Szeretlek te pabo(Daehyun B.A.P)

-Kezd elegem lenni belőled.-kiabáltam rá barátomra
-Nekem meg hogy folyton kérdezgetsz.-kiabált vissza rám
-Mert soha nem vagy képes semmit sem el mondani.Azért kérdezgetlek.-kiabáltam vissza torkom szakadtából.Éreztem hogy szemem meg telli könnyel és nem sok hogy sírjak.Nem akartam hogy így lásson ezért be rohantam a szobámba,magamra zárva az ajtót.Zokogva az ágyamra borultam.Hallottam hogy be akar jönni de nem tud.
-Hé nyisd ki!minden rendben?.-kérdezte barátom
-Hagyj békén!.-kiabáltam ki neki.
-Engedj be és beszéljük meg.-mondta nyugodtam
-Nem menj el.-mondtam neki még mindig sírva.Halottam hogy még próbálkozik majd el megy.Este sírva aludtam el.Reggel arra keltem hogy valaki a csengőre ült.Ki vánszorogtam az ajtóhoz és ki nyitottam.
-Azt a kurva.Veled meg mi történt?.-ijedt meg tőlem Himchan
-Gyere be.-mondtam neki álmos hangon.
-Veszekedtetek igaz?.-kérdezte és közben le ült a konyhába.Csináltam magamnak egy kis kávét.
-Ahha megint.-mondtam és sóhajtottam egy nagyobbat.
-Megint min?.-kérdezte kicsit mosolyogva
-Csak meg kérdeztem hol volt tegnap.Ennyin.-mondtam neki mire ki kerekedett a szem.Sóhajtottam ismét és el mondtam neki az egész történetet.
-Hogy ez mekkora egy fasz.-mondta Himchan kicsit mérgesen
-Nyugi.-mondtam
-Hogy nyugodjak le.Még össze nem jöttetek csak nyávogott mint valami kis lány hogy nem kap meg téged.Most meg itt veszekszik veled,mert nem tudja meg mondani hogy hol volt tegnap?.-akadt ki teljesen
-És ahogy látom sírtál is igaz?.-kérdezte mérgesen.Nem válaszoltam mire még mérgesebb lett.Elő vette a telefonját majd nyomkodta egy ideig,rám nézett és nyomkodta tovább.2 perc után le tette.
-Öltözz fel.-utasított és el kezdett lökődni a szobám felé.Gyorsan rendbe szedtem magam úgy gondoltam elég egy kis szoknya és egy felső.Hajam ki bontva hagytam és hogy kicsit lezser legyek egy kis torna cipőt vettem fel.Nem sokat bajlódtam a sminkkel csak egy kis alapot tettem fel magamra.Mikor készen lettem ki mentem.Himchan végig nézett rajtam és el mosolyodott.
-Mindig meg tudsz lepni.-mondta
-Mivel?.-kérdeztem
-Elég annyi hogy tudom miért kellettél annyira annak a hülye gyereknek.Na gyere.-mondta és húzott kifelé gyorsan be zártam az ajtót és már mentünk is.Be ültük a kocsijába és már ment is tudom én hova.
-Hova viszel?.-kérdeztem
-Fel lépésünk lesz.-mondta mire én kicsit el sápadtam.-Nyugi te az én vendégem vagy.-folytatta mosolyogva mire én is el mosolyodtam.Himchan olyan nekem mintha a testvérem lenne,mindig fel vidít ha arról van szó de ha kell le is ordítja a hajam a fejemről.Tehát tényleg olyan mintha a bátyám lenne.Mikor meg érkeztünk a koncert helyére gyorsan be mentünk.Az öltözőben már mindenki bent volt.
-Héééé nuna.-ugrott a nyakamba Zelo
-Mért érzem mindig kicsinek magam melletted?.-kérdeztem mosolyogva mire ő is el mosolyodott.
-Nem tudom miért..-mondta és ment is vissza mert épp a haját csinálták.
-Téged is látni?.-kérdezte Yongguk és meg ölet közben pedig fel emelt és meg pörgetett.Én meg csak nevettem.
-Nagyon úgy látszik.Te gyurtál?.-kérdeztem
-Ahha.-mondta büszkén
-Nem látszik.-mondtam neki mire el képedt.-Nem tudtam ki hagyni.-mondtam nevetve mire ő is el nevette magát és egy puszit nyomott az arcomra bünti képen.
-Nana tudod hogy imádlak?.-kérdezte Jongup
-Mi kéne?.-kérdeztem mosolyogva,ilyenkor mindig kell neki valami
-Gyere hozzám feleségül.-mondta mire Daehyun majdnem meg fulladt mert közben ivott.
-Most vagy 5 perccel később is rá ér?.-kérdeztem
-Hát ha vársz 15 percet itt és most el veszel.-mondta nevetve és meg ölelt.
-Érdekes ajánlat.-mondtam és Joungjae felé mentem mert intett hogy menjek oda.
-Mi az?.-kérdeztem mire rám emelte a tekintetét.
-Mi van most veletek?.-kérdezte
-Kérdezz kettőt és könnyebet.-mondtam neki mikor éreztem hogy valaki át karolja a derekam.Titkon reméltem hogy Daehyun lesz az de Himchan volt
-Ne bántsd a húgom mert kiheréllek.-mondta mire guk is csatlakozott
-Jaja egy haja szála sem görbülhet.Már be házasítottam Jongup családjába.-mondta röhögve mire mind a négyen el nevettük magunkat.
-Amúgy Nana miért van itt?.-kérdezte Daehyun mire mind rá néztünk
-Mert ma velem van.Talán gondod?.-kérdezte Himchan
-Azt le számítva hogy az én barátnőm.-mondta Dae
-Oh igen.És mint hogy te vagy a barátja kötelességednek érzed meg siratni Nanát?.-kérdezte Himchan mérgesen mire Daehyun szeme kikerekedett és fel nézett a telefonjából,tekintetét rám emelte.
-Ez igaz?.-kérdezte
-Igen igaz.-felelte Himchan.-Miért kell mindig veszekedni?.-kérdezte
-Nem hiszem hogy rád tartózna.-mondta Dae higgadtam
-Így csak el marod magad mellöl.-mondta még mindig idegesen Himchan
-Mintha annyira érdekelne.-mondta és végig rám nézett.Pofám le szakad.Ki szabadultam Himchan öleléséből majd barátom felé vettem az irányt.Ő csak nézett rám.Lendítettem a kezem és le kevertem neki egy hatalmas pofont.
-Ha nem érdekel akkor végeztünk is egymással.-mondtam neki ő meg csak nagy szemekkel nézett rám.
-Én most megyek sok sikert.-néztem hátra a srácokra akik ki kerekedett szemekkel néztek rám.Fogtam magam és haza sétáltam,igaz bele telt vagy fél órába de nem érdekelt.Nem tudtam el hinni hogy ezt pont az mondja akivel lassan több mint 1 éve járok.Mikor haza értem nem foglalkoztam semmivel sem csak be mentem a szobámba.Mikor be értem azt hittem szív rohamot kapok.Az ágyam tele volt rózsa szirmokkal és az ablakban Daehyun ült és engem nézett.Mikor észre vett hogy megjöttem felém indult,igaz kicsit félve.
-Kicsim.-kezdett bele de én félbe szakítottam
-Nem vagyok a kicsid.És szerintem most mehetnél is.-mondtam neki
-De ez az én házam is.-mondta mire el jutott az agyamig hogy Jé tényleg.
-Jó akkor menj a srácokhoz.-mondtam neki
-Mért nem mész te?.-kérdezte meg
-Tudod mit jó megyek.-mondtam és el mentem egy kisebb bőröndért és el kezdtem bele dobálni pár cuccom.
-Most mit csinálsz?.-kérdezte fel vont szemöldökkel és az ajtó fél fának támaszkodva.
-Pakolok ha nem látnád.-válaszoltam flegmán
-Ja látom de minek is?.-kérdezte
-Mert megyek a srácokhoz egy éjszakára utána meg mit tudom én.-feleltem.Be húztam a táskám cipzárját és meg indultam ki felé de Daehyun elém állt.
-Ki engednél?-kérdeztem unottan
-Nem.-felelte egyszerűen mire el kezdtem kicsit lökődni de ő csak állt mintha nem is történt volna semmit
-Engedj már ki.-kezdtem ütögetni a mellkasát.Ő csak meg fogta a kezem és magához ölelt.
-Melyiket élvezed jobban ha én ölellek vagy Himchan?.-kérdezte mire el löktem magamtól
-Himchan.Mert ő nem bánt.-mondtam neki mire csak rám meredt
-Soha egy újjal sem nyúltam hozzád.-mondta
-Lehet.De lelkileg hányszor is bántottál?.-kérdeztem mire le hajtotta a fejét és kezemet fogta meg.-De én mindig meg bocsájtottam neked mert szerettelek.-fejeztem be mire rám kapta a fejét.
-Szerettél?Most már nem szeretsz?.-kérdezte félve
-Az a baj hogy de.-mondtam mire el mosolyodott.
-Annyira sajnálom a mait meg a tegnapot is.Nem tudom mi ütött belém talán féltékeny voltam Himchanra hogy ott ölelt helyettem és te el voltál vele.-mondta végig a szemebe nézve.Én csak néztem rá nagy szemekkel majd el mosolyodtam.
-Szóval féltékeny voltál?.-kérdeztem kicsit mosolyogva
-Az.mert te csak az enyém vagy.-mondta most már ő is mosolyogva.
-Megcsókolhatlak?.-kérdezte kicsit félve
-Ezt kérdezni kell?.-néztem rá
-csak kicsit tartok hogy megint kapok egy pofont.Elég nagyot kaptam,fájt is rendesen.-mondta mire kicsit elszégyelltem magam.
-Ne haragudj.Nem akartam olyan nagyot adni.-mondtam
-Szóval fel akartál pofozni?.-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Mert nem érdemelted meg?.-kérdeztem mire le hajtotta a fejét majd félve de rám nézett
-De attól még szeretsz nem?.-mosolygott rám
-Igen.-mondtam mire magához húzott és megcsókolt.Meg indult velem az ágy felé majd fel emelt és óvatosan le tett az ágyra.Fölém hajolt és rám mosolygott.Majd  virág szirmokat szedett a kezébe és rám dobta.Én csak el nevettem magam és hozzá vágtam az egyik kis párnát.Mire ő is hozzám vágott egyet de én el mozdultam de lehet nem kelet volna mert a földön kötöttem ki.Ő meg csak ki nevetett.
-Fel ne segíts pabo.-vetettem oda neki mire még jobban el nevette magát de jött és segített majd ismét ajkaimra tért,nyaka köré fontam kezem ő pedig derekamnál fogva tartott magához közel.
-Szeretlek de nagyon.-mondta két csók közben
-Én is szeretlek te pabo.-mondtam neki mire csak el mosolyodott és adott egy puszit a nyakamra.a hideg is ki rázott tőle,tudja nagyon jól hogy attól mindig ki ráz a hideg.Jókat kuncogott ezeken és közben megint az ágy felé tolt.Fölém tornyosult és nyakamat kezdte csókolgatni.Tudtam hogy mit akar de nem adom meg neki ezt az örömöt.Most nem majd talán később.El toltam magamtól mire értettlenül rám nézett.
-Most nem.-mondtam neki mire csalódottan le szált rólam és le feküdt mellém,de nem fordult felém.Hátát mutatta nekem.Komolyan mint egy 5 éves akitől el vettél a játékát.
-Ha most meg sértődtél tudlak sajnálni.-mondtam neki és én is hátat fordítottam neki.Már majdnem el nyomott az álom mikor meg éreztem egy kart a derekam körül,ami erősen húz magához.Nyomott egy puszit a fejemre.
-Rád soha nem tudok haragudni.-mondtam mire felé fordultam és mellkasába fúrtam fejem.
-Így már mindjárt jobb.-mondta én meg feljebb hajoltam és leheltem ajkaira egy kis csókot.Ami neki nem volt elég és ügyesen egy hosszabb csókká alakította.Mikor el váltam egymásra néztünk.
-szeretlek kicsim-mondta
-Én is szeretlek te majom.-mondtam neki mire el nevette magát.
-Köszönöm eme kedves bókot.-nevetett még mindig
-Ugyan igazán nincs mit.-mondtam én is nevetve
-Jó éjt.-mondta és magához húzott.Nem tudtam már mondani hogy neked is mert el nyomott az álom.