Felejthetetlen pillanatok~Luhan (+18)

-Most egy kicsit jobbra,igen úgy lesz a jó. És akkor most egy kicsit balra,ez az. És ennyi,nagyon köszönöm a mai munkád Hyemin. - halottam a fotós hangját mire merevségemből életre kelve meghajoltam és az öltözöm felé vettem az irányom.
- Ez a Hyemin olyan beképzelt,mi olyan jó benne?-halottam fél füllel. Elmosolyodtam és beléptem az öltözőmbe.
- Hülye libák. - vettem le az ékszereimet és adtam oda a stylistomnak aki meg eltette őket.
- Ne foglalkozz velük,féltékenyek csak. - mosolygott rám kedvesen,
- Tudom. - vontam vállat és levettem a felsőmet melltartóban és nadrágban álltam előtte mikor valaki nagy hévvel benyitott az öltözőmbe. Csípőre tett kézzel fordultam felé,ő meg csak lesett .
- Te vagy a következő modell?- kapcsolt unni.
- Mi? Jah igen. - köszörülte meg a torkát,de még mindig engem nézett,elmosolyodtam és felvettem a pólóm. Leültem a székbe és cipőt cseréltem,vagyis magassarkú helyett felvettem a saját magassarkúm. Felvettem a bőrkabátom és a táskám és unni elé léptem.
- Kulcsot kapok?- kérdeztem.
- Tessék itt van,de kélek ésszel. - nézett rám kedvesen,bólintottam egyet és elvettem a kulcsot.
- Az leszek nyugi. - mosolyogtam rá és a srác mellet elhaladva indultam a dolgomra. Alig vártam,hogy haza érjek és lemossam azt a kiló vakolatot a fejemről ami rajta volt,a hajam is ragadt a vaksztól és a hajlakktól. Beültem az Audimba és indulásra készen ültem a kocsiba,csak annyi volt a gond,hogy előttem állt egy kocsi. Próbálkoztam hátra vagy oldalra tolatni,de teljesen be voltam szorítva.
- Ohh hogy szakadnál meg. - csaptam idegesen a kormányra és kicsatoltam a biztonsági övem,majd táskámmal együtt kiszálltam a kocsiból. Nekidőltem a kocsinak és a táskámba kotorászva kerestem a telefonom,mikor rá jöttem,hogy az öltözőben. Mérgesen zártam le a kocsim és elindultam az öltöző felé,mikor oda értem minden kopogás nélkül nyitottam be.
- Unni kellene a telefonom,hogy egy szerencsétlent fel tudjak hívni. - néztem rá,és csak akkor vettem  észre,hogy most az a srác áll félmeztelenül aki rám nyitott. Nem nyilvánítottam neki nagy jelentőséget,dolgoztam már együtt férfi modellekkel akik ki voltak tesizve rendesen.
- Miért mi történt?-kérdezte mosolyogva és közben a srác ruháját igazgatta.
- Egy gyökér beállt elém és nem tudok semerre menni,komolyan nincs annyi esze hogy keressen egy tetves parkolót?- akadtam ki és mérgesen ledobtam a táskám az egyik székbe.
- Naaaa,Hemyin ésszel. Ez egy rohadt drága táska!- szidott le unni.
- Az ára csak egy dolog. - vontam vállat és tárcsáztam is a számot. Kerek szemekkel néztem a srácra aki elővette a telefonját,majd miután felvette és beleszólt letettem és elé léptem.
- A te kocsid az a fekete Bmw?-kérdeztem
- A tied meg a fekete Audi?- kérdezte vissza.
- Ja,mi lenne ha most kijönnél velem és elállnál az utamból?- kérdeztem és próbáltam kedves lenni.
- Ha szépen kérsz. - húzta az agyam.
- Oké,ha most nem húzod ki a segged és állsz el az utamból én esküszöm,hogy kirángatlak,de azt nem köszönöd meg.- léptem közel hozzá és végig a szemébe néztem. Elnevette magát és felvette a kocsi kulcsát,majd engem előre engedve elindultunk a parkolóig. Ott beült a kocsijába és elállt az utamból,már be akartam ülni kikor mellém lépett.
- Mond csak,te mindig ilyen heves vagy?- kérdezte.
- Csak amikor nem tudnak a nagyfiúk parkolni a cuki kis kocsijukkal. - kacsintottam rá,elmosolyodott és nekitámaszkodott a kocsimnak engem ezzel beszorítva.
- Ennek a nagyfiúnak tetszik a stílusod. - kacsintott rám,féloldalasan elmosolyodtam és átkaroltam a nyakát.
-Kár hogy te nekem nem. - lomboztam le a kedvét mire teljesen a kocsinak nyomott és közben hozzám simult.
- Én nem hiszem. - hajolt közel hozzám,lehelettét éreztem a nyakamon. Nem sokkal később már csókolgatni is kezdte puha bőröm,én meg hátába kapaszkodtam. Elvette a kezeit a kocsimtól és derekamon,majd a fenekemen amit markolászta és közben ajkaimat kereste. Mikor megtalálta mohon csókolt,én pedig nyakát karoltam át,belemosolygott a csókba és még közelebb húzott magához. Egyre vadabbul téptük egymás ajakit mikor megcsörrent valamelyikünk telefonja,elváltunk egymástól és én a kezembe vettem a táskám. Nem az én telefonom csörgött hanem a srácé. Most jut eszembe még a nevét sem tudom és mégis hagytam,hogy így letámadjon. Gondoltam egyet és még ő telefonált gyorsan beszálltam a kocsimba és elindultam,elhaladva mellette intettem neki mosolyogva és meg sem álltam hazáig. Mikor haza értem az volt az első hogy elmentem a fürdőbe és lefürödtem,mikor elhaladtam a tükör mellett észrevettem,hogy a nyakamon van egy kisebb folt. Mérgesen mentem közelebb a tükörhöz és vizsgáltam meg jobban,nem volt nagy de mégis látható.
- Most mi a francot csináljak ezzel?- kérdeztem magamtól mérgesen. Mikor nem jutottam dűlőre vállat vonva bementem a szobámba és felöltöztem,majd elindultam a konyhába és készítettem magamnak valami harapnivalót. Mikor azzal is készen lettem tálcára pakoltam a kajámat és bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-m. Nem is tudom meddig lehettem fent mikor arra eszméltem,hogy le kell feküdnöm mert holnap elég hosszú napom lesz. Gyorsan elpakoltam magam után,megnéztem az ajtót,hogy be van-e zárva és már mentem is a szobámba. Gyorsan az ágyba bújtam és már aludtam is. Reggel üdén és frissen keltem fel,na jó nyúzott és fáradt voltam de a lényeg,hogy felkeltem. Elmentem fürdeni majd fogat mostam,gyorsan bekaptam pár falatot. Aztán a szobámba mentem és felöltöztem felvettem egy mini szoknyát,ami kiemelten kerek és formás fenekem és egy hozzá illő felsőt. Kerestem egy táskát és belepakoltam pár fontosabb dolgot,kerestem egy magassarkút és már mentem is ki a lakásomból. Bezártam az ajtót és mentem a kocsimhoz,beültem és már mentem is a munkahelyemhez. Mikor oda értem a helyemre parkoltam,gyorsan felvettem a napszemüvegem és már mentem is be a épületbe. Elhaladva a fotós mellet meghajoltam és köszöntem,de meg sem álltam az öltöző szobáig. Mikor beléptem unni már ott várt.
- Szia Hyemin. - köszönt kedvesen unni.
- Szia Sora unni. - mosolyogtam rá és leültem a székbe,de csak akkor vettem észre hogy nem egyedül van.
- Jó éjszakád volt?- kérdezte unni mosolyogva.
- Nem. Miért?- kérdeztem rá sandítva,
- Emiatt. - mutatott a nyakamra.
- Ja hogy ez. Ez semmiség,tüntesd el ha lehet. - mondtam teljesen nyugodtan. A mögöttem ülő srác pedig engem nézett.
- Rendben. Ugye azt tudod,hogy ma fehérneműs és fürdőruhás képeket készítenek majd rólad?- kérdezte miközben engem sminket.
- Most már igen. Oh igaz is páros képek lesznek?-kérdeztem lehunyt szemmel.
- Igen. - mondta mire kinyitottam a szemem.
- És ki lesz az?- kérdeztem.
- Luhan. - válaszolta unni.
- Az ki?- kérdeztem mikor már a hajammal volt elfoglalva.
- Én. - szólalt meg a mögöttem ülő srác. Rá sandítottam és bólintottam. Aztán vissza fordultam és unni folytatta a hajam készítését Mikor készen lettem beküldött az öltözőbe,hogy vegyem fel a fűzőt és a hozzá illő bugyit és harisnyatartót harisnyával. Miután a fűzőt nem tudtam rendesen felvenni kimentem,hogy unni igazítsa meg,de most Luhan-al volt elfoglalva.
- Segíthetek?- kérdezte unni.
- Az jó lenne meg kéne kötni a fűzőm,de nyugodtan fejezd be a munkád,addig leülök. - mondtam és közben láttam,hogy Luhan engem néz. Magamban elmosolyodtam de ezt kifelé nem mutattam,elővettem a telefonom és azt nyomkodtam még unni készen nem lett. Mikor megvolt Luhan hajával és sminkjével is hozzám lépett és megkötötte a fűzőm.
- Ha az a lényeg hogy, ne kapjak benne levegőt akkor nagyon jó. - mondtam fájdalmasan.
- Igen ennek ez a lényege,de még így is gyönyörű vagy. - mosolygott rám. Vissza mosolyogtam és felvettem a magassarkúm és kifelé vettem az irányom.
- Jó feneked van. - simogatta meg az említett testrészemet Luhan. Bele remegtem az érintésébe.
- Még egy ilyen és véged. - mordultam rá,elmosolyodott. Mérgesen álltam a helyemre és kezdődhetett is a munka,Luhan végig a közelemben volt. Ez mondjuk a munka része volt,de akkor is. Elég pikáns képek lettek ha mondhatom így. Luhannak el kellet feküdnie egy ágyon és nekem rá kellet ülnöm a csípőjére,ő pedig a derekamat és a fenekemet fogta. És még néhány ilyen fajta kép,minden érintésénél kirázott a hideg,leheletét hol nyakamon hol a hátamon vagy a lábaimon éreztem. Mikor a fürdőruhás képek voltak Luhan félmeztelen volt én meg egy kétrészes fürdőruhát vettem fel,mikor ezekkel a képekkel is készen lettünk,mármint az első felével elküldtek minket hogy kicsit pihenhessünk is utána. Mikor végeztünk az ebéddel Luhannal vissza vonultunk a szobánkba,ami közös volt. Mondanom sem kellet ezen kicsit kiakadtam,de nem tudtam mit tenni ez van. A szobánkba érve Luhen a falnak nyomott.
- Nem bírom sokáig.- lihegte a nyakamba és belemarkolt a fenekembe. Felsóhajtottam és a nyakát átkarolva fordítottam a helyzetünkön. Én nyomtam a falnak.
- Pedig jobb lesz.- suttogtam a fülébe és ellöktem magam tőle.
- Kikészítesz. - kapott utánam és megcsókolt,beleremegtem a csókjába és már nem tudtam vissza fogni magam. Viszonoztam a csókját és átkarolta a nyakát,belemorgott a csókba és átdugta nyelvét a számba. Nyelvemmel táncolt hol az  hol az ő szájában és közben hátamat és fenekemet simogatta. Lerúgtam magamról a magassarkúm és Luhen a derekára vett és elindult az ágy felé. Letett és a lábaim közé helyezkedett és nyakamat kezdte csókolgatni,sóhajtozva simogattam a hátát vagy a hajába túrtam. Elkezdte levenni a pólóm és melltartómon keresztül kezdte simogatni mellem. Majd azt is levettem rólam,egyik kezével mellem masszírozta még másikat a szájával kényeztette. Nyögve nyúltam a pólójáért és húztam feljebb,kapcsolt és felegyenesedett majd levette saját felsőjét és nadrágját is egyben. A szoba annak a sarkába dobta ahol az én ruháim is voltak,mert nem sokkal levette a szoknyám is.
- Szexi. - mosolygott és megcsókolt,átkaroltam a nyakát és lábammal a derekát is így alfelünk összeért,belemorgott a csókba és hozzám nyomta merevedő tagját is.
- Csak nem felizgultál?- kérdeztem és levetettem a kezem lüktető tagjához.
- Te is rendesen beindultál kedvesen. - hatolt belém egy ujjával és mozgatni kezdte az ujját. Felnyögtem a hirtelen jött érzéstől és a hajába túrtam,elmosolyodott és lerángatta rólam a bugyim és lejeb csúszott az ágyon. Csókolgatni kezdte szemérem dombom és pedig a lepedőt markolásztam és nagyokat sóhajtottam vagy nyögtem. Már két ujjával tevékenykedett bennem és közben nyelvével is segített magán. Éreztem hogy lassan eljutok a csúcsra mire egy nagy cuppanással elvált tőlem és az ujjait is kihúzta hüvelyemből. Mérgesen néztem rá,mosolyogva felém egyenesedett és miközben lenyalta az ujjait majd megcsókolt. Tudtam,hogy most rajtam a sor ezért fordítottam az álláson és most én voltam felül. Lassan végigcsókoltam a testét egyenese le és közben kezeimmel is simogattam felsőtestét. Leértem boxeréhet és azon keresztül csókolgattam luktető tagját,majd kínzó lassúsággal húztam le róla,mikor ez is megvolt elhajítottam valamerre. Kezeim közé vettem és lassan húzogatni kezdtem rajta a bőrt és végigcsókoltam egész hosszát. Eddig is nyögött de ezek után már nem fogta vissza,hajamba túrt és úgy nyomott kicsit lentebb. Elmosolyodtam és egész hosszát a számba vettem,nyelvemmel makkja körül keringtem,kezemmel is besegítettem. Halottam ahogy mélyen veszi a levegőt és nagyokat sóhajt,majd egyre szaporán kezdte venni a levegőt mikor begyorsítottam a fejemmel és a kezemmel egyaránt. Éreztem,hogy hamarosan elmegy amit nem hagyhattam ezért elváltam tőle. Felé hajoltam és a nyakát kezdtem el csókolgatni még ő körözött párat bejáratomnál majd belém hatolt,hangosan fel nyögtem Luhanra dőltem,hogy szokjam méreteit. Mikor mindezt megszoktam felegyenesedtem és lassan mozogni kezdtem fölötte,még ő melleimet vagy fenekemet markolászta. Nagyokat nyögtem vele együtt,de mikor elfáradtan rá borultam,Luhan váltóztatott az álláson és én kerültem alulra, így ő diktálta a tempót ami gyorsabb volt mint az enyém. Nyakamhoz hajtotta a fejét és közben nyakam csókolta,vagy nagyokat nyögött velem együtt. Lábammal átfontam derekát így még mélyebbre tudott hatolni bennem,hatalmasat nyögtem mikor elérte a leggyengébb pontomat,erre Luhan is felfigyelt és ezek után már csak oda lökött nagyokat. Egyre gyorsabban és gyorsabban lökött Luhan ugyan oda,kezdtem érezni,hogy lassan elérek a csúcsra. Nem is kellet már sok és egy hatalmasat nyögve mentem el Luhan nevével a számon. Neki sem kellett sok és ő is elment az én nevemet nyögve a nyakamba. Elterült rajtam és fáradtan szuszogott,én a hátát simogattam és próbáltam lenyugtatni a lélegzetem. Párt perc után Luhan leszállt rólam és mellém dőlt.
- Ez jó volt. - mondta és rám mosolygott.
- Nem voltál rossz. - húztam az agyát komoly arccal,mire felém kapta a fejét és feltámaszkodott.
- Nem voltam rossz?- kérdezte komolyan és döbbent arccal.
- Ja,jól hallottad. - nevettem el magam,mert már nem bírtam. Mikor felfogta mi is történt felnevetett,majd betámadta az ajkaim.
- Ezt orvosolni kell nem gondolod?- kérdezte és már az ölébe is rántott így megéreztem éledező férfiasságát is.
- Úgy gondolod?- kérdeztem kéjesen a fülébe,ő csak felmordult és már belém is hatolt.
- Úgy gondolom. - kezdett el mozogni,felvettem az ütemet és én is mozgatni kezdtem a csípőm.
- Gyerünk cicám,megy ez neked jobban is. - lihegte nyakamba,nem sokáig volt ez a póz,feltérdeltem az ágyra és úgy folytattuk tovább a kis akciónkat. Luhan a hátamra hajolt és közben nyakamat és a vállamat csókolgatta egyik kezével meg melle masszírozta. De nem sokáig maradtunk így sem,mert nekem nem volt kényelmes és miután már egyszer elmentem nem nagyon tudtam támaszkodni mert nem volt hozzá erőm. Újra felvettük az eredeti felállást,hogy én vagyok Luhan alatt ő pedig fölöttem tevékenykedik.
- Nehhm sokára. - mélyesztettem körmeimet a hátába.
- Ne ennyire vadul cicám. - tapadt az ajkaimra és csókolt meg vadul. Körbe fontam a derekát lábaimmal és így vitt egyenesen a csúcsig. A második orgazmusom sokkal intenzívebb volt mint az első és itt Luhan velem együtt élvezett el. Én a hátába vájtam a körmeim még ő a kulcscsontomat szívta meg erősebben,de vigyázott,hogy ne látszódjon annyira. Fáradtan rogyott rám,én pedig nyakát csókolgattam és hátát simogattam.
- Ez most kielégítő volt?- támaszkodott fel és a szemembe nézett.
- Mondhatjuk. - mosolyogtam fel rá.
- Egy ideig ez is jó. - csókolt meg ismét majd a karjaiba vett és elindult velem a fürdőbe. Nem nagyon volt erő a lábaimban még a kér orgazmus miatt,ezért Luhan szorosan fogott magához,ami azt eredményezte,hogy újra beindult és egy újabb kis akció lett belőle a zuhanyzó kabinban. Majd utána tényleg lefürödtünk,és felöltöztünk. Luhan felajánlotta,hogy vissza mehetünk a kocsijával,és akkor nem kell sétálnunk. Mikor vissza értünk kiszálltam a kocsiból és megigazítottam a szoknyám,ami felcsúszott. Luhan a kocsijának nyomott és megcsókolt, mosolyogva fontam kezeim a nyaka köré és csókoltam vissza. Mikor elváltunk egymástól megfogta a kezem és így mentünk vissza,gyorsan átöltöztem és megvártam kint Luhant.
- Remek képek készültek rólatok srácok. Érezni köztetek a szexuális vágyat. - mondta a fotós. Mi csak össze néztünk és elmosolyodtunk, közben Luhan a fenekemre tette a kezét és közelebb húzott magához. Fenekemet simogatta és markolászta én pedig próbáltam nem tudomás venni róla,kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor már nem bírtam tovább kicsit oldalba könyököltem.
- Viselkedj. - szóltam rá.
- De ha nem meg?- kérdezte kaján vigyorral a képén.
- Akkor próbálkozz meg vele. - mondtam és próbáltam komolynak tűnni.
- Gyere velem. - mondta és már el is húzott. A fotósnak mondott valami olyasmit,hogy meg kell velem beszélnie valamit és már húzott is az öltözőbe. Kiküldte onnan az embereket. Mihelyst csak ketten voltunk már neki is nyomott a falnak és ajkaimra tapadt. Fenekemet markolászta két kézzel én pedig hajába túrva élveztem csókjait. Alfelemhez nyomta alfelét,így megéreztem éledező tagját. Belemosolyogtam csókjába és a szemébe néztem.
- Kívánlak. - suttogta két csók között.
- Én is. - valltam be,féloldalasan elmosolyodott és nem foglalkozott semmivel. Bezárta az ajtót és a kanapé felé húzott. Ott leült és az ölébe vont,kicsit előrébb csúsztam a csípőmmel mire fel sóhajtott.
- Az őrületbe kergetsz. - mondta és a nyakam csókolgatta és az oldalam,fenekem simogatta.
- Nem tehetek róla. - sóhajtoztam fölötte. Már nagyon fel voltam izgulva Luhannal együtt.
- Ne szórakozzunk ez előjátékokkal. - mondta és félre húzva falatnyi kis fürdőruhám egyenesen belém vezette merev tagját. Hatalmasat nyögtem és a nyakába temettem az arcom.
- Mindjárt jobb lesz. - csókolt meg és lassan mozogni kezdett. Mikor már kellően tág voltam a pillanatnyi fájdalmat felváltotta a gyönyör,én is elkezdtem csípőm ellentétesen mozgatni Luhan csípőjének mozgásával. Nagyobb nyögéseimet hosszabb csókokkal nyomta el,hogy ne hallják meg mit is művelünk éppen az öltözőben. Nem sokáig voltunk ebben a pózban mert elfáradtam és Luhan sem tudta kiélni perverz vágyait,elrángatott az egyik asztalhoz és mondta,hogy támaszkodjak neki házzal. Mikor mindezt megtettem belém vezette tagját és úgy mozgott bennem,bár ez nekem kissé kényelmetlen és fájdalmas is volt.
- Luhan ez nem jóhh.- nyögtem egy kisebbet mire azonnal kihúzta belőlem tagját és karjaiba vett,falnak nyomta a hátam és úgy vezette belém újra lüktető tagját. Most már sokkal jobb volt és jobban is élveztem. Miközben kapaszkodtam belé,hogy le ne essek hol a nyakát csókolgattam és szívogattam rajta a puha bőrét hol pedig szájára tapadtam. Nem sok kellett és mindketten egyszerre élveztük el. Luhan elvánszorgott a kanapéig és velem együtt ült le,mellkasára dőlve pihegtem még ő a hátam simogatta és fejem csókolgatta.
- Ez jó volt. - ismertem be.
- Nem is kicsit. - tolt el kicsit magától és felemelve engem kihúzta magát belőlem. Megigazítottam a bugyimat és felvettem a fürdőruhám a földről,nyakamnál meg tudtam kötni,de hátul nem. Luhan lábai közé ültem.
- Megkötöd?- kérdeztem és hátra sandítottam.
- Nélküle jobban nézel ki. - mondta,de azért bekötötte.
- Köszi. - álltam felé és beültem a sminkes szépbe,mikor tükörbe néztem akkor vettem csak észre,hogy a vörös rúzsom eszeveszett módon el lett kenve,a szemfestékem lefolyt az alapozóval együtt. Felsóhajtottam és elkezdtem lemosni a sminkem,már ami megmaradt belőle. Aztán mikor lemostam kezdhettem az egészet előröl,mikor készen lettem megigazítottam a hajamat is.
- Nem semmi,mintha nem is történt volna semmi. - nézett rám Luhan.
- De ez rólad nem mondható el. - mosolyogtam rá és elkezdtem lemosni a sminkjét,leült a székbe és az ölébe húzott.
- Így soha nem leszünk kész,és már így is vissza kéne mennünk. - mondtam neki komolyan,de nem nagyon zavartatta magát,engem nézett és hátam simogatta. Nagy nehezen igaz de sikerült megcsinálnom a haját és a sminkjét is. Miután megigazítottuk magunkon mindent kiléptünk az öltözőből egy ablak nyitás után természetesen. Vissza mentünk és folytattuk a munkánkat. Miután végeztük már jól besötétedett és unni segített eltenni a ruhákat és ilyesmiket.
- Most akkor vissza mész Amerikába?- kérdezte unnim.
- Persze,csak miattad jöttem ide mert megkértél. - pakoltam a cuccaimat.
- Vissza mész Amerikába?- kérdezte Luhan.
- Igen,én ott élek és dolgozok. Csak unni kérésére jöttem ide. - mondtam a szemébe nézve.
- Ez most komoly?- kérdezte.
- Unni megtennéd,hogy magunkra hagysz egy kicsit minket?- fordultam az említett személy felé aki csak egy aprót bólintott és már kint is volt.
- Na akkor, unni felkeresett két hete,hogy lenne egy új kollekciója amit szeretne,ha én mutatnék be képek alapján. Elvállaltam és ide jöttem,de én kint élek Amerikában már évek óta.- mondtam.
- És ezt mégis miért nem mondtad?- akadt ki Luhan és felemelte a hangját.
- Nem kérdezted,és nem is jött szóba köztünk semmi más csak az hogy te is és én is kívánjuk a másikat. Másról szó sem volt köztünk. - mondtam végig a szemébe nézve.
- Akkor te egy olyan lány vagy aki bárkivel lefekszik mint egy kurva?- köpte a szavakat Luhan,közelebb léptem hozzá és átkaroltam a nyakát. Kisebb nagyobb sikerrel,mert folyton el akart lökni.
-  Nem én olyan lány vagyok aki csak veled feküdt le még így,senki mással. De sajnos el kell válnunk egymástól drága Luhanem. - leheltem egy apró csókot ajkaira,amit pár pillanat elteltével viszonzott is. Derekamra tette kezeit és szorosan magához húzott,ez volt a mi búcsú csókunk. Ezt tudta ő is és én is,legördült egy kosza könnycsepp,amit mosolyogva törölt le.
- Nem is vagy te olyan beképzelt. - nézett rám kedvesen.
- Nem is vagy te olyan randa.- kacsintottam rá.
- Ha Amerikában járok felkereslek. - nézett komolyan rá.
- Én pedig várni foglak. - hajoltam közel hozzá és egy utolsó csókot váltottunk,majd a dolgaimat fogva kimentem az öltözőből. Elköszöntem unnitól is és már mentem is a hotelbe,összepakoltam a cuccaimat,ugyanis holnap megy a  gépem. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem,ettem pár falatot és már le is feküdtem aludni.
Reggel a telefonom csörgésére keltem,ami azt jelentette,hogy kelnem kell mert különben le késem a gépem. Gyorsan előkerestem valami kényelmes mégis csinos ruhát,elmentem a fürdőbe és elrendeztem az ottani dolgaim. Össze pakoltam a még kint maradt dolgaim és lementem a recepcióra,kijelentkeztem és kifizettem a szobám. Majd taxit fogva a reptérre mentem,ott becsekkoltam és már fel is szállhattam a gépre,a helyemet elfoglalva Luhan és a mosolya jutott az eszembe. Elöntött a melegség és a szomorúság,feltettem a fej hallgatom és kerestem valami számot.
Csak akkor ébredtem fel mikor landolt a gép Amerikában,leszálltam és a csomagomat kerestem,mikor valaki segített és kiemelte mind két bőröndöm.
- Hyemin isten hozott itthon. - mosolygott rám kedvesen menedzserem.
- Jó újra itthon. - mosolyogtam vissza és hagytam,hogy vigye a cuccaim,én már kicipekedtem magam.
- Történt valami Koreában?- kérdezte hátra nézve a kocsiban.
- Ez is meg az is. - mosolyogtam rá.
- Mindjárt gondoltam. - parkolt le a házam előtt és kisegített a kocsiból,nagyot sóhajtva néztem a nagy házamra ahol egyedül éltem de közben boldog is voltam mert itt azt csinálhattam amit akartam. Felmentem a szobámba és eldőltem az ágyamon.
- Isten veled Luhan,remélem boldog leszel. - mondtam a magamban és közben a plafonra néztem.

Az évek teltek és én egyre híresebb modell lettem,épp egy fotózáson voltam mikor pihenőt kaptam. Majd leszakadt a lábam és alig vártam,hogy leülhessek,az öltőzömbe siettem. Mikor beértem lerúgtam magamról a magassarkúm,fáradtan dőltem az ajtónak és a hajamba túrtam.
- Eszeveszetten szexi vagy. - mondta valaki,mire riadtan néztem fel,majd a szemem is elkerekedett és futva a nyakába ugrottam.
- Luhan. - szorítottam magamhoz úgy ahogyan ő is engem.
- Mondtam ha itt leszek felkereslek. -tolt el magától és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókját,nyelve a számba tört utat és táncra hívta ízlelő szervemet. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól.
- Még gyönyörűbb lettél ezalatt a két év alatt. - mosolygott le rám.
- Te pedig helyesebb. - viszonoztam kedvességét.
- És mit gondolsz ha itt maradok kapok szobát esetleg a házadban?- kérdezte,először szikrát sem kaptam csak néztem az a csodálatosan szép mosolyát.
- Esetleg ha itt maradsz kaphatsz. - mondtam és átkaroltam a nyakát.
- És fiókot is a ruháimnak?Polcot a dolgaimnak?- kérdezte én meg még jobban mosolyogtam.
- Esetleg ha lesz hely. - mondtam.
- Akkor oké. - csókolt meg és fenekemre csúsztatta a kezét. - Ez a részed még mindig tökéletes. - mondta két csók között.
- Csak ez a részem?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Mosolyogva kezei közé fogta az arcom.
- Nem,mindened tökéletes. - ölelt meg szorosan,fejem vállába fúrtam és beszívtam kellemes férfias illatát.

Lélektárs~Vixx Leo(part2)

Napok teltek el azóta miután Leo elvitt arra a tisztásra ahol először álmodtam vele. A kapcsolatunk sokkal jobb lett mint előtte,már egy pár vagyunk hivatalosan is. Megtudtam,hogy Ravi lélektársát megölték,de ő maga különleges,mivel hogy neki lehet más lélektársa is. Kevés az ilyen mint Ravi,de megesik. Próbáltam Ravival beszélni,de soha sem sikerült,Leo mindig ott volt a közelembe és rám vigyázott. De ha nem láttam akkor a fejemben volt ott,és úgy vigyázott rám. A képességeim is csiszolódtak,mert Leo szülei segítettek benne,mint megtudtam az apját Jihun-nak hívják,és hogy a látszat ellenére nagyon kedves és segítőkész ember.  Anyáéknak egy szót sem szóltam erről a dologról,mert lehet el sem hinnék vagy orvoshoz vinnének,mondván a lányuk megörült. Mindezt az ágyamban gondoltam végig szombat reggel,és közben a plafont néztem. Kopogást halottam az ajtómon,de a választ nem tudtam megadni mert már be is nyitott az a valaki aki kopogott.
- Oppa. - ugrottam fel örömömben és a régen látott testvérem nyakába ugrottam.
- Megjöttem. - ölelt meg ő is.
- Gyerekek mért nem jöttök le enni?- kérdezte anya mosolyogva.
- Fél pillanat és megyünk,csak kifaggatom a húgom. - mondta anyának és belökött a szobába,majd becsukta  maga után az ajtót.
- Na ki az a gyerek aki nálam jobb?- csapott bele a lényegbe.
- Tessék?- kérdeztem.
- Ne tessékez itt nekem,nem vagyok itt és már is össze állsz valami kölyökkel? Jobb mint én?-kérdezte én meg elnevettem magam.
- Mért baj az ha van barátom?- kérdeztem mosolyogva.
- Mert neked nem lehet,te az én kishúgom vagy. Addig nem lehet barátod még én nem engedtem meg. - fonta össze a karját.
- Pedig most ez van. - vontam vállat,mérgesen nézett rám és feltépte az ajtót.
- Apa te ezt engeded?Engeded hogy Vicknek legyen barátja?- szaladt le a lépcsőn egyenesen a nappaliba,mosolyogva mentem utána.
- Mért jó gyerek. - vont vállat apa.
- Én ezt akkor sem engedem. - mondta mérgesen.
- Mett gyere enni és hagyd a húgod!- parancsolt rá anya,tesóm persze még mindig engem méregetett.
- Oppa te vagy a legjobb. - ugrottam a hátára.
- Tudom. - mondta mosolyogva,nyomtam egy puszit az arcára és közben letett a konyhában. Reggeli közben apa faggatta hogy milyen az ottani élet meg ilyenek,reggeli után segítettem anyának elmosogatni,közben csörgött a telefonom. Elmosolyodtam a néz láttán és felvettem.
- Szia. - köszöntem bele mosolyogva.
- Ráérsz ma?- kérdezte kedvesen.
- Öööö nem tudom. - mondta és közben anyára néztem,mosolyogva bólintott.- Igen rá érek. - mondtam mosolyogva.
- Akkor tíz pert és ott vagyok érted. - mondta azonnal.
- Oké. - nyomtam ki a telefonom és felszaladtam az emeletre. Elővettem egy farmer rövidnadrágot és és felsőt,gyorsan magamra kaptam és összekötöttem a hajam. Kisminkeltem magam egy kicsit és felvettem egy cipőt is. Mire készen lettem halottam hogy valaki csönget,elindultam lefelé,de nem voltam elég gyors. Tesóm nyitott ajtót.
- Te ki vagy?- kérdezte nem igen kedvesen,még jó hogy anya is kiment.
- Ohh Taekwoon gyere csak be,Vick is mindjárt készen lesz. - mondta és közben fejbe verte a bátyám. Leléptem a lépcsőről és barátom mellé álltam.
- Bocs,csak a tesóm kicsit félt. - mondtam gondolatban,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Na haver mik a szándékaid a húgommal?- kérdezte Mett és közben katonásan ült.
- Elviszem ma randizni. - mondta minden félelem nélkül.
- És én ezt megengedtem?- tette fel a következő kérdést.
- Nem kérdeztem. - vont vállat és láttam hogy felvillan tesóm szeme.
- Akkor most megkérdezheted. - morgott,és én úgy éreztem ideje közbe lépnem.
- Oppa befejeznéd?- kérdeztem mérgesen.
- De hát te vagy a húgom,tudnom kell kivel vagy. - nézett barátomra,aki meg se rendült.
- Tudod mit,ha ezt tovább csinálod nem leszek a húgod,nem foglak többet oppanak hívni sem. - mondtam és közben elindultam az ajtó felé,Leot magam mögött húzva.
- Anya hallottad ezt,a húgi nem szeret már. - motyogta,mosolyogva vettem fel a farmer kabátom.
- Megérdemelted,mért csinálod mindig ezt?!- mondta anya és közben ránk mosolygott. Vissza mosolyogva léptünk ki az ajtón,batárom egyenesen a kocsihoz vitt és beültetett,utánam ő is beült. Közel hajolt hozzám és adott egy gyors csókot.
- Ne haragudj a tesóm miatt. - szabadkoztam.
- Semmi baj,csak félt. Amúgy is te is láttad az én családom,mi sem vagyunk az az átlagos család. Legalább megnyugodtam,hogy ti sem vagyok a toppon. - nevetett fel én meg megütöttem a karját.
- Azért normálisabbak vagyunk. - néztem rá mosolyogva.
- Jah leszámítva a húgkomplexusban szenvedő bátyád. - vágott vissza azonnal.
- Kinek az öccse dobálózik almával?- kérdeztem vissza.
- Te nyertél. - ismerte be.
- Yeee- örültem a fejemnek. Egy parknál álltunk meg,kiszálltunk és Leo közben a csomagtartóhoz ment. Elővett egy pokrócot és egy kosarat is,mosolyogva figyeltem mit csinál.
- Piknikezünk?- kérdeztem mosolyogva.
-Igen válaszolt és a kezem után nyúlt,elvettem tőle a pokrócot és a másik kezembe fogtam. Elindultunk egy nekünk tetsző helyre,a fa alatt kiterítette,leültünk rá és csak néztük a tájat.
- Nem eszel?- kérdezte és közben az orrom alá tolt egy szendvicset.
- Te csináltad? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - válaszolta halkan,közelebb másztam hozzá és adtam neki egy puszit.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Neked bármit. - simogatta meg az arcom. Mondani akartam valamit,de rossz érzés fogott el.
- Hé minden oké?- kérdezte Leo ijedten.
- Rossz érzésen van. - válaszoltam. - Nem tudom mi ez,de mintha valami rossz történne hamarosan. - rázott ki a hideg.
- Álmodtál valamit mostanában?- tért a lényegre.
- Nem,semmit. - ráztam meg a fejem.
- Pakoljunk össze,és menjünk hozzánk. Ott meg tudjuk kérdezni apáékat. - kezdett el pakolni.
- Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Hé semmi baj,te erről nem tehetsz. Ilyenek vannak és lesznek is,erről te nem tehetsz. - emelte fel a fejem államnál fogva és megcsókolt. Szorosan hozzá bújtam és hagytam had öleljen, aztán gyorsan össze pakoltunk és már mentünk is Leo-ék házához. Furcsa érzés fogott el,félve néztem Leora és szorítottam meg a kezét. Ő sem festett túl jól,nem csillogtak úgy a szemei mint. Félve léptem be Leo után a házba,de hál isten nem volt semmi baj. Láttam hogy barátom is megnyugszik és nyugodtan felsóhajt.
- Hát ti meg mit kerestek itt? Nem randizni mentetek?- kérdezte meglepetten Hongbin.
- De oda mentünk,de Vicknek rossz érzése támadt. - karolta át a vállam barátom.
- És még mindig?- nézett rám.
- Már nem.- erőltettem magamra egy mosolygott.
- Tudod rémesen hazudsz. - veregette meg a szabad vállam Hongbin.
- Tessék?
- Mondom szarul hazudsz,nyugodtan megmondhatod,hogy valami fog történni csak te nem látod még. - vont vállat és ott hagyott.
- Ez igaz?- kérdezte Leo,de válaszolni már nem tudtam. Minden el sötétedet előttem,nem tudom meddig voltam eszméletlen,de mikor felkeltem Leo volt az első akit megláttam. Lassan felültem egy kis segítséggel,körbe néztem.
- A szobámba hoztalak. - szólalt meg halkan.
- Ohh értem. - bólintottam.
- Hé,minden oké?- kérdezte,nemlegesen megráztam a fejem.
- Valami itt nincs rendjén,rosszul érzem magam és nem tudom miért,folyton csak egy fiút látok aki halottam esik össze mellettem. Mikor megnézném az arcát végre mindig akkor kelek fel. - mérgelődtem.
- Nem lesz semmi baj,kitaláljuk majd hogyan hozhatjuk elő a látomásaid - ölelt meg gyengéden,nyakába fúrtam a fejem és beszívtam férfias illatát.
- Tényleg sajnálom a mait. - váltam el tőle egy kis idő elteltével.
- Semmi baj,anya azt mondta itthon hagynak minket hogy randizni tudjunk még így is. - nevetett rám.
- Tessék?- kérdeztem kerek szemekkel.
- Azt mondtam,hogy csak mi ketten vagyunk itthon. - jött közelebb hozzám. - az egész ház a miénk. - kacsintott rám.
- Mit akarsz?- kérdeztem alatta feküdve,komolyan mintha nem lett volna egyértelmű mit is akart most. Elmosolyodott és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra,lassan rám nehezedett. Nyelvével megnyalta az alsó ajakam,belesóhajtottam a csókba és ő ezt ki is használta. Átdugta a nyelvét a számba és táncra hívta nyelvem,kezével oldalamat simította végig. Beleremegtem az érintésébe,hátába kapaszkodtam és néha a hajába túrtam. Kezdett felforrósodni a levegő köztünk,Leo a pólóm végért nyúlt mikor egy huppanást halottunk. Azonnal szétrebbentünk és az ablakhoz kaptuk a tekintetünk.
- Ugyan csak nyugodtan folytassátok tovább. - ült le Ravi,Leo székébe és ránk mosolygott.
- Mit keresel itt Ravi?- kérdezte mérgesen Leo,én pedig a ruhám igazgattam a helyére.
- Nyugi most nem Vick-ért jöttem. Csak szólni akartam,hogy vannak akik nem olyanok mint mi. Ők úgy gondolják,hogy a mi fajtánk veszélyes és meg akarnak minket ölni,gondoltam szólok. - állt fel a székből és felém lépett, Leo végig rajta tartotta a szemét.
- Ha bármi baj van,vagy csak meguntad hívj fel. - adott a kezembe egy cetlit és már el is tűnt.
- Én ebből semmit nem értettem. - szóltam fel kb tíz perc hallgatás után.
- Vannak akik soha nem találják meg a lélektársukat,ezért össze állnak egy másik emberrel. Féltékenyek azokra akik megtalálták,mert mi sokkal erősebbek vagyunk ha együtt vagyunk. - fogta meg a kezem.
- Akkor az a két személy nem régről ők is?- kérdeztem félve,de valahol mélyen tudtam rá a választ.
- Igen. - mondta komoran és a kezembe tartott cetlire vándorolt a szeme. - Ugye nem hívod fel?- kérdezte,elmosolyodtam.
- Féltékeny lennél?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem. - válaszolta vállat vonva.
- Biztos vagy te ebben?- kérdeztem incselkedve. - Mert ha igen akár most is felhívhatom. - vettem elő a telefonom,mire kikapta a kezemből.
- Nagyon rossz vagy. - tette le a telefonom a szekrényére,majd újra fölém támaszkodott.
- Én ilyenről nem tudok. - karoltam át a nyakát,lehajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Minden ellenvetés nélkül csókoltam vissza,egy hirtelen mozdulattal megfordított minket. Csípőjén öltem ő pedig derekam fogta,lehajoltam és megcsókoltam,most én kezdeményeztem. Egyik keze derekamról a hátamra vándorolt,még a másik a fenekemre. Meglepett a tette,de nem zavart annyira hogy szóljak neki. Nem tudom mióta falhattuk egymást mikor felült velem és levette a pólóját. Félve néztem rá,megnéztem kidolgozott felsőtestét és lassan végigsimítottam rajta,megsimogatta az arcom és az én pólóm is levette. Kipirult arccal néztem rám,próbáltam nem zavarban lenni még ennél is jobban,de nem ment.
- Gyönyörű vagy. - suttogta Leo és magához rántott,nyakamat csókolgatta én meg a hátát simogattam vagy a hajába túrtam. Lassan ledöntött az ágyra és elhelyezkedett a lábaim között,láttam a vágyat a szemében és gondolom ő is az enyémben. Mert innen már nem volt vissza út egymás után sorban kerültek le rólunk a ruhadarabok és megtörtént az aminek meg kellet. Életemben nem éreztem ilyen jól magam mint mikor Leo szorosan tartott a kezei között és halkan a nevem suttogta a fülembe.
- Ugye nem bántad meg?- kérdezte Leo halkan az aktus végén.
- Nem,remélem te se. - bújtam közelebb hozzá.
- Dehogy,te vagy a mindenem.- csókolt meg gyengéden,nem akartam haza menni és Leo is mondta hogy maradjak mert az ö szülei is csak holnap jönnek vissza. Írtam anyának egy sms-t hogy holnap reggel megyek majd haza és hogy ne legyen olyan mérges,ő pedig azt írta hogy majd lerendezi apát és érezzem jól magam. Csendben feküdtem Leo ágyán még ő lement valami harapnivalóért,eszembe jutott ha nem megyek haza akkor Mett zaklatni fog. Felvettem e telefonom és kikapcsoltam,mikor vissza tettem Leo is bejött egy tálcával a kezében,leült az ágy szélére és lerakta a tálcát.
- Gyere együnk. - mosolygott rám.
- Oké,csak fél perc valamit magamra kapok. - mondtam és felvettem a kezem ügyébe eső első ruhadarabot és felvettem,megkerestem a bugyis és azt is magamra kaptam.
- Nem olyan nagyon muszáj felvenned akár mit is. - mondta Leo nekem háttal,mikor vele megfordult végignézett rajtam és felkelt az ágyról.
- Iszonyat szexi vagy a pólómban,ugye tudod?!- suttogta kéjesen,lábujjhegyre álltam és átkaroltam a nyakát.
- Most már igen. - hajoltam közel hozzá,meg akart csókolni de elhajoltam és megpöcköltem a homlokát.
- Együnk. - mosolyogtam rá,mérgesen nézett rám és a derekam után kapott,szembefordított magával és az ölébe emelt. Átkaroltam a lábammal a derekát és arcát simogattam.
- Kérek egy csókot. - utasított,minden ellenvetés nélkül tapadtam ajkaira. Mikor elváltunk egymástól letett és leültünk enni,csinált pár szendvicset amit finoman el is majszoltam.
- Ez nagyon jól esett. - feküdtem el az ágyon.
- Ennek örülök. - simogatta meg az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra. Bekapcsolta a tv-t és azt kezdtük el nézni,később elmentem fürdeni,de hogy ne azt a bugyit keljen felvennem ami volt rajtam Leo adott egy alsógatyát a sajátjából. Miután megfürödtem visszabújtam Leo karjai közé aki derekamat karolta át. Nem tudom mikor aludhattam el,de arra még emlékszem hogy Leo betakart és egy kis csókot nyomott a homlokomra majd ő is mellém feküdt. Reggel halk suttogásra ébredtem fel,elkezdtem mocorogni a takaró alatt.
- Menjetek már ki. - morgott Leo és magához húzott még szorosabban,mosolyogva bújtam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- De hát olyan aranyosak vagytok. - örvendezett Bomin.
- Apa ,anya nem hagy békén!- kiabált ki Leo mire az említett személy belépett.
- Szívem gyertek már ki,hagyjátok már szegényeket. - védett minket Jihun.
- De olyan édeske nem Hyuk?- magyarázott Bomin.
- De azok,csak had menjek már. - hisztizett Hyuk,és itt lett vége. Leo lerántotta magáról a takarót, én pedig féloldalasan felültem és néztem ahogyan kipaterolja a látogatókat a szobából és bezárja az ajtót.
- Na akkor most van hat óra tehát még tudunk aludni. - feküdt vissza mellém morcosan,kuncogtam egyet rajta mert nagyon cuki volt ahogyan össze-vissza állt a haja kora reggel. Magához rántott és ránk terítette a takarót,simogatta a hátam és vissza aludt. De én már nem tudtam vissza aludni,mosolyogva néztem ahogy szuszog mellettem. Óvatosan megsimogattam az arcát és tovább néztem,aztán olyan érzés kerített hatalmába mintha elhánynám magam. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem,de bár ne tettem volna. Látomások sora következett,össze-vissza minden sorozatot kizárva. Képek ugráltak be hol Leo-val voltam hol egyedül egy tisztáson és egy mások személy állt mellettem,hol pedig ismét Leo-val akinek a szemei izzottak a dühtől. Majd Ravi ahogy elém ugrik és elránt mellőle majd elvisz valahova,de én ezt nem akarom és rángatom a karom és keservesen kiáltok Leo után aki utánam jön. Majd valaki a földön köt ki csurom véresen. Felsikítottam és remegve ültem fel az ágyon,Leo ijedten nézett rám és engem kérdezgetet,de nem válaszoltam csak magam elé meredtem. Persze a sikításomat nem csak Leo hallotta,hanem a szülei is akik az ajtón kopogtak. Leo felkelt mellölem és kinyitotta az ajtót.
- Mi a baj?- kérdezte Bomin.
- Nem tudom,arra ébredtem hogy felsikít és remeg. - mondta Leo halkan.
- Vinck kislányom mi a baj?- kérdezte Bomin kedvesen,de nem tudtam válaszolni semmire. Folyton az a véres test lebegett a szemem előtt és nem tudtam ki volt az,Leo vagy Ravi. Fogalmam sem volt ,de azt tudtam hogy nem akarom,hogy bárkinek is baja essen miattam.
- Szívem hagyd,nem fog semmit sem mondani. Olyat látott amit fel kell dolgoznia. - mondta Jihun és megsimogatta a vállam.
- Most mennem kell. - álltam fel az ágyról és elkezdtem össze dobálni a cuccaim,Leo próbált segíteni,de nem sok sikerrel. Rángattam a cuccaim össze vissza és mikor össze pakoltam elköszöntem és már rohantam is ki a házból. Leo haza akart kísérni mert aggódott értem,de nem engedtem neki. Mikor már kellően távolt voltam Leo-ék háztól előrángattam a telefonom a táskámból és elő keresetem a cetlit is ami Ravi száma volt. Bepötyögtem a számokat és már hívtam is.
- Vick vagyok. - szóltam bele köszönés képen.
- Tudom,hogy te vagy az. - mondta és mintha mosolygott volna a vonal másik végén. - Miben segíthetek?- kérdezte.
- Találkoznunk kell. - mondtam komolyan.
- Rendben,mikor és hol?- kérdezte azonnal.
- Most és a közeli parkban,hamarosan ott vagyok,legyél te is ott. - tettem le a telefont és eltettem a táskámba,mikor felnéztem Ravi állt velem szemben.
- Nem gondolod komolyan hogy hagyom hogy egyedül menj ezen az óton?- kacsintott le rám és megragadta a karom,magához rántott és a fejem a mellkasának nyomta,lehunytam a szeme. Mikor kicsit eltolt magától kinyitottam szemeim,de nem a parkban voltunk,hanem egy szobában. Ravi kényelmesen leült az egyik fotelba és mutatta nekem is hogy nyugodtan üljek le.
- Szóval miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva,de mégis komolyan.
- Oké nekem ez még rohadtul ujj és kezdek kiakadni,nem is kicsit. - mondtam komolyan.
- Értem,tehát mit szeretnél tudni?Hogy mi mik vagyunk?- kérdezte.
- Nem,azt akarom tudni hogy mért vannak látomásaim veled és Leoval is egyaránt,mert nekem elvileg Leo a lélektársam és nem te. De akkor mért van az hogy hozzád is kötődöm,igaz nem annyira mint hozzá de akkor is. - szaladt ki a számom amit mélyen legbelül éreztem.
- Azért mert te más vagy. - komolyodott el.
- Más vagyok?- kérdeztem.
- Nem sok olyan lány van mint te,ha mondhatnánk úgy is hogy ötszáz évente egy olyan lány van mint te. Akinek nem egy lélektársa van hanem kettő,sőt volt olyan akinek négy is volt. De szerencsére neked csak én és Leo vagyunk.- mondta én meg lesápadtam és értettlen fejje néztem rá ezért folytatta.- Ez nem azt jelenti hogy te rossz vagy,csupán ez az élet játéka ellenünk,nem kell választanod. Nem is tudnál,mindkettőnkhöz kötődsz és ezen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nekem is annyi jogom van veled lenni mint Leo-nak. - mondta és a végére mintha dühös lett volna.- Tudod mit éreztem mikor meg láttalak a karjaiban?Hogy csókol téged,fel tudtam volna robbanni,meg akartam őt ölni azért amiért ő hozzád érhet és én nem,mert ő ölelhet téged,de én nem tehetem mert mindent össze hordanak rólam neked. Dühös voltam mert mindig látlak az iskolában,és mikor nem akkor meg kereslek. Dühös voltam mert nem én értem hozzád előbb hanem Leo,nem rólam álmodtál először hanem róla.- mondta végig a szemebe nézve,és láttam rajta hogy nem hazudik. Tényleg így érzett,lassan felkeltem a helyemről és leguggoltam elé. Úgy éreztem hogy meg kell vigasztalnom,de nem tudtam hogyan ezért csak megfogtam a kezét és megsimítottam.
- Sajnálom. - mondtam,bár még magam sem tudtam mit is sajnálok pontosan.
- Kérlek ne utálj,csak te vagy nekem.-suttogta halkan és felhúzott magával. Szemben állt velem,de nem engedte el a kezem.
- Próbáltam milyen is lehet ha van valakid aki olyan mint én,össze is jött. Találkoztam egy lánnyal,sokáig együtt voltunk,de közbe szólt a sort és találkozott a társával. Egészen eddig egyedül voltam,de mikor ebbe a városba jöttem valami nem engedett,valami azt mondta nekem hogy itt megtalálom azt akit nekem rendeltek. És így lett,mert megtaláltalak magamnak téged.- suttogta halkan az arcomba,lassan közelített az arcával felém,de nem löktem le. Megcsókolt,először vétkesnek éreztem magam,majd magával ragadott a hév. Márt éreztem mint mikor Leo csókol,más volt az érzés. De mikor Ravin is megcsókolt nem tudtam elengedni,éreztem hogy hozzám tartózik,hogy ő is a társam. Egymás ajkait téptük,hajába túrtam és úgy hoztam közelebb magamhoz,ő derekamnál fogva húzott még közelebb magához. Mintha megszűnt volna körülöttünk minden,csak mi voltunk egymásnak és senki más nem volt aki félbe szakítson minket. Ravi lassan lejeb haladt a kezeivel és megállapodott a fenekemen,majd lejeb hajolt és a combjaimnál fogva felemelt az ölébe. Leült velem együtt a székre és a nyakamat kezdte csókolgatni. Lassan eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem.
- Bocs,egy percre elvesztettem az eszem. - szabadkozott.
- Semmi baj,én is vétkes voltam. - ismertem be,mert én is ellökhettem volna magamtól,de nem tettem. Sőt vissza csókoltam és ugyan úgy öleltem őt magamhoz mint ő engem. Lassan felkeltem az öléből és vissza ültem a helyemre.
- Tehát,te is a lélektársam vagy mint Leo?- kérdeztem.
- Igen és ezt ő is tudja,úgy ahogy a családja is. Te nem vagy mindennapi. - jött oda hozzám és megsimította az arcom.
- De akkor mért nem mondták el?- kérdeztem.
- Mert nem akarják maguknak sem bevallani,hogy te nem csak Leohoz tartózol,hanem hozzám is. - ült le a karfára nekem háttal.
- Sajnálom hogy én ezt nem tudtam. - öleltem meg hátulról,megfogta a kezem és megsimította.
- Erről te nem tehetsz. - fordult felém és rám mosolygott. - De most haza viszlek,lehet Leo felkeres majd. - komorodott el kicsit,bólintottam és felálltam. Megfogta a kezem és kivezetett a házból és beültetett a kocsiba,egészen a házunkig nem állt meg. Gondolkoztam mit is mondjak hogy mért Ravi hozott haza,de mire kitaláltam volna addigra a szüleim és Mett is kijött.
- Ő kicsoda?- kapcsolt először Mett.
- Örvendek a szerencsének,Kim Wonshik vagyok. Vick osztálytársa és egyben az egyik barátja is,erre jártam és láttam hogy sétál,ezért gondoltam haza hozom. - válaszolt Ravi a kérdésre.
- De mért nem Taekwoon hozott haza?- vonta fel a szemöldökét Mett.
- Mert szerettem volna sétálni és gondolkodni. - válaszoltam.
- És min?- kérdezett tovább.
- Oké,ez remélem nem egy vallatás. És azon hogy ma veled kéne legyek,mivel ritkán vagy itthon,de ha ilyen leszel akkor nem. - vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Ne már húgi,tudod hogy csak meg akarlak védeni. - jött oda hozzám és megszorongatott,megveregettem az izmos karjait hogy engedjen,mert megfulladok.
- Köszönöm hogy haza hoztál. - mosolyogtam Ravira.

- Semmiség. - mondta és csettintett egyet,mintha meg állt volna az idő. Rám kacsintott és egy lassú csókot adott az ajkaimra,beleremegtem a csókjába,mikor elvált tőlem újra csettintett és minden ment úgy mintha meg sem állt volna az idő. Elképedve néztem rá,rám mosolygott és beszállt a kocsiba majd elhajtott. Befelé mentet bátyám hátára ugrottam és bevitettem magam a házba,azt terveztem hogy lefürdök és ma egész nap Mettel leszek. Mikor a szobámba mentem és becsuktam magam mögött az ajtót azt hittem megáll a szívem,mert abban a pillanatban Leo előttem termett és az ajtónak nyomott.
- Meg tudnád azt nekem magyarázni hogy mért faltad úgy Ravit?- kérdezte kimértem és dühösen.
- Tessék?- kérdeztem és próbáltam egy kis időt nyerni, hogy gondolkozni tudjak.
- Jól hallottad,mindent láttam. Nagyon cukin megállítja az időt és te meg a karjaiba borulsz?- kérdezte cinikusan.
- Ezt te nem értheted,és tudod mi a legjobb?- kérdeztem és ellöktem magamtól.- Az az hogy én sem értem,nem értem mért vágyom arra hogy Ravi is velem legyen,mikor te itt vagy nekem. Nem értem mért álmodok vele és veled egyáltalán és nem értem mért vágyok az ő csókjára is mikor te teljesen boldoggá teszel engem!- sírtam el magam.
- Mert neked ő is a táras,de gondolom ezt már elmondta. - mondta keserűen és közben megölelt.
- Mért történik ez velem?- sírtam a karjaiban.
- Mert te vagy a mi mindenünk,érted mindenre képesek vagyunk. - mondta a szemebe. - Sajnálom hogy rád ijesztettem az előbb,csak fájt hogy vele látlak,mikor már az egyén voltál. - törölte le a könnyem,de ujjak törtek elő. Fájt hogy fájdalmat okoztam neki,pedig azt nem akartam hogy neki fájjon. Inkább nekem fájjon,csak neki ne.
- Nem lesz semmi baj,megoldjuk ezt is valahogy. De most menj fürdeni mert a testvéred mindjárt itt lesz. - puszilta meg a homlokom és már el is tűnt. Gyorsan a fürdőbe szaladtam és a zuhany alá álltam,magamra engedtem a meleg vizet. Jó volt megfürdeni,jó érzés volt ahogy a víz végigfolyik a testemen. Mikor végeztem a fürdéssel felöltöztem és kimentem a szobámba,tesóm az ágyamon ült és engem várt.
- Hova menjünk ma?- kérdezte mosolyogva.
- Ahova csak szeretnél. - ült le mellé mosolyogva.
- Akkor mehetünk is?- kérdezte mire bólintottam és felvettem a táskám és egy pulcsit is a biztonság kedvéért. Mindenhova mentünk,össze-vissza a városban,mindent megnéztünk még azt is amit már ezerszer láttunk. Egész nap sokat nevettünk és voltak akik egy párnak néztek minket,persze nekik megmagyaráztuk,hogy csak testvérek vagyunk és akkor sajnálkoztak hogy milyen kár,pedig milyen szépek lennénk együtt. Néha ezért néztek meg minket mert Metten jobban lehetett látni hogy külföldi volt,vagyis hogy félvér. De őt ez nem érdekelte csak velem foglalkozott,ruhákat is vett nekem és magának is egy párat,bár elmondása szerinte neki nem igazán fog kelleni a seregben,de nem baj legalább van pér új gönce. Csak vacsorára mentünk haza,bár a városban már ettünk,otthon anya kifaggatott hogy neki is vettünk-e valamit,mert ha nem akkor menjünk és neki is vegyünk. Persze ezen jót nevettünk és oda adtuk neki a csomagját amiben az a cipő volt amit meg szeretett volna venni,apának is vettünk egy cipőt ami neki is tetszett.
- Jól van gyerek alvás holnap Vicknek suli. - mondta anya és ezzel le is rombolta az idilli hangulatot,morogva keltem fel a helyemről és indultam a szobám felé. Gyorsan lefürödtem és bebújtam a pizsimbe,majd az ágyamba. Mett bejött és két puszival jó éjszakát kívánt és már magamra is hagyott,amit nagyon nem akartam,nem akartam elaludni. Féltem hogy ismét álmodok valamit amit nem akarok,hogy megint olyanokat látok amitől össze szorul a szívem. Aztán azért ijedtem meg mert valaki mellettem feküdt,ijedtemben majdnem felsikítottam,de befogta a szám.
- Csak én vagyok az. - suttogta Leo és bebújt mellém,hozzá bújtam és fellélegeztem.-Gondolkoztam azon amit ma láttam. - kezdett bele nekem meg rossz érzésem támadt,féltem hogy mit fog mondani,rettegtem attól hogy elhagy,amiért megcsaltam. Mert azt tette,mást csókoltam meg mikor ő a barátom.
- Tudom hogy neked a legnehezebb,mikor a szíved két felé húz. És ezt Ravi is tudja,de mi is szeretünk,nem tudunk ez ellen tenni,és én nem is akarok. Ezért beszéltem Ravival. - mondta nekem meg kikerekedett a szemem. - Mind ketten tudjuk,hogy neked ez milyen nehéz,ezért úgy döntöttünk megpróbálunk kijönni egymással miattad. A suliban minden olyan lesz mint eddig,de utána felváltva leszel velem és vele. - mondta én meg kiröhögtem.
- Ugye nem gondoljátok komolyan hogy ide oda adogattok majd egymás között?- ültem fel az ágyamon.
- Mást nem tudunk kitalálni,te nem tudnál választani. - mondta ki a legnagyobb igazságot. Nagy szemekkel kamilláztam és kezdtem azt hinni,hogy hülyét fogok kapni vagy már hülyét kaptam és ez a sors játéka velem.- És tudod hogy neki más a képessége mint nekem,hozzá kell szoknod ahogy az enyémhez is. - mondta és közben a hátam simogatta.
- De én ezt nem szeretném,vagyis nem lenne szabad. Én veled vagyok. - mondtam és közben könnybe lábadt a szemem.
- Ez nem a te hibád,fel voltam már rá készülve. De mélyen legbelül reménykedtem,hogy ez sose fog megtörténni,de sajnos megtörtént. Ezen nem tudunk váltóztatni.- sóhajtott fel és lehunyta a szemeit. Felkönyököltem és egy apró puszit nyomtam az arcára,majd mellé feküdve lehunytam a szemem. Reggel ziháltan és izzadtan ébredtem,Leo mocorgott mellettem de nem ébredt fel. Gyorsan a fürdőbe szaladtam és megmostam az arcom.
- Mi a baj aranyom?- ült Ravi a kádam szélén,már meglepődni sem volt energiám.
- Kezd elegem lenni az összes ilyen rohadt álomból. Mért nem tudom meg soha hogy mikor fog meghalni az-az ember,és miért és persze az hogy ki?!- fakadtam ki.
- Nyugi ez is elmúlik majd egy idővel,most te is zaklatott vagy így az erőd felerősödött. - mosolygott rám.
- Viccesnek találod?-kérdeztem mérgesen.
- Inkább az a vicces ahogy kinézel. - mondta,magamra néztem és nem volt semmi furcsa,majd a tükörbe és rájöttem. A hajam az égnek állt a sminkem lefojt,vállat vontam és elfogadtam a tényt,hogy így nézek ki.
- Menj vissza,már úgy is fent van. - szólalt meg Ravi halkan,válaszolni készültem de már eltűnt. Morogva mentem vissza a szobámba,ahol Leo már várt engem.
- Sikerült lenyugodnod?- kérdezte kedvesen.
- Igen. - válaszoltam halkan,mosolyogva adott egy puszit a homlokomra.
- Mennem kell. A suliban találkozunk. - köszönt el és egy pukkanással eltűnt.
- Kezd elegem leni,hogy meg sem várják,hogy bármit is mondjak. - morogtam magamban és közben magamra rángattam a ruháim. Reggeli után elindultam a suliba,vagyis szerettem volna de Ravi állt a házunk előtt a kocsijának dőlve. Furán nézhettem rá mert elmosolyodott és felém intett.
- Azt nem mondta,hogy nem vihetlek be a suliba. - mosolygott rám és elvette a táskám.
- De pletykálni fognak a többiek. - mondtam halkan,félve a választól.
- Úgy is esni fog az eső,és amúgy is majdnem egy helyen lakunk. - mondta és közben ő is beszállt mellém. Amit becsukta az ajtót eleredt az eső.
- Teljesen máshol laksz mint én. - nevettem fel.
- De neki ezt nem kell tudni,vegyük úgy hogy ez egy baráti szívesség. - kacsintott rám és indította is a kocsit.
- Köszönöm,a reggelit és hogy beviszel a suliba. - néztem rá,ő csak bólintott egyet. Nem telt sok időbe és megérkeztünk a sulihoz. Kiszálltam a kocsiból és magam fölé emeltem a kezem,hogy ne ázzak meg olyan nagyon.
- Ez sem rossz ötlet,de mit szolnál ehhez?- vettem elő az esernyőt Ravi és kinyitotta.
- Jó oké a te ötleted jobb. - nevettem el magam és alá álltam. Az osztályba érve Sora és Leo pillantásait élvezhettem magamon. Egyik kíváncsi másik inkább mérges pillantás volt. Leültem Leo mellé és próbáltam természetesen viselkedni. De nem sokáig ment mert Leo a pad alatt megszorította a kezem,így késztetett engem arra hogy rá nézzek.
- Mért jöttetek együtt?- kérdezte fel vont szemöldökkel.
- Mert esett az eső és mert el jött  értem. - mondtam meg az igazat.
- Nem tetszik ez nekem. Azt nem hagyod,hogy én hozzalak be a suliba,de azt igen hogy Ravi igen. - nézett rám mérgesen és szomorúan.
- Sajnálom. - suttogtam halkan.
- Semmi baj. - húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra,miután bejött a tanár kezdődhetett az óra. Nagyszünetben Sora rángatott ki a teremből.
- Vick nem értelek,mi van közted és Leo között?- szegezte nekem a kérdését a tetőn.
- Mi lenne?Nem értem mit akarsz. - válaszoltam.
- Akkor úgy kérdezem milyen jogon jössz te suliba Ravival?- mordult rám és majdhogynem kiabált is.
- Na most fejezd be!- néztem rá mérgesen. - Mégis mi jogon vonsz te engem kérdőre?Ravi talán a tulajdonod?- emeltem fel a hangom.
- Nem ismerek rád Vick. - nézett rám lenézően.
- Én nem ismerek rád,nekem ugrasz mikor semmit nem tudsz!- mentem el mellette vissza a terembe. Útközben Ravi mellém lépett.
- Na mi van?-kérdezte nevetve.
- Csak ne most.- emeltem fel a kezem és beléptem a teremben,Leo ott ült a padomon és a telefonját nyomkodta. Mikor észre vett eltette és rám mosolygott,már nem voltam ideges sem mérges. Egész testemet bejárta a nyugalom,megindultam felé és karjaiba bújtam.
- Mi a baj életem?- simogatta a hátam.
- El akarok menni innen. - néztem rá kérlelően.
- Most?-nézett le rám.
- Igen,jó lenne. - válaszoltam. Kicsit eltolt magától fogta a táskáját,majd az enyém és miután megfogta a kezem elindult velem a sulin kívülre. A kapunál beültetett a kocsiba és elhajtott.
- Nos hova menjünk?- kérdezte kedvesen.
- A parkba. -mondtam hümmögött egyet és arra az útra hajtott ami a parkhoz vezet. Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból és Leo mellé lépkedtem,megfogtam a kezét. Hagytam neki had vezessen arra amerre menni akar,minden jól alakult ahhoz képest ami délelőtt történt. Kezdtem felszabadulni,kezdtem elfelejteni mi is történt mikor rossz érzés fogott el. Nem kellett sok és rá jöttem mi is volt a probléma,az a két személy állt előttünk akikkel nem is olyan régen találkoztunk. De most nem volt az a kedvesnek vélt mosoly az arcukon,sőt gyűlölet volt a szemeikben.
- Te kis átokfajzat,hát nem megtaláltad a másik társadat is?Mertem remélni hogy ez nem fog bekövetkezni,de mivel ez megtörtént nincs más választásunk. - mondta és vállat vont. - Meg kell halnod,nem hagyhatjuk,hogy az erőd még jobban felerősödjön és veszélyeztesd a tervünket. - mordult rám a nő.
- Tessék?- kérdeztem nagyokat pislogva.
- Kicsi lány a lényeg,hogy meg kell halnod,tehát tedd meg azt a szívességet hogy nem ellenállsz és idejössz szépen,nincs kedven játszadozni. - válaszolt a kérdésemre a férfi.
- Azt nem fogom hagyni.- nézett Leo komolyan a két személyre és maga mögé tessékelt.
- Nem is gondoltuk,de mivel a lány nem tud harcolni,mi pedig ketten vagyunk hátrányban vagy picinyem. - mosolygott rá a nő.
- Nem hinném én azt. - jött egy hang mögülem. - Nem szép dolog,hogy kihagytok engem a buliból. - lépett Leo mellé Ravi is.
- Te meg mit keresel itt?- kérdezte Leo Ravira nézve.
- Csak nem gondolod,hogy elviszed úgy hogy én még csak nem is tudom merre vagytok?Nyugi már itt vagyok. - nézett hátra rám és mosolyogva kacsintott. Én valahogy nem tudtam mosolyogni,a gyomrom borsó méretűre zsugorodott és kezeimet tördeltem. Arra lettem figyelmes hogy Ravi és Leo együttes erővel taszítottak hátra majd neki ugrottak a párnak. Ravi kapta a nőt,de nem volt könnyű dolga. Mintha valamit dobált volna felé,de Ravi ügyesen elkerülte a labdákat vagy miket,majd ő is visszatámadott. Leo felé néztem aki a férfivel küzdött,de ők nem használtak képességeket. Puszta ököllel küzdöttek egymással,hol egyik ütötte a másikat hol a másik. Kezeimet a szám elé kaptam és hol Ravit hol pedig Leo-t néztem,csak úgy kapkodtam a fejem. Aztán Ravit eltalálta egy dolog,hátra esett és vért köhögött fel,mellé akartam ugrani de intett,hogy ne tegyem. Majd felugrott és a nő mögé teleportált és egy jól irányzott mozdulattal kitörte a nyakát. A férfi oda kapta a fejét és meredten nézett a nőholttestére,elborult az agya úgy esett neki Leonak,de ez nem kottyant meg neki. Bár bekapott jó pár ütést mégis a végső csapást Leo hajtotta végre. A férfi is holtan esett össze,mikor felfogtam mi is történt Ravi mellé futottam aki a földön feküdt és a mellkasát fogdosta és vért köhögött fel. Letérdeltem mellé és ölembe vettem amennyire csak tudtam.
- Hé jól vagy kislány?- kérdezte és mosolyt erőltetett magára. Könnyeim utat törtek maguknak és úgy néztem le rá.
- Én jól vagyok. - szipogtam. - De te hogy vagy?- kérdeztem nagy nehezen.
- Jól,mert tudom neked nem esett bajod. - emelte fel nagy nehezen a kezét és arcomért nyúlt,kezét az arcomhoz szorítottam és egy csókot leheltem rá.
- Ravi kérlek,mid fáj. Had segítsek. - kérleltem mikor láttam,hogy arca folyamatosan eltorzul a nagy fájdalmai miatta.
- Nem tudsz édesem,ebben nem tudsz. - nézett rám fájdalmas mosollyal.
- De biztos lehet!Leo mondj valamit!- néztem fel rá.
- Vick méreg volt abban a szarban amivel meglőtt,erre nincs ellenszer vagy bármi más. - nézett rám komolyan. Mihelyst eljutott az agyamig és fel tudtam fogni az információt könnyeim még jobban folyni kezdtek és nehezebben vettem a levegőmet is.
- Ravi kérlek,ne hagyj itt. Szükségem van rád. - sírtam keservesen.
- Egy utolsó csókot kérek tőled kicsi Vikc. - nézett rám kedvesen,bólintottam és könnyes arccal fölé hajoltam és egy apró csókot leheltem véres ajkaira. Mikor elváltam tőle keze lecsúszott az arcomról és megállta szíve. Meredten néztem rá,majd rázni kezdtem és a nevén szólongattam,de semmi. Keservesen zokogtam fel és szorítottam magához elernyedt testét. Nem tudom mennyi idő telhetett el,de a könnyeim elapadtak,nem folyt több.
- Gyere mennünk kell. - nézett rám Leo együtt érzően. Felsegített,majd Ravit a karjaiba véve elindult a kocsi felé. Ravit befektette a hátsó ülésre én meg beültem előre Leo mellé,felém nézett és becsatolta a biztonsági övemet. Majd elindult és meg sem állt a házukig,ott kiszállt és bekiabált a szüleinek akik aggódó arccal rohantak ki a házból utánuk Hyuk és Hongbin. Bomin engem segített ki a kocsiból,Hongbin pedig Leonak segített Ravit bevinni a házba. Remegve mentem utánuk és végig Ravi testét néztem,mikor letették a kanapéra letakarták egy lepedővel,de én lehoztam az arcától és őt nézve simogattam nyugodt arcát.
- Vick kérlek. - térdelt le mellém Leo és maga felé fordított. - Nem a te hibád,kérlek engedd el őt had menjen oda fel és onnan vigyázzon rád. - mondta és megpuszilta a homlokom. Újra megeredtek a könnyeim.
- De még csak nem is ismert olyan régóta és az életét adta értem. - zokogtam fel és karjaiba vetettem magam. Remegtem a zokogástól,de Leo szorosan tartott magához. Lassan a zokogásom is alább hagyott,üveges tekintettel néztem magam elé.

Leo powo:
-Fiam haza kell vinni Vicket a szüleihez. - nézett rám anya szánakozva.
- ÉS mégis mit mondanék,mért néz ki így a lányuk?Mert meghalt a szeme előtt az egyik lelki társa?- néztem anyára komolyan.
- Nem tudom fiam,komolyan nem tudom. - simogatta meg anya Vick arcát,aki szorosan kapaszkodott belém.
- Anya hívd fel Vick szüleit hogy elmentünk kirándulni egy pár napra és ti is jöttök utánunk holnap. - néztem komolyan anyára és apára is aki csak bólintott. Karomba vettel Vicket és felvittem a szobámba,leültettem az ágyra és elővettem két nagy táskát és beledobáltam néhány fontosabb dolgom,aztán átmentem anyához és elvettem néhány ruhát ami szerintem jó lesz majd Vicknek. Mikor vissza mentem a szobámba még mindig ugyan úgy ült ott az ágyon,ahogyan hagytam. Össze szorult a szívem és leguggoltam elé.
- Szerelmem,ma elmegyünk valahova. Csak mi ketten mit szólsz?Hüm?-simogattam meg az arcát.
- Jó. - felelte halkan rám se nézve,fájdalmas arccal álltam fel és pakoltam tovább mikor anya bejött a szobába.
- Vick szülei nem örültek nagyon hogy nem ment haza elkéretözni de úgy gondolják egy kis kirándulásból nem lehet baj.- nézett rám anya kedvesen és megölelt. - Nyugalom minden a régi lesz,csak kell egy kis idő neki. - súgta a fülembe és egy kis pénzt nyomott a kezembe,a kocsikulccsal együtt. Bólintottam és a táskákkal együtt lementem és bepakoltam a kocsiba,majd felszaladtam Vick-ért aztán vele együtt újra lementem és beültettem a kocsiba. Minden szó nélkül indultunk el,órákat vezettem még elértem oda ahova akartam itt senki nem tud elérni minket.
- Hol vagyunk?-ébredt fel Vick,mikor leállítottam a kocsit.
- Egy erdőben,régen sokat jöttünk ide. Ez a mi nyaralónk,itt senki nem zavar minket. Se telefon,se semmi.- simogattam meg az arcát.
- Biztos jó lesz itt?- kérdezte félve.
- Néz körül,hát nem szép itt?- kérdeztem és kisegítettem a kocsiból.
- Bárcsak Ravi is látná.- mondta halkan. Kezeim ökölbe szorultak és inkább kivettem a cuccokat a kocsiból és bevittem a házba. Nem volt egy kis ház,de nagynak sem mondható. Éppen megfelelő volt,mindent a természettől kaptunk,az áramot és mindent. Miközben pakoltam Vick is bejött és mögöttem állt,de nem figyeltem rá inkább pakoltam tovább.
- Sajnálom. - hallottam halk hangját. Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit válaszoljak.
- Sajnálom,tényleg. - ölelt át hátulról,felegyenesedtem és kibontakoztam az ölelésből.
- Nem azt kérem hogy,felesd el őt. Csak annyit hogy engem is vegyél figyelemben,gondold végig hogy én mit érezhetek. Gondolj bele nekem milyen érzés mikor rám sem nézel vagy nem is válaszolsz. Szerinted én mit érezhetek?- kérdeztem fájdalmas arccal.
- Sajnálom. - sírta el magát Vick.
- Nem akartalak megbántani. - öleltem magamhoz.
- Szeretlek Leo. - nézett rám könnyes szemmel és csókra nyújtotta. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam,éreztem ahogy a könnyei végig folynak az arcán. Lecsókoltam egy-két könnycseppet az arcáról és mélyen a szemébe néztem.
- Én nem foglak elhagyni,soha. Erre még csak ne is gondolj. - néztem mélyen a szemébe mikor megláttam mire is gondol.
- Ígérd meg kérlek,nem tudnék éni nélküled. - szipogott,egy apró mosoly szökött az arcomra.
- És sosem hagylak el. Ígérem,hidd el én sem tudnék nélküled élni.- simogattam meg az arcát és vállát átkarolva a nappaliba vezettem. Leültünk a kanapéra és néztük a tájat. Egy hatalmas nagy ablak volt előttünk ami láttatni engedte azt a gyönyörű erdőt.

Vick powo:
Leo mellett ülve minden gondomat elfejetettem egy kis időre,néztem az erdőt. Olyan érzés volt mintha hívogatott volna,mintha szólna hogy menjek,mert ott a helyem. Vettem egy mély levegőt és felkeltem Leo mellől,elindultam kifelé. Kinyitottam a nagy ablakot és kiléptem a szabadba,mélyen beszívtam a friss levegőt és kicsit összébb húztam magamon a pulóverem. Leléptem a lépcsőn és a puha földre léptem,testemet egy furcsa ám mégis kellemes érzés futotta át. Kezeimet kinyújtva magamhoz hívtam a természetet,körülöttem minden felfénylett. Indák csavarodtak a karomra és az egész testemre. Tovább mentem és egyre több rész fénylett az erdőből. Valami boldogság fogott el,mintha mindig is ide tartóztam volna. Mosolyogva fordultam hátha hogy Leo is lát-e engem. Mosolyogva nézett rám és indult felém,de a természet mintha nem hagyta volna,indák sokasága akadályozta meg hogy közelebb férkőzzön hozzám.
- Vikc,egyetlenem,ne lökj el magadtól. - kérlelt.
- De nem én csinálom. - mondtam kétségbeesetten.
- De igen,te teszed ezt,de ne tedd. Koncentrálj és engedj magadhoz,ne lök jel. Hiszen tudod,megígértem hogy soha nem hagylak el. - nézett rám,könny futott a szemembe és vissza fordultam eredeti célom felé. Az erdő mélyéig meg sem álltam,ott azonban leültem a földre.
- Mért nem vagyok elég erős?Mért nem tudtam megvédeni Ravit?Mért kellett meghalnia?!- törtek elő belőlem a kérdések.
- Gyermekem,elég erős vagy. - hallottam egy hangot magam mögül. Pillanatok alatt fordultam meg né néztem egy asszonyra.
- Ki maga?- keltem fel a földről.
- Olyan vagyok mint te gyermeke, már sok-sok éve várom,hogy elgyere. - mosolygott rám a hölgy.
- Rám várt?- kérdeztem.
- Rád bizony. Már vagy 500 éve mást sem csinálok mint rád várok. - nézett jelentőségteljesen rám.
- 500 éve rám vár?De hisz ez lehetetlen. - néztem rá mérgesen,mert úgy éreztem a bolondját járatja velem.
- Nem lehetetlen,itt semmi sem az. Hát nem érted? Én olyan vagyok mint te,nekem is két társam volt,de sajnos már egyikük sincs velem. Úgy találkoztam velük én is mint te,aztán a kegyetlen sors elszólította tőlem az egyiküket,amibe majdhogynem bele örültem. Nem foglalkoztam semmivel,csak a bánattal és teljesen meg feledkeztem a másikukról,akit még most is halálosan szeretek. Magamat hibáztattam mindezért ami vele is történt,csak akkor ébredtem rá mekkorát is tévedtem mikor őt is elszólította tőlem a sors, és egyedül maradtam. Akkor találtam rá erre az erdőre,ez egy misztikus hely,itt ha elfogadod a természetet úgy mint én addig élhetsz ameddig akarsz. - tárta szét a karjait.
- Tessék?- kérdeztem a fejemet fogva. - Ez most csak valami vicc ugye?- kérdeztem és lassan átléptem hisztérikus állapotba.
- Nem én vagyok az előző életed,ez a sorsod. Hacsak nem döntesz másképp. Itt is élhetsz minden megbánás nélkül,boldogan és velem természetesen. - nyújtotta felém a kezét.
- És Leo vele mi lesz?- kérdeztem azonnal.
- Ugyan az mint mindenkivel,keres majd magának mást,vagy vele is az lesz mint az én társammal. - mondta vállat vonva.
- De hát nem azt mondta hogy szereti?Mégis hogy képes így beszélni róla?- kérdeztem kicsit hangosabban is a kelleténél.
- De szeretem,még mindig. Ám már 500 éve egyedül vagyok,ez megtanított arra hogy ne ragaszkodjak annyira az emberi élethez,itt mindenem megvan,semmi és senki miatt nem kell szenvednem. - válaszolta.
- Én nem lennék képes Leo nélkül élni.-mondtam mikor fel is fogtam miről is van szó.
- De képes lennél. - nézett rám komolyan és elindult felém.
- Nem!- kiáltottam fel és minden elsötétült majd újra felragyogott,hatalmas erőt éreztem magamban és ezt ki is vetítettem a nő felé. Egy ideig álltam ezt a hatalmas erőt majd össze rogyott.
- Én nem vagyok olyan mint te,nekem ott van Leo. - néztem rá mérgesen.
- Ezzel beteljesítettem a sorsom gyermekem,csak még egy dolgot tegyél meg nekem kérlek. - nézett rám fáradtan.
- Mit?- térdeltem le mellé.
- Öleljen keblére a természet,mint eddig,had maradjak itt. - nézett rám,bólintottam és egy fát teremtettem a teste fölé.
- Ezentúl te leszel ennek az erdőnek a védő szelleme,mostantól örökkön-örökké.- mondtam és felteltem a földről is kifelé indultam az erdőből. Az erdő szélén Leot pillantottam meg akik félő pillantással nézett az erdő mélyébe. Oda szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Vicktoria szerelmem. - szorosan ölelt magához.
- Itt vagyok. - simogattam a fejét.
- Tudod mennyire aggódtam,már azon gondolkoztam,hogy ide hívom apáékat.- nézett rám mérgesen.
- De hisz csak pár órára tűnhettem el. - néztem rá bocsánat kérően.
- Pár órára?Eltűntél két teljes napra,azt hittem bele örülök,hogy nem tudom mi van veled. És az erdőbe sem tudtam bemenni. - nézett rám mérgesen.
- Ne haragudj. - léptem közelebb hozzá és egy apró puszit nyomtam az arcára.
- Csak ne csinálj ilyet többet. - mondta és a karjaiba zárt. Gondolati szinten mindent elmondtam neki,ezért szavak nélkül is megértett mindent. - Szeretlek.- nézett mélyen a szemebe és bevezetett a házba. Most tudatosult bennem hogy milyen éhes is vagyok,rögtön a konyhába mentem és kitártam a hűtőt,kipakoltam mindent amit csak láttam és falatozni kezdtem. Mikor jól laktam felkeltem a helyemről és Leo nyakába borultam.
- Mi történt veled?- kérdezte eltolva magától.
- Csak rájöttem,ha folyton a múlton rágódom elvesztelek téged is,amit nem akarok.- néztem rá komolyan.
- Nem is fogsz,tőlem már nem szabadulsz.- mosolygott rá azzal a gyönyörű mosolyával.
- Leo nem maradhatnánk itt örökre?Csak te és én?- kérdeztem hirtelen,ami nem csak engem,de őt is meglepett.
- Hogy mondod?- kérdezte.
- Hogy maradjunk itt,nem akarok haza. Persze nem most elég ha elvégeztük s sulit. De én itt szeretnék élni, itt olyan nyugodt és csendes minden,itt magunk lehetnénk. - próbálkoztam.
- És a szüleid?- kérdezte Leo kedvesen.
- Majd néha meglátogatom őket,vagy ők minket. - mondtam.
- Tehát nem tudlak eltántorítani az ötlettől igazam van?- nézett rám kedvesen.
- Nem ám.- néztem rá mosolyogva mert tudtam hogy győztem.

Pár év múlva:
- Leo nincs itthon egy darab kaja sem. - kiabáltam ki az ablakon.
- Már megint elfogyott?Komolyan felesznek mindent. - morgott és elindult hátra és kiengedte a farkasainkat.
- Hé,mért engedted el őket?- futottam ki Leo-hoz.
- Mert a szüleid hamarosan megjönnek,nem hiszem,hogy örülnének ha az unokájuk közelében farkasokat látnak. - puszilt meg.
- De akkor is. - motyogtam tovább.
- Majd vissza jönnek. - puszilt meg.
- Ajánlom is mert különben kint alszol. - fenyegettem meg,megkergetett de mikor elkapott. Szerelmesen megcsókolt.
- Fiatalok,nem is zavarunk. Csak a kis unokám merre van?- lépet mellém anya.
- A szobájában romból. - nevettem fel és a házba mutattam.
- Hogy vagytok?- kérdezte apa a kanapéra ülve és anyát figyelte aki a kis Ravival játszott.
- Megvagyunk. - mosolyogtam apára és szorosan Leo-hoz bújtam.
- Nem is gondoltatok arra hogy a városba költözzetek?- nézett ránk apa.
- Majd ha a kicsi iskolába akar járni,óvoda van itt a közelben az megoldható. De iskolába a városba fog járni. Addig itt maradunk. - mondtam és megsimogattam a kisfiam fejét.
- És addig itt maradtok az erdőben védtelenül?- nézett ránk anya.
- Nem vagyunk olyan védtelenek. - mosolygott kedvesen Leo anyára.
- De akkor is. - próbálkozott tovább anya.
- Anya elég lesz. Felnőttek vagyunk akik tudnak döntéseket hozni,nem vagyunk már gyerekek akiket folyton irányítani.- néztem anyára mérgesen.
- Csak jót akartam. - hajtotta le a fejét.
- A lányodnak igaza van kedvesem,el tudják dönteni mi jó nekik. - segített ki apa aki kezeibe vette a kis unokáját. Még estig nálunk voltak aztán elindultak haza,lefektettem a kicsi Ravit és kimentem Leohoz a kertbe.
- Mit csinálsz?- öleltem át hátulról.
- Várom a család többi tagját,de nem nagyon akarnak jönni. - nézett rám és ő is átölelt.
- Próbáljam meg én?- kérdeztem mosolyogva.
- Úgy is csak rád hallgatnak. - nevetett fel és elengedett. Kicsit közelebb mentem az erdőhöz és vettem egy mély levegőt.
- Gyerekek befelé vagy kint maradtok!- kiabáltam az erdő felé mire mancsdobogásokat halva Leo mellé léptem. Megálltak mellettünk és ránk néztek.
- Hol voltatok kicsikéim?Rosszalkodtatok?- hajoltam le hozzájuk és mind a négy farkasunkat megsimogattam. Az egyikük rám mordult mikor a mancsához értem,mitől hátra is tántorodtam egy kicsit.
- Hé nincs morgás!- szidta meg Leo mire a kicsi Max lehajtotta a fejét. Mosolyogva vissza léptem hozzá és megfogta a mancsát,felnyüszített. Tanakodtam mi is a baj mikor láttam,hogy egy hatalmas tüske van a mancsában. Megfogtam és kihúztam,ő elrántotta a mancsát és nyalogatni kezdte bőszen,majd odabújt hozzám és a fejét az ölembe hajtottam.
- Nem lesz semmi baj. - simogattam meg.
- Lassan menjünk be drágám. - hajolt le hozzám Leo és felsegített. Családunk többi tagja is követett minket,mind a négyen bementek Ravi szobájába és ketten Ravi ágyára feküdtek,ketten pedig az ágya elé. Mosolyogva figyeltem ahogy mellette fekszenek és vigyáznak rá.
- Nem értem hogy lehetnek ilyen nyugodtak,mikor vadállatok. - karolt át Leo.
- Én sem,de legalább vigyáznak rá. - mosolyogtam fel rá. Szobánkba érve felé fordultam és mélyen a szemeibe néztem.
- Nagyon szeretlek. - simogattam meg az arcát.
- Én is szeretlek. - csókolt meg. Mindketten fáradtan feküdtünk be az ágyba,majd reggel lefürdünk alapon. Boldogan feküdtem mellé és még elalvás előtt küldtem egy imát Ravi felé és kértem,hogy vigyázzon az én kicsikémre onnan fentről. Próbáltam aludni,de nem sikerült ezért hangtalanul mentem le a nappaliba.
- Ohh Sem hát te?- ültem le a kanapéra és magamhoz engedtem kedvenc farkasomat. Felugrott mellém és az ölembe hajtotta a fejét,mosolyogva simogattam.
- Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen boldog is lehetek,mindenem megvan amit csak kívánhattam. Sőt talán még több is,nem gondolod Sem?- néztem rá kedvesen a farkasmora aki rám tekintett és felállt az ölemből. Felém hajolt és megnyalta az arcom.
- Ezt egy igennek veszem. - ásítottam és felmentem Leo mellé.
- Minden rendben?-kérdeztem félálomban.
- Minden. - bújtam mellé és most végre sikerült is elaludni.
- Álmodj szépeket szerelmem. - csókolta meg a homlokom Leo,és betakart.

                                                          ~Vége~

Lélektársak~Vixx Leo (part1)

Minden egy kis ártatlan álommal kezdődött,magam sem gondoltam hogy akár ennek az álomnak bármi jelentése is lehet. Soha nem is gondoltam így.Azt tudtam hogy pár álomnak jelentőse van de nem gondoltam,hogy ennek is.
- Vick gyere kész a reggeli. - kiabált fel anya én meg száguldottam is le.Imádtam anya főztjét,mindig valami újat és finomat csinált.
- Ma mit eszünk?- kérdeztem mosolyogva.
- Amerikai palacsintát juhar sziruppal és teával. - mosolygott rám.
- Akkor a hazai ízek. - nyugtattam meg magam és már faltam is be a tányérom tartalmát.
- Na irány az iskola mert elkésel. - tessékelt kifele az ajtón.
- De nem akarok. - makacsoltam meg magam.
- Hát ide be nem jössz,na irány!- zárt ki anya a házból. A történetbe bele tartózik az is hogy fél vér vagyok és csak nem rég jöttünk vissza Koreába. Apát ide helyezték vissza a munkája miatt,mi meg vele jöttünk mert egy család vagyunk. Apa amcsi anya koreai,és most itt élünk ismét és én mehetek az iskolába ahol mindig kinéznek. Oh ja és igen van egy bátyám de ő is katona,Amerikában.Tehát senki nincs mellettem ilyen téren mint ez a rohadt iskolába menés. Morogva tettem a fülembe a fülhalgatóm  és indultam el az iskola felé,mikor oda értem egyenesen az osztályomba mentem és ott is a helyemre ültem. Senki nem vett figyelembe de ez volt még a jobbik eset, ha észre vettek akkor csak piszkáltak. Csendben vettem elő a könyvemet és kezdtem olvasni mikor valaki kikapta a kezemből.
- Nézzük csak mit olvas a mi drága Vicktoriánk!- kiáltott fel mire mindenki körénk gyűlt. De ezt most benézte mert hiába nézte nem értette.
- Előbb meg kéne tanulnod angolul aztán vedd el mások könyvét. - vettem vissza tőle mire az osztály nagy része húzni kezdett,kedves barátosném pedig megsemmisülve ment a helyére. Megvédeni megvédem magam de nem mindig van hozzá kedvem,meg nem akarok arra a szintre süllyedni ahol ő van.
- Nem vagy semmi Vick. - veregette meg a vállam Sora. Ő volt az egyetlen barátnőm ebben az osztályban,ő is félvér volt csak az ő apja japán volt. Talán azért is értettük megy egymást annyira mert ő is azon ment keresztül mint én.
- Nem hagyom magam. - vontam vállat és vissza fordultam mert bejött a tanár és kezdődhetett is az óra.
- Gyereke ma jön egy új tag az osztályba. - tapsolt kettőt hogy mindenki figyeljen. - Gyere be fiam. - szólt az ofő és már jött is az új tanuló. -Mutatkozz be kérlek.
- Jung TaekWoon vagyok,örvendek a találkozásnak. - hajolt meg.
- Ott hátul van is egy hely,ott lesz a te helyed. - mutatott rám az ofő,mikor mellém ült le akkor néztem meg igazán. Majdnem lefordultam a székemről,levegőt sem vettem meglepettségemben. Ő volt az aki az álmaimban szerepelt.
- Örülök a szerencsének Vicktoria. - mosolygott rám.
- Honnan..?- kezdtem bele a mondatomba de félbe szakított.
- A névtábládra van írva. - mondta egyszerűen,de én még mindig meg voltam lepve azt sem halottam hogy a tanár engem szolit fel. Mikor persze mondtam hogy nem tudom hol tartunk páran beszóltak amolyan „erre csak számítani lehetett” meg „hú de elcsavarták a fejét” és a többi ilyesmi beszólás. Csendben ültem le,de legszívesebben az összeset fejbe vertem volna. Kicsöngetéskor mindenki megrohamozta az új tanulót ezért Sora és én úgy döntöttünk hogy inkább felmegyünk a tetőre.
- Na mi van mért bámultad olyan feltűnően?Csak nem bejön?- mosolygott rám barátnőm a korlátnak dőlve.
- Nem fogod elhinni,de vele álmodtam. És még életemben nem láttam őt ezelőtt.- mondtam és közben a padon ülve néztem a felsőket.
- Ez tök romantikus. - pattant mellém Sora.
- Szerintem meg ijesztő. - néztem rá komolyan de láttam rajta hogy nem érti. - Most képzeld el hogy valaki olyannal álmodsz akit nem is láttál még az életben,aztán meg jön egy új diák aki pont olyan mint ő. - mondtam kicsit idegesen a kelleténél.
- Jó nyugi,most már vissza kéne mennünk. - kelt fel mikor hallotta a csengő hangját. Morogva keltem fel én is a padról és utána mentem,még mindig azon a rohadt álmon járt az eszem,de az a baj hogy  a részletekre nem emlékszem csak az ő arcára. De mit is mondott mi a neve?
- Vick gyere már!- fogta meg a karom Sora és húzott maga után.
- Megvan Leo!- kiáltottam fel mire újonnan jött osztálytársam megfordult és felém nézett.
- Szóltál?- jött oda hozzám,Sora persze azonnal elengedte a kezem és a terembe iszkolt.
- Leo a neved?- vontam fel a szemöldököm.
- Csak becenév. - vont vállat.
- Oké én megörültem. - mentem el mellette és közben a homlokom csapkodtam. Ő csendben követett a terembe és a helyére ülve nézte a tanárt. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam,felállítottam a könyvem és elfeküdtem a padon. Pillanatok alatt el is aludtam. Megint egy álomba csöppentem, egy mező közepén állt egy alak én pedig felé mentem. Mikor közelebb értem hozzá felismertem hogy egy férfi felé megyek,és amint a háta mögé értem megkocogtattam a vállát,lassan felém fordult és nem hittem a szememnek.
- Te?Megint?- kérdeztem hisztérikusan.
- Én is örülök hogy látlak. - mosolygott rám és közelebb lépett hozzám,keze közé fogta az arcom. A vérem csak úgy száguldozott az ereimben,egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Már épp megcsókolt volna mire én felriadtam.
- Miss Vicktoria kisasszony örülök hogy felébredt. - mordult rám a tanár. Mélyen meghajoltam és a székem vissza állítva helyet foglaltam rá,oldalra néztem és láttam hogy padtársam is alszik. Pár pillanat múlva azonban felébredt és rám nézett,egyenesen a szemembe. Nem tudtam kiolvasni semmit sem a szeméből,mire végre megszólaltam volna a csengő szólalt meg helyettem. Padtársam azonnal fel is pattant a helyéről és kiment az osztályból,össze szedtem minden bátorságom és utána mentem. Meg sem állt a tetőig,ott kivágta az ajtót úgy ment ki,utána mentem oda is. Mikor kiértem nem láttam sehol,elindultam a másik irányba és ott láttam meg,a korlátnak támaszkodva és egyenesen engem nézett.
- Mért van az hogy ismét veled álmodtam? Úgy kérdeztem mintha tudná rá a választ.
„- Vick hogy lehetsz ekkora hülye?Honnan a fenéből tudná?”-korholtam magam gondoltaimban.
- Mert olyan jóképű vagyok. - mondta sejtelmesen.
- El ne szállj magadtól. - álltam mellé és néztem a távolba.
- Pontosan mit is álmodtál rólam?- kérdezte. Ahogy vissza gondoltam mit is álmodtam a szívem újra zakatolni kezdett.
- Se-semmi olyat. - dadogtam zavaromban és kicsit elfordultam,hogy ne lássa az arcom. Nem is értem pontosan mi a fenét is akartam tőle? Mégis honnan a francból tudná hogy mért álmodom vele,még magam sem tudom. Kész agyrém ez az égész.
- Tudod azt mondják az álmoknak jelentésük van,ha valakivel álmodunk. - fordult kicsit felém.
- És ugyan mi?- néztem rá hülyén. Elmosolyodott és ellökte magát a korláttól,felém nyújtotta a kezét,gondolkodni kezdtem hogy mit is akar pontosan. De mikor látta hogy nem fogom meg a kezét,kezem után nyúlt és ő fogta meg. Egész testemet átjárta valami bizsergető érzés,szavakkal nem lehet elmondani mit éreztem akkor. Közelebb lépett hozzám és megsimította az arcom a másik kezével,rám mosolygott.
- Te vagy a társam. A lélektársam vagy.- mondta komolyan mire én köpni nyelni nem tudtam.
- Hogy a mid?- kérdeztem meglepetten.
- Te vagy a társam. Tudod a mi fajtánk nagyon ritkán találják meg a társukat,valakiknek egy életen át kell keresniük. De te most itt vagy,végre megtaláltalak. - húzott közel magához és ölelt át. Ellöktem magamtól és távolabb mentem tőle.
- Ha ez a bevált csajozós szöveged,akkor most mondom hogy nálam ez nem jön be. - mentem el mellette.
- Komolyan mondtam amit mondtam,mit gondolsz mért én szereplek az álmaidban?Mert a lelkünk összetartozik,ketten vagyunk egyek. - kapott a kezem után,és maga elé fordított.
- Engedj el!- löktem el magamtól újra és vissza szaladtam az osztályba a cuccaimért és haza felé vettem az utam. Mikor haza értem egyel több cipő volt az ajtóban mint szokott.
- Anya ki van itt nálunk?- mentem a nappaliba mikor megláttam TaekWoon,lefagytam és csak álltam az ajtóban és néztem a vendégünket. Mikor meglátott felállt és rám mosolygott.
-Te mit keresel itt?- kérdeztem nem igazán kedvesen.
- Hozzád jöttem. - mondta teljesen komoly arccal.
- Mi lenne ha felmennétek a szobádba Vick. - mosolygott rám anyu és már tolt is fel a lépcsőn minket. Morogva nyitottam ki a szobám ajtaját és beengedtem és utána mentem én is.
- Szép szobád van. - nézett körbe a szobámba.
- várj meg átöltözöm. - vettem fel a ruháim a székemről és a fürdőbe mentem,gyorsan átöltöztem és visszamentem a szobámba. Taekwoon az ágyamon ült,mikor meglátott látványosan végig nézett rajtam. Egy rövidnadrág és egy fekete trikó volt rajtam,leültem a székemre és keresztbe tettem a lábaim.
- Minek is jöttél ide pontosan,vagy várj is csak. Honnan tudod hogy itt lakok?- kérdeztem,mire elmosolyodott.
- Már mondtam a lélektársam vagy,érzem,hogy hol vagy. - feküdt el az ágyamon.
- Én ezt nem értem. - feküdtem mellé az ágyamon.
- Mit nem értesz?- fordult oldalra hogy lásson.
- Hát ezt a lélektárs izét. - mondtam ki ami először az eszembe jutott.
- Minden embernek van egy társa,de mi kicsit mások vagyunk. Nekünk sokkal nehezebb megtalálni a társunkat mint a többi embernek. - mondta komolyan és szem rebbenés nélkül.
- Miben vagytok...- kezdtem bele de láttam hogy néz. - vagyunk mások?- tettem fel a következő kérdésem.
- Nem vettél észre magadon valamit?Amiben másabb vagy mint a többiek?- kérdezte.
- Őhhhm félvér vagyok.- mutattam magamra mintha ez nem lenne egyértelmű.
- És így vagy olyan eszeveszetten gyönyörű.- simogatta meg az arcom,mire én teljesen zavarba jöttem.
- Lassan mennem kell. - ült fel és engem is magával húzott,megsimogatta az arcom és elengedett.
- Nem kell kijönnöd velem,kitalálok. - tolt vissza a szobámba. - reggel érted jövök kocsival,várj meg. - adott egy puszit a homlokomra a szívem meg kihagyott egy ütemet. Hihetetlenül dobogó szívvel mentem el fürdeni majd aludni.
Reggel az órámra keltem fel,vagyis mielőtt csörgött volna már fent voltam. Gyorsan megreggeliztem,felöltöztem és elvégeztem minden teendőm a fürdőben is. Elköszöntem anyától és már mentem is a suliba,vagyis akartam de a ház előtt állt egy fekete kocsi és annak neki támaszkodva Taekwoon figyelt engem. Mellé léptem és csak néztem.
- Jó reggelt. - köszönt először és kinyitotta nekem az ajtót,vonakodva de beültem a kocsiba.
- Neked is jó reggelt. - köszöntem én is neki mikor már beült mellém.
- Nos álmodtál valamit?- kérdezte mire engem kirázott a hideg is,és el is sápadtam.
- Ami azt illeti igen. - mondtam mire lefékezett és leparkolt a suli közelében.
- Mit álmodtál?- kérdezte komolyan és közben az egyik kezem fogta meg.
- Nem is tudom,tiszta hülyeség az egész. - próbáltam elterelni a gondolataim az álomról.
- Vick én itt vagyok,mond el mit álmodtál hogy segíteni tudjak. - próbálkozott még mindig.
- Nem is tudom. - sóhajtottam fel,de ő biztatóan megsimogatta a kezem. - Volt egy férfi és egy nő,nem tudom kik voltak. Felém jöttem és beszéltek valamit,mikor közelebb értek láttam hogy egy fegyver van náluk,de nem engem akartak. Valaki mást aki mögöttem volt,kímélet nélkül megölték. - sírtam el magam.
- Semmi baj. - ölelt magához a kocsiban és próbált nyugtatni.
- De mért álmodok ilyeneket?- sírtam még mindig és kapaszkodtam az egyenruhájába.
- Előre látod mi fog történi. Minél többet álmodsz annál többet tudsz meg,és ha már jobb vagy benne akkor is időt és a pontos helyet is meg tudod mondani. - mondta és közben még mindig a hátam simogatta.
- Hogy min?- sipogtam.
- A képességed,te a jövőt látod előre. - törölte le a könnyeim arcomról.
- És neked?- sipogtam.
- Én kicsit erősebb vagyok mint az átlag,több a képességem. - mosolygott rám. - Ezt is elmondom,de most mennünk kell mert elkésünk. - indította el megint a kocsit és a suliig meg sem állt. Mikor kiszálltunk mindenki minket nézett,az nem volt elég hogy Taekwoon az új diák de még piszok helyes is,erre velem a félvérrel sétál be a suli kapuján miután kiszállt a kocsiból. Jó kis kombó ez korán reggel az én szívemnek.
- Mi lenne ha Leo-nak hívnál?-kérdezte és közben elvette tőlem a táskám hogy ő vigye.
- Miért?- kérdeztem és a táskámért nyúltam de csak ellökte a kezem és azt is a vállára vette.
- Mert így csak te hívsz,ja és gondolatban is tudunk beszélni. - kacsintott rám mire megtorpantam.
- Te belátsz a fejembe?- sikoltottam majdnem fel.
- Csak ha akarok,és ha megengeded. - nyugtatott meg.
- Ohhh akkor jó. - sóhajtottam fel.
- Na gyere. - fogta meg a kezem és húzott a terembe,persze ott mindenki minket nézett,vagyis inkább a kezünket. Próbáltam elhúzni a kezem de nem engedte,leült a helyére és engem is lehúzott az én helyemre.
- Mindenki minket néz. -suttogtam neki.
- Nem érdekel. - fogta szorosabban a kezem,barátnőm is csak nézett de nem jött oda hozzánk.
- Engem viszont igen. -rúgtam meg a lábát mire elengedte a kezem,gyorsan barátnőm mellé ültem.
- Mi van veled és vele?- kérdezte Sora mosolyogva.
- Semmi komolyan. - néztem hátra a vállam felett,ő még mindig engem nézett.
- Aha értem én. - kacsintott rám nevetve. Nem tudtam vissza vágni mert a helyemre kellett iszkolnom,mert elkezdődött az óra. Egész órán engem piszkált a kedves padtársam,vagy a kezem fogta meg vagy lökődött. Óra végén felpattantam a helyemről és őt is felrángattam.
- Gyere utánam. - néztem rá mérgesen,ő csak kuncogott és utánam jött.
- Mit szeretnél?- kérdezte szórakozottan.
- Azt hogy fejezd be ezt az egészet!- ripakodtam rá.
- Mit?- kérdezett vissza azonnal.
- Hát ezt,ezt mind. A kézfogást és mindent. Én ezt nem értem. Két napja ismerlek de az életem a feje tetejére állt. Azt mondod amit az álmaimban látok meg fognak történni,meg hogy a lélektársad vagy mid vagyok. Ez nekem sok,vissza akarom kapni az életem ami két nappal ezelőtt volt. - mondtam el egy szuszra az egészet.
- Vick,hidd el mindennek oka van,és nem hiszem hogy az a legjobb élet ha folyton piszkálnak mert nem vagy teljesen koreai. És az hogy az álmaid be fognak teljesülni arról se én se te nem tehetünk. De arról viszont igen hogy segítsük azt akivel ez történne. És az hogy menjek el nélküled,nos az lehetetlen. - tárta szét a karjait mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
- Mi az hogy lehetetlen? Olyan egyszerű mint ahogy ide jöttél. - mondtam,de abban a pillanatban meg is bántam.
- Mert kellesz nekem. - lépett közelebb hozzám én pedig léptem hátrébb,de a fal megállított. - Most hogy megtaláltalak nem hagylak elveszni,még az életem árán sem. - jött még közelebb. Lágy csókot lehelt az arcomra és szorosan megölelt.
- Nem kapok levegőt. - veregettem meg kicsit a hátát de semmi váltózás nem történet. - Leo megfulladok. - mondtam mire azonnal gyengült a szorítása.
- Végre kimondtad. - puszilt bele a nyakamba,engem meg a hideg is kirázott. Aztán olyan történt amire én sem számítottam,olyan volt mintha egy másik világban lettünk volna. Csak mi ketten voltunk ott,senki más. Eltoltam magamtól hogy körbe tudjak nézni,Leo megfogta a kezem és közben ő is körbe fordult.
- hol vagyunk?- kérdeztem félve a választól.
- Nem tudom. - adta meg a választ amitől én magam is féltem.
- Remek. - röhögtem fel hisztérikusan. Leo épp szólni akart valamit de elénk jött két ember,a felismerés villáma csapott belém mikor felismertem azt a két embert. Elkezdtem remegni amit Leo észre is vett,elém lépett és magam mögé tolt.
- Ők voltak azok?- kérdezte de a szája nem mozgott,kellet pár pillanat mire felfogtam hogy gondolatban szólt hozzám.
- Igen.- válaszoltam én is ugyan úgy ahogy ő beszélt hozzám.
- Hát végre eljöttetek. - köszöntött minket a nő.
- Hol vagyunk?-kérdezte Leo minden félelem nélkül.
- Fiam nyugodj meg,itt nem eshet bajotok. Biztonságban vagytok.- válaszolt a férfi.
- Nem ez volt a kérdésem. - mordult fel Leo.
- Egy másik világban ha úgy tetszik,én csináltam. - mosolygott a nő boldogan.
- Értem tehát maga világokat teremt és ön?-nézett Leo a férfire.
- Azzal még vérnék hogy megmutassam. - mosolygott,de szerintem nem őszinte mosoly volt.
- Gyertek velünk,egyetek. - mondta a nő de én megszorítottam Leo kezét.
- Nekünk most nem alkalmas. - mondta Leo.
- Akkor majd máskor. - csettintett egyet a nő és ismét a tetőn találtuk magunkat.
-Ez mégis mi a fene volt?- estem neki Leonak azonnal.
- Vick nem tudom,de rossz érzésem van ezzel kapcsolatban,megkérdeztem a szüleim erről az egészről. Átjössz vacsorára?- váltott témát azonnal.
- Nem hiszem. - passzoltam azonnal.
- De jönnöd kell,kérlek. - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Rendben.- adtam de a derekam és mentünk vissza a terembe. Csendben leültünk mert már ment 2 perce az óra de a tanár nem vett észre minket. A nap gyorsan elment én én gyomor görcsben ültem a kocsiban és írtam egy sms-t anyának,hogy egy barátomnál vacsorázok és hogy később megyek haza. Egy nagy ház előtt állt meg, vagyis egy hatalmas  ház előtt hogy pontosítsak.
- A családom kicsit örült a maga módján,de szerethetőek. Előre is bocsánat. - sóhajtott fel aggodalmasan,majd kiszállt a kocsiból és nekem is ajtót nyitott. Mire az ajtóhoz értünk volna már ki is nyílt és egy nő ugrott a nyakamba,lefagytam és Leora néztem aki a fejét fogta.
- Anya kérlek enged már el,megijeszted. - szólalt fel Leo mire az anyukája nevetve elengedett és megfogta a vállaim.
- De hát már olyan nagyon vártam. - mondta kedvesen és meg puszitl.
- Asszony hagyd a lányt beljebb jönni. - mosolygott rám egy férfi,gondolom ő leo apukája.
- Oh igaz is gyere beljebb. - húzott be a kezemnél fogva,félve néztem vissza Leora akinél ugyan azt láttam mint magamon véltem fel. Leültetett egy kanapéra hol még mellettem ült két fiú,feszengve ültem ott és csak néztem magam elé. Valaki mellém huppant és megfogta a kezem.
- Nyugi nem eszünk meg. - kuncogott Leo én meg csak ránéztem és mosolyogva megkönyököltem.
- Valaki nagyon vicces. - morogtam.
- Te vagy a bátyám lélektársa?- kérdezte a mellettem ülő fiú.
- Igen ő,tehát a szemed leveszed róla. - válaszolt helyettem Leo.
- Anya Leo nem marad meg,fenyeget. - kiabált ki az előbbi srác mellőlem a konyhába.
- Fiúk ne veszekedjetek,mert megjárjátok. - lépett ki a konyhából az anyjuk egy főzőkanállal a kezében.
- Anya leég a kaja. - szólalt fel a másik srác a kanapéról mire az anyjuk már futott is vissza.
- Már mindegy. - sóhajtott fel és lapozott egyet a könyvében,én meg csak ültem és néztem tovább őket.
- Hongbin csak a tényeket mondta anyának,legtöbbször leégetni a vacsorát. - mondta és közben a könyvet lapozó srácra mutatott. - És ez a kis mitugrász pedig Hyuk. - mondta mire a másik felmordult és egy almát repített neki Leonak.
- ezt most inkább nem kérdezem meg. - mondtam hangosan hogy biztosra menjek,hogy kimondtam. Leo csak nevetett és megsimogatta a kezem.
- Oké rendelünk pizzát. - jött ki Leo anyukája és apja a konyhából,előbbi mérges volt az utóbbi pedig jót szórakozott az egészen.
- Meg úsztunk. - fújta ki magát mellettem Hyuk,mire az anyjuk rá sandított ő pedig fülét farkét behúzta és meglapult a kanapén. Mire megjött a pizza már mindenki beszélgetett,Leo elment az apjával valahova én pedig maradtam az anyjával és a két testvérével.
- Ohh még be sem mutatkoztam,Bomin vagyok. - mosolygott rám.
- Örvendek. - mosolyogtam vissza.
- Victoria igaz?- kérdezte Hongbin.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Nem igazán koreai név. - jegyezte meg mire az anyja fejbe verte.
- Igen,mert nem itt születtem hanem Amerikába. Pár éve költöztünk vissza,mert apát ide helyezték. - mondtam kicsit szomorúan.
- Nem tetszik itt?- kérdezte Bomin.
- Nem az,csak még nem szoktam meg. - mondtam.
- Mióta éltek itt?- kérdezte Hyuk.
- Két éve. - mondtam mire Hongbin majdnem megfulladt az ivásban.
- Két éve és nem szoktad meg?- akadt ki és közben hülyén nézett rám.
- Hát ha nem vetted volna még észre akkor elmondanám hogy félvér vagyok. És tudod amúgy sem akartam ide jönni,nekem meg volt ott az életem. Erre egy olyan helyre kellet jönnöm amiről nem tudtam semmit,és még el sem fogadnak mert nem vagyok koreai. Szerintem így te sem szoktad volna meg. - mondta kímélet nélkül,ő pedig csak fészkelődött a helyén.
- Jól megmondtad neki. - pacsizott le velem Hyuk,félve néztem Bomin-re aki kedvesen mosolygott.
- Ne hagyd magad,tedd is helyre őket. - kacsintott rám.
- Lassan haza viszlek. - tűnt fel mellettem Leo hirtelen engem meg a szívroham kerülgetett. Mérgesen néztem fel rá,ő pedig csak mosolygott és felhúzott a kanapéról.
- Már mentek is?- kérdezte Bomin.
- Későre jár,és nem akarom hogy a szülei aggódjanak. - mondta Leo és megfogta a kezem és már vezetett is ki a házból.
- El kéne köszönnöm nem? -kérdeztem és közben hátra felé néztem. Mosolyogva integettek nekem és ezt én is viszonoztam.
- Leo mi az a nagy sietség?- kérdeztem mire megtorpant és a kocsinak nyomott.
- Az álmodban ki volt az a fiú az álmodban?- kérdezte.
- Nem tudom. - válaszoltam félve.
- Gondolkozz.- ripakodott rám.
- Leo megijesztesz. - mondtam félve mire kapcsolt és megenyhül.
- Jézusom,ne haragudj,nem akartalak megijeszteni. - hajtotta a fejét a vállamra. - Csak félek hogy ki az,félek hogy lehet valamelyik testvérem az akit láttál. - suttogta. Nem tudtam mit tegyek,még nagyon új nekem ez a lélektársas izé,de azt tudtam hogy most szüksége van rám. Átöleltem és simogattam a hátát,hogy megnyugodjon. Kellet pár perc mire megnyugodott és felegyenesedett,mélyen a szemembe nézett és kezei közé fogta az arcom.
- Nem is tudom mi lenne velem nélküled,én nagyszájú hercegnőm. - mosolygott rám kedvesen és egy puszit nyomott az arcomra,de én mégis többre számítottam?Mire számítottam? Oké nekem teljesen el ment az eszem,már magamon sem igazodom ki.
Beültünk a kocsiba és meg sem állt a házunkig,ott kiszálltunk és megálltam a kapuban.
- Köszönöm hogy haza hoztál. - mosolyogtam rá.
- Igazán nincs mit,de ki az a férfi aki meg akar ölni a szemével?- kérdezte Leo mire az ablakba néztem. Mosolyogva futottam be és a konyhába apa nyakába ugrottam.
- Mi lenne ha a lovagodat is behívnád. - puszilt meg apa mire bólintottam és kimentem az említett személyért.
- Ha te is rám zúdítottad a családod úgy fer ha én is ezt teszem. - kacsintottam rá és a ház felé löktem.
- Apád mit dolgozik?- kérdezte Leo.
- Katona,vagyis őrmester vagy mit tudom én. - mosolyogtam rá.
- Ezt jó tudni. - mondta mire kinevettem,apa a nappaliban ült és mikor meglátta vendégem felállt és vigyázba vágta magát.
- Tisztelegj kadét!- mondta a megszokott emelt hangon,Leo azonnal vigyázba vágta magát,mit meg csak mosolyogtunk anyával.
- Őrmester,szólni kívánok. - léptem mellé mire rám nézett.
- Pihenj katona. - mondta mire majdnem elnevettem magam.
- Nos Taekwoon csak haza hozott,mert volt olyan kedves és meghívott hozzájuk vacsorára. A szülei is ott voltak és a két testvére is,tehát nem voltunk egyedül és nem tett semmit sem. - mondtam el egy szuszra apának mire kicsit megenyhült.
- Akkor leléphetsz. - mondta nekem én meg csak elvigyorodtam és megfogtam Leo karját és kihúztam a kertbe,ott leültünk a hintaágyra és néztem a csillagokat.
- Nem semmi az apád. - mondta Leo halkan.
- Ohh ez semmi. Láttad volna Amerikában mikor bemutattam neki a barátaimat. - nevettem el magam.
- Mért mit csinált?- kérdezte.
- Kiképezte őket,mert szerintük nyikhajok voltak. - nevettem el magam.
- Uhh én még akkor jól jártam. - mondta mire mosolyogva meglöktem. Rém nézett és megfogta a kezem. - Bár ha az kell hogy az apád elfogadjon akkor még bele is megyek hogy kiképezzen. - mosolygott rám,nekem meg pír szökött az arcomra.
- Ne ilyen hangosan,meghallja és még komolyan is veszi. - mondtam és közben a kezünket néztem. Államnál fogva felemelte az arcom és a szemembe nézett,lassan közeledni kezdett az arcával. Óvatosan nyomott egy apró puszit az ajkaimra majd el is vált tőlük.
- Most megyek,mert ha maradnék nem bírnám vissza fogni magam,reggel jövök érted. - nyomott egy puszit a fejemre és kiment a kerti kapunk. Miután elment örülten dobogó szívvel mentem be a nappaliba ahol apa és anya néztek mosolyogva.
- Kicsik kicsit piros az arcod. - kacsintott rám anya.
- Mert melegem van. - habogtam össze-vissza.
- Meghiszem én azt. - vágta rá apa és mellette megveregette a kanapét. Nyögvenyelősen de mellé ültem és vártam a csodára vagy mire. Átölelte a vállam és anyáét is.
- Remélem tudjátok hogy ti vagyok az én nagy kincsem. - mondta apa mire anyával csak mosolyogtunk és adtunk egy-egy puszit apának. Este még beszélgettünk egy kicsit de engem száműztek a szobámba mert holnap iskola volt. Az éjjel megint rám tört egy álom,ismét egy mezőn voltam de éjszaka volt. Most egyes egyedül voltam,elindultam az erdőbe hogy ott hátha találok valakit,farkasok hangját halottam minden irányból. Félve fordultam hátra és a félelmem beigazolódott,egy farkas falka állt mögöttem és vicsorogtak rám. A vér is meghűlt az ereimben,épp nekem akartak támadni mikor valaki megrázott és felkeltem. Leo nézett vissza rám aggodalmaskodó szemekkel.
- Jól vagy?- kérdezte gyengéden,nem válaszoltam csak a karjaiba vetettem magam és tovább remegtem a félelemtől. Nem tudtam hogy került oda mellém,nem érdekelt hogy jutott be a házba,csak az érdekelt hogy most itt van mellettem és megmentetett a farkasoktól. Mellém feküdt és a karjai között tartott,vagy fél óra telt el mire a remegésem abba maradt. Akkor vettem észre hogy hogy is fekszem,hogy kin és hogy én akin fekszem nincs rajta felső. Lassan el távolodtam tőle és rá néztem,kedvesen és aggódva nézett vissza rám.
- Mit álmodtál?- kérdezte megtörve a csendet.
- Farkasok támadtak meg. - mondtam halkan.
- Akarod hogy itt maradjak?- kérdezte mire kikerekedett a szemem és a szívem gyorsabban kezdett el verni. Nem tudtam mit válaszoljak,ha apa vagy anya rám néznek és itt találják mind ketten bajban leszünk,de nagyon nagy bajban.
- Nem hiszem hogy jó ötlet lenne. - válaszoltam halkan.
- Nyugalom,ha jönne is valaki akkora eltűnnék. - nyugtatott meg és kitárta a takarót hogy bújjak be alá. Vonakodva ugyan de bebújtam alá,Leo fejem alá dugta a kezét és szorosan magához húzott. Megnyugtató volt a közelsége,nem is kellet sok és már vissza is aludtam. Reggel az órám csörgésére keltem vagyis keltük fel. Leo engem átkarolva aludt.
- Kapcsold ki. - morogta rekedtes hangon és még jobban hozzám bújt. Mosolyogva kapcsoltam le az órát és néztem az arcát,már amennyire azt látni hagyta. Pár perccel később mocorogni kezdett és a hátam simogatta.
- Lassan mennem kell,de jövök érted. - nyitotta ki a szemeit és rám nézett.
- Rendben,de hogy fogsz haza jutni?- kérdeztem,rám mosolygott és kacsintott is.
- Nem nehéz ne félj,de most megyek,apád mindjárt benéz hozzád. - közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra,csettintett egyet és már el is tűnt. Fel sem fogtam mit láttam mikor apa nyitott be a szobámba.
- Körletszemle kadét!- kiáltotta el magát mire én válaszul egy párnát hajítottam felé,ügyesen kitért előle és már vissza is dobta.
- Anya apa terrorizál korán reggel!-kiabáltam le mire anya morogva jött fel.
- Hagyd már azt a lányt,irány reggelizni katona!- emelte fel anya a hangját mire apa vigyázba vágta magát és tisztelgett,majd lement reggelizni. Mosolyogva néztem utánuk és gyorsan én is rendbe tettem magam. Reggeli után már iszkoltam is ki a házból és  Taekwoon már ott állt a kocsinak dőlve. Kihagyott egy ütemet a szívem,hogy lehet hogy neki ilyen jól áll ez a rohadt egyenruha? Megráztam a fejem és elé álltam.
- Hogy csináltad azt?- kérdeztem,mosolyogva kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Ez az egyik képességem. - kacsintott rám és becsukta utánam a kocsi ajtót.
- És még van?- kerekedett el a szemem.
- Van. Rohadtul helyes vagyok. - mondta és közben beindította a kocsit,belőlem meg kitört a nevetés.
- Ezt azért ne könyveld el magadban. - szóltam be neki mire felém fordult.
- Te is tudod hogy így van. - simogatta meg az arcom és fordult vissza fordult és vezetett tovább. Sulihoz érve kiszálltunk a kocsiból és most hagyta,hogy vigyem a táskám. A terem előtt Sora várt,teljesen be volt zsongva ahogy elnéztem.
- Nem fogod elhinni de egy olyan helyes pasi iratkozott át hozzánk,és a legjobb hogy a mi osztályunkba tették be. - rángatta meg a kezem és közben Leo elvette a táskám és egy sző nélkül bevitte Sorát kikerülve.
- Igen?- kérdeztem mosolyogva,barátnőm nem mindig van így bezsongva csak akkor ha tetszik neki az illető.
- Ohh jut is eszembe mi van turbékoló galambok. - mosolygott rám és emelgette a szemöldökét.
- Semmi,mi lenne?- kérdeztem
- Aha és tegnap azért nem tudtam veled beszélni mert sok volt a leckéd mi?Anyud mondta ám hogy nálatok volt tegnap és előtte meg te voltál náluk. Komolyan mi van köztetek?- kérdezte türelmetlenül.
- Nem tudom. - mondtam és mentem be a terembe. Azt még sem mondhatom el neki amit nekem Leo mondott. Kész hülyének nézne,amit el is fogadnék mert én is hülyének érzem magam. A terembe belépve rögtön ki is szúrtam az új tanulót,Leoval beszélgetett és a helyemen ült. Lassan oda tipegtem barátnőmmel karöltve és megálltam a padom mellet.
- Ne haragudj de ez az én helyem. - mondtam kedvesen.
- Aha oké. - válaszolt flegmán. Vettem egy mély levegőt és Leora néztem aki pedig rám,észre vehette hogy lassan robbanok.
- Haver enged a helyére. - mondta komolyan,mire a srác morogva felkelt és rám nézett.
- Haver nem is mondtad hogy ilyen dögös a kicsike.- fogta meg a hajam,én meg álltam ott mint egy fa darab.
- Most le veszed róla a szemed. - válaszolta ellent mondást nem tűrően,mire a srác ránézett majd elengedett. Leültem a helyemre és feszengve néztem barátnőmre aki mintha mérges lett volna rám,majd az új srácra terelődött a figyelme.
- Ki ez?- suttogtam Leo-nak.
- Olyan mint te meg én,a társát keresi. - válaszolta ugyan olyan halkan. - Téged is meg fog környékezni,de ne félj nem vesz el tőlem. - kacsintott rám mire én megütöttem.
- Nem vagyok a tulajdonod. - mordultam rá mire átkarolta a vállam és magához húzott,apró puszit nyomott a homlokomra. Aminek mindenki a tanúja volt,mondanom sem kell hogy eddig bírtuk rejtegetni a kapcsolatunkat vagy minket. Megrohamoztak minket és mindenféle kérdéseket tettek fel,de szerencsénkre a tanár bejött ezért mindenki a helyére ült. Mérgesen néztem Leora de ő nagyon jól szórakozott az egészem.
- Egy újabb diák érkezett az osztályunkba,kérlek fáradj ki és mutatkozz be. - szólt a tanár mire az említett kiment a tanári asztal mellé.
- Kim Won Shik a nevem,de nyugodtan hívjatok Ravinak. - mondta és meghajolt majd vissza ült Sora mellé,aki persze mosolyogva pislogott rá. Egész órán a tanárra figyeltem mert kövi héten dolgozatot írunk,de Leo tök nyugodtan aludt mellette. A csengőre ébredt fel majd a kezemnél fogva húzott ki a teremből és a tető felé vette az irányt. Kiérve utánunk bezárta az ajtót.
- Most szólok hogy később ne keljen. - fordított magával szemben. - Te vagy a mindenem,nem érdekel ki mit mond vagy tesz,tudom hogy te vagy a társam érzem. Még az életem is odaadnám hogy te biztonságban élj. - mondta én meg köpni nyelni nem tudtam.
- Mért mondod most ezt nekem?Megijesztesz Leo. - vallottam be őszintén.
- Csak akarom hogy tudd,érted bármire képes vagyok. - simogatta meg az arcom a kezével,kezére tettem a kezem és felnéztem rá.
- Tudom. - suttogtam.
- Szeretlek. - suttogta közel az ajkaimtól,aztán rájuk tapadt. Gyengéd csók volt amit azonnal viszonoztam is,nyaka köré fontam karom és lábujj hegyre álltam,ő derekamat átkarolva tartott szorosan magánál. Lassan váltunk el egymástól,én a cipőnket kezdem el nézni zavaromban,Leo kezével felemelte az arcom és a szemebe nézett. A szemei csak úgy csillogtak és lefogadom az enyém is csilloghatott,rám mosolygott.
- Az enyém vagy. - kapott fel hirtelen és pörgetett meg a levegőben,a meglepődöttség miatt felsikítottam és a vállaiba kapaszkodva nevettem el magam.
- Meg kell védened. - mondtam mikor már letett.
- Más választásom van?- incselkedett.
- Öhhm nincs. - bújtam hozz.
- Na a gerle pár is meg van. - jött egy hang a hátam mögül.
- Mit akarsz?- kérdezte Taekwoon engem el nem engedve.
- Vick nem gondolkodtál el még azon hogy miért jelent meg Leo olyan hirtelen a közeledben?Hogy mért érzed azt amit?Mért érzed magad üresnek ha nincs melletted?- jöttek a kérdések amiket nem értettem egyáltalán.
- Nem érzem üresnek magam.-válaszoltam. - Az érzéseimhez pedig semmi köze. - mondtam mire Ravi felnevetett.
- Az egyik képessége az hogy tudja irányítani,ezek nem a te érzéseid. Ezek azok az érzések amiket ő ad neked. - mondta én pedig Leora néztem.
- Igaz el?- kérdeztem de nem válaszolt. - Igaz ez?!- emeltem fel a hangom.
- Van ilyen képességem. - válaszolta mire kirántottam magam a kezei közül. - De a te érzéseid sosem befolyásoltam,nem is tudnám. - kapott utánam.
- De tudnád. - mondta Ravi. - Ő hozzám tartózik te is tudod,ő az én társam!- üvöltötte Ravi bennem meg a vér is meghűlt.
- Vicknek semmi köze hozzád!Ne is álmodj hogy át engedem őt neked!- kiáltott rá Leo is.
- Már elnézést de mi a fasz folyik itt?tudjátok nekem is van beleszólásom,elvégre RÓLAM van szó!- kiabáltam rájuk és kiemeltem a rólam szócskát.
- Egy szavát se hidd el,soha nem tudnék hazudni neked. - fordult ismét felém Leo.
- Az egész családod azt csinálja,mindenkinek hazudnak. Te mért lennél más. - röhögött fel Ravi.
- Még egy ilyen és megöllek. - mordult fel Leo.
- Elég legyen!-kiabáltam el magam,mire mind ketten rám néztek. - Te befogod és nagyon gyorsan vissza mész a terembe mert csöngettek. - mordultam Ravira. - Te pedig ne szólj hozzám a nap végéig,és még csak ne is nézz rám. Aztán szépen elviszel a szüleidhez és ott mindent elmondtok nekem!- mutattam Leo-ra,szólásra nyitotta a száját de csendben maradt. Elindult az ajtó felé és kinyitottam előttem, betartotta a szavát,egész nap hozzám sem szólt,de másokhoz sem. Viszont lehetett érezni a gyilkos aurát körülötte mikor Ravira nézett. Mikor vége lett az utolsó órámnak is fogtam a táskám és elköszöntem Sorától,megvártam Leo-t a kocsinál. Kinyitotta nekem az ajtót,beszálltam és ő is követte a példám. Néma csendben mentünk végig egyenesen a házukig,ott minden bejelentés nélkül törtem rájuk.
- Elnézést hogy hívatlanul jöttem de magyarázatot akarok most!- cövekeltem le a nappaliban és jelenleg nem érdekelt hogy mit szakítottam félbe.
- Vicktoria,de jó hogy itt vagy. - jött oda hozzám Bomin és megölelt,viszonoztam ezt a kedves gesztust.
- Miben segíthetek?- kérdezte Leo apja akinek még mindig nem tudom a nevét,de ez most nem érdekelt.
- Taekwoon tudja manipulálni az érzelmeket,az enyémeket is tudja?- tértem egyenesen a lényegre. Mindenki elkomorodott. - Tudtam. - röhögtem fel hisztérikusan.
- Ez nem olyan egyszerű mint azt te hiszed drágám. - jött közelebb Bomin de elléptem,láttam hogy megbántottam vele de én is megbántva éreztem magam.
- Nem olyan egyszerű manipulálni az érzelmeim,vagy az álmaim?- kérdeztem és lassan átléptem a hisztérika határát.
- Taekwoon nem tudja irányítani az érzelmeid,nem képes rá. Másét tudja de a tied nem,te nem hagyod neki. - szólalt fel Hongbin
- Nem tudja?- kérdeztem vissza.
- Nem,én sem látok bele a fejedbe. - vont vállat,mire kerek szemekkel néztem rá. - Kicsikém gondolat olvasó vagyok,de nem látok a fejedbe. Nem tudom hogy csinálod de ez van. Ha bele szakadna sem tudna manipulálni. - tért vissza a könyvéhez Hongbin. Leora néztem hátha mond valamit de csak csendben állt tovább és csak engem nézett.
- Ez a társas dolog vagy mi,honnan tudom hogy ő az én párom és nem más?- kérdeztem mire Bomin és a férje félre nyelték az innivalójukat meglepettségükben.
- Ezt ki mondta neked?- kérdezte Bomin.
- Ravi itt van. - szólalt meg most először Leo mire az apja felpattant a helyéről.
- Itt van?- kérdezte komolyan és komoran.
- Itt,és azt mondta Vicknek hogy ő a lélektársa és nem én,ő mondta hogy hazudok neki és hogy manipulálom. - szorította ökölbe a kezét.
- Ezt nem hiszem el. - ült le az öreg a székére és a karfát markolászta.
- Kedveském hidd el mi nem hazudtunk neked,tényleg a fiam a te társad. De ha nem vagy benne biztos akkor néz mélyen magadba,kivel álmodták,kivel kezdődtek az álmaid?- mosolygott rám Bomin.
- Taekwoon. - mondtam ki halkan.
- Ki az aki ott volt veled tegnap este?- kacsintott rám.
- Taekwoon. - hűlt meg az ereimben a vér.
- Érzi ha szükséged van rá,ezért ő a társad és nem Ravi. - mondta,félve néztem a hátam mögé ahol Leo állt. Engem nézett és felém lépett,magához rántott és szorosan megölelt. Csettintett egyet és már egy másik helyen voltunk,nem engedett el csak ölelt.
- Tudod milyen nehéz volt ma nekem?- kérdezte és eltolt magától. Megráztam a fejem,elmosolyodott és megfogtam a kezem.
- Nagyon nehéz volt hogy nem tudtam mit mondani,hogy nem bíztál benne,hogy azt hitted hazudok. - ült le velem egy ágyra,gondolom az ő szobájában lehettünk.
- Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Bíz bennem. - simogatta meg a kezem.
- Rendben. - néztem rá.
- Gyere ide.- ütögette meg a combját,kerek szemekkel néztem rá. Most ugye nem azt akarja hogy az ölébe üljek?Végig gondolni nem volt időm,felemelt és az ölébe tett. Próbáltam menekülni de nem engedte.
- Itt maradsz kicsinyem,nem menekülsz. - fordított szembe magával és mohon megcsókolt.

 Viszonoztam a csókját és kezeimmel arcát fogtam meg,ő derekam és hátam simogatta,megnyalta alsó ajkam bebocsájtást kérve szájüregembe amit készségesen meg is adtam. Bejárta az egész szám aztán táncra hívta a nyelvem. Lihegve váltunk el egymástól de megint más helyen voltunk,egy tisztáson álltunk. Körbe néztem mikor felismertem hol is vagyok. Pont az a hely volt mint az álmomban. Leo is úgy állt ott mint az álmomban és én is úgy néztem ki mint akkor,vissza tartott lélegzettel néztem rá,ő csak mosolygott és szét tárta a kezeit.

- Te álmodtad. - mosolygott és újra megcsókolt.

- Csak itt meg is csókoltál. - mondtam két csók között.

- Mert itt nem hagytál itt. - ölelt át.

- Nem hagytalak itt? Te ezt honnan tudod?-néztem rá sandán.

- Ha elkapsz elmondom. - futott el egy irányba.

- Ya Leo!- kiáltottam utána és én is futni kezdtem.