Love is friendship~Jonghoon 2.rész

Reggel arra keltem hogy valami kisüti a retinám, nem volt valami szép élmény. Szememet dörzsölve ültem fel az ágyamon, magam mellé néztem de már nem volt ott senki. Majd halottam egy kattanást és a hang irányába néztem,de bár ne tetem volna. Eddig a fénytől sült ki a szemem de most mástól, Jonghoon kijött egy nadrágban és felső nélkül a haját törölgetve. Nyeltem egy nagyot mikor megláttam kidolgozott felső testét, arcomat pír öntötte el és lehajtottam a fejem hogy ne lássa piros pozsgás arcom.

- Felébredtél? – ült le mellém és megsimogatta a fejem.

- Ühüm. – bólintottam

- Baj van? – kérdezte

- Öltözz fel. –suttogtam

- Mi?

- Öltözz fel. – mondtam kicsit hangosabban

- Nem akarok. – mondta mire rá kaptam a tekintetem. Nagyon közel volt,nagyon is sőt túl közel.

- Pedig jó lenne. – mondtam halkan

- Láttál már így eddig is, most mért zavar?- kérdezte komolyan de tudtam hogy élvezi.

- Mert csak és kész. – zártam le a vitát

- Akkor sem veszek fel pólót. – feküdt el az ágyon csukott szemmel.

- Akkor ne,de most ne nyisd ki a szemed. –keltem fel mellőle és a szekrényemhez léptem. Levettem a felsőmet és az ágyra dobtam, tudtam hogy engem néz ismertem már annyira. Kivettem egy felsőt és felvettem. Nadrágot nem cseréltem elég volt neki ennyi is. Majd kimentem a konyhába.

Jonghoon powo:

Élveztem ahogy Nana engem néz és zavarba jött. Imádok az idegeivel szórakozni ami az elmúlt időben sokszor sikerül is. De az már nem tetszik hogy ő is az én idegeimen táncol. Igaz mondta hogy ne nyissam ki a szemem de nem bírtam ki, ott állt előttem 5 méterrel egy nadrágban amiben olyan jó feneke van és egy melltartóban. Persze hogy megnézem, melyik férfi ne tenné. Mikor mellém dobta a pólóját össze rezzentem, majd nem sokkal felkapott magára egy felsőt. Kezdtem örülni hogy nadrágot is cserél de nem így lett, rám se nézve ment ki a szobából.

Nana powo:

Kint elkezdtem reggelit csinálni, rántottára gondoltam azért elő vettem pár tojást. Elkezdtem megcsinálni közben a kis dinka is kijött de immáron pólóban, mosolyogva figyeltem ahogy leült a székre és gondolkozik.

- Mikor lesz már kaja asszony?- vert egyet az asztalra, ijedtemben kiesett a kezemből egy tojás. Szikrákat szóró szemmel néztem rá.

- Egy nem vagyok asszony, asszony a barátnőd. Kettő most mész egy felmosóért és feltakarítod. –mondtam neki, láttam hogy nem tetszett neki a válaszom és a kijelentésem de hát ez van. Ne szórakozzon velem. Miután feltörölte a tojást visszavitte a felmosót a helyére és a pultnak dőlt.

- Mi a bajod mostanában? – kérdezte úgy hogy rám sem nézett. Gondolkoztam azon hogy bevallom neki hogy is érzek valójában,de ezt az ötletemet elvetettem.

- Fáradt vagyok mostanában. – hazudtam.

- Akkor jó, már azt hittem rám haragszol. – mondta de hallottam a hangján,hogy nem tetszett neki a válaszom és hogy nem hiszem nekem.

- Gyere kész a reggeli. – mondtam és az asztalra tettem a tányérokat.

- Kösz de nem vagyok éhes. – mondta mogorván.

- Choi Jonghoon most leteszed a kis segged és eszel!.- emeltem fel a hangom mire rám nézett.

- Elment az étvágyam. – mondta

- Mitől?

- Tőled. – mondta a szemembe. Nem hittem a fülemnek, szemeim kikerekedtem és felálltam a helyemről.

- Hogy? –kérdeztem

- Jól hallottad, nem tudom mi van veled mostanában de kezd idegesíteni. Meg most már hazudunk is egymásnak?- vágta a fejemhez.

- Miattad vagyok olyan amilyen, észre sem veszed és úgy bántasz meg engem. Egem aki mindig melletted volt. – mondtam könnyekkel teli szemmel.

- Már abban is kételkedem hogy eddig az igazat mondtad-e. – nézett megvetéssel a rám. Kicsordult egy könnycsepp, majd felé léptem és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam.

- Megörültél?- nézett rám nagy szemekkel.

- Takarodj!.- mondtam halkan, arcát fogva nézett rám.

- Nem hallod? Azt mondtam takarodj innen! Látni sem akarlak! Kifelé. – kiabáltam rá ő meg csak nagyokat pislogott. Elkezdtem hozzá vágni a cuccait és kilökdöstem az ajtón. Könnyekkel áztatott arccal csuktam be az ajtót, majd le is rogytam ott helyben és zokogni kezdtem.

Jonghoon powo:

Miután azok a bizonyos szavak elhagyták a szám Nana egy hatalmas pofont adott, égett a pofon helye. Majd elkezdett kilökni az ajtón, miután rám vágta hallottam hogy sírni kezd. Szívem össze szorult mert tudtam hogy ez mind miattam van, utáltam magam mert tudtam hogy miattam sír. Legszívesebben bevertem volna magamnak, vettem egy nagy levegőt és be akartam kopogni de minden bátorságom elinalt. Lelkiismeret furdalással mentem le és bevágtam magam a kocsiba, egészen hazáig meg sem álltam. Mikor beértem becsaptam magam mögött az ajtót jelezve hogy haza értem.

- Na mi volt?- kérdezte Hongki.

- Semmi. – vágtam le a kabátom.

- Na mi van?- kérdezte és leült az egyik fotelbe és engem nézett.

- Hülye voltam. – vágtam le magam az ágyamra.

- Nem újdonság, de most kivételesen mit csináltál?- kérdezte unottan.

- Megbántottam.

- Ahogy eddig?

- Mi eddig sem bántottam meg, de ez most komolyabb. Sírt is miattam. – temettem kezeimbe az arcom.

- Hogy te mekkora egy gyökér vagy. – nézett rám mérgesen

- Tudom jó,nekem sem könnyű. Nem tudom hogy meg bocsát-e valaha is. – néztem a semmibe.

- Remélem hogy nem, és akkor felfogod végre mit hagytál veszni. – vágta oda nekem és kiment a szobából. Fel sem fogtam mit is mondott Hongki egészen addig míg ki nem ment és be nem vágta az ajtót. Márt mondja mindenki hogy egy fasz vagyok?! Nem értem, csak annyit szeretnék hogy Nana bocsásson meg nekem. Nem kell semmi más, szükségem van a legjobb barátomra.

Nana powo:

Nagy nehezen de elmentem a kanapéig. Térdem felhúzva ültem le a kanapéra és csak néztem ki a fejemből,már nem sírtam. Nem tudtam sírni, már csak dühös voltam rá de nagyon. Telefonom csörgésére felkaptam a fejem. Jonghoon volt az, ő hívott. Gondolkoztam hogy mi legyen felvegyem vagy ne, nem vettem fel. Hagytam had csörögjön.