Love is friendship~Jonghoon 2.rész

Reggel arra keltem hogy valami kisüti a retinám, nem volt valami szép élmény. Szememet dörzsölve ültem fel az ágyamon, magam mellé néztem de már nem volt ott senki. Majd halottam egy kattanást és a hang irányába néztem,de bár ne tetem volna. Eddig a fénytől sült ki a szemem de most mástól, Jonghoon kijött egy nadrágban és felső nélkül a haját törölgetve. Nyeltem egy nagyot mikor megláttam kidolgozott felső testét, arcomat pír öntötte el és lehajtottam a fejem hogy ne lássa piros pozsgás arcom.

- Felébredtél? – ült le mellém és megsimogatta a fejem.

- Ühüm. – bólintottam

- Baj van? – kérdezte

- Öltözz fel. –suttogtam

- Mi?

- Öltözz fel. – mondtam kicsit hangosabban

- Nem akarok. – mondta mire rá kaptam a tekintetem. Nagyon közel volt,nagyon is sőt túl közel.

- Pedig jó lenne. – mondtam halkan

- Láttál már így eddig is, most mért zavar?- kérdezte komolyan de tudtam hogy élvezi.

- Mert csak és kész. – zártam le a vitát

- Akkor sem veszek fel pólót. – feküdt el az ágyon csukott szemmel.

- Akkor ne,de most ne nyisd ki a szemed. –keltem fel mellőle és a szekrényemhez léptem. Levettem a felsőmet és az ágyra dobtam, tudtam hogy engem néz ismertem már annyira. Kivettem egy felsőt és felvettem. Nadrágot nem cseréltem elég volt neki ennyi is. Majd kimentem a konyhába.

Jonghoon powo:

Élveztem ahogy Nana engem néz és zavarba jött. Imádok az idegeivel szórakozni ami az elmúlt időben sokszor sikerül is. De az már nem tetszik hogy ő is az én idegeimen táncol. Igaz mondta hogy ne nyissam ki a szemem de nem bírtam ki, ott állt előttem 5 méterrel egy nadrágban amiben olyan jó feneke van és egy melltartóban. Persze hogy megnézem, melyik férfi ne tenné. Mikor mellém dobta a pólóját össze rezzentem, majd nem sokkal felkapott magára egy felsőt. Kezdtem örülni hogy nadrágot is cserél de nem így lett, rám se nézve ment ki a szobából.

Nana powo:

Kint elkezdtem reggelit csinálni, rántottára gondoltam azért elő vettem pár tojást. Elkezdtem megcsinálni közben a kis dinka is kijött de immáron pólóban, mosolyogva figyeltem ahogy leült a székre és gondolkozik.

- Mikor lesz már kaja asszony?- vert egyet az asztalra, ijedtemben kiesett a kezemből egy tojás. Szikrákat szóró szemmel néztem rá.

- Egy nem vagyok asszony, asszony a barátnőd. Kettő most mész egy felmosóért és feltakarítod. –mondtam neki, láttam hogy nem tetszett neki a válaszom és a kijelentésem de hát ez van. Ne szórakozzon velem. Miután feltörölte a tojást visszavitte a felmosót a helyére és a pultnak dőlt.

- Mi a bajod mostanában? – kérdezte úgy hogy rám sem nézett. Gondolkoztam azon hogy bevallom neki hogy is érzek valójában,de ezt az ötletemet elvetettem.

- Fáradt vagyok mostanában. – hazudtam.

- Akkor jó, már azt hittem rám haragszol. – mondta de hallottam a hangján,hogy nem tetszett neki a válaszom és hogy nem hiszem nekem.

- Gyere kész a reggeli. – mondtam és az asztalra tettem a tányérokat.

- Kösz de nem vagyok éhes. – mondta mogorván.

- Choi Jonghoon most leteszed a kis segged és eszel!.- emeltem fel a hangom mire rám nézett.

- Elment az étvágyam. – mondta

- Mitől?

- Tőled. – mondta a szemembe. Nem hittem a fülemnek, szemeim kikerekedtem és felálltam a helyemről.

- Hogy? –kérdeztem

- Jól hallottad, nem tudom mi van veled mostanában de kezd idegesíteni. Meg most már hazudunk is egymásnak?- vágta a fejemhez.

- Miattad vagyok olyan amilyen, észre sem veszed és úgy bántasz meg engem. Egem aki mindig melletted volt. – mondtam könnyekkel teli szemmel.

- Már abban is kételkedem hogy eddig az igazat mondtad-e. – nézett megvetéssel a rám. Kicsordult egy könnycsepp, majd felé léptem és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam.

- Megörültél?- nézett rám nagy szemekkel.

- Takarodj!.- mondtam halkan, arcát fogva nézett rám.

- Nem hallod? Azt mondtam takarodj innen! Látni sem akarlak! Kifelé. – kiabáltam rá ő meg csak nagyokat pislogott. Elkezdtem hozzá vágni a cuccait és kilökdöstem az ajtón. Könnyekkel áztatott arccal csuktam be az ajtót, majd le is rogytam ott helyben és zokogni kezdtem.

Jonghoon powo:

Miután azok a bizonyos szavak elhagyták a szám Nana egy hatalmas pofont adott, égett a pofon helye. Majd elkezdett kilökni az ajtón, miután rám vágta hallottam hogy sírni kezd. Szívem össze szorult mert tudtam hogy ez mind miattam van, utáltam magam mert tudtam hogy miattam sír. Legszívesebben bevertem volna magamnak, vettem egy nagy levegőt és be akartam kopogni de minden bátorságom elinalt. Lelkiismeret furdalással mentem le és bevágtam magam a kocsiba, egészen hazáig meg sem álltam. Mikor beértem becsaptam magam mögött az ajtót jelezve hogy haza értem.

- Na mi volt?- kérdezte Hongki.

- Semmi. – vágtam le a kabátom.

- Na mi van?- kérdezte és leült az egyik fotelbe és engem nézett.

- Hülye voltam. – vágtam le magam az ágyamra.

- Nem újdonság, de most kivételesen mit csináltál?- kérdezte unottan.

- Megbántottam.

- Ahogy eddig?

- Mi eddig sem bántottam meg, de ez most komolyabb. Sírt is miattam. – temettem kezeimbe az arcom.

- Hogy te mekkora egy gyökér vagy. – nézett rám mérgesen

- Tudom jó,nekem sem könnyű. Nem tudom hogy meg bocsát-e valaha is. – néztem a semmibe.

- Remélem hogy nem, és akkor felfogod végre mit hagytál veszni. – vágta oda nekem és kiment a szobából. Fel sem fogtam mit is mondott Hongki egészen addig míg ki nem ment és be nem vágta az ajtót. Márt mondja mindenki hogy egy fasz vagyok?! Nem értem, csak annyit szeretnék hogy Nana bocsásson meg nekem. Nem kell semmi más, szükségem van a legjobb barátomra.

Nana powo:

Nagy nehezen de elmentem a kanapéig. Térdem felhúzva ültem le a kanapéra és csak néztem ki a fejemből,már nem sírtam. Nem tudtam sírni, már csak dühös voltam rá de nagyon. Telefonom csörgésére felkaptam a fejem. Jonghoon volt az, ő hívott. Gondolkoztam hogy mi legyen felvegyem vagy ne, nem vettem fel. Hagytam had csörögjön.

Love is friendship~Jonghoon 1.rész

Mért van az ha az embernek egy fiú a legjobb barátja mindenki féltre érti a köztetek lévő köteléket?Mért nem tudják elhinni hogy ti csak barátok vagytok és nem több?Meg mondom a választ. Én sem hiszek a fiú lány barátságban, valamelyik fél mindig érez valamit a másik iránt csak idő kérdése az egész. Velem is ez volt,nem is tudom mióta ismerem a legjobb barátom, szerintem már jó pár éve. De 2 éve ébredtem rá hogy én többet érzek iránta mint holmi barátság,de titkolom még mindig mert féltem a barátságunk. Nem akarom hogy magamra hagyjon,azt nem élném túl ha nem hívhatnám fel minden problémám végett. Ha már nem lenne senki aki ennyire közel áll hozzám. Még azt is elviselem ha éppen egy lány miatt aki vagy kikosarazta vagy azért volt vele mert híres volt. Végig hallgattam és bíztattam hogy ne adja fel mert majd jön egy lány aki nem ilyen,azért szereti aki és nem azért mert híres vagy mert van pénze. Titkon reméltem egy ideig hogy felfigyel rám de 1 év után rá kellett jönnöm, hogy nem minden rózsaszín és habos-babos. Meg kell mindenért küzdeni.

- Nana gyere már ki!- kiabált be a szobába azaz esze ment.
- Hee?- jött tőlem az értelmes kérdés.
- Azt mondtam gyere ki,de nekem beszélhet az ember. – mosolygott rám. Az a mosoly, ha tudnád hogy ilyenkor képes lennék bármire csak hogy mosolyogni lássalak.
- Me?- tettem fel a következő értelmes kérdést. Nem kétséges a mai nap szárnyalok.
- Nem me! Hanem miért?!- oktatott ki.
- Értettem ezredes. – vágtam vigyáz állásba magam.
- Nem vicces. Néz magadra,megint hogy vagy felöltözve te lány?- végig néztem magamon és nem tudom mi a baja van. Maci naci meg egy bő póló, de kérem ki nézi a lakáson belül?!
- Kényelmesen?- kérdeztem mire megpöckölte a fejem
- Mint egy fiú. Komolyan ha nem ismernélek azt hinném hogy srác vagy. – mondta  fejét csóválva. – Hogy lesz így barátod?- kérdezte mire összerándult a gyomrom.
- Sehogy. Akit szeretek észre sem vesz. – mondtam a bajszom alatt.
- Mi?
- Semmi,éhes vagyok te nem?- tereltem a témát
- Akkor most a nagy Jonghoon csinál neked egy fincsi ebédet. – dörzsölte össze a két tenyerét.
- Ételmérgezést fogok kapni?- kérdeztem incselkedve mire megtorpant és felém fordult.
- Jobb ha menekülsz. – mondta mire megfogadtam a tanácsát és futni kezdtem, az életemért. Nem sokig jutottam mert megragadta a derekam és magához húzott. A szívem majd kiesett annyira meg lepődtem a közelségétől, de nem sokáig tudtam tanakodni azon a tényen hogy a mellkasa a hátamnak van passzírozva. Egy határozott mozdulattal maga felé fordított és mélyen a szembe nézett, aztán elmosolyodott és már féltem is. Lehajolt és a hátára vett mint egy zsákot és kicsit ugrálni kezdett. Én meg sikongattam mint akit ölnek, és annyira nevettem hogy folytak a könnyeim.
- Jó leszek. – esküdöztem
- Meg eszel mindent amit csinálok?- kérdezte de még mindig a vállán tartott.
- Van más választásom?- kérdeztem és éreztem hogy a keze lassan felfelé halad.
- Öhm nincs. – mondta és rácsapott egy kicsit a fenekemre, nekem sem kellet több vissza adtam eme kedvességét. Persze ő is aztán én is,mikor elfáradt és letett a földre,de persze rá kellet vágnia még egyet a fenekemre ami már sajgott.
- Mint az óviban.- jegyeztem meg mögülem valaki mire hátra kaptam a fejem, Hongki állt karba font kézzel.
- Azért annyira nem is. – próbáltam fényesíteni a helyzetet de az a nagy igazság hogy teljesen igaza van.
- Ohh csakugyan? Akkor had csapjak én is a formás kis fenekedre. – jött közeledd és emelte a kezét de valaki elkapta.
- Meg ne próbáld. – mondta Jonghoon
- Mert nem szabad?- kérdezte Hongki felvont szemöldökkel
- Pontosan, meg nincs is olyan jó formás feneke. – mondta nekem meg elkerekedett a szemem.
- Hogy te mekkora egy fasz vagy. – mondta Hongki mikor látta hogy ez szarul esett.
- Mert?- vonta fel a szemöldökét
- Eszem megáll. Nana nem értelek, hogy lehetsz jóban egy ekkora gyökérrel?- kérdezte Hongki
- Mert most mi van?- értetlenkedett tovább Jonghoon és hol engem nézett hol Hongki-t.
- Semmi, nincs semmi. – mondtam egyhangúan és a szobába mentem,hogy össze pakoljam a cuccaim,mikor készen lettem nem foglalkoztam azzal hogyan vagyok felöltözve a bejárati ajtóhoz igyekeztem.
- Hova mész? Még nem is ettél. – állt velem szembe Jonghoon
- Haza. –feleltem kurtán
- Akkor haza kísérlek.
- Nem kell. – mondtam és kikerültem
- Baj van?- fogott meg a kezemnél fogva
- Semmi bajom. – rántottam ki a kezem a kezei közül majd kiléptem az ajtón. Hogy lehet valaki ekkora gyökér? És én miért vagyok olyan hülye hogy szeretem?! Lassan lelépkedtem a lépcsőn és kivágtam az ajtót és kiléptem a „nagyvilágba„. De nem volt semmi érdekes, titkon reméltem hogy utánam jön és vissza rángat. De miután hátra néztem és nem jött senki, sóhajtottam egyet és tovább mentem. Lakásom ajtajáig meg sem álltam, mikor bementem megcsapta az orrom az állott szag. Fintorogva nyitottam ki az ablakokat, és eresztettem be a friss levegőt.
- Az eszem meg áll, hogy lehet valaki ekkora tahó?.- csapkodtam össze vissza idegességemben, aztán csöngettek.
- Na már csak ez hiányzott. – mérgelődve mentem az ajtóhoz és nyitottam ki.
- Na mi van besértődtél?- kérdezte az ajtó tokának dőlve Jonghoon, nem válaszoltam semmit csak elmosolyodtam és rá vágtam az ajtót.
- Nem te gyökér. – mondtam az ajtón túl.
- És beengedsz?- kérdezte
- Nem.
- Akkor mégis megsértődtél.
- Tudod mit nem érdekelsz. - mentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Aztán csörgött a telefonom,felvettem.
- Jó lenne ha beengednél. Komolyan már 3-an néztek hülyének hogy az ajtónak beszélek. – mondta Jong
- És ez nekem miért is éri meg, és miért is rossz nekem hogy hülyének nézek?- kérdeztem
- Mert ha nem engedsz be és bíz isten rád töröm. – mondta kicsit idegesen
- Lehet próbálkozni, és csak egy tipp ne ott lökd az ajtót ahol nyílik. – mondtam majd kinyomtam a telefont. Nem időztem sokat a tv előtt mikor kattant a bejárati ajtó zára, fel kaptam a fejem és az ajtó felé vettem az irányt.
- Te meg hogy a fenébe?- akadtam ki
- Nagy okos kulccsal, most pedig agy inni. – ment a konyhába, elhaladva mellettem rácsapott egy kicsit a fenekemre. Nem reagáltam rá csak bementem a szobámba és elfeküdtem az ágyamon.
- Na most mi a baj? Mondtam vagy csináltam valamit amivel megbántottalak?- feküdt mellém az ágyba.
- Semmi bajom. – fordítottam neki hátat.
- Veszem észre. – mondta kicsit mérgesen,nem mondtam rá semmit csak feküdtem ugyan úgy,még meg nem éreztem hogy átölel. Derekamnál fogva húzott magához.
- Nem tudom mivel bántottalak meg de sajnálom, tudod hogy te vagy a legjobb lány barátom. – puszilta meg a fejem.
- Semmi baj. – sóhajtottam egy nagyot.
- Akkor most fordulj felém. – utasított,mire úgy tettem.
- És most?
- Gyere ide te lány. – húzott magához,mellkasára hajtottam a fejem ő meg a hátam simogatta.
- Ma itt aludhatok?- kérdezte félve
- Miért?
- Mert nem akarlak most itt hagyni. – húzott magához még közelebb. Szívem kihagyott egy ütemet és eszeveszett dobogásba kezdett és féltem hogy kiszakad a helyéről.  Egyre jobban bújtam hozzá ő meg kuncogva húzott közelebb magához,addig addig simogatta a hátam míg el nem nyomott az álom.

True Love 10.rész

2 évvel később:

Minden megváltozott azon a napon mikor Lay kilépett a lakásom ajtaján. Minden a feje tetejére állt körülöttem, és miért mert együtt voltunk 2 napig? De Chen végig velem volt,támogatott és bátorított. Jiho megnősült lassan már egy éve. Luhan pedig párkapcsolatban él egy szép kínai származású lánnyal,akivel nagyon jó kapcsolatot ápolok. Nagyon kedves lány, ellehet vele nevetgélni, vásárolni. Szóval mindent lehetett vele csinálna ami csajos. És hogy velem mi van? És boldog vagyok a világ legjobb pasijával. Jobbat nem is kívánhatnák magamnak, Vicces, okos, jól néz ki ami nem mellékes, és csodaszép hangja van. Ha még ebből sem jöttetek rá akkor elmondom. Az én nagy szerelmem( az igazi) Kim Jong Dae más néven Chen. Igen az a Chen, sokat támogatott mint már említettem, elején még nem éreztem iránta semmit. Minden nap találkoztunk és sokat beszélgettünk, jó inkább rengeteget. Igaz hogy retardáltnak mutatta magát az elején de ez a kép teljesen meg változott mikor meg ismertem. Komoly és okos is, rengeteget olvas ami jó mert én is szeretek olvasni.

- Nyuszi gyere kész az ebéd. – kiabált ki Chen a konyhából mire letettem a képes albumot az asztalra,és rohantam a konyhába.

- Omo ezt mind?- néztem a púpos tányéromra.

- Igen. – fonta kezeit derekam köré és megcsókolt. Pillangóim még 2 év után is örült módon repdestek a gyomromban minden egyes csókjától. Kezeit levezette fenekemre,majd egészen le a combomig. Fel kapott a karjaiba és a falnak döntve úgy falta ajkaimat.

- Nem reggelizünk?- váltam el tőle lihegve

- Én azt csinálom. – csókolt nyakamba,mire a hideg kirázott.

- Neh csináld. – próbáltam erőt venni magamon és ellökni.

- Nem birok magammal. – csókolt megint a nyakamba és kicsit meg haraptam érzékeny bőröm mire meg csaptam egy kicsit a hátát.

- Pedig jó lesz ha bírsz magaddal. – mondtam kuncogva és letett a földre

- Folyton csak ennél. – jegyezte meg nevetve

- Nem, csak amikor ennék nem hagysz. Úgy mint tegnap este. – elevenítettem fel az ominózus estét mire csak kajánul elvigyorodott és derekamra tette a kezét.

- De mond hogy nem volt jó. – vigyorgott rám

- De jó volt. – pirultam bele a válaszomba.

- Nagyon szeretlek. – mondta kedvesen mire a nyakába borultam.

- Én is nagyon-nagyon-nagyon szeretlek. – mondtam szipogva.

- Most meg sírsz?- kérdezte meg rökönyödve

- Nem. – szipogtam még mindig

- Oké. Terhes vagy? Nyugodtan mond meg ha igen, sőt annak nagyon is örülnék ha babát várnál. – mondta mire elsápadtam. Ő meg csak a hasam simogatta.

- Elment az eszed? Csak meg hatódtam, nem vagyok terhes. – mondtam

- Még. – vágta rá mire meglöktem egy kicsit.

- Most komolyan, szeretnék gyerekeket. Tőled. – nézett mélyen a szemembe,mire megint meg hatódtam.

- még egy kicsit várjunk vele. – mondtam és nyomtam egy kis puszit ajkaira.

- Rendben. – puszilt meg. Majd leültünk ebédelni miután hatalmasat kordúlt a hasam. Magam is meglepődtem de mindet meg ettem amit drága barátom főzött. Ebéd után elmosogattam,majd csatlakoztam barátomhoz aki a kanapén ült tv-t nézve. Valamin nagyon tanakodott mert nem a tv-t nézte hanem a semmit.

- Valami baj van?- kérdeztem kedvesen a vállára téve a kezem.

- Mi? Ja semmi,csak gondolkodtam. – mondta kedvesen

- És szabad tudnom min?

- Csak egy fontos kérdésen. – válaszolt még mindig homályosan

- Na mond el. – kérleltem. Mire fel állt és le térdelt elém,szám elé kaptam a kezem és figyeltem hogy mi lesz.

- Kim Nana,szeretlek mindennél jobban. Mond megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül?- kérdezte és elő vett egy gyönyörű gyűrűt és felém nyújtotta. Nem tudtam meg szólalni a meghatódottságtól csak néztem rá könnyes szemmel.

- Még szép. Igen. – mondtam mire elmosolyodott és az ujjamra húzta a gyűrűt. Mosolyogva néztem a kezemre majd meg csókoltam.

- Szeretlek szerelmem. – mondta két csók között Chen

- Én is szeretlek Kim Jong Dae. – mondtam a csók végén. Hát ez lenne az én kis szerelmi történetem. Mindenkinek van egy párja a nagy világban, és a párja csak rá vár. Csak erőt kell venni magunkon és meg kell keresni. Nemek a párom Jongdae volt.

                                                                ~Vége~

True Love 9.rész

Reggel frissen és üdén keltem fel,de egyedül voltam az ágyba. Kicsit megijedtem mert nem volt mellettem, gyorsan ki pattantam az ágyból és szemem törölgetve mentem ki.

- Jó reggelt. – köszönt Lay mosolyogva és adott egy jó reggelt csókot.

- Neked is. Azt hittem el mentél. – mondtam halkan

- Nem hagynálak itt. – mondta aranyosan

- Akkor jó. – mosolyogtam rá. Miután mindent kibeszéltünk megreggeliztünk és egész nap csak lustálkodtunk. Beszélgettünk, nevettünk és elvontunk.

Mindketten boldogok voltunk egymás mellett, főleg én mellettem. Madarat lehetett volna velem fogatni a boldogságtól.

- Figyelj. Ne haragudj hogy tegnap csak úgy elvittelek a szüleimhez, csak be akartalak mutatni nekik. – mondta és közben kezemet szorongatta, mintha félne hogy elhagynám. Pedig ez soha nem fog megtörténni.

- Semmi baj. Igaz kicsit na jó nagyon meglepett. De az apukád egész kedves volt velem. – mondtam mire meg csípte kicsit az oldalam

- Látszott rajta hogy nagyon szimpatizál veled. – mosolygott rám

- Ki nem szimpatizálna velem?- egóztam egy kicsit mire elmosolyodott.

- Senki. Főleg nem én. – adott egy puszit ajkaimra.  Kis puszinkat a csengő szakította meg, össze néztünk mert nem tudtuk ki lehet az.

- Megyek már. – nyitottam ki az ajtót és Lin állt az ajtóban.

- Lay itt vagy?- kérdezte flegmán

- Mit akarsz?- kérdezte Lay hátam mögül

- Beszélni akarok veled,négyszemközt. – nézett rám undorral

- Itt is mondhatod. – mondta feszülten Lay

- Terhes vagyok. Te vagy a gyerek apja. – mondta mire elkerekedett a szemem és Lay-re kaptam a tekintetem. Lay is úgy reagált ahogyan én is tettem.

- Mi van?- kérdezte megrökönyödve

- Terhes vagyok. – mondta egyszerűen én meg csak álltam ott mint egy darab fa.

Nem hittem a fülemnek. Most akkor Lin terhes és Lay az apja?

- Te most csak szórakozol velem igaz?- rángatta meg idegesen kicsit Lay Lint.

- Nem komolyan. Ha nem hiszed mennyünk el egy nőgyógyászhoz. – felelte teljesen egyszerűen.

- Takarodj innen. .- kiabálta Lay teli torokból és rá vágta az ajtót. Én még mindig meg kövülve figyeltem az eseményeket.

- Kicsim, figyelj ez nem igaz. Biztos nem igaz. – nézett mélyen a szemembe, és akkor tudatosult bennem hogy mi is történt az előbbi 5 percben. Könny csatornáim megteltek és folyni kezdett belőlem a könny mint a Niagara vízesés. Álltam előtte és csak sírtam, szomorú szemekkel nézett le rám és magához akart húzni,de nem engedtem, Berohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtaját. Majd az ajtónak dőlve csúsztam le a földre és sírtam tovább.

- Szerelmem engedj be,kérlek. – könyörgött Lay

- Menj innen. – mondtam sírva

- Kérlek beszéljük meg. Könyörgöm, ne sírj miattam. – csuklott el a hangja

- Nem vagyok a gyerekének az apja, az teljességgel lehetetlen. És tudod miért mert mikor meg ismertelek le sem feküdtem vele, csak te jártál a fejemben éjjel-nappal. – mondta halkan

- Menj el! – kiabáltam ki majd befogtam a szám mert rám tört a zokogás. Elárulva éreztem magam, holott lehet sőt biztos nem is volt rá semmi okom. De akkor és ott úgy éreztem elárult.

- Kérlek. – könyörgött halkan

- Menj el!- kiabáltam ki ismét.

- Szereltek, ezt ne feledd. – mondta halkan, halottam hogy a bejárati ajtó becsapódik, lassan fel keltem és ki néztem az ajtón. Elment, itt hagyott, én küldtem el, én voltam az aki őt elküldte. Végig néztem az üres házon és belém csapott a felismerés villáma, egyedül vagyok, megint. Megpillantottam Lay tegnapi pólóját, oda mentem és felvettem. Lay illata volt. Egész nap a pólóját szorongattam apró kis markomban. Este valaki csöngetett, féltem kinyitni. Ki néztem a kukucskáló részén,meg hökkentem mert Chen állt az ajtóban.

- Hát te?- kérdeztem. Nem válaszolt semmit csak meg ölelt, belőlem meg feltört a zokogás.

- Semmi baj, itt vagyok. Minden rendbe jön. – vigasztalt ami el is érte a hatását. Lassan meg nyugodtam és szipogva figyeltem mit is mond,de csak mosolyogva letörölte az arcomon lefolyt könnyeket.

- Mi történt? Lay csak úgy őrjöng. – mondta kicsit komolyabb hangon.

- Lin beállított ma. Azt mondta terhes és Lay az apja. – mondta és elő tört belőlem a sírás újra.

- Mennyi víz van benne? Ki teszlek a napra,kiszáradni. – hülyült egy kicsit amitől elmosolyodtam.

- Szebb vagy ha mosolyogsz. Meg különben is, el mennek majd orvoshoz és ő majd meg mondja mi is van pontosan. – érvelt Chen

- Rendben. – mondtam

- Na gyere csinálok neked vacsorát,mert gondolom nem ettél semmit. – nézett rám ferde szemmel. Le hajtottam a fejem mert igaza volt, csak sóhajtott egyet és a konyhába ment. Mentem utána és leültem az asztalhoz, ő csak serénykedett előttem, össze-vissza forgolódott. Vicces volt hogy néha kapkodott,de elismerésen neki. Mikor elém tette az egy tál ételt szám tátva mardt, nagyon finomnak tűnt.

- Na egyél. – ült le velem szemben mosolyogva

- Biztos?- kérdeztem incselkedve

- Eszek veled. – mondta

- Erre mentem. – adtam neki egy kanalat és már falatozni is kezdtünk.

- Tele vagyok. – simogattam a pocim ami majd kidurrant.

- Ne is mond. – dőlt hátra Chen is.

- nézzünk valami filmet. – ajánlottam fel.

- Rendben. – ment bele egyből. Kerestünk valami, de miért is ne nem volt semmi a tv-ben. Miért is lett volna benne valami értelmes? Mérgemben az egyik fotelbe dobtam a távkapcsolót. Chen eme tettemen nagyot röhögött és elment érte. Zene adóra kapcsolt ahol egy lassú szám ment, szép volt a szán. Az ütemére dölőngéltem jobbra-balra.

- Gyere. – nyújtotta kezét, hülyén néztem rá mire felrántott. Derekamnál fogva húzott magához és lassúzni kezdtünk, jól esett hogy itt van velem. De akkor és ott nem gondoltam semmire, csak én voltam és Chen a nyugalom szigetén. A szám végén nem egedet elhanem meg szorongatott egy kicsit.

- Mennem kell. – nézett az órájára, mire elszomorodtam

- Nem lehetne hogy itt maradsz?- kérdeztem félve, rá sem mertem nézni. Nem, nem akartam egyedül maradni, ez a lehetőség ki van zárva.

- De ebből nem lesz baj?- kérdezte

- Nem. – mondtam egyszerűen

- akkor itt maradok. – mondta kedvesen én meg hálás szemekkel néztem rá. Letelepedett a kanapén mire, meg rángattam egy kicsit a kezét.

- Mit csinálsz?- kérdeztem fel vont szemöldökkel

- Aludni próbálok. – válaszolt egyszerűen

- Itt?

- Itt.

- De van vendég szóba is. – mondtam és mutattam az ajtóra,mire fel pattant és berohant a szobába. Mondanom sem kellet nekifutásból vetődött az ágyra. De minden elismerésem az ágy készítőjének mert nem tört össze ekkora becsapódás után.  Végig néztem ahogy kényelembe helyezi magát és rám néz.

- Gyere a papához. – paskolta meg maga mellett a helyet. Fejem rázva mentem oda és ültem le az ágy szélére. Ő a könyökömnél fogva meg rántott és maga mellé fektetett, de nem ölelt meg vagy mászott rám. Csak feküdt mellettem és néztük a plafont, egy szót sem szóltunk. Kezdtem álmosodni, fáradt voltam a mai nap megpróbáltatásai miatt.

- Szép álmokat kedvesem. – halottam Chen halk hangját de reagálni nem tudtam rá, mert elnyomott az álom.

Reggel mikor ki nyitottam csipás szemeim, nem az fogadott mint este. Teljesen meg ijedten. Chen mellkasán feküdtem ő pedig engem ölelve nézett engem. Igen nézett mert fent volt már, gyorsan le „ugrottam” Chenről és magamra rántottam a takarót. Nagyon zavarban voltam. Ő csak jó ízűen kacarászott én meg égtem mint a rongy.

- Na,nincs semmi baj. Hallod?- nevetett még mindig és leakarta húzni a fejemről a takarót,de én nem engedtem. Erőlködése közepette elengedtem a takarót mire ő a földre huppant, kerek szemekkel nézett majd ki tört belőle a nevetés.

Fel pattant és rám vetődött, ott csikizett ahol csak ért. Már folytak a könnyeim és a szám is fájt a sok nevetéstől.

- Kérlek hagyd abba. – nevettem alatta

- Kérek egy puszit. – mutatott az arcára és leszállt rólam, elgondolkodtam aztán valamitől vezérelve ki futotta a nappaliba. Nem sokáig jutottam mert meg fogott a derekamnál fogva.

- Büntetést kapsz. – mondta mire villám gyorsan megfordultam és egy puszit nyomtam az arcára.

Lassan délután 3 óra fele járhatott az idő mikor újra visszajött Chen. Mert haza akart menni fürdeni ilyenek. Éppen leakartam ülni mikor csöngettek. Fel keltem és ki nyitottam az ajtót, Lay állt velem szemben lehajtott fejjel.

- Beszélnünk kell. – mondta fájdalmas hanggal. Előre féltem mit is szeretne beszélni velem.

- Gyere. – mondtam halkan és ki nyitottam az ajtót.

- Nana ki az?- kiabált ki Chen a kanapén ülve a tv-t nyomogatva

- Én. – mondta Lay fel vont szemöldökkel.

- Áhh hello. – intett neki és nézte tovább a tv-t.

- Gyere a konyhába. – mondtam halkan

- Nem tudom hogy mondjam el. – mondta fájdalmas és meggyötört arccal.

- Csak gyorsan. – mondtam össze szorított szemekkel. Nem mondott semmit csak magához rántott és megölelt, szorosan megölelt. Éreztem a könnyeit a nyakamban, ezért nekem is eleredtek a könnyeim. Ott ölelt hosszasan magához és nem engedett, lassan elvált tőlem és ajkaimra tapadt. Ott és akkor tudatosult bennem hogy ez igen,ez a mi búcsú csókunk. Erősen kapaszkodtam belé és a könnyeim csak úgy folytak le az arcomon az övével együtt. Mikor elvált tőlem könnyes szemmel nézett rám és fájdalmasan elmosolyodott.

- Mindig a szívemben leszel. – mondta és adott még egy rövid csókot majd sarkon fordult és kiment. Tehát Lin tényleg terhes, tudatosult bennem a tény. Lerogytam a földre és sírtam. Chen oda jött hozzám és ölelgetett és nyugtatgatott. De nem sikerült neki, most jött ki minden fájdalmam. Chen próbált nyugtató szavakat mondani ám ez feladta mikor látta hogy semmi esélye. Elkezdett énekelni, én meg abba hagytam a sírásom és csak hallgattam. Mikor abba hagyta a dalt rám mosolygott és a fejemre nyomott egy puszit. Este megint vele aludtam, ezek után végképp nem akartam egyedül maradni. 

True Love 8.rész

Másnap hétvége volt, így elég sokáig aludhattam volna. Igen aludhattam volna. Mert valaki úgy érezte kötelessége rá csimpaszkodni arra a rohadt csengőre. Mérgesen vágtam magam mellé a takarom és úgy ahogy voltam pizsiben ( kis póló és egy rövid naciból áll) meg a kis szőrös mamuszomban csoszogtam ki az ajtóhoz. Szememet törölgetve nyitottam ki az ajtót,és egy nagy csokor virágtól semmit az ég egyatta világon semmit nem láttam.

- Öhm. – köszörültem meg a torkom hátha észre veszi magát az egyed.

- Felkeltettelek?- kérdezte félve Lay. Igen ő azaz elkövető aki felébresztett.

- Dehogy– feleltem szarkazmussal a hangomban mire elmosolyodott és a kezembe nyomta a virágot.

- Na öltözz. – csapta össze két tenyerét,mikor már bent volt a lakásomon.

- Miért?- néztem át a vállam felett miközben a virágot tettem. Nagyon szépek voltam, vörös és fehér rózsa volt a csokorban. Mosolyogva néztem a virágokra amit újdonsült barátomtól kaptam. 

- Mert ma randizni megyünk. – mondta átkarolva a derekam. Mosolyogva néztem rá mire belém csapott a felismerés villáma, hogy te hülyegyerek még mindig pizsiben állsz a barátod előtt és még fogat sem mostál.

- Ne,ne nézz rám. Fel kell öltöznöm meg minden. Ronda vagyok. – takartam el az arcom kezemmel. 

- Szeretlek ahogy vagy. Te vagy a legszebb az egész világon – vette el a kezeim arcom elől. Kerek szemekkel néztem rá,mert még mindig hihetetlen hogy szeret és itt van velem. Kuncogott a reakciómon egyet és egy puszit nyomott ajkaimra de többet nem engedtem. Be szaladtam és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan a fürdőbe mentem és fogat mostam,hajam is meg csináltam és dobtam fel egy kevés sminket. Kerestem egy fekete farmert és egy fekete trikót amire fel vettem egy fél vállas bő pólót. Miután mindennel késszen lettem ki mentem és le ültem Lay mellé aki a kanapén foglalt helyet, és a tévé adóit kapcsolgatta. Fél kezével átkarolta a vállam és úgy húzott magához még közelebb.

- Most már jobban érzed magad?- kérdezte rám sandítva huncut mosollyal az arcán. 

- Igen. – mondtam büszkén mire meg szorongatott egy kicsit. Mosolyogva hagytam magam, lassan közeledett arca felém. Lehunytam szemem és vártam hogy ajkai megérintsék ajkaimat. Nem kellett sokat várnom mert másodperceken belül ajkaimra tapadt. Éhesen falta ajkaival ajkam,néha kicsiket bele is harapott mire bele nyögtem a csókba.  Az utóbbit kihasználva át dugta nyelvét számba és táncra hívta az enyémmel. Hajába túrtam és úgy kapaszkodtam belé el ne tudjon szakadni tőlem,de nem nézett ki úgy a helyzet hogy esze ágában is lett volna el válni tőlem. Lassan rám dőlt ezzel elfektetve a kanapén, kicsit megijedtem hogy mire készül de ő is kapcsolt és leugrott rólam.

- Ne haragudj,elvesztettem a fejem. – kért bocsánatot 

- Semmi baj. Ez az én hibám is. – mosolyogtam rá mire adott egy kis puszit mert felbátorodott.

- Na gyere menjünk. – mondta és fel húzott a kanapéról. Fel vettük a cipőnket,kabátunkat,be zártam az ajtót és már sétáltunk is az utcán kézen fogva. Melegséggel töltött el mikor rá néztem össze kulcsolt kezünkre.

- Bemutatlak valakinek ma. – mondta boldogan.

- Rendben. – egyeztem bele én is mosolyogva. Sétálgattunk a városban majd fel szálltunk egy buszra és egészen a külvárosig mentünk,ahol már szép kertes házak voltak. Meg állt a busz és mi leszálltunk,nem sokat sétáltunk mert le cövekelt egy kertes két emeletes ház előtt. 

- Gyere. – húzott az ajtó felé. Szívem a nyakamban dobogott,nem tudom miért.

- Megjöttem. – kiabálta el magát Lay mire megtorpantam 

- Azt nem mond hogy itt laksz. – kérdeztem kerek szemekkel.

- Kisfiam, hát megjöttél. – jött ki egy kínai ám bár nagyon fiatalos asszony. Lay válaszolt valamit kínaiul,feltételezem válaszolt a  kérdésére. 

- És ő ki?- kérdezte már az én nyelvemen a nő, majd végig márt engem. Próbáltam kedvesen mosolyogni de mikor elfintorodott a mosolyom lehervadt.  

- Ő a barátnőm. – mondta büszkén Lay mosolyogva 

- És mi van Lin-el?- kérdezte az anyukája engem figyelembe se véve.

- Anya szakítottunk. És már nem érdekel mi van vele. Nekem Nana kell. – mondta és rám nézett. 

- Édesem gyere ki!- szólt be Lay anyukája az apjának. Mire az kijött, ő kicsit visszafogottabb volt vagyis nem ez a megfelelő szó. Áh megvan,a kisugárzása tekintélyt parancsoló volt. 

- Fiam. – lépett Lay elé és kezet fogtak.

- És ki ez a szép teremtés az oldaladon?- kérdezte kedvesen rám nézve. Mire meglepődtem azt hittem ő is olyan lesz velem mint az anyukája de kellemeset kellet csalódnom.

- Ő a barátnőm Nana. – mondta ismét büszkén mire az apukája felém lépett. 

- Nagyon örvendek kedves Nana, hívj csak ajusshinak. – mosolygott rám kedvesen 

- Rendben. – szólaltam meg először. 

- Gyertek be már vártunk titeket. – mondta ajusshi, és el kezdett be invitálni. Lay mosolyogva figyelte ahogy az  apukája be invitál a nappaliba és elő veszi a családi albumot és nagy boldogsággal mutogatja a képeket. Eleinte próbáltam vissza tartani a nevetésemet,de már nem ment. Muszáj volt ki engednem a nevetésem olyan cuki volt a képen.

- Hé apa ne már. – rimánkodott Lay de mintha meg sem halotta volna mutatta tovább a képeket. 

- Nana meg tiltom hogy meg nézd őket. – mondta határozottan mire rá sandítottam.

- Hogy mondtad?- kérdeztem egy hangúan

- Khöm csak azt hogy gyere körbe vezetlek. – köszörülte meg a torkát, mire az apukája elnevette magát.

- Látom fiam te hordod a nadrágot. – veregette meg a vállát mosolyogva mire én is el nevettem magam,majd el fogattam a felém nyújtott kezét. Nagyon szép ház volt kívül belül, az utolsó helyszín Lay szobája volt. Meg álltunk előtte majd lassan lenyomta a kilincset, előre engedet. Be léptem és körbe néztem, meg akadt a szemem az ágya melletti éjjeli szekrényén. Jobban mondva egy képkereten, oda lépkedtem és fel vettem a kezembe a képkeretet. Az a kép volt benne amit tőlem vitt el. Meg kerestem a szememmel és meg is találtam,falnak támaszkodva karba font kézzel nézett engem. Mosolyogva mutattam fel a kép keretet,mire ellökte magát a faltól és hozzám lépett.

- Miért van itt?- kérdeztem mosolyogva.

- A megérdemelt helyén van. – vont vállat és nyomott egy puszit a homlokomra 

- Gyereke késsz a vacsora. – jött be Lay anyukája.

- Pár perc és mi is megyünk. – mondta Lay. Pár perc múlva mi is le mentünk és le ültünk az asztalhoz vacsorázni. Vacsora végén megköszöntem a vacsorát és segíteni akartam Lay anyukájának de ő csak elhessegetett. Rosszul esett hogy így bánik velem nem is ismer.

- Ne foglalkozz vele. Meg kedvel majd. – vidított fel Lay, vagyis próbált.

- Ne is foglalkozz vele, zsémbes. – súgta ajusshi és meg simogatta a kezem.

- Rendben. – varázsoltam mosolyt arcomra. 

- Már értem a választásod fiam. – mondta ajusshi 

- Mire gondol ajusshi?- kérdeztem 

- Te más vagy mint Lin. Mosolygósabb és kedvesebb is vagy. – mosolygott rám az öreg kínai bácsi.

- Én is tudom, egy főnyeremény. – puszilt meg Lay. Nem sokáig maradtunk mert Lay haza akar kísérni. Buszon már fáradt voltam ezért barátom vállára hajtottam a fejem, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne aludjak el. Piros pontot nekem mert nem aludtam el, meg kérdeztem Layt hogy nem-e marad itt,mert hát már késő is volt meg a buszok sem jártak már. Persze egyből bele is ment hogy itt maradjon. Gyorsan elmentünk fürdeni persze külön-külön,majd be bujtunk az ágyba. Igen együtt mivel hallani sem akart a külön alvásról, egy kisebb hisztit is lenyomott a cél érdekében.

- Jó éjszakát kicsim. – adott egy rövidke csókot ami rövidnek indult de hosszú lett.

- Neked is. Szeretlek. – mondtam a csók után és hozz bújtam amennyire csak lehetett. Kuncogva simogatta hátamat még el nem aludtam.

Terue Love 7.rész

Este nem valami sokat aludtam. Végig az járt a fejemben amit Lay mondott és az a bizonyos két csók amivel megajándékozott. Reggel az órám csörgése előtt keltem fel és mentem a fürdőbe, gyorsan kicsinosítottam magam. Na jó nem vittem túlzásba fel vettem egy fekete farmert egy kék pólóval. Hajamat össze kötöttem mert idegesített már, ki mentem a konyhába és meg reggeliztem.
Gyorsan elmostam a tányéromat meg a poharamat,hogy később már ne keljen. Magamra rántottam a kabátom és a cipőm,aztán nagy hévvel léptem ki az ajtón de valakinek neki mentem.
- Bocsánat. – kértem elnézést mire akinek neki mentem csak bólintott és tovább ment. Mivel hideg volt úgy gondoltam busszal megyek, hát persze csak gondoltam lekéstem és baktathattam a suli felé téli időben. Mire az egyetem elé értem kezem,lábam lefagyott.
- Kis Rudolf. – röhögte ki a piros orrom Jiho
- Nekem tetszik. – mondta Lay és mögém lépve átölelt. Nem is tudtam hogy ő is ide ért hozzánk. De jól esett a belőle áradó melegség.
- Szépek vagytok fiatalok. – mondta mosolyogva Chen
- Te meg hülye. – mondtam mire Lay és Jiho elröhögte magát. Chen meg csak megrántotta a vállát.
- Hello. – köszönt Luhan mikor közénk ért. Végig nézett rajtam és Lay-en,féltem mi lesz a reakciója de csak elmosolyodott és bólintott egyet. Nem értettem minek bólintott,de mikor éreztem hogy Lay is bólint egyet rá jöttem hogy ez neki szól.
- Ma lesz a bemutató. – mondta ki Jiho mire görcsbe rándult a gyomrom. Igaz még pihentetnem kell a lábam ezért fogok cipőben táncolni,de akkor is. Félek hogy mi lesz.
- Nyugi, mi leszünk a legjobbak. – súgta fülembe
- Még szép. – mosolyogtam rá,mire kaptam egy pici puszit.
- Gerle pár ideje menni. – mondta Chen mire teljesen elpirultam. Lay kuncogva húzott magához.
- Beszélhetnénk?- jött oda hozzánk Luhan
- Persze,de szerintem nem velem. Úgy hogy itt is hagylak titeket. – mondta Lay és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Együtt vagytok?- kérdezte Luhan
- Nem. Mármint nem tudom. – hebegtem össze-vissza.
- Mi az hogy nem tudod? Szereted?- kérdezte
- Nem tudom. – mondtam
- Ez kész. – röhögte el magát Luhan
- Nagyon vicces. – vágtam oda neki mire abba hagyta a röhögést és elkomolyodott.
- A szíved hevesen dobog mikor vele vagy?A fellegekben érzed magad vele?Zavarba tud hozni akár egy érintésével is?- tette fel sorjában a kérdéseket.
- Azt hiszem igen. – mondtam mire elmosolyodott
- Na végre. – tette össze két kezét,aztán megölelt.
- Ez az utolsó és többet nem ölelek meg így ígérem. – mondta  és szorosabbra fogta kezeit körülöttem. Én is megöleltem,és közben kicsit simogattam a hátát. Amolyan nyugtatás képen,vagy tudom is én. Lassan leengedte kezeit hátamról és meg fogta a kezem.
- Én mindig itt leszek neked,bármi is bánt hozzám bármikor jöhetsz. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. – nézett végig mélyen a szemembe.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá
- De ha megbánt én esküszöm kinyírom. – mondta komolyan de nem sokáig bírta,elnevette magát. Azon a cuki kis nevetésén. Miután minden fontos dolgot megbeszéltünk dolgokat,bementünk mert már nagyon fáztam. Bent már rég folyt az óra így nem akartam meg zavarni az órát,ezért kicsengetésig kint ültem az egyik padon. Kicsengetéskor ott maradtam hátha meg keres valaki és így is lett, nem telt bele 5 perc és már valaki engem átkarolva le huppant mellém.
- Mért nem voltál előadáson?- kérdezte Lay
- Mert késtem vagy fél órát ezért nem mentem be. – vontam vállat.
- Rossz kislány,büntetést érdemel. – mondta pajkosan mire rá kaptam a tekintetem. Ezt kihasználva hajolt oda hozzám és megcsókolt. Egyik kezével arcomat cirógatta,míg másik kezével enyémet kereste. Miután megtalálta össze fonta ujjainkat. Csókunkat ő szakítottam meg,nem mertem rá nézni mert úgy elpirultam.
- Nem hagyom,hogy elvegyenek tőlem. – fogta szorosabban a kezem és egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez azt jelenti hogy mi…- kezdtem bele de féltem folytatni
- Ha arra utalsz,hogy együtt vagyunk-e a válasz egyszerű. – felelte de választ nem mondott ezért rá néztem.
- Igen együtt vagyunk. Már ha te is ezt akarod. – bátortalanodott el egy kicsit. Ez nagyon aranyos tulajdonsága.
- Még szép. – vettem erőt magamon és mondtam ki amit már régóta rejtek magamban. Mikor hallotta válaszom szemei fel csillantak és mondott valamit kínaiul de nem igazán értettem.
- Mit mondtál?- kérdeztem
- Hogy nagyon szeretlek. – apró puszikkal ajándékozott meg ajkaimon.
- Fiatalok ne itt előttem. – mosolyogva nézett minket Chen
- Mintha te olyan öreg lennél. – mosolyogtam rá,de eszem ágában sem volt elengedni Lay kezét.
- Hát felettem már eljárt az idő,a csontjaimban érzem itt a vég. – játszotta az öreget. És komolyan nagyon jól játszotta,tényleg el lehetett volna hinni ha kicsit öregebb lett volna vagy tudom is én. Bár mondjuk ez nem csoda hiszen,színjátszos osztályban van. Luhan is csatlakozott hozzánk,aki úgy szint élvezte ahogy Chen hülyét csinál magából és ő is csatlakozott hozzá. Tőlünk zengett az egész folyosó annyira nevettünk, a könnyem folyt már a végén. Így jól elkentem a szemfestékemet.
- Kicsim nézz ide. – fordított maga felé Lay,és elkezdte letörölni az elfolyt festéket. De én még mindig sokkos hatásban voltam, a kicsim szócska után.
- Már rég ki akartam mondani. – mondta mikor végzett velem.
- Milyen régóta?- kíváncsiskodtam
- Legyen elég hogy régóta. – húzta az agyam.
- Naaa mond el. – kérleltem és boci szemekkel néztem rá.
- Majd egyszer. - puszilt meg
- Gonosz. – motyogtam az orrom alatt.
- Nem csak férfi. – mondta rám sem nézve. De tudtam hogy nekem szól. Miután becsengettek mentem én is az órámra ahogy a többiek is. Egész nap a szünetekben találkoztunk és folytattuk ott a hülyeséget ahol abba hagytuk.  Kaptunk pár lenéző nézést,de mikor jobban megnézték a srácokat(a lányok) akkor kicsit meghökkentek.
- Haza mész?- kérdezte Jiho
- Igen. Fáradt vagyok. Te? – mondtam
- Én még itt rohadok. Be kell pótolnom pár kimaradt edzést. – mondta fancsali képpel.
- Sok sikert. – veregettem meg a vállát, majd fel vettem a táskám és ki indultam a suliból.
- Haza kísérlek. – kulcsolta össze kezeinket Lay. Egészen hazáig kísért és sokat beszélgettünk közben. Neki sem állt be a szája és nekem sem,ami nagyon jó volt mert így nem volt köztünk kínos csend. A lakásom ajtaja előtt egy hosszú csókkal búcsúzott el, mert mennie kellet az anyukájához,aki most jött Kínából. Fáradtam rogytam le a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Sokszor játszottam le az egész napot a fejemben,főleg a csókunkat Lay-el, vagy mikor megkérdezte lennék-e a barátnője. Mert ha úgy vesszük akkor meg kérdezte. De hiába játszottam le annyiszor a képeket a fejemben mindig ugyan az lett a vége. Visítva fogtam kezeim közé az arcom, mert tudtam hogy vörös vagyok mint a rák.
Gyorsan lefürödtem és be vetődtem a puha kis ágyacskámba. Nem kellet szenvednem hogy elaludjak mert amint a fejem a párnához ért én el aludtam. Mint akit fejbe vertek.

True Love 6.rész

Mikor végre elrángattam Luhan a veszély forrásától, ki fújtam magam és felé fordultam. Láttam a szemében hogy mérges és nem tudja hova tenni a dolgokat.

-Kezdtem azt hinni hogy jobb vagyok mint ő, kezdtem reménykedni hogy majd észreveszel helyette. De még a mai napig is ebben bíztam de ma rá kellet jönnöm hogy semmi esélyem. – mondta majd ott hagyott. Köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Most mi van ki helyett ki? Mit akart ezzel mondani Luhan?

- Aish nem értem. – mérgelődtem de rá jöttem hogy fölösleges. Ha majd akar valamit elmondja. Hittem ebben én naiv. Lassan 2 hete már hogy Luhan hozzám sem szól csak köszön, de mintha az is nehezére esne. Csak elkerül és rám sem néz nagyon rosszul esik amit csinál.

- Min veszteket össze?- kérdezte Chen

- Azt én is szeretném tudni. – feleltem fájdalommal a szememben.

- Majd meg békél,csak idő kell neki. – ölelt meg biztatóan mire elmosolyodtam.

- Köszönöm.

- Nincs mit. – mondta kedvesen majd ő is és én is elindultuk a ki szemelt terem felé. Az egész napom csigalassúsággal telt el. Mondhatni végig szenvedtem az egész napomat, de szó szerint. Lassan de nagyon lassan eltelt az egész nap, már csak az edzés maradt hátra. Már a teremben nyújtottam és vártam a többieket. Nem kellet sokat várni mert nagy nevetésre lettem figyelmes. Luhan egy lányt karolva jött be az ajtón, rosszul esett de magam sem tudom miért hiszen én nem szeretem Luhant? Vagy igen? Mindegy nem érdekel. Lassan fel álltam de bár ne tettem volna, mert az a lány aki Luhan-nal jött. Egy hatalmasat lökött rajtam és még a lábát is ki tette. A kezemre és a lábamra estem, először nem tudtam mimet is fogjam. A bokám vagy a csuklóm, nagyon fájt.

- Meg érdemelted ribanc, Luhan oppa miattad szomorú. – mondta lenézően. Már éppen a hajam felé nyúlt mikor valaki rá kiabált.

- Jia mit műveltél?- kiabált rá Lay és leguggolt hozzám.

- Lay meg tennéd hogy nem kiabált Jia-val. – mondta Luhan és felé indult

- Akkor helyette téged csaplak ki a picsába.- kiabált rá, én meg már nem bírtam és elsírtam magam. Túl nagy volt a fájdalom a szívemben és amúgy is.

- Miért is?- kérdezte kimérten Luhan

- Mert a barátnőd kigáncsolta. Remélem most boldog vagy. – vette oda neki majd felém fordult. Mikor meglátta hogy sírok szorosan meg ölelt de fel szisszentem.

- Bocs. Hol fáj?- kérdezte

- A csuklom és a bokám. – szipogtam mire fel húzta kicsit a nadrágom

- Megdagadt elég rendesen.Mutasd a kezed. – mondta mire felé nyújtottam.

- Ez fáj. – rántottam el a kezem mikor kicsit meg nyomta.

- Ne haragudj. Lábra tudsz állni?- kérdezte mire meg próbáltam de nem ment. Le hajolt és fel vett.

- Beviszlek a nővér szóbába. – mondta és elindult velem. Gyorsan oda értünk és lefektetett az egyik ágyra. A nővér nem volt bent így ő elment meg keresni így engem egyedül hagyott. Nagy nehezen de le nyugodtan és csak néztem a plafon repedéseit. Azon kezdtem el gondolkozni hogy mennyi repedés kéne hogy ránk dőljön ez az épület, végül arra jutottam hogy igen sok. Halottam hogy nyílik az ajtó.

- Lay te vagy az?- kérdeztem

- Nem,én vagyok. – mondta Luhan lehajtott fejjel.

- Mit akarsz?- kérdeztem és elfordítottam a fejem

- Annyira sajnálom. – mondta mire cinikusan felnevettem

- Ennyit akartál?- kérdeztem és rá tekintettem. Láttam a szemében a megbánást, de nem tudott érdekelni abban a pillanatban, percben.

- Igen. Vagy is nem. – habogott össze vissza

- Akkor még mit akarsz?- kérdeztem

- Figyelj én annyira hülye voltam, nem tudom miért voltam olyan bukó. De hidd el nekem is nagyon rossz volt nélküled. – mondta és egyre közelebb jött felém és meg ölelt. Éreztem ahogy a szíve zakatol, egyre szorosabban fonta karjait körülöttem.

- Zavarok?- kérdezte valaki kimérten és az a valaki Lay volt

- Nem dehogy, megtaláltad a nővért?- kérdeztem tőle

- Már nincs bent, elviszlek egy kórházba. – jött közelebb és a karjaiba vett ismét. Lassan elindult velem és Luhan is jött velünk. A kórházban mondták hogy nincs semmi baj csak meg húzódott a bokám és a csuklóm. Adott rá valami kence izét és mondta hogy pihentessem egy kicsit. Haza bicegtem a srácokkal karöltve. Luhan a táskám vitte, Lay meg a derekamnál fogva tartott közel magához. A szívem végig a nyakamban dobogott. Nagy nehezen fel evickéltünk az emeletre is,be hívtam őket de csak Lay jött be, Luhan-nak el kellet mennie.

- Kérsz valamit?- kérdeztem és a konyha felé vettem az irányomat.

- Téged. – lehelte a nyakamba és átkarolta a derekam. Egyre közelebb és közelebb húzott magához, aztán bele csókolt a nyakamba. Egész testemet elöntötte a libabor és a bizsergés. Lassan meg fordított és a szemembe nézett, ki tűrt egy tincset a szemem elől de a keze még mindig az arcomon volt. Lassan közeledett arcával arcomhoz, pár centire az ajkaimtól meg állt és várta a reakcióm. Le hunytam a pilláim és nem kellet sokat várnom, meg éreztem puha párnáit ajkaimon. Forróság járta át az egész testem, kezeim maguktól mozogtam és Lay nyaka köré fonódtak. Bele mosolygott a csókba és derekamnál fogva húzott ennél is közelebb magához. Bele harapott alsó ajkamba mire kiszökött egy sóhaj,ezt kihasználva át dugta nyelvét a számba és táncra hívta az enyémmel. Bele túrtam selymes hajába,jól esett a közelsége. Nagyon is. Levegő hiány választott el minket egymástól. Ki pirult arccal és levegőt kapkodva néztem fel rá,ő ugyan így cselekedett mint én. Elmosolyodott és a nyakamba csókolt és megölelt.

- Tudod mióta vártam már erre?- kérdezte halkan de éreztem hogy mosolyog

- Nem. – adtam egyszerű választ mire eltávolodott tőlem és rám nézett.

- Nagyon-nagyon régóta. – mosolygott le rám és megint megcsókolt. Egyre jobban falta ajkaimat,keze fel s alá járt az oldalamon és a hátamon, majd meg állapodott a fenekemen. Kicsit bele markolt mire meg ugrottam, ő pedig bele mosolygott a csókba.

- Formás kis feneked van. – mondta két csók között Lay

- Ne már. – pirultam el. Ő csak kuncogott.

- Most mennem kell. Meg leszel egyedül is?- kérdezte hírtelen mire válaszolni nem tudtam, csak bólintottam. Fel kapta a cuccait és már ki is ment. Most akkor mi van? Csak szórakozott velem vagy talán én képzetem bele többet?

- ezt itt felejtette. – jött vissza és megcsókolt megint.

- Ne szórakozz velem. – löktem el magamtól mérgesen mire elnevette magát.

- Nem szórakozom. El felejtettem valami fontosat mondani. – lépett elém

- Mégis mit?- kérdeztem mérgesen

- Úgy szeretem mikor ilyen kis mérges vagy. – kuncogott fel

- A kérdésemre válaszolj! – rivalltam rá   

- Azt hogy szeretlek. – mondta és megölelt. Szemeim ki kerekedett és úgy néztem a plafont.

- Mi?- kérdeztem halkan

- Jól hallottad. Szeretlek. – mosolyodott el és egy apró puszit nyomott az ajkaimra majd ki ment az ajtón. Szívem össze vissza kalapált, a fejemben mindenféle zúgott össze vissza. Most mi van? Azt mondta szeret?! Jól halottam?

True Love 5.rész

Telt múlt az idő és lassan a levegő is lehűlt, már nem elég egy kis pulcsi vagy csak egy póló. Igenis fel kell venni egy pulcsit vagy egy kiskabátot. Reggel a suli előtt vártam Luhanékat mert most előbb oda értem mint szoktam. Az utóbbi időben nagyon összemelegedtem Luhannal, nagyon sok időt töltök vele. Luhan szokott olyan jeleket adni amiből tudom hogy ő nem csak barátként tekint rám,de  én még mindig Layt szeretem. Igen nem rég jöttem rá hogy én szerettem és szeretem még midig. Valami nem engedi hogy kiverjem a fejemből, főleg mikor együtt táncolunk. Olyankor még akkor is hozzám ér mikor nem is kell, leheletét érzem nyakamban minden egyes tánc edzés során. Meg ráztam a fejem hogy ki dobjam ezeket a gondolatokat belőle. Két kar fonódott a derekam köré,ezzel ki zökkentve a gondolataiból. A parfüm illata alapján csakis Luhan lehetett.

- Szia Luhan. – mondtam egy hangúan mire jobban meg szorította a derekamat.

- Ne legyél már ilyen. – hisztizett mint egy kisgyerek miután elengedett. Én csak elnevettem magam, a kis lebiggyesztett ajkain.

- Reggelt. – köszönt Lay és meg állt mellettem. Mindig ezt csinálja, mindig olyan közel áll hozzám hogy parfümjének illata elbódít,és azt sem tudom merre vagyok fejjel előre. A hideg is kirázott egy nagyobb fuvallat miatt,összébb húztam a pulcsim.

- Tessék. – adta oda a kabátját Lay

- Fázol?- kérdezte Luhan és rám nézett majd a kabátra.

- Már nem. – mondtam mire Luhan csak elmosolyodott és meg simogatta az arcom.

- Akkor jó. Meg ne fáz nekem. – mondta kedvesen és mosolyogva

- De nyálas. – morogta Lay halkan de én mégis meg halottam

- Hogy? – kérdeztem ránézve

- Csak hogy fázol-e még?- kérdezte

- Nem. Vissza is adom,ha kell. – vettem volna le mire megfogta a kezem.

- Hagyd csak, tényleg ne fáz meg. – mondta mosolyogva

- Nana mond csak nincs kedved randizni velem?- tért a lényegre Chen a vállam átkarolva.

- Úgy kezdted. – mondtam mire elröhögte magát.

- Nehéz eset vagy édesem, de egyszer majd egyszer elviszlek vacsorázni. – mondta és ki húzta magát.

- A meki nem egy jó hely a vacsora meghívásra. – lökte oda csípőből Jiho mire mindenki elnevette magát még én is. Ezek annyira össze nőttek hogy az hihetetlen, Jiho is megtalálta a helyét a srácok között. Hülyéskednek, szívatják egymást, néha még kergetőznek is mint az 5 éves kisgyerekek. Ezeket én persze mosolyogva nézem végig.

- Ma ruhás próba lesz igaz?- kérdezte Lay a nagy csend után

- Igen. – sóhajtottam egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nem akarok magas sarkúban táncolni, félek hogy ki törik a sarka. – mondtam mire csak elmosolyodott.

- Ha ez megtörténik és elkaplak. – mondta egy féloldalas mosollyal

- Ennyi a minimum. – feleltem mire elnevette magát. Azok a kis gödröcskék mikor nevet és megjelenik, olyan édes. El is felejtettem hogy őt bámulom, teljesen transzba estem.

- Nyugi nem lesz semmi baj, de ha igen akkor is megvédelek. – mondta és ő is engem kémlelt. Miért csinálja ezt velem?

- Lassan menni kéne. – nyögtem ki nehezen, mire bólintott egyet és elindultunk. Külön emeleten voltak a termeink, az enyém a másodikon még az övé az elsőn.

Már a lépcsőfokon álltam mikor megfogta a kezem, hátra néztem. Lay túl közel állt hozzám, lélegzet visszafojtva néztem a szemébe. Szívem vagy 2 ütemet hagyott ki.

-A kabátom,visszakapom?- kérdezte mire leesett mit is akart. Én hülye meg többet gondoltam bele mint kellet volna.

- Tessék. – adtam oda neki a kabátját mire kezével arcomhoz nyúlt és közelebb húzott, és egy óvatos  és gyenge puszit nyomott arcomra. Szívem hevese kezdett el dobogni és pír öntötte el az arcomat. Mikor eltávolodott tőlem rám mosolygott és még egyszer meg simogatta az arcomat. Le dermedve figyeltem ahogy elmegy.

Magamhoz sem tértem csak akkor mikor Jiho meg lökött egy kicsit.

- Tessék?

- Mit bámultál ennyire?

- Semmit. Menjünk órára. – mondtam és elindultam a kijelölt terem felé. Egész nap Lay-en agyaltam meg a hülye pusziján. Edzés előtt még felvettem a ruhát és a magas sarkút amit annyira szerettem, majd ki mentem az öltözőből és a terembe mentem.

- Ejha. – adott hangot magának Chen, majd a mellette háttal álló Luhant és Jihot lökte meg. Mind a ketten meg fordultam és csak néztek, egy szót sem szóltak.

- Ennyire rossz?- kérdeztem félve mire Luhan elém lépet

- Ellenkezőleg. Nagyon csinos vagy. – mondta kedvesen és mosolyogva

- A csinos enyhe kifejezés. Szexi vagy törpe. – veregette meg a vállam Jiho mire elnevettem magam.

- Kezdek féltékeny lenni Layre. .- tanakodott Chen

- Lehetsz is. – mondta Lay mögöttem állva. Hátra fordultam és végig néztem rajta. Fekete farmer,fekete v alakú felső és fekete bőr dzseki; haja kicsit be volt lőve mint reggel és az a mosoly ahogy engem nézett. Kész vége, levegőt venni is el felejtettem a bambulásomban.

- Gyere menjünk. – foga meg a kezem gyengéden és a helyünk felé húzott. Ott be álltunk majd el kezdtünk táncolni. Miért is ne nem én lettem volna ha nem csúszok meg,mert valaki ki öntötte a vízét és nem törölte fel. Kis híja volt hogy hanyatt essek de Lay elkapott. Elég közel volt az arca az enyémhez,ennek köszönhetően eszembe jutott a reggeli tette és egész arcom paradicsommá változott. Ő csak a szemembe nézett és csak mosolygott,aztán lassan felegyenesedett velem együtt.

- Én mondtam,hogy elkaplak. – mosolygott rám

- Köszönöm. – nyögtem ki nehezen és alig halhatóan

- Nincs mit. – adott egy puszit a homlokomra, aztán elment beszélni az edzővel hogy mi is volt a baj. 1 óra edzés után a tanár haza terelt minket aminek kifejezetten örültem neki. Gyorsan átöltöztem és ki mentem az öltöző ajtaján.

- Mehetünk?- kérdezte Luhan mosolyogva de,láttam rajta hogy valami bántja

- Igen. De van valami baj?- kérdeztem félve

- Semmi. – felelte de látszott rajta hogy hazudik.

- Ha most nem mondod el mi a bajod én tudom mit csinálok veled. – fenyegettem meg mire elmosolyodott.

- Miért van az ha veled vagyok minden bajom elszáll?- kérdezte és közelebb lépve magához ölelt

- Mert én vagyok a legjobb. – mondtam evetve és átölelve őt. Ez az ölelés nem olyan volt mint mikor  Lay ölelt meg, itt nem dobogott a szívem a nyakamba és levegőt is rendesen kaptam.

- Miért Lay és nem én?- kérdezte hírtelen Luhan de még mindig engem ölelve. El akartam tőle távolodni hogy a szemébe tudjak nézni de nem engedte

- Csak még egy kicsit. Ígérem nem hozom fel többet ezt. – mondta és szorosabbra fogta a kezét körülöttem.

- Meg tudhatnám mi folyik itt?- halottam egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.

- Mégis mi közöd van hozzá?- kérdezte Luhan Laytől aki karba font kézzel állt és hol engem hogy Luhant nézte.

- A kérdésemre válaszolj!- mondta kimérten mire Luhan csak elmosolyodott majd magához húzott, kezei közé fogta az arcomat és közelített az arcával az arcomhoz. Szemeim ki kerekedtek, pár centi választott el minket egymástól mikor valaki elrántott. Lay volt az, a szemi csak úgy izzottak a dühtől. Ha szemmel ölni lehetett volna Luhan már rég halott lenne. Féltem hogy mi lesz ha ezek ketten egymásnak ugranak.

- Fiuk bele ne merjetek kezdeni!- mondtam idegesen és közéjük álltam

- De majdnem meg csókolt. – mérgelődött Lay 

- Azért még kapni fog, de nem hiszem hogy bármi közöd is lenne hozzá. – mondtam de legbelül majd ki ugrottam a bőrömből az örömtől.

- Luhan te pedig gyere. – rántottam egyet rajta és ott hagytuk Layt. Nem tudom hogy beszéljem ezt meg Luhannal de muszáj lesz. Már nincs vissza út

True Love 4.rész

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyam melegéből. Biztos vagyok benne hogy úgy nézek ki mint valami elmebeteg. És igen így is volt, hajam szét állt mint a széna boglya, szemem karikás volt, és még vonszoltam is hozzá magam. Ki mentem a konyhába hogy igyak egy kis kávét de miért is ne pont nem volt egy csepp sem, így hát még azzal is szenvednem kellet egy kicsit. Fel ültem a konyha pultra és vártam hogy ki folyón, halk neszt halottam meg a nappaliból ezért arra felé vettem az irányomat. Luhan feküdt a kanapén de már ébren volt, rám nézett de annyira meg ijedt hogy leesett a kanapéról.

- Te szent isten. – kapott a szívéhez én meg hozzá vágtam egy párnát. Majd vissza mentem a konyhába mert ki folyt az éltető nedűm, kerestem egy bögrét és tele töltöttem azt. Miközben csináltam a kávém két kar fonódott a derekam köré.

- Nem haragudj, nem akartalak meg bántani. – mondta Luhan a fülembe

- Semmi baj. Tudom hogy borzasztóan nézek ki,bocsi. - ittam bele a kávémba

- Nemek is van?- kérdezte mire bólintottam és vissza ültem a pultra. Azaz én helyem.

- Mindig ott ülsz?- ivott kávéjába

- Általában igen. – vonok vállat. Miután elfogyasztottam a kévém elmentem a fürdőbe és próbáltam valami elfogadható külsőt kreálni magamnak. Kisebb nagyobb sikerrel és némi sminkkel sikerült is, már csak a ruha volt vissza.

Fel vettem egy fekete farmert és egy fekete pólót.

- Ez így jó?- mentem ki Luhan-hoz aki meg nézett magának

- Nem. – mondta és bement a szobámba

- De miért nem?- értetlenkedtem

- Mert úgy nézel ki benne mint a halál madár. Tessék ezeket vedd fel most. – adta a kezembe a ruhadarabokat. Egy fehér szoknyát húztam fel és egy rövid ujjú inget; a derekamnál egy barna masnis övvel. Miután átvedlettem ki mentem és Luhan elé álltam. Mosolyogva nézett végig rajtam és elém tolt egy kis topánkát aminek bőr színe volt.

- Csinos vagy. – bókolt nekem mosolyogva

- Tied az érdem. Te választottad. – mondtam

- De még is rajtad van, tehát fogadd el a dicséretet és tessék kicsit mosolyogni. – mondta mire magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem miután kordúlt egyet a hasam

- De igen. – felelte. Gyorsan össze dobtam egy kis rántottát mert egyszerű és nagyszerű. Miután be faltuk mind ketten a kis adagnak nem mondható tojás rántottát, gyorsan el mosogattam hogy később ne legyen gond vele. Aztán mind ketten elindultunk a suli felé. Persze még rengeteg időnk volt de Luhan át szeretett volna öltözni,amit meg is értem mert tegnap nálam aludt. Gyorsan ő is magára kapott valamit és már le i jött. A sulihoz érve a lassan már meg szokott banda várt minket. Chen és Jiho beszélgettek míg Lay a telefonjával babrált valamit.

- Sziasztok. - köszöntem mikor oda értem közéjük

- Hűűű .- ez volt Jiho

- Höööööö. – és pedig Chen. Lay csak végig nézett rajtam kicsit elmosolyodott és már mondott is volna valamit.

- Az én érdemem. – húzta ki magát Luhan büszkén.

- Miért is?- kérdezte Chen és Jiho is nagyon nézegetett minket

- Mert ő csak feketében akart jönni, mint egy halálmadár. – csóválta a fejét Luhan

- Ja értem. Vannak ilyen napjai. – vont vállat Jiho

- Na ma edzés lesz,jössz?- kérdezte Chen

- Muszáj. Tegnap sem voltam. – mondtam mosolyogva

- Akkor majd ott találkozunk. – mondta és már mentem is a termük felé. A nap további része gyorsan elment. Azon kaptam magam hogy már a szekrényemnél állok és ki veszem az edző táskám, majd el mentem a kijelölt teremhez és át öltöztem. Mikor készen lettem ki mentem és el kezdtem nyújtani.

- Jobban vagy már?- jött oda az edzőm és kicsit lejjebb nyomott a földön

- Igen. – mondtam és fel álltam.

- Rendben, srácok ma páros tánc lesz. – mondta mire mindenki el kezdte bekiabálni hogy ki kivel lesz.

- Nem, a párokat én választom ki. – el kezdte sorolni ki kivel lesz, én meg imádkoztam hogy Chen vagy Jiho legyen a párom. Mivel Luhannak már volt.

- Nana és mondjuk,legyen…….. Lay. – mondta ki mire az említett mellém lépett. Én meg álltam ott és azon gondolkodtam mit is vétettem előző életemben hogy ezt kapom. Nagyon jó edzésnek nézünk elébe, jeeeee.

- Na akkor,Nana és Lay troublemaker-t fogja el táncolni. A többiek meg választhatnak számot. – adta ki a parancsot és tapsolt kettőt. Lay elindult egy számára tetsző hely felé és meg állt, lassan elindultam én is. Betette a zenét és el kezdtük össze tenni a táncot, jobban mondta betanulni kezdtük el. Nagyon nehezen ment nekem, mivel ebben a számban nagyon közel állunk egymáshoz. Mikor Lay végig húzza a kezét a hátamon kiráz a hideg, de ahogy észre vettem ő nem zavartatja magát.

- Mond csak,mire figyelsz? Most rontod el harmadjára a lépést. – oktatott ki Lay

- Jól van bocs. – mondtam és beálltam a kezdő pózba. Újra el kezdtük a számot, mikor a hátamhoz ért felső testével és csípőmre vezette kezét szívem ki hagyott egy ütemet. Muszáj volt erőt vennem magamon és úgy csinálni mintha nem történt volna semmi sem. Az edzés végére elég rendesen összehoztuk a számot már kevesebbet rontottam, ami nem csak őt de engem is idegesített. Fáradtam dőltem el a padlón és próbáltam helyre állítani a légzésem. Nem tudom mit tegyek hogy ki verjem a fejemből, főleg ha ennyire közel van hozzám.

Miután ki pihentem magam fel néztem és rá kellet jönnöm hogy 1 és fél órát. Gyorsan összekaptam magam és az öltözőbe mentem, elő kerestem a ruháim majd átvettem őket. Már a felsőmet húztam volna mikor meg hallom hogy valaki be csukta az ajtót, ijedten magam elé kaptam a felsőm és megfordultam. Kikerekedett szemekkel álltam Lay előtt és ő is meg volt lepődve, végig nézett rajtam majd zavartan köhintett egyet és meg fordult.

- Ne haragudj,nem tudtam hogy bent vagy még. – mondta én meg fénysebességgel rántottam magamra a pólóm.

- Se-semmi baj. – mondtam zavartan. Meg fordult és rám nézett, elgondolkodott valamin. Vett egy nagyobb levegőt és megiramodott felém, nem tudtam mit akar ezért én hátráltam ameddig csak lehetett,de az a rohadt szekrény útban volt. Elé állt és két kezét a falnak támasztotta.

- Mi van közted és Luhan között?- kérdezte 2 perc hallgatás után

- Semmi közöd hozzá. – mondtam

- Lefeküdtetek?- kérdezte mire ki kerekedett a szemem. – Ezt nem hiszem el. Nem gondoltam volna hogy le fekszel vele. Lehet ha ezt tudom még én is lefektettelek volna. – mondta mire elöntött a düh, kezem arcán csattant. Könnyek gyűltek a szememben, nem tudtam fel fogni hogy ezt  mondja pont ő aki miatt a padlón vagyok. Nagy lendülettel löktem arrébb és ki viharoztam az öltözőből a táskámmal együtt. Nem bírtam tovább lerogytam a földre és elő tört belőlem a sírás, nem érdekelt ki lát vagy ki haja. Nem sokkal később érzem hogy valaki meg ölel és nyugtatgat.

- Annyira sajnálom. - hallom Lay hangját. – Nem tudom miért mondtam. Én annyira sajnálom. Kérlek ne sírj, kérlek. – kérlelt és halottam rajta hogy sajnálja, vagy csak én akartam ezt hallani? Félve rá néztem, fájdalom tükröződött a szemében. Fájdalmas mosollyal letörölte a könnyeimet és szorosan magához húzott.

- Senki előtt ne sírj csak előttem. – mondta és meg puszilta a fejem,de még mindig nem engedett el. Nem tudom miért de melegséggel járta át testem a közelsége,pedig most haragudnom kellene rá.

- Tegnap egy szemhunyást sem aludtam. Nem tudtam kiverni a fejemből azokat a szavakat amit mondtál. – törte meg a csendet.

- Lay ne kezd el. - mondtam

- De igen. Nekem szükségem van rád Nana. Nem vetted még észre?- kérdezte és kicsit el tolt magától és a szemembe nézett. Lassan közeledett felém, pár centi választott el engem Lay ajkaitól, mikor valaki a nevemen kiabált. Luhan volt az.

- Áh hát itt vagy. – mondta mikor oda ért hozzám egy száll vörös rózsával a kezében.

- Ezt neked hoztam. – adta át a rózsát tudomást sem véve hogy Lay hogy méregeti.

- Miért kapom?- kérdeztem és meg szagoltam a csodaszép virágot

- Egy kismadár csiripelte hogy szereted. – mosolygott rám.

- Jiho volt az a kismadár?- kérdeztem

- Bingo.

- Gyere haza kísérlek. – vette fel a táskám, közben kezet fogott Layel, rá néztem de ő csak lehajtott fejjel állt ott. Mikor ki értünk a suliból Luhan meg állt és felém fordult.

- Lay miatt sírtál tegnap?- kérdezte

- Hagyjuk ezt a témát. – kérleltem

- Jó rendben. Moziba menjünk?- kérdezte kedvesen. Annyira meg örültem hogy nem erőltette a témát hanem csak ott volt vele.

- De menjünk. – mosolyogtam rá mire ő is rám mosolygott. Elmentünk a legközelebbi mozihoz és kerestünk egy filmet. Hát hogy is mondjam a címe jó volt de a film egy tragédia volt. De szó szerint tragédia. Hol ez azzal jött össze hol az meg a másikkal, a film végére semmit nem értettem és az még tetézte is hogy japán feliratos filmet néztünk. Az még nem is lett volna baj ha kb 2 másodperc után nem veszi el a tök hosszú felíratott.  A film után haza kísért, az ajtóban meg állt és hosszasan nézett rám majd vett egy mélyebb levegőt és közelebb lépet hozzám. Szerencsére csak meg ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én mindig itt leszek neked, ne felejtsd el. – suttogta a fülembe és elengedett.

- Vigyázz hazafelé. – mondtam neki és bementem az ajtón. Elvégeztem minden esti teendőm majd álomra hajtotta a fejem. 

http://www.youtube.com/watch?v=d9BBB4FfF1w - ez az a tánc :3