True Love 8.rész

Másnap hétvége volt, így elég sokáig aludhattam volna. Igen aludhattam volna. Mert valaki úgy érezte kötelessége rá csimpaszkodni arra a rohadt csengőre. Mérgesen vágtam magam mellé a takarom és úgy ahogy voltam pizsiben ( kis póló és egy rövid naciból áll) meg a kis szőrös mamuszomban csoszogtam ki az ajtóhoz. Szememet törölgetve nyitottam ki az ajtót,és egy nagy csokor virágtól semmit az ég egyatta világon semmit nem láttam.

- Öhm. – köszörültem meg a torkom hátha észre veszi magát az egyed.

- Felkeltettelek?- kérdezte félve Lay. Igen ő azaz elkövető aki felébresztett.

- Dehogy– feleltem szarkazmussal a hangomban mire elmosolyodott és a kezembe nyomta a virágot.

- Na öltözz. – csapta össze két tenyerét,mikor már bent volt a lakásomon.

- Miért?- néztem át a vállam felett miközben a virágot tettem. Nagyon szépek voltam, vörös és fehér rózsa volt a csokorban. Mosolyogva néztem a virágokra amit újdonsült barátomtól kaptam. 

- Mert ma randizni megyünk. – mondta átkarolva a derekam. Mosolyogva néztem rá mire belém csapott a felismerés villáma, hogy te hülyegyerek még mindig pizsiben állsz a barátod előtt és még fogat sem mostál.

- Ne,ne nézz rám. Fel kell öltöznöm meg minden. Ronda vagyok. – takartam el az arcom kezemmel. 

- Szeretlek ahogy vagy. Te vagy a legszebb az egész világon – vette el a kezeim arcom elől. Kerek szemekkel néztem rá,mert még mindig hihetetlen hogy szeret és itt van velem. Kuncogott a reakciómon egyet és egy puszit nyomott ajkaimra de többet nem engedtem. Be szaladtam és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan a fürdőbe mentem és fogat mostam,hajam is meg csináltam és dobtam fel egy kevés sminket. Kerestem egy fekete farmert és egy fekete trikót amire fel vettem egy fél vállas bő pólót. Miután mindennel késszen lettem ki mentem és le ültem Lay mellé aki a kanapén foglalt helyet, és a tévé adóit kapcsolgatta. Fél kezével átkarolta a vállam és úgy húzott magához még közelebb.

- Most már jobban érzed magad?- kérdezte rám sandítva huncut mosollyal az arcán. 

- Igen. – mondtam büszkén mire meg szorongatott egy kicsit. Mosolyogva hagytam magam, lassan közeledett arca felém. Lehunytam szemem és vártam hogy ajkai megérintsék ajkaimat. Nem kellett sokat várnom mert másodperceken belül ajkaimra tapadt. Éhesen falta ajkaival ajkam,néha kicsiket bele is harapott mire bele nyögtem a csókba.  Az utóbbit kihasználva át dugta nyelvét számba és táncra hívta az enyémmel. Hajába túrtam és úgy kapaszkodtam belé el ne tudjon szakadni tőlem,de nem nézett ki úgy a helyzet hogy esze ágában is lett volna el válni tőlem. Lassan rám dőlt ezzel elfektetve a kanapén, kicsit megijedtem hogy mire készül de ő is kapcsolt és leugrott rólam.

- Ne haragudj,elvesztettem a fejem. – kért bocsánatot 

- Semmi baj. Ez az én hibám is. – mosolyogtam rá mire adott egy kis puszit mert felbátorodott.

- Na gyere menjünk. – mondta és fel húzott a kanapéról. Fel vettük a cipőnket,kabátunkat,be zártam az ajtót és már sétáltunk is az utcán kézen fogva. Melegséggel töltött el mikor rá néztem össze kulcsolt kezünkre.

- Bemutatlak valakinek ma. – mondta boldogan.

- Rendben. – egyeztem bele én is mosolyogva. Sétálgattunk a városban majd fel szálltunk egy buszra és egészen a külvárosig mentünk,ahol már szép kertes házak voltak. Meg állt a busz és mi leszálltunk,nem sokat sétáltunk mert le cövekelt egy kertes két emeletes ház előtt. 

- Gyere. – húzott az ajtó felé. Szívem a nyakamban dobogott,nem tudom miért.

- Megjöttem. – kiabálta el magát Lay mire megtorpantam 

- Azt nem mond hogy itt laksz. – kérdeztem kerek szemekkel.

- Kisfiam, hát megjöttél. – jött ki egy kínai ám bár nagyon fiatalos asszony. Lay válaszolt valamit kínaiul,feltételezem válaszolt a  kérdésére. 

- És ő ki?- kérdezte már az én nyelvemen a nő, majd végig márt engem. Próbáltam kedvesen mosolyogni de mikor elfintorodott a mosolyom lehervadt.  

- Ő a barátnőm. – mondta büszkén Lay mosolyogva 

- És mi van Lin-el?- kérdezte az anyukája engem figyelembe se véve.

- Anya szakítottunk. És már nem érdekel mi van vele. Nekem Nana kell. – mondta és rám nézett. 

- Édesem gyere ki!- szólt be Lay anyukája az apjának. Mire az kijött, ő kicsit visszafogottabb volt vagyis nem ez a megfelelő szó. Áh megvan,a kisugárzása tekintélyt parancsoló volt. 

- Fiam. – lépett Lay elé és kezet fogtak.

- És ki ez a szép teremtés az oldaladon?- kérdezte kedvesen rám nézve. Mire meglepődtem azt hittem ő is olyan lesz velem mint az anyukája de kellemeset kellet csalódnom.

- Ő a barátnőm Nana. – mondta ismét büszkén mire az apukája felém lépett. 

- Nagyon örvendek kedves Nana, hívj csak ajusshinak. – mosolygott rám kedvesen 

- Rendben. – szólaltam meg először. 

- Gyertek be már vártunk titeket. – mondta ajusshi, és el kezdett be invitálni. Lay mosolyogva figyelte ahogy az  apukája be invitál a nappaliba és elő veszi a családi albumot és nagy boldogsággal mutogatja a képeket. Eleinte próbáltam vissza tartani a nevetésemet,de már nem ment. Muszáj volt ki engednem a nevetésem olyan cuki volt a képen.

- Hé apa ne már. – rimánkodott Lay de mintha meg sem halotta volna mutatta tovább a képeket. 

- Nana meg tiltom hogy meg nézd őket. – mondta határozottan mire rá sandítottam.

- Hogy mondtad?- kérdeztem egy hangúan

- Khöm csak azt hogy gyere körbe vezetlek. – köszörülte meg a torkát, mire az apukája elnevette magát.

- Látom fiam te hordod a nadrágot. – veregette meg a vállát mosolyogva mire én is el nevettem magam,majd el fogattam a felém nyújtott kezét. Nagyon szép ház volt kívül belül, az utolsó helyszín Lay szobája volt. Meg álltunk előtte majd lassan lenyomta a kilincset, előre engedet. Be léptem és körbe néztem, meg akadt a szemem az ágya melletti éjjeli szekrényén. Jobban mondva egy képkereten, oda lépkedtem és fel vettem a kezembe a képkeretet. Az a kép volt benne amit tőlem vitt el. Meg kerestem a szememmel és meg is találtam,falnak támaszkodva karba font kézzel nézett engem. Mosolyogva mutattam fel a kép keretet,mire ellökte magát a faltól és hozzám lépett.

- Miért van itt?- kérdeztem mosolyogva.

- A megérdemelt helyén van. – vont vállat és nyomott egy puszit a homlokomra 

- Gyereke késsz a vacsora. – jött be Lay anyukája.

- Pár perc és mi is megyünk. – mondta Lay. Pár perc múlva mi is le mentünk és le ültünk az asztalhoz vacsorázni. Vacsora végén megköszöntem a vacsorát és segíteni akartam Lay anyukájának de ő csak elhessegetett. Rosszul esett hogy így bánik velem nem is ismer.

- Ne foglalkozz vele. Meg kedvel majd. – vidított fel Lay, vagyis próbált.

- Ne is foglalkozz vele, zsémbes. – súgta ajusshi és meg simogatta a kezem.

- Rendben. – varázsoltam mosolyt arcomra. 

- Már értem a választásod fiam. – mondta ajusshi 

- Mire gondol ajusshi?- kérdeztem 

- Te más vagy mint Lin. Mosolygósabb és kedvesebb is vagy. – mosolygott rám az öreg kínai bácsi.

- Én is tudom, egy főnyeremény. – puszilt meg Lay. Nem sokáig maradtunk mert Lay haza akar kísérni. Buszon már fáradt voltam ezért barátom vállára hajtottam a fejem, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne aludjak el. Piros pontot nekem mert nem aludtam el, meg kérdeztem Layt hogy nem-e marad itt,mert hát már késő is volt meg a buszok sem jártak már. Persze egyből bele is ment hogy itt maradjon. Gyorsan elmentünk fürdeni persze külön-külön,majd be bujtunk az ágyba. Igen együtt mivel hallani sem akart a külön alvásról, egy kisebb hisztit is lenyomott a cél érdekében.

- Jó éjszakát kicsim. – adott egy rövidke csókot ami rövidnek indult de hosszú lett.

- Neked is. Szeretlek. – mondtam a csók után és hozz bújtam amennyire csak lehetett. Kuncogva simogatta hátamat még el nem aludtam.

Terue Love 7.rész

Este nem valami sokat aludtam. Végig az járt a fejemben amit Lay mondott és az a bizonyos két csók amivel megajándékozott. Reggel az órám csörgése előtt keltem fel és mentem a fürdőbe, gyorsan kicsinosítottam magam. Na jó nem vittem túlzásba fel vettem egy fekete farmert egy kék pólóval. Hajamat össze kötöttem mert idegesített már, ki mentem a konyhába és meg reggeliztem.
Gyorsan elmostam a tányéromat meg a poharamat,hogy később már ne keljen. Magamra rántottam a kabátom és a cipőm,aztán nagy hévvel léptem ki az ajtón de valakinek neki mentem.
- Bocsánat. – kértem elnézést mire akinek neki mentem csak bólintott és tovább ment. Mivel hideg volt úgy gondoltam busszal megyek, hát persze csak gondoltam lekéstem és baktathattam a suli felé téli időben. Mire az egyetem elé értem kezem,lábam lefagyott.
- Kis Rudolf. – röhögte ki a piros orrom Jiho
- Nekem tetszik. – mondta Lay és mögém lépve átölelt. Nem is tudtam hogy ő is ide ért hozzánk. De jól esett a belőle áradó melegség.
- Szépek vagytok fiatalok. – mondta mosolyogva Chen
- Te meg hülye. – mondtam mire Lay és Jiho elröhögte magát. Chen meg csak megrántotta a vállát.
- Hello. – köszönt Luhan mikor közénk ért. Végig nézett rajtam és Lay-en,féltem mi lesz a reakciója de csak elmosolyodott és bólintott egyet. Nem értettem minek bólintott,de mikor éreztem hogy Lay is bólint egyet rá jöttem hogy ez neki szól.
- Ma lesz a bemutató. – mondta ki Jiho mire görcsbe rándult a gyomrom. Igaz még pihentetnem kell a lábam ezért fogok cipőben táncolni,de akkor is. Félek hogy mi lesz.
- Nyugi, mi leszünk a legjobbak. – súgta fülembe
- Még szép. – mosolyogtam rá,mire kaptam egy pici puszit.
- Gerle pár ideje menni. – mondta Chen mire teljesen elpirultam. Lay kuncogva húzott magához.
- Beszélhetnénk?- jött oda hozzánk Luhan
- Persze,de szerintem nem velem. Úgy hogy itt is hagylak titeket. – mondta Lay és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Együtt vagytok?- kérdezte Luhan
- Nem. Mármint nem tudom. – hebegtem össze-vissza.
- Mi az hogy nem tudod? Szereted?- kérdezte
- Nem tudom. – mondtam
- Ez kész. – röhögte el magát Luhan
- Nagyon vicces. – vágtam oda neki mire abba hagyta a röhögést és elkomolyodott.
- A szíved hevesen dobog mikor vele vagy?A fellegekben érzed magad vele?Zavarba tud hozni akár egy érintésével is?- tette fel sorjában a kérdéseket.
- Azt hiszem igen. – mondtam mire elmosolyodott
- Na végre. – tette össze két kezét,aztán megölelt.
- Ez az utolsó és többet nem ölelek meg így ígérem. – mondta  és szorosabbra fogta kezeit körülöttem. Én is megöleltem,és közben kicsit simogattam a hátát. Amolyan nyugtatás képen,vagy tudom is én. Lassan leengedte kezeit hátamról és meg fogta a kezem.
- Én mindig itt leszek neked,bármi is bánt hozzám bármikor jöhetsz. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. – nézett végig mélyen a szemembe.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá
- De ha megbánt én esküszöm kinyírom. – mondta komolyan de nem sokáig bírta,elnevette magát. Azon a cuki kis nevetésén. Miután minden fontos dolgot megbeszéltünk dolgokat,bementünk mert már nagyon fáztam. Bent már rég folyt az óra így nem akartam meg zavarni az órát,ezért kicsengetésig kint ültem az egyik padon. Kicsengetéskor ott maradtam hátha meg keres valaki és így is lett, nem telt bele 5 perc és már valaki engem átkarolva le huppant mellém.
- Mért nem voltál előadáson?- kérdezte Lay
- Mert késtem vagy fél órát ezért nem mentem be. – vontam vállat.
- Rossz kislány,büntetést érdemel. – mondta pajkosan mire rá kaptam a tekintetem. Ezt kihasználva hajolt oda hozzám és megcsókolt. Egyik kezével arcomat cirógatta,míg másik kezével enyémet kereste. Miután megtalálta össze fonta ujjainkat. Csókunkat ő szakítottam meg,nem mertem rá nézni mert úgy elpirultam.
- Nem hagyom,hogy elvegyenek tőlem. – fogta szorosabban a kezem és egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez azt jelenti hogy mi…- kezdtem bele de féltem folytatni
- Ha arra utalsz,hogy együtt vagyunk-e a válasz egyszerű. – felelte de választ nem mondott ezért rá néztem.
- Igen együtt vagyunk. Már ha te is ezt akarod. – bátortalanodott el egy kicsit. Ez nagyon aranyos tulajdonsága.
- Még szép. – vettem erőt magamon és mondtam ki amit már régóta rejtek magamban. Mikor hallotta válaszom szemei fel csillantak és mondott valamit kínaiul de nem igazán értettem.
- Mit mondtál?- kérdeztem
- Hogy nagyon szeretlek. – apró puszikkal ajándékozott meg ajkaimon.
- Fiatalok ne itt előttem. – mosolyogva nézett minket Chen
- Mintha te olyan öreg lennél. – mosolyogtam rá,de eszem ágában sem volt elengedni Lay kezét.
- Hát felettem már eljárt az idő,a csontjaimban érzem itt a vég. – játszotta az öreget. És komolyan nagyon jól játszotta,tényleg el lehetett volna hinni ha kicsit öregebb lett volna vagy tudom is én. Bár mondjuk ez nem csoda hiszen,színjátszos osztályban van. Luhan is csatlakozott hozzánk,aki úgy szint élvezte ahogy Chen hülyét csinál magából és ő is csatlakozott hozzá. Tőlünk zengett az egész folyosó annyira nevettünk, a könnyem folyt már a végén. Így jól elkentem a szemfestékemet.
- Kicsim nézz ide. – fordított maga felé Lay,és elkezdte letörölni az elfolyt festéket. De én még mindig sokkos hatásban voltam, a kicsim szócska után.
- Már rég ki akartam mondani. – mondta mikor végzett velem.
- Milyen régóta?- kíváncsiskodtam
- Legyen elég hogy régóta. – húzta az agyam.
- Naaa mond el. – kérleltem és boci szemekkel néztem rá.
- Majd egyszer. - puszilt meg
- Gonosz. – motyogtam az orrom alatt.
- Nem csak férfi. – mondta rám sem nézve. De tudtam hogy nekem szól. Miután becsengettek mentem én is az órámra ahogy a többiek is. Egész nap a szünetekben találkoztunk és folytattuk ott a hülyeséget ahol abba hagytuk.  Kaptunk pár lenéző nézést,de mikor jobban megnézték a srácokat(a lányok) akkor kicsit meghökkentek.
- Haza mész?- kérdezte Jiho
- Igen. Fáradt vagyok. Te? – mondtam
- Én még itt rohadok. Be kell pótolnom pár kimaradt edzést. – mondta fancsali képpel.
- Sok sikert. – veregettem meg a vállát, majd fel vettem a táskám és ki indultam a suliból.
- Haza kísérlek. – kulcsolta össze kezeinket Lay. Egészen hazáig kísért és sokat beszélgettünk közben. Neki sem állt be a szája és nekem sem,ami nagyon jó volt mert így nem volt köztünk kínos csend. A lakásom ajtaja előtt egy hosszú csókkal búcsúzott el, mert mennie kellet az anyukájához,aki most jött Kínából. Fáradtam rogytam le a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Sokszor játszottam le az egész napot a fejemben,főleg a csókunkat Lay-el, vagy mikor megkérdezte lennék-e a barátnője. Mert ha úgy vesszük akkor meg kérdezte. De hiába játszottam le annyiszor a képeket a fejemben mindig ugyan az lett a vége. Visítva fogtam kezeim közé az arcom, mert tudtam hogy vörös vagyok mint a rák.
Gyorsan lefürödtem és be vetődtem a puha kis ágyacskámba. Nem kellet szenvednem hogy elaludjak mert amint a fejem a párnához ért én el aludtam. Mint akit fejbe vertek.

True Love 6.rész

Mikor végre elrángattam Luhan a veszély forrásától, ki fújtam magam és felé fordultam. Láttam a szemében hogy mérges és nem tudja hova tenni a dolgokat.

-Kezdtem azt hinni hogy jobb vagyok mint ő, kezdtem reménykedni hogy majd észreveszel helyette. De még a mai napig is ebben bíztam de ma rá kellet jönnöm hogy semmi esélyem. – mondta majd ott hagyott. Köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Most mi van ki helyett ki? Mit akart ezzel mondani Luhan?

- Aish nem értem. – mérgelődtem de rá jöttem hogy fölösleges. Ha majd akar valamit elmondja. Hittem ebben én naiv. Lassan 2 hete már hogy Luhan hozzám sem szól csak köszön, de mintha az is nehezére esne. Csak elkerül és rám sem néz nagyon rosszul esik amit csinál.

- Min veszteket össze?- kérdezte Chen

- Azt én is szeretném tudni. – feleltem fájdalommal a szememben.

- Majd meg békél,csak idő kell neki. – ölelt meg biztatóan mire elmosolyodtam.

- Köszönöm.

- Nincs mit. – mondta kedvesen majd ő is és én is elindultuk a ki szemelt terem felé. Az egész napom csigalassúsággal telt el. Mondhatni végig szenvedtem az egész napomat, de szó szerint. Lassan de nagyon lassan eltelt az egész nap, már csak az edzés maradt hátra. Már a teremben nyújtottam és vártam a többieket. Nem kellet sokat várni mert nagy nevetésre lettem figyelmes. Luhan egy lányt karolva jött be az ajtón, rosszul esett de magam sem tudom miért hiszen én nem szeretem Luhant? Vagy igen? Mindegy nem érdekel. Lassan fel álltam de bár ne tettem volna, mert az a lány aki Luhan-nal jött. Egy hatalmasat lökött rajtam és még a lábát is ki tette. A kezemre és a lábamra estem, először nem tudtam mimet is fogjam. A bokám vagy a csuklóm, nagyon fájt.

- Meg érdemelted ribanc, Luhan oppa miattad szomorú. – mondta lenézően. Már éppen a hajam felé nyúlt mikor valaki rá kiabált.

- Jia mit műveltél?- kiabált rá Lay és leguggolt hozzám.

- Lay meg tennéd hogy nem kiabált Jia-val. – mondta Luhan és felé indult

- Akkor helyette téged csaplak ki a picsába.- kiabált rá, én meg már nem bírtam és elsírtam magam. Túl nagy volt a fájdalom a szívemben és amúgy is.

- Miért is?- kérdezte kimérten Luhan

- Mert a barátnőd kigáncsolta. Remélem most boldog vagy. – vette oda neki majd felém fordult. Mikor meglátta hogy sírok szorosan meg ölelt de fel szisszentem.

- Bocs. Hol fáj?- kérdezte

- A csuklom és a bokám. – szipogtam mire fel húzta kicsit a nadrágom

- Megdagadt elég rendesen.Mutasd a kezed. – mondta mire felé nyújtottam.

- Ez fáj. – rántottam el a kezem mikor kicsit meg nyomta.

- Ne haragudj. Lábra tudsz állni?- kérdezte mire meg próbáltam de nem ment. Le hajolt és fel vett.

- Beviszlek a nővér szóbába. – mondta és elindult velem. Gyorsan oda értünk és lefektetett az egyik ágyra. A nővér nem volt bent így ő elment meg keresni így engem egyedül hagyott. Nagy nehezen de le nyugodtan és csak néztem a plafon repedéseit. Azon kezdtem el gondolkozni hogy mennyi repedés kéne hogy ránk dőljön ez az épület, végül arra jutottam hogy igen sok. Halottam hogy nyílik az ajtó.

- Lay te vagy az?- kérdeztem

- Nem,én vagyok. – mondta Luhan lehajtott fejjel.

- Mit akarsz?- kérdeztem és elfordítottam a fejem

- Annyira sajnálom. – mondta mire cinikusan felnevettem

- Ennyit akartál?- kérdeztem és rá tekintettem. Láttam a szemében a megbánást, de nem tudott érdekelni abban a pillanatban, percben.

- Igen. Vagy is nem. – habogott össze vissza

- Akkor még mit akarsz?- kérdeztem

- Figyelj én annyira hülye voltam, nem tudom miért voltam olyan bukó. De hidd el nekem is nagyon rossz volt nélküled. – mondta és egyre közelebb jött felém és meg ölelt. Éreztem ahogy a szíve zakatol, egyre szorosabban fonta karjait körülöttem.

- Zavarok?- kérdezte valaki kimérten és az a valaki Lay volt

- Nem dehogy, megtaláltad a nővért?- kérdeztem tőle

- Már nincs bent, elviszlek egy kórházba. – jött közelebb és a karjaiba vett ismét. Lassan elindult velem és Luhan is jött velünk. A kórházban mondták hogy nincs semmi baj csak meg húzódott a bokám és a csuklóm. Adott rá valami kence izét és mondta hogy pihentessem egy kicsit. Haza bicegtem a srácokkal karöltve. Luhan a táskám vitte, Lay meg a derekamnál fogva tartott közel magához. A szívem végig a nyakamban dobogott. Nagy nehezen fel evickéltünk az emeletre is,be hívtam őket de csak Lay jött be, Luhan-nak el kellet mennie.

- Kérsz valamit?- kérdeztem és a konyha felé vettem az irányomat.

- Téged. – lehelte a nyakamba és átkarolta a derekam. Egyre közelebb és közelebb húzott magához, aztán bele csókolt a nyakamba. Egész testemet elöntötte a libabor és a bizsergés. Lassan meg fordított és a szemembe nézett, ki tűrt egy tincset a szemem elől de a keze még mindig az arcomon volt. Lassan közeledett arcával arcomhoz, pár centire az ajkaimtól meg állt és várta a reakcióm. Le hunytam a pilláim és nem kellet sokat várnom, meg éreztem puha párnáit ajkaimon. Forróság járta át az egész testem, kezeim maguktól mozogtam és Lay nyaka köré fonódtak. Bele mosolygott a csókba és derekamnál fogva húzott ennél is közelebb magához. Bele harapott alsó ajkamba mire kiszökött egy sóhaj,ezt kihasználva át dugta nyelvét a számba és táncra hívta az enyémmel. Bele túrtam selymes hajába,jól esett a közelsége. Nagyon is. Levegő hiány választott el minket egymástól. Ki pirult arccal és levegőt kapkodva néztem fel rá,ő ugyan így cselekedett mint én. Elmosolyodott és a nyakamba csókolt és megölelt.

- Tudod mióta vártam már erre?- kérdezte halkan de éreztem hogy mosolyog

- Nem. – adtam egyszerű választ mire eltávolodott tőlem és rám nézett.

- Nagyon-nagyon régóta. – mosolygott le rám és megint megcsókolt. Egyre jobban falta ajkaimat,keze fel s alá járt az oldalamon és a hátamon, majd meg állapodott a fenekemen. Kicsit bele markolt mire meg ugrottam, ő pedig bele mosolygott a csókba.

- Formás kis feneked van. – mondta két csók között Lay

- Ne már. – pirultam el. Ő csak kuncogott.

- Most mennem kell. Meg leszel egyedül is?- kérdezte hírtelen mire válaszolni nem tudtam, csak bólintottam. Fel kapta a cuccait és már ki is ment. Most akkor mi van? Csak szórakozott velem vagy talán én képzetem bele többet?

- ezt itt felejtette. – jött vissza és megcsókolt megint.

- Ne szórakozz velem. – löktem el magamtól mérgesen mire elnevette magát.

- Nem szórakozom. El felejtettem valami fontosat mondani. – lépett elém

- Mégis mit?- kérdeztem mérgesen

- Úgy szeretem mikor ilyen kis mérges vagy. – kuncogott fel

- A kérdésemre válaszolj! – rivalltam rá   

- Azt hogy szeretlek. – mondta és megölelt. Szemeim ki kerekedett és úgy néztem a plafont.

- Mi?- kérdeztem halkan

- Jól hallottad. Szeretlek. – mosolyodott el és egy apró puszit nyomott az ajkaimra majd ki ment az ajtón. Szívem össze vissza kalapált, a fejemben mindenféle zúgott össze vissza. Most mi van? Azt mondta szeret?! Jól halottam?

True Love 5.rész

Telt múlt az idő és lassan a levegő is lehűlt, már nem elég egy kis pulcsi vagy csak egy póló. Igenis fel kell venni egy pulcsit vagy egy kiskabátot. Reggel a suli előtt vártam Luhanékat mert most előbb oda értem mint szoktam. Az utóbbi időben nagyon összemelegedtem Luhannal, nagyon sok időt töltök vele. Luhan szokott olyan jeleket adni amiből tudom hogy ő nem csak barátként tekint rám,de  én még mindig Layt szeretem. Igen nem rég jöttem rá hogy én szerettem és szeretem még midig. Valami nem engedi hogy kiverjem a fejemből, főleg mikor együtt táncolunk. Olyankor még akkor is hozzám ér mikor nem is kell, leheletét érzem nyakamban minden egyes tánc edzés során. Meg ráztam a fejem hogy ki dobjam ezeket a gondolatokat belőle. Két kar fonódott a derekam köré,ezzel ki zökkentve a gondolataiból. A parfüm illata alapján csakis Luhan lehetett.

- Szia Luhan. – mondtam egy hangúan mire jobban meg szorította a derekamat.

- Ne legyél már ilyen. – hisztizett mint egy kisgyerek miután elengedett. Én csak elnevettem magam, a kis lebiggyesztett ajkain.

- Reggelt. – köszönt Lay és meg állt mellettem. Mindig ezt csinálja, mindig olyan közel áll hozzám hogy parfümjének illata elbódít,és azt sem tudom merre vagyok fejjel előre. A hideg is kirázott egy nagyobb fuvallat miatt,összébb húztam a pulcsim.

- Tessék. – adta oda a kabátját Lay

- Fázol?- kérdezte Luhan és rám nézett majd a kabátra.

- Már nem. – mondtam mire Luhan csak elmosolyodott és meg simogatta az arcom.

- Akkor jó. Meg ne fáz nekem. – mondta kedvesen és mosolyogva

- De nyálas. – morogta Lay halkan de én mégis meg halottam

- Hogy? – kérdeztem ránézve

- Csak hogy fázol-e még?- kérdezte

- Nem. Vissza is adom,ha kell. – vettem volna le mire megfogta a kezem.

- Hagyd csak, tényleg ne fáz meg. – mondta mosolyogva

- Nana mond csak nincs kedved randizni velem?- tért a lényegre Chen a vállam átkarolva.

- Úgy kezdted. – mondtam mire elröhögte magát.

- Nehéz eset vagy édesem, de egyszer majd egyszer elviszlek vacsorázni. – mondta és ki húzta magát.

- A meki nem egy jó hely a vacsora meghívásra. – lökte oda csípőből Jiho mire mindenki elnevette magát még én is. Ezek annyira össze nőttek hogy az hihetetlen, Jiho is megtalálta a helyét a srácok között. Hülyéskednek, szívatják egymást, néha még kergetőznek is mint az 5 éves kisgyerekek. Ezeket én persze mosolyogva nézem végig.

- Ma ruhás próba lesz igaz?- kérdezte Lay a nagy csend után

- Igen. – sóhajtottam egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nem akarok magas sarkúban táncolni, félek hogy ki törik a sarka. – mondtam mire csak elmosolyodott.

- Ha ez megtörténik és elkaplak. – mondta egy féloldalas mosollyal

- Ennyi a minimum. – feleltem mire elnevette magát. Azok a kis gödröcskék mikor nevet és megjelenik, olyan édes. El is felejtettem hogy őt bámulom, teljesen transzba estem.

- Nyugi nem lesz semmi baj, de ha igen akkor is megvédelek. – mondta és ő is engem kémlelt. Miért csinálja ezt velem?

- Lassan menni kéne. – nyögtem ki nehezen, mire bólintott egyet és elindultunk. Külön emeleten voltak a termeink, az enyém a másodikon még az övé az elsőn.

Már a lépcsőfokon álltam mikor megfogta a kezem, hátra néztem. Lay túl közel állt hozzám, lélegzet visszafojtva néztem a szemébe. Szívem vagy 2 ütemet hagyott ki.

-A kabátom,visszakapom?- kérdezte mire leesett mit is akart. Én hülye meg többet gondoltam bele mint kellet volna.

- Tessék. – adtam oda neki a kabátját mire kezével arcomhoz nyúlt és közelebb húzott, és egy óvatos  és gyenge puszit nyomott arcomra. Szívem hevese kezdett el dobogni és pír öntötte el az arcomat. Mikor eltávolodott tőlem rám mosolygott és még egyszer meg simogatta az arcomat. Le dermedve figyeltem ahogy elmegy.

Magamhoz sem tértem csak akkor mikor Jiho meg lökött egy kicsit.

- Tessék?

- Mit bámultál ennyire?

- Semmit. Menjünk órára. – mondtam és elindultam a kijelölt terem felé. Egész nap Lay-en agyaltam meg a hülye pusziján. Edzés előtt még felvettem a ruhát és a magas sarkút amit annyira szerettem, majd ki mentem az öltözőből és a terembe mentem.

- Ejha. – adott hangot magának Chen, majd a mellette háttal álló Luhant és Jihot lökte meg. Mind a ketten meg fordultam és csak néztek, egy szót sem szóltak.

- Ennyire rossz?- kérdeztem félve mire Luhan elém lépet

- Ellenkezőleg. Nagyon csinos vagy. – mondta kedvesen és mosolyogva

- A csinos enyhe kifejezés. Szexi vagy törpe. – veregette meg a vállam Jiho mire elnevettem magam.

- Kezdek féltékeny lenni Layre. .- tanakodott Chen

- Lehetsz is. – mondta Lay mögöttem állva. Hátra fordultam és végig néztem rajta. Fekete farmer,fekete v alakú felső és fekete bőr dzseki; haja kicsit be volt lőve mint reggel és az a mosoly ahogy engem nézett. Kész vége, levegőt venni is el felejtettem a bambulásomban.

- Gyere menjünk. – foga meg a kezem gyengéden és a helyünk felé húzott. Ott be álltunk majd el kezdtünk táncolni. Miért is ne nem én lettem volna ha nem csúszok meg,mert valaki ki öntötte a vízét és nem törölte fel. Kis híja volt hogy hanyatt essek de Lay elkapott. Elég közel volt az arca az enyémhez,ennek köszönhetően eszembe jutott a reggeli tette és egész arcom paradicsommá változott. Ő csak a szemembe nézett és csak mosolygott,aztán lassan felegyenesedett velem együtt.

- Én mondtam,hogy elkaplak. – mosolygott rám

- Köszönöm. – nyögtem ki nehezen és alig halhatóan

- Nincs mit. – adott egy puszit a homlokomra, aztán elment beszélni az edzővel hogy mi is volt a baj. 1 óra edzés után a tanár haza terelt minket aminek kifejezetten örültem neki. Gyorsan átöltöztem és ki mentem az öltöző ajtaján.

- Mehetünk?- kérdezte Luhan mosolyogva de,láttam rajta hogy valami bántja

- Igen. De van valami baj?- kérdeztem félve

- Semmi. – felelte de látszott rajta hogy hazudik.

- Ha most nem mondod el mi a bajod én tudom mit csinálok veled. – fenyegettem meg mire elmosolyodott.

- Miért van az ha veled vagyok minden bajom elszáll?- kérdezte és közelebb lépve magához ölelt

- Mert én vagyok a legjobb. – mondtam evetve és átölelve őt. Ez az ölelés nem olyan volt mint mikor  Lay ölelt meg, itt nem dobogott a szívem a nyakamba és levegőt is rendesen kaptam.

- Miért Lay és nem én?- kérdezte hírtelen Luhan de még mindig engem ölelve. El akartam tőle távolodni hogy a szemébe tudjak nézni de nem engedte

- Csak még egy kicsit. Ígérem nem hozom fel többet ezt. – mondta és szorosabbra fogta a kezét körülöttem.

- Meg tudhatnám mi folyik itt?- halottam egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.

- Mégis mi közöd van hozzá?- kérdezte Luhan Laytől aki karba font kézzel állt és hol engem hogy Luhant nézte.

- A kérdésemre válaszolj!- mondta kimérten mire Luhan csak elmosolyodott majd magához húzott, kezei közé fogta az arcomat és közelített az arcával az arcomhoz. Szemeim ki kerekedtek, pár centi választott el minket egymástól mikor valaki elrántott. Lay volt az, a szemi csak úgy izzottak a dühtől. Ha szemmel ölni lehetett volna Luhan már rég halott lenne. Féltem hogy mi lesz ha ezek ketten egymásnak ugranak.

- Fiuk bele ne merjetek kezdeni!- mondtam idegesen és közéjük álltam

- De majdnem meg csókolt. – mérgelődött Lay 

- Azért még kapni fog, de nem hiszem hogy bármi közöd is lenne hozzá. – mondtam de legbelül majd ki ugrottam a bőrömből az örömtől.

- Luhan te pedig gyere. – rántottam egyet rajta és ott hagytuk Layt. Nem tudom hogy beszéljem ezt meg Luhannal de muszáj lesz. Már nincs vissza út

True Love 4.rész

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyam melegéből. Biztos vagyok benne hogy úgy nézek ki mint valami elmebeteg. És igen így is volt, hajam szét állt mint a széna boglya, szemem karikás volt, és még vonszoltam is hozzá magam. Ki mentem a konyhába hogy igyak egy kis kávét de miért is ne pont nem volt egy csepp sem, így hát még azzal is szenvednem kellet egy kicsit. Fel ültem a konyha pultra és vártam hogy ki folyón, halk neszt halottam meg a nappaliból ezért arra felé vettem az irányomat. Luhan feküdt a kanapén de már ébren volt, rám nézett de annyira meg ijedt hogy leesett a kanapéról.

- Te szent isten. – kapott a szívéhez én meg hozzá vágtam egy párnát. Majd vissza mentem a konyhába mert ki folyt az éltető nedűm, kerestem egy bögrét és tele töltöttem azt. Miközben csináltam a kávém két kar fonódott a derekam köré.

- Nem haragudj, nem akartalak meg bántani. – mondta Luhan a fülembe

- Semmi baj. Tudom hogy borzasztóan nézek ki,bocsi. - ittam bele a kávémba

- Nemek is van?- kérdezte mire bólintottam és vissza ültem a pultra. Azaz én helyem.

- Mindig ott ülsz?- ivott kávéjába

- Általában igen. – vonok vállat. Miután elfogyasztottam a kévém elmentem a fürdőbe és próbáltam valami elfogadható külsőt kreálni magamnak. Kisebb nagyobb sikerrel és némi sminkkel sikerült is, már csak a ruha volt vissza.

Fel vettem egy fekete farmert és egy fekete pólót.

- Ez így jó?- mentem ki Luhan-hoz aki meg nézett magának

- Nem. – mondta és bement a szobámba

- De miért nem?- értetlenkedtem

- Mert úgy nézel ki benne mint a halál madár. Tessék ezeket vedd fel most. – adta a kezembe a ruhadarabokat. Egy fehér szoknyát húztam fel és egy rövid ujjú inget; a derekamnál egy barna masnis övvel. Miután átvedlettem ki mentem és Luhan elé álltam. Mosolyogva nézett végig rajtam és elém tolt egy kis topánkát aminek bőr színe volt.

- Csinos vagy. – bókolt nekem mosolyogva

- Tied az érdem. Te választottad. – mondtam

- De még is rajtad van, tehát fogadd el a dicséretet és tessék kicsit mosolyogni. – mondta mire magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem miután kordúlt egyet a hasam

- De igen. – felelte. Gyorsan össze dobtam egy kis rántottát mert egyszerű és nagyszerű. Miután be faltuk mind ketten a kis adagnak nem mondható tojás rántottát, gyorsan el mosogattam hogy később ne legyen gond vele. Aztán mind ketten elindultunk a suli felé. Persze még rengeteg időnk volt de Luhan át szeretett volna öltözni,amit meg is értem mert tegnap nálam aludt. Gyorsan ő is magára kapott valamit és már le i jött. A sulihoz érve a lassan már meg szokott banda várt minket. Chen és Jiho beszélgettek míg Lay a telefonjával babrált valamit.

- Sziasztok. - köszöntem mikor oda értem közéjük

- Hűűű .- ez volt Jiho

- Höööööö. – és pedig Chen. Lay csak végig nézett rajtam kicsit elmosolyodott és már mondott is volna valamit.

- Az én érdemem. – húzta ki magát Luhan büszkén.

- Miért is?- kérdezte Chen és Jiho is nagyon nézegetett minket

- Mert ő csak feketében akart jönni, mint egy halálmadár. – csóválta a fejét Luhan

- Ja értem. Vannak ilyen napjai. – vont vállat Jiho

- Na ma edzés lesz,jössz?- kérdezte Chen

- Muszáj. Tegnap sem voltam. – mondtam mosolyogva

- Akkor majd ott találkozunk. – mondta és már mentem is a termük felé. A nap további része gyorsan elment. Azon kaptam magam hogy már a szekrényemnél állok és ki veszem az edző táskám, majd el mentem a kijelölt teremhez és át öltöztem. Mikor készen lettem ki mentem és el kezdtem nyújtani.

- Jobban vagy már?- jött oda az edzőm és kicsit lejjebb nyomott a földön

- Igen. – mondtam és fel álltam.

- Rendben, srácok ma páros tánc lesz. – mondta mire mindenki el kezdte bekiabálni hogy ki kivel lesz.

- Nem, a párokat én választom ki. – el kezdte sorolni ki kivel lesz, én meg imádkoztam hogy Chen vagy Jiho legyen a párom. Mivel Luhannak már volt.

- Nana és mondjuk,legyen…….. Lay. – mondta ki mire az említett mellém lépett. Én meg álltam ott és azon gondolkodtam mit is vétettem előző életemben hogy ezt kapom. Nagyon jó edzésnek nézünk elébe, jeeeee.

- Na akkor,Nana és Lay troublemaker-t fogja el táncolni. A többiek meg választhatnak számot. – adta ki a parancsot és tapsolt kettőt. Lay elindult egy számára tetsző hely felé és meg állt, lassan elindultam én is. Betette a zenét és el kezdtük össze tenni a táncot, jobban mondta betanulni kezdtük el. Nagyon nehezen ment nekem, mivel ebben a számban nagyon közel állunk egymáshoz. Mikor Lay végig húzza a kezét a hátamon kiráz a hideg, de ahogy észre vettem ő nem zavartatja magát.

- Mond csak,mire figyelsz? Most rontod el harmadjára a lépést. – oktatott ki Lay

- Jól van bocs. – mondtam és beálltam a kezdő pózba. Újra el kezdtük a számot, mikor a hátamhoz ért felső testével és csípőmre vezette kezét szívem ki hagyott egy ütemet. Muszáj volt erőt vennem magamon és úgy csinálni mintha nem történt volna semmi sem. Az edzés végére elég rendesen összehoztuk a számot már kevesebbet rontottam, ami nem csak őt de engem is idegesített. Fáradtam dőltem el a padlón és próbáltam helyre állítani a légzésem. Nem tudom mit tegyek hogy ki verjem a fejemből, főleg ha ennyire közel van hozzám.

Miután ki pihentem magam fel néztem és rá kellet jönnöm hogy 1 és fél órát. Gyorsan összekaptam magam és az öltözőbe mentem, elő kerestem a ruháim majd átvettem őket. Már a felsőmet húztam volna mikor meg hallom hogy valaki be csukta az ajtót, ijedten magam elé kaptam a felsőm és megfordultam. Kikerekedett szemekkel álltam Lay előtt és ő is meg volt lepődve, végig nézett rajtam majd zavartan köhintett egyet és meg fordult.

- Ne haragudj,nem tudtam hogy bent vagy még. – mondta én meg fénysebességgel rántottam magamra a pólóm.

- Se-semmi baj. – mondtam zavartan. Meg fordult és rám nézett, elgondolkodott valamin. Vett egy nagyobb levegőt és megiramodott felém, nem tudtam mit akar ezért én hátráltam ameddig csak lehetett,de az a rohadt szekrény útban volt. Elé állt és két kezét a falnak támasztotta.

- Mi van közted és Luhan között?- kérdezte 2 perc hallgatás után

- Semmi közöd hozzá. – mondtam

- Lefeküdtetek?- kérdezte mire ki kerekedett a szemem. – Ezt nem hiszem el. Nem gondoltam volna hogy le fekszel vele. Lehet ha ezt tudom még én is lefektettelek volna. – mondta mire elöntött a düh, kezem arcán csattant. Könnyek gyűltek a szememben, nem tudtam fel fogni hogy ezt  mondja pont ő aki miatt a padlón vagyok. Nagy lendülettel löktem arrébb és ki viharoztam az öltözőből a táskámmal együtt. Nem bírtam tovább lerogytam a földre és elő tört belőlem a sírás, nem érdekelt ki lát vagy ki haja. Nem sokkal később érzem hogy valaki meg ölel és nyugtatgat.

- Annyira sajnálom. - hallom Lay hangját. – Nem tudom miért mondtam. Én annyira sajnálom. Kérlek ne sírj, kérlek. – kérlelt és halottam rajta hogy sajnálja, vagy csak én akartam ezt hallani? Félve rá néztem, fájdalom tükröződött a szemében. Fájdalmas mosollyal letörölte a könnyeimet és szorosan magához húzott.

- Senki előtt ne sírj csak előttem. – mondta és meg puszilta a fejem,de még mindig nem engedett el. Nem tudom miért de melegséggel járta át testem a közelsége,pedig most haragudnom kellene rá.

- Tegnap egy szemhunyást sem aludtam. Nem tudtam kiverni a fejemből azokat a szavakat amit mondtál. – törte meg a csendet.

- Lay ne kezd el. - mondtam

- De igen. Nekem szükségem van rád Nana. Nem vetted még észre?- kérdezte és kicsit el tolt magától és a szemembe nézett. Lassan közeledett felém, pár centi választott el engem Lay ajkaitól, mikor valaki a nevemen kiabált. Luhan volt az.

- Áh hát itt vagy. – mondta mikor oda ért hozzám egy száll vörös rózsával a kezében.

- Ezt neked hoztam. – adta át a rózsát tudomást sem véve hogy Lay hogy méregeti.

- Miért kapom?- kérdeztem és meg szagoltam a csodaszép virágot

- Egy kismadár csiripelte hogy szereted. – mosolygott rám.

- Jiho volt az a kismadár?- kérdeztem

- Bingo.

- Gyere haza kísérlek. – vette fel a táskám, közben kezet fogott Layel, rá néztem de ő csak lehajtott fejjel állt ott. Mikor ki értünk a suliból Luhan meg állt és felém fordult.

- Lay miatt sírtál tegnap?- kérdezte

- Hagyjuk ezt a témát. – kérleltem

- Jó rendben. Moziba menjünk?- kérdezte kedvesen. Annyira meg örültem hogy nem erőltette a témát hanem csak ott volt vele.

- De menjünk. – mosolyogtam rá mire ő is rám mosolygott. Elmentünk a legközelebbi mozihoz és kerestünk egy filmet. Hát hogy is mondjam a címe jó volt de a film egy tragédia volt. De szó szerint tragédia. Hol ez azzal jött össze hol az meg a másikkal, a film végére semmit nem értettem és az még tetézte is hogy japán feliratos filmet néztünk. Az még nem is lett volna baj ha kb 2 másodperc után nem veszi el a tök hosszú felíratott.  A film után haza kísért, az ajtóban meg állt és hosszasan nézett rám majd vett egy mélyebb levegőt és közelebb lépet hozzám. Szerencsére csak meg ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én mindig itt leszek neked, ne felejtsd el. – suttogta a fülembe és elengedett.

- Vigyázz hazafelé. – mondtam neki és bementem az ajtón. Elvégeztem minden esti teendőm majd álomra hajtotta a fejem. 

http://www.youtube.com/watch?v=d9BBB4FfF1w - ez az a tánc :3

True Love 3.rész

A mai napom teljesen katasztrófa. Kezd elegem lenni, hogy mindenki engem hibáztat mindenért. Na, jó kezdjük az elején!

A reggelem ugyan úgy ment, mint mindig; bekaptam pár falatot, elvégeztem a teendőim a fürdőben majd kiléptem az ajtón.

- Jó reggelt. – köszönt rám valaki mögöttem. A szívem majd ki esett a helyéről annyira megijedtem; lassan hátra fordultam:

- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten

- Jöttem, hogy együtt menjünk suliba. – mondta

- És miért velem?- kérdeztem

- Mert veled akarok menni. – mondta

- Lay, kezd elegem lenni ebből, menj a barátnőddel! – mentem el mellette és meg nyomtam a hívó gombot. Már beszálltam, amikor ő is belépett mellém; nem akartam vele egy légtérbe lenni, mert így is nehéz.

- Luhan mondta, hogy jobban vagy már. Tényleg semmi bajod? Olyan frusztrált vagy.

- Igen Lay az vagyok. És tudod miért?- néztem rá de, ő nemlegesen meg rázta a fejét. – Azért mert te betolakodtál az életembe, és beférkőzted magad a szívembe! Aztán tegnap amikor Luhan jött, te teljesen megváltoztál, aztán ott hagytál egy teljesen idegen fiúval és szaladtál a barátnődhöz! - igen kimondtam mindent, ami zavart vele kapcsolatban.

- Én…- kezdett bele, de közbe vágtam

- Csak ne mond, hogy sajnálom. Hagyj békén és foglalkozz a barátnőddel! – mondtam majd ki szálltam a liftből, és ott hagytam őt. Nem sokáig jutottam, mert valaki meg fogta a kezem.

- Beszéljük, meg kérlek! - mondta Lay de, nem hagytam magam.

- Nem, hagyj békén!- mondtam és elindultam a suli felé. Ma is ott találkoztam Luhannal ahol tegnap is. Mosolyogva várt széttárt karokkal.

- Nanaaaaa! - kiáltott és megölelgetett.

- Luhan! Összetörsz. – nevettem el magam

- Cső haver! – pacsizott le Luhan Lay-el

- Megint együtt jöttetek?- kérdezte Luhan szemöldökét emelgetve

- Igen. – válaszolta tömören Lay és már a sulinál is voltunk. Lay barátnője ott várt minket Chan-el. Mikor meg láttak minket Chen elmosolyodott a lány meg inkább csak végig mért és elfintorodott.

- Látom nem vagy szimpatikus Lin-nél. – nevetteel magát Luhan

- Hát nem igazán. – mondtam én is kicsit mosolyogva

- Sziasztok. – köszöntem mikor oda értem

- Kicsi lány, mizu?- kérdezte Chen

- Nem sok. Veled?- kérdeztem

- Most már szebb a napom, hogy itt vagy nekem. – fogta meg a kezem.

- Ő már foglalt!- vette ki a kezem Luhan Chen kezei közül.

- Mi?! Ne már!- siránkozott Chen nevetve

- De, de.- mondta Luhan mosolyogva

- És ha szabad tudni ki foglalta le magának?- kérdezte Lay barátnője nem kedvesen

- Miért érdekel ez téged Lin?- kérdezte Luhan

- Csak mert!- mondta

- Hát akkor én meg nem mondom el. – rántotta meg a vállát Luhan. Én csak néztem, ahogy Lin egyre jobban mászik rá Ley-re, akinek ez nem igazán tetszett, de Lin nem zavartatta magát. Elkezdte csókolgatni, nem bírtam nézni nem volt hozzá gyomrom. Luhan észrevette és magához ölelt, így nem láttam semmit.

- Szia húgi. – köszönt nekem Jiho. Elengedtem Luhant és oda mentem hozzá. Megölelt és egy puszit nyomott a fejemre (ez az egyik szokása).

- Hello. – köszönt Luhan és közben visszahúzott magához.

- Na, csak…- kezdett bele Jiho.

- Eszedbe se jusson! - mondtam mire elnevette magát.

- Akkor jó. Amúgy azok mit művelnek ott?- nézett ferdén Layékre, akik még mindig falták egymást - vagyis Lin falta Layt.

- Nem tudom, de lassan lesz egy biosz óránk is. – röhögte el magát Chen

- Ez undorító. – mondtam halkan de Jiho és Luhan meghallotta és elröhögték magukat.

- Hát van benne valami. De komolyan én eddig azt hittem a srác hordja a gatyát, és ő támadja majd le a csajt de, látom, fordítva van. – röhögött még mindig Jiho

- Lay hordja a gatyát,csak Lin féltékeny, ennyi. – vonja meg a vállát Chen, aki idő közben közelebb jött hozzánk, mert már őt is idegesítette a két nyalakodó.

- Mégis kire féltékeny?- kérdeztem

- Rád! – mondták mind a hárman szinkronban

- Mert?- értetlenkedtem tovább

- Még szerencse hogy szép vagy. – mondta Jiho mire megütöttem egy kicsit

- Na, jól van gerlepár,elég lesz már! – szólt rájuk Luhan mérgesen, mert már tényleg idegesített minket

- Csak nem féltékeny vagy, Luhan?- kérdezte cinikusan Lin

- Arra hogy úgy viselkedsz, mint egy utcalány?- kérdezte Luhan kíméletlenül. Lin válasza csak annyi volt, hogy akkora pofont adott Luhannak, hogy még nekem is fájt, majd felém lépett és lendítette a kezét de Luhan elém állt és meg fogta.

- Eszedbe ne jusson. – lökte arrébb Lint

- Lay most vidd el innen. – szólt rá Chen is Lay fogta a barátnőjét és elhúzta tőlünk. Lassan mi is megindultunk az osztályunk felé, egész nap csak jegyzeteltem és jegyzeteltem. A nap végére azt hittem leszakad a karom a helyéről, már pakoltam össze a dolgaimat csak én voltam a teremben és Jiho, mikor valaki hangosan ki vágta az ajtót és becsörtetett. Ijedten fordultam meg, de bár ne tettem volna. Akkora pofont kaptam, hogy leültem a székemre, a pofon helye csak úgy sajgott. Jihora néztem, aki csak kerek szemekkel nézett hol rám hol pedig a támadómra. Lin volt az és csak úgy fortyogott a dühtől.

- Hála neked Lay szakított velem, minden a te hibád te utolsó lotyó. – kiabálta a képembe és megint felpofozott. - Ha nem lennél, akkor még mindig együtt lennénk. – kiabált még mindig, de most én húztam fel magam és felálltam majd lekevertem neki én is egy pofont.

- Nem az én hibám. Nem csináltam semmit, nézz magadba!- mondtam, újra lendült a keze, de valaki meg fogta.

- Eszednél vagy? Mégis mit képzelsz te magadról? Neki ehhez semmi köze sincs, ez csak rád és rám tartózik!- kiabált vele Lay majd elengedte a kezét és az enyémet fogta meg. Elhúzott onnan egy csendesebb kis hely felé; ott meg állt, de még mindig fogta a kezem; sóhajtott egy nagyobbat majd felém fordult és másik kezét arcomra tette majd végigsimított a piros tenyérnyomon..

- Annyira sajnálom. – mondta fájdalmas arccal.

- Sajnálhatod is. Miért kellet szakítanod vele? És miért engem okol? De tudod mit nem kell válaszolnod rá, csak tegyél meg nekem egy szívességet és hagyj békén. Ne küld utána  Luhan hogy mi van velem, ne gyere reggel hozzám hogy menjünk együtt. Csak hagyj békén és tegyünk úgy mintha nem is ismernénk egymást. – mondtam majd ki téptem keze közül a kezem és ott hagytam. Könnyeimet fogtam vissza, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne sírjam el magam előtte. El kezdtem szaladni, beszaladtam a termünkbe ahol a cuccom volt. Fel vettem majd ki mentem a teremből. Már a kapunál jártam mikor már nem bírtam tovább, elsírtam magam.

- Hé Nana minden rendben?- jött oda hozzám Luhan. Nem tudtam meg szólalni csak hozzá bújtam és tovább sírtam. Ő meg ölelt és simogatta a hátam, próbált megnyugtatni de nem sikerült neki. Mikor már meg nyugodtam rá néztem könnyes szemmel.

- Gyere haza kísérlek. – mondta és átkarolta a vállam és meg indultunk haza. Mikor haza értem be hívtam, hogy igyon velem valamit.

- Mis volt a baj?- kérdezte mire vettem egy nagy levegőt és el meséltem neki mindent ami volt. És újra elő tört belőlem a sírás, letette a poharát és oda jött hozzám és meg ölelt.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott de nekem bőven elég volt. Az este folyamán még mindig sírtam de Luhan erősnek bizonyult mert végig velem maradt. Nem sokra emlékszem mert álomba sírtam magam hosszak szenvedés után.

A gonosz exbarátnő Lin >.<

True Love 2.rész

Reggel a vekker ricsajára keltem fel, kedvem lett volna a falhoz vágni, de gyorsan tudatosult bennem, hogy suliba kell mennem. Lassan ki keltem a meleg és puha ágyamból, és a fürdő felé vettem az irányt. Elkészültem, felöltöztem, feldobtam egy alap sminket; összedobtam valami gyors és könnyű reggelit. Amikor késszen lett megreggeliztem; betettem pár dolgot a táskámba és meg indultam az egyetemre, ki léptem az ajtón és bezártam azt. Épp indultam a lift felé, amikor valaki megkocogtatta a vállam, annyira megijedtem, hogy a szívem is kihagyott egy ütemet. Lassan hátra fordultam és Lay állt mögöttem mosolyogva.

- Jó reggelt. - mondta mosollyal az arcán ez engem is mosolygásra késztetett.

- Jó reggelt. Mi járatban? – kérdeztem.

- Gondoltam mehetnénk együtt az egyetemre. - felelte Lay.

- Akkor mehetünk is. – mondtam mosolyogva. Beszálltunk a liftbe és meg nyomtam a gombot; éreztem magamon Lay tekintetét, de erőt vettem magamon és nem néztem felé. Mikor megállt a lift kiszálltunk, majd elindultunk az iskola felé.

- Ya, haver!- kiabált egy srác, de én figyelmen kívül hagytam és mentem volna, viszont Lay megfogta a kezem.

- Luhan hát te? - kérdezte Lay.

- Egyetem és te? Ne is mond, ő a barátnőd? - nézett rám mosolyogva.

- Ő nem a barátnőm. – mondta Lay, de olyan hangnemben mintha mérges lett volna, ami kicsit zavart is.

- Akkor megtudhatom a becses neved, szépségem? - kérdezte Luhan.

- Kim Nana, örvendek. – mutatkoztam be.

- Én is örvendek, a nevem Lu Han. - mutatkozott be egy szép mosoly kíséretében

- Oké Luhan, nyugi. – szólt rá Lay, mert csak mosolyogva nézett engem.

- Most mi van? Nem a barátnőd. Akkor meg mi bajod?- kérdezte Luhan felvont szemöldökkel

- Nincs semmi bajom. - mondta Lay és elindult az egyetem felé. Mi csak néztünk utána.

- Még hogy semmi baja .- mondtam kicsit hangosabban, mint kellet volna mert Luhan elnevette magát.

- Na, irány a suli! – mondta és vállamat átkarolva húzott magával. Kicsit hírtelen jött, hogy ilyen közvetlen velem, de egyben jól is esett. Lassan megérkeztünk az egyetem kapujához, ahol Lay már várt minket; kezdtem meg örülni mikor észrevettem, hogy egy lánnyal van. Akinek a kezét fogja, azt hittem rosszul látok, de rá kellet jönnöm, hogy ez korántsem így volt.

- Hello. – köszönt Luhan, de a keze még mindig a vállamon pihent.

- Nocsak Luhan, becsajoztál? .- kérdezte egy másik srác

- Bárcsak! De ez a szépség itt mellettem egy új barátom. Igaz, Nana?.- nézett rám mosolyogva mire én is elmosolyodtam.

- Ebben az esetben én rá hajtok. - mondta az előbbi srác, mire Luhan fejbe vágta.

- Csak álmaidban Chen! - mondta Luhan és elém állt, amolyan védelmi szempontból

- Ne már! .- siránkozott elvileg Chan.

- De de. Ő már foglalt. – mondta Luhan mire rá néztem, de csak ő kacsintva mosolygott rám.

- De bemutatkozni lehet?- kérdezte röhögve Chan.

- Azt még lehet. – felelte Luhan is nevetve, én pedig csak mosolyogva figyeltem őket.

- A nevem Kim Jong Dae, vagy Chan amelyik tetszik. – mondta mosolyogva és kezét felém nyújtotta.

- Kim Nana. – ráztam vele kezet

- Mond csak Nana, mit tanulsz?- kérdezte Chan.

- Művészeti szakon vagyok, moderntánc. – mondtam mire végig nézett engem elég feltűnően.

- Én is azon a szakon vagyok, és Luhan, na meg Lay is .- mondta. Lay felé néztem, akinek a szeme szikrákat szórt, miközben minket nézet Luhannal, de közben annak a másik lánynak fogta a kezét.

- Nocsak, a mi kis Nanánk vegyül?- kérdezte egyik osztálytársam, és egyben jó barátom.

- Te ki vagy? .- kérdezte Luhan kicsit bunkón, mire hasába könyököltem.

- Az osztálytársam. Várjunk csak, ha te itt vagy akkor az azt jelenti, hogy…- kezdtem bele a mondatomban

- Hogy elkéstél, persze velem együtt. – mondta röhögve

- Basszus. – szitkozódtam majd ki léptem Luhan mellől és Jiho felé mentem.

- Sprint?- kérdezte mosolyogva. Én addig bekötöttem a cipőm, a táskám a hátamra dobtam.

- Sprint. – mondtam, mire meg fogta a kezem és megrántott, majd elengedte a kezem és futottunk a termünkig; épp a tanár előtt estünk be. Akik ismertek minket csak mosolyogtak a dolgon. Óra után ki mentünk a parkba és ott leültünk egy padra.

- Szerintem, a tesi óra bőven meg volt. – mondta röhögve Jiho.

- Na, az már biztos! – mondtam én is nevetve

- És mond minden rendben már? - kérdezte

- Persze, nyugi nem akadok ki megint. - mondtam mire elmosolyodott és meg ölelt.

- Nem is szeretem, ha sírsz. Mosolyogj! Akkor vagy a legszebb. – mondta mire elmosolyodtam.

- Khöm… remélem nem zavartam meg semmit. – mondta egy hang. Hátra fordultam és Lay állt ott felvont szemöldökkel.

- Nem. Semmit! – mondta Jiho

- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte kimérten Lay.

- Gyere csak. – mondta Jiho és arrébb ment egy kicsit; így én kettejük közé szorultam. Remek!

- Nana jössz ma edzésre?- kérdezte Jiho

- Nem tudom. – húztam az agyát.

- Hát, ha nem tudod, akkor nincs meki. - mondta

- Mi?! Miért? Ne már! – nyávogtam egy kicsit mire elnevette magát.

- Meki?- kérdezte Lay

- Mindig oda megyünk, ha végeztünk az edzésen, ez amolyan szokás nálunk. – mondtam

- Értem. És ti milyen kapcsolatban álltok egymással?- kérdezte Lay

- Mit érdekel ez téged?- kérdezte Jiho  - Neked ahhoz semmi közöd. Ha jól láttam barátnőd van nem? Akkor mit akarsz te Nanától?!.- kérdezte mérgesen.

- Mit érdekel az téged?- kérdezte flegmán Lay, én meg csak néztem ki a fejemből.

- Csak annyi hogy láttam összetörni egy rohadék miatt, és mivel neked barátnőd van, inkább azzal foglalkozz! Nanát meg hagyd békén! - emelte fel kicsit a hangját

- Srácok mi folyik itt?- jött oda Luhan

- Semmi. Most megyek, mert a végén olyat teszek, amit meg bánok. Gyere te is később. – mondta Jiho majd egy puszit nyomott a homlokomra és elment.

- A pasid?! - kerekedett ki Luhan szeme, de Lay is furán nézet rám

- Nem. – mondtam egyszerűen

- Akkor?- idegeskedett Lay

- Tudod, jobb lenne, ha megfogadnád Jiho tanácsát. – mondtam majd felálltam.

- Hé, Nana várj már!- kiabált utánam Luhan

- Mi az?- kérdeztem

- Akkor ő most ki neked?- kérdezte mosolyogva

- Amolyan fogadott testvér. Nekem sincs testvérem és neki sincs. Sokat voltunk együtt régen, és sokan mondták, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek. Így hát azóta figyel rám, mintha a húga lennék. – mondtam mosolyogva

- Áh, akkor már értem. – mondta Luhan sejtelmesen

- Mit értesz te?- kérdeztem

- Mond csak lehetséges, hogy Laynak van egy képe rólad?.- kérdezte mosolyogva mire én köpni-nyelni nem tudtam.

- Honnan veszed?- kérdeztem

- Láttam, hogy azt nézi az órán. – vont vállat, nekem meg kikerekedett a szemem

- De meg kell hogy mondjam, elég jó kép lett rólad. – mondta mosolyogva

- Szerintem meg förtelmes. – mondtam komolyan mire kicsit fejbe vágott

- Szerinted, ha szar kép lett volna, elvitte volna?- kérdezte komolyan

- Nem tudom. – feleltem őszintén

- Na jó, én most megyek. - mondta és ott hagyott.

- Beszélhetnénk?- kérdezte a hátam mögül Lay

- Miről?

- Rólunk. – mondta és maga felé fordított 

- Rólunk? Ne szórakozz velem! Barátnőd van, mit akarsz te rólunk beszélni?- akadtam ki teljesen pedig tudtam hogy nem kellett volna.

- Figyelj….- kezdett bele, de én félbe szakítottam

- Nem érdekel Lay! Foglalkozz a barátnőddel, ne pedig velem! – mondtam fájdalommal a szívemben. Még ránéztem egyszer aztán elmentem. Nagyon rosszul éreztem magam, egész nap búskomor volt a hangulatom. Az edzésről is haza küldött az edző mondván, hogy pihenjem ki magam, mert ez így nem mehet tovább. Hazafelé menet végig Lay-en és azon járt az eszem, amit Luhan mondott nekem - órán az én képem nézte. Nem hittem el; vagyis nem akartam elhinni neki. nem akartam jobban meg kedvelni Layt, mert barátnője van, amit nem is mondott. Mondjuk én sem kérdeztem, de miért is tettem volna? Hazafelé menet vettem pár dolgot vacsorára. A liftből kiszállva megláttam, hogy valaki áll az ajtóm előtt, hátulról nem nagyon ismertem fel, ezért lassan araszolgattam az ajtóm felé miközben azon morfondíroztam, hogy ki lehet az, viszont mikor oda értem nem kicsit lepődtem meg.

- Luhan?!.- kérdeztem mire az említett személy mosolyogva fordult felém.

- Szia. – köszönt a fiú.

- Hát te? - kérdeztem

- Csak gondoltam meg kérdezem, hogy minden rendben-e? Aggottunk érted! – mondta elég mire hülyén nézhettem rá, mert magyarázni kezdte. - Az edződ azt mondta nem voltál jól ezért haza küldött, meglepődtünk, amikor mondta. Mert hát reggel nem volt semmi bajod. – mondta mire megértettem mit is akart pontosan.

- Áh, igen jobban vagyok! Hogy értetted, hogy „lepődtünk”? Kik?- kérdeztem

- Hát kik. Én, Chan és Lay is.- mondta mosolyogva

- Értem. Bejössz?- kérdeztem udvariasan mire elmosolyodott

- Nem. Mennem kell, és különben is, egy kérés miatt jöttem ide.

- Ki kérte?- kérdeztem

- Te is tudod, nem kell ki mondanom a nevét. – mondta sejtelmesen

- Lay?- gondolkodtam hangosan

- Bingo. – mondta még mindig mosolyogva. Hogy tud ez ennyit mosolyogni?! Már kérdeztem volna, hogy miért küldte, de telefonja volt ezért el is ment. Bebattyogtam a lakásomba és lepakoltam a cuccokat a konyha pultra, elmentem átöltözni és satöbbi. Lefekvés előtt még jött egy üzenetem. Kíváncsian nyitottam meg.

 „Szép álmokat, Nana! Lay”. Nem tudtam hova tenni ezt az üzenetet, de mélyen valahol nagyon örültem neki hogy írt. Mosollyal az arcomon aludtam el.