True Love 8.rész

Másnap hétvége volt, így elég sokáig aludhattam volna. Igen aludhattam volna. Mert valaki úgy érezte kötelessége rá csimpaszkodni arra a rohadt csengőre. Mérgesen vágtam magam mellé a takarom és úgy ahogy voltam pizsiben ( kis póló és egy rövid naciból áll) meg a kis szőrös mamuszomban csoszogtam ki az ajtóhoz. Szememet törölgetve nyitottam ki az ajtót,és egy nagy csokor virágtól semmit az ég egyatta világon semmit nem láttam.

- Öhm. – köszörültem meg a torkom hátha észre veszi magát az egyed.

- Felkeltettelek?- kérdezte félve Lay. Igen ő azaz elkövető aki felébresztett.

- Dehogy– feleltem szarkazmussal a hangomban mire elmosolyodott és a kezembe nyomta a virágot.

- Na öltözz. – csapta össze két tenyerét,mikor már bent volt a lakásomon.

- Miért?- néztem át a vállam felett miközben a virágot tettem. Nagyon szépek voltam, vörös és fehér rózsa volt a csokorban. Mosolyogva néztem a virágokra amit újdonsült barátomtól kaptam. 

- Mert ma randizni megyünk. – mondta átkarolva a derekam. Mosolyogva néztem rá mire belém csapott a felismerés villáma, hogy te hülyegyerek még mindig pizsiben állsz a barátod előtt és még fogat sem mostál.

- Ne,ne nézz rám. Fel kell öltöznöm meg minden. Ronda vagyok. – takartam el az arcom kezemmel. 

- Szeretlek ahogy vagy. Te vagy a legszebb az egész világon – vette el a kezeim arcom elől. Kerek szemekkel néztem rá,mert még mindig hihetetlen hogy szeret és itt van velem. Kuncogott a reakciómon egyet és egy puszit nyomott ajkaimra de többet nem engedtem. Be szaladtam és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan a fürdőbe mentem és fogat mostam,hajam is meg csináltam és dobtam fel egy kevés sminket. Kerestem egy fekete farmert és egy fekete trikót amire fel vettem egy fél vállas bő pólót. Miután mindennel késszen lettem ki mentem és le ültem Lay mellé aki a kanapén foglalt helyet, és a tévé adóit kapcsolgatta. Fél kezével átkarolta a vállam és úgy húzott magához még közelebb.

- Most már jobban érzed magad?- kérdezte rám sandítva huncut mosollyal az arcán. 

- Igen. – mondtam büszkén mire meg szorongatott egy kicsit. Mosolyogva hagytam magam, lassan közeledett arca felém. Lehunytam szemem és vártam hogy ajkai megérintsék ajkaimat. Nem kellett sokat várnom mert másodperceken belül ajkaimra tapadt. Éhesen falta ajkaival ajkam,néha kicsiket bele is harapott mire bele nyögtem a csókba.  Az utóbbit kihasználva át dugta nyelvét számba és táncra hívta az enyémmel. Hajába túrtam és úgy kapaszkodtam belé el ne tudjon szakadni tőlem,de nem nézett ki úgy a helyzet hogy esze ágában is lett volna el válni tőlem. Lassan rám dőlt ezzel elfektetve a kanapén, kicsit megijedtem hogy mire készül de ő is kapcsolt és leugrott rólam.

- Ne haragudj,elvesztettem a fejem. – kért bocsánatot 

- Semmi baj. Ez az én hibám is. – mosolyogtam rá mire adott egy kis puszit mert felbátorodott.

- Na gyere menjünk. – mondta és fel húzott a kanapéról. Fel vettük a cipőnket,kabátunkat,be zártam az ajtót és már sétáltunk is az utcán kézen fogva. Melegséggel töltött el mikor rá néztem össze kulcsolt kezünkre.

- Bemutatlak valakinek ma. – mondta boldogan.

- Rendben. – egyeztem bele én is mosolyogva. Sétálgattunk a városban majd fel szálltunk egy buszra és egészen a külvárosig mentünk,ahol már szép kertes házak voltak. Meg állt a busz és mi leszálltunk,nem sokat sétáltunk mert le cövekelt egy kertes két emeletes ház előtt. 

- Gyere. – húzott az ajtó felé. Szívem a nyakamban dobogott,nem tudom miért.

- Megjöttem. – kiabálta el magát Lay mire megtorpantam 

- Azt nem mond hogy itt laksz. – kérdeztem kerek szemekkel.

- Kisfiam, hát megjöttél. – jött ki egy kínai ám bár nagyon fiatalos asszony. Lay válaszolt valamit kínaiul,feltételezem válaszolt a  kérdésére. 

- És ő ki?- kérdezte már az én nyelvemen a nő, majd végig márt engem. Próbáltam kedvesen mosolyogni de mikor elfintorodott a mosolyom lehervadt.  

- Ő a barátnőm. – mondta büszkén Lay mosolyogva 

- És mi van Lin-el?- kérdezte az anyukája engem figyelembe se véve.

- Anya szakítottunk. És már nem érdekel mi van vele. Nekem Nana kell. – mondta és rám nézett. 

- Édesem gyere ki!- szólt be Lay anyukája az apjának. Mire az kijött, ő kicsit visszafogottabb volt vagyis nem ez a megfelelő szó. Áh megvan,a kisugárzása tekintélyt parancsoló volt. 

- Fiam. – lépett Lay elé és kezet fogtak.

- És ki ez a szép teremtés az oldaladon?- kérdezte kedvesen rám nézve. Mire meglepődtem azt hittem ő is olyan lesz velem mint az anyukája de kellemeset kellet csalódnom.

- Ő a barátnőm Nana. – mondta ismét büszkén mire az apukája felém lépett. 

- Nagyon örvendek kedves Nana, hívj csak ajusshinak. – mosolygott rám kedvesen 

- Rendben. – szólaltam meg először. 

- Gyertek be már vártunk titeket. – mondta ajusshi, és el kezdett be invitálni. Lay mosolyogva figyelte ahogy az  apukája be invitál a nappaliba és elő veszi a családi albumot és nagy boldogsággal mutogatja a képeket. Eleinte próbáltam vissza tartani a nevetésemet,de már nem ment. Muszáj volt ki engednem a nevetésem olyan cuki volt a képen.

- Hé apa ne már. – rimánkodott Lay de mintha meg sem halotta volna mutatta tovább a képeket. 

- Nana meg tiltom hogy meg nézd őket. – mondta határozottan mire rá sandítottam.

- Hogy mondtad?- kérdeztem egy hangúan

- Khöm csak azt hogy gyere körbe vezetlek. – köszörülte meg a torkát, mire az apukája elnevette magát.

- Látom fiam te hordod a nadrágot. – veregette meg a vállát mosolyogva mire én is el nevettem magam,majd el fogattam a felém nyújtott kezét. Nagyon szép ház volt kívül belül, az utolsó helyszín Lay szobája volt. Meg álltunk előtte majd lassan lenyomta a kilincset, előre engedet. Be léptem és körbe néztem, meg akadt a szemem az ágya melletti éjjeli szekrényén. Jobban mondva egy képkereten, oda lépkedtem és fel vettem a kezembe a képkeretet. Az a kép volt benne amit tőlem vitt el. Meg kerestem a szememmel és meg is találtam,falnak támaszkodva karba font kézzel nézett engem. Mosolyogva mutattam fel a kép keretet,mire ellökte magát a faltól és hozzám lépett.

- Miért van itt?- kérdeztem mosolyogva.

- A megérdemelt helyén van. – vont vállat és nyomott egy puszit a homlokomra 

- Gyereke késsz a vacsora. – jött be Lay anyukája.

- Pár perc és mi is megyünk. – mondta Lay. Pár perc múlva mi is le mentünk és le ültünk az asztalhoz vacsorázni. Vacsora végén megköszöntem a vacsorát és segíteni akartam Lay anyukájának de ő csak elhessegetett. Rosszul esett hogy így bánik velem nem is ismer.

- Ne foglalkozz vele. Meg kedvel majd. – vidított fel Lay, vagyis próbált.

- Ne is foglalkozz vele, zsémbes. – súgta ajusshi és meg simogatta a kezem.

- Rendben. – varázsoltam mosolyt arcomra. 

- Már értem a választásod fiam. – mondta ajusshi 

- Mire gondol ajusshi?- kérdeztem 

- Te más vagy mint Lin. Mosolygósabb és kedvesebb is vagy. – mosolygott rám az öreg kínai bácsi.

- Én is tudom, egy főnyeremény. – puszilt meg Lay. Nem sokáig maradtunk mert Lay haza akar kísérni. Buszon már fáradt voltam ezért barátom vállára hajtottam a fejem, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne aludjak el. Piros pontot nekem mert nem aludtam el, meg kérdeztem Layt hogy nem-e marad itt,mert hát már késő is volt meg a buszok sem jártak már. Persze egyből bele is ment hogy itt maradjon. Gyorsan elmentünk fürdeni persze külön-külön,majd be bujtunk az ágyba. Igen együtt mivel hallani sem akart a külön alvásról, egy kisebb hisztit is lenyomott a cél érdekében.

- Jó éjszakát kicsim. – adott egy rövidke csókot ami rövidnek indult de hosszú lett.

- Neked is. Szeretlek. – mondtam a csók után és hozz bújtam amennyire csak lehetett. Kuncogva simogatta hátamat még el nem aludtam.