Remember~L.Joe(Teen Top)

A nevem Lee SoMin 19 éves vagyok.Szüleim üzlet
emberek.Apa egy cég elnöke,anyának meg egy modell ügynöksége van.Tehát a pénzben nem szenvedtem
hiányt.Mindenem meg volt kivéve egy valamit.A szeretetüket.Igaz szerettek mert sokat mondják de soha nem volt rám idejük.Néha nagyon rosszul esett,hogy megint
le mondták a közös vacsit,vagy éppen mást.Gyakran voltam a dadámmal Annával.Olyan mintha a második anyám lenne.Ma is ő keltett fel mert késésben voltam
ismét.Valahogy mindig sikerül el aludnom.Gyorsan fel öltöztem és el végeztem teendőim,aztán gyorsan be kaptam pár falatot reggelire utána sprint a suliba.
Már bent ültem a helyemen mikor be jött a tanát pár sráccal.
-Na gyereke mostantól ők lesznek az új osztálytársaitok.Remélem jól ki fogtok jönni majd egymással.-mondta az ofő mire mindenki korúban odanyomott egy igent.
-Helló a nevem Lee Chan Hee de csak szólitsatok Chunji-nak.-mikor ki mondta a nevét a lányok el kezdtek sugdolózni és mosolyogni.
-Örvendek én Lee Byung Hun vagyok de nyugodtan szólítsatok L.Joe-nak.-mutatkozott be a másik idegen.Én rá néztem ő meg rám.Nem volt csúnya sőt,egész helyes
volt.
-Rendben.Byunghun drágám ülj Somin mellé.-mondta mire fel emeltem a kezem hogy tudja hova kell ülnie.
-Te pedig Nana mellé.-mondta a másiknak.
-Szia.-köszönt L.Joe
-Szia.-köszöntem vissza közben elő vettem az mp3 lejátszom mert ugyebár kémia óra lesz.Ezen általában vagy zenét hallgatok vagy alszok.Már vagy 11 perce
hallgathatom a zenémet mikor valaki meg kocogtatja a vállam.Nagy nehezen de felé emelem a tekintetem
-Mit hallgatsz?.-kérdezte suttogva padtársam,oda nyújtottam neki az egyik fülsesm.Betette fülébe és ő is elfeküdt a padon.Csukott szemmel felém fordult és úgy
feküdt a padon.Szőke haja van a szemébe lóg.Helyes most hogy így közelebbről is megvizslattam.Nem akartam bunkó lenni ezért én is vissza feküdtem a padomra,
szembe fordulva újdonsült zene hallgató társammal.Kicsöngetéskor valaki meg bökögette alvó társam aki az én hátam simogatta meg.Mondanom sem kell a
hideg futkosott a hátamon az érintésétől.
-Gyere kicsöngettek.-mondta és felhúzott a helyemről.Kicsit fura volt a közelsége de jól esett,furcsa mód jól esett.Vicces pedig még csak 1 órája ismerem.
-Jó megyek mér.-mondtam mert még mindig rángatott de a táskám bele akadt valamibe,ennek következménye az lett hogy hasast dobtam volna,de nem mert L.Joe
elkapott.De még így sem tudott meg tartani.Elestünk,én voltam felül ő pedig alattam.Arca vészesen közel volt az enyémhez,éreztem hogy kezdek el pirulni.Ő csak
néz rám és mosolyog.
-Szép vagy ha el pirulsz.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra
-Mi-mi öhh bocsi.-dadogtam és le szálltam róla majd a lány mosdó felé vettem az irányom.Nem értettem miért tette ezt L.Joe és miért mondta azt amit.Mikor kellő
képen le nyugodtam ki mentem de az ajtó előtt L.Joe támaszkodott a falnak és engem nézett.
-Hát te?.-kérdeztem
-Téged vártalak.-felelte
-Miért?.-kérdeztem
-Bocsánatot akartam kérni.Ne haragudj az előbbiért.-mondta és közelebb jött.Én meg autó matikusan egyet hátra de a fal meg gátolta a többi lépésem.Derekamnál
fogva magához húzott.Nem tudtam mire vélni.Már azon filóztam hogy vagy meg térdelem vagy felpofozom.
-Tudod milyen régóta várok erre?.-kérdezte tőlem és fél oldalasan el mosolyodott
-Mire?.-kérdeztem és a szívem majd ki szakadt a helyéről.

-Hogy a karjaimban tartsalak.Hogy érezzelek.-mondta és végig a szemembe nézett.
-Engedj el.-csattantam fel persze halkabban hogy ne mindenki minket nézzen,és toltam el magamtól de nem adta meg magát.
-Miért vagy ilyen?Nem emlékszel már rám vagy mi?.-kérdezte és láttam rajta hogy rosszul esik neki hogy el löktem magamtól.
-Nem.
-Mikor kicsik voltunk mindig együtt játszottunk és ott meg ígérted nekem hogy a barátnőm leszel.-mondta és megint közelebb jött hozzám,majd újból meg ölelt de
ez úttal szorosabban fonta karjait derekam köré.Öntudatlan állapotba kerültem és én is meg öleltem.Karjaim nyaka köré vezettem és úgy húztam egyre közelebb magamhoz.Aztán törni kezdtem a fejem amit mondott az imént.Voltak halovány emlékeim de nem emlékeztem mindenre.
-Ti voltatok azok akik mellettünk laktak de elköltöztek.-mondtam és kicsit el távolodtam tőle hogy rá tudjak nézni.Mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Igen mi.És akkor kaptam tőled ezt.-és elő vett egy nyakláncot.Nekem is volt ilyenem még kicsi koromban hisztiztem érte.De soha nem tudtam hol van a párja.Én
is elő vettem az enyém és össze illesztettük.Rá mosolyogtam és ő rám.
-Na gyere ide te lökött.-mondta L.Joe és újfent megölelt,de megspékelte az ölelést egy homlok puszival,amibe én fülig pirultam.Lehajtottam a fejem és hozzá
bújtam hogy ne lássa.De ő csak nevetve el tolt magától és most az arcomra adott egy puszit.
-Olyan aranyos vagy így.-mondta nevetve mire én kicsit meglöktem és ott hagytam.

~Három héttel később~
Már egy három vagyon egy osztályban azzal a lököttel.Sokat nevettet néha már a könnyem is folyik,de sokszor hoz zavarba is.Nem tudom hogy írjam le a mostani
kapcsolatunkat.Talán barátság extrákkal.De eddig nem történt semmi a puszin kívül.Amit folyton én kapok tőle.Amit szóvá is tesz mindig hogy én nem adok neki
végre egy nyamvadt puszit,amire én azt válaszolom hogy csak és ki dugom rá a nyelvem.A mai nap is ilyen volt.Suli után át jött hozzánk.Szüleim nagyon örültek
neki hogy megint egymásra találtunk.
-Asszony gyere már kezdődik.-kiabált a fürdőbe L.Joe
-te gyökér.-mondtam neki nevetve és mellé telepedtem.Ő át dobta a kezét a vállamon és átkarolt,kicsit közelebb húzott magához.Én fejem vállára döntöttem és
úgy kezdtük el nézni a filmet.Csak én hülye nem kérdeztem mit nézünk.Első 10 perc még okés volt de utána már nem láttam semmit mert hol a kezmbe temettem
az arcom,hol L.Joe vállába.
-Csak nem félsz?.-kérdezte nevetve
-Áh dehogy én nem félek.-mondtam és felkeltem mellőle hogy igyak is valamit.Éppen rá csavartam az ücsimre a kupakot,mikor mögém lépett és átkarolta derekam.
A hirtelen jött érzéstől ugrottam egyet.Ő csak kuncogott rajta egy sort én meg a kezére csaptam egy kicsit.Persze nem akartam hogy ne öleljen.Igen a hetek alatt
teljesen belé szerettem.Szembe fordított magával és rám nézett majd kezeimre amik csak ott lógtak a nagyvilágba.Megfogta kezeim és nyaka köré fonta,én csak
elmosolyodtam és szemébe néztem.
-Direkt csinálod igaz?.-kérdezte
-Mit is csinálok direkt?
-Az őrületbe kergetsz te lány.-mondta
-Én?Hát bocs.-mondtam és ott akartam hagyni mert megfogta a csuklom és vissza rántott magához.Szemebe nézett majd ajkamra tévedt tekintete,kicsit elmosolyodott
és közelíteni kezdett ajkaim felé.Vártam már hogy megcsókoljon.Pár centire lehetett tőlem de még mindig tanakodott és szemembe nézett,le hunytam pilláim és
nem kellet sok és éreztem csókjának izét.Először csak félénken majd egyre vadabban csókolt.Végig nyalta alsó ajkam bebocsájtást kérve amit szívesen meg is
adtam neki,nyelve át csusszant számba és táncra hívta enyémet.Csókunkat a levegő hiánya vetett véget.Kezeim még mindig a nyaka körül volt.Homlokát az
enyémnek döntötte.
-Mondtam hogy meg őrjítesz.-felelte és megint meg csókolt.
-Nem tehetek róla.-mondtam két csók között.
-Mond lennél a barátnőm végre?.-kérdezte tőlem kicsit félénken.Olyan édes volt de nem tudtam ugratni,nem volt hozzá szívem
-Ezer örömmel.-mondtam mire fel kapott a levegőbe és megpörgetett.
-Szeretlek.-mondta és nyomott egy kis puszit ajkaimra
-Én is szeretlek.-mondtam és én is ugyan úgy cselekedtem mint ő,csakhogy neki ennyi nem volt elég egy elmélyítette a kis puszit egy hosszú szerelmes csókra.


~Pár évvel később~
Az idők során meg volt az esküvőnk is L.Joe-val aminek kifejezetten örültem.Már van egy szerelmünk ajándéka.Egy lányunk Hyori és most vagyok várandós
egy kisfiúval is.Remélem majd olyan helyes és tökéletes lesz majd mint az apja.Vagy lehet tökéletesebb lesz.Ki tudja ez már a jövő zenéje.
-Omma appa nem hagy nyerni.-zőkkelntett ki gondolataimból a drága kislányom
-Kicsim nem én voltam.-tette fel kezeit férjem megadóan én meg csak el mosolyodtam és az ölébe ültem,majd nyomtam egy kis csókot ajkira,aztán kislányom is
kapott egy puszit.Ő is be ült apja ölébe.
-A két kincsem itt ül.És hamarosan itt lesz a harmadik is.-simogatta meg gömbölyödő pocakom mire csak rá mosolyodtam.
-hát még pár hónap.-mondtam
-Micsoda?-pislogott nagyokat Hyori
-Hogy megszülessen a kis tesód.De most gyere aludni.-mondtam és felvettem majd lefektettem.Mikor el aludt ki mentem szerelmemhez és az ölébe ültem ismét.
-Köszönöm hogy vagy nekem.-mondta és megpuszilt
-Én is hogy te meg nekem.-kuncogtam egyet és megcsókoltam.Eldöntött a kanapén és felém tornyosult,és így csókolt míg le ne szállt rólam
-Hogy fogom ki bírní ezt a pár hónapot.-mondta mire lenevettem magam és hozzá bújtam.
-Szeretlek szerelmem.-mondta férjecském
-Én is szeretlek de nagyon nagyon.
                                                                                              ~VÉGE~