- Hongki veled van?- kérdezte köszönés nélkül.
- Igen itt van. – mondtam mert Hongki eszeveszett módon hadonászott.
- Mit csináltok? – kérdezte Jonghoon
- Mért mondanám el?- vontam fel a szemöldököm.
- Áhh ezt nem hiszem el. – mondta mérgesen. Hongki meg lefordult a kanapéról annyira nevetett. Én is elmosolyodtam.
- Na jó le kell tenne. – mondtam.
- Miért? – kérdezte azonnal.
- Mert fáradt vagyok és mert Hongki nem igazán bír már magával. – mondtam.
- Miért mit csinál?
- Szia. – köszöntem el tőle.
- Le ne merd tenni hallod?Yaaa….- a többit nem értettem. Kinyomtam.
- Király vagy Nana,pacsit. – tartotta fel a kezét mire én bele csaptam.
- A fene eszi szerintem. –mondtam mire Hongki megint elröhögte magát.
- Szerintem torlaszoljuk el az ajtót,mert lehet ránk rúgja. – mondta majd az ajtó felé ment. De mikor oda ért valaki a csengőre tapadt.
- Ezt nem hiszem el. – fogtam a fejem és elröhögtem magam.
- Nyissam ki vagy tudod mit, menj be a szobába. – mondta és levette magáról a felsőt.
- Te mit csinálsz?- kérdeztem mosolyogva.
- Had egye a fene. – mondta és beküldött megint. Bementem és résnyire nyitva hagytam az ajtót.
Hongki powo:
Ez jó lesz már előre érzem, Jonghoon olyan féltékeny lesz. De meg kell valljam Nana nagyon szép. És ha nem a legjobb haverom tetszenek neki akkor talán ráhajtanék de így nem.
- Miben segíthetek?- nyitottam ki az ajtót és Jonghoon kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hol van Nana?- kérdezte idegesen.
- Már lefeküdt. – mondtam.
- Engedj be. – mondta de útját álltam.
- Mondom lefeküdt. – ismételtem meg magam.
- Engem meg nem érdekel. – mondta és arrébb lökött,aztán egyenesen Nana szobája felé vette az irányát.
Jonghoon powo:
Nem bírtam magammal és azzal a tudattal hogy mit csinálnak ezek ketten. Felöltöztem kocsiba ülve már mentem is Nana lakása felé. Mikor oda értem idegesen tapadtam a csengőre, de csak nem akarták kinyitni az ajtót. Ám mikor az ajtó kitárult előttem meglepődtem. Hongki póló nélkül állt előttem és engem nézett. Beszéltünk pár szót aztán félre löktem őt és Nana szobája felé vettem az irányt. Kétféle érzelem járta át az egész testem. Mi van ha lefeküdtek,vagy ha összejöttek? Akkor én mit fogok csinálni? Félve nyitottam be vagyis löktem meg az ajtót mert nyitva volt. Nana ott ült velem szemben az ágyon és engem nézett. Becsuktam magam mögött az ajtót és a biztonság kedvéért be is zártam.
- Mért zárod be az ajtót?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mert beszélnünk kell. – mondtam komolyan.
- És azért be kell zárni az ajtót?- állt fel és az ajtó felé indult.
- Mért nem akarsz velem beszélni?- kérdeztem fájó szívvel. Tehát elszúrtam, összejöttek.
- Mert Hongki kint van. Aztán meg nem azt mondtam hogy nem akarok veled beszélni. – mondta nekem de már mindegy volt.
- Mibe jobb mint én?- kérdeztem hirtelen
- Mi?
- Hongki.
- Mi van vele?
- Miben jobb mint én? Mért pont ő és nem én?- törtek ki belőlem a kérdések.
- Mi van?
- Mit nem értesz? Összejöttetek mi?- röhögöm el magam.
- Te miről beszélsz?
- Le is feküdtetek? Jó volt. – estem teljesen kétségbe, mire Nana akkora pofont lekevert nekem hogy a pofon helye égett.
- Hogy te mekkora egy idióta vagy. Mért jöttem volna össze Hongki-val? Márt ő kellene? Te kellesz nekem már vagy 2 éve téged szeretlek,de akkora egy gyökér vagy hogy észre sem veszed. Ma is akit mondtam az nem Hongki volt hanem te, de te persze észre sem veszed. Most meg jössz a marhaságoddal. De tudod mit meguntam hogy mindig én vigasztallak minden szerelmi afférod után. Elegem van. – sírta el magát én meg csak néztem rá teljesen lefagyva. Azt mondta hogy szeret? Csak néztem rá majd eljutott a tudatomig az utolsó mondata: „Elegem van”
- Azt mondtad szeretsz?- kérdeztem halkan.
- Már nem. – szipogta mire megszakadt a szívem, miattam sír. Csak is kizárólag miattam.
- Kérlek ne mond ezt,csak azt ne mond hogy nem szeretsz. – mentem oda hozzá és meg akartam ölelni de nem hagyta magát.
- Hagyj békén. – kiabált rám majd kinyitotta az ajtót és kilökött majd rám vágta. Megrökönyödve álltam és néztem az ajtót. Szívem szakadt meg, most nem engedhetem el. Mert ha elengedem végleg elveszítem.
- Ezt jól megcsináltad. – veregette meg a vállam.
- Ez most nem igazán segít. – mondtam neki
- Nana én vagyok Hongki engedj be. – kopogott be mire kattant a zár.
- És ezzel most jössz eggyel. – lökött be az ajtóm majd becsukta mögöttem. Nana az ablaknál állt háttal nekem. Vettem a bátorságom ami nem igen volt nagy főleg most nem. Mögé léptem és átkarolta a derekát,fejem pedig a nyakába fúrtam.
Nana powo:
Kitörtem és én hülye mindent elmondtam Jonghoon-nak, aztán meg kilöktem az ajtón. Erre pár perc múlva Hongki be akart jönni ezért elfordítottam a zárat, majd az ablakhoz mentem. Könnyeim már nem folytak de a szívem vérzett. Két kar fonódott a derekam kör. Majd a karok tulajdonosa a fejét a nyakamba fúrta. Lenéztem a kézre és felismertem hogy Jonghoon az, kezeimet a kezeire tettem és megpróbáltam lefejteni magamról de nem nagyon sikerült.
- Annyira sajnálom, kérlek most az egyszer még bocsáss meg nekem. – könyörgött. Nem tudtam mit tegyek.
- Mért tenném? – kérdeztem
- Mert fontos vagy nekem…..- kezdett bele de én közbevágtam.
- Mert egy nagyon fontos barát vagyok. – fejeztem be mire maga felé fordított.
- Hogy nem vettem eddig észre hogy te nem csak egy barát vagy. Hah?Mért nem mondta előbb?Mért kellet szenvedned miattam?Mért vagy ilyen tökéletes?- tette fel a kérdéseket és közben végig mosolygott.
- Jonghoon én…- kezdtem bele de ez utal ő szakított félbe.
- Szeretlek,most már tudom. Mindennél jobban. – mondta majd kezei közé fogta az arcom és megcsókolt. Fel se tudtam fogni hogy mi történik jelen pillanatban,csak néztem rá kerek szemekkel. Aztán mikor eljutott az agyamig hogy mit is mondott könnyeim elkezdtek folyni, és közben viszonoztam a csókot. Jonghoon elmosolyodott majd kicsit eltolt magától és lecsókolta a könnyeimet.
- Nem szeretem ha sírsz. – mondta és letörölt még egy kósza könnycseppet.- Pedig ez a te hibád. – nevettem el magam.
- Tudom. De ezek után nem hagyom hogy sírj. Senkinek sem hagyom hogy bántson. – tűrt egy tincset a fülem mögé. – De ha valaki megbánt azt egy szerűen agyon verem. – mondta ki én meg még mindig sírtam.
- Naaa,ne sírj hallod. – csókolgatott össze-vissza.
- Héé elég lesz. – toltam el magamtól de nem sok sikerrel.
- Egyezünk meg valamiben. – mondta mire bólintottam. – Majd én szabályzom mikor elég a pusziból. – mondta szemtelenül gyönyörű mosollyal.
- Nekem beleszólásom?- kérdeztem mosolyogva.
- Öhmm várjunk csak. – gondolkozott el. – Nem nincs. – mondta majd megint megcsókolt, elmosolyodtam és nyaka köré fontam a kezem, ő pedig a derekam karolta át és előre dőlt.
- El fogunk esni. – váltam el tőle nevetve.
- Nem. – mondta ki mire eldőltünk. Elfeküdtünk a földön majd kitört belőlünk a röhögés. Aztán csendben néztük egymást. Én Jonghoon haját piszkáltam ő pedig az arcom simogatta.
- Mért bocsátottál meg ilyen gyorsan?- kérdezte mire felvontam a szemöldököm majd folytatta. – Nem mintha rossz lenne félre ne érts,csak rákészültem hogy hetekig szóba sem állsz majd velem. Hogy őszinte legyek nem tudom hogy bírtam volna ki ha nem beszélsz velem. – tört rá az őszinteségi hullám.
- Tudod mi az mikor valakit nagyon szeretsz?- kérdeztem de csak nézett rám. – Ha valakit igazán szeretsz valakit mindent elnézel neki, bármi is legyen. Érted már?- kérdeztem tőle mire csak vigyorgott rám.
- Most mi van? – kérdeztem
- Semmi, csak nagyon szerencsés vagyok. – mondta ki.
- Tudom. – mondtam mosolyogva mire megpuszilt az orrom.
- Na fiatalok mindent megbeszéltetek?- vágta ki az ajtót Hongki.
- Haver ne már. – mondta Jonghoon.
- Most mi van, ma még az én csajom. Ma én alszok itt. Huzzá haza. – mutatott az ajtó felé Hongki én meg mosolyogva figyeltem az eseményeket.
- Aha és majd itt hagylak Naná-val mi? Na nem. – szögezte le.
- Oké mindketten induljatok haza most!- jelentettem ki mire mind a ketten megszeppentek.
- Kifelé. – mutattam az ajtóra. – mire mind ketten elkezdtek szedelőzködni. Mosolyogva figyeltem ahogy Hongki az 1 és fél óra alatt szétdobált cuccait szedi össze. Nem értem miért jött ennyi cuccal,na mindegy. Jonghoon meg csak ténfergett.
- Veled meg mi van? – mentem oda mellé mire megfordult és azonnal átölelt.
- Gonosz vagy. – bigyesztete le ajkát és meg elmosolyodtam.
- Miért?
- Mert a barátod nem maradhat itt. – mondta mire kikerekedett a szemem.
- A barátom?- kérdeztem mire zavartan a tarkóját kezdte vakarni.
- Hát izé… azt gondoltam……… hogy őhmm……… tudod…hogy mi. Na érted. – mondta én mer csak néztem rá.
- Nem,nem igazán értem. – mondtam meg őszintén.
- Na akkor megkérdezem. – mondta és vett egy mély levegőt. – Lennél a barátnőm?- kérdezte
- Nem. –vágtam rá mire elsápadt, vártam egy kicsit és félő volt ha tovább bárok még a végén a lelki elszáll.
- Nem lenne rá más válaszom csak az igen. – mondtam mire rám nézett.
- Most szívatsz?- kérdezte és kezdett vissza térni a színe.
- Csak egy kicsit. – vallottam be mire elröhögte magát.
- Ezt nem hiszem el. – csapta fejbe magát mire elnevettem magam. – Ezt vissza kapod még. – mondta majd nyomott egy puszit arcomra és kilépett az ajtón Hongki-val az élen. Én pedig fáradtan rogytam le a kanapéra, és gondolkozni kezdtem. Én biztos ezt akarom? Biztos megérdemlem én egyáltalán Jonghoon-t? Nem csak egy futó kaland leszek neki mint az eddigi kapcsolatai? És mit mond majd a kiadó, és a rajongók?
- Áhhhh. – temettem a kezeim közé arcom és eldőltem a kanapén. – Ez mind a te hibád, mert elcsavartad a fejem. – beszéltem magamba majd megfogtam a macit és magam elé vettem.
- Szerinted megérdemlem őt?- kérdeztem a macitól.
- Na jó nekem el ment az eszem,egy plüss macival beszélgetek. – röhögtem ki magam és a szobámba mentem,majd eltettem magam holnapra. Reggel arra keltem hogy a vekker csörög. De hisz ma nem is kell bemennem. Akkor meg minek csörög?Mérgesen nyomtam ki majd vissza dőltem, rá két másodpercre a szemeim kipattantak és felugrottam és kiszaladtam a tv-elé. Én hülye ma az ft island van a tévében, vágtam
- Mondja csak Hongki van-e valaki aki közel áll a szívéhez?- kérdezte a nő. Na ne már? Komolyan jobb kérdése nincs? Miért kell mindig ezeket a kérdéseket feltenni.
- Nincs. De várom az igazit. – mosolygott a kamerába Hongki.
- És neked Minhwan? – kérdezte a műsor vezető.
- Én is úgy vélekedek mint Hongki hyung. – mondta és következet Jonghoon.
- Jonghoon-ssi neked esetleg elrabolta a szíved egy szép leány?- kérdezte mosolyogva a műsorvezető én meg imátkoztam hogy azt mondja mint a többiek.
- Azaz igazság hogy nekem elrabolta egy lány a szívem. És most is nála van. – mosolygott a kamerába én meg csak meredtem a tévére. Te nem vagy eszednél drága szerelmem.
- És megtudhatnánk többet erről a lányról esetleg?- kérdezte
- Ő egy átlagos lány, olyan mint a többiek. Vagyis nem különlegesebb. Ő a legszebb az egész világon, nincs nála jobb ember. Ő mindig mellettem volt, elviselte minden hülyeségem. Kellet egy kis idő mire fel is fogtam milyen sokat is jelent nekem,aztán majdnem elvesztettem. De hála istennek ez nem történt meg. – mosolygott a nőre. Én meg csak ültem és bőgtem mint valami hülye.
- Nagyon szeretheti.
- Az nem kifejezés, mindennél jobban. – mondta Jonghoon
- És a rajongók hogy fognak erről vélekedni?- kérdezte.
- Nagyon remélem hogy megértik. Nekem még mindig nagyon fontos a karrierem és a rajongóim is. Remélem ők is boldogok lesznek velem és nem kell attól félnem hogy majd bántják mert ő az én barátnőm. – mondta komolyra fordítva a szót.
- Reméljük tényleg így lesz. – mondta mosolyogva a műsorvezető. – És remélem drágám te is ilyen szerelmes vagy mint Jonghoon-sii. És sok sikert a kapcsolatotokhoz. – mondta a kamerába mire elmosolyodtam.
- Ohh csak nem a rajongom? – kérdezte mosolyogva Jonghoon
- Hát meg kell vallani de.- mosolygott.
- Mi és én?- kérdezte Hongki és teljesen ki volt akadva.
- Téged is nagyon szeretlek. – mondta mosolyogva. A további műsor idő alatt arról volt szó hogy ki is a jobb. Hongki vs. Jonghoon. Már a könnyeim folytak olyan hülyeségeket beszéltek össze vissza. Miután vége lett az adásnak volt egy olyan érzésem hogy csörögni fog a telefonom, és így is lett.
- Igen?- kérdeztem köszönés nélkül.
- Nézted a műsort?- kérdezte Jonghoon.
- Milyen műsort?- kérdeztem.
- Azt nem mond hogy nem nézted. – akadt ki teljesen.
- Miért kellett volna? – kérdeztem vissza mosolyogva.
- Most tényleg nem nézted a műsört? – kérdezte köszönés nélkül Jonghoon és meg elmosolyodtam.
- Szerinted? – kérdeztem mire felvonta a szemöldökét.
- Most komolyan hagytál egész nap ezen pörögni mikor nézted azt a tetves műsort? – akadt ki majd magához rántott és megcsókolt.
- Bünti csók? – kérdeztem halkan és mosolyogva.
- Az csak most jön. – csókolt meg szenvedélyesen, én pedig teljesen elvesztem karjaiban. Beletúrtam selymes hajába mire bele morgott a csókba. Teljesen a falnak nyomott és úgy csókolt,keze bejárta az egész hátam majd megállapodott a fenekemen. Majd lecsúszott a combjaimra és kicsit megemelt, vettem az adást és ugrottam egy kicsit. Dereka köré csavartam lábaim és úgy csókoltam tovább, nagy léptekkel indult el velem a hálóba majd ráborult az ágyra. És igen én voltam alatta.
- Áhh te isten barma. – vertem hátba mire elröhögte magát.
- Bocs,de ha tovább megyünk nem tudom vissza fogni magam. – csókolt meg és közben kisimított egy tincset az arcomból.
- De nem így kellett volna. – mondtam durcásan.
- Szerintem meg pont így volt jó. – adott puszit az arcom minden szegletére, én meg nevettem alatta.
- Szeretlek te barom. – mondtam neki mire szemembe nézett.
- Én is szeretlek. – mosolygott rám majd mellém feküdt és csak nézett.
- Ne nézz már így. – takartam el az arcom, mikor már vagy 10 perce csak engem nézett.
- Mért, te vagy a világon a legszebb. Hadd nézzem a barátnőm amikor csak akarom. – mondta és elvette a kezem az arcom elől.
- Mért mondtad el a nagyvilágnak hogy van valakid? – kérdeztem félve.
- Az a valaki te vagy. – pöckölte meg a fejem. – És azért mert így éreztem jónak. – vont vállat.
- És mi van ha megunsz,vagy ha rá jössz hogy nem is szeretsz?- szaladt ki a számon mire Jonghoon szeme kikerekedett és rám meredt.
- Ilyen meg se forduljon a fejedben, érted? – kérdezte komolyan én meg csak bólintottam. – Te vagy a nagy Ő. Nekem senki más nem kell. Ha te nem löksz el magadtól, akkor hát tőlem nem szabadulsz. – tárta szét a karját amolyan „ez van” stílusban.
- Az nem fog megtörténni. – vágtam rá gondolkodás nélkül mire szélesen elmosolyodott és egyik kezével beletúrt a hajamba.
- Én vagyok a legszerencsésebb hogy vagy nekem. – mosolygott rám majd adott egy nagy cuppanos puszit.
- Én is az vagyok. – mondtam és már csücsörített is, elnevettem magam és adtam neki egy puszit.
- Hé,ez mi volt?- akadt ki teljesen,én meg mosolyogva adtam neki egy kis szájra puszit amit ügyesen átalakított egy csókká.
- Még sem bírsz magaddal. – mosolyogtam a csókba.
- Tehetek róla hogy nem bírok ellenállni neked? – kérdezte pajkosan és belemarkolt a fenekembe. Én csak fejbe vertem.
- Vadmacska. – simogatta az ütés felületét én meg nevetve mentem ki a konyhába egy pohár narancsléért. Nem sokkal később két kar fonódott derekam köré.
- Te vagy a végzetem. – csókolt a nyakamba.
- És te az enyém. – csókoltam meg.
~Vége~
~u.i:
Köszönöm drágáim hogy olvastátok ezt a kis mini ficci amit Erikának írtam. Remélem meg vagy elégedve vele drágám és békén hagyod végre a hajam. Remélem mindenkinek tetszett és mert olyan rendíthetetlen módon olvastátok kaptok oér képecskér randonban. ~
(macsó)
(na itt a jó élet vége drágáim <3 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése