True Love 2.rész

Reggel a vekker ricsajára keltem fel, kedvem lett volna a falhoz vágni, de gyorsan tudatosult bennem, hogy suliba kell mennem. Lassan ki keltem a meleg és puha ágyamból, és a fürdő felé vettem az irányt. Elkészültem, felöltöztem, feldobtam egy alap sminket; összedobtam valami gyors és könnyű reggelit. Amikor késszen lett megreggeliztem; betettem pár dolgot a táskámba és meg indultam az egyetemre, ki léptem az ajtón és bezártam azt. Épp indultam a lift felé, amikor valaki megkocogtatta a vállam, annyira megijedtem, hogy a szívem is kihagyott egy ütemet. Lassan hátra fordultam és Lay állt mögöttem mosolyogva.

- Jó reggelt. - mondta mosollyal az arcán ez engem is mosolygásra késztetett.

- Jó reggelt. Mi járatban? – kérdeztem.

- Gondoltam mehetnénk együtt az egyetemre. - felelte Lay.

- Akkor mehetünk is. – mondtam mosolyogva. Beszálltunk a liftbe és meg nyomtam a gombot; éreztem magamon Lay tekintetét, de erőt vettem magamon és nem néztem felé. Mikor megállt a lift kiszálltunk, majd elindultunk az iskola felé.

- Ya, haver!- kiabált egy srác, de én figyelmen kívül hagytam és mentem volna, viszont Lay megfogta a kezem.

- Luhan hát te? - kérdezte Lay.

- Egyetem és te? Ne is mond, ő a barátnőd? - nézett rám mosolyogva.

- Ő nem a barátnőm. – mondta Lay, de olyan hangnemben mintha mérges lett volna, ami kicsit zavart is.

- Akkor megtudhatom a becses neved, szépségem? - kérdezte Luhan.

- Kim Nana, örvendek. – mutatkoztam be.

- Én is örvendek, a nevem Lu Han. - mutatkozott be egy szép mosoly kíséretében

- Oké Luhan, nyugi. – szólt rá Lay, mert csak mosolyogva nézett engem.

- Most mi van? Nem a barátnőd. Akkor meg mi bajod?- kérdezte Luhan felvont szemöldökkel

- Nincs semmi bajom. - mondta Lay és elindult az egyetem felé. Mi csak néztünk utána.

- Még hogy semmi baja .- mondtam kicsit hangosabban, mint kellet volna mert Luhan elnevette magát.

- Na, irány a suli! – mondta és vállamat átkarolva húzott magával. Kicsit hírtelen jött, hogy ilyen közvetlen velem, de egyben jól is esett. Lassan megérkeztünk az egyetem kapujához, ahol Lay már várt minket; kezdtem meg örülni mikor észrevettem, hogy egy lánnyal van. Akinek a kezét fogja, azt hittem rosszul látok, de rá kellet jönnöm, hogy ez korántsem így volt.

- Hello. – köszönt Luhan, de a keze még mindig a vállamon pihent.

- Nocsak Luhan, becsajoztál? .- kérdezte egy másik srác

- Bárcsak! De ez a szépség itt mellettem egy új barátom. Igaz, Nana?.- nézett rám mosolyogva mire én is elmosolyodtam.

- Ebben az esetben én rá hajtok. - mondta az előbbi srác, mire Luhan fejbe vágta.

- Csak álmaidban Chen! - mondta Luhan és elém állt, amolyan védelmi szempontból

- Ne már! .- siránkozott elvileg Chan.

- De de. Ő már foglalt. – mondta Luhan mire rá néztem, de csak ő kacsintva mosolygott rám.

- De bemutatkozni lehet?- kérdezte röhögve Chan.

- Azt még lehet. – felelte Luhan is nevetve, én pedig csak mosolyogva figyeltem őket.

- A nevem Kim Jong Dae, vagy Chan amelyik tetszik. – mondta mosolyogva és kezét felém nyújtotta.

- Kim Nana. – ráztam vele kezet

- Mond csak Nana, mit tanulsz?- kérdezte Chan.

- Művészeti szakon vagyok, moderntánc. – mondtam mire végig nézett engem elég feltűnően.

- Én is azon a szakon vagyok, és Luhan, na meg Lay is .- mondta. Lay felé néztem, akinek a szeme szikrákat szórt, miközben minket nézet Luhannal, de közben annak a másik lánynak fogta a kezét.

- Nocsak, a mi kis Nanánk vegyül?- kérdezte egyik osztálytársam, és egyben jó barátom.

- Te ki vagy? .- kérdezte Luhan kicsit bunkón, mire hasába könyököltem.

- Az osztálytársam. Várjunk csak, ha te itt vagy akkor az azt jelenti, hogy…- kezdtem bele a mondatomban

- Hogy elkéstél, persze velem együtt. – mondta röhögve

- Basszus. – szitkozódtam majd ki léptem Luhan mellől és Jiho felé mentem.

- Sprint?- kérdezte mosolyogva. Én addig bekötöttem a cipőm, a táskám a hátamra dobtam.

- Sprint. – mondtam, mire meg fogta a kezem és megrántott, majd elengedte a kezem és futottunk a termünkig; épp a tanár előtt estünk be. Akik ismertek minket csak mosolyogtak a dolgon. Óra után ki mentünk a parkba és ott leültünk egy padra.

- Szerintem, a tesi óra bőven meg volt. – mondta röhögve Jiho.

- Na, az már biztos! – mondtam én is nevetve

- És mond minden rendben már? - kérdezte

- Persze, nyugi nem akadok ki megint. - mondtam mire elmosolyodott és meg ölelt.

- Nem is szeretem, ha sírsz. Mosolyogj! Akkor vagy a legszebb. – mondta mire elmosolyodtam.

- Khöm… remélem nem zavartam meg semmit. – mondta egy hang. Hátra fordultam és Lay állt ott felvont szemöldökkel.

- Nem. Semmit! – mondta Jiho

- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte kimérten Lay.

- Gyere csak. – mondta Jiho és arrébb ment egy kicsit; így én kettejük közé szorultam. Remek!

- Nana jössz ma edzésre?- kérdezte Jiho

- Nem tudom. – húztam az agyát.

- Hát, ha nem tudod, akkor nincs meki. - mondta

- Mi?! Miért? Ne már! – nyávogtam egy kicsit mire elnevette magát.

- Meki?- kérdezte Lay

- Mindig oda megyünk, ha végeztünk az edzésen, ez amolyan szokás nálunk. – mondtam

- Értem. És ti milyen kapcsolatban álltok egymással?- kérdezte Lay

- Mit érdekel ez téged?- kérdezte Jiho  - Neked ahhoz semmi közöd. Ha jól láttam barátnőd van nem? Akkor mit akarsz te Nanától?!.- kérdezte mérgesen.

- Mit érdekel az téged?- kérdezte flegmán Lay, én meg csak néztem ki a fejemből.

- Csak annyi hogy láttam összetörni egy rohadék miatt, és mivel neked barátnőd van, inkább azzal foglalkozz! Nanát meg hagyd békén! - emelte fel kicsit a hangját

- Srácok mi folyik itt?- jött oda Luhan

- Semmi. Most megyek, mert a végén olyat teszek, amit meg bánok. Gyere te is később. – mondta Jiho majd egy puszit nyomott a homlokomra és elment.

- A pasid?! - kerekedett ki Luhan szeme, de Lay is furán nézet rám

- Nem. – mondtam egyszerűen

- Akkor?- idegeskedett Lay

- Tudod, jobb lenne, ha megfogadnád Jiho tanácsát. – mondtam majd felálltam.

- Hé, Nana várj már!- kiabált utánam Luhan

- Mi az?- kérdeztem

- Akkor ő most ki neked?- kérdezte mosolyogva

- Amolyan fogadott testvér. Nekem sincs testvérem és neki sincs. Sokat voltunk együtt régen, és sokan mondták, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek. Így hát azóta figyel rám, mintha a húga lennék. – mondtam mosolyogva

- Áh, akkor már értem. – mondta Luhan sejtelmesen

- Mit értesz te?- kérdeztem

- Mond csak lehetséges, hogy Laynak van egy képe rólad?.- kérdezte mosolyogva mire én köpni-nyelni nem tudtam.

- Honnan veszed?- kérdeztem

- Láttam, hogy azt nézi az órán. – vont vállat, nekem meg kikerekedett a szemem

- De meg kell hogy mondjam, elég jó kép lett rólad. – mondta mosolyogva

- Szerintem meg förtelmes. – mondtam komolyan mire kicsit fejbe vágott

- Szerinted, ha szar kép lett volna, elvitte volna?- kérdezte komolyan

- Nem tudom. – feleltem őszintén

- Na jó, én most megyek. - mondta és ott hagyott.

- Beszélhetnénk?- kérdezte a hátam mögül Lay

- Miről?

- Rólunk. – mondta és maga felé fordított 

- Rólunk? Ne szórakozz velem! Barátnőd van, mit akarsz te rólunk beszélni?- akadtam ki teljesen pedig tudtam hogy nem kellett volna.

- Figyelj….- kezdett bele, de én félbe szakítottam

- Nem érdekel Lay! Foglalkozz a barátnőddel, ne pedig velem! – mondtam fájdalommal a szívemben. Még ránéztem egyszer aztán elmentem. Nagyon rosszul éreztem magam, egész nap búskomor volt a hangulatom. Az edzésről is haza küldött az edző mondván, hogy pihenjem ki magam, mert ez így nem mehet tovább. Hazafelé menet végig Lay-en és azon járt az eszem, amit Luhan mondott nekem - órán az én képem nézte. Nem hittem el; vagyis nem akartam elhinni neki. nem akartam jobban meg kedvelni Layt, mert barátnője van, amit nem is mondott. Mondjuk én sem kérdeztem, de miért is tettem volna? Hazafelé menet vettem pár dolgot vacsorára. A liftből kiszállva megláttam, hogy valaki áll az ajtóm előtt, hátulról nem nagyon ismertem fel, ezért lassan araszolgattam az ajtóm felé miközben azon morfondíroztam, hogy ki lehet az, viszont mikor oda értem nem kicsit lepődtem meg.

- Luhan?!.- kérdeztem mire az említett személy mosolyogva fordult felém.

- Szia. – köszönt a fiú.

- Hát te? - kérdeztem

- Csak gondoltam meg kérdezem, hogy minden rendben-e? Aggottunk érted! – mondta elég mire hülyén nézhettem rá, mert magyarázni kezdte. - Az edződ azt mondta nem voltál jól ezért haza küldött, meglepődtünk, amikor mondta. Mert hát reggel nem volt semmi bajod. – mondta mire megértettem mit is akart pontosan.

- Áh, igen jobban vagyok! Hogy értetted, hogy „lepődtünk”? Kik?- kérdeztem

- Hát kik. Én, Chan és Lay is.- mondta mosolyogva

- Értem. Bejössz?- kérdeztem udvariasan mire elmosolyodott

- Nem. Mennem kell, és különben is, egy kérés miatt jöttem ide.

- Ki kérte?- kérdeztem

- Te is tudod, nem kell ki mondanom a nevét. – mondta sejtelmesen

- Lay?- gondolkodtam hangosan

- Bingo. – mondta még mindig mosolyogva. Hogy tud ez ennyit mosolyogni?! Már kérdeztem volna, hogy miért küldte, de telefonja volt ezért el is ment. Bebattyogtam a lakásomba és lepakoltam a cuccokat a konyha pultra, elmentem átöltözni és satöbbi. Lefekvés előtt még jött egy üzenetem. Kíváncsian nyitottam meg.

 „Szép álmokat, Nana! Lay”. Nem tudtam hova tenni ezt az üzenetet, de mélyen valahol nagyon örültem neki hogy írt. Mosollyal az arcomon aludtam el.