Terue Love 7.rész

Este nem valami sokat aludtam. Végig az járt a fejemben amit Lay mondott és az a bizonyos két csók amivel megajándékozott. Reggel az órám csörgése előtt keltem fel és mentem a fürdőbe, gyorsan kicsinosítottam magam. Na jó nem vittem túlzásba fel vettem egy fekete farmert egy kék pólóval. Hajamat össze kötöttem mert idegesített már, ki mentem a konyhába és meg reggeliztem.
Gyorsan elmostam a tányéromat meg a poharamat,hogy később már ne keljen. Magamra rántottam a kabátom és a cipőm,aztán nagy hévvel léptem ki az ajtón de valakinek neki mentem.
- Bocsánat. – kértem elnézést mire akinek neki mentem csak bólintott és tovább ment. Mivel hideg volt úgy gondoltam busszal megyek, hát persze csak gondoltam lekéstem és baktathattam a suli felé téli időben. Mire az egyetem elé értem kezem,lábam lefagyott.
- Kis Rudolf. – röhögte ki a piros orrom Jiho
- Nekem tetszik. – mondta Lay és mögém lépve átölelt. Nem is tudtam hogy ő is ide ért hozzánk. De jól esett a belőle áradó melegség.
- Szépek vagytok fiatalok. – mondta mosolyogva Chen
- Te meg hülye. – mondtam mire Lay és Jiho elröhögte magát. Chen meg csak megrántotta a vállát.
- Hello. – köszönt Luhan mikor közénk ért. Végig nézett rajtam és Lay-en,féltem mi lesz a reakciója de csak elmosolyodott és bólintott egyet. Nem értettem minek bólintott,de mikor éreztem hogy Lay is bólint egyet rá jöttem hogy ez neki szól.
- Ma lesz a bemutató. – mondta ki Jiho mire görcsbe rándult a gyomrom. Igaz még pihentetnem kell a lábam ezért fogok cipőben táncolni,de akkor is. Félek hogy mi lesz.
- Nyugi, mi leszünk a legjobbak. – súgta fülembe
- Még szép. – mosolyogtam rá,mire kaptam egy pici puszit.
- Gerle pár ideje menni. – mondta Chen mire teljesen elpirultam. Lay kuncogva húzott magához.
- Beszélhetnénk?- jött oda hozzánk Luhan
- Persze,de szerintem nem velem. Úgy hogy itt is hagylak titeket. – mondta Lay és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Együtt vagytok?- kérdezte Luhan
- Nem. Mármint nem tudom. – hebegtem össze-vissza.
- Mi az hogy nem tudod? Szereted?- kérdezte
- Nem tudom. – mondtam
- Ez kész. – röhögte el magát Luhan
- Nagyon vicces. – vágtam oda neki mire abba hagyta a röhögést és elkomolyodott.
- A szíved hevesen dobog mikor vele vagy?A fellegekben érzed magad vele?Zavarba tud hozni akár egy érintésével is?- tette fel sorjában a kérdéseket.
- Azt hiszem igen. – mondtam mire elmosolyodott
- Na végre. – tette össze két kezét,aztán megölelt.
- Ez az utolsó és többet nem ölelek meg így ígérem. – mondta  és szorosabbra fogta kezeit körülöttem. Én is megöleltem,és közben kicsit simogattam a hátát. Amolyan nyugtatás képen,vagy tudom is én. Lassan leengedte kezeit hátamról és meg fogta a kezem.
- Én mindig itt leszek neked,bármi is bánt hozzám bármikor jöhetsz. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. – nézett végig mélyen a szemembe.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá
- De ha megbánt én esküszöm kinyírom. – mondta komolyan de nem sokáig bírta,elnevette magát. Azon a cuki kis nevetésén. Miután minden fontos dolgot megbeszéltünk dolgokat,bementünk mert már nagyon fáztam. Bent már rég folyt az óra így nem akartam meg zavarni az órát,ezért kicsengetésig kint ültem az egyik padon. Kicsengetéskor ott maradtam hátha meg keres valaki és így is lett, nem telt bele 5 perc és már valaki engem átkarolva le huppant mellém.
- Mért nem voltál előadáson?- kérdezte Lay
- Mert késtem vagy fél órát ezért nem mentem be. – vontam vállat.
- Rossz kislány,büntetést érdemel. – mondta pajkosan mire rá kaptam a tekintetem. Ezt kihasználva hajolt oda hozzám és megcsókolt. Egyik kezével arcomat cirógatta,míg másik kezével enyémet kereste. Miután megtalálta össze fonta ujjainkat. Csókunkat ő szakítottam meg,nem mertem rá nézni mert úgy elpirultam.
- Nem hagyom,hogy elvegyenek tőlem. – fogta szorosabban a kezem és egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez azt jelenti hogy mi…- kezdtem bele de féltem folytatni
- Ha arra utalsz,hogy együtt vagyunk-e a válasz egyszerű. – felelte de választ nem mondott ezért rá néztem.
- Igen együtt vagyunk. Már ha te is ezt akarod. – bátortalanodott el egy kicsit. Ez nagyon aranyos tulajdonsága.
- Még szép. – vettem erőt magamon és mondtam ki amit már régóta rejtek magamban. Mikor hallotta válaszom szemei fel csillantak és mondott valamit kínaiul de nem igazán értettem.
- Mit mondtál?- kérdeztem
- Hogy nagyon szeretlek. – apró puszikkal ajándékozott meg ajkaimon.
- Fiatalok ne itt előttem. – mosolyogva nézett minket Chen
- Mintha te olyan öreg lennél. – mosolyogtam rá,de eszem ágában sem volt elengedni Lay kezét.
- Hát felettem már eljárt az idő,a csontjaimban érzem itt a vég. – játszotta az öreget. És komolyan nagyon jól játszotta,tényleg el lehetett volna hinni ha kicsit öregebb lett volna vagy tudom is én. Bár mondjuk ez nem csoda hiszen,színjátszos osztályban van. Luhan is csatlakozott hozzánk,aki úgy szint élvezte ahogy Chen hülyét csinál magából és ő is csatlakozott hozzá. Tőlünk zengett az egész folyosó annyira nevettünk, a könnyem folyt már a végén. Így jól elkentem a szemfestékemet.
- Kicsim nézz ide. – fordított maga felé Lay,és elkezdte letörölni az elfolyt festéket. De én még mindig sokkos hatásban voltam, a kicsim szócska után.
- Már rég ki akartam mondani. – mondta mikor végzett velem.
- Milyen régóta?- kíváncsiskodtam
- Legyen elég hogy régóta. – húzta az agyam.
- Naaa mond el. – kérleltem és boci szemekkel néztem rá.
- Majd egyszer. - puszilt meg
- Gonosz. – motyogtam az orrom alatt.
- Nem csak férfi. – mondta rám sem nézve. De tudtam hogy nekem szól. Miután becsengettek mentem én is az órámra ahogy a többiek is. Egész nap a szünetekben találkoztunk és folytattuk ott a hülyeséget ahol abba hagytuk.  Kaptunk pár lenéző nézést,de mikor jobban megnézték a srácokat(a lányok) akkor kicsit meghökkentek.
- Haza mész?- kérdezte Jiho
- Igen. Fáradt vagyok. Te? – mondtam
- Én még itt rohadok. Be kell pótolnom pár kimaradt edzést. – mondta fancsali képpel.
- Sok sikert. – veregettem meg a vállát, majd fel vettem a táskám és ki indultam a suliból.
- Haza kísérlek. – kulcsolta össze kezeinket Lay. Egészen hazáig kísért és sokat beszélgettünk közben. Neki sem állt be a szája és nekem sem,ami nagyon jó volt mert így nem volt köztünk kínos csend. A lakásom ajtaja előtt egy hosszú csókkal búcsúzott el, mert mennie kellet az anyukájához,aki most jött Kínából. Fáradtam rogytam le a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Sokszor játszottam le az egész napot a fejemben,főleg a csókunkat Lay-el, vagy mikor megkérdezte lennék-e a barátnője. Mert ha úgy vesszük akkor meg kérdezte. De hiába játszottam le annyiszor a képeket a fejemben mindig ugyan az lett a vége. Visítva fogtam kezeim közé az arcom, mert tudtam hogy vörös vagyok mint a rák.
Gyorsan lefürödtem és be vetődtem a puha kis ágyacskámba. Nem kellet szenvednem hogy elaludjak mert amint a fejem a párnához ért én el aludtam. Mint akit fejbe vertek.