True Love 5.rész

Telt múlt az idő és lassan a levegő is lehűlt, már nem elég egy kis pulcsi vagy csak egy póló. Igenis fel kell venni egy pulcsit vagy egy kiskabátot. Reggel a suli előtt vártam Luhanékat mert most előbb oda értem mint szoktam. Az utóbbi időben nagyon összemelegedtem Luhannal, nagyon sok időt töltök vele. Luhan szokott olyan jeleket adni amiből tudom hogy ő nem csak barátként tekint rám,de  én még mindig Layt szeretem. Igen nem rég jöttem rá hogy én szerettem és szeretem még midig. Valami nem engedi hogy kiverjem a fejemből, főleg mikor együtt táncolunk. Olyankor még akkor is hozzám ér mikor nem is kell, leheletét érzem nyakamban minden egyes tánc edzés során. Meg ráztam a fejem hogy ki dobjam ezeket a gondolatokat belőle. Két kar fonódott a derekam köré,ezzel ki zökkentve a gondolataiból. A parfüm illata alapján csakis Luhan lehetett.

- Szia Luhan. – mondtam egy hangúan mire jobban meg szorította a derekamat.

- Ne legyél már ilyen. – hisztizett mint egy kisgyerek miután elengedett. Én csak elnevettem magam, a kis lebiggyesztett ajkain.

- Reggelt. – köszönt Lay és meg állt mellettem. Mindig ezt csinálja, mindig olyan közel áll hozzám hogy parfümjének illata elbódít,és azt sem tudom merre vagyok fejjel előre. A hideg is kirázott egy nagyobb fuvallat miatt,összébb húztam a pulcsim.

- Tessék. – adta oda a kabátját Lay

- Fázol?- kérdezte Luhan és rám nézett majd a kabátra.

- Már nem. – mondtam mire Luhan csak elmosolyodott és meg simogatta az arcom.

- Akkor jó. Meg ne fáz nekem. – mondta kedvesen és mosolyogva

- De nyálas. – morogta Lay halkan de én mégis meg halottam

- Hogy? – kérdeztem ránézve

- Csak hogy fázol-e még?- kérdezte

- Nem. Vissza is adom,ha kell. – vettem volna le mire megfogta a kezem.

- Hagyd csak, tényleg ne fáz meg. – mondta mosolyogva

- Nana mond csak nincs kedved randizni velem?- tért a lényegre Chen a vállam átkarolva.

- Úgy kezdted. – mondtam mire elröhögte magát.

- Nehéz eset vagy édesem, de egyszer majd egyszer elviszlek vacsorázni. – mondta és ki húzta magát.

- A meki nem egy jó hely a vacsora meghívásra. – lökte oda csípőből Jiho mire mindenki elnevette magát még én is. Ezek annyira össze nőttek hogy az hihetetlen, Jiho is megtalálta a helyét a srácok között. Hülyéskednek, szívatják egymást, néha még kergetőznek is mint az 5 éves kisgyerekek. Ezeket én persze mosolyogva nézem végig.

- Ma ruhás próba lesz igaz?- kérdezte Lay a nagy csend után

- Igen. – sóhajtottam egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nem akarok magas sarkúban táncolni, félek hogy ki törik a sarka. – mondtam mire csak elmosolyodott.

- Ha ez megtörténik és elkaplak. – mondta egy féloldalas mosollyal

- Ennyi a minimum. – feleltem mire elnevette magát. Azok a kis gödröcskék mikor nevet és megjelenik, olyan édes. El is felejtettem hogy őt bámulom, teljesen transzba estem.

- Nyugi nem lesz semmi baj, de ha igen akkor is megvédelek. – mondta és ő is engem kémlelt. Miért csinálja ezt velem?

- Lassan menni kéne. – nyögtem ki nehezen, mire bólintott egyet és elindultunk. Külön emeleten voltak a termeink, az enyém a másodikon még az övé az elsőn.

Már a lépcsőfokon álltam mikor megfogta a kezem, hátra néztem. Lay túl közel állt hozzám, lélegzet visszafojtva néztem a szemébe. Szívem vagy 2 ütemet hagyott ki.

-A kabátom,visszakapom?- kérdezte mire leesett mit is akart. Én hülye meg többet gondoltam bele mint kellet volna.

- Tessék. – adtam oda neki a kabátját mire kezével arcomhoz nyúlt és közelebb húzott, és egy óvatos  és gyenge puszit nyomott arcomra. Szívem hevese kezdett el dobogni és pír öntötte el az arcomat. Mikor eltávolodott tőlem rám mosolygott és még egyszer meg simogatta az arcomat. Le dermedve figyeltem ahogy elmegy.

Magamhoz sem tértem csak akkor mikor Jiho meg lökött egy kicsit.

- Tessék?

- Mit bámultál ennyire?

- Semmit. Menjünk órára. – mondtam és elindultam a kijelölt terem felé. Egész nap Lay-en agyaltam meg a hülye pusziján. Edzés előtt még felvettem a ruhát és a magas sarkút amit annyira szerettem, majd ki mentem az öltözőből és a terembe mentem.

- Ejha. – adott hangot magának Chen, majd a mellette háttal álló Luhant és Jihot lökte meg. Mind a ketten meg fordultam és csak néztek, egy szót sem szóltak.

- Ennyire rossz?- kérdeztem félve mire Luhan elém lépet

- Ellenkezőleg. Nagyon csinos vagy. – mondta kedvesen és mosolyogva

- A csinos enyhe kifejezés. Szexi vagy törpe. – veregette meg a vállam Jiho mire elnevettem magam.

- Kezdek féltékeny lenni Layre. .- tanakodott Chen

- Lehetsz is. – mondta Lay mögöttem állva. Hátra fordultam és végig néztem rajta. Fekete farmer,fekete v alakú felső és fekete bőr dzseki; haja kicsit be volt lőve mint reggel és az a mosoly ahogy engem nézett. Kész vége, levegőt venni is el felejtettem a bambulásomban.

- Gyere menjünk. – foga meg a kezem gyengéden és a helyünk felé húzott. Ott be álltunk majd el kezdtünk táncolni. Miért is ne nem én lettem volna ha nem csúszok meg,mert valaki ki öntötte a vízét és nem törölte fel. Kis híja volt hogy hanyatt essek de Lay elkapott. Elég közel volt az arca az enyémhez,ennek köszönhetően eszembe jutott a reggeli tette és egész arcom paradicsommá változott. Ő csak a szemembe nézett és csak mosolygott,aztán lassan felegyenesedett velem együtt.

- Én mondtam,hogy elkaplak. – mosolygott rám

- Köszönöm. – nyögtem ki nehezen és alig halhatóan

- Nincs mit. – adott egy puszit a homlokomra, aztán elment beszélni az edzővel hogy mi is volt a baj. 1 óra edzés után a tanár haza terelt minket aminek kifejezetten örültem neki. Gyorsan átöltöztem és ki mentem az öltöző ajtaján.

- Mehetünk?- kérdezte Luhan mosolyogva de,láttam rajta hogy valami bántja

- Igen. De van valami baj?- kérdeztem félve

- Semmi. – felelte de látszott rajta hogy hazudik.

- Ha most nem mondod el mi a bajod én tudom mit csinálok veled. – fenyegettem meg mire elmosolyodott.

- Miért van az ha veled vagyok minden bajom elszáll?- kérdezte és közelebb lépve magához ölelt

- Mert én vagyok a legjobb. – mondtam evetve és átölelve őt. Ez az ölelés nem olyan volt mint mikor  Lay ölelt meg, itt nem dobogott a szívem a nyakamba és levegőt is rendesen kaptam.

- Miért Lay és nem én?- kérdezte hírtelen Luhan de még mindig engem ölelve. El akartam tőle távolodni hogy a szemébe tudjak nézni de nem engedte

- Csak még egy kicsit. Ígérem nem hozom fel többet ezt. – mondta és szorosabbra fogta a kezét körülöttem.

- Meg tudhatnám mi folyik itt?- halottam egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.

- Mégis mi közöd van hozzá?- kérdezte Luhan Laytől aki karba font kézzel állt és hol engem hogy Luhant nézte.

- A kérdésemre válaszolj!- mondta kimérten mire Luhan csak elmosolyodott majd magához húzott, kezei közé fogta az arcomat és közelített az arcával az arcomhoz. Szemeim ki kerekedtek, pár centi választott el minket egymástól mikor valaki elrántott. Lay volt az, a szemi csak úgy izzottak a dühtől. Ha szemmel ölni lehetett volna Luhan már rég halott lenne. Féltem hogy mi lesz ha ezek ketten egymásnak ugranak.

- Fiuk bele ne merjetek kezdeni!- mondtam idegesen és közéjük álltam

- De majdnem meg csókolt. – mérgelődött Lay 

- Azért még kapni fog, de nem hiszem hogy bármi közöd is lenne hozzá. – mondtam de legbelül majd ki ugrottam a bőrömből az örömtől.

- Luhan te pedig gyere. – rántottam egyet rajta és ott hagytuk Layt. Nem tudom hogy beszéljem ezt meg Luhannal de muszáj lesz. Már nincs vissza út

True Love 4.rész

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyam melegéből. Biztos vagyok benne hogy úgy nézek ki mint valami elmebeteg. És igen így is volt, hajam szét állt mint a széna boglya, szemem karikás volt, és még vonszoltam is hozzá magam. Ki mentem a konyhába hogy igyak egy kis kávét de miért is ne pont nem volt egy csepp sem, így hát még azzal is szenvednem kellet egy kicsit. Fel ültem a konyha pultra és vártam hogy ki folyón, halk neszt halottam meg a nappaliból ezért arra felé vettem az irányomat. Luhan feküdt a kanapén de már ébren volt, rám nézett de annyira meg ijedt hogy leesett a kanapéról.

- Te szent isten. – kapott a szívéhez én meg hozzá vágtam egy párnát. Majd vissza mentem a konyhába mert ki folyt az éltető nedűm, kerestem egy bögrét és tele töltöttem azt. Miközben csináltam a kávém két kar fonódott a derekam köré.

- Nem haragudj, nem akartalak meg bántani. – mondta Luhan a fülembe

- Semmi baj. Tudom hogy borzasztóan nézek ki,bocsi. - ittam bele a kávémba

- Nemek is van?- kérdezte mire bólintottam és vissza ültem a pultra. Azaz én helyem.

- Mindig ott ülsz?- ivott kávéjába

- Általában igen. – vonok vállat. Miután elfogyasztottam a kévém elmentem a fürdőbe és próbáltam valami elfogadható külsőt kreálni magamnak. Kisebb nagyobb sikerrel és némi sminkkel sikerült is, már csak a ruha volt vissza.

Fel vettem egy fekete farmert és egy fekete pólót.

- Ez így jó?- mentem ki Luhan-hoz aki meg nézett magának

- Nem. – mondta és bement a szobámba

- De miért nem?- értetlenkedtem

- Mert úgy nézel ki benne mint a halál madár. Tessék ezeket vedd fel most. – adta a kezembe a ruhadarabokat. Egy fehér szoknyát húztam fel és egy rövid ujjú inget; a derekamnál egy barna masnis övvel. Miután átvedlettem ki mentem és Luhan elé álltam. Mosolyogva nézett végig rajtam és elém tolt egy kis topánkát aminek bőr színe volt.

- Csinos vagy. – bókolt nekem mosolyogva

- Tied az érdem. Te választottad. – mondtam

- De még is rajtad van, tehát fogadd el a dicséretet és tessék kicsit mosolyogni. – mondta mire magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem miután kordúlt egyet a hasam

- De igen. – felelte. Gyorsan össze dobtam egy kis rántottát mert egyszerű és nagyszerű. Miután be faltuk mind ketten a kis adagnak nem mondható tojás rántottát, gyorsan el mosogattam hogy később ne legyen gond vele. Aztán mind ketten elindultunk a suli felé. Persze még rengeteg időnk volt de Luhan át szeretett volna öltözni,amit meg is értem mert tegnap nálam aludt. Gyorsan ő is magára kapott valamit és már le i jött. A sulihoz érve a lassan már meg szokott banda várt minket. Chen és Jiho beszélgettek míg Lay a telefonjával babrált valamit.

- Sziasztok. - köszöntem mikor oda értem közéjük

- Hűűű .- ez volt Jiho

- Höööööö. – és pedig Chen. Lay csak végig nézett rajtam kicsit elmosolyodott és már mondott is volna valamit.

- Az én érdemem. – húzta ki magát Luhan büszkén.

- Miért is?- kérdezte Chen és Jiho is nagyon nézegetett minket

- Mert ő csak feketében akart jönni, mint egy halálmadár. – csóválta a fejét Luhan

- Ja értem. Vannak ilyen napjai. – vont vállat Jiho

- Na ma edzés lesz,jössz?- kérdezte Chen

- Muszáj. Tegnap sem voltam. – mondtam mosolyogva

- Akkor majd ott találkozunk. – mondta és már mentem is a termük felé. A nap további része gyorsan elment. Azon kaptam magam hogy már a szekrényemnél állok és ki veszem az edző táskám, majd el mentem a kijelölt teremhez és át öltöztem. Mikor készen lettem ki mentem és el kezdtem nyújtani.

- Jobban vagy már?- jött oda az edzőm és kicsit lejjebb nyomott a földön

- Igen. – mondtam és fel álltam.

- Rendben, srácok ma páros tánc lesz. – mondta mire mindenki el kezdte bekiabálni hogy ki kivel lesz.

- Nem, a párokat én választom ki. – el kezdte sorolni ki kivel lesz, én meg imádkoztam hogy Chen vagy Jiho legyen a párom. Mivel Luhannak már volt.

- Nana és mondjuk,legyen…….. Lay. – mondta ki mire az említett mellém lépett. Én meg álltam ott és azon gondolkodtam mit is vétettem előző életemben hogy ezt kapom. Nagyon jó edzésnek nézünk elébe, jeeeee.

- Na akkor,Nana és Lay troublemaker-t fogja el táncolni. A többiek meg választhatnak számot. – adta ki a parancsot és tapsolt kettőt. Lay elindult egy számára tetsző hely felé és meg állt, lassan elindultam én is. Betette a zenét és el kezdtük össze tenni a táncot, jobban mondta betanulni kezdtük el. Nagyon nehezen ment nekem, mivel ebben a számban nagyon közel állunk egymáshoz. Mikor Lay végig húzza a kezét a hátamon kiráz a hideg, de ahogy észre vettem ő nem zavartatja magát.

- Mond csak,mire figyelsz? Most rontod el harmadjára a lépést. – oktatott ki Lay

- Jól van bocs. – mondtam és beálltam a kezdő pózba. Újra el kezdtük a számot, mikor a hátamhoz ért felső testével és csípőmre vezette kezét szívem ki hagyott egy ütemet. Muszáj volt erőt vennem magamon és úgy csinálni mintha nem történt volna semmi sem. Az edzés végére elég rendesen összehoztuk a számot már kevesebbet rontottam, ami nem csak őt de engem is idegesített. Fáradtam dőltem el a padlón és próbáltam helyre állítani a légzésem. Nem tudom mit tegyek hogy ki verjem a fejemből, főleg ha ennyire közel van hozzám.

Miután ki pihentem magam fel néztem és rá kellet jönnöm hogy 1 és fél órát. Gyorsan összekaptam magam és az öltözőbe mentem, elő kerestem a ruháim majd átvettem őket. Már a felsőmet húztam volna mikor meg hallom hogy valaki be csukta az ajtót, ijedten magam elé kaptam a felsőm és megfordultam. Kikerekedett szemekkel álltam Lay előtt és ő is meg volt lepődve, végig nézett rajtam majd zavartan köhintett egyet és meg fordult.

- Ne haragudj,nem tudtam hogy bent vagy még. – mondta én meg fénysebességgel rántottam magamra a pólóm.

- Se-semmi baj. – mondtam zavartan. Meg fordult és rám nézett, elgondolkodott valamin. Vett egy nagyobb levegőt és megiramodott felém, nem tudtam mit akar ezért én hátráltam ameddig csak lehetett,de az a rohadt szekrény útban volt. Elé állt és két kezét a falnak támasztotta.

- Mi van közted és Luhan között?- kérdezte 2 perc hallgatás után

- Semmi közöd hozzá. – mondtam

- Lefeküdtetek?- kérdezte mire ki kerekedett a szemem. – Ezt nem hiszem el. Nem gondoltam volna hogy le fekszel vele. Lehet ha ezt tudom még én is lefektettelek volna. – mondta mire elöntött a düh, kezem arcán csattant. Könnyek gyűltek a szememben, nem tudtam fel fogni hogy ezt  mondja pont ő aki miatt a padlón vagyok. Nagy lendülettel löktem arrébb és ki viharoztam az öltözőből a táskámmal együtt. Nem bírtam tovább lerogytam a földre és elő tört belőlem a sírás, nem érdekelt ki lát vagy ki haja. Nem sokkal később érzem hogy valaki meg ölel és nyugtatgat.

- Annyira sajnálom. - hallom Lay hangját. – Nem tudom miért mondtam. Én annyira sajnálom. Kérlek ne sírj, kérlek. – kérlelt és halottam rajta hogy sajnálja, vagy csak én akartam ezt hallani? Félve rá néztem, fájdalom tükröződött a szemében. Fájdalmas mosollyal letörölte a könnyeimet és szorosan magához húzott.

- Senki előtt ne sírj csak előttem. – mondta és meg puszilta a fejem,de még mindig nem engedett el. Nem tudom miért de melegséggel járta át testem a közelsége,pedig most haragudnom kellene rá.

- Tegnap egy szemhunyást sem aludtam. Nem tudtam kiverni a fejemből azokat a szavakat amit mondtál. – törte meg a csendet.

- Lay ne kezd el. - mondtam

- De igen. Nekem szükségem van rád Nana. Nem vetted még észre?- kérdezte és kicsit el tolt magától és a szemembe nézett. Lassan közeledett felém, pár centi választott el engem Lay ajkaitól, mikor valaki a nevemen kiabált. Luhan volt az.

- Áh hát itt vagy. – mondta mikor oda ért hozzám egy száll vörös rózsával a kezében.

- Ezt neked hoztam. – adta át a rózsát tudomást sem véve hogy Lay hogy méregeti.

- Miért kapom?- kérdeztem és meg szagoltam a csodaszép virágot

- Egy kismadár csiripelte hogy szereted. – mosolygott rám.

- Jiho volt az a kismadár?- kérdeztem

- Bingo.

- Gyere haza kísérlek. – vette fel a táskám, közben kezet fogott Layel, rá néztem de ő csak lehajtott fejjel állt ott. Mikor ki értünk a suliból Luhan meg állt és felém fordult.

- Lay miatt sírtál tegnap?- kérdezte

- Hagyjuk ezt a témát. – kérleltem

- Jó rendben. Moziba menjünk?- kérdezte kedvesen. Annyira meg örültem hogy nem erőltette a témát hanem csak ott volt vele.

- De menjünk. – mosolyogtam rá mire ő is rám mosolygott. Elmentünk a legközelebbi mozihoz és kerestünk egy filmet. Hát hogy is mondjam a címe jó volt de a film egy tragédia volt. De szó szerint tragédia. Hol ez azzal jött össze hol az meg a másikkal, a film végére semmit nem értettem és az még tetézte is hogy japán feliratos filmet néztünk. Az még nem is lett volna baj ha kb 2 másodperc után nem veszi el a tök hosszú felíratott.  A film után haza kísért, az ajtóban meg állt és hosszasan nézett rám majd vett egy mélyebb levegőt és közelebb lépet hozzám. Szerencsére csak meg ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én mindig itt leszek neked, ne felejtsd el. – suttogta a fülembe és elengedett.

- Vigyázz hazafelé. – mondtam neki és bementem az ajtón. Elvégeztem minden esti teendőm majd álomra hajtotta a fejem. 

http://www.youtube.com/watch?v=d9BBB4FfF1w - ez az a tánc :3

True Love 3.rész

A mai napom teljesen katasztrófa. Kezd elegem lenni, hogy mindenki engem hibáztat mindenért. Na, jó kezdjük az elején!

A reggelem ugyan úgy ment, mint mindig; bekaptam pár falatot, elvégeztem a teendőim a fürdőben majd kiléptem az ajtón.

- Jó reggelt. – köszönt rám valaki mögöttem. A szívem majd ki esett a helyéről annyira megijedtem; lassan hátra fordultam:

- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten

- Jöttem, hogy együtt menjünk suliba. – mondta

- És miért velem?- kérdeztem

- Mert veled akarok menni. – mondta

- Lay, kezd elegem lenni ebből, menj a barátnőddel! – mentem el mellette és meg nyomtam a hívó gombot. Már beszálltam, amikor ő is belépett mellém; nem akartam vele egy légtérbe lenni, mert így is nehéz.

- Luhan mondta, hogy jobban vagy már. Tényleg semmi bajod? Olyan frusztrált vagy.

- Igen Lay az vagyok. És tudod miért?- néztem rá de, ő nemlegesen meg rázta a fejét. – Azért mert te betolakodtál az életembe, és beférkőzted magad a szívembe! Aztán tegnap amikor Luhan jött, te teljesen megváltoztál, aztán ott hagytál egy teljesen idegen fiúval és szaladtál a barátnődhöz! - igen kimondtam mindent, ami zavart vele kapcsolatban.

- Én…- kezdett bele, de közbe vágtam

- Csak ne mond, hogy sajnálom. Hagyj békén és foglalkozz a barátnőddel! – mondtam majd ki szálltam a liftből, és ott hagytam őt. Nem sokáig jutottam, mert valaki meg fogta a kezem.

- Beszéljük, meg kérlek! - mondta Lay de, nem hagytam magam.

- Nem, hagyj békén!- mondtam és elindultam a suli felé. Ma is ott találkoztam Luhannal ahol tegnap is. Mosolyogva várt széttárt karokkal.

- Nanaaaaa! - kiáltott és megölelgetett.

- Luhan! Összetörsz. – nevettem el magam

- Cső haver! – pacsizott le Luhan Lay-el

- Megint együtt jöttetek?- kérdezte Luhan szemöldökét emelgetve

- Igen. – válaszolta tömören Lay és már a sulinál is voltunk. Lay barátnője ott várt minket Chan-el. Mikor meg láttak minket Chen elmosolyodott a lány meg inkább csak végig mért és elfintorodott.

- Látom nem vagy szimpatikus Lin-nél. – nevetteel magát Luhan

- Hát nem igazán. – mondtam én is kicsit mosolyogva

- Sziasztok. – köszöntem mikor oda értem

- Kicsi lány, mizu?- kérdezte Chen

- Nem sok. Veled?- kérdeztem

- Most már szebb a napom, hogy itt vagy nekem. – fogta meg a kezem.

- Ő már foglalt!- vette ki a kezem Luhan Chen kezei közül.

- Mi?! Ne már!- siránkozott Chen nevetve

- De, de.- mondta Luhan mosolyogva

- És ha szabad tudni ki foglalta le magának?- kérdezte Lay barátnője nem kedvesen

- Miért érdekel ez téged Lin?- kérdezte Luhan

- Csak mert!- mondta

- Hát akkor én meg nem mondom el. – rántotta meg a vállát Luhan. Én csak néztem, ahogy Lin egyre jobban mászik rá Ley-re, akinek ez nem igazán tetszett, de Lin nem zavartatta magát. Elkezdte csókolgatni, nem bírtam nézni nem volt hozzá gyomrom. Luhan észrevette és magához ölelt, így nem láttam semmit.

- Szia húgi. – köszönt nekem Jiho. Elengedtem Luhant és oda mentem hozzá. Megölelt és egy puszit nyomott a fejemre (ez az egyik szokása).

- Hello. – köszönt Luhan és közben visszahúzott magához.

- Na, csak…- kezdett bele Jiho.

- Eszedbe se jusson! - mondtam mire elnevette magát.

- Akkor jó. Amúgy azok mit művelnek ott?- nézett ferdén Layékre, akik még mindig falták egymást - vagyis Lin falta Layt.

- Nem tudom, de lassan lesz egy biosz óránk is. – röhögte el magát Chen

- Ez undorító. – mondtam halkan de Jiho és Luhan meghallotta és elröhögték magukat.

- Hát van benne valami. De komolyan én eddig azt hittem a srác hordja a gatyát, és ő támadja majd le a csajt de, látom, fordítva van. – röhögött még mindig Jiho

- Lay hordja a gatyát,csak Lin féltékeny, ennyi. – vonja meg a vállát Chen, aki idő közben közelebb jött hozzánk, mert már őt is idegesítette a két nyalakodó.

- Mégis kire féltékeny?- kérdeztem

- Rád! – mondták mind a hárman szinkronban

- Mert?- értetlenkedtem tovább

- Még szerencse hogy szép vagy. – mondta Jiho mire megütöttem egy kicsit

- Na, jól van gerlepár,elég lesz már! – szólt rájuk Luhan mérgesen, mert már tényleg idegesített minket

- Csak nem féltékeny vagy, Luhan?- kérdezte cinikusan Lin

- Arra hogy úgy viselkedsz, mint egy utcalány?- kérdezte Luhan kíméletlenül. Lin válasza csak annyi volt, hogy akkora pofont adott Luhannak, hogy még nekem is fájt, majd felém lépett és lendítette a kezét de Luhan elém állt és meg fogta.

- Eszedbe ne jusson. – lökte arrébb Lint

- Lay most vidd el innen. – szólt rá Chen is Lay fogta a barátnőjét és elhúzta tőlünk. Lassan mi is megindultunk az osztályunk felé, egész nap csak jegyzeteltem és jegyzeteltem. A nap végére azt hittem leszakad a karom a helyéről, már pakoltam össze a dolgaimat csak én voltam a teremben és Jiho, mikor valaki hangosan ki vágta az ajtót és becsörtetett. Ijedten fordultam meg, de bár ne tettem volna. Akkora pofont kaptam, hogy leültem a székemre, a pofon helye csak úgy sajgott. Jihora néztem, aki csak kerek szemekkel nézett hol rám hol pedig a támadómra. Lin volt az és csak úgy fortyogott a dühtől.

- Hála neked Lay szakított velem, minden a te hibád te utolsó lotyó. – kiabálta a képembe és megint felpofozott. - Ha nem lennél, akkor még mindig együtt lennénk. – kiabált még mindig, de most én húztam fel magam és felálltam majd lekevertem neki én is egy pofont.

- Nem az én hibám. Nem csináltam semmit, nézz magadba!- mondtam, újra lendült a keze, de valaki meg fogta.

- Eszednél vagy? Mégis mit képzelsz te magadról? Neki ehhez semmi köze sincs, ez csak rád és rám tartózik!- kiabált vele Lay majd elengedte a kezét és az enyémet fogta meg. Elhúzott onnan egy csendesebb kis hely felé; ott meg állt, de még mindig fogta a kezem; sóhajtott egy nagyobbat majd felém fordult és másik kezét arcomra tette majd végigsimított a piros tenyérnyomon..

- Annyira sajnálom. – mondta fájdalmas arccal.

- Sajnálhatod is. Miért kellet szakítanod vele? És miért engem okol? De tudod mit nem kell válaszolnod rá, csak tegyél meg nekem egy szívességet és hagyj békén. Ne küld utána  Luhan hogy mi van velem, ne gyere reggel hozzám hogy menjünk együtt. Csak hagyj békén és tegyünk úgy mintha nem is ismernénk egymást. – mondtam majd ki téptem keze közül a kezem és ott hagytam. Könnyeimet fogtam vissza, nagyon kellet erőlködnöm hogy ne sírjam el magam előtte. El kezdtem szaladni, beszaladtam a termünkbe ahol a cuccom volt. Fel vettem majd ki mentem a teremből. Már a kapunál jártam mikor már nem bírtam tovább, elsírtam magam.

- Hé Nana minden rendben?- jött oda hozzám Luhan. Nem tudtam meg szólalni csak hozzá bújtam és tovább sírtam. Ő meg ölelt és simogatta a hátam, próbált megnyugtatni de nem sikerült neki. Mikor már meg nyugodtam rá néztem könnyes szemmel.

- Gyere haza kísérlek. – mondta és átkarolta a vállam és meg indultunk haza. Mikor haza értem be hívtam, hogy igyon velem valamit.

- Mis volt a baj?- kérdezte mire vettem egy nagy levegőt és el meséltem neki mindent ami volt. És újra elő tört belőlem a sírás, letette a poharát és oda jött hozzám és meg ölelt.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott de nekem bőven elég volt. Az este folyamán még mindig sírtam de Luhan erősnek bizonyult mert végig velem maradt. Nem sokra emlékszem mert álomba sírtam magam hosszak szenvedés után.

A gonosz exbarátnő Lin >.<

True Love 2.rész

Reggel a vekker ricsajára keltem fel, kedvem lett volna a falhoz vágni, de gyorsan tudatosult bennem, hogy suliba kell mennem. Lassan ki keltem a meleg és puha ágyamból, és a fürdő felé vettem az irányt. Elkészültem, felöltöztem, feldobtam egy alap sminket; összedobtam valami gyors és könnyű reggelit. Amikor késszen lett megreggeliztem; betettem pár dolgot a táskámba és meg indultam az egyetemre, ki léptem az ajtón és bezártam azt. Épp indultam a lift felé, amikor valaki megkocogtatta a vállam, annyira megijedtem, hogy a szívem is kihagyott egy ütemet. Lassan hátra fordultam és Lay állt mögöttem mosolyogva.

- Jó reggelt. - mondta mosollyal az arcán ez engem is mosolygásra késztetett.

- Jó reggelt. Mi járatban? – kérdeztem.

- Gondoltam mehetnénk együtt az egyetemre. - felelte Lay.

- Akkor mehetünk is. – mondtam mosolyogva. Beszálltunk a liftbe és meg nyomtam a gombot; éreztem magamon Lay tekintetét, de erőt vettem magamon és nem néztem felé. Mikor megállt a lift kiszálltunk, majd elindultunk az iskola felé.

- Ya, haver!- kiabált egy srác, de én figyelmen kívül hagytam és mentem volna, viszont Lay megfogta a kezem.

- Luhan hát te? - kérdezte Lay.

- Egyetem és te? Ne is mond, ő a barátnőd? - nézett rám mosolyogva.

- Ő nem a barátnőm. – mondta Lay, de olyan hangnemben mintha mérges lett volna, ami kicsit zavart is.

- Akkor megtudhatom a becses neved, szépségem? - kérdezte Luhan.

- Kim Nana, örvendek. – mutatkoztam be.

- Én is örvendek, a nevem Lu Han. - mutatkozott be egy szép mosoly kíséretében

- Oké Luhan, nyugi. – szólt rá Lay, mert csak mosolyogva nézett engem.

- Most mi van? Nem a barátnőd. Akkor meg mi bajod?- kérdezte Luhan felvont szemöldökkel

- Nincs semmi bajom. - mondta Lay és elindult az egyetem felé. Mi csak néztünk utána.

- Még hogy semmi baja .- mondtam kicsit hangosabban, mint kellet volna mert Luhan elnevette magát.

- Na, irány a suli! – mondta és vállamat átkarolva húzott magával. Kicsit hírtelen jött, hogy ilyen közvetlen velem, de egyben jól is esett. Lassan megérkeztünk az egyetem kapujához, ahol Lay már várt minket; kezdtem meg örülni mikor észrevettem, hogy egy lánnyal van. Akinek a kezét fogja, azt hittem rosszul látok, de rá kellet jönnöm, hogy ez korántsem így volt.

- Hello. – köszönt Luhan, de a keze még mindig a vállamon pihent.

- Nocsak Luhan, becsajoztál? .- kérdezte egy másik srác

- Bárcsak! De ez a szépség itt mellettem egy új barátom. Igaz, Nana?.- nézett rám mosolyogva mire én is elmosolyodtam.

- Ebben az esetben én rá hajtok. - mondta az előbbi srác, mire Luhan fejbe vágta.

- Csak álmaidban Chen! - mondta Luhan és elém állt, amolyan védelmi szempontból

- Ne már! .- siránkozott elvileg Chan.

- De de. Ő már foglalt. – mondta Luhan mire rá néztem, de csak ő kacsintva mosolygott rám.

- De bemutatkozni lehet?- kérdezte röhögve Chan.

- Azt még lehet. – felelte Luhan is nevetve, én pedig csak mosolyogva figyeltem őket.

- A nevem Kim Jong Dae, vagy Chan amelyik tetszik. – mondta mosolyogva és kezét felém nyújtotta.

- Kim Nana. – ráztam vele kezet

- Mond csak Nana, mit tanulsz?- kérdezte Chan.

- Művészeti szakon vagyok, moderntánc. – mondtam mire végig nézett engem elég feltűnően.

- Én is azon a szakon vagyok, és Luhan, na meg Lay is .- mondta. Lay felé néztem, akinek a szeme szikrákat szórt, miközben minket nézet Luhannal, de közben annak a másik lánynak fogta a kezét.

- Nocsak, a mi kis Nanánk vegyül?- kérdezte egyik osztálytársam, és egyben jó barátom.

- Te ki vagy? .- kérdezte Luhan kicsit bunkón, mire hasába könyököltem.

- Az osztálytársam. Várjunk csak, ha te itt vagy akkor az azt jelenti, hogy…- kezdtem bele a mondatomban

- Hogy elkéstél, persze velem együtt. – mondta röhögve

- Basszus. – szitkozódtam majd ki léptem Luhan mellől és Jiho felé mentem.

- Sprint?- kérdezte mosolyogva. Én addig bekötöttem a cipőm, a táskám a hátamra dobtam.

- Sprint. – mondtam, mire meg fogta a kezem és megrántott, majd elengedte a kezem és futottunk a termünkig; épp a tanár előtt estünk be. Akik ismertek minket csak mosolyogtak a dolgon. Óra után ki mentünk a parkba és ott leültünk egy padra.

- Szerintem, a tesi óra bőven meg volt. – mondta röhögve Jiho.

- Na, az már biztos! – mondtam én is nevetve

- És mond minden rendben már? - kérdezte

- Persze, nyugi nem akadok ki megint. - mondtam mire elmosolyodott és meg ölelt.

- Nem is szeretem, ha sírsz. Mosolyogj! Akkor vagy a legszebb. – mondta mire elmosolyodtam.

- Khöm… remélem nem zavartam meg semmit. – mondta egy hang. Hátra fordultam és Lay állt ott felvont szemöldökkel.

- Nem. Semmit! – mondta Jiho

- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte kimérten Lay.

- Gyere csak. – mondta Jiho és arrébb ment egy kicsit; így én kettejük közé szorultam. Remek!

- Nana jössz ma edzésre?- kérdezte Jiho

- Nem tudom. – húztam az agyát.

- Hát, ha nem tudod, akkor nincs meki. - mondta

- Mi?! Miért? Ne már! – nyávogtam egy kicsit mire elnevette magát.

- Meki?- kérdezte Lay

- Mindig oda megyünk, ha végeztünk az edzésen, ez amolyan szokás nálunk. – mondtam

- Értem. És ti milyen kapcsolatban álltok egymással?- kérdezte Lay

- Mit érdekel ez téged?- kérdezte Jiho  - Neked ahhoz semmi közöd. Ha jól láttam barátnőd van nem? Akkor mit akarsz te Nanától?!.- kérdezte mérgesen.

- Mit érdekel az téged?- kérdezte flegmán Lay, én meg csak néztem ki a fejemből.

- Csak annyi hogy láttam összetörni egy rohadék miatt, és mivel neked barátnőd van, inkább azzal foglalkozz! Nanát meg hagyd békén! - emelte fel kicsit a hangját

- Srácok mi folyik itt?- jött oda Luhan

- Semmi. Most megyek, mert a végén olyat teszek, amit meg bánok. Gyere te is később. – mondta Jiho majd egy puszit nyomott a homlokomra és elment.

- A pasid?! - kerekedett ki Luhan szeme, de Lay is furán nézet rám

- Nem. – mondtam egyszerűen

- Akkor?- idegeskedett Lay

- Tudod, jobb lenne, ha megfogadnád Jiho tanácsát. – mondtam majd felálltam.

- Hé, Nana várj már!- kiabált utánam Luhan

- Mi az?- kérdeztem

- Akkor ő most ki neked?- kérdezte mosolyogva

- Amolyan fogadott testvér. Nekem sincs testvérem és neki sincs. Sokat voltunk együtt régen, és sokan mondták, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek. Így hát azóta figyel rám, mintha a húga lennék. – mondtam mosolyogva

- Áh, akkor már értem. – mondta Luhan sejtelmesen

- Mit értesz te?- kérdeztem

- Mond csak lehetséges, hogy Laynak van egy képe rólad?.- kérdezte mosolyogva mire én köpni-nyelni nem tudtam.

- Honnan veszed?- kérdeztem

- Láttam, hogy azt nézi az órán. – vont vállat, nekem meg kikerekedett a szemem

- De meg kell hogy mondjam, elég jó kép lett rólad. – mondta mosolyogva

- Szerintem meg förtelmes. – mondtam komolyan mire kicsit fejbe vágott

- Szerinted, ha szar kép lett volna, elvitte volna?- kérdezte komolyan

- Nem tudom. – feleltem őszintén

- Na jó, én most megyek. - mondta és ott hagyott.

- Beszélhetnénk?- kérdezte a hátam mögül Lay

- Miről?

- Rólunk. – mondta és maga felé fordított 

- Rólunk? Ne szórakozz velem! Barátnőd van, mit akarsz te rólunk beszélni?- akadtam ki teljesen pedig tudtam hogy nem kellett volna.

- Figyelj….- kezdett bele, de én félbe szakítottam

- Nem érdekel Lay! Foglalkozz a barátnőddel, ne pedig velem! – mondtam fájdalommal a szívemben. Még ránéztem egyszer aztán elmentem. Nagyon rosszul éreztem magam, egész nap búskomor volt a hangulatom. Az edzésről is haza küldött az edző mondván, hogy pihenjem ki magam, mert ez így nem mehet tovább. Hazafelé menet végig Lay-en és azon járt az eszem, amit Luhan mondott nekem - órán az én képem nézte. Nem hittem el; vagyis nem akartam elhinni neki. nem akartam jobban meg kedvelni Layt, mert barátnője van, amit nem is mondott. Mondjuk én sem kérdeztem, de miért is tettem volna? Hazafelé menet vettem pár dolgot vacsorára. A liftből kiszállva megláttam, hogy valaki áll az ajtóm előtt, hátulról nem nagyon ismertem fel, ezért lassan araszolgattam az ajtóm felé miközben azon morfondíroztam, hogy ki lehet az, viszont mikor oda értem nem kicsit lepődtem meg.

- Luhan?!.- kérdeztem mire az említett személy mosolyogva fordult felém.

- Szia. – köszönt a fiú.

- Hát te? - kérdeztem

- Csak gondoltam meg kérdezem, hogy minden rendben-e? Aggottunk érted! – mondta elég mire hülyén nézhettem rá, mert magyarázni kezdte. - Az edződ azt mondta nem voltál jól ezért haza küldött, meglepődtünk, amikor mondta. Mert hát reggel nem volt semmi bajod. – mondta mire megértettem mit is akart pontosan.

- Áh, igen jobban vagyok! Hogy értetted, hogy „lepődtünk”? Kik?- kérdeztem

- Hát kik. Én, Chan és Lay is.- mondta mosolyogva

- Értem. Bejössz?- kérdeztem udvariasan mire elmosolyodott

- Nem. Mennem kell, és különben is, egy kérés miatt jöttem ide.

- Ki kérte?- kérdeztem

- Te is tudod, nem kell ki mondanom a nevét. – mondta sejtelmesen

- Lay?- gondolkodtam hangosan

- Bingo. – mondta még mindig mosolyogva. Hogy tud ez ennyit mosolyogni?! Már kérdeztem volna, hogy miért küldte, de telefonja volt ezért el is ment. Bebattyogtam a lakásomba és lepakoltam a cuccokat a konyha pultra, elmentem átöltözni és satöbbi. Lefekvés előtt még jött egy üzenetem. Kíváncsian nyitottam meg.

 „Szép álmokat, Nana! Lay”. Nem tudtam hova tenni ezt az üzenetet, de mélyen valahol nagyon örültem neki hogy írt. Mosollyal az arcomon aludtam el.

True Love 1.rész

Minden egy tavaszi esős napon kezdődött, mindenki szaladt, hogy keressen valami menedéket. Engem annyira nem is érdekelt, hogy elázok vagy sem, csak mentem előre, de magam sem tudtam merre. Már nagyon vizes voltam, amikor valaki nekem jött, fellökött és én a földön kötöttem ki; felnéztem s egy srác állt előttem, aki kezét nyújtotta felém.

- Ne haragudj, nem tudom merre járt a fejem – szabadkozott miután felsegített.

- Semmi baj. Én sem figyeltem. - mondtam és kicsit letisztogattam magam kisebb-nagyobb sikerrel. A srác még mindig előttem állt s engem nézett, én is végig néztem rajta, nem is nézett ki rosszul. Egész helyes volt. Te szent isten miket gondolok én?! Még csak nem is ismerem!

- Meghívhatlak valamire kárpótlás képen?.- kérdezte mosolyogva.

- Hát nem is tudom. - mondtam

- Na, kérlek. – kérlelt.

- De hát nem is ismerlek!- mondtam, ő mire elgondolkodott.

- Ez igaz! Akkor hát bemutatkozom. Örülők hogy meg ismerhetlek, a nevem Zhang Yi Xing de a barátaimnak csak Lay. Téged hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva.

- Kim Nana, örvendek! – mutatkoztam be én is.

- Hát akkor már ismerjük egymást tehát egy kávé, vagy esetleg forró csoki?- kérdezte.

- Nem is tudom… - tanakodtam még egy kicsit.

- Na, kérlek. Jóvá akarom tenni, hogy fellöktelek .- mondta tarkóját vakarva

- Legyen! - adtam be a derekam, mire megragadta a kezem, és húzni kezdett egy számára szimpatikus irányba. 5 perc séta után meg is álltunk egy kínai étterem előtt, bementünk majd leültünk. Nagyon szép kis étterem volt; hangulatos és nagy tömeg sincs, épp megfelelő.

- Ez a kedvenc éttermem. - mondta Lay.

- Nagyon aranyos kis hely ez. - mondtam neki mire elmosolyodott.

- Miért voltál az utcán ilyen borzalmas időben?- kérdezte Lay.

- Hát nem volt jó kedvem, ezért elindultam sétálni. Aztán el kezdett esni az eső, de engem ez egyáltalán nem zavart még akkor se, amikor az emberek elrohantak mellettem menedéket keresve. Aztán találkoztam veled. - fejeztem be a mondatom

- És miért voltál szomorú?- kérdezte kedvesen;  és láttam rajta, hogy tényleg érdekli mi a szomorúságom oka, amin kicsit meg is lepődtem, mert nem találkoztam ilyen emberrel ezelőtt.

- Az világon az a legrosszabb, ha olyan bánt meg és árul el, akit mindennél jobban szeretsz, és megbízol benne. Ő nem volt más; mint a legjobb barátnőm és a barátom. Mindent elmondtam a barátnőmnek ő persze tanácsokat adott, hogy hogyan is kellene egy adott helyzetben cselekednem és én persze gondolkodás nélkül megfogadtam minden tanácsát. Ennek az lett a vége, hogy nem vettem észre hogy egyre jobban ki jöttek egymással, ami először nem is zavart de, kicsit később már igen. Amikor már észre sem vesznek, annyira el vannak foglalva egymással, az már zavaró tud lenni. Ám ez még csak a kezdet volt, a hab a tortán  amikor rajta az volt, hogy kaptam őket ahogy egymást falják. Akkor és ott darabokra tört a szívem. Kirohantam a lakásból egyenesen az utcára, ahol találkoztam veled. - mondtam végig és bele ittam az innivalómba

- Hát ez nem semmi. – mondta csodálkozva Lay. - Hogy volt képes erre a barátnőd?! - hitetlenkedett én pedig csak figyeltem ezt a reakciót.

- Magam sem tudom. – túrtam bele hajamba.

- Oh, bocs! Nem akartam feleleveníteni a dolgokat. – mondta sajnálattal a szemében.

- Ugyan, semmi baj én öntöttem ki neked a szívem. – mondtam és kicsit elmosolyodtam.

- Nem akarod el mondani ki volt az a srác?Mert, ha akarod, én agyon ütöm. – mondta mire elnevettem magam, ő pedig mosolyogva figyelt engem.

- Szép a mosolyod. – mondta mire kicsit zavarba jöttem, lehajtottam a fejem hátha nem veszi észre pirospozsgás arcomat. Ő csak kuncogott egy jót magában.

 - És hova valósi vagy? – törtem meg a pillanatnyi csendet közöttünk.

- Kínából jöttem ide tanulni. – mondta mire elmosolyodtam

- Akkor már értem miért ide hoztál. - mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott

- Olyan nehéz rendes kínait találni. – mondta két nevetés között. Néztem, ahogy mosolyog, gyönyörű mosolya volt. És azok a kis gödröcskék, amik meg jelentek mikor elmosolyodott, valami csoda volt. Már vagy 2 órája ülünk itt és beszélgetünk mindenféléről.

- Lassan mennem kéne, mert besötétedett. – mondtam mire rám kapta a tekintetét. Kinézett az ablakon és benne is tudatosult, hogy eléggé elbeszélgettük az időt.

- Rendben,de azt nem hagyom, hogy egyedül menj haza! Ki tudja, mi történhet; haza kísérlek; ha nem baj. - mondta komolyan.

- Van más választásom?- kérdeztem.

- Öhhh… nincs! –mondta és elmosolyodott. Lay fizetett és megindultunk a lakásom felé, egész úton beszélgettünk és nagyon elvoltunk egymással. Mikor a házhoz értünk ott sem ment el, hanem felkísért egyészen a lakásom ajtajáig. Ott meg álltunk, én előhalásztam a kulcsom és ki nyitottam az ajtót. Nem akartam, hogy csak úgy elmenjen.

- Nem akarsz bejönni?- kérdeztem és éreztem, hogy kicsit elpirultam.

- Ha nem zavarok. – mondta mosolyogva, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Nem gyere csak nyugodtan. - mondtam és bementünk mind a ketten.

- Kérsz valamit inni? .- kérdeztem és közben megindultam a konyha felé.

- Egy pohár narancslevet, ha van. – mondta Lay.

- Rendben, addig nyugodtan ülj le a nappaliban. – mondtam neki és közben elő vettem 2 poharat, töltöttem mind a kettőbe innivalót majd ki vittem. Lay éppen a képes albumomat nézte, amit kint felejtettem a dohányzó asztalon.

- Tessék. - adtam oda neki az innivalóját ő csak elvette és csak letette az asztalra, teljesen el volt merülve abban, hogy a gáz képeimet nézegesse. Épp egy elég gáz kép jött volna, amikor kikaptam kezéből az albumot.

- Na, most miért?- kérdezte csodálkozva.

- A következő képet te sem akarod megnézni! – mondtam mire felvonta szemöldökét

- Azt had döntsem el én. – mondta és közelíteni kezdett felém. Hátam mögé rejtettem az albumot, és hátráltam, mígnem a fal meg állított. Lay pedig két kezét a falra tette ezzel engem csapdába ejtve, egy ideig szemeztünk majd egyik kezét levezette egészen a derekamig. Bele kapaszkodott és magához húzott, szívem egy ütemet ki is hagyott. Kezét lassan felvezette a hátamra majd onnan a kezemre, lassan meg fogta és ki vette az albumot a markomból. Nyomott egy puszit a homlokomra és visszament a nappaliba, helyet foglalt a kanapén, én pedig ott álltam, mint egy darab fa. Meg ráztam a fejem és visszamentem, de nem mertem rá nézni, féltem, hogy megint zavarba hoz. Főleg az előbb történtek után.

- Szerinted gáz ez a kép? .- kérdezi hitetlenkedve és felmutatta a képet, amit utálok magamról.

- Igen – válaszoltam teljesen komolyan.

- Te most ugye szórakozol velem?

- Én aztán nem. Nem szeretem az a képet. Legszívesebben ki dobnám. – mondtam és el is vettem tőle; megindultam a kuka felé. Már majdnem ki is dobtam mikor Lay elkapta a kezem. - Akkor ezt most meg mentem! – mondta és a zsebébe csúsztatta a képemet, én csak lestem, mint hal a szatyorban. - Minek tetted el? - kérdeztem kicsit félve a választól.

- Meg tartom – mondta egyszerűen

- Nem kell ki is dobhatod. Meg amúgy, is minek tartanád meg?- kérdeztem.

- Nem fogom kidobni! Ne szórakozz már. És azért tartom meg, mert tetszik. - mondta mosolyogva. Én csak zavaromban lehajtottam a fejem.

- Lassan mennem kell nekem is. Add a telefonod! – kérte el én meg gondolkodás nélkül oda adtam neki. Babrált vele valamit majd visszaadta, aztán megcsörrent a telefonja.

- Elmentettem a számod. Gyere ide egy kicsit és mosolyogj! – mondta én meg sem mozdultam ezért ő jött oda hozzám. Átkarolta a vállam, telefonját magasba emelte és elmosolyodott, én persze csak őt néztem. Mikor kész lett a kép meg nézte és megmosolyogta a látványt. - Jó lett a kép. – mondta majd a zsebébe dugta a telefonját és meg indult az ajtó felé. Ki kísértem, meg vártam még elkészül.

- Vigyázz hazafelé! – mondtam az ajtóban állva.

- Nyugi nem lesz semmi bajom. Szép álmokat Nana – mondta és közelebb jött megölelt és nyomott egy puszit a fejemre aztán elment. Én néztem még távolodó alakját majd bementem a lakásba. Az este folyamán még lefürödtem és elvégeztem minden ügyes bajos dolgomat is, néztem még egy kicsit a tv-t, de nem tudtam koncentrálni rá. Folyton Lay és a mosolya járt a fejemben. Teljesen elcsavarta a fejem, pedig el döntöttem hogy soha egy fiúba sem leszek szerelmes vagy bízok meg többé. Erre tessék! Még egy napja sem ismerem és már egy képem nála van, ráadásul még a telefonszámom is megadtam neki, beengedtem a lakásba, arról nem is beszélve, hogy megölelt és puszit is adott. Lassan elbattyogtam a szobámig, eldőltem az ágyamon, és mosollyal az arcomon aludtam el. Reménykedve vártam a holnapot, hátha találkozom majd vele.

Ördögi szerelem(Exo Kai)part2

-Na mit lépsz Min?-kérdezte a rohadék.Ez a kérdés cikázott a fejembe.Bárhogy is néztem csak én jövök ki belőle rosszul,és miért egy fél ördögért aki még magáról sem tud?Érte kockáztassam az életem.Na az már nem.
-Öld csak meg,engem hidegen hagy.-mondtam hidegen mire lepődötten tekintett rám.
-Le sem tagadhatnád hogy a Sátán fattya vagy.-köpte a szavait felém
-Te meg csak egy talpnyaló.-rántottam vállat mire mérgesen el engedte Kai-t.Kihasználtam az alkalmat és felé szálltam.
-Te kurva.-mondta miután egy hatalmasat rúgtam belé.Utána vagy öten jöttek rám egyszerre,de ezek nem kispályások voltak volt pár olyan szörny is akik apára vigyáznak,tehát kibaszottul szívósak.Ezt most jól meg szívtam,nem sokat tudtam gondolkozni mert valami át szúrta a hasam.Vért köptem.
-Baszd meg.-prüszköltem és próbáltam fel állni de a sebem nem engedte.
-Na mi van te kis szajha?-ki húzta belőlem a lándzsáját és el kezdet rugdosni.
-Takarodj onnan.-kiabált Tao de nem tudott segíteni mert őt is körbe vették.Vajon mi is meg halunk?És ha igen akkor hova kerülünk?Vagy csak lebegünk majd a térben?Ezek a gondoltok cikáztak a fejemben.

-Lányom ez mi akar lenni?Ezt nevezed te támadásnak?.-kérdezte apám egyik kiképzésem során
-De nem tudom meg csinálni.Ezt csak Tao tudja.-durcáztam
-Te is tudod.A sátán lánya vagy tudod te is.-mondta apa és el kezdte mutogatni a kéz jeleket.Majd a vörös tűz kékké váltózott és a kezében meg jelent A kard.Ezt a kardot csak az képes elő hívni akinek elég ereje van hozzá és persze  Sátán és annak sarjai.Néztem ahogy a kardot is elönti a kék láng.
-Ha ez valaki meg idézte nagy erő tulajdonosa is egyben.Rengeteg energiát szív el,de mégis halálos fegyver csak tudni kell vele bánni.-oktatott ki apa és a kezembe adta.Nehéz volt nagyon de a kék lángok nem égettek,sőt melegséggel töltött el.
-Apa nézd.-mondta Tao és mutatott egy nehezebb technikát.Kerek szemekkel néztem ahogy apa és tesóm harcolnak,mindig fel néztem Taora, és ő mindig is segített mindenben.

Vissza emlékezéseböl Kai hozott vissza.Felettem volt és kétségbeesetten nézett le rám,mikor látta hogy magamhoz tértem szorosan magához ölelt.
-Ne ijessz rám még egyszer.-mondtam és adott egy puszit.
-Nem akarom megzavarni az idilli pillanatot,tényleg de mi lenne ha fel szednétek a seggeteket és jönnétek.Kurvára kevés vagyok egyedül.-kiabált Tao ránk mire mindketten fel pattantunk,én nehezebben de a seben már majdnem be is gyógyult.
- Kezd el az idézetet.- mondta Tao és ő is elkezdett egy másik idézetet.A Sátán  őrző védő 2 fejű kutyáját idézte meg, aki csak a sátánnak és annak utódjainak engedelmeskedik csak.
-Rég láttalak Tao.-morogta a kutya
-Rég is volt barátom.- veregette meg kicsit Tao a hatalmas kutyát.
- Ki ez az ember mellettetek?.-kérdezte
-Félig démon ő is.-mondta Tao
-Min gyere a hátamra.-utasított és leült majd elfeküdt.Míg én megmásztam a kutyát Tao és Kai vissza tartották őket.
-Idézd meg a  fegyvert.- mondta mikor már a hátán ültem.
-De nem tudom.-mondtam
-Tudod te úgyhogy szedd össze magad.-mordult rám.Ki fújtam egy nagyobb levegőt és el kezdtem mutogatni a kéz jeleket.Már majdnem készen voltam mikor le estem a kutyáról.
-Fasza.-dühöngtem és fel álltam de megint le terített egy dög és rám nyáladzott.
-Anyádat nyálazd össze te dög.-löktem le magamról majd ki törtem a nyakát.Nagy harc volt de sikerült meg idéznem azt a bizonyos fegyvert.Mikor meg idéztem mindenki meg lepődött de én is,most minden egyes rohadt kis árulót ki nyírok.Meg is indultam feléjük,testemen el uralkodott valami más érzés, nem érdekelt semmi csak gyilkolni akartam és gyilkoltam is.Már mindenkit megöltem kivéve egyet, a fő kolompost.
Kínoztam ahogy csak lehetett, fel vágtam a karját majd a lábát is.Már vágtam volna fel máshol mikor valaki lefogott.Nem sokat törődtem vele csak hajítottam rajta egyet.
-Ebből elég!.-kiabálta el valaki magát.Hátra fordultam és apa állt ott elég mérgesen.Faszulás lesz de rendesen.Megindult felém és ki vette a kezemből a kardot,mire én erőtlenül estem össze.
-Mondtam hogy vigyázni kell vele.-mondta kedvesen.Lehet hogy a Sátán de egyben az apám is.
-Te pedig hogy merészeltél ellenem szegülni?!.-kérte ki magának apa
-Nagy uram.Oh én Sátánom,nagyon sajnálom tettem.-kezdett hajbókolni de ez mind hiába volt.Apa egy mozdulattal le vágta a fejét majd a kezibe vette és a magasba tartotta.
-Ezt jár mindenkinek aki el árul vagy ellenem szegül!.-mutatott a levágott fejre.Ezek után akik oda özönlöttek a harc során is elmentek,engem Kai vitt a karjaiban de ő is meg volt viselve.Inge cafatokban lógott rajta ahogy Tao-n is,nem sokáig bírtam még nézni arcát mert el nyomott az álom.

Arra keltem hogy valaki a kezem és az arcom simogatja.Lassan ki nyitottam a szemem és egy személyt láttam magam előtt aki nem volt más mint Tao.Meg könnyebbültem hogy semmi baja de ott motoszkált a fejemben hogy mi van Kai-val.
-Ott van ahova igazából tartózik.Az emberek között van.-mondta Tao mintha olvasott volna a gondolataiban.
-Nem mintha érdekelne.-vontam vállat majd fel ültem.Gyorsan át öltöztem és rendbe tettem magam.
-Hova hova?-kérdezte Tao
-Fel.-mondtam mire meg fogta a kezem
-Nem emlékszik semmire.-felelte mire valami meg mozdult bennem.Valami fájt legbelül de magam sem tudtam mi.
-És?.-kérdeztem unottan
-Nem találkozhattok.-mondta majd el engedett és ő is fel ment az emberekhez.Sóhajtottam egy nagyot majd én is követtem tesóm.A lábam a srácok lakása felé vezetett.Már azon kaptam magam hogy csöngettem és már valaki nyitja is az ajtót.
-Segíthetek?.-kérdezte Chanyeol és furcsán méregetett.Tehát ők sem emlékeznek rám
-Tao itt lakik?.-kérdeztem mire végig mért elég rendesen majd el mosolyodott.
-Tao téged keres egy szépség.-mondta vigyorogva és behúzott.Mindenki furcsán méregetett.
-Ki keres?-kérdezte
-A csajod.-kiabált vissza neki Chanyeol
-Mi van?-jött ki egy száll törölközőben. Én csak végig néztem rajta,amit ő is megtett.Mikor el jutott az agyáig hogy én állok itt el kezdte takargatni magát.
-Baszki.Te mit keresel itt?-akadt ki mire én el röhögtem magam
-Ugyan nincs mit takargatni.-fuldokoltam a nevetéstől és mellettem Chanyeol is
-Nekem szimpi a csajod.-karolta át a vállam Chanyeol mire Tao szikrákat szóró szemmel nézett rá.
-Nem a csajom hanem a húgom.És most veszed le róla a kezed.-mondta majd be ment a szobájába, gondolom én.
-A húga vagy?.-kerekedett ki a szemem
-Ahha.-feleltem
-Most hogy mondod hasonlítotok is.-állapította meg a tényt Baekhyun
-Tényleg akkor te is kínai vagy?.-kérdezte aranyosan Chanyeol
-Nem, én Japán vagyok.-mondtam
-Tényleg?.-kérdezte kerek szemekkel
-Ne hülyítsd szegény gyereket.- vert kicsit fejbe Tao mire én autó matikusan meg könyököltem.
-Az a testvéri szeretet.-röhögte el magát Luhan
-Ezt most miért kellet?.-kérdezte Tao és a hasát simogatta.Végig néztem a srácokon és meg akadt a szemem Kain aki engem nézett.
-Maradsz vacsorára?.-kérdezte kedvesen Suho
-Igen.
-Nem-vágta rá Tao
-Ne legyél bunkó.Ő a húgod.-mondta D.O
-Éppen ezért nem marad itt veletek.-röhögte el magát Tao és át karolta a vállam.És el kezdtek beszélgetni amiből az lett hogy ott maradtam.Hát amit ezek össze hülyéskedtek az valami hatalmas,még Baekhyun is normális volt.De végig magamon éreztem Kai tekintetét, próbáltam róla nem tudomást venni.
-Lassan mennem kéne.-mondtam mert már kezdett igen késő lenni.
-Maradj itt estére.Tao ad neked ruhát.-mondta Kris.Tao bólintott egyet és el ment ruhát ki szedni.Adott egy pólót és egy nadrágot és el küldött fürödni,gyorsan le fürödtem és már öltöztem mikor valaki rám nyitott.
-Tipli van kifelé szívi.-mordultam rá háttal állva.Választ nem kaptam,fel húztam a tesómtól kapott pólót majd meg fordultam.A szívem majdnem meg állt annyira meg ijedtem.Kai állt velem szemben és engem nézett,szólásra nyitottam a szám mire nem szólt semmit csak az ajkaimra tapadt puha párnáival.Meg lepődtem de jól esett,nagyon is.Egész testem be járta a bizsergés.Bele harapott alsó ajkamba mire belőlem ki szökött egy kisebb sóhaj,ezt kihasználva nyelve már számban volt és táncra hívta nyelvem.A levegőt kapkodva váltunk el egymástól.Tomboló szívvel és ki pirult arccal néztem fel rá, ő szembe nézett és még mindig a derekamnál tartott közel magához.
-Mondtam már hogy ne ijessz rá még egyszer nem?-kérdezte mosolyogva mire én is el mosolyodtam
-Sajnálom.-mondtam halkan és le hajtott fejjel, mire ő két ujját állam alá tette és fel emelte a fejem hogy szemébe tudjak nézni.
-Egy feltétellel el nézem.-mondta mosolyogva
-És mi az a feltétel?.-kérdeztem
-Ha velem alszol.
-Tao ki fog nyírni.
-Ez benne a legszebb.-röhögte el magát.Mire én is el mosolyodtam,halkan be osontunk a szobába,már mindenki aludt.Be feküdtem majd ő is be feküdt mellém,derekamnál fogva húzott közelebb magához.Szorosan hozzá bújtam és be szívtam finom illatát.
-Szép álmokat.-adott puszit a homlokomra
-Neked is.-mondtam halkan és már el is aludtam.Reggel arra keltem hogy ki vágódik az ajtó.
-Mi a fasz?.-akart ki Kai de még indig engem ölelt.
-Ezt én is kérdezhetném.Mi a faszt csináltatok ti este?.-akadt ki Tao és kiabált mire hozzá basztam egy párnát.
-Kussolj már baszki.Nem feküdtünk le.-mondtam kimérten és fel keltem Kai mellől aki derekamnál fogva az ölébe húzott.
-Úgy is az én feleségem lesz.Akkor meg?.-kérdezte nyugodt hangon Kai
-Te mindenre emlékszek?.-kérdezte
-Még szép.Már akkor fura volt mikor be lépett,éreztem hogy valami köt hozzá.-mondta és a nyakamba puszilt.
-Ne előttem ha lehet.-nyafogott Chanyeol mire mind a hárman el röhögtük magunkat.
-Ha bántod,ami nem hiszem hogy lesz.Na de ha bántod én meg öllek.-mondta Tao teljesen komolyan majd fogta magát és ki ment Chanyeolal a szobából.Kai fel kelt és az ajtóhoz ment majd be is zárta.
-Na most már csak ketten vagyunk.-mosolyodott el kajánul és felém hajolt.Nyaka köré fontam kezem és le húztam magamhoz egy csókra amiből nem egy sima csók lett,a végére már téptük egymás ajkait.Pólómtól és nadrágomtól is mag szabadított,de én sem tétlenkedtem.Kezem végig húztam kidolgozott felső testén mire belemorgott a csókba.Keze egész oldalam be járta majd melleimnél megakadt és azokat kezdte el kényeztetni.
-Gyönyörű vagy.-vált el mellemtől és a szemembe nézett.El mosolyodtam és meg csókoltam.Kezem le vezettem a nadrágjához és ki kötöttem a madzagot és le toltam a nadrágját.
-Nem bírsz magaddal angyalom?.-kuncogott a csókba
-Vicces hogy az angyalodnak hívsz.-mondtam mire bele harapott az ajkamba.
-Nekem az vagy.-mondta és már meg is éreztem magamban két ujját.Nagyot nyögtem és a hátába karmoltam,mire morgott egyet de folytatta tevékenykedését felettem.Nem kellet sok és már a harmadik ujjam is bennem volt,nem sokáig fogom így bírni.
-Neh szórakozz velem.-nyögtem alatta mire ő csak el mosolyodott
-Szeretnéd?-kérdezte
-Mit?
-Hogy magamévá tegyelek?-kérdezte illedelmesen
-Ha nem teszed meg a golyóid bánják meg.-mondtam incselkedve mire ki húzta ujjait belőlem és belém hatolt.Fel nyögtem méretét érezve magamba.
-De szűk vagy.-nyögte ő is mire még jobban be indultam én is és ő is.Először lassan kezdett el bennem mozogni majd egyre gyorsabban.Majd megint lassan és újra gyorsan,így akart az őrületbe kergetni és nem járt messze tőle.Néha egy nagyobb lökésnél el érte azt a bizonyos pontot amitől a gyomrom görcsbe rándult, kezdtem érezni hogy lassan a csúcsra jutok.Körmeimet hátába vájtam mire még gyorsabban kezdett el bennem mozogni.Hátam ívbe feszült és Kai nevét nyögve élveztem el.Neki sem kellet sok és nevemet morogva élvezett el bennem,éreztem ahogy meleg nedve belém áramlik.Fáradtan dőlt rám,hátát simogattam egy ideig majd mellém feküdt.
-Nagyon szeretlek.-mondta mire elmosolyodtam.
-Én is téged.-mondtam mire meg csókolt majd csettintett és e pokolban voltunk persze fel öltözve.Mélyet szippantottam a levegőbe, otthon édes otthon.
-Fiam ha alányom akarod az örökségét is akarnod kell.-szólalt meg egy hang ami apámé volt.
-Apa nem már.-rinyáltam de tudtam hogy fölösleges.Hirtelen előttem termett és lökött rajtam egy hatalmasat,be hunytam a szemem és vártam hogy a falnak vagy bármi másnak csapódok de nem.Valaminek vagy inkább valakinek csapódtam.
-Erre semmi szükség.Elfogadok bármit.-mondta Kai
-Még ha az életedbe kerül is végig mellette maradsz?.-kérdezte a apám
-Természetesen.-mondta gondolkodás nélkül
-Meg is esküszöl rá?Előttem és az alvilág összes lakója előtt?.-kérdezte kimérten
-Ha ezek után örökre Min-el lehetek igen.-mondta és meg fogta a kezem.
-Hát legyen holnap délben meg tartjuk az esküvőt.-mondta és már el is tűnt mint a kámfor.Ki tágult szemekkel néztem Kaira aki halál nyugodt volt.
-Holnap este már a feleségem leszel.-mondta mondta boldogan.
-Abba nem gondoltál bele hogy mi lesz a családoddal?Nem mehetsz majd fel mindig amikor te azt gondolod. Halhatatlan leszel,nem fogsz öregedni; és ez fel fog mindenkinek tűnni.-mondtam mire le esett neki mit is mondtam és kicsit el komorodott.
-Menjünk fel.-mondta és meg tettem amit kért.A szobában találtuk magunkat,ki mentünk és ő egyből a csapot vette célul és egy pohár vizet le húzott egyszerre.
-Hol voltatok?.-kérdezte Tao halkan mivel a többiek is kint voltak.
-Lent.-mondtam mire ki kerekedett a szeme
-Te...-kezdett  de közbe vágtam
-Nem én voltam hanem Kai.De nem ez a legnagyobb gond hanem az hogy holnap Kaiak felségül kell vennie engem.-mondtam mire félre nyelt mert közben a hülyéje evett.Pofám leszakad.Én itt aggódom ő meg eszik.
-Mi a faszom?.-emelte fel a hangját mire mindenki felén nézett.
-Mi a baj?.-aggodalmaskodott Suho

-Semmi semmi.-legyintett Tao mire Kai még mindig fal fehér volt.
-akkor Kai miért játszik szellemet?.-kérdezte Lay
-Mert ígért valamit amit nem kellet volna.-mondta Tao és Kaira nézett.
-Mit ígért?-kiváncsiskódot Xiumin
-El veszem feleségül Min-t.-mondta ki egyszerűen Kai mire Baekyhun le ejtette a poharát és kerek szemekkel figyelt minket.
-Mi van?.-kapcsolt  Kris
-Jól halottad,feleségül veszem.-mondta és mögém lépett majd át karolta a derekam és a fejét a vállamra hajtotta.
-Ne már, most akkor hogy lesz az én csajom?-hüledezett Chanyeol,majd el röhögte magát.És meg ölelt engem majd meg veregette Kai vállát.
-Ácsi ti mióta ismeritek egymást?.-kérdezte Sehun
-Hát mikor már fel hoztam tudjátok, akkor már együtt voltunk csak nem akartam mondani.-mondta Kai teljesen nyugodtan mire bólintott egyet.Most akkor mindenki emlékszik mindenre vagy mi a fasz?
-Sok boldogságot.-mondta kedvesen Suho és D.O teljesen egyszerre.Én csak mosolyogva bólintottam egyet.Beszélgettek még a srácok és mi is Taoval,mint kiderült Kainak különleges képessége hogy el tudja hitetni másokkal amit akar.Ez nagyon is jól jött akkor az előbb.Gyorsan el telt ez a nap és már csak arra eszméltem fel hogy a fekete és vörös ruhámban ülök és a hajam csinálják.
-Lányom vissza léphetsz még.-jelent meg apa mire felé dobtam a kis tükröm amit semmi szerrel fogott meg.
-Kopogni?
-Én vagyok a sátán az alvilág ura.
-Én meg a lányod,tehát kopogj.-mondtam neki mire elmosolyodott.Nem sok ilyen alkalom,tehát meg is lepődtem nem kicsit.De azon még jobban hogy meg ölelt,nem szokta kimutatni a gyengébbig felét.
-Lassan itt az idő.-jött be tesóm.Vettem egy nagy levegőt és apával karöltve kimentünk,mindenki a kápolnában volt.Ja igen fent tartjuk az esküvőt tehát apa és mi is szenvedünk rendesen,de Kai és a többiek miatt nem érdekel meg éri.Miután  a szertartásnak vége lett mind a hárman csak úgy rohantunk ki a kápolnából mert már folytogatott minket a hely de rendesen ám.Ki érve fel lélegeztünk.
-Ezt még meg bánja a kis emberpalánta.-sziszegte apa mire én meg könyököltem
-mi a baj meg bántad hogy hozzá mentél?.-jött ki Chanyeol és meg ölelt. Apa csak méregette de nem foglalkozott vele
-Nem dehogy csak apa nem érezte jól magát.-mondtam mire bólintott.A lagzi után el mentünk "nász útra" amit az takarta hogy lent is meg volt az esküvő és Kai meg kapta az örök létet apától ajándékba.Nagyon örültem hogy apa el fogadta és meg engedte hogy közlekedjen a két világ között feltéve ha senki nem neszeli meg hogy létezünk.És igen most mondja valaki hogy nekünk ördögöknek nem jár ki a szerelem,mert azt megfejelem.Mert nagyon is ki jár nekünk is.Mindenkire vár egy szőke herceg fehér lovon,igaz én egy barba és félig ember félig ördögöt kaptam de nekem ez pont elég.
                                                                      VÉGE

Ördögi szerelem(Exo Kai)part1

Min powo:
Mindenki azt mondja angyalok és ördögök nem léteznek.Hát ez egy kibaszott nagy kamu.Ugyan is létezünk,igen én egy ördög lánya vagyok mégpedig a sátán lánya.Néha nem szeretek örökös lenni mert sok vele a meló amit ki nem állhatok,inkább élném a kis életem.Sokat vagyok az emberek között de csak figyelem őket,olyan jókat röhögök mikor az egyik hanyatt esik a saját lábában,vagy a lány ki dobja a barátját és ő meg magyaráz hogy megbánja meg ilyenek.Ezeket nagyon tudom élvezni.És a szórakozó helyek,na azok is szépek.Bebaszott egyedek aki azt sem tudják merre vannak fejjel előre,lázba jött lányok akiket mindenki meg fektethet a lényeg hogy farka legyen.Ezeken annyit tudok nevetni és undorodni is egyben.Van egy megszokott helyem ahova fel mindig el megyek ha fel jövök az emberek világába.Egy park a város szélén.Most is oda tartok,már ülnék le a padomra de látom hogy ül ott egy ember.Tanakodtam hogy le üljek vagy ne,de hát kit érdekel ez csak egy ember tehát le ültem.Rá se néztem.Körbe néztem mikor ki szúrtam apám egyik szolgáját.
-Baszd meg.-szitkozódtam mire a mellettem ülő felém fordult
-Hogy mondod?.-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Nem neked mondtam.-vetettem neki oda
-Akkor?
-Nem mindegy?-válaszoltam kérdéssel a kérdésre
-Segíteni sem lehet?-kérdezte
-Látod azt az alakot?-mutattam apám szolgájára mire bólintott.-Hogy kerüljem el?.-kérdeztem
-Gyere.-fogta meg a kezem és magával húzott.Eleinte nem bírtam tartani a tempóját de miután megszoktam könnyem ment.Egy eldugott részére vezetett,először ki fújtam magam de nem sokági mert észre vettem apám ölebét.
-Az a kis rohadék.-szitkozódtam mire az ismeretlen megint meg ragadta a kezem és futni kezdett.Egy ismeretlen lakóház előtt állt meg,be írta a kódot és be ment.A portás egy szót sem szolt csak meghajolt majd végezte tovább a dolgát.Fel vitt a hatodik emeletre majd be nyitott egy ajtón. 11 kíváncsi tekintett vetődött rám fél percen belül.
-Mi van Kai egy újabb kis éjszakai kaland?.-kérdezte az egyik szemöldökét emelgetve.Ha azt hiszi ez a kis szaros hogy le fekszem vele nagyon téved.
-Csak segítettem neki.-vakarta zavarában a tarkóját.
-Srácok vendégünk van.embereljétek meg magatok ha lehet.-mondta ez egyik-Suho vagyok örvendek.Benned kit tisztelhetünk?.-kérdezte kedvese
-Hogy a nevem?-kérdeztem
-Igen,szeretném tudni de elég egy becenév is csak hogy valahogy hívni tudjunk.-mondta kedvesen.
-Akkor Min.-mondtam
-Akkor hát Min,örvendek.-fogta meg a kezem és megrázta.
-Ez egy emberi gesztus igaz?.-kérdeztem
-Még szép,ez a tisztelet egyfajta jele.-mondta még mindig kedvesen
-Chanyeol vagyok.-lökte arrébb egy colos Suho-t.
-Oké.De nem hívhatlak inkább létrának vagy colosnak?.-kérdeztem mire elszörnyedt.Mosolyogva meg megpaskoltam a vállát.-Nyugi csak húztalak Chanyeol.-mondtam mire elmosolyodott.
-Látom van még egy troll a csapatban.Üdv D.O-vagyok.-köszönt egy másik és megölelt.
-Luha.-intett egy szőke srác.
-Sehun,ő pedig itt mellettem Tao.-mutatott egy fekete hajú srácra aki csak kerek szemekkel nézett rám.Nagyon ismerős volt de nem tudom honnan.
-Kris vagyok. ez a jó madár mellettem Lay,Chen,Baekhyun és Xiumin.-mutatott végig az egyedeken.Ők intettek egyet és vissza fordultak a tv-felé.
-Ülj csak le.-kedveskedett Kai is aki vissza tért az fürdőből.Le ültem és figyeltem ahogy elvannak egymással,szórakoznak,verekednek,veszekedek.Komolyan mintha egy moziban ülnék csak pattogatott kukorica hiányzik.És mintha az égiek meg halottak volna kaptam is egy tálal.Égiek mi a szart hordok itt össze?!Na mindegy.
-Mit keresel itt fent Min?.-kérdezte a fekete hajú és be ugrott ki is mikor rá emeltem a tekintetem.
-A választ te is tudod Zitao.-mondtam ki a nevét mire le pisszegett.
-Csendesen.
-Mi van nem tudják mi vagy?.-kérdeztem fel vont szemöldökkel
-Nem.És remélem nem is fogják megtudni.-mondta és a szájába dobott pár szem kukoricát.
-Beszarni.-mondtam komoly arccal mire meg lökött egy kicsit
-Nem,csak más vagyok mint te.-mondta
-Ugyan miben is?Te is apa fia vagy nem?-vontam fel a szemöldököm mire félre nyelt
-Ne is hozd fel.-szürte fogai között.
-Tudod most kicsit piros lett a szemed.-ugrattam mire fejbe vágott egy párnával.Már ütöttem volna vissza mikor valaki elég rendesen fejbe vágta.
-Tao el ment az eszed?Ő vendég.-szidta le Suho mire csak elnevettem magam.Miután el ment elkurjantotta magát hogy vacsora de semmi.Fel keltem és oda mentem mellé.
-Meg próbálhatom?.-kérdeztem mire bólintott egyet.
-Vájúhoz.-mondtam kicsit hangosabban az alap szintemnél mire mindenki ott termett és enni kezdtel
-Ácsi.-vert rá asszem Baekhyun kezére D.O
-Most mi van?.-kérte számon
-Vendégünk van.-mondta és felém bökött a fejével
-Kit érdekel?.-kérdezte bunkón
-Ti emberek olyan furcsák vagytok.-csúszott ki a számon mire Tao belém rúgott.
-Mi emberek?Akkor te mégis mi vagy?.-kérdezte Baekhyun
-A legrosszabb rémálmod.-mondtam
-ahha persze.-mondta nagy képűen mire el vettem a tányérát és a mosogatóba tettem
-Meg örültél?.-hisztériázott egy sort.
-Kuss.-emeltem fel a hangom.-Tanuld meg mit illik egy vendég előtt.-mentem el mellette
-Kai te hoztad ide vidd is el.-suttogta Baekhyun.Hiába suttog én mindent hallok.
-Majd én.-mondta Tao és fel kelt az asztaltól.-Gyere Min.-mondta és már az ajtóban is volt.Elköszöntem és kiléptem az ajtón.

Kai powo:
Tao nagyon furcsa nekem,mintha ismerné Min-t na jó én sem ismerem de akkor is.Miért neki kell haza kísérnie?Nem érdekelt senki és semmi.
-Hova mész?-kapott kezem után Sehun
-El.-mondtam és ki mentem az ajtón.Hangtalanul követtem Min-t és Tao-t.Az egyik bokor mögött meg bújtam.Mint valami kém,mi a szar van velem?
-Min el ment az eszed?Ti emberek olyan furcsák vagytok?.-szidta Tao
-És most ezzel mi a baj?.-kérdezte komolyan.
-És mi a jó anyámat válaszolsz rá?-magyarázott tovább Tao
-Az igazat.
-Oh igaz is.Helló én a sátán lánya vagyok,de semmi gáz.-mondta lányos hangom mire Min elnevette magát.Én meg azt sem tudtam mit higgyek.
-Csak azt ne feledd el hogy te meg a testvérem vagy.Oppa.-mondta mire Tao fejbe vágta.Köpni nyelni nem tudtam.Mi a fasz?Sátán meg tetvlr meg mi a faszom?Na jó ezek betegek,jobb ha megyek mielőtt meglátnak.Lassan és hangtalanul álltam fel majd lopakodtam vissza a házba.Onnantól rendesen de teljes kábulatban mentem be a lakásba.D.O szólogatott de csak intettem neki egyet és mentem a szobámba.Mint valami örült jártam a netet de semmit nem találtam.Csal hogy vannak kultúrák ahol hisznek a mennyben és a pokolban.De többet nem.Lehet nem az interneten kéne keresgélni?
-Hé Kai kérdezhetnék valamit?-jött be Tao.
-Kérdezz.-mondtam unottan
-Inkább kérni akarok valamit.-mondta Tao mire rá néztem
-Mit?
-Ne találkozz többet Min-el.-mondta ki teljesen nyugodtan,mire nekem a szemem ki kerekedett
-Miért is ne?Talál tetszik?.-kérdeztem persze tudtam hogy testvérek de ezt nem mondhattam el neki.
-És ha azt mondom hogy igen?Akkor mit csinálsz?.-kérdezte
-Meg szerzem magamnak.És nem érdekel mit mondasz.-mondtam neki és el mentem mellette.Ki kellet szellőztetnem  a fejem,hogy ne  csináljak olyat amit meg bánok.El mentem abba a parkba ahol találkoztam délután vele.Ott meg is láttam ahogy ki kezdenek vele a srácok de őt teljesen hidegen hagyta.Nem érdekelt mi lesz oda mentem.
-Min minden rendben?.-kérdeztem és a srácokra néztem
-Ja igen.Mi bajom lenne?.-kérdezte nyugodtan
-Na cica ne kéresd magad.Tudom hogy te is szeretnéd.-mondta az egyik mellölem bűzlött a piától
-Most mondom el utoljára hogy hagyatok békén.Ha nem takarodtok el innen a búsba megbánjátok.-szegezte rájuk a tekintetét.Mire az összesből elő tört a nevetés és meg ragadta az egyik.Már mentem volna és segítettem volna neki mire ő intett hogy nem kell.
-ti akartátok.Kai a hátam mögé.-mondta mire oda is álltam.Vett egy mély levegőt,és a fekete hosszú haja vörös lett,a nadrágja át változott egy kis bőr rövid gatyára(ami kifejezetten jól állt neki,szép formás feneke volt).Felsője egy fűzős valami volt.És mi van?Farka volt.Te jó ég.Tényleg ördög.

Mia powo:
A kis szarháziak felbaszták az agyam,pedig mondtam hogy hagyjanak de majd most.Meg tanítom én őket kesztyűbe dudálni.Megragadtam ez egyik gyökeret és bevertem neki egyet,repült vagy 5 métert.
-Ohh ne már.Na jó most te.-mutattam a másikra aki már így is meglepődött hogy mire vagyok képes.Vagy csak az öltözékem nem tetszik neki?! Vagy a füleim?Finnyásak az emberek meg kell hagyni.Mikor a másikat fogtam volna meg mind elszaladtak.
-Beszarik.-fújtam ki magam majd újra emberi alakot öltöttem.Hátrafordultam és Kai-ra néztem aki meg volt lepődve.
-Te mi-mi vagy?-kérdezte dadogva.
-A sátán lánya.Magyarán ördög.-adtam választ a kérdésére mire le kellet ülnie.
-Ezt most fel kell fognom.-mondta
-Tőlem.-rántottam egyet a vállamon és le ültem mellé.
-Te most komolyan...-kezdett bele de félbe szakítottam.
-Igen.De váltsunk témát.Nem szeretek róla beszélni.-mondtam
-És te meg Tao tényleg testvérek vagytok?.-kérdezte mire szemem ki kerekedett
-Ezt honnan.Te hallgatóztál?-akadtam ki mire la hajtotta a fejét
-Nem volt szándékos.-mondta
-Akkor?
-Csak ideges voltam és utánad akartam menni.
-Minek.
-Tudom is én.-temette kezeit az arcába.Megesett rajta a szívem,valahogy megsajnáltam.Nem lehet neki most könnyű de mit is érdekel ez engem?!
-Na jó add a telefonod.-mondtam mire kis hezitálás után de a kezembe nyomta.Ki kerestem Tao számát és fel hívtam.
-Kai hol vagy?.-kérdezte Tao
-Min vagyok.Húzd a segged a legközelebbi parkba.-mondtam és le tettem a telefont.
-Hogy hogy tudod kezelni?.-kérdezte kerek szemekkel
-Na jó tisztázzunk valamit.Több ideje vagyok itt fent,persze vissza kell mennem amit nem szeretek,de most mindegy is.Szóval nem vagyok analfabéta,tudok kezelni egy telefont.Nekem nincs mert minek,de kezelni tudom.-mondtam mire bólintott egyet.
-Kai minden rendben?.-jött oda Tao
-Igen azt hiszem.-mondta mire Tao rám nézett
-Mit csináltál vele?-kérdezte felém lépve
-Semmit nem csináltam vele.-emeltem fel a kezem
-De akkor nem lennie ilyen.Azt ne mond hogy....
-De ige.Látott de már tudta mert hallott minket.Szóval igazából te buktattál le.-vontam vállat és vissza ültem a helyemre.
-Pofám leszakad,most rám fogod?.-kérdeztem
-Nem fogok rád semmit,csak el mondom hogy te buktattál le minket.-mondtam mire Tao meg villantotta a szemeit.
-Tudod ilyenkor nagyon apára hasonlítasz.-mondtam mire bele vert egy közeli fába ami ki dőlt gyökerestül.
-Fasza,most ezzel mit csinálunk?-éledt fel Kai is.
-Nem nagy egy kicsit a szád emberpalánta?-jött dühbe Tao és neki iramodott.De Kai egy tapodtat sem
mozdult.Kettejük küzé álltam és be húztam egyet Taonak aki a fának repült.
-És pont.-kiáltottam és a levegőbe bokszoltam
-Én kinyírlak.-mondta Tao és nekem jött.Össze gabalyodtunk és csak fetrengtünk a földön,én el kaptam Tao piros hátsó farkát és jól meghúztam mire ordított egyet és le szállt rólam.
-Ez fát te hülye.-mondta és meg masszírozta a fájó részét.Már épp állt volna fel mikor Kai behúzott neki egyet majd engem maga mögé tolt.Most komolyan engem akar meg védeni maga helyett?Semmi esélye nem lenne Tao ellen.Kíváncsi vagyok mi lesz ebből,de éber leszek nem akarom hogy meghaljon még véletlenül sem.Tao fel állt és meg törölte a száját.
-Ez most minek kellet?.-kérdezte normális hangon
-Te miért mentél Min-nek?.-kérdezte
-Most komolyan őt akarod megvédeni?.-kérdezte Tao
-Igen.
-De nem is ismered!Gondolkozz már épp ésszel!.-magyarázott neki
-És akkor mi van?!-tette fel a kérdést.Nem tudtam figyelni a válaszra mert belém nyilallt egy égető fájdalom.Össze rogytam a fájdalomtól.
-Te jó ég.-fordult meg Kai és le térdelt hozzám.
-Hol fáj Min?.-kérdezte nyugodt hangon Tao
-A nyakam.-mondtam mire meg nézte
-Jézusom vérzik.-sopánkodott Kai
-Légy már férfi.Így csak neki rosszabb.-emelte fel a hangját tesóm
-Ez biztos apa egyik ellenségének a műve.Figyelj ezt most itt ki veszem,számolj el háromig.-mondta mire hangosan el kezdtem számolni.Kettőnél jártam mire valamit ki tépett a nyakamból.Próbáltam vissza fogni magam és nem ordítani,de nem nagyon akart menni.Kai az ölébe vett és meg ölelt,nyakába fúrtam a fejem és úgy engedtem ki a hangom.
-Ezt nem hiszem el.-mondta Tao mérgesen
-Ezek kik?.-kérdezte Kai is.Most már kíváncsi voltam ezért meg néztem mi az.Hát nem volt valami szív melengető látvány,ronda szörnyek és ördögök.
-Na a kicsi hercegnőnek nincs olyan nagy szája?.-kérdezte az egyik
-Én befognám a helyedben a büdös pofám te talpnyaló.-szegeztem neki mire nekem dobott egy baltát.Kai egyik kezével meg fogta.Nagy szemekkel néztem rá hogy mi is történt.Kai teljesen más volt int előtte.Szemei ugyan úgy vörösek voltak mint az ördögöké,mint nekünk.
-Kai a szemed.-mondtam neki de mintha mg sem hallotta volna.Fel kelt mellölem és Tao mellé állt,nem sokat szöszmötöltem én is fel álltam.Szerencse hogy a sátán ivadéka vagyok gyors regenáció.
-Csak nem ő is?.-kérdeztem Tao-tóm mire bólintott
-De csak félig.Most ébredt fel.-mondta Tao idegesen
-De miért csak most?
-Miattad.Mert meg akar védeni bármi is történik.-felelte
-Ennek el ment az esze.-mondtam és meg masszíroztam az orrnyergemet.Ez se normális,de hogy félig ördög az még jobb.Ezért volt olyan furcsa érzésem mellette?! Vagy csak be képzelem az egészet?!Nem sokat tudtam gondolkodni mert a földhöz vágtak de olyan emberesen.Nyögtem egy nagyobbat és meg tört az álcám.Egész valómban álltam igazából feküdtem, már nem akartam vissza fogni magam és a szarvaim is elő jöttek amik lángoltak.
-Most meghalsz te korcs.-és már el is vettem a kardját és azzal át szúrtam a szívét.Holtan dőlt el,utána jött a másik és a másik.
-Le kell mennünk.-mondta Tao és csettintett egyet és már a pokolban is voltunk.Vettem egy mély levegőt és mintha fel töltődtem volna.Otthon édes otthon.
-Nocsak itt van az egész család,és még egy de várjunk csak ő ember félig.-mondta a fő kolompos.
-Te mocskod dög.-mondta Kai teljesen nyugodtan
-Nocsak,szóval te lennél a kis hercegnőnk jelöltje?.-kérdezte gonoszan nevetve és oda teleportált Kai elé majd meg fogta a nyakát és a falhoz nyomta.Tao és én csak néztük hogy mi is történt jelen helyzetben.
-Na mit lépsz Min?-kérdezte a rohadék.