Love is friendship~Jonghoon 4.rész

- Haló. – vette fel a telefont.

- Hongki veled van?- kérdezte köszönés nélkül.
- Igen itt van. – mondtam mert Hongki eszeveszett módon hadonászott.
- Mit csináltok? – kérdezte Jonghoon
- Mért mondanám el?- vontam fel a szemöldököm.
- Áhh ezt nem hiszem el. – mondta mérgesen. Hongki meg lefordult a kanapéról annyira nevetett. Én is elmosolyodtam.
- Na jó le kell tenne. – mondtam.
- Miért? – kérdezte azonnal.
- Mert fáradt vagyok és mert Hongki nem igazán bír már magával. – mondtam.
- Miért mit csinál?
- Szia. – köszöntem el tőle.
- Le ne merd tenni hallod?Yaaa….- a többit nem értettem. Kinyomtam.
- Király vagy Nana,pacsit. – tartotta fel  a kezét mire én bele csaptam.
- A fene eszi szerintem. –mondtam mire Hongki megint elröhögte magát.
- Szerintem torlaszoljuk el az ajtót,mert lehet ránk rúgja. – mondta majd az ajtó felé ment. De mikor oda ért valaki a csengőre tapadt.
- Ezt nem hiszem el. – fogtam a fejem és elröhögtem magam.
- Nyissam ki vagy tudod mit, menj be a szobába. – mondta és levette magáról a felsőt.
- Te mit csinálsz?- kérdeztem mosolyogva.
- Had egye a fene. – mondta és beküldött megint. Bementem és résnyire nyitva hagytam az ajtót.

Hongki powo:
Ez jó lesz már előre érzem, Jonghoon olyan féltékeny lesz. De meg kell valljam Nana nagyon szép. És ha nem a legjobb haverom tetszenek neki akkor talán ráhajtanék de így nem.
- Miben segíthetek?- nyitottam ki az ajtót és Jonghoon kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hol van Nana?- kérdezte idegesen.
- Már lefeküdt. – mondtam.
- Engedj be. – mondta de útját álltam.
- Mondom lefeküdt. – ismételtem meg magam.
- Engem meg nem érdekel. – mondta és arrébb lökött,aztán egyenesen Nana szobája felé vette az irányát.

Jonghoon powo:
Nem bírtam magammal és azzal a tudattal hogy mit csinálnak ezek ketten. Felöltöztem kocsiba ülve már mentem is  Nana lakása felé. Mikor oda értem idegesen tapadtam a csengőre, de csak nem akarták kinyitni az ajtót. Ám mikor az ajtó kitárult előttem meglepődtem. Hongki póló nélkül állt előttem és engem nézett. Beszéltünk pár szót aztán félre löktem őt és Nana szobája felé vettem az irányt. Kétféle érzelem járta át az egész testem. Mi van ha lefeküdtek,vagy ha összejöttek? Akkor én mit fogok csinálni? Félve nyitottam be vagyis löktem meg az ajtót mert nyitva volt. Nana ott ült velem szemben az ágyon és engem nézett. Becsuktam magam mögött az ajtót és a biztonság kedvéért be is zártam.
- Mért zárod be az ajtót?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mert beszélnünk kell. – mondtam komolyan.
- És azért be kell zárni az ajtót?- állt fel és az ajtó felé indult.
- Mért nem akarsz velem beszélni?- kérdeztem fájó szívvel. Tehát elszúrtam, összejöttek.
- Mert Hongki kint van. Aztán meg nem azt mondtam hogy nem akarok veled beszélni. – mondta nekem de már mindegy volt.
- Mibe jobb mint én?- kérdeztem hirtelen
- Mi?
- Hongki.
- Mi van vele?
- Miben jobb mint én? Mért pont ő és nem én?- törtek ki belőlem a kérdések.
- Mi van?
- Mit nem értesz? Összejöttetek mi?- röhögöm el magam.
- Te miről beszélsz?
- Le is feküdtetek? Jó volt. – estem teljesen kétségbe, mire Nana akkora pofont lekevert nekem hogy a pofon helye égett.
- Hogy te mekkora egy idióta vagy. Mért jöttem volna össze Hongki-val? Márt ő kellene? Te kellesz nekem már vagy 2 éve téged szeretlek,de akkora egy gyökér vagy hogy észre sem veszed. Ma is akit mondtam az nem Hongki volt hanem te, de te persze észre sem veszed. Most meg jössz a marhaságoddal. De tudod mit meguntam hogy mindig én vigasztallak minden szerelmi afférod után. Elegem van. – sírta el magát én meg csak néztem rá teljesen lefagyva. Azt mondta hogy szeret? Csak néztem rá majd eljutott a tudatomig az utolsó mondata: „Elegem van”
- Azt mondtad szeretsz?- kérdeztem halkan.
- Már nem. – szipogta mire megszakadt a szívem, miattam sír. Csak is kizárólag miattam.
- Kérlek ne mond ezt,csak azt ne mond hogy nem szeretsz. – mentem oda hozzá és meg akartam ölelni de nem hagyta magát.
- Hagyj békén. – kiabált rám majd kinyitotta az ajtót és kilökött majd rám vágta. Megrökönyödve álltam és néztem az ajtót. Szívem szakadt meg, most nem engedhetem el. Mert ha elengedem végleg elveszítem.
- Ezt jól megcsináltad. – veregette meg a vállam.
- Ez most nem igazán segít. – mondtam neki
- Nana én vagyok Hongki engedj be. – kopogott be mire kattant a zár.
- És ezzel most jössz eggyel. – lökött be az ajtóm majd becsukta mögöttem. Nana az ablaknál állt háttal nekem. Vettem a bátorságom ami nem igen volt nagy főleg most nem. Mögé léptem és átkarolta a derekát,fejem pedig a nyakába fúrtam.

Nana powo:
Kitörtem és én hülye mindent elmondtam Jonghoon-nak, aztán meg kilöktem az ajtón. Erre pár perc múlva Hongki be akart jönni ezért elfordítottam a zárat, majd az ablakhoz mentem. Könnyeim már nem folytak de a szívem vérzett. Két kar fonódott a derekam kör. Majd a karok tulajdonosa a fejét a nyakamba fúrta. Lenéztem a kézre és felismertem hogy Jonghoon az, kezeimet a kezeire tettem és megpróbáltam lefejteni magamról de nem nagyon sikerült.
- Annyira sajnálom, kérlek most az egyszer még bocsáss meg nekem. – könyörgött. Nem tudtam mit tegyek.
- Mért tenném? – kérdeztem
- Mert fontos vagy nekem…..- kezdett bele de én közbevágtam.
- Mert egy nagyon fontos barát vagyok. – fejeztem be mire maga felé fordított.
- Hogy nem vettem eddig észre hogy te nem csak egy barát vagy. Hah?Mért nem mondta előbb?Mért kellet szenvedned miattam?Mért vagy ilyen tökéletes?- tette fel a kérdéseket és közben végig mosolygott.
- Jonghoon én…- kezdtem bele de ez utal ő szakított félbe.
- Szeretlek,most már tudom. Mindennél jobban. – mondta majd kezei közé fogta az arcom és megcsókolt. Fel se tudtam fogni hogy mi történik jelen pillanatban,csak néztem rá kerek szemekkel. Aztán mikor eljutott az agyamig hogy mit is mondott könnyeim elkezdtek folyni, és közben viszonoztam a csókot. Jonghoon elmosolyodott majd kicsit eltolt magától és lecsókolta a könnyeimet.
- Nem szeretem ha sírsz. – mondta és letörölt még egy kósza könnycseppet.
- Pedig ez a te hibád. – nevettem el magam.
- Tudom. De ezek után nem hagyom hogy sírj. Senkinek sem hagyom hogy bántson. – tűrt egy tincset a fülem mögé. – De ha valaki megbánt azt egy szerűen agyon verem. – mondta ki én meg még mindig sírtam.
- Naaa,ne sírj hallod. – csókolgatott össze-vissza.
- Héé elég lesz. – toltam el magamtól de nem sok sikerrel.
- Egyezünk meg valamiben. – mondta mire bólintottam. – Majd én szabályzom mikor elég a pusziból. – mondta szemtelenül gyönyörű mosollyal.
- Nekem beleszólásom?- kérdeztem mosolyogva.
- Öhmm várjunk csak. – gondolkozott el. – Nem nincs. – mondta majd megint megcsókolt, elmosolyodtam és nyaka köré fontam a kezem, ő pedig a derekam karolta át és előre dőlt.
- El fogunk esni. – váltam el tőle nevetve.
- Nem. – mondta ki mire eldőltünk. Elfeküdtünk a földön majd kitört belőlünk a röhögés. Aztán csendben néztük egymást. Én Jonghoon haját piszkáltam ő pedig az arcom simogatta.
- Mért bocsátottál meg ilyen gyorsan?- kérdezte mire felvontam a szemöldököm majd folytatta. – Nem mintha rossz lenne félre ne érts,csak rákészültem hogy hetekig szóba sem állsz majd velem. Hogy őszinte legyek nem tudom hogy bírtam volna ki ha nem beszélsz velem. – tört rá az őszinteségi hullám.
- Tudod mi az mikor valakit nagyon szeretsz?- kérdeztem de csak nézett rám. – Ha valakit igazán szeretsz valakit mindent elnézel neki, bármi is legyen. Érted már?- kérdeztem tőle mire csak vigyorgott rám.
- Most mi van? – kérdeztem
- Semmi, csak nagyon szerencsés vagyok. – mondta ki.
- Tudom. – mondtam mosolyogva mire megpuszilt az orrom.
- Na fiatalok mindent megbeszéltetek?- vágta ki az ajtót Hongki.
- Haver ne már. – mondta Jonghoon.
- Most mi van, ma még az én csajom. Ma én alszok itt. Huzzá haza. – mutatott az ajtó felé Hongki én meg mosolyogva figyeltem az eseményeket.
- Aha és majd itt hagylak Naná-val mi? Na nem. – szögezte le.
- Oké mindketten induljatok haza most!- jelentettem ki mire mind a ketten megszeppentek.
- Kifelé. – mutattam az ajtóra. – mire mind ketten elkezdtek szedelőzködni. Mosolyogva figyeltem ahogy Hongki az 1 és fél óra alatt szétdobált cuccait szedi össze. Nem értem miért jött ennyi cuccal,na mindegy. Jonghoon meg csak ténfergett.
- Veled meg mi van? – mentem oda mellé mire megfordult és azonnal átölelt.
- Gonosz vagy. – bigyesztete le ajkát és meg elmosolyodtam.
- Miért?
- Mert a barátod nem maradhat itt. – mondta mire kikerekedett a szemem.
- A barátom?- kérdeztem mire zavartan a tarkóját kezdte vakarni.
- Hát izé… azt gondoltam……… hogy őhmm……… tudod…hogy mi. Na érted. – mondta én mer csak néztem rá.
- Nem,nem igazán értem. – mondtam meg őszintén.
 - Na akkor megkérdezem. – mondta és vett egy mély levegőt. – Lennél a barátnőm?- kérdezte
- Nem. –vágtam rá mire elsápadt, vártam egy kicsit és félő volt ha tovább bárok még a végén a lelki elszáll.
- Nem lenne rá más válaszom csak az igen. – mondtam mire rám nézett.
- Most szívatsz?- kérdezte és kezdett vissza térni a színe.
- Csak egy kicsit. – vallottam be mire elröhögte magát.
- Ezt nem hiszem el. – csapta fejbe magát mire elnevettem magam. – Ezt vissza kapod még. – mondta majd nyomott egy puszit arcomra és kilépett az ajtón Hongki-val az élen.  Én pedig fáradtan rogytam le a kanapéra, és gondolkozni kezdtem. Én biztos ezt akarom? Biztos megérdemlem én egyáltalán Jonghoon-t? Nem csak egy futó kaland leszek neki mint az eddigi kapcsolatai? És mit mond majd a kiadó, és a rajongók?
- Áhhhh. – temettem a kezeim közé arcom és eldőltem a kanapén. – Ez mind a te hibád, mert elcsavartad a fejem. – beszéltem magamba majd megfogtam a macit és magam elé vettem.
- Szerinted megérdemlem őt?- kérdeztem a macitól.
- Na jó nekem el ment az eszem,egy plüss macival beszélgetek. – röhögtem ki magam és a szobámba mentem,majd eltettem magam holnapra. Reggel arra keltem hogy a vekker csörög. De hisz ma nem is kell bemennem. Akkor meg minek csörög?Mérgesen nyomtam ki majd vissza dőltem, rá két másodpercre a szemeim kipattantak és felugrottam és kiszaladtam a tv-elé. Én hülye ma az ft island van a tévében, vágtam

homlokon magam ami a kelleténél kicsit nagyobbra sikeredett,miközben kerestem az adót a fájó pontot simogattam. Mire végre megtaláltam az adót addigra már Jaejin és Seunghyun is már elmondta a válaszát. Hongki következett és kíváncsian vártam a kérdést és a választ is.
- Mondja csak Hongki van-e valaki aki közel áll a szívéhez?- kérdezte a nő. Na ne már? Komolyan jobb kérdése nincs? Miért kell mindig ezeket a kérdéseket feltenni.
- Nincs. De várom az igazit. – mosolygott a kamerába Hongki.
- És neked Minhwan? – kérdezte a műsor vezető.
- Én is úgy vélekedek mint Hongki hyung. – mondta és következet Jonghoon.
- Jonghoon-ssi neked esetleg elrabolta a szíved egy szép leány?- kérdezte mosolyogva a műsorvezető én meg imátkoztam hogy azt mondja mint a többiek.
- Azaz igazság hogy nekem elrabolta egy lány a szívem. És most is nála van. – mosolygott a kamerába én meg csak meredtem a tévére. Te nem vagy eszednél drága szerelmem.
- És megtudhatnánk többet erről a lányról esetleg?- kérdezte
- Ő egy átlagos lány, olyan mint a többiek. Vagyis nem különlegesebb. Ő a legszebb az egész világon, nincs nála jobb ember. Ő mindig mellettem volt, elviselte minden hülyeségem. Kellet egy kis idő mire fel is fogtam milyen sokat is jelent nekem,aztán majdnem elvesztettem. De hála istennek ez nem történt meg. – mosolygott a nőre. Én meg csak ültem és bőgtem mint valami hülye.
- Nagyon szeretheti.
- Az nem kifejezés, mindennél jobban. – mondta Jonghoon
- És a rajongók hogy fognak erről vélekedni?- kérdezte.
- Nagyon remélem hogy megértik. Nekem még mindig nagyon fontos a karrierem és a rajongóim is. Remélem ők is boldogok lesznek velem és nem kell attól félnem hogy majd bántják mert ő az én barátnőm. – mondta komolyra fordítva a szót.
- Reméljük tényleg így lesz. – mondta mosolyogva a műsorvezető. – És remélem drágám te is ilyen szerelmes vagy mint Jonghoon-sii. És sok sikert a kapcsolatotokhoz. – mondta a kamerába mire elmosolyodtam.
- Ohh csak nem a rajongom? – kérdezte mosolyogva Jonghoon
- Hát meg kell vallani de.- mosolygott.
- Mi és én?- kérdezte Hongki és teljesen ki volt akadva.
- Téged is nagyon szeretlek. – mondta mosolyogva. A további műsor idő alatt arról volt szó hogy ki is a jobb. Hongki vs. Jonghoon. Már a könnyeim folytak olyan hülyeségeket beszéltek össze vissza. Miután vége lett az adásnak volt egy olyan érzésem hogy csörögni fog a telefonom, és így is lett.
- Igen?- kérdeztem köszönés nélkül.
- Nézted a műsort?- kérdezte Jonghoon.
- Milyen műsort?- kérdeztem.
- Azt nem mond hogy nem nézted. – akadt ki teljesen.
- Miért kellett volna? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Nem. Leteszem . – mondta és ki is nyomta. Hisztis,nevettem el magam. Délutánig fetrengtem mert már nem tudtam mit csinálni magammal. Aztán valaki csöngetett.
- Most tényleg nem nézted a műsört? – kérdezte köszönés nélkül Jonghoon és meg elmosolyodtam.
- Szerinted? – kérdeztem mire felvonta a szemöldökét.
- Most komolyan hagytál egész nap ezen pörögni mikor nézted azt a tetves műsort? – akadt ki majd magához rántott és megcsókolt.
- Bünti csók? – kérdeztem halkan és mosolyogva.
- Az csak most jön. – csókolt meg szenvedélyesen, én pedig teljesen elvesztem karjaiban. Beletúrtam selymes hajába mire bele morgott a csókba. Teljesen a falnak nyomott és úgy csókolt,keze bejárta az egész hátam majd megállapodott a fenekemen. Majd lecsúszott a combjaimra és kicsit megemelt, vettem az adást és ugrottam egy kicsit. Dereka köré csavartam lábaim és úgy csókoltam tovább, nagy léptekkel indult el velem a hálóba majd ráborult az ágyra. És igen én voltam alatta.
- Áhh te isten barma. – vertem hátba mire elröhögte magát.
- Bocs,de ha tovább megyünk nem tudom vissza fogni magam. – csókolt meg és közben kisimított egy tincset az arcomból.
- De nem így kellett volna. – mondtam durcásan.
- Szerintem meg pont így volt jó. – adott puszit az arcom minden szegletére, én meg nevettem alatta.
- Szeretlek te barom. – mondtam neki mire szemembe nézett.
- Én is szeretlek. – mosolygott rám majd mellém feküdt és csak nézett.
- Ne nézz már így. – takartam el az arcom, mikor már vagy 10 perce csak engem nézett.
- Mért, te vagy a világon a legszebb. Hadd nézzem a barátnőm amikor csak akarom. – mondta és elvette a kezem az arcom elől.
- Mért mondtad el a nagyvilágnak hogy van valakid? – kérdeztem félve.
- Az a valaki te vagy. – pöckölte meg a fejem. – És azért mert így éreztem jónak. – vont vállat.
- És mi van ha megunsz,vagy ha rá jössz hogy nem is szeretsz?- szaladt ki a számon mire Jonghoon szeme kikerekedett és rám meredt.
- Ilyen meg se forduljon a fejedben, érted? – kérdezte komolyan én meg csak bólintottam. – Te vagy a nagy Ő. Nekem senki más nem kell. Ha te nem löksz el magadtól, akkor hát tőlem nem szabadulsz. – tárta szét a karját amolyan „ez van” stílusban.
- Az nem fog megtörténni. – vágtam rá gondolkodás nélkül mire szélesen elmosolyodott és egyik kezével beletúrt a hajamba.
- Én vagyok a legszerencsésebb hogy vagy nekem. – mosolygott rám majd adott egy nagy cuppanos puszit.
- Én is az vagyok. – mondtam és már csücsörített is, elnevettem magam és adtam neki egy puszit.
- Hé,ez mi volt?- akadt ki teljesen,én meg mosolyogva adtam neki egy kis szájra puszit amit ügyesen átalakított egy csókká.
- Még sem bírsz magaddal. – mosolyogtam a csókba.
- Tehetek róla hogy nem bírok ellenállni neked? – kérdezte pajkosan és belemarkolt a fenekembe. Én csak fejbe vertem.
- Vadmacska. – simogatta az ütés felületét én meg nevetve mentem ki a konyhába egy pohár narancsléért. Nem sokkal később két kar fonódott derekam köré.
- Te vagy a végzetem. – csókolt a nyakamba.
- És te az enyém. – csókoltam meg.

                                                             ~Vége~

~u.i:

Köszönöm drágáim hogy olvastátok ezt a kis mini ficci amit Erikának írtam. Remélem meg vagy elégedve vele drágám és békén hagyod végre a hajam. Remélem mindenkinek tetszett és mert olyan rendíthetetlen módon olvastátok kaptok oér képecskér randonban. ~

                                                                 (macsó)

 

                                                (na itt a jó élet vége drágáim <3 )

Love is friendship~Jonghoon 3,rész

Az este folyamán hívogatott még Jonghoon de nem vettem fel,egy idő után meguntam és kikapcsoltam a telefonom. Inkább ez mint hogy a falhoz vágjam.

Reggel úgy néztem ki mint a mosott szar,vagy talán még az is szebben festett. De nem volt más választásom munkába kellett mennem. Felöltöztem és a leheletnyi smink helyett lett egy kicsivel több,hogy valami normál ember külsős vegyek fel. Miután mindennel készen lettem fogtam a táskám és a munkahelyem felé vettem az irányomat. Egy kis kávézóban dolgoztam mint pincérnő, nagyon szerettem ott lenni. Mikor oda értem köszöntöttem mindenkit majd elmentem átöltözni, majd mentem is a dolgomra. Egész délelőtt nyugi volt,nem voltak sokan. Ám ebéd szünetben annál többen voltak. Dugig volt a kis kávézó, mindenki most akart ebédelni vagy éppen felfrissülni egy finom kávé segítségével. Éppen kiszolgáltam az egyik vendéget mire az ajtó feletti kis csengő csilingelni kezdett, az ajtó felé kaptam a tekintetem és kik álltak ott? Na kik? Nem fogjátok kitalálni,nem mást mint az egész FT ilsand cakkom-pakk. Remek már csak ők kellettek,vagyis csak Ő. Elkaptam a tekintetem és visszamentem a pulthoz.
- Unni őket te rendezd le. - kértem barátnőm mire bólintott egyet. Én meg,meg könnyebbülve ültem le egy kicsit a székre.
- Mért nem te szolgálsz ki minket?- kérdezte egy hang mire összerezzentem.
- Mert most unni szolgál ki titeket. – mondtam felé fordulva.
- És nem baj ha én itt fogyasztom el?- kérdezte Hongki
- Nem dehogy. Unni felvette a rendelésed?- kérdeztem mire bólintott.
- Rendben. – mondtam és csináltam magamnak egy kávét mert kezdtem fáradni.
- Donsaeng tudnál jönni?- kérdezte és már intettem is. Nem néztem hova kell mennem csak mentem unni mellé.
- Őket kéne rendezni. – mutatott a srácokra.
- Oké. - mondtam fáradtan. – Mit hozhatok?- kérdeztem a srácokra nézve.
- Szokásos. - mondta Minhwan
- Nekem meg egy telefonhívást. – nézett rám Jonghoon
- Azzal nem szolgálhatok. Mást esetleg?- kérdeztem
- Pedig én azt kérek. – makacsolta meg magát
- Rendben. – adtam meg magam és elő vettem a telefonom és tárcsáztam. Hülyén nézett rám,nem értette mit csinálok,majd mikor csörgött a telefonja a zsebben Minnhwan felröhögött.
- Most szórakozol velem?- kérdezte kicsit mérgesen
- Nem,egy hívást kértél. Megkaptad,most pedig mennék a dolgomra. – mondtam és otthagytam a srácokat. És visszamentem a pulthoz.
- Most mivel húztad fel ?- kérdezte Hongki szórakozottan mire Jonghoon-ra néztem aki majdnem felrobbant. Elmosolyodtam és mindent elmondta Hongki-nak aki a végén kegyetlenül felröhögött. Megbeszéltem hogy unni viszi ki a rendelést és szívesen bele is ment,gyanítom sok köze van ehhez Jaejin-nek. Miután unni kivitte a rendeléseket én leültem Hongki-val szembe és beszélgetni kezdtünk.
- Hogy vagy?- kérdezte hirtelen.
- Jól. Miért?- kérdeztem mosolyogva.
- Tudom hogy összekaptatok. - mondta és beleivott a kávéjába.
- Mit tudsz még?- kérdeztem
- Őszintén?
- Jó lenne.
- Hogy Jonghoon teljesen készen van. Maga alatt van és össze-vissza csapkod mindent. - mondta komolyan
- Miért?
- Mert tudja hogy most nagyon megbántott, emészti magát mert neked fájdalmat okozott. – vázolta a helyzetet Hongki.
- Értem. Eméssze is csak magát. – mondtam keményen. De mélyen legbelül én magam sem gondoltam komolyan.
- Később még jövünk. – adott puszit Hongki és fizetett közben.
- Rendben. – mosolyogtam rá és megveregettem a vállát.
- Semmi édesem vagy hasonlók?- incselkedett
- Semmi. – vontam vállat. Óvatosan Hongki mögé néztem és találkozott a tekintetem Jonghoon-éval, elkaptam a tekintetem és intettem egyet a többieknek.

Jonghoon powo:
- Mégis mi volt ez az előbb?- vontam kérdőre Hongkit a próba előtt.
- Mégis mi lett volna,adtam neki egy puszit. – vont vállat,engem meg elöntött a düh.
- És mégis mi a fenéért puszilgatod?- akadtam ki.
- Miért tán nem szabad?- kérdezte Hongki
- Nem. – vágtam rá
- És miért nem?Tudtommal csak barátok vagytok nem?Akkor meg ne szólj bele. – lépett el mellettem én meg csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Nem hittem a fülemnek,de nem tökölhettem sokat mert kellet menni  próbára. Nem tudtam mit csinálni beszálltam a kocsiba és egész úton zenét hallgattam és az ablakon néztem ki, mikor megérkeztünk kezdődött a próba. Rontottam jó párszor de a végére már ki tudtam mindent kapcsolni és csak a zenére koncentráltam semmi másra.
- Oké mára ennyi. – mondtam és ittam egy kis vizet.
- Nem vagy ma magad hyung- szólt oda Jaejin
- Bocs srácok. – mondtam és ki mentem szívni egy kis friss levegőt.
- Beszélned kéne vele. – szólalt meg mögülem valaki
- Basszus, azt akarod hogy szívrohamom legyen?- kérdeztem Hongki-t
- Bocs. De tényleg beszélnetek kellene. – ivott bele a vizébe
- Már próbáltam,de semmi. – túrtam a hajamba.
- Menj el hozzá. – tette a kezét a vállamra, majd ott hagyott. Gondolkodtam és arra jutottam hogy már nincs veszteni valóm,beszaladtam a cuccaimért és utána a kocsim felé vettem az irányom. Bepattantam és meg sem álltam Nana lakásáig, ott felszaladtam az emeletre és a csengőre ültem. Tudtam hogy mérges lesz és kinyitja majd,így is lett. Szó szerint kivágta az ajtót és mérgesen nézett rám, mikor felfogta ki áll vele szemben be akarta csukni az ajtót de meg előztem. Beléptem és magamhoz rántottam,szorosan megöleltem. Eleinte küzdött és ütött ott ahol ért de nem érdeket, megérdemeltem és tudtam hogy ez kijár. De mégis melegség járta át a testem hogy a karjaimban tarthatok egy értékes barátot. Barátot?!
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. – suttogtam a nyakába.
- Pedig sikerült. – dünnyögte
- Nem akartam hidd el,csak a sok munka kihozza belőlem a paraszt énemet. – suttogtam.
- Tudom.
- Kérlek ne haragudj. – húztam magamhoz még közelebb és közelebb.
- Megfujtasz. – veregette meg kicsit a hátam.
- Bocs. – fogtam lazábbra a kezeim de nem engedtem volna el még ha fizetnek érte is.

Nana powo:
Mikor Jonghoon megölelt mindent elfelejtettem abban a pillanatban, és még bocsánatot is kért. Megszólalni sem tudtam de sikerült pár választ kipréselnem magamból,fejem mellkasába fúrtam és beszívtam édes férfias illatát amit úgy szeretek. Nagyon beléd szerettem. – mondtam magamban majd megveregettem a vállát mert a fulladás veszélye fenyegetett. Kaptam egy „bocs”-ot és még mindig nem engedett el. Ott álltunk az ajtóban és öleltük egymást,majd Jonghoon kicsit hátrább tolt és belökte az ajtót. Nem akartam hogy elengedjen,nem akartam hogy ez a pillanat véget érjen mert mi van ha ez többet nem fordul elő hogy ennyire közel tart magához.
- Szent a béke?- kérdezte félve
- Igen. – mondtam mire elvált tőlem és a szemembe nézett,elmosolyodott és adott egy puszit majd még egyet és még egyet. Elnevettem magam és próbáltam ellökni magamtól kisebb-nagyobb sikerrel.
- Jó elég lesz már. – mondtam és végre elszabadultam tőle.
- Még nem. – jött közelebb hozzám és megrántott, ezzel szembe kerültem vele. Az arca vészesen közel volt az enyémhez és a szemembe nézett, a szívem  kihagyott vagy pár ütemet és csak néztem rá. Elmosolyodott majd adott még egy puszit a homlokomra és magához ölelt.
- Belőled sose elég. Van róla fogalmad min mentem keresztül egész héten?- kérdezte és éreztem hogy mosolyog.
- Megérdemelted.
- Meg,de ennyire nem. Szenvedtem mintha muszáj lenne. – nevette el magát és még egy puszit nyomott a fejemre.
- Nagyon puszis vagy ma. – mondtam ki.
- Ez az egész heti adagod. – mondta és eltolt magától. – Egész héten egy puszit sem adtam. – vont vállat. Aztán a konyhába ment és szokásához híven a hűtőbe bújt.
- Mit keresel?- kérdeztem a pultra ülve.
- Ezt. – vette ki az egyik csokit a hűtőből és felmutatta.
- Elkellet volna dugnom. – mondtam mire rám kapta a tekintetét.
- Szóval el kellet volna dugnod? – vonta fel a szemöldökét és a kezét megtámasztotta a pulton engem oda bezárva.
- El.- mondtam mire még közelebb jött. Most már két lábam között állt.
- Nem hiszem én azt. – jött még közelebb és éreztem hogy kezdek zavarba jönni. Nyomott egy puszit az arcomra majd tört egy csoki darabot és bement a nappaliba és levágta magát a kanapéra.

- Szakadj meg. – mondtam halkan. Mért van az hogy akár egy érintéséra is zavarba tudok jönni,arról nem is beszélve mikor megpuszil mert akkor a szívem kihagy egy ütemet. És mikor a személyes teremben van? Miért csinálja ezt velem, és vajon meddig fogom még bírni én ezt egyáltalán?
- Nana nem jössz?- kérdezte mosolyogva
- De megyek. - ugrottam a pultról.
- Mit nézünk?- kérdeztem és tv-t nézve.
- A koncertünket,amire ugye nem voltál hajlandó eljönni. – mondta kicsit mérgesen.
- Dolgoznom kellett- vontam vállat.
- Aha értem. – mondta mire fejbe vertem.
- Nekem is van munkám mint neked. – mondtam mérgesen mire nem mondott semmit sem csak elfeküdt a kanapén és a fejét az ölembe hajtotta. Engem nézett én pedig a tv-t.
- A tv-t figyeld ne engem. – fordítottam arcát a tv-felé. Mire sóhajtott egyet és egyik kezét a lábamra tette és úgy figyelte az adást.

Jonghoon powo:
Nem tudom miért de elfeküdtem a kanapén és a fejem Nana ölébe hajtottam. Majd rá néztem és elvesztem az arcában, néztem ahogy figyeli a koncertet. Néha elmosolyodott néha pedig komoly volt,csak őt néztem és néha késztetést éreztem arra hogy megérintsem az arcát,de vissza fogtam magam. Aztán rám szolt hogy ne  őt nézzem hanem a koncertet. Sóhajtva a tv felé fordultam de az egyik kezem a lábára tettem. Muszáj volt valahol megérintenem már nem bírtam magammal. Meg kellet érintenem hogy biztos legyek benne hogy itt van velem.
- Mond csak miért nincs barátod?- csúszott ki a számon.
- Csak a gond van velük. – mondta
- De nem akarsz valakit aki melletted van? Faggattam tovább magam sem tudom miért.
- De,de jó lenne. – adta meg magát.
- És esetleg tetszik valaki? – kérdeztem félve
- Igen. – mondta ki teljesen egyszerűen.
- Ismerem?- kérdeztem ismét.
- Igen. – válaszolta mire bent rekedt egy adag levegő a tüdőmben.
- Mennyire ismerem?
- Nagyon. – válaszoltam és rám nézett. Felültem az öléből és csak azon járt az eszem amit mondott. Hogy ismerem és hogy nagyon. Nem ugrott be senki majd a tv-re néztem és Hongki énekelt valamit.
 - Ezt a számot egy nagyon fontos személynek küldöm aki ma nem tudott velünk lenni. – mondta mire Nana elmosolyodott. És itt ugrott be hogy Hongki aki neki tetszik. Mérges lettem,magam sem értem miért de az lette.
- Most mennem kell. – mentem a ajtóhoz és felvettem a kabátom és a cipőm.
- Hova mész? – kérdezte Nana és adta a kulcsot is.
 - Majd beszélünk. – mondtam és nyomtam egy puszit a homlokára,igaz nagyon meg kellet erőltetnem magam de nem akartam hogy észre is vegyen valamit. Mikor haza értem egyenesen a szobámba mentem.
- Beszéltetek?- kérdezte Hongki az ágyon fekve.
- Ja. – válaszoltam kurtán
- És?- faggatott tovább.
- Kiderült hogy valaki tetszik neki. – mondtam mérgesen.
- Na végre. És ki az?- faggatott tovább.
- Te. – mondtam mérgesen és levágtam a pulcsim a földre. Mért vagyok ennyire mérges és dühős. Örülnöm kéne hogy tetszik neki valaki és hogy ismerem is azt a személyt aki neki tetszik. Akkor mért érzem mégis rosszul magam.
- Szerintem te félre értelmeztél valamit. – ült fel az ágyán.
- Miért? Számot is küldtél neki a koncerten. – vágtam oda
- Még szép, nem volt ott. – mondta egyszerűen.
- Ja és az ő szeme meg felcsillant. – mondtam mérgesen
- Még jó hogy, ez a kedvenc száma. – mondta és elmosolyodott majd a telefonját kereste.
 - Most mit csinálsz?– kérdeztem
- Felhívom Nanát. –mondta egyszerűen és kiment a szobából engem ott hagyva, Kedvem lett volna mindent szétverni a szobában.

Hongki powo:
Hogy ez mekkora egy hülye, Nana konkrétan bevallotta mit is érez ez meg azt hiszi belém szerelmes. Komolyan nem értem Nana mit lát benne. Mikor kimentem a szobából felhívtam Nanát.
- Szia. – köszönt bele
- Szia. Mond csak mért hiszi Jonghoon hogy tetszem neked?- tértem a lényegre
- Mi van? –kérdezte Nana
- Ezt hiszi. – mondtam mosolyogva.
- Isten barma. – mondta mire elröhögtem maga.
- Figyelj most készen van, szóval valamit érez de tudod mit most át megyek hozzád és nálad alszom. – mondtam.
- Mi? Minek?- kérdezte
- Mert szerintem így az a hülye is végre rájön hogy mit érez. – mondtam
- De…- kezdett bele
- Semmi de, összebakolok és hamarosan ott vagyok. – mondtam majd bontottam a vonalat. Majd be mentem és elő vettem egy táskát és bele dobáltam pár dolgot.
- Hova mész?- kérdezte Jonghoon a telefonjából felnézve.
- Nanánál alszom. – mondtam semlegesen mire ki kerekedett a szeme.
- Hogy hol?- kérdezte
- Nanánál. – mondtam majd fogtam a cuccom és kimentem,halottam hogy utánam szol de nem érdekelt. Ha ekkora gyökér hogy nem veszi ész mit érez Nana akkor így járt. Beültem a kocsiba és már indultam is Nana lakása felé. Mikor odaértem rohantam is fel az emeletre,becsöngettem és nem kellet sok és már nyílt is az ajtó.
- Szia. – pusziltam meg a homlokát
- Na jó mit keresel itt? – tette csípőre a kezét.
- Ha tudni akarod, féltékennyé teszem Jonghoon-t. – mondtam neki és leültem a kanapéra.
- Hogy mi van?- csukta be az ajtót.
- Mondom,azt hiszi tetszem neked. – röhögtem el magami mire ő lefagyott és csak nézett rám.
- Mi?
- Azt hiszi bejövök neked,mert te mondtad neki hogy tetszik neked valaki és hogy ismeri. Pont akkor küldtem neked a dalt és a szemed meg felcsillant. Ő meg félre értette az egészet. – mondtam neki mire lehuppant mellém.
- Komolyan néha nem tudom felfogni hogy ennyire hülye. – mondta Nana én meg csak mosolyogtam.
- Hát jó lesz ha megszokod, már ha eddig nem szoktad meg. – simogattam meg kicsit a hátát aztán csörgött a telefonja,mosolyogva figyeltem ahogy a telefonjáért nyúl.
- Jonghoon az. – mondta
- Vedd fel. – mondtam neki
- Haló. – vette fel a telefont.