True Love 3.rész

A mai napom teljesen katasztrófa. Kezd elegem lenni, hogy mindenki engem hibáztat mindenért. Na, jó kezdjük az elején!

A reggelem ugyan úgy ment, mint mindig; bekaptam pár falatot, elvégeztem a teendőim a fürdőben majd kiléptem az ajtón.

- Jó reggelt. – köszönt rám valaki mögöttem. A szívem majd ki esett a helyéről annyira megijedtem; lassan hátra fordultam:

- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten

- Jöttem, hogy együtt menjünk suliba. – mondta

- És miért velem?- kérdeztem

- Mert veled akarok menni. – mondta

- Lay, kezd elegem lenni ebből, menj a barátnőddel! – mentem el mellette és meg nyomtam a hívó gombot. Már beszálltam, amikor ő is belépett mellém; nem akartam vele egy légtérbe lenni, mert így is nehéz.

- Luhan mondta, hogy jobban vagy már. Tényleg semmi bajod? Olyan frusztrált vagy.

- Igen Lay az vagyok. És tudod miért?- néztem rá de, ő nemlegesen meg rázta a fejét. – Azért mert te betolakodtál az életembe, és beférkőzted magad a szívembe! Aztán tegnap amikor Luhan jött, te teljesen megváltoztál, aztán ott hagytál egy teljesen idegen fiúval és szaladtál a barátnődhöz! - igen kimondtam mindent, ami zavart vele kapcsolatban.

- Én…- kezdett bele, de közbe vágtam

- Csak ne mond, hogy sajnálom. Hagyj békén és foglalkozz a barátnőddel! – mondtam majd ki szálltam a liftből, és ott hagytam őt. Nem sokáig jutottam, mert valaki meg fogta a kezem.

- Beszéljük, meg kérlek! - mondta Lay de, nem hagytam magam.

- Nem, hagyj békén!- mondtam és elindultam a suli felé. Ma is ott találkoztam Luhannal ahol tegnap is. Mosolyogva várt széttárt karokkal.

- Nanaaaaa! - kiáltott és megölelgetett.

- Luhan! Összetörsz. – nevettem el magam

- Cső haver! – pacsizott le Luhan Lay-el

- Megint együtt jöttetek?- kérdezte Luhan szemöldökét emelgetve

- Igen. – válaszolta tömören Lay és már a sulinál is voltunk. Lay barátnője ott várt minket Chan-el. Mikor meg láttak minket Chen elmosolyodott a lány meg inkább csak végig mért és elfintorodott.

- Látom nem vagy szimpatikus Lin-nél. – nevetteel magát Luhan

- Hát nem igazán. – mondtam én is kicsit mosolyogva

- Sziasztok. – köszöntem mikor oda értem

- Kicsi lány, mizu?- kérdezte Chen

- Nem sok. Veled?- kérdeztem

- Most már szebb a napom, hogy itt vagy nekem. – fogta meg a kezem.

- Ő már foglalt!- vette ki a kezem Luhan Chen kezei közül.

- Mi?! Ne már!- siránkozott Chen nevetve

- De, de.- mondta Luhan mosolyogva

- És ha szabad tudni ki foglalta le magának?- kérdezte Lay barátnője nem kedvesen

- Miért érdekel ez téged Lin?- kérdezte Luhan

- Csak mert!- mondta

- Hát akkor én meg nem mondom el. – rántotta meg a vállát Luhan. Én csak néztem, ahogy Lin egyre jobban mászik rá Ley-re, akinek ez nem igazán tetszett, de Lin nem zavartatta magát. Elkezdte csókolgatni, nem bírtam nézni nem volt hozzá gyomrom. Luhan észrevette és magához ölelt, így nem láttam semmit.

- Szia húgi. – köszönt nekem Jiho. Elengedtem Luhant és oda mentem hozzá. Megölelt és egy puszit nyomott a fejemre (ez az egyik szokása).

- Hello. – köszönt Luhan és közben visszahúzott magához.

- Na, csak…- kezdett bele Jiho.

- Eszedbe se jusson! - mondtam mire elnevette magát.

- Akkor jó. Amúgy azok mit művelnek ott?- nézett ferdén Layékre, akik még mindig falták egymást - vagyis Lin falta Layt.

- Nem tudom, de lassan lesz egy biosz óránk is. – röhögte el magát Chen

- Ez undorító. – mondtam halkan de Jiho és Luhan meghallotta és elröhögték magukat.

- Hát van benne valami. De komolyan én eddig azt hittem a srác hordja a gatyát, és ő támadja majd le a csajt de, látom, fordítva van. – röhögött még mindig Jiho

- Lay hordja a gatyát,csak Lin féltékeny, ennyi. – vonja meg a vállát Chen, aki idő közben közelebb jött hozzánk, mert már őt is idegesítette a két nyalakodó.

- Mégis kire féltékeny?- kérdeztem

- Rád! – mondták mind a hárman szinkronban

- Mert?- értetlenkedtem tovább

- Még szerencse hogy szép vagy. – mondta Jiho mire megütöttem egy kicsit

- Na, jól van gerlepár,elég lesz már! – szólt rájuk Luhan mérgesen, mert már tényleg idegesített minket

- Csak nem féltékeny vagy, Luhan?- kérdezte cinikusan Lin

- Arra hogy úgy viselkedsz, mint egy utcalány?- kérdezte Luhan kíméletlenül. Lin válasza csak annyi volt, hogy akkora pofont adott Luhannak, hogy még nekem is fájt, majd felém lépett és lendítette a kezét de Luhan elém állt és meg fogta.

- Eszedbe ne jusson. – lökte arrébb Lint

- Lay most vidd el innen. – szólt rá Chen is Lay fogta a barátnőjét és elhúzta tőlünk. Lassan mi is megindultunk az osztályunk felé, egész nap csak jegyzeteltem és jegyzeteltem. A nap végére azt hittem leszakad a karom a helyéről, már pakoltam össze a dolgaimat csak én voltam a teremben és Jiho, mikor valaki hangosan ki vágta az ajtót és becsörtetett. Ijedten fordultam meg, de bár ne tettem volna. Akkora pofont kaptam, hogy leültem a székemre, a pofon helye csak úgy sajgott. Jihora néztem, aki csak kerek szemekkel nézett hol rám hol pedig a támadómra. Lin volt az és csak úgy fortyogott a dühtől.

- Hála neked Lay szakított velem, minden a te hibád te utolsó lotyó. – kiabálta a képembe és megint felpofozott. - Ha nem lennél, akkor még mindig együtt lennénk. – kiabált még mindig, de most én húztam fel magam és felálltam majd lekevertem neki én is egy pofont.

- Nem az én hibám. Nem csináltam semmit, nézz magadba!- mondtam, újra lendült a keze, de valaki meg fogta.

- Eszednél vagy? Mégis mit képzelsz te magadról? Neki ehhez semmi köze sincs, ez csak rád és rám tartózik!- kiabált vele Lay majd elengedte a kezét és az enyémet fogta meg. Elhúzott onnan egy csendesebb kis hely felé; ott meg állt, de még mindig fogta a kezem; sóhajtott egy nagyobbat majd felém fordult és másik kezét arcomra tette majd végigsimított a piros tenyérnyomon..

- Annyira sajnálom. – mondta fájdalmas arccal.

- Sajnálhatod is. Miért kellet szakítanod vele? És miért engem okol? De tudod mit nem kell válaszolnod rá, csak tegyél meg nekem egy szívességet és hagyj békén. Ne küld utána  Luhan hogy mi van velem, ne gyere reggel hozzám hogy menjünk együtt. Csak hagyj békén és tegyünk úgy mintha nem is ismernénk egymást. – mondtam majd ki téptem keze közül a kezem és ott hagytam. Könnyeimet fogtam vissza, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne sírjam el magam előtte. El kezdtem szaladni, beszaladtam a termünkbe ahol a cuccom volt. Fel vettem majd ki mentem a teremből. Már a kapunál jártam mikor már nem bírtam tovább, elsírtam magam.

- Hé Nana minden rendben?- jött oda hozzám Luhan. Nem tudtam meg szólalni csak hozzá bújtam és tovább sírtam. Ő meg ölelt és simogatta a hátam, próbált megnyugtatni de nem sikerült neki. Mikor már meg nyugodtam rá néztem könnyes szemmel.

- Gyere haza kísérlek. – mondta és átkarolta a vállam és meg indultunk haza. Mikor haza értem be hívtam, hogy igyon velem valamit.

- Mis volt a baj?- kérdezte mire vettem egy nagy levegőt és el meséltem neki mindent ami volt. És újra elő tört belőlem a sírás, letette a poharát és oda jött hozzám és meg ölelt.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott de nekem bőven elég volt. Az este folyamán még mindig sírtam de Luhan erősnek bizonyult mert végig velem maradt. Nem sokra emlékszem mert álomba sírtam magam hosszak szenvedés után.

A gonosz exbarátnő Lin >.<