True Love 1.rész

Minden egy tavaszi esős napon kezdődött, mindenki szaladt, hogy keressen valami menedéket. Engem annyira nem is érdekelt, hogy elázok vagy sem, csak mentem előre, de magam sem tudtam merre. Már nagyon vizes voltam, amikor valaki nekem jött, fellökött és én a földön kötöttem ki; felnéztem s egy srác állt előttem, aki kezét nyújtotta felém.

- Ne haragudj, nem tudom merre járt a fejem – szabadkozott miután felsegített.

- Semmi baj. Én sem figyeltem. - mondtam és kicsit letisztogattam magam kisebb-nagyobb sikerrel. A srác még mindig előttem állt s engem nézett, én is végig néztem rajta, nem is nézett ki rosszul. Egész helyes volt. Te szent isten miket gondolok én?! Még csak nem is ismerem!

- Meghívhatlak valamire kárpótlás képen?.- kérdezte mosolyogva.

- Hát nem is tudom. - mondtam

- Na, kérlek. – kérlelt.

- De hát nem is ismerlek!- mondtam, ő mire elgondolkodott.

- Ez igaz! Akkor hát bemutatkozom. Örülők hogy meg ismerhetlek, a nevem Zhang Yi Xing de a barátaimnak csak Lay. Téged hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva.

- Kim Nana, örvendek! – mutatkoztam be én is.

- Hát akkor már ismerjük egymást tehát egy kávé, vagy esetleg forró csoki?- kérdezte.

- Nem is tudom… - tanakodtam még egy kicsit.

- Na, kérlek. Jóvá akarom tenni, hogy fellöktelek .- mondta tarkóját vakarva

- Legyen! - adtam be a derekam, mire megragadta a kezem, és húzni kezdett egy számára szimpatikus irányba. 5 perc séta után meg is álltunk egy kínai étterem előtt, bementünk majd leültünk. Nagyon szép kis étterem volt; hangulatos és nagy tömeg sincs, épp megfelelő.

- Ez a kedvenc éttermem. - mondta Lay.

- Nagyon aranyos kis hely ez. - mondtam neki mire elmosolyodott.

- Miért voltál az utcán ilyen borzalmas időben?- kérdezte Lay.

- Hát nem volt jó kedvem, ezért elindultam sétálni. Aztán el kezdett esni az eső, de engem ez egyáltalán nem zavart még akkor se, amikor az emberek elrohantak mellettem menedéket keresve. Aztán találkoztam veled. - fejeztem be a mondatom

- És miért voltál szomorú?- kérdezte kedvesen;  és láttam rajta, hogy tényleg érdekli mi a szomorúságom oka, amin kicsit meg is lepődtem, mert nem találkoztam ilyen emberrel ezelőtt.

- Az világon az a legrosszabb, ha olyan bánt meg és árul el, akit mindennél jobban szeretsz, és megbízol benne. Ő nem volt más; mint a legjobb barátnőm és a barátom. Mindent elmondtam a barátnőmnek ő persze tanácsokat adott, hogy hogyan is kellene egy adott helyzetben cselekednem és én persze gondolkodás nélkül megfogadtam minden tanácsát. Ennek az lett a vége, hogy nem vettem észre hogy egyre jobban ki jöttek egymással, ami először nem is zavart de, kicsit később már igen. Amikor már észre sem vesznek, annyira el vannak foglalva egymással, az már zavaró tud lenni. Ám ez még csak a kezdet volt, a hab a tortán  amikor rajta az volt, hogy kaptam őket ahogy egymást falják. Akkor és ott darabokra tört a szívem. Kirohantam a lakásból egyenesen az utcára, ahol találkoztam veled. - mondtam végig és bele ittam az innivalómba

- Hát ez nem semmi. – mondta csodálkozva Lay. - Hogy volt képes erre a barátnőd?! - hitetlenkedett én pedig csak figyeltem ezt a reakciót.

- Magam sem tudom. – túrtam bele hajamba.

- Oh, bocs! Nem akartam feleleveníteni a dolgokat. – mondta sajnálattal a szemében.

- Ugyan, semmi baj én öntöttem ki neked a szívem. – mondtam és kicsit elmosolyodtam.

- Nem akarod el mondani ki volt az a srác?Mert, ha akarod, én agyon ütöm. – mondta mire elnevettem magam, ő pedig mosolyogva figyelt engem.

- Szép a mosolyod. – mondta mire kicsit zavarba jöttem, lehajtottam a fejem hátha nem veszi észre pirospozsgás arcomat. Ő csak kuncogott egy jót magában.

 - És hova valósi vagy? – törtem meg a pillanatnyi csendet közöttünk.

- Kínából jöttem ide tanulni. – mondta mire elmosolyodtam

- Akkor már értem miért ide hoztál. - mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott

- Olyan nehéz rendes kínait találni. – mondta két nevetés között. Néztem, ahogy mosolyog, gyönyörű mosolya volt. És azok a kis gödröcskék, amik meg jelentek mikor elmosolyodott, valami csoda volt. Már vagy 2 órája ülünk itt és beszélgetünk mindenféléről.

- Lassan mennem kéne, mert besötétedett. – mondtam mire rám kapta a tekintetét. Kinézett az ablakon és benne is tudatosult, hogy eléggé elbeszélgettük az időt.

- Rendben,de azt nem hagyom, hogy egyedül menj haza! Ki tudja, mi történhet; haza kísérlek; ha nem baj. - mondta komolyan.

- Van más választásom?- kérdeztem.

- Öhhh… nincs! –mondta és elmosolyodott. Lay fizetett és megindultunk a lakásom felé, egész úton beszélgettünk és nagyon elvoltunk egymással. Mikor a házhoz értünk ott sem ment el, hanem felkísért egyészen a lakásom ajtajáig. Ott meg álltunk, én előhalásztam a kulcsom és ki nyitottam az ajtót. Nem akartam, hogy csak úgy elmenjen.

- Nem akarsz bejönni?- kérdeztem és éreztem, hogy kicsit elpirultam.

- Ha nem zavarok. – mondta mosolyogva, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Nem gyere csak nyugodtan. - mondtam és bementünk mind a ketten.

- Kérsz valamit inni? .- kérdeztem és közben megindultam a konyha felé.

- Egy pohár narancslevet, ha van. – mondta Lay.

- Rendben, addig nyugodtan ülj le a nappaliban. – mondtam neki és közben elő vettem 2 poharat, töltöttem mind a kettőbe innivalót majd ki vittem. Lay éppen a képes albumomat nézte, amit kint felejtettem a dohányzó asztalon.

- Tessék. - adtam oda neki az innivalóját ő csak elvette és csak letette az asztalra, teljesen el volt merülve abban, hogy a gáz képeimet nézegesse. Épp egy elég gáz kép jött volna, amikor kikaptam kezéből az albumot.

- Na, most miért?- kérdezte csodálkozva.

- A következő képet te sem akarod megnézni! – mondtam mire felvonta szemöldökét

- Azt had döntsem el én. – mondta és közelíteni kezdett felém. Hátam mögé rejtettem az albumot, és hátráltam, mígnem a fal meg állított. Lay pedig két kezét a falra tette ezzel engem csapdába ejtve, egy ideig szemeztünk majd egyik kezét levezette egészen a derekamig. Bele kapaszkodott és magához húzott, szívem egy ütemet ki is hagyott. Kezét lassan felvezette a hátamra majd onnan a kezemre, lassan meg fogta és ki vette az albumot a markomból. Nyomott egy puszit a homlokomra és visszament a nappaliba, helyet foglalt a kanapén, én pedig ott álltam, mint egy darab fa. Meg ráztam a fejem és visszamentem, de nem mertem rá nézni, féltem, hogy megint zavarba hoz. Főleg az előbb történtek után.

- Szerinted gáz ez a kép? .- kérdezi hitetlenkedve és felmutatta a képet, amit utálok magamról.

- Igen – válaszoltam teljesen komolyan.

- Te most ugye szórakozol velem?

- Én aztán nem. Nem szeretem az a képet. Legszívesebben ki dobnám. – mondtam és el is vettem tőle; megindultam a kuka felé. Már majdnem ki is dobtam mikor Lay elkapta a kezem. - Akkor ezt most meg mentem! – mondta és a zsebébe csúsztatta a képemet, én csak lestem, mint hal a szatyorban. - Minek tetted el? - kérdeztem kicsit félve a választól.

- Meg tartom – mondta egyszerűen

- Nem kell ki is dobhatod. Meg amúgy, is minek tartanád meg?- kérdeztem.

- Nem fogom kidobni! Ne szórakozz már. És azért tartom meg, mert tetszik. - mondta mosolyogva. Én csak zavaromban lehajtottam a fejem.

- Lassan mennem kell nekem is. Add a telefonod! – kérte el én meg gondolkodás nélkül oda adtam neki. Babrált vele valamit majd visszaadta, aztán megcsörrent a telefonja.

- Elmentettem a számod. Gyere ide egy kicsit és mosolyogj! – mondta én meg sem mozdultam ezért ő jött oda hozzám. Átkarolta a vállam, telefonját magasba emelte és elmosolyodott, én persze csak őt néztem. Mikor kész lett a kép meg nézte és megmosolyogta a látványt. - Jó lett a kép. – mondta majd a zsebébe dugta a telefonját és meg indult az ajtó felé. Ki kísértem, meg vártam még elkészül.

- Vigyázz hazafelé! – mondtam az ajtóban állva.

- Nyugi nem lesz semmi bajom. Szép álmokat Nana – mondta és közelebb jött megölelt és nyomott egy puszit a fejemre aztán elment. Én néztem még távolodó alakját majd bementem a lakásba. Az este folyamán még lefürödtem és elvégeztem minden ügyes bajos dolgomat is, néztem még egy kicsit a tv-t, de nem tudtam koncentrálni rá. Folyton Lay és a mosolya járt a fejemben. Teljesen elcsavarta a fejem, pedig el döntöttem hogy soha egy fiúba sem leszek szerelmes vagy bízok meg többé. Erre tessék! Még egy napja sem ismerem és már egy képem nála van, ráadásul még a telefonszámom is megadtam neki, beengedtem a lakásba, arról nem is beszélve, hogy megölelt és puszit is adott. Lassan elbattyogtam a szobámig, eldőltem az ágyamon, és mosollyal az arcomon aludtam el. Reménykedve vártam a holnapot, hátha találkozom majd vele.