem

- Annyira sajnálom. – mondta mire cinikusan felnevettem

- Ennyit akartál?- kérdeztem és rá tekintettem. Láttam a szemében a megbánást, de nem tudott érdekelni abban a pillanatban, percben.

- Igen. Vagy is nem. – habogott össze vissza

- Akkor még mit akarsz?- kérdeztem

- Figyelj én annyira hülye voltam, nem tudom miért voltam olyan bukó. De hidd el nekem is nagyon rossz volt nélküled. – mondta és egyre közelebb jött felém és meg ölelt. Éreztem ahogy a szíve zakatol, egyre szorosabban fonta karjait körülöttem.

- Zavarok?- kérdezte valaki kimérten és az a valaki Lay volt

- Nem dehogy, megtaláltad a nővért?- kérdeztem tőle

- Már nincs bent, elviszlek egy kórházba. – jött közelebb és a karjaiba vett ismét. Lassan elindult velem és Luhan is jött velünk. A kórházban mondták hogy nincs semmi baj csak meg húzódott a bokám és a csuklóm. Adott rá valami kence izét és mondta hogy pihentessem egy kicsit. Haza bicegtem a srácokkal karöltve. Luhan a táskám vitte, Lay meg a derekamnál fogva tartott közel magához. A szívem végig a nyakamban dobogott. Nagy nehezen fel evickéltünk az emeletre is,be hívtam őket de csak Lay jött be, Luhan-nak el kellet mennie.

- Kérsz valamit?- kérdeztem és a konyha felé vettem az irányomat.

- Téged. – lehelte a nyakamba és átkarolta a derekam. Egyre közelebb és közelebb húzott magához, aztán bele csókolt a nyakamba. Egész testemet elöntötte a libabor és a bizsergés. Lassan meg fordított és a szemembe nézett, ki tűrt egy tincset a szemem elől de a keze még mindig az arcomon volt. Lassan közeledett arcával arcomhoz, pár centire az ajkaimtól meg állt és várta a reakcióm. Le hunytam a pilláim és nem kellet sokat várnom, meg éreztem puha párnáit ajkaimon. Forróság járta át az egész testem, kezeim maguktól mozogtam és Lay nyaka köré fonódtak. Bele mosolygott a csókba és derekamnál fogva húzott ennél is közelebb magához. Bele harapott alsó ajkamba mire kiszökött egy sóhaj,ezt kihasználva át dugta nyelvét a számba és táncra hívta az enyémmel. Bele túrtam selymes hajába,jól esett a közelsége. Nagyon is. Levegő hiány választott el minket egymástól. Ki pirult arccal és levegőt kapkodva néztem fel rá,ő ugyan így cselekedett mint én. Elmosolyodott és a nyakamba csókolt és megölelt.

- Tudod mióta vártam már erre?- kérdezte halkan de éreztem hogy mosolyog

- Nem. – adtam egyszerű választ mire eltávolodott tőlem és rám nézett.

- Nagyon-nagyon régóta. – mosolygott le rám és megint megcsókolt. Egyre jobban falta ajkaimat,keze fel s alá járt az oldalamon és a hátamon, majd meg állapodott a fenekemen. Kicsit bele markolt mire meg ugrottam, ő pedig bele mosolygott a csókba.

- Formás kis feneked van. – mondta két csók között Lay

- Ne már. – pirultam el. Ő csak kuncogott.

- Most mennem kell. Meg leszel egyedül is?- kérdezte hírtelen mire válaszolni nem tudtam, csak bólintottam. Fel kapta a cuccait és már ki is ment. Most akkor mi van? Csak szórakozott velem vagy talán én képzetem bele többet?

- ezt itt felejtette. – jött vissza és megcsókolt megint.

- Ne szórakozz velem. – löktem el magamtól mérgesen mire elnevette magát.

- Nem szórakozom. El felejtettem valami fontosat mondani. – lépett elém

- Mégis mit?- kérdeztem mérgesen

- Úgy szeretem mikor ilyen kis mérges vagy. – kuncogott fel

- A kérdésemre válaszolj! – rivalltam rá   

- Azt hogy szeretlek. – mondta és megölelt. Szemeim ki kerekedett és úgy néztem a plafont.

- Mi?- kérdeztem halkan

- Jól hallottad. Szeretlek. – mosolyodott el és egy apró puszit nyomott az ajkaimra majd ki ment az ajtón. Szívem össze vissza kalapált, a fejemben mindenféle zúgott össze vissza. Most mi van? Azt mondta szeret?! Jól halottam?