True Love 5.rész

Telt múlt az idő és lassan a levegő is lehűlt, már nem elég egy kis pulcsi vagy csak egy póló. Igenis fel kell venni egy pulcsit vagy egy kiskabátot. Reggel a suli előtt vártam Luhanékat mert most előbb oda értem mint szoktam. Az utóbbi időben nagyon összemelegedtem Luhannal, nagyon sok időt töltök vele. Luhan szokott olyan jeleket adni amiből tudom hogy ő nem csak barátként tekint rám,de  én még mindig Layt szeretem. Igen nem rég jöttem rá hogy én szerettem és szeretem még midig. Valami nem engedi hogy kiverjem a fejemből, főleg mikor együtt táncolunk. Olyankor még akkor is hozzám ér mikor nem is kell, leheletét érzem nyakamban minden egyes tánc edzés során. Meg ráztam a fejem hogy ki dobjam ezeket a gondolatokat belőle. Két kar fonódott a derekam köré,ezzel ki zökkentve a gondolataiból. A parfüm illata alapján csakis Luhan lehetett.

- Szia Luhan. – mondtam egy hangúan mire jobban meg szorította a derekamat.

- Ne legyél már ilyen. – hisztizett mint egy kisgyerek miután elengedett. Én csak elnevettem magam, a kis lebiggyesztett ajkain.

- Reggelt. – köszönt Lay és meg állt mellettem. Mindig ezt csinálja, mindig olyan közel áll hozzám hogy parfümjének illata elbódít,és azt sem tudom merre vagyok fejjel előre. A hideg is kirázott egy nagyobb fuvallat miatt,összébb húztam a pulcsim.

- Tessék. – adta oda a kabátját Lay

- Fázol?- kérdezte Luhan és rám nézett majd a kabátra.

- Már nem. – mondtam mire Luhan csak elmosolyodott és meg simogatta az arcom.

- Akkor jó. Meg ne fáz nekem. – mondta kedvesen és mosolyogva

- De nyálas. – morogta Lay halkan de én mégis meg halottam

- Hogy? – kérdeztem ránézve

- Csak hogy fázol-e még?- kérdezte

- Nem. Vissza is adom,ha kell. – vettem volna le mire megfogta a kezem.

- Hagyd csak, tényleg ne fáz meg. – mondta mosolyogva

- Nana mond csak nincs kedved randizni velem?- tért a lényegre Chen a vállam átkarolva.

- Úgy kezdted. – mondtam mire elröhögte magát.

- Nehéz eset vagy édesem, de egyszer majd egyszer elviszlek vacsorázni. – mondta és ki húzta magát.

- A meki nem egy jó hely a vacsora meghívásra. – lökte oda csípőből Jiho mire mindenki elnevette magát még én is. Ezek annyira össze nőttek hogy az hihetetlen, Jiho is megtalálta a helyét a srácok között. Hülyéskednek, szívatják egymást, néha még kergetőznek is mint az 5 éves kisgyerekek. Ezeket én persze mosolyogva nézem végig.

- Ma ruhás próba lesz igaz?- kérdezte Lay a nagy csend után

- Igen. – sóhajtottam egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nem akarok magas sarkúban táncolni, félek hogy ki törik a sarka. – mondtam mire csak elmosolyodott.

- Ha ez megtörténik és elkaplak. – mondta egy féloldalas mosollyal

- Ennyi a minimum. – feleltem mire elnevette magát. Azok a kis gödröcskék mikor nevet és megjelenik, olyan édes. El is felejtettem hogy őt bámulom, teljesen transzba estem.

- Nyugi nem lesz semmi baj, de ha igen akkor is megvédelek. – mondta és ő is engem kémlelt. Miért csinálja ezt velem?

- Lassan menni kéne. – nyögtem ki nehezen, mire bólintott egyet és elindultunk. Külön emeleten voltak a termeink, az enyém a másodikon még az övé az elsőn.

Már a lépcsőfokon álltam mikor megfogta a kezem, hátra néztem. Lay túl közel állt hozzám, lélegzet visszafojtva néztem a szemébe. Szívem vagy 2 ütemet hagyott ki.

-A kabátom,visszakapom?- kérdezte mire leesett mit is akart. Én hülye meg többet gondoltam bele mint kellet volna.

- Tessék. – adtam oda neki a kabátját mire kezével arcomhoz nyúlt és közelebb húzott, és egy óvatos  és gyenge puszit nyomott arcomra. Szívem hevese kezdett el dobogni és pír öntötte el az arcomat. Mikor eltávolodott tőlem rám mosolygott és még egyszer meg simogatta az arcomat. Le dermedve figyeltem ahogy elmegy.

Magamhoz sem tértem csak akkor mikor Jiho meg lökött egy kicsit.

- Tessék?

- Mit bámultál ennyire?

- Semmit. Menjünk órára. – mondtam és elindultam a kijelölt terem felé. Egész nap Lay-en agyaltam meg a hülye pusziján. Edzés előtt még felvettem a ruhát és a magas sarkút amit annyira szerettem, majd ki mentem az öltözőből és a terembe mentem.

- Ejha. – adott hangot magának Chen, majd a mellette háttal álló Luhant és Jihot lökte meg. Mind a ketten meg fordultam és csak néztek, egy szót sem szóltak.

- Ennyire rossz?- kérdeztem félve mire Luhan elém lépet

- Ellenkezőleg. Nagyon csinos vagy. – mondta kedvesen és mosolyogva

- A csinos enyhe kifejezés. Szexi vagy törpe. – veregette meg a vállam Jiho mire elnevettem magam.

- Kezdek féltékeny lenni Layre. .- tanakodott Chen

- Lehetsz is. – mondta Lay mögöttem állva. Hátra fordultam és végig néztem rajta. Fekete farmer,fekete v alakú felső és fekete bőr dzseki; haja kicsit be volt lőve mint reggel és az a mosoly ahogy engem nézett. Kész vége, levegőt venni is el felejtettem a bambulásomban.

- Gyere menjünk. – foga meg a kezem gyengéden és a helyünk felé húzott. Ott be álltunk majd el kezdtünk táncolni. Miért is ne nem én lettem volna ha nem csúszok meg,mert valaki ki öntötte a vízét és nem törölte fel. Kis híja volt hogy hanyatt essek de Lay elkapott. Elég közel volt az arca az enyémhez,ennek köszönhetően eszembe jutott a reggeli tette és egész arcom paradicsommá változott. Ő csak a szemembe nézett és csak mosolygott,aztán lassan felegyenesedett velem együtt.

- Én mondtam,hogy elkaplak. – mosolygott rám

- Köszönöm. – nyögtem ki nehezen és alig halhatóan

- Nincs mit. – adott egy puszit a homlokomra, aztán elment beszélni az edzővel hogy mi is volt a baj. 1 óra edzés után a tanár haza terelt minket aminek kifejezetten örültem neki. Gyorsan átöltöztem és ki mentem az öltöző ajtaján.

- Mehetünk?- kérdezte Luhan mosolyogva de,láttam rajta hogy valami bántja

- Igen. De van valami baj?- kérdeztem félve

- Semmi. – felelte de látszott rajta hogy hazudik.

- Ha most nem mondod el mi a bajod én tudom mit csinálok veled. – fenyegettem meg mire elmosolyodott.

- Miért van az ha veled vagyok minden bajom elszáll?- kérdezte és közelebb lépve magához ölelt

- Mert én vagyok a legjobb. – mondtam evetve és átölelve őt. Ez az ölelés nem olyan volt mint mikor  Lay ölelt meg, itt nem dobogott a szívem a nyakamba és levegőt is rendesen kaptam.

- Miért Lay és nem én?- kérdezte hírtelen Luhan de még mindig engem ölelve. El akartam tőle távolodni hogy a szemébe tudjak nézni de nem engedte

- Csak még egy kicsit. Ígérem nem hozom fel többet ezt. – mondta és szorosabbra fogta a kezét körülöttem.

- Meg tudhatnám mi folyik itt?- halottam egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.

- Mégis mi közöd van hozzá?- kérdezte Luhan Laytől aki karba font kézzel állt és hol engem hogy Luhant nézte.

- A kérdésemre válaszolj!- mondta kimérten mire Luhan csak elmosolyodott majd magához húzott, kezei közé fogta az arcomat és közelített az arcával az arcomhoz. Szemeim ki kerekedtek, pár centi választott el minket egymástól mikor valaki elrántott. Lay volt az, a szemi csak úgy izzottak a dühtől. Ha szemmel ölni lehetett volna Luhan már rég halott lenne. Féltem hogy mi lesz ha ezek ketten egymásnak ugranak.

- Fiuk bele ne merjetek kezdeni!- mondtam idegesen és közéjük álltam

- De majdnem meg csókolt. – mérgelődött Lay 

- Azért még kapni fog, de nem hiszem hogy bármi közöd is lenne hozzá. – mondtam de legbelül majd ki ugrottam a bőrömből az örömtől.

- Luhan te pedig gyere. – rántottam egyet rajta és ott hagytuk Layt. Nem tudom hogy beszéljem ezt meg Luhannal de muszáj lesz. Már nincs vissza út