Mindennek egyszer vége szakad ~Ilhoon (Btob)

-Elegem van belőled és a hülye ötleteidből!-kiabáltam mérgesen le az emeletről miközben a ruháimat pakolta a táskámba.
- Bébi ne csináld már,beszéljük meg. - jött fel hozzám Ilhoon.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Neked elment az a csöpp eszed is esküszöm. - löktem arrébb mikor meg akart ölelni. Csak úgy bűzlött a piaszagtól,a gyomrom felfordul tőle.
- Most mé mi a bajod?- kérdezte az ajtófélfának támaszkodva.
- Nem is tudom,mondjuk van egy barátnőd aki minden egye szarságodat elviseli lassan két éve. Erre te beállítasz talaj részegen egy másik lánnyal,akit le sem tudsz vakarni magadról. Mikor szóvá teszem te azt nyögöd be nekem hogy akkor mért nem folytatjuk hármasban?- kérdeztem és közben az utolsó fontosabb dogomat is betettem a táskámba.
- Tök jó ötlet nem?- kérdezte mosolyogva. Engem elfutott a méreg és egy hatalmasat kevertem le neki. Nagy hévvel haladtam ki a lakásból,újdonsült barátnőjét is félre lökve. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót,kocsikulcsom előkeresése után mindent bedobáltam a kocsimba és elhajtottam. Miközben a kocsiban ültem felhívtam legjobb barátom.
- Húgi mond gyorsan nagy játékban vagyunk és ez a pöcs még a végén lever engem. - szólt bele bátyám mire azonnal megnéztem a kijelzőmet,hogy kit is hívtam.
- Dongwoon mért van nálad Sungjae telefonja?-vonom fel a szemöldököm.
- Az most mindegy mit szeretnél?- kérdezte
- Kérdezd meg tőle,hogy nála aludhatok-e?!- mondtam és közben imádkoztam,hogy ne kérdezzen rá mi a baj,vagy mért akarok nála aludni.
- Szerintem igen,szóval gyere csak. - mondta és már ki is nyomta. Sóhajtva az anyósülésre dobtam a telefonom és tovább hajtottam. Talán fél órába telhetett mire Sungjae házához. Vettem egy mély levegőt és bőröndömmel elindultam az ajtóhoz,kopogtam párat és vártam,hogy ajtót nyissanak nekem. Nem is kellet sokat várnom Sungjae nyitott ajtót mosolyogva,de mikor meglátta a bőröndöm lefagyott a mosoly az arcáról.
- Itt alvásról volt szó,nem arról,hogy ide is cuccolsz. - próbált vicceskedni,de nem jött össze.
- Bocs,csak egy éjszaka,holnap már megoldom a lakás dolgot. - mondtam és letettem a cuccaim.
- Csak nyugodtan,tudod,hogy itt addig maradsz ameddig csak akarsz,te is tudod. - mosolygott rám és karjaiba vont.
- Héna hőőő és a híres és jóképű nagy testvérrel mi lesz?- adott hangot Dongwoon a nemtetszésének,mert nem kapott ölelést. Mosolyogva mentem bátyám ölelő karjaiba és én is szorosan öleltem meg. Miután elváltunk egymástól bátyám felvont szemöldökkel méregette a méretes bőröndöm.
- Ez is amolyan összeveszünk de holnap kibékülünk dolog? Mert ha igen nem szólok bele. - tette fel a kezeit.
- Most nem olyan. - feleltem halkan,de tudtam,hogy hallották így is tisztán.
- Akkor leülünk szépen és elmondod mi van. Utána oppa eldönti agyonveri-e vagy sem. - feszült meg izmai és bevezetett a nappaliba. Sungjae pedig behozta a nappaliba a bőröndöm.
- Tehát min vesztetek össze?- kérdezte Sungjae is,miután letelepedett mellém.
- Részegen jött haza. - mondtam.
- Ennyi?- kérdezte Dongwoon.
- Nem.
- Mért kell úgy kihúzni belőled?- kérdezett most Sungjae. Vettem egy nagy levegőt és összeszedtem az összes bátorságom.
- Felhozott magával egy lányt,ismeretlen lány a számomra. De úgy tűnt neki nem,hulla részeg volt. Eleinte azt hittem csak ő jött meg ezért lesiettem hozzá,de mikor leértem az fogadott. Hogy egy másik lányt csókol és ölel,mikor szóvá tettem megkérdezte mért nem folytatjuk hármasban tovább. - folytak le a könnyeim a mondandóm végén. Eddig bírtam,Sungjae vállára borultam,ott zokogtam a vállán. Ő pedig csak ölelt és halkan dúdolt a fülembe miközben lágyan ringatott.
- Én kiherélem ezt a nyomorékot!- mordult fel Dongwoon  és már indulni is kezdett. Könnyes szemmel kaptam a keze után.
- Nem ér annyit,hogy neked legyen bajod belőle. - mondtam síros hangon.
- A húgom vagy,nem érdekel,hogy a kiadónál mit kapok majd. - mérgelődött.
- Hyemin-nek igaza van. Utána téged vesznek elő,várjuk meg mi lesz holnap és utána eldöntjük mi lesz majd. - mondta Sungjae.
- Rendben.- egyezett bele,kifújtam a bent tartott levegőmet és rá mosolyogtam. Nyomott egy puszit a fejemre elköszönt Sungjea-tól és már ment is vissza a srácokhoz.
- Kérsz egy kis teát?- mosolygott rám barátom,aprót bólintottam jelzésképen,hogy igen. Felkelt mellőlem és kiment a konyhába,követtem és néztem ahogyan tevékenykedik. A tea mellé csinált pár pirítóst amit megkent vajjal és lekvárral,majd tányérokra tette. Amint a víz is felforrt beleöntötte két bögrébe rá a teafilterre,ami lassacskán elkezdte engedni a színét és az ízét. A tányérokat letette az asztalra majd a bögréket is,helyet foglaltam az egyik széken és letörtem egy kis darabot a pirítósomból.
- Minden rendbe jön. - fogta meg a kezem Sungjae.
- Nem ez most más mint eddig. Most megcsalt. - gyűltek könnyek a szememben.
- Emlékszel mikor azt mondtam Ilhoon nem olyan mint én. Figyelmeztettelek,hogy ne ess bele. De te nem hittél nekem,így oda kellett adnom neki a legjobb barátom szívét. És bármennyire fájt mással látnom azt akibe szerelmes voltam,de megtettem mert szem előtt tartottam a boldogságod.- mosolygott rám kedvesen. Én szólásra nyitottam a szám,de ő felmutatta a kezét jelezve még mondandója van. - Még mielőtt megkérdeznéd,nem már nem vagyok szerelmes beléd. Már nem,de sokáig az voltam,kerestem az alkalmat mikor mondhatnám el. De te belestél abba a gyökérbe. Nehéz volt,de lemondtam rólad,hogy teljes vállszélességgel melletted tudjak állni. Tehát minden gond nélkül tudtalak titeket össze hozni,de soha nem gondoltam,hogy ő ekkora marha. Tudom voltak veszekedéseitek,de azok piti dolgok voltak. De ez más,még én sem tudok rendes tanácsot adni neked,mit is kéne tenned ilyen helyzetben. - tárta szét a kezét tanácstalanul és eszegetni kezdte a már ki hült pirítósát én pedig a hallottakat próbáltam feldolgozni. Nem hiszem el,hogy ennyi évben át a barátom volt és észre sem vettem milyen érzelmei vannak. És még én nevezem magam a legjobb barátjának. Mikor ilyen alapvető dolgokat sem vettem észre,nem vagyok méltó arra hogy a barátjának nevezzem magam. Mikor ő szenvedett de én boldog voltam,nem érdemlek ilyen barátot mint ő.
- Hé eszedbe ne jusson semmi hülye ötlet. Oké?! Te vagy a legjobb barátom,mindig te voltál és te is maradsz. - guggolt le mellém és megsimogatta az arcom.
- Jó. - szipogtam.
- Mennyi könny van még benned?- nevetett fel és letörölte a könnyeim. - Gyere te bőgő masina feküdjünk le,holnap nehéz napunk lesz. - mosolygott rám. Beleegyezően bólintottam és hagytam had húzzon magával. Ruhástól feküdtem be az ágyába és nem sokkal később ő is mellém feküdt. Neki nem kellett sok és már egyenletesen is szuszogott. Néztem az arcát és közben gondolkodtam a mai napról. Soha nem is gondoltam arra,hogy Ilhoon megcsal majd. Igaz nem éreztem azt,hogy én lennék az a lány akit neki teremtettek,de ő mindig ezt mondta és én kezdtem benne bízni. Erre tessék kaptam egy nagy pofont az élettől,hogy térjek magamhoz és ne álom világba éljek. Telefonom rezgésére eszméltem fel,kivettem a zsebemből a rezgő tárgyat és megnéztem ki keres engem ilyen későn. A név láttán az ütő is megállt bennem,de erőt vettem magamon és kinyomtam aztán még ki is kapcsoltam. Nehezen de én is eltudtam aludni szorosan Sungjae mellé bújva.

Reggel nehezen akartam felkeni,de mikor ez a művelet sikerült Sungjae már nem volt mellettem. Ezt is úgy szűrtem le,hogy csukott szemmel megtapogattam magam mellett a helyet. Lassan kikeltem az ágyból és egy cetlit láttam meg a tükörre ragasztva.
 „El kellett mennem próbára,Dongwoon hyung üzeni,hogy majd menj be hozzá. És ha már bent vagy együtt is kajálhatnánk. Ja kaja a hűtőben van szolgáld ki magad. Kulcsok a helyükön.
Xoxo Sungjae”
Hangosan fújtam ki a levegőt a tüdőmből megláttam magam. Kisebb sokk ért,mikor szembesültem kócos hajammal,pandaszemeimmel a smink miatt tegnapi ruhában. Amint feldolgoztam ezt a kisebb sokkhatást előkerestem a cuccom a bőröndömből és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam,hajat mostam,fogat mostam és még a hajam is megszárítottam aminek az lett az eredménye,hogy mocskos melegem lett. Összefogtam a hajam és a konyha felé vettem az utam,csináltam magamnak gyorsan tojásrántottát két pirítóssal teával és már ehettem is. Aztán elpakoltam és elmosogattam magam után. És csak most jött a neheze,hogy mit is vegyek fel,amiben el is tudok menni Dongwoon-hoz. Bőröndöm mellett törökülésben néztem a ruháim és tanakodtam. Aztán meguntam és kivettem egy felsőt meg egy farmert,mellé egy hosszú pulcsit ami vékony de azért van valami rajtam és egy cipőt. Kicsit kisminkeltem magam,hajamat kiengedtem. Előkerestem egy kisebb táskát amibe bedobáltam pár cuccom és már mehettem is. Magam mögött jól bezártam az ajtót és meg sem álltam a kocsimig. Ott bepattantam a vezető ülésre és már mentem is a Cube parkolójáig,kerestem egy jó helyet és beparkoltam. Aztán megsem álltam a bejáratig,végre megjegyezte az új portás is,hogy ki vagyok és nem kell egy fél órát azért szenvednem. Hogy beengedjen a testvéremhez,ami addig nem ment még fel nem hívtam és le nem jött ő magam és beszélt a portással. Ma már csak fejbólintással köszön és felenged. Rutinosan mentem végig a folyósokon és a velem szembejövőknek köszöntem. Szívem hevesen dobogott mikor elmentem a Btob táncterme mellett,de most ott csönd volt így megnyugodtam és folytattam utam tesómékhoz.
- Sziasztookkk!- kiabáltam hangosan és mosolyogva,mikor beléptem a terembe. De amint körbenéztem lefagyott a mosoly az arcomról.
- Hyemin kis bogár téged is látni. - mosolygott rám Gikwang és elém sietett. Jó szorosan megölelt amit kis hezitálás után viszonoztam is.
- Ne tapizd a nőm. - jött oda Doojoon és elhúzott mellőle.
- Ezt már megbeszéltük Hyemin szerint nekem van a jobb hangom,tehát az én csajom. - húzta ki magát Yoseob én pedig csak álltam hol az egyikük mellett hol a másikuk mellett. Hyunseung és Junhyung csak röhögve figyeltek minket.
- Az én húgom tehát tipli. - mondta Dongwoon és mosolyogva megölelt. - Minden oké?- kérdezte halkan.
- Nem tudtam,hogy ők is itt lesznek. - feleltem halkan.
- Nem lesz semmi baj,ma velünk leszel. - mosolygott rám és homlokon puszilt.
- Köszi. - mondtam halkan. Ő csak legyintett és vissza ment a helyére én pedig ott maradtam Gikwang mellett.
- Emlékeszem régen,hogy öltétek egymást most meg szinte el sem lehet szedni mellőled. - nézett rám mosolyogva Gi.
- Ne is mond. - nevettem el magam én is az emlékek miatt. Régen mindig veszekedtünk,verekedtünk mint a normális testvérek. De miután Dongwoon gyakornok lett egyedül maradtam és fura volt,eleinte nem tudtam mért. Aztán kezdett hiányozni és minden nap beszéltünk azóta minden sokkal jobb lett köztünk.
- Énekelsz velünk?- nézett le rám mosolyogva.
- Tudod,hogy nem tudok énekelni. - válaszoltam.
- Soha nem hallottalak még énekelni. - mondta és átkarolta a vállam. Hátamon éreztem pár szem párat,de nem mertem megnézni kiké is az. De egyben biztos voltam az egyik Ilhoon. Gikwang még meg se várta a válaszom egy mikrofont nyomott a kezembe és fej hallgatót,leültetett a székre és benyomott egy számot.
- Ismered a Freeze számot igaz?- kérdezte mosolyogva.
- Igen.- morogtam. Vigyorogva elindította a számot és a többiek is mikrofont fogtak.
- Mutasd meg mit tudsz. - kacsintott rám Dongwoon,bólintottam és vártam hogy Yoseob énekeljen. Vele fogok énekelni,nem is kellett sokat várnom énekeltem vele. Teljesen átadtam magam és nem foglalkoztak kik is néznek. A szám végén kinyitottam a szeme és a többiekre néztem akik megvoltak döbbenve.
- Ez az én húgom.- nyomott egy nagy cuppanost a fejemre bátyám és meg szorongatot.
- Dongwoon mért te vagy idol és nem a húgod?- kérdezte röhögve Doojoon.
- Téged is leénekelt. - kacsintott rá leaderjére bátyám. Btob-s fiúk is odajöttek gratulálni meg kérdezgetni,nem tudtam már mire válaszoljak és mire nem. De Ilhoon nem jött hozzám csak a telefonját nyomkodta egész idő alatt.
- Ma bulizni megyünk. - jelentette ki Hyunseung.
- Én tuti nem. - feleltem.
- Te végképp jössz és valami sexit veszel fel. Majd oppa gondoskodik róla. - karolt át Yoseob.
- Oppa csak maradjon nyugton a farkán. - vágta rá egyből Dongwoon. Megráztam a fejem mosolyogva és kimentem a mosdoba. Mikor végeztem megmostam a kezem és kicsit az arcom is bevizeztem,persze a sminkemre vigyázva,megszárítottam a kezem és kimentem. Az ajtóban megtorpantam és csak néztem az előttem álló személyre.
- Bébi beszélnünk kell. - nézett rám Ilhoon.
- Nekünk nem kell beszélnünk semmiről. - vágtam oda neki és elindultam vissza a srácokhoz.
- Ne csináld ezt bébi. Nem emlékszem semmire sem. Mikor ma bejöttem Sungjae azzal fogadott,hogy egy kibaszott nagy fasz vagyok,de nem indokolta meg. Tiszta ideg vagyok,este hiába hívtalak nem vetted fel. Azt se tudtam hol vagy.- magyarázott és közben végig a szemembe nézett.
- Szeretnéd tudni miért is mentem el?- kérdezte kimérten.
- Persze. - vágta rá.
- Igen? Hát jó akkor most elmondom,de jól figyelj mert most mondom el utoljára.- néztem rá mérgesen.- Tegnap este mikor hazajöttél talaj részeg voltál,de ez még semmi hoztál magaddal egy másik lányt aki levegőt nem kapott annyira ledugtad a nyelved a torkán. Mikor megkérdeztem mit művelsz,te egyszerűen megkérdezted,hogy nem nyomjuk hármasban? - köptem a szavak,kezem remegett annyira dühös és csalódott voltam rá.
- Bébi..- kezdett volna bele,de félbe szakítottam.
- Soha többet ne hívj bébinek. Köztünk mindennek vége,sok mindent lenyeltem. De ez nekem is sok volt. Nem ezt érdemeltem tőled és nem így. - sírtam el magam. Kirántottam a kezem kezei közül és visszaszaladtam a srácokhoz. Mikor beléptem mindenki rám nézett és hozzám jött. Nem tudtam megszólalni,mikor Ilhoon bejött bátyám nem gondolkozott,egyenesen Ilhoon.hoz ment és behúzott neki. Én pedig még jobban sírtam.
- Ha még egyszer meglátlak a húgom közelében megöllek!-kiabált vele Dongwoon.
- Héé haver nyugodj már le,csak összevesztek kicsit. - próbált segíteni a helyzeten Minhyuk.
- Ne haverozz nekem. Ez a fasz megcsalta a húgom!- kiabált Dongwoon torkaszakadtából,nekem meg potyogtak a könnyeim.
- Ezt most muszáj volt?- kérdezte Sungjae mérgesen és mellém lépett. Kihúzott az embertömegből és bevitt egy stúdióba. Bezárta az ajtót és ellenőrizte,hogy a mikrofonok ki vannak-e kapcsolva. Mikor megbizonyosodott,hogy igen elkezdtünk beszélgetni arról mit is érzek pontosan. De sajnos nem találtam rá a megfelelő választ. Talán az elárult,csalódott,megbántott és még sorolhatnám. Most,hogy találkoztam vele és kitalálta azt a hazugságot miszerint ő nem emlékszik semmire. Nehezen hiszem el vagy nem is hiszek neki,bárki bármennyire részeg,ha van barátnője és tudja,hogy otthon várja nem csinálja ezt vele. Ha szereti. De most rá kellett jönnöm valami nagyon fontosra,Ilhoon nem szeret engem. De én még mindig szeretem őt bármennyire is a lelkembe taposott. Ő volt az első igazi barátom,vele feküdtem le először,neki adtam oda magam mindenemen együtt feltétel nélkül. Kezébe adtam a szívem amit kegyetlenül tört össze egyetlen egy tettével. De bármennyire is szeretem megbocsátani nem fogok neki,nem lennék rá képes. Mert ha valaki egyszer megcsalja a szerettét az többször is megfogja tenni. Én pedig nem élném azt túl,ez is elég volt.
- El kell mennem innen. - nyögtem ki.
- Mégis hova?- kérdezte Sungjae.
- Mindegy csak el innen. - pattantam fel a helyemről és a táskámat magammal rántva indultam el nagy lendülettel. Nem figyeltem kinek is megyek neki,csak el akartam innen menni,fullasztott a tudat miszerint egy épületben kell lennem vele. Pillanatok alatt kiértem az épületen kívülre,de még ez sem volt elég. Főleg,hogy láttam mikor utánam eredt. Bepattantam a kocsiba és padlógázzal indultam el,láttam a visszapillantóban amint mond vagy kiabál valamit. De többet már nem. Egy hatalmas teherautó jött és lesodort az útról éreztem ahogy a kocsi megfordul vele de utána már semmi.

Dongwoon powo:
Miután Sungjae elvitte a húgom még mindig meg tudtam volna ölni Ilhoont a puszta kezemmel is. De aztán lebeszéltek róla a srácok,mert ez Hyeminnek sem lenne jó. -Srácok Hyemin csak úgy elrohant. - ront be a terembe Sungjae. Még fel sem fogtam mit is mondott,de Ilhoon már rohant is ki Sungjaát arrébb lökve. Nekem sem kellett több én is utánuk mentem és mögöttem a többiek,mikor kiértem az épület elé csak annyit láttam,hogy  Hyemin nagy sebességgel elhajt. Ilhoon még kiabált valamit aztán olyan történt amit fel sem fogtam. Egy rohadt nagy teherautó lelökte az útról,Ő pedig megpördült a kocsival és az árokba borult. Ledermedtem mozdulni sem tudtam,csak néztem a felborult kocsit.

Ilhoon powo:
Dermedten álltam és csak néztem a kocsit,amit felfogtam mi is történt szóltam a srácoknak,hogy hívjanak mentőt én pedig a veszélyt félretéve rohantam a kocsihoz. Ott van benne életem szerelme,meg kell mentenem. Amint a kocsihoz értem megkerültem azt és a vezetői oldalhoz mentem,Hyemin ott feküdt eszméletlenül.
- Kicsim ébredj fel,hallod. - szólongattam és közben kihúztam a kocsiból. Még szerencse volt,hogy vissza fordult a kocsi a kerekeire. Felemeltem és felvittem az útra,ott lefektettem és az arcát ütögettem kicsit.
- Bébi ne csináld ezt velem,hallod. Nyisd ki azokat a gyönyörű szemeidet és nézz a te gyökér oppádra.  Hallod bébi kérlek. - emeltem a karjaimba,nagyon a határán voltam,hogy sírjak.
- Hívtuk a mentőket. - mondta Minhyuk.
- Oké.- suttogtam,majd a kocsira néztem és aztán a teherautóra. A férfi aki vezette lassan kiszállt én pedig kis híján szét akartam tépni.
- Eszedbe se jusson,inkább csak maradj itt vele. Elég,hogy Dongwoon és Sungjae sokkos állapotban vannak.
- Mikor jön már az a rohadt mentő?- kérdeztem és közben szerelmem sápadt arcát néztem.
- Hamarosan itt vannak haver. - válaszolt Hyunsik. És igaza is volt pillanatokon belül megjött a mentő és elvitték Hyemint Dongwoon ment vele,mert ő volt a rokona. A rendőrök letartóztatták a kamion sofőrt és minket is kihallgattak. Amint ezzel végeztünk ,mi is a kórházba mentünk. Ott elmondták,hogy életveszélyes állapotban van és az intenzíven van. Azonnal oda siettem,de Dongwoon fel úton elkapott és a falnak lökött.
- Legszívesebben itt és most megölnélek,te utolsó rohadék. Örülsz,hogy ide juttattad a húgom?Ha!- üvöltött torka szakadtából,de én csak az üveg mögötti lányt figyeltem aki gépekre volt kötve. Elléptem Dongwoon elől az ablak elé léptem. Mellette akartam lenni,azt akartam,hogy semmi baja ne legyen. Legyen egészséges az sem érdekel,ha nem bocsájt meg csak éljen,had tudjak róla. Had legyek a nyomába mint egy pincsikutya,az sem érdekel ha megvet,vagy utál. Csak legyen jól.
- Minden rendben lesz. - mondta Sungjae és adott egy zsepit.
- Ennyit a férfiasságról. - motyogtam és letöröltem a könnyeim.
- Ez bizonyítja,hogy még mindig szereted és aggódsz miatta. - mosolygott rám kedvesen Sungjae. Talán Ő tartotta a legjobban magát,ő tartotta bennünk a lelket.
- Bemehetek hozzá?- kérdeztem az orvostól.
- De csak steril ruhába és csak rövid időre. - mondta miután Sungjae elmondta ki is vagyok Én erre nem voltam képes. Amint átvedlettem már mentem is be Hyemin-hez és leültem az ágya mellé. Kezeim közé fogtam fehér kis kezét és csak néztem.
- Szerelmem nem lesz semmi baj,csak nyisd ki oppanak a szemeid. Az sem érdekel ha ordibálsz,csal térj magadhoz. Nem hagyhatsz így itt,hogy nem tudtam elmondani elégszer mennyire is szeretlek. Igen szeretlek,te vagy a mindenem,az életem tőled függ. Minden lélegzetvételem azért van mert te éltetsz engem,hallod kicsim?- simogattam meg az arcát és letöröltem a könnyeim. Nem érdekelt már semmi más,az sem érdekelt ki lát így. Egy lágy csókot leheltem a homlokára,mivel ajkaira nem tudtam  a csövek miatt. Aztán ki kellett mennem,mert lejárt az időm. Aztán az meghallottam azt a hangot amit bár ne halottam volna. Az orvosok rohantak és engem arrébb lökve próbálták újra éleszteni Hyemint,percekig próbálkoztak minden siker nélkül. Aztán 10 perccel a szíve leállása után feladták és feljegyezték a halál beálltának időpontját 22:35 perc.
- Nem,nem lehet igaz. - jött be Dongwoon és a szülei is. Én csak álltam ott lerogyva a földre és patakokba folytak a könnyeim. Már semmim sem maradt amiért érdemes lenne élnem,senki nem maradt akiért küzdenem kellene. Talán az lenne a legjobb,ha én is meghalnék és akkor vele lehetnék. Ha az égiek is úgy gondolják,de ha csak egy kis esély van rá én bármit megtennék. A lelkem is eladnám akár egyetlen egy percre is,de ez már lehetetlen.
-Itt hagyott egyedül ezen a földön,soha többé nem hallhatom a csodás hangját,a gyönyörű nevetését. - mondtam magam elé.
- Haver térj már észhez és szedd össze magad. - rángatott meg Hyunsik.
- Mégis hogy szedjem össze magam,mikor miattam halt meg?- üvöltöttem rá.
- Nem miattad történt,az a kamionsofőr részeg volt és úgy vezetett. Nem te tehetsz róla. - mondta Dongwoon halkan és leült mellém a földre.
- Nem csaltam meg. - motyogtam.
- Tudom,megkeresett a lány és mindent elmondott. - veregette meg a vállam
- De ő nem tudja. - néztem az ágyra,majd lassan felkelve oda mentem ahol a szülei voltak. Kicsit félre álltak így oda tudtam menni szerelmemhez. Már nem rondította el a gyönyörű arcát a csövek és sokkal békésebbek voltak a vonásai. Csak a fehér bőre és a hideg kezei árulkodtak a rettenetes igazságról.
- Szerelmem,mindig te voltál a szívembe,még ha ezt néha nehezen is tudtam bebizonyítani neked. Annyi mindent szerettem volna még megtenni veled az oldalamon,még pár évid idol lettel volna. Aztán kiléptem volna a bandából és egy kis csendes faluba vagy kisvárosba költöztem volna veled. Elvettelek volna feleségül és lett volna sok sok gyerekünk akik tőled örökölték volna a gyönyörű mosolyod és szemeid. Azután a mi gyerekeink is megházasodtak volna és sok unokával öregedtünk volna meg mi ketten. - simogattam hideg arcát könnyes szemekkel. - Szeretlek. - ez volt az utolsó szó amit kimondtam,lágy csókolt leheltem remegő szájjal az ajkaira és arrébb álltam.
- Fiam a lányom nem kívánhatott volna jobb társat magának nálad. Köszönöm,hogy eddig vigyáztál rá és szeretted. - mosolygott rám szomorkásan az anyja.
- Én köszönöm,hogy felneveltek egy ilyen tökéletes lányt mint ő. - viszonoztam a kedvességét. Ezután mindenki mélyen magába zárta a ki nem mondott mondatait és némán gyászoltuk Hyemin elvesztését.

A temetés rá pár nappal megtörtént és örök nyugalomra helyezték. Szép temetése volt,ha lehet ilyet mondani,mindenki ott volt aki szerette és ismerte. Yoseob hyung még énekelt is neki,ő így köszönt el tőle. Mindenki tett valami személyes és rá emlékeztető dolgot a koporsójára. Én is így cselekedtem,még a napokban vettem egy páros gyűrű szettet,egyet neki egyet magamnak. Ékszeres dobozával együtt tettem rá a koporsójára és még utoljára elmondtam,mennyire is szeretem és szeretni fogom a még meg nem halok,és majd utána is. Majd a föld alá helyezték. Oda ahol már nem érhetem el soha többé,oda ahol már nem érinthetem,ölelhetem, csókolhatom soha többé.

~A szerelem egy csodálatos dolog,amit lehet szomorú és tragikus is. Mégis Isten ajándéka,mert ha rövid időre is de megtaláljuk a társunkat akit nekünk rendeltek. Ez is egy ilyen csodálatos és mégis tragikus szerelem volt amibe Ilhoon és Hyemin csöppent.~

Írói megj.:
Na szóval,remélem még így is tetszett a kis irományom,hogy ilyen tragikus vagy szomorú lett a vége. De úgy éreztem,hogy nem lehet mindig minden happy mivel a való életben sem az. Igaz én az ilyen egy vagy több részes kis irományokban mindig arra törekszem,hogy mindig mindenki boldog legyen,de néha kell olyan is,hogy kilépünk a komfort zónánkból és megpróbálkozunk olyanokkal is amivel eddig nem nagyon.
Tehát köszön,hogy elolvastátok ha találtok helyes írási hibákat bocsánat érte :)
Nyomot hagyni ér és örülök is neki ha kapok :)