Reggel úgy néztem ki mint a mosott szar,vagy talán még az is szebben festett. De nem volt más választásom munkába kellett mennem. Felöltöztem és a leheletnyi smink helyett lett egy kicsivel több,hogy valami normál ember külsős vegyek fel. Miután mindennel készen lettem fogtam a táskám és a munkahelyem felé vettem az irányomat. Egy kis kávézóban dolgoztam mint pincérnő, nagyon szerettem ott lenni. Mikor oda értem köszöntöttem mindenkit majd elmentem átöltözni, majd mentem is a dolgomra. Egész délelőtt nyugi volt,nem voltak sokan. Ám ebéd szünetben annál többen voltak. Dugig volt a kis kávézó, mindenki most akart ebédelni vagy éppen felfrissülni egy finom kávé segítségével. Éppen kiszolgáltam az egyik vendéget mire az ajtó feletti kis csengő csilingelni kezdett, az ajtó felé kaptam a tekintetem és kik álltak ott? Na kik? Nem fogjátok kitalálni,nem mást mint az egész FT ilsand cakkom-pakk. Remek már csak ők kellettek,vagyis csak Ő. Elkaptam a tekintetem és visszamentem a pulthoz.
- Unni őket te rendezd le. - kértem barátnőm mire bólintott egyet. Én meg,meg könnyebbülve ültem le egy kicsit a székre.
- Mért nem te szolgálsz ki minket?- kérdezte egy hang mire összerezzentem.
- Mert most unni szolgál ki titeket. – mondtam felé fordulva.
- És nem baj ha én itt fogyasztom el?- kérdezte Hongki
- Nem dehogy. Unni felvette a rendelésed?- kérdeztem mire bólintott.
- Rendben. – mondtam és csináltam magamnak egy kávét mert kezdtem fáradni.
- Donsaeng tudnál jönni?- kérdezte és már intettem is. Nem néztem hova kell mennem csak mentem unni mellé.
- Őket kéne rendezni. – mutatott a srácokra.
- Oké. - mondtam fáradtan. – Mit hozhatok?- kérdeztem a srácokra nézve.
- Szokásos. - mondta Minhwan
- Nekem meg egy telefonhívást. – nézett rám Jonghoon
- Azzal nem szolgálhatok. Mást esetleg?- kérdeztem
- Pedig én azt kérek. – makacsolta meg magát
- Rendben. – adtam meg magam és elő vettem a telefonom és tárcsáztam. Hülyén nézett rám,nem értette mit csinálok,majd mikor csörgött a telefonja a zsebben Minnhwan felröhögött.
- Most szórakozol velem?- kérdezte kicsit mérgesen
- Nem,egy hívást kértél. Megkaptad,most pedig mennék a dolgomra. – mondtam és otthagytam a srácokat. És visszamentem a pulthoz.
- Most mivel húztad fel ?- kérdezte Hongki szórakozottan mire Jonghoon-ra néztem aki majdnem felrobbant. Elmosolyodtam és mindent elmondta Hongki-nak aki a végén kegyetlenül felröhögött. Megbeszéltem hogy unni viszi ki a rendelést és szívesen bele is ment,gyanítom sok köze van ehhez Jaejin-nek. Miután unni kivitte a rendeléseket én leültem Hongki-val szembe és beszélgetni kezdtünk.
- Hogy vagy?- kérdezte hirtelen.
- Jól. Miért?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudom hogy összekaptatok. - mondta és beleivott a kávéjába.
- Mit tudsz még?- kérdeztem
- Őszintén?
- Jó lenne.
- Hogy Jonghoon teljesen készen van. Maga alatt van és össze-vissza csapkod mindent. - mondta komolyan
- Miért?
- Mert tudja hogy most nagyon megbántott, emészti magát mert neked fájdalmat okozott. – vázolta a helyzetet Hongki.
- Értem. Eméssze is csak magát. – mondtam keményen. De mélyen legbelül én magam sem gondoltam komolyan.
- Később még jövünk. – adott puszit Hongki és fizetett közben.
- Rendben. – mosolyogtam rá és megveregettem a vállát.
- Semmi édesem vagy hasonlók?- incselkedett
- Semmi. – vontam vállat. Óvatosan Hongki mögé néztem és találkozott a tekintetem Jonghoon-éval, elkaptam a tekintetem és intettem egyet a többieknek.
Jonghoon powo:
- Mégis mi volt ez az előbb?- vontam kérdőre Hongkit a próba előtt.
- Mégis mi lett volna,adtam neki egy puszit. – vont vállat,engem meg elöntött a düh.
- És mégis mi a fenéért puszilgatod?- akadtam ki.
- Miért tán nem szabad?- kérdezte Hongki
- Nem. – vágtam rá
- És miért nem?Tudtommal csak barátok vagytok nem?Akkor meg ne szólj bele. – lépett el mellettem én meg csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Nem hittem a fülemnek,de nem tökölhettem sokat mert kellet menni próbára. Nem tudtam mit csinálni beszálltam a kocsiba és egész úton zenét hallgattam és az ablakon néztem ki, mikor megérkeztünk kezdődött a próba. Rontottam jó párszor de a végére már ki tudtam mindent kapcsolni és csak a zenére koncentráltam semmi másra.
- Oké mára ennyi. – mondtam és ittam egy kis vizet.
- Nem vagy ma magad hyung- szólt oda Jaejin
- Bocs srácok. – mondtam és ki mentem szívni egy kis friss levegőt.
- Beszélned kéne vele. – szólalt meg mögülem valaki
- Basszus, azt akarod hogy szívrohamom legyen?- kérdeztem Hongki-t
- Bocs. De tényleg beszélnetek kellene. – ivott bele a vizébe
- Már próbáltam,de semmi. – túrtam a hajamba.
- Menj el hozzá. – tette a kezét a vállamra, majd ott hagyott. Gondolkodtam és arra jutottam hogy már nincs veszteni valóm,beszaladtam a cuccaimért és utána a kocsim felé vettem az irányom. Bepattantam és meg sem álltam Nana lakásáig, ott felszaladtam az emeletre és a csengőre ültem. Tudtam hogy mérges lesz és kinyitja majd,így is lett. Szó szerint kivágta az ajtót és mérgesen nézett rám, mikor felfogta ki áll vele szemben be akarta csukni az ajtót de meg előztem. Beléptem és magamhoz rántottam,szorosan megöleltem. Eleinte küzdött és ütött ott ahol ért de nem érdeket, megérdemeltem és tudtam hogy ez kijár. De mégis melegség járta át a testem hogy a karjaimban tarthatok egy értékes barátot. Barátot?!
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. – suttogtam a nyakába.
- Pedig sikerült. – dünnyögte
- Nem akartam hidd el,csak a sok munka kihozza belőlem a paraszt énemet. – suttogtam.
- Tudom.
- Kérlek ne haragudj. – húztam magamhoz még közelebb és közelebb.
- Megfujtasz. – veregette meg kicsit a hátam.
- Bocs. – fogtam lazábbra a kezeim de nem engedtem volna el még ha fizetnek érte is.
Nana powo:
Mikor Jonghoon megölelt mindent elfelejtettem abban a pillanatban, és még bocsánatot is kért. Megszólalni sem tudtam de sikerült pár választ kipréselnem magamból,fejem mellkasába fúrtam és beszívtam édes férfias illatát amit úgy szeretek. Nagyon beléd szerettem. – mondtam magamban majd megveregettem a vállát mert a fulladás veszélye fenyegetett. Kaptam egy „bocs”-ot és még mindig nem engedett el. Ott álltunk az ajtóban és öleltük egymást,majd Jonghoon kicsit hátrább tolt és belökte az ajtót. Nem akartam hogy elengedjen,nem akartam hogy ez a pillanat véget érjen mert mi van ha ez többet nem fordul elő hogy ennyire közel tart magához.
- Szent a béke?- kérdezte félve
- Igen. – mondtam mire elvált tőlem és a szemembe nézett,elmosolyodott és adott egy puszit majd még egyet és még egyet. Elnevettem magam és próbáltam ellökni magamtól kisebb-nagyobb sikerrel.
- Jó elég lesz már. – mondtam és végre elszabadultam tőle.
- Még nem. – jött közelebb hozzám és megrántott, ezzel szembe kerültem vele. Az arca vészesen közel volt az enyémhez és a szemembe nézett, a szívem kihagyott vagy pár ütemet és csak néztem rá. Elmosolyodott majd adott még egy puszit a homlokomra és magához ölelt.
- Belőled sose elég. Van róla fogalmad min mentem keresztül egész héten?- kérdezte és éreztem hogy mosolyog.
- Megérdemelted.
- Meg,de ennyire nem. Szenvedtem mintha muszáj lenne. – nevette el magát és még egy puszit nyomott a fejemre.
- Nagyon puszis vagy ma. – mondtam ki.
- Ez az egész heti adagod. – mondta és eltolt magától. – Egész héten egy puszit sem adtam. – vont vállat. Aztán a konyhába ment és szokásához híven a hűtőbe bújt.
- Mit keresel?- kérdeztem a pultra ülve.
- Ezt. – vette ki az egyik csokit a hűtőből és felmutatta.
- Elkellet volna dugnom. – mondtam mire rám kapta a tekintetét.
- Szóval el kellet volna dugnod? – vonta fel a szemöldökét és a kezét megtámasztotta a pulton engem oda bezárva.
- El.- mondtam mire még közelebb jött. Most már két lábam között állt.
- Nem hiszem én azt. – jött még közelebb és éreztem hogy kezdek zavarba jönni. Nyomott egy puszit az arcomra majd tört egy csoki darabot és bement a nappaliba és levágta magát a kanapéra.
- Szakadj meg. – mondtam halkan. Mért van az hogy akár egy érintéséra is zavarba tudok jönni,arról nem is beszélve mikor megpuszil mert akkor a szívem kihagy egy ütemet. És mikor a személyes teremben van? Miért csinálja ezt velem, és vajon meddig fogom még bírni én ezt egyáltalán?
- Nana nem jössz?- kérdezte mosolyogva
- De megyek. - ugrottam a pultról.
- Mit nézünk?- kérdeztem és tv-t nézve.
- A koncertünket,amire ugye nem voltál hajlandó eljönni. – mondta kicsit mérgesen.
- Dolgoznom kellett- vontam vállat.
- Aha értem. – mondta mire fejbe vertem.
- Nekem is van munkám mint neked. – mondtam mérgesen mire nem mondott semmit sem csak elfeküdt a kanapén és a fejét az ölembe hajtotta. Engem nézett én pedig a tv-t.
- A tv-t figyeld ne engem. – fordítottam arcát a tv-felé. Mire sóhajtott egyet és egyik kezét a lábamra tette és úgy figyelte az adást.
Jonghoon powo:
Nem tudom miért de elfeküdtem a kanapén és a fejem Nana ölébe hajtottam. Majd rá néztem és elvesztem az arcában, néztem ahogy figyeli a koncertet. Néha elmosolyodott néha pedig komoly volt,csak őt néztem és néha késztetést éreztem arra hogy megérintsem az arcát,de vissza fogtam magam. Aztán rám szolt hogy ne őt nézzem hanem a koncertet. Sóhajtva a tv felé fordultam de az egyik kezem a lábára tettem. Muszáj volt valahol megérintenem már nem bírtam magammal. Meg kellet érintenem hogy biztos legyek benne hogy itt van velem.
- Mond csak miért nincs barátod?- csúszott ki a számon.
- Csak a gond van velük. – mondta
- De nem akarsz valakit aki melletted van? Faggattam tovább magam sem tudom miért.
- De,de jó lenne. – adta meg magát.
- És esetleg tetszik valaki? – kérdeztem félve
- Igen. – mondta ki teljesen egyszerűen.
- Ismerem?- kérdeztem ismét.
- Igen. – válaszolta mire bent rekedt egy adag levegő a tüdőmben.
- Mennyire ismerem?
- Nagyon. – válaszoltam és rám nézett. Felültem az öléből és csak azon járt az eszem amit mondott. Hogy ismerem és hogy nagyon. Nem ugrott be senki majd a tv-re néztem és Hongki énekelt valamit.
- Ezt a számot egy nagyon fontos személynek küldöm aki ma nem tudott velünk lenni. – mondta mire Nana elmosolyodott. És itt ugrott be hogy Hongki aki neki tetszik. Mérges lettem,magam sem értem miért de az lette.
- Most mennem kell. – mentem a ajtóhoz és felvettem a kabátom és a cipőm.
- Hova mész? – kérdezte Nana és adta a kulcsot is.
- Majd beszélünk. – mondtam és nyomtam egy puszit a homlokára,igaz nagyon meg kellet erőltetnem magam de nem akartam hogy észre is vegyen valamit. Mikor haza értem egyenesen a szobámba mentem.
- Beszéltetek?- kérdezte Hongki az ágyon fekve.
- Ja. – válaszoltam kurtán
- És?- faggatott tovább.
- Kiderült hogy valaki tetszik neki. – mondtam mérgesen.
- Na végre. És ki az?- faggatott tovább.
- Te. – mondtam mérgesen és levágtam a pulcsim a földre. Mért vagyok ennyire mérges és dühős. Örülnöm kéne hogy tetszik neki valaki és hogy ismerem is azt a személyt aki neki tetszik. Akkor mért érzem mégis rosszul magam.
- Szerintem te félre értelmeztél valamit. – ült fel az ágyán.
- Miért? Számot is küldtél neki a koncerten. – vágtam oda
- Még szép, nem volt ott. – mondta egyszerűen.
- Ja és az ő szeme meg felcsillant. – mondtam mérgesen
- Még jó hogy, ez a kedvenc száma. – mondta és elmosolyodott majd a telefonját kereste.
- Most mit csinálsz?– kérdeztem
- Felhívom Nanát. –mondta egyszerűen és kiment a szobából engem ott hagyva, Kedvem lett volna mindent szétverni a szobában.
Hongki powo:
Hogy ez mekkora egy hülye, Nana konkrétan bevallotta mit is érez ez meg azt hiszi belém szerelmes. Komolyan nem értem Nana mit lát benne. Mikor kimentem a szobából felhívtam Nanát.
- Szia. – köszönt bele
- Szia. Mond csak mért hiszi Jonghoon hogy tetszem neked?- tértem a lényegre
- Mi van? –kérdezte Nana
- Ezt hiszi. – mondtam mosolyogva.
- Isten barma. – mondta mire elröhögtem maga.
- Figyelj most készen van, szóval valamit érez de tudod mit most át megyek hozzád és nálad alszom. – mondtam.
- Mi? Minek?- kérdezte
- Mert szerintem így az a hülye is végre rájön hogy mit érez. – mondtam
- De…- kezdett bele
- Semmi de, összebakolok és hamarosan ott vagyok. – mondtam majd bontottam a vonalat. Majd be mentem és elő vettem egy táskát és bele dobáltam pár dolgot.
- Hova mész?- kérdezte Jonghoon a telefonjából felnézve.
- Nanánál alszom. – mondtam semlegesen mire ki kerekedett a szeme.
- Hogy hol?- kérdezte
- Nanánál. – mondtam majd fogtam a cuccom és kimentem,halottam hogy utánam szol de nem érdekelt. Ha ekkora gyökér hogy nem veszi ész mit érez Nana akkor így járt. Beültem a kocsiba és már indultam is Nana lakása felé. Mikor odaértem rohantam is fel az emeletre,becsöngettem és nem kellet sok és már nyílt is az ajtó.
- Szia. – pusziltam meg a homlokát
- Na jó mit keresel itt? – tette csípőre a kezét.
- Ha tudni akarod, féltékennyé teszem Jonghoon-t. – mondtam neki és leültem a kanapéra.
- Hogy mi van?- csukta be az ajtót.
- Mondom,azt hiszi tetszem neked. – röhögtem el magami mire ő lefagyott és csak nézett rám.
- Mi?
- Azt hiszi bejövök neked,mert te mondtad neki hogy tetszik neked valaki és hogy ismeri. Pont akkor küldtem neked a dalt és a szemed meg felcsillant. Ő meg félre értette az egészet. – mondtam neki mire lehuppant mellém.
- Komolyan néha nem tudom felfogni hogy ennyire hülye. – mondta Nana én meg csak mosolyogtam.
- Hát jó lesz ha megszokod, már ha eddig nem szoktad meg. – simogattam meg kicsit a hátát aztán csörgött a telefonja,mosolyogva figyeltem ahogy a telefonjáért nyúl.
- Jonghoon az. – mondta
- Vedd fel. – mondtam neki
- Haló. – vette fel a telefont.
- Unni őket te rendezd le. - kértem barátnőm mire bólintott egyet. Én meg,meg könnyebbülve ültem le egy kicsit a székre.
- Mért nem te szolgálsz ki minket?- kérdezte egy hang mire összerezzentem.
- Mert most unni szolgál ki titeket. – mondtam felé fordulva.
- És nem baj ha én itt fogyasztom el?- kérdezte Hongki
- Nem dehogy. Unni felvette a rendelésed?- kérdeztem mire bólintott.
- Rendben. – mondtam és csináltam magamnak egy kávét mert kezdtem fáradni.
- Donsaeng tudnál jönni?- kérdezte és már intettem is. Nem néztem hova kell mennem csak mentem unni mellé.
- Őket kéne rendezni. – mutatott a srácokra.
- Oké. - mondtam fáradtan. – Mit hozhatok?- kérdeztem a srácokra nézve.
- Szokásos. - mondta Minhwan
- Nekem meg egy telefonhívást. – nézett rám Jonghoon
- Azzal nem szolgálhatok. Mást esetleg?- kérdeztem
- Pedig én azt kérek. – makacsolta meg magát
- Rendben. – adtam meg magam és elő vettem a telefonom és tárcsáztam. Hülyén nézett rám,nem értette mit csinálok,majd mikor csörgött a telefonja a zsebben Minnhwan felröhögött.
- Most szórakozol velem?- kérdezte kicsit mérgesen
- Nem,egy hívást kértél. Megkaptad,most pedig mennék a dolgomra. – mondtam és otthagytam a srácokat. És visszamentem a pulthoz.
- Most mivel húztad fel ?- kérdezte Hongki szórakozottan mire Jonghoon-ra néztem aki majdnem felrobbant. Elmosolyodtam és mindent elmondta Hongki-nak aki a végén kegyetlenül felröhögött. Megbeszéltem hogy unni viszi ki a rendelést és szívesen bele is ment,gyanítom sok köze van ehhez Jaejin-nek. Miután unni kivitte a rendeléseket én leültem Hongki-val szembe és beszélgetni kezdtünk.
- Hogy vagy?- kérdezte hirtelen.
- Jól. Miért?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudom hogy összekaptatok. - mondta és beleivott a kávéjába.
- Mit tudsz még?- kérdeztem
- Őszintén?
- Jó lenne.
- Hogy Jonghoon teljesen készen van. Maga alatt van és össze-vissza csapkod mindent. - mondta komolyan
- Miért?
- Mert tudja hogy most nagyon megbántott, emészti magát mert neked fájdalmat okozott. – vázolta a helyzetet Hongki.
- Értem. Eméssze is csak magát. – mondtam keményen. De mélyen legbelül én magam sem gondoltam komolyan.
- Később még jövünk. – adott puszit Hongki és fizetett közben.
- Rendben. – mosolyogtam rá és megveregettem a vállát.
- Semmi édesem vagy hasonlók?- incselkedett
- Semmi. – vontam vállat. Óvatosan Hongki mögé néztem és találkozott a tekintetem Jonghoon-éval, elkaptam a tekintetem és intettem egyet a többieknek.
Jonghoon powo:
- Mégis mi volt ez az előbb?- vontam kérdőre Hongkit a próba előtt.
- Mégis mi lett volna,adtam neki egy puszit. – vont vállat,engem meg elöntött a düh.
- És mégis mi a fenéért puszilgatod?- akadtam ki.
- Miért tán nem szabad?- kérdezte Hongki
- Nem. – vágtam rá
- És miért nem?Tudtommal csak barátok vagytok nem?Akkor meg ne szólj bele. – lépett el mellettem én meg csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Nem hittem a fülemnek,de nem tökölhettem sokat mert kellet menni próbára. Nem tudtam mit csinálni beszálltam a kocsiba és egész úton zenét hallgattam és az ablakon néztem ki, mikor megérkeztünk kezdődött a próba. Rontottam jó párszor de a végére már ki tudtam mindent kapcsolni és csak a zenére koncentráltam semmi másra.
- Oké mára ennyi. – mondtam és ittam egy kis vizet.
- Nem vagy ma magad hyung- szólt oda Jaejin
- Bocs srácok. – mondtam és ki mentem szívni egy kis friss levegőt.
- Beszélned kéne vele. – szólalt meg mögülem valaki
- Basszus, azt akarod hogy szívrohamom legyen?- kérdeztem Hongki-t
- Bocs. De tényleg beszélnetek kellene. – ivott bele a vizébe
- Már próbáltam,de semmi. – túrtam a hajamba.
- Menj el hozzá. – tette a kezét a vállamra, majd ott hagyott. Gondolkodtam és arra jutottam hogy már nincs veszteni valóm,beszaladtam a cuccaimért és utána a kocsim felé vettem az irányom. Bepattantam és meg sem álltam Nana lakásáig, ott felszaladtam az emeletre és a csengőre ültem. Tudtam hogy mérges lesz és kinyitja majd,így is lett. Szó szerint kivágta az ajtót és mérgesen nézett rám, mikor felfogta ki áll vele szemben be akarta csukni az ajtót de meg előztem. Beléptem és magamhoz rántottam,szorosan megöleltem. Eleinte küzdött és ütött ott ahol ért de nem érdeket, megérdemeltem és tudtam hogy ez kijár. De mégis melegség járta át a testem hogy a karjaimban tarthatok egy értékes barátot. Barátot?!
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. – suttogtam a nyakába.
- Pedig sikerült. – dünnyögte
- Nem akartam hidd el,csak a sok munka kihozza belőlem a paraszt énemet. – suttogtam.
- Tudom.
- Kérlek ne haragudj. – húztam magamhoz még közelebb és közelebb.
- Megfujtasz. – veregette meg kicsit a hátam.
- Bocs. – fogtam lazábbra a kezeim de nem engedtem volna el még ha fizetnek érte is.
Nana powo:
Mikor Jonghoon megölelt mindent elfelejtettem abban a pillanatban, és még bocsánatot is kért. Megszólalni sem tudtam de sikerült pár választ kipréselnem magamból,fejem mellkasába fúrtam és beszívtam édes férfias illatát amit úgy szeretek. Nagyon beléd szerettem. – mondtam magamban majd megveregettem a vállát mert a fulladás veszélye fenyegetett. Kaptam egy „bocs”-ot és még mindig nem engedett el. Ott álltunk az ajtóban és öleltük egymást,majd Jonghoon kicsit hátrább tolt és belökte az ajtót. Nem akartam hogy elengedjen,nem akartam hogy ez a pillanat véget érjen mert mi van ha ez többet nem fordul elő hogy ennyire közel tart magához.
- Szent a béke?- kérdezte félve
- Igen. – mondtam mire elvált tőlem és a szemembe nézett,elmosolyodott és adott egy puszit majd még egyet és még egyet. Elnevettem magam és próbáltam ellökni magamtól kisebb-nagyobb sikerrel.
- Jó elég lesz már. – mondtam és végre elszabadultam tőle.
- Még nem. – jött közelebb hozzám és megrántott, ezzel szembe kerültem vele. Az arca vészesen közel volt az enyémhez és a szemembe nézett, a szívem kihagyott vagy pár ütemet és csak néztem rá. Elmosolyodott majd adott még egy puszit a homlokomra és magához ölelt.
- Belőled sose elég. Van róla fogalmad min mentem keresztül egész héten?- kérdezte és éreztem hogy mosolyog.
- Megérdemelted.
- Meg,de ennyire nem. Szenvedtem mintha muszáj lenne. – nevette el magát és még egy puszit nyomott a fejemre.
- Nagyon puszis vagy ma. – mondtam ki.
- Ez az egész heti adagod. – mondta és eltolt magától. – Egész héten egy puszit sem adtam. – vont vállat. Aztán a konyhába ment és szokásához híven a hűtőbe bújt.
- Mit keresel?- kérdeztem a pultra ülve.
- Ezt. – vette ki az egyik csokit a hűtőből és felmutatta.
- Elkellet volna dugnom. – mondtam mire rám kapta a tekintetét.
- Szóval el kellet volna dugnod? – vonta fel a szemöldökét és a kezét megtámasztotta a pulton engem oda bezárva.
- El.- mondtam mire még közelebb jött. Most már két lábam között állt.
- Nem hiszem én azt. – jött még közelebb és éreztem hogy kezdek zavarba jönni. Nyomott egy puszit az arcomra majd tört egy csoki darabot és bement a nappaliba és levágta magát a kanapéra.
- Nana nem jössz?- kérdezte mosolyogva
- De megyek. - ugrottam a pultról.
- Mit nézünk?- kérdeztem és tv-t nézve.
- A koncertünket,amire ugye nem voltál hajlandó eljönni. – mondta kicsit mérgesen.
- Dolgoznom kellett- vontam vállat.
- Aha értem. – mondta mire fejbe vertem.
- Nekem is van munkám mint neked. – mondtam mérgesen mire nem mondott semmit sem csak elfeküdt a kanapén és a fejét az ölembe hajtotta. Engem nézett én pedig a tv-t.
- A tv-t figyeld ne engem. – fordítottam arcát a tv-felé. Mire sóhajtott egyet és egyik kezét a lábamra tette és úgy figyelte az adást.
Jonghoon powo:
Nem tudom miért de elfeküdtem a kanapén és a fejem Nana ölébe hajtottam. Majd rá néztem és elvesztem az arcában, néztem ahogy figyeli a koncertet. Néha elmosolyodott néha pedig komoly volt,csak őt néztem és néha késztetést éreztem arra hogy megérintsem az arcát,de vissza fogtam magam. Aztán rám szolt hogy ne őt nézzem hanem a koncertet. Sóhajtva a tv felé fordultam de az egyik kezem a lábára tettem. Muszáj volt valahol megérintenem már nem bírtam magammal. Meg kellet érintenem hogy biztos legyek benne hogy itt van velem.
- Mond csak miért nincs barátod?- csúszott ki a számon.
- Csak a gond van velük. – mondta
- De nem akarsz valakit aki melletted van? Faggattam tovább magam sem tudom miért.
- De,de jó lenne. – adta meg magát.
- És esetleg tetszik valaki? – kérdeztem félve
- Igen. – mondta ki teljesen egyszerűen.
- Ismerem?- kérdeztem ismét.
- Igen. – válaszolta mire bent rekedt egy adag levegő a tüdőmben.
- Mennyire ismerem?
- Nagyon. – válaszoltam és rám nézett. Felültem az öléből és csak azon járt az eszem amit mondott. Hogy ismerem és hogy nagyon. Nem ugrott be senki majd a tv-re néztem és Hongki énekelt valamit.
- Ezt a számot egy nagyon fontos személynek küldöm aki ma nem tudott velünk lenni. – mondta mire Nana elmosolyodott. És itt ugrott be hogy Hongki aki neki tetszik. Mérges lettem,magam sem értem miért de az lette.
- Most mennem kell. – mentem a ajtóhoz és felvettem a kabátom és a cipőm.
- Hova mész? – kérdezte Nana és adta a kulcsot is.
- Majd beszélünk. – mondtam és nyomtam egy puszit a homlokára,igaz nagyon meg kellet erőltetnem magam de nem akartam hogy észre is vegyen valamit. Mikor haza értem egyenesen a szobámba mentem.
- Beszéltetek?- kérdezte Hongki az ágyon fekve.
- Ja. – válaszoltam kurtán
- És?- faggatott tovább.
- Kiderült hogy valaki tetszik neki. – mondtam mérgesen.
- Na végre. És ki az?- faggatott tovább.
- Te. – mondtam mérgesen és levágtam a pulcsim a földre. Mért vagyok ennyire mérges és dühős. Örülnöm kéne hogy tetszik neki valaki és hogy ismerem is azt a személyt aki neki tetszik. Akkor mért érzem mégis rosszul magam.
- Szerintem te félre értelmeztél valamit. – ült fel az ágyán.
- Miért? Számot is küldtél neki a koncerten. – vágtam oda
- Még szép, nem volt ott. – mondta egyszerűen.
- Ja és az ő szeme meg felcsillant. – mondtam mérgesen
- Még jó hogy, ez a kedvenc száma. – mondta és elmosolyodott majd a telefonját kereste.
- Most mit csinálsz?– kérdeztem
- Felhívom Nanát. –mondta egyszerűen és kiment a szobából engem ott hagyva, Kedvem lett volna mindent szétverni a szobában.
Hongki powo:
Hogy ez mekkora egy hülye, Nana konkrétan bevallotta mit is érez ez meg azt hiszi belém szerelmes. Komolyan nem értem Nana mit lát benne. Mikor kimentem a szobából felhívtam Nanát.
- Szia. – köszönt bele
- Szia. Mond csak mért hiszi Jonghoon hogy tetszem neked?- tértem a lényegre
- Mi van? –kérdezte Nana
- Ezt hiszi. – mondtam mosolyogva.
- Isten barma. – mondta mire elröhögtem maga.
- Figyelj most készen van, szóval valamit érez de tudod mit most át megyek hozzád és nálad alszom. – mondtam.
- Mi? Minek?- kérdezte
- Mert szerintem így az a hülye is végre rájön hogy mit érez. – mondtam
- De…- kezdett bele
- Semmi de, összebakolok és hamarosan ott vagyok. – mondtam majd bontottam a vonalat. Majd be mentem és elő vettem egy táskát és bele dobáltam pár dolgot.
- Hova mész?- kérdezte Jonghoon a telefonjából felnézve.
- Nanánál alszom. – mondtam semlegesen mire ki kerekedett a szeme.
- Hogy hol?- kérdezte
- Nanánál. – mondtam majd fogtam a cuccom és kimentem,halottam hogy utánam szol de nem érdekelt. Ha ekkora gyökér hogy nem veszi ész mit érez Nana akkor így járt. Beültem a kocsiba és már indultam is Nana lakása felé. Mikor odaértem rohantam is fel az emeletre,becsöngettem és nem kellet sok és már nyílt is az ajtó.
- Szia. – pusziltam meg a homlokát
- Na jó mit keresel itt? – tette csípőre a kezét.
- Ha tudni akarod, féltékennyé teszem Jonghoon-t. – mondtam neki és leültem a kanapéra.
- Hogy mi van?- csukta be az ajtót.
- Mondom,azt hiszi tetszem neked. – röhögtem el magami mire ő lefagyott és csak nézett rám.
- Mi?
- Azt hiszi bejövök neked,mert te mondtad neki hogy tetszik neked valaki és hogy ismeri. Pont akkor küldtem neked a dalt és a szemed meg felcsillant. Ő meg félre értette az egészet. – mondtam neki mire lehuppant mellém.
- Komolyan néha nem tudom felfogni hogy ennyire hülye. – mondta Nana én meg csak mosolyogtam.
- Hát jó lesz ha megszokod, már ha eddig nem szoktad meg. – simogattam meg kicsit a hátát aztán csörgött a telefonja,mosolyogva figyeltem ahogy a telefonjáért nyúl.
- Jonghoon az. – mondta
- Vedd fel. – mondtam neki
- Haló. – vette fel a telefont.
olállá,folynak ám itt a dolgok :D
VálaszTörlésRemélem összejönnek végre valahára.
Nagyon jó lett siess a kövivel,mester :* ♥♥
Nagyon jó lett *-* Várom a folytatást! :DD
VálaszTörlés