Gyilkosság mesterfokon~Tao(EXO) part1

Elmondok nektek egy történetet,ami két emberről szól. Két ember szomorú és egyben boldog története. Réges-régen kezdődött mindez,mikor még harcosok lepték el a világot. De nem csak jó harcosok voltak,akik megvédték az embereket. Voltak rosszak is,akiket felbéreltek egy-egy ember meggyilkolása céljából, ők más néven bérgyilkosok voltak. És mi történik mikor ez a két teljesen ellentétesen nevelt ember össze találkozik egymással? Ki marad életben és ki hal meg? Vagy ki öl meg kit, és miért? Ez mint kiderül a történet végén.

                                             ************

Mindenütt vér,mindent vért borít mióta csak az eszemet tudom. Nem is emlékszem a rendes életemre,ahol még boldog voltam. Csak annyira emlékszem gyerek koromból hogy elraboltak a szüleimmel együtt. Valami beteg állta tehette, a szemem láttára ölték meg az apámat és erőszakolták meg az anyám,aztán vele is végeztek. Utána következtem volna én,de jött egy férfi aki mindenkit megölt,kivéve egy embert, azt aki a fejes volt. Elvitt magával és befogadott, és itt kezdődik el az én vérrel borított történetem. Kiképeztek hogy én is olyan legyek mint ők,akik befogadtak. Külömbféle harc stílusokat sajátítottam, érzékeim erősödtek az évek során. Én is olyan kiemelkedő lettem mint aki befogadott és felnevelt a többi harcossal együtt.
- Mei eljött az idő. – jött értem egyik társam,én már fekete ruhában vártam felszerelve a fegyvereimmel.
- Megérkeztünk Kínába?- kérdeztem és kinéztem a repülő ablakán. Amint leszálltunk mindenki nyújtózkodik kezdett majd félkörbe rendeződtünk.
- Na most az a helyzet hogy ez egy maffia tanya. Tehát legyetek óvatosak. – mondta mire a srácok kiröhögték.
- Ezt nem nekik kellene mondani?- röhögött még mindig az egyik hülye gyerek.
- Lehet,de ezt a szarságot el kell pofázni minden egyes alkalommal,de hogy minek azt én sem tudom. – felelte diplomatikusan Danial.
- Oké engem nem érdekel kivel mi lesz vagy mi nem. De a lényeg az-az hogy enyém a nagykutya. – mondtam unottan és a fegyvereim tettem a helyére.
- Csak ha előbb oda érsz mint én. – kacsintott rám Danial.
- Ha az utamba állsz kinyírlak. – vetettem rá a tekintetem.
- Jól van jól van,vettem az adást. – veregette meg a vállam.
- Na akkor hajrá,ne hozzatok ránk szégyent. – adta ki a parancsot Danial és már mentünk is. Jól védett kis hely ez,mosolyogva vettem fel a maszkom.
- Ilyenkor elég ijesztő vagy. – jegyezte meg mellettem haladva Danial.
- Te mondod?- néztem rá sandán. Felnevetett és megölt egy őrt, én is követtem a példáját és lemészároltam őket mint az állatokat. Maszkom idő közben levettem mert melegített.
- Te kis ribanc, meglőlek. – jött felém egy nagy darab gorilla.
- Azt csak szeretnéd fasz fej. – mosolyodtam és egy csapással végeztem vele. A vére arcomra fröccsent, fintorogva töröltem letöröltem a vérét és tovább haladtam. Még vagy 4 ilyen gyökér támadott még meg de mint sem számított. Elértem a nagykutya  szobájáig,berúgtam az ajtót ahol volt még két őr. De ahogy elnéztem ők képzettebbek voltak mint az eddigiek. Danial is mellém lépett.
- Melyik melyikünké?- kérdeztem mosolyogva.
- Melyiket szeretnéd?- kérdezte vissza és átkarolta a vállam.
- Mindkettőt. – csillant fel a szemem.
- Kicsi lány azt hiszed élve kijutsz innen?- nevetett fel az egyik őr. – Itt fogsz megdögleni mint egy nyüves dög. – kiáltotta el magát.
- Ez minek kiabál?- kérdeztem unottan.
- Talán fél?!- tanakodott Danial.
- Meglehet. – helyeseltem.
- Kinek képzelitek ti magatok? Ti ketten azonnal öljétek meg őket. – kiáltott a főnök mi meg unottan néztünk egymásra. Az a két gorilla szamuráj kardot rántott ellenünk és nekünk iramodtak. Danial elrántott a helyemről ezért én kaptam meg a kisebb termetű őrt. Nekem esett és elkezdett hadonászni mint valami fogyatékos, kardot rántottam én is. Nem kellett sok és halottam rogyott a földre fej nélkül, Danial is akkor végzett a rá eső munkával mikor én.
- Gyorsan végezz vele,haza akarok menni enni és aludni. – mondta Danial és leült a kanapéra ami a szobában volt.
- Te kis szarrágó mégis mit képzelsz magadról?- köpte felé a szavait a főnök és megindult felé.
- Itt van dolga velem. – húztam be neki,ő meg hátra tántorodott. Nekem iramodott és a kezét emelte, kitértem előle és gyomorszájon rúgtam. Köhögve rogyott a földre de én nem kíméltem. Neki estem és ott ütöttem ahol csak értem. Ütöttem mert nem lehetett normális gyerekkorom, nem lehettem együtt a családommal, minden miatta volt. Félholtra vertem mikor Danial leszedett róla.
- Elég lesz. – mondta és megtörölte a véres arcom.
-  Ez a szemétláda tehet mindenről. – szorítottam össze a fogam.
- Tudom,de már nem is él, öld meg végre és húzzunk haza a picsába. – mondta és a pisztolyát nyomta a kezembe. Fejéhez tartottam és meghúztam a ravaszt,nem könyörgött az életéért elfogadta hogy meghal. A vér rám fröccsent ismét. Kiindultam az ajtón és elindultunk ahol a magángép parkolt. Kint már majdnem mindenki ott volt.
- Még ketten hiányoznak. – mondta az egyikük és a vérző karját fogta.
- Veled meg mi történt, elaludtál?- veregettem meg a vállát mosolyogva.
- Golyózápor vágod? Egy kibaszott golyózáporba kerültem egy tetves kis stukkerrel még ők gépfegyverrel akarták szétlőni a burám. -  tört ki belőle mi meg kiröhögtük.
- Ilyen a kezdők szerencséje. – röhögött fel a másik társam.
- Bekaphatjátok. – mondta mérgesen és vissza ment a gépre.
- Hol van az a két gyökér?- mérgelődött Danial.
- Ott jönnek. – mutatott egy irányba Chul.
- Ti meg hol a rákba voltatok? – kérdeztem mérgesen mert már mehetnékem volt.
-  El kellet mennem a klotyóra. – mondta Dongsun.
- Te beteg álltat, itt van a gép. – mutattam a járműre.
- De Danial azt mondta meg ne próbáljak a gépen wc-re menni. – mondta és ő is felszállt a gépre, a többiek is követték a példáját. Amint felszálltam a gépre leültem a helyemre és el is aludtam. Koreában ébredtem csak fel,fáradtan szálltam le a gépről. Elmentem jelenteni és a jelentés végén a szobámba vettem az irányom. Nem kellett a nevelőm meglátogatnom mert neki adtam le a jelentésem. Fáradtan léptem be a régi stílusú szobámba,mondjuk az egész ház az volt. Letettem kardom és pisztolyom a helyére az össze többi dolgommal együtt. Véres ruháim ledobtam a fürdőben és a zuhany alá álltam,folyattam magamra a meleg vizet és hagytam hogy lemossa a mocskot. Kiszálltam a zuhanykabinból és kerestem egy pizsomát és lefeküdtem aludni,majd holnap reggel eszek. Mikor már épp elaludtam volna hangzavarra lettem figyelmes,azonnal a szerényhez mentem ahol a kardom és a pisztolyom volt. Kardomat a hátamra erősítettem és pisztollyal a kezemben lépdeltem az ajtómhoz. Nesztelenül húztam el az ajtót és néztem ki rajta. Előttem az egyik társam feküdt,amilyen gyorsan csak tudtam behúztam a szobámba.
- Mi történt?- kérdeztem azonnal.
- Egy másik klán támadott meg minket. – küszködött a szavakkal,haldoklott és ezt ő is tudta velem együtt.
- tedd meg. – fogta meg a kezem. Erőt vettem magamon és bólintottam,vettem egy mély levegőt fölé helyezkedtem. Kezeim közé vettem a fejét és biztatóan rá mosolyogtam,visszamosolyogott rám aztán lehunyta a szemeit. Rántottam egy erőtejeset a nyakán, ő pedig halottam rogyott még jobban össze kezeim között. Dühös lettem és ölni akartam,felvettem egy tiszta fekete szett (nem látszik rajta a vér) és felszereltem magam minden jóval. Nem foglalkoztam már azzal hogy ki hall meg vagy ki nem, kicsaptam az ajtómat és kiléptem rajta. Egyenesen a mesteremhez mentem,ott volt a legnagyobb a harc. Gondolkozás nélkül támadtam meg az ellenséget, semmi érzelem nem volt bennem belük szemben. Csak holtan akartam látni őket, mindegy egytől egyig.
- Mei át ide értél. – állt nekem háttal mesterem.
- Ki nem hagytam volna, melyik kis szarházi kezdte el ezt az egészet? – köptem a szavakat.
- Az a nyurga kis pénzes seggfej. – mutatott egy emberre aki halál nyugodtan ült a széken ami a szobában volt. Senki nem támadt a parancsra vártak, idő közben Danial is megérkezett körünkbe és még pár emberünk. A legjobbak,a többiek elestek.
- 30 ember 6 ember ellen,kicsit nem jó arány. – kelt fel a helyéről a rohadék.
- Ja,túl könnyű. – röhögött fel Danial és ez rosszat jelentett, én is hideg vérrel gyilkolok de ő még nálam is rosszabb. Ő nem végez velük egyszerre,úgy mond eljátszik velük és mikor megunja megöli őket.
- Azt majd meglátjuk. – gonoszan kacarászva ült vissza a helyére. – Öljétek meg őket. – mondta és elő vett egy könyvet hogy azt olvassa.
- Mei te velem leszel. – mondta mesterem és mögém állt. Mindenki párokba rendeződött,az a harminc ember körbe vett minket és nekünk estek. Fél szemmel Danial felé néztem aki gonosz mosollyal a fején harcolt,ez engem is feltüzelt. Mesterem elrántott és kivédte a támadást ellenem,én pedig ellene. Rám nézett és bólintott, eljött az idő hogy komolyan vegyük ezt az ügyet. Minden pillanatok alatt történt, percek alatt végeztünk azokkal  akik az életünkre törtek. A többiek harcoltak még,mentünk mi is és segítettünk nekik. Danial kicsit bele élte magát és kicsit össze szabdalta az áldozatait,aztán megindult a fejes felé aki lesápadt.
- Na mi van kis szarházi, hol vannak a nagy harcosaid?- ült le Danial a hulla sápadt srác mellé.
- Hagy békén,őt én intézem el. Ti menjetek kifelé. – szólalt meg a mesterünk komoly hangon. Mindenki kiment de én bent maradtam.
- Mei te is menj ki. – fordult felém meg enyhült arckifejezéssel.
- Rendben,az ajtónál leszek. – mondtam és közben a srácra néztem és kimentem.
Danial fortyogott a dühtől, mikor becsuktam az ajtót épp az egyik társunknak ment neki. Megkövülve figyelték hogy mi lesz,nem mertek közbe avatkozni,tudták hogy semmi esélyük nem lenne ellene. Nagy irammal mentem oda és vertem fejbe mire rám kapta a tekintetét.
- Állj le de most azonnal!- kiabáltam rá. Nem mondott semmit elengedte a srácot és elment.
- Köszi Mei. – köszönte meg én csak bólintottam és visszamentem a többiekhez.
- Jung te tudsz valamit erről az egészről?- kérdeztem társam.
- Annyit amennyit te is. – ült le a földre és letörölte magáról a vért.
- Akkor semmit. – ültem le mellé.
- Nem tudod hol van Chul? – kérdezte Jung hirtelen.
- Megöltem, elég rendesen eltalálták. Nem lehetett megmenteni,nem akartam hogy szenvedjen. A szobámban van. – kötöttem fel a hajam közben.
- Értem,kösz. – feküdt el az ölemben, megpaskoltam a fejét egy kicsit és bólintottam. Vagy tíz perce ülhettünk ott mikor egy lövést halottunk, mindenki a másodperc tört részével pattant fel velem az élen, feltéptem az ajtót és berohantam a szobába. Mesterem a földön feküdt vérző sebbel, körbe néztem de csak az ablak volt az egyetlen menekülési lehetősége. Oda mentem és ki néztem,de bár ne tettem volna. Vagy 50 ember volt kint akik ott várták a parancsot.
- Kibebaszott nagy szarban vagyunk és akkor még szépen fogalmaztam. – mondtam és idő közben Danial is megérkezett.
- Mi a fasz?!- hőkölt hátra ő is.
- Mei menekülj, neked még lehet esélyed a rendes életre lányom. – szólalt meg mesterem rekedtes hangom,ezzel engem kirántva a látottak miatti sokkból.
- Nem mehetek. – térdeltem le mellé.
- De igen menned kell, meg kell keresned egy mester. Aki az én mesterem volt még régen,tanulj ott és élj csendben tovább. – utasított.
- Nem hagylak itt. – makacsoltam meg magam. – Nem mehetek el úgy hogy ti meg itt maradok. – néztem a srácokra is.
- Jung majd gondodat viseli. – tette kezét vállamra Danial.
- Nem. – mondtam,tudtam mi lesz a vége. Ők fel áldozzák magukat értünk, ebbe nem mehettem bele.
- Ez egy parancs,el kell menned és élned kell helyettünk is. – emelte fel a hangját mesterem és egyben mostoha apám is.
- Gyere ide te. – rántott magához Danial és megcsókolt,visszacsókoltam. Ez volt a mi búcsúnk egymástól. Jung is felállt és meghajolt mesterünk előtt, a többiektől is elbúcsúzott ahogy én is.
- Köszönöm apa. – adtam egy puszit a homlokára és rá mosolyogtam.
- Mindig a lányomnak tartottalak,soha nem voltál más lánya. Csak is az enyém. – simította meg a kezem és nagy nehezen felállt, kezembe nyomta a kardját és az enyémet pedig ő vette el. Vettem egy nagy levegőt és a vészkijárat felé vettük az utunkat, maszkunkat a fejünkbe húztuk ezzel is elrejtve magunkat az erdőben. Nehezen jutottunk kis mert sokan voltak,halottunk a lövéseket. Jung megfogta a kezem és húzott maga után.
- Ott van kettő,kapjátok el. – kiáltotta valaki és utánunk iramodtak. Éreztem egy lövést ami a vállamba fúródott.
- Baszus. – szisszentem fel.
- Ezek lőnek ránk. – állapítottam meg Jung.
- Érzem. – feleltem neki,mire még jobban futni kezdtünk. Egy úthoz értünk, Jung itt meg állt.
- Te indulj el arra én pedig arra, ha tul éljük találkozunk majd egyszer. – mosolygott rám. – De ha nem,akkor is találkozunk a következő életünkben és akkor is társak leszünk. – simogatta meg az arcom és elfutott. Válaszom meg sem várta.
- Te nagy hülye. – futottam arra amerre mondta, a sebem hasogatott és nagyon vérzett. Nem tudom meddig futhattam, de mikor hátra néztem nem volt senki a nyomomban, lassítottam de az irányom nem változtattam meg. Elértem egy falus szerűséghez és az erőm ott hagyott cserben.

Zitao powo:
- Tao azt nézd,ki lehet az. – mutatott barátom az erdő irányába. Egy ember feküdt ott.
- Nézzük meg. – mondtam és elindultunk oda,egy lány feküdt a földön és csupa vér volt. „-Fegyverek tömkelege volt nála,vajon ki lehet ő? Mért itt fekszik? Mit követett el? „- hangoztak el a kérdések agyamban.
- Hé, fogd meg a kardját és hozd. – szólt rám barátom Mok.
- Mit csinálsz?- kérdeztem mikor láttam hogy felveszi a lányt és elindult a falu irányába.
- El kell látnunk a sebét,nem hagyhatjuk itt. Egy farkas is elviheti vagy akár egy medve. – oktatott ki. Morogva mentem utána és közben a kardot figyeltem. Egy díszes kard volt és ahhoz képest elég nehéz is, nem egy hamisítvány lehetett,ezt egy rendes szamuráj kard volt.
- Ő meg ki?- kérdezte nagyapám mikor megérkeztünk a faluba.
- Az erdő szélén találtuk, megsérült. – felelte Mok.
- Hozzátok be és hívjátok az orvost. – mondta komoran,követtük és Mok letette az ágyra majd elment az orvosért.
- Ki ez a lány?- kérdezte gondterhelten.
- Nem tudom,de ez volt nála. – adtam a kezébe a kardot amit szemügyre vett. Hírtelen felugrott a helyéről és a lányhoz sietett és pofozgatni kezdte.
- Ébredj hé!- kiáltott rá mire nyitogatni kezdte a szemeit. – Tudod ki tette ezt veled? A társaid hol vannak?- kérdezgette nagyapám a magához tért lányt. Én is közelebb léptem hozzá és láttam hogy fájdalmai vannak.
- Nagyapa most ne, előbb lássuk el a sebét. – fogtam meg a karját és vissza vezettem a karosszékébe. Mok nem sokkal később megérkezett az orvossal.
- Feküdj hasra. – mondta de ő felállt és levette a felsőjét,de ezt is nagy kínokkal. Egy fehér trikó volt rajta amit átáztatott a saját vére,lefeküdt az ágyra mire az orvos felvágta a pólóját. Érzéstelenítőt sem adott neki mondván hogy kemény lány ő és fiatal. Belevágott a húsába de ő meg sem nyikkant, nagyapa le sem vette róla a szemét és csak figyelte a lányt aki a pulcsiját szorongatta görcsösen. Mikor vége lett a rögtönzött műtétnek elájult a sokk miatt.
- Ha magához tért adj neki vizet. – hagyták rám a lányt. Sápadt volt és izzadt, egy rongyot kerestem és egy tálban hoztam be hideg vizet. Letöröltem az izzadságát és figyeltem az arcát. Érdekes vonásai voltak,mintha fél vér lenne de nem voltam benne biztos. Vagy 2 óra telt el mire magához tért, lassan körbe nézett majd megállapodott a tekintete rajtam. Pillanatok alatt pattant fel a helyéről és az ajtóhoz ment,feltépte és kiment rajta. Utána mentem de addigra szembe találta magát a nagyapámmal.
- Mégis mit képzelsz ki vagy te? Ez az én kardom. – pofozta fel nagyapa a lányt.
- Örült vénember. - indult meg felé,nagyapa csak várta. Lendítette a kezét mire nagyapa csak figyelte, nekiment de az öreg nem hagyta magát. Nem láttam még így küzdeni egy embert sem ilyen sebbel a vállán. Egyszer egy figyelmetlen helyzetben nagyapa a földre terítette.
- Szedjétek össze és vigyétek vissza. – parancsolt az emberekre nagyapa.
- A kardot de most. – állt fel.
- Kislány nem neked való egy ilyen dolog. – lépett közel hozzá. Ezt kihasználta és leterítette nagyapát,majd elvette a kardot és kihúzta.
- Majd azt én eldöntöm hogy mi való nekem és mi nem. Nem egy vénember fogja megmondani. – tartotta a nyakánál a kardot.
- Hogy hívnak?- kérdezte nagyapa tőle nyugodtan.
- Mi van?
- Hogy hívnak?Talán süket vagy?- oktatta ki.
- Mei, Ming Mei. – felelt a kérdésére.
- Rendben akkor Mei, engedj el és beszéljünk. – mosolygott rá nagyapa.
- Nem vagyok hülye. – állt fel és kezet nyújtott az öregemnek. – Ennyivel tartóztam. – húzta fel és vissza ment a házba engem figyelembe se véve.
- Fiam nem vagy a gyakorló társad. – veregette meg a vállam és a lány után ment.

Mei powo:
 A ruhám vettem fel a székről és fel akartam venni.
- Maradj itt még felépülsz. – lépett be a vénember.
- Inkább nem. – húztam át a számításait.
- Akkor úgy mondom hogy az a kard amit a kezedben tartasz én adtam a mesterednek. – mondta mire rá néztem.
- Hogy mondta?- kérdeztem vissza.
- Én adtam neki,mint jutalom a legjobb tanoncomnak. – mondta mire lerogytam a földre és mélyen meghajoltam.
- Sajnálom. – kértem elnézést,mert eszembe jutott egy beszélgetés a mesteremmel mikor megemlítette hogy a kardot kitől is kapta még régen..
- Látom jól megtanított a tisztelet kimutatására. – emelte fel a fejem és rám mosolygott. – Azért küldött hozzám hogy rendes életet élhess. Igazam van?- kérdezte mire csak némán bólintottam. – Értem, akkor hát addig maradj itt még a sebed be nem gyógyul. És ha utána is el akarsz menni hát legyen. – ment ki engem magamra hagyva a szobában. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből.
- Itt van pár ruha. – dobta valaki az ágyra. Rá néztem és ő volt az aki mikor magamhoz tértem mellettem ült. – Vedd át ezeket és gyere enni. – állt az ajtóban.
- Kösz,de kihagyom. – feleltem unottan és eldőltem az ágyon. Fáradt voltam és étvágyam sem volt, ha arra gondolok hogy feláldozták magukat értem a gyomrom össze szűkül. Éjszaka ébredtem fel izzadtan, felkeltem és a tükörhöz mentem ami a szobában volt. Megmostam az arcom és kimentem a levegőre,valami hangot halottam. Elindultam a hang irányába,egy edző pályaszerűségre érkeztem. Két srác volt az edzőpályán és egymással küzdöttek,és a vénember pedig figyelte őket. Leültem egy padra ami oda volt helyezve és figyeltem őket,a magasabbik fekete hajúnak tisztábbak voltak a mozdulatai,míg a másik néha csak csapkodott.
- Tao a legjobb harcosom,kiskora óta tanítom. – ült le mellém a vénember.
- Ajusshi hogy hívjam magát?- kérdeztem egy kisebb tanakodás után. Vénembernek csak nem hívhatom még itt vagyok.
- An mester,ha kérhetem. – mondta és közben nézte a srácokat.
- Mióta tanítja?- kérdeztem és a fekete hajú srácot néztem.
- Gyerek kora óta, ő az unokám. – mondta és mintha büszkeséget halottam volna a hangjában. – Mióta Tao apja elment én nevelem. – felelte és rám pillantott.
- Értem. – bólintottam és balra néztem, dárdák voltak felsorakozva. Felálltam és levettem egyet és forgatni kezdetem.
- A sebed nem fáj?- kérdezte An mester.
- Elviselhető. – mondtam,de nem volt az. Hasogatott és lüktetett a seb maga is.
- Ha így van hát gyere. – állt fel és követte a példám. – Nem küzdöttem meg a volt tanítványom tanítványával. – fordította felém a dárda hegyét.

Tao powo:
Nagyapa kirendelt egem és Mok-ot a gyakorlótérre hogy párbajozzunk egymás ellen.
- Mit gondolsz a lányról?- kérdezte Mok a harcunk közepén.
- Elkényeztetett és idegesítő,na meg tiszteletlen. – vertem vissza a támadását.
- Lehet hogy idegen neki a hely nem? Egy olyan helyen van ahol senkit nem ismer. – felelte mosolyogva.
- Nagyapára is rátámadott,ez meg bocsáthatatlan. – mondtam mérgesen és a földre terítettem.
- Hát ha így is van,most nézd a nagyapád. – mondta mire feléjük pillantottam. Mei ellen küzdött lándzsával,figyeltem minden egyes mozdulatukat. A sebe ellenére nagyon fürge és pontos volt egy rossz mozdulata nem volt. Mintha egész életében ezt csinálta volna.
- Ki ez a lány?- kérdeztem magamtól és elindultam feléjük indultam. Mei rosszul festett a sebe felszakadt és sápadtnak is látszott, mellette még nagyapa sem kímélte egy cseppet sem. De mért sajnálom én őt egyáltalán? Mért érdekel hogy mi lesz vele?
- Nem is vagy olyan rossz kislány. – mondta elismerően nagyapa.
- Köszönöm eme kedved bókot. Maga sem olyan vén mint azt én hittem. – felelte ő is elismerően de megszédült. Még időben értem oda és kaptam el.
- Engedj el. – morgott rám,de én nem engedtem el. Helyette ölbe kaptam és elindultam vele a ház felé ahol most elszállásoltuk. Egész úton vert és kiabált velem. A szobájában érve az ágára dobtam,lehet nem volt szép tőlem de felidegesített.
- Befognád már végre,hagyd hogy elássam a sebed és elmegyek!- kiabáltam rá mire szembe állt velem, le kellet rá néznem olyan kicsi volt.
- Te csak ne kiabálj velem, és ne mond meg hogy mit tegyek vagy mit ne. – vágott vissza és égtek a szemei. Hogy lehet egy ekkora lányban ilyen nagy bátorság?
- Na ide figyelj,én nem olyan vagyok mint nagyapa aki megszán. Felőlem el is mehetsz,de mivel az öreg utasított addig itt kell maradnod még a sebed be ne gyógyul. – fogtam meg a karját és próbáltam megfordítani hogy elláthassam a sebét de helyette ő terített az ágyra és rám ült.
- Én sem olyan vagyok mint azt te hiszed. Akár egy mozdulattal is megölhetlek minden szívfájdalom nélkül, úgy hogy azt ajánlom ne szórakozz vele. – hajolt közel hozzám és köpte a szavakat szemrebbenés nélkül, majd leszállt rólam és az asztalhoz ment ahol a kötszer volt. Levette a felsőjét és láttatni engedte a hátát és a melltartóját, akaratom ellenére és végig néztem. Zavaromba lesütöttem a szemeim, de erőt vettem magamon és felkeltem. Hozzá léptem és elvettem egy rongyot, bevizeztem és elkezdtem letörölni a vért a hátáról.
- Mégis mit művelsz?- kérdezte komoran és meg akart fordulni,de nem engedtem neki. Veszélyes lenne,ha most megfordulna.
- Nem látod?- kérdeztem egyértelműen.
- Te fogyatékos,hogy látnám ha háttal állok neked?- vágott vissza és a válla fölött nézett fel rám.
- Segítek. – köhintettem zavartan és lemostam a hátát,majd levettem a kötését is. A sebe egyik része szakadt csak fel,azt összeragasztotta sebragasztóval aztán bekötöttem a sebét. Az ágyhoz mentem és elvettem az egyik pólót amit hoztam neki és a kezébe adtam.
- Vedd fel. – utasítottam mire kinevetett.
- Tán a nagyfiú zavarban van?- lépett elém mosolyogva és megsimította az arcom.
- Nem csak a hideg kiráz a vézna tested láttán. – mondtam szemrebbenés nélkül mire elkerekedtek a szemei.
- Ezt még nem halottam,de bizton állítom hogy nem vagyok vézna. – vert egyet a karomba és az ágyához ment ahol lefeküdt aludni. Vártam amíg elalszik és betakartam, aztán kimentem és én is haza felé vettem az utam.
- Megjöttem. – mondtam és beléptem az ajtón.
- Elaludt?- kérdezte nagyapa az ebédlő asztalnál ülve.
- El. – ültem le mellé én is.
- A sebe hogy van?- kérdezte nagyapa.
- Mért kell itt maradnia,mért kell ápolnom? Mért kell neked is tanítanod?- fakadt ki belőlem evés közben.
- A napokban kaptam egy üzenetet Mei mesterétől aki még régen a tanítványom volt. Mei nem olyan lány mint a többi,a szüleit évekkel ezelőtt megölték a szem láttára. Kuan befogatta és kiképezte olyanná amilyenné ő is vált,bérgyilkossá. – mondta nagyapa nekem meg egy falat akadt meg a torkomon. – De nem akarta hogy ő neki is ilyen élete legyen ezért elküldte ide az egyik emberét az üzenetével. Azt kérte hogy fogadjam be és neveljem meg,tanítsam meg neki milyen a rendes élet ahol nem tapad vér a kezéhez. Ahol boldogan élhet és nem kell semmitől félnie. – magyarázott nagyapa én meg elképedve figyeltem. Hogy az a lány bérgyilkos lenne, aki most olyan békésen és védtelen aludt mikor ott hagytam. Akit a karjaimban hoztam vissza?- Eleinte nem akartam,de még is úgy gondoltam hogy neki még lehet esélye. Akkor kértem meg hogy a kardjával küldje ide a gyermeket hogy tudjam ki is az. – fejezte be a mondatot nagyapa.
- Bérgyilkos? Itt? Nagyapa elment az eszed? Egy bérgyilkost engedtél be ide? Mi lesz ha elmegy az esze és mindenkit megöl egy éjszaka alatt?- akadtam ki teljesen.
- Parancs nélkül nem öl. Ez az egyik legfontosabb szabály amit nekik be kell tartaniuk. – mondta nyugodtan nagyapa. – Meg különben is,ha meg akart volna ölni már rég halott lennél fiam. – veregette meg a vállam és elment. Tanakodva hagyott magamra.

Mei powo:
Reggel a madarak csicsergésére ébredtem fel,megmosakodtam és összekötöttem a hajam. Aztán a gyakorló pályára mente, lassú futással kezdtem. Nem zökkenhetek ki kondiban kell maradnom. Nem is figyeltem mióta futhattam,arra eszméltem fel hogy valaki fut mellettem.
- Jó reggelt. – mosolygott rám egy fiatal srác.
- Reggelt. – köszöntem vissza.
- Mok vagyok,én hoztalak ide. – mosolygott rám.
- Áhh értem. – futottam tovább aztán a padnál megálltam és felvettem egy rongyot és megtöröltem magam.
- Tessék. – adott egy pohár vizet.
- Kösz. – vettem el és kiürítettem a tartalmát.
- Nem vagy beszédes. – állapította meg mosolyogva.
- Te meg sokat beszélsz nem gondolod?- keltem fel a helyemről és a lakrészem felé vettem az irányom,persze ő is követett. Bementem a házba ahol már Tao várt.
- Nagyapa azt akarja hogy velünk egyél,gyere. – mondta és már el is ment mellettem.
- Ezt nem hiszem el. – indultam el utána és persze az a srác is jött velem. Beléptem a kis házba ami otthonos volt,nekem nagyon szokatlan. Mi megreggelizünk a szobánkba  és vissza megyünk edzeni,nincs időnk ide oda mászkálni hogy együtt együnk. Leültem az asztalhoz és enni akartam,de a kezemre vert Mok.
- Ne legyél tiszteletlen. – mosolygott rám nekem meg megfordult a fejemben hogy kinyírom ha még egy ilyet csinál.
- Hagyd csak had egyen,még nem szokta meg az itteni szokásokat. – mosolygott rám az öreg. Bólintottam és ettem tovább, mikor befejeztem elmostam a tányérom,meghajoltam és vissza mentem a pályára. Levettem egy kardot és kitettem pár bábut is. Lehunytam a szemem és koncentráltam,majd egyesével levágtam a kiszemelt tárgyat a bábuk tetejéről. Túl könnyű volt. Elő vettem a pisztolyom és megismételtem ugyan ezt.
- Nem vagy sem. – szólal meg mögülem egy hang én meg rá fogtam a fegyverem. – Nyugi csak én vagyok az. – emelte fel a kezeit megadásképpen vagy tudom is én minek.
- Ne gyere még egyszer a hátam mögé. – sziszegtem és eltettem a fegyverem.
Az erdő felé néztem nem is értem miért,3 gyerek játszott ott. Neszt halottam az erdő széléről és a legrosszabbra számítottam, megindultam feléjük és elő húztam a fegyverem is.
- Te maradsz. – emeltem fel a kezem és mentem tovább a gyerekek felé. Nem volt időm oda érni a farkasok elő ugrottak. Letérdeltem és lőttem,felnyikkantak és halottam estek össze,a gyerekek felé mentem de megelőzött két felnőtt.
- Szörnyeteg,hogy voltál képes megölni őket? És ha a gyerekeket találod el?- kiáltott rám egy férfi és megindult felém.
- Soha nem tévesztek,és ha nem ölöm meg őket,a gyerekek halnak meg. – Mentem el mellette és a farkasok felé mentem,egy még élt és szenvedett. Közel léptem hozzá mire morgott egyet. – Hamarosan jobb lesz. – mondtam és lőttem.
- Te nem vagy normális. – jött felém és megfogta a kezem, rá néztem és a háta mögé csavartam a kezét.
- Nem szeretem mikor ilyen seggfejek mint te, nagy a pofájuk. De ha az életük a tét akkor meg rinyálnak. – löktem a földre és elmentem mellette,de a kis szemét elkapott hátulról. Elmosolyodtam és átlendítettem magamon és a földre dobtam,kihúztam a késem és a nyakához tartottam.
- Nem te lennél az első akit megölök, ha még egyszer az utamba kerülsz megöllek. Értem?- kérdeztem komolyan.
- Értettem. – mondta mire leszálltam róla és eltettem a késem,a gyerekekhez léptem.
- Ne menjetek ennyire közel az erdőhöz. Veszélyes. – mondtam mire az egyik kisfiú felém lépett.
- Köszönöm noona. – ölelt meg,mire én tétlenül néztem magam elé. Eltávolodott tőlem magamra erőltettem egy béna mosolyt és megsimogattam a fejét. Felálltam és elindultam.
- Meg ne szólalj. – néztem rá Mok-ra aki szólásra nyitotta a száját.
- Nem is vagy te olyan gonosz. – csipkelődött velem, kínomban elröhögtem magam és a vállába vertem.
- Befogod vagy én fogom be. – szóltam rá.
- Együnk valamit?- tanakodott hangosan.
- Most ettél. – röhögtem ki,de utána mentem és ettem egy almát.

Mindenkinek kijár a szerelem ~ Hongbin part3

Hanna powo:

Suliba érve gyorsan kiszálltam a kocsiból és elindultam a szokásos utamon,csak hogy most Hongbin is úgy gondolta hogy velem kell tartania. Az osztályba érve Kim szeme kikerekedett.

- Hát ti meg együtt jöttetek? Hongbin beteg vagy?- fogta meg Kim Hongbin homlokát és közben illegette magát. 

- Mért ne lennék jól?- kérdezte Hongbin 

- Olyan furcsa vagy oppa, nem ilyen szoktál lenni. – mondta Kim és rám nézett.

- Te tudsz valamit?- nézett rám.

- Honnan tudnám mi a baja,ismered egy retardált. – mondtam ki mire Hongbin vette a lapot.

- Mondja egy olyan lány akinek még barátja sincs. – erre majdnem elnevettem magam.

- Hanyagoljuk ezt szerintem. – ültem le a helyemre. 

- Hanna nem baj ha ma Hongbin mellé ülök?- kérdezte Kim. 

- Csak nyugodtan. – mondtam mosolyogva,de belül fortyogtam. Egész órán nem tudtam figyelni, hol az járt a fejembe hogy mit csinálnak mögöttem,hol pedig Hongbin rugdosta a székem lábát. Mikor kicsöngettek mosolyogva megfordultam és Hongbin-ra néztem. Mintha szívességet tenne úgy nézett rám.

- Megtennéd hogy nem rugdosod a székem?- kérdeztem mosolyogva,de belül üvöltöttem(ide nekem az Oszkárt).

- Persze,hogyne. – válaszolta majd még egyet rúgott a székembe. Mérgembe felálltam és kimentem az osztályból.

- Retardált. – szitkozódtam és közben felmentem az iskola tetejére. Ott volt egy kisebb kertféle pár paddal. Fent leültem ez egyikre és csak néztem a kék eget. Aztán hallottam hogy nyílt a tető ajtaja.

- Retardált?- kérdezte Hongbin komolya arccal de láttam a szemén hogy mosolyog.

- Parancsolsz?- néztem rá.

- Gyere csak ide. – intett felé mire felkeltem és oda mentem hozzá. Egy lépésre tőle megálltam és felnéztem rá. Elmosolyodott és a derekamnál fogva magához húzott. Fejét nyakamba fúrta,kuncogva öleltem át.

- Tudod vissza kellet ma fognom magam. – mondta a nyakamba.

- Még csak 1 óra volt meg. – ismertettem vele a tényeket.

- Nekem az is sok.

- És miért kellet vissza fognod magad?

- Ott ülsz előttem egy karnyújtásnyira és mégsem érinthetlek meg. Most is vissza kell fognom magam. – nézett rám.

- Miért kell?- kérdeztem mire felvonta a szemöldökét.

- Ohh rossz kislány vagy? – szorított ölelésén egy kicsit mire hátba vertem.

- Ez fáj. 

- Ne haragudj. – puszilt meg.

- Ennyi?

- Kellene több is?

- Most hogy mondod,nem. – mondtam mire egyik kezével a fejemet közel húzta az övéhez és rám mosolygott. Reagálni sem volt időm mert már meg is csókolt,kezével szorosan tartott magához közel és esze ágában sem volt elengedni. De nem is bántam,én is átkaroltam a nyakát és úgy csókoltam. A csengő vetett véget csókunknak, lihegve bújtam közel hozzá.

- Édes Istenem nem akarok Kim mellé ülni. – mondta Hongbin, mire szélesen elmosolyodtam.

- Pedig nekem régen úgy tűnt hogy tetszik neked. 

- A francokat,nem tetszett. Csak az agyadat akartam húzni vele. – mondta miközben az osztály felé mentünk. A terem előtt Kim állt,mikor meglátott minket felvonta a szemöldökét.

- Oké,mi van köztetek?- kérdezte mikor oda értünk hozzá.

- Semmi. – mondtam 

- Ne hazudj nekem,együtt jöttök iskolába most is együtt vagytok…- kezdett bele Kim de Hongbin félbe szakította.

- Nem hiszem hogy bármiféle magyarázattal tartóznék neked. – mondta Hongbin jogosan,engem meglökve tolt be az osztályba.

- Hongbin…- kezdtem bele de félbeszakított.

- Nem érdekel mit gondol,mért kéne titkolni?- kérdezte majd rám mosolygott.

- Köztetek meg mi van?- jött oda Jun,Hongbin haverja. Hongbin csak megfogta a fejét és a hajába túrt,vett egy mély levegőt majd rám nézett. Az ijedséget láthatta rajtam,rám mosolygott és megfogta a kezem.

- A barátnőm. – mondta teljes nyugalommal, én meg a kelleténél jobban lesápadtam.

- Hanna te olyan szerencsés vagy. – ugrott a nyakamba Hyori

- Mi?Hogy?- eszméltem fel.

- Na jó majd később megbeszélitek most elviszem magammal. – fogta meg a kezem Hongbin és maga mellé ültetett. Félve néztem hátra,Kim nagyon mérgesen nézett hol rám hol pedig Hongbin-re.

- Véged van. – suttogtam neki.

- Otthon megbeszéljük egyetlenem. – kacsintott rám.

- Kész vége,feladom. – dőltem a padomra, barátom halkan kuncogva simogatta meg a hátam.  Alig vártam a nap végét,mikor kicsöngettek az útorsó óráról fellélegezve pakoltam össze.

- Kint megvárlak,siess. – puszilt homlokon és kiment.

- Tudod még mindig nem hiszem el hogy ti össze jöttetek. – ült fel a padomra Kim.

- Mi?

- Tudod érdekes hogy te és ő együtt vagytok. Az meg a pláne hogy a húga vagy. – mondta Kim. Szemeim kistányér nagyságúra növekedett.

- Honnan?

- Már régóta tudom,kíváncsi voltam mikor akarod elmondani. 

- Sokszor gondoltam rá,de Hongbin nem akarta. – ismertem be.

- És ezért el kell venned tőlem azt a srácot akit mindig is szerettem?- kérdezte nyugodtan.

- Tessék?

- Jól hallottad, mindig is tetszett Hongbin. Sőt régen mikor kicsit voltunk még megígérte nekem hogy  ő lesz majd a férjem. De aztán lett egy testvére és engem teljesen elfelejtett, az évek teltek és én mindig is csak őt figyeltem. Láttam vele mindig egy lányt,te voltál az. Aztán évekkel később jött a középiskola,végre egy osztályba kerülhettem vele. De te itt is itt vagy, széppé és okossá váltam és még gazdag is vagyok. Én sokkal jobban illek oppa-hoz min t te. – tört ki belőle minden.

- Majd én eldöntöm hogy ki illik hozzám. – jött egy hang az ajtóból.

- De oppa,mit látsz ebben a lányban?- kérdezte Kim.

- Nem hiszem hogy bármit is meg kell magyaráznom neked, semmi közöm hozzád. Amikor azt az ígéretet tettem mind a ketten gyerekek voltunk. – jött oda hozzám és átkarolta a derekam.

- Ő mindig mellettem volt, soha nem kért cserébe semmit,nem lógott a nyakamon. De ha mégis akkor azt csak azért tette hogy felvidítson. – mondta és rám mosolygott.

- Ezt nem hiszem el. – mondta Kim majd kiviharzott a teremből.

- Utána kéne menni,nem?- kérdeztem 

- Nem,nem kéne. Menjünk végre haza. – húzott ki Hongbin a teremből. Beszélni akartam Kim-el,hogy el tudjam mondani neki hogy ne haragudjon,de Hongbin túl sokat jelent nekem ahhoz hogy elhagyjam. Kocsihoz érve Hongbin szabályosan belökött a kocsiba,aztán ő is beszállt. Útközben megfogta a kezem és a vállamra hajtotta a fejét.

- Fáradt vagy?- kérdeztem.

- Csak egy kicsit,szólj ha haza értünk. – dörmögte és már le is hunyta a szemét. Mosolyogva néztem alvó arcát,olyan helyes. Most hogy jobban megnéztem észrevettem hogy milyen hosszúak is a szempillái. Teljesen bele merültem hogy őt nézem,arra eszméltem fel hogy a sofőr kinyitotta az ajtót.

- Megérkeztünk kisasszony. – mosolygott rám.

- Értem köszönöm. – mosolyogtam vissza, majd Hongbin felé fordultam akinek a szeme már nyitva volt. 

- Megjöttünk.

- Akkor indulás. – fogta meg a kezem és beszaladt velem a házba.

- Megjöttünk!- kiabálta el magát Hongbin és már rántott is fel a lépcsőn. Meg sem állt a szobájáig. 

- Te nem vagy normális. – lihegtem és eldőltem az ágyán.

- Kell egy kis mozgás. – mászott fölém.

- Ennyi azért mégsem kell. – mondtam és próbáltam kijönni valahogy alóla,de nem nagyon akart sikerülni.

- Nem mész innen sehova. – fogta mindkét kezem össze a fejem fölött,majd másik szabad kezével megsimogatta az arcom.

- Ne legyél olyan ijedt,nem csinálok semmit azon kívül hogy megcsókolom a barátnőm. – mosolygott le rám és megcsókolt. Át akartam karolni a nyakát de nem tudtam mert még mindig fogta a kezem,olyan volt mint valami kínzás.

- Engedj már el. – lihegtem két csók között.

- Nem nem. – csókolt meg,nyelvével végignyalta alsó ajkam bebocsátást kérve amit én készségesen elutasítottam. Hongbin kerek szemekkel vált el tőlem.

- Ez most komoly?- kérdezte meglepetten.

- Elengedsz végre?- kérdeztem 

- El. – mondta komoran és már le is szállt rólam. Elsőre kicsit meglepett,majd jót kuncogtam az egészen,leszálltam az ágyról és elé léptem.

- Most megsértődtél?- kérdeztem és közben próbáltam vissza fogni a mosolyom.

- Nem. – válaszolta komoran. Felemeltem a fejét és a kezeit is,majd az ölébe ültem vele szemben. Kikerekedett szemekkel nézett rám,kuncogva fogtam kezeim közé az arcát és megcsókoltam. Pár pillanatig hezitált majd vissza csókolt,közben derekamra tette mind két kezét. Hongbin újra megnyalta az alsó ajkam,gondolkozás nélkül adtam bebocsátást nyelvének. Hajába túrva viszonoztam a csókját ő pedig ujjait a derekamba mélyesztette,kicsit mozdultam meg és Hongbin már nyögött is.

- Most álljunk le. – tolt el magától lihegve.

- Miért?

- Mert ha most nem hagyjuk abba,akkor nem tudom megállítani magam később. – mondta a szemembe nézve.

- Nem érdekel. – mondtam őszintén.

- Nem vállalok felelősséget magam miatt. – mondta és megcsókolt. Egy hirtelen mozdulattal maga alá döntött az ágyon és teljest test sólyával rám nehezedett.

Egyik kezét a fejem fölött támasztotta meg a másikkal pedig derekamat simogatta,aztán egyre haladt lentebb egészen a pólóm aljáig. Keze pólóm alá került és hasamat és derekamat simogatta,éppen haladt fölfele mikor kopogott valaki.

- Hongbin drágám gyertek le vacsorázni. – kiabált be anya.

- Pár perc. – kiabált vissza Hongbin és pedig csak figyeltem arcát.

- Jól áll ez az árnyalat. – hívta fel a figyelmem hogy elvagyok pirulva.

- Hülye. – löktem el az ágyon,és közben lemásztam az ágyról.

- Ácsi. – kapott a kezem után és visszarántott,vissza magához és belepuszilt a nyakamba. 

- Menjünk már. – nevetve toltam el magamtól és kifutottam az ajtón. Már majdnem az étkezőbe értem mire elkapott.

- Tetszett a kis feneked. – suttogta a fülembe mire elpirultam.

- Hülye. – temettem kezem közé az arcom,hogy ne lássa mennyire elpirultam.

- Na gyere. – fordított maga felé majd felkapott a vállára mint valami krumplis zsákot.

- Látom jól elvagytok. – nézett végig rajtunk apa mosolyogva.

- Nagyon is. – tett le Hongbin az ebédlőben.

- El szem hiszem hogy együtt vagytok. – tette össze anya a kezét.

- Mi se. – ismertem be.

- Most mé? Én tökre elhiszem. – húzta ki magát Hongbin.

- Fiam mi van veled ma?- kérdezte apa félve

- Csak hülye. – mondtam mire Hongbin megharapta a fülem,de szerencsére csak kicsit.

- Hülye,csak miattad lettem. – suttogta a fülembe,engem meg kirázott a hideg.

- Ne már. – löktem el magamtól nevetve. Leültünk és megvacsoráztunk úgy ahogy szoktunk,vacsora után mindenki ment a dolgára.

- Hanna később gyere át a szobámba. – szólt rám Hongbin.

- Ömm oké. – mentem be a szobámra és levetettem magam az ágyamra. Gyorsan elmentem lefürödni,miután elvégeztem minden teendőim átmentem Hongbin-hoz. Az ágya feküdt csukott szemmel zenét hallgatva,halkan az ágyához settenkedtem majd egy hirtelen mozdulattal ráültem a csípőjére. Szemei kipattantak és csak nézett rám majd elmosolyodott és felült velem szembe.

- Veszélyes játékot játszol húgi. – tűrte hajamat a fülem mögé.

- Annyira azért csak nem. – karoltam át a nyakát.

- Pedig de,nagyon is. – csókolt meg forrón,nyakát átkarolva húztam közel magamhoz. Derekamba kapaszkodott,egyszer csak fordított a helyzeten és én kerültem alá. Csókunknak a levegő hiány vetett végett.

- Miért jöttél ilyen későn át? – feküdt le mellém és a kezét a fejem alá tette. 

- Le kellet fürödnöm. De miért hívtál át?- kérdeztem.

- Hogy hova menjünk a hétvégén. Hova szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.

- Nekem mindegy, bárhova mehetünk. – mosolyogtam vissza.

- Mi lenne ha elmennék a tengerpartra?- csillantak fel a szemei.

- Uhh menjünk. – mentem bele egyszerre. 

- Akkor oda megyünk. – mosolygott rá és megpuszilt. Az a pár nap gyorsan eltelt. Pénteken már tűkön ültem,nagyon vártam már a hétvégét. Este már össze pakoltam minden cuccom ami kellhet,mondjuk olyat is bepakoltam ami tuti nem kell majd de hát ki tudja. 

- Készülsz már? – állt az ajtómban Hongbin.

- Ühüm. És te?- kérdeztem a táskámra ülve.

- Tudod csak két napra megyünk,nem 1 évre. – röhögött ki mikor nem tudtam behúzni a cipzárt a táskámon.

- De mi van ha megyünk valahova és nem lesz egy göncöm se?- kérdeztem.

- Bármit is veszel fel gyönyörű vagy. – csókolt meg,persze azonnal elvesztem csókjában. Arcom lángolni kezdett mikor felhúzott a táskámról és átkarolta oldalam. Egyik kezei lecsusszantak a fenekemre és úgy húzott közel magához,a vég bennem és benne is kezdett egyre nagyobbra és nagyobbra nőni. Lassan eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. 

- Ezt nem most kéne. – liheget nagyokat. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet, jól esett hogy figyel rám és nem csak magával törődik.

- Ne későn feküdj le!- szólt rám és kiment. Izgulva feküdtem be az ágyamba, kis barátom felugrott mellém majd elhelyezkedett. 

- Holnap megyünk a tengerpartra, lég jó kislány és fogadj szót anyáéknak. – simogattam meg,aztán én is álomra hajtottam a fejem.  Reggel az ébresztőórára keltem fel,elvánszorogtam a fürdőig és rendbe tettem magam. Ránéztem az órára és majdnem infarktust kaptam. 

- 6 óra múlott? Hongbin ezt megjárod. – beszéltem magamba és átsettenkedtem az ő szobájába. Ő persze még mindig az igazak álmát aludta, nem érdekelt neki futásból ráugrottam. 

- Mi a szar? – akadt ki.

- Hanna,aki megöl még ma. – néztem rá mérgesen.

- Igen?- kérdezte vissza rekedtes hangján, aztán rántott egyet  és maga mellé fektetett. 

- Nem tudtam kihagyni,nem tehetek róla. – puszilt meg mosolyogva és szorosan megölelt. – Na akkor még fél óra maradt hogy pihenjünk. – helyezkedett el kényelmesen. 

- Nem. Felkelsz most!- parancsoltam rá mire csak morgott.

- Gyerünk ki az ágyból! Ya Hongbin!- rángattam a lábánál fogva.

- Hanna hagyj békén!- morgott rám.

- Nem,gyerünk. Ébresztő. – nem hagytam magam.

- Jó fent vagyok. Most örülsz?- kérdezte mérgesen. 

- Igen. – mentem oda hozzá és kezeim közé arcát és megcsókoltam. 

- Oké mindent meg bocsátok. – csókolt vissza. Gyorsan össze készült,megreggeliztünk és minden cuccunkat lepakoltuk a kocsiba. Hongbin kijelentette hogy ő vezet és nem kell senkinek sem velünk jönnie. Anya persze azonnal belement,de apa kicsit akadékoskodott. De a végére sikerült meggyőzni azzal ha valami gond van felhívjuk. 

- Oké 2 óra és ott is vagyunk. – fújta ki magát Hongbin és közben az utat figyelte. 

- Már alig várom. – mosolyogva néztem rá. 

- Kérem a napszemüvegem. – nyújtotta a kezét.

- Várj mindjárt. – kezdtem el keresni a táskámba,mikor megtaláltam neki adtam. 

- Kapcsoljak zenét?- kérdezte 

- Ühüm valami jót. – néztem ki az ablakon. 

- Szeretlek. – szólalt meg hirtelen Hongbin.

- Én is nagyon. – mosolyogtam rá. Az út hátra lévő részén én néztem a váltózó tájat,Hongbin pedig az útra figyelt. Mikor egy kis tengerparti ház elé értünk,kiszálltunk.

- Itt fogunk lakni?- néztem fel a két emeletes gyönyörű nyaralóra.

- Király mi?- nézett rám mosolyogva.

- Nagyon. – szaladtam be a házba.

- És a cuccokkal mi lesz?- kiabált utánam. 

- Majd te behozod, te vagy a férfi. – kiabáltam vissza.

- Hé. – kapott el az egyik szobában. – Mi az hogy én hozzam be a cuccokat?- puszilt meg és maga felé fordított. 

- Hát mert így van nem? – nevettem fel és átkaroltam a nyakát. 

- Egy próbát megért. – mosolygott édesen rám. Ettől a mosolyától akár eltudtam volna olvadni akármikor. Kezét arcomra tette és csak nézett a szemembe, egy szót sem szóltunk csak figyeltük egymást. 

- Még most sem hiszem el hogy itt vagy, velem. – mondta ki hirtelen,mire csak rá mosolyogtam. Szívem meg mint egy örült zakatolt, képes lettem volna ott meghalni szívelégtelenség miatt. 

- Pedig de. – mondtam ki halkan, Hongbin pedig csak mosolygott rám, majd olyan lágyan és édesen csókolt meg mint még soha. Lassan csókolt,nem volt benne semmi mohóság. Csak lassan,hogy kiélvezhessünk minden együtt töltött percet. A csók után szorosan megölelt.

- Na együnk. – engedett el mire felnevettem.

- Mit?- tettem fel a fontos kérdést mire megtorpant és felém fordult.

- Hoztál kaját nem?- nézett rám kerek szemmel, én csak bambán néztem mire a fejére csapott. – Mért nem hoztál kaját? Most akkor azért is el kell menni. – hőbörgött. 

- Mondtad? Nem! Akkor nem hőbörögj itt nekem! Beülünk a kocsiba és megyünk eszünk valamit. – utasítottam rendre,amire csak bólintott és már fogta is a kocsi kulcsot. 

- Na,nem jössz?- állt meg az ajtóban. Kitártam a karom mire csak oldalasan elmosolyodott és vissza jött elém megfordult és letérdelt. Nem erre számítottam,de a hátára másztam és kivitettem magam. Persze közben megjutalmaztam mert kapott a nyakába pár puszit. Ettünk valami műanyag kaját(hambit) aztán a nyaralóba mentünk vissza. Hongbin kidőlt. Még ő fetrengett én addig kipakoltam a ruháinkat a szekrénybe, amint kimentem Hongbin már a kanapén aludt. Késő délutánra lehetett már ezért kiültem a teraszra és néztem a tengert. Gyönyörű volt a kék legtöbb árnyalatában játszott. 

- Meg ne fázz!- terített rám egy plédet barátom.

- Felkeltél?- mosolyogtam rá. Leült mellém és átkarolt, oda bújtam hozzá jó közel és beszívtam illatát.

- Menjünk este valahova? Mondjuk sétálni a városba?- nézett le rám gyönyörű szemivel.

- Uhhh igen. – csillantak fel a szemeim és már álltam is fel hogy menjek keresni valami ruhát. – De ha nem találok semmi jó ruhát az a te hibád lesz. – néztem vissza rá ő meg csak kiröhögött. 

- 1 hétre elegendő ruhát hoztál, nem igaz hogy nem találsz semmit. – röhögött még mindig. 

- Áhh te ezt nem értheted. – hisztiztem kicsit. 

- Kicsim mindegy mit húzol fel, úgy is gyönyörű leszel. – puszilt meg és közben belökött az ajtón és a fenekemre vert. – Na készülődj. 

- Várj meg. – néztem ki még utoljára az ajtón. Szekrényemhez léptem és kikerestem egy ruhát. Még jó hogy betettem kettőt,kivettem a fehér ruhámat és felvettem. Hajamat kiengedtem és feldobtam egy kis sminket, magas sarkút húztam és kivettem a kis táskám. Beledobáltam pár cuccom,fújtam magamra még egy kis parfümöt és még utoljára bele néztem a tükörbe még utoljára aztán kiléptem az ajtón. Hongbin velem szemben állt és csak nézett, lassan oda léptem hozzá és rámosolyogtam. 

- Gyönyörű vagy életem. – nézett a szemembe. Elpirultam a szavai hallatán és közel bújtam hozzá. 

- Köszönöm. – mondtam halkan. Eltolt magától így végig tudtam én is nézni rajta. Fekete farmer és egy fehér póló volt rajta és rá húzott még egy fekete bőrdzsekit. Megfogta a kezem és kiindultunk. Az utcák meg

voltak világítva, mindenütt emberek voltak. Elhaladtunk egy kis ajándékos bódénál és megláttam egy egyen pulcsit. Nagyon megtetszett, Hongbinra néztem hogy ő mit szól ehhez de láttam hogy már meg is vette.

- Ezt akartad nem? – kérdezte mosolyogva.

- De…- kezdtem bele de belém folytotta a szót egy gyors csókkal. 

- Milyen jó is a fiatalság. Vigyázz a gyönyörű barátnődere mindig és legyetek örökre együtt. – mosolygott ránk a bácsi akitől megvettük a pulcsikat. 

- Úgy lesz ajusshi. – hajolt meg Hongbin aztán elmentünk.

- Tetszik a pulcsi?- kérdeztem félve mert nekem tetszett nagyon is de Hongbin nem ilyen hogy ilyeneket hordjon.

- Tetszik. – mondta semlegesen mire rá kaptam a fejem . – Tetszik mert ez a mi pulcsink, és ha hordjuk de valaki akar valamit akkor csak rám néz és tudja hogy veszett ügy. – fejezte be mire elnevettem magam. 

- Féltékeny lennél ha valaki beszél velem?- incselkedtem kicsit. 

- Nem csak leütném. – vont vállat és leült egy padra, nevetve ülte le mellé és egy puszit adtam neki.

- Szeretlek. – mondtam ki és közben az eget néztem csak ne keljen rá néznem mert meglátná milyen vörös is az arcom. Államnál fogva maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. 

- Én is szeretlek,nagyon. – csókolt meg,szorosan magához húzott de nem bántam. 

- Örültem mikor anya haza hozott, mikor még gyerekek voltunk. És talán akkor is valahol mélyen örültem hogy mellettem vagy mikor folyton bántottalak. – tört fel belőle. Lélegzet vissza folytva figyeltem és nagyokat pislogtam hogy ne sírjak. 

- Én is örültem hogy hozzátok kerülhettem. Bár először tartottam tőle hogy milyen lesz, féltem hogy ugyan úgy fogtok bánni velem mint a többi család ahol eddig voltam. De szerencsére jó értelemben csalódnom kellet, mert kaptam egy remek családot. – sírtam el magam végül. Hongbin mosolyogva letörölte a könnyeim és magához ölelt. 

- Mi lenne ha holnap elmennénk a partra? Úgy is emiatt jöttünk el. – mosolygott rám. 

- Menjünk. – sipogtam.

- Akkor legyen, most pedig irány haza. – húzott fel a padról és derekamat átkarolva indultunk haza. Mindketten lefürödtünk persze külön-külön majd ágyba bujtunk. Szorosan magához húzott és hátamat simogatta míg el nem aludtam. 

Reggel korán keltünk és a partra mentünk. Rajtam az egyen pulcsi volt és Hongbinon is, persze,de gyorsan  le kellet vennünk mert nem akartunk belesülni. 

- Csak ebben leszel?- nézett rám furán Hongbin.

- Igen. Miért?- kérdeztem és végig néztem magamon,bikiniben voltam.

- Ezt nem gondolhatod komolyan, vegyél fel valamit. – dobta hozzám a pólóját. 

- Hogyne, te meg majd itt feszengsz a lányoknak mi?- tettem csípőre a kezemet.

- Na oké egyezzünk meg valamiben. Te nem mutogatod magad ahogyan én sem. – mondta Hongbin.

- Tengerparton vagyunk,ne szórakozz velem. Nem fogok nyakig felöltözni hogy neked jobb legyen. –szidtam le. Szólásra nyitotta a száját mikor három srác haladt el mellettem és jól megnéztek. 

- Gyorsabban lehet haladni arra fele. – szólt rájuk Hongbin és magához húzott. 

- Látod ezt mondom, minden nyomorék megnéz. – mérgelődött. 

- Csak nem féltékeny az én barátom. – mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakát.

- Ha így leszel egész nap nem lesz semmi gond. – puszilt a nyakamba.

- Nem lesz kicsit melegünk így?- kérdeztem mosolyogva. Semmit sem válaszolt hanem megemelt és a tengerbe vitt. 

- Ez hideg. – sikítottam fel. 

- Annyira nem is. – dőlt el velem együtt. Prüszkölve jöttem a felszínre és csapkodtam meg Hongbint. 

- Te elme roggyant. Mi van ha nem tudok úszni?

- Akkor megmentettelek volna, Meg a tény hogy nem tudsz úszni előbb is kiderült volna nem? Mondjuk úgy pár éve?- nézett rám mosolyogva. 

- Te hülye. – ütöttem meg megint. 

- Szeretlek. – csókolt meg a vízben. Mosolyogva viszonoztam közben átkaroltam a nyakát.

- Együnk. – váltam el tőle mire elröhögte magát. 

- Menjünk. – fogta meg a kezem és a partra mentünk, kerestünk egy kis standot és ott leültünk. Rendeltünk valami kimondhatatlan nevű ételt. Miután elfogyasztottuk visszamentünk a partra és kicsit kifeküdtünk a napra. 

Egész nap jól éreztük magunkat, estefele visszamentünk a nyaralóba és ott folytattuk az estét. Néztünk valami filmet,aztán elmentem lefürdeni. Hongbinnak még dolga volt így ő elment valahova. Késén őrt vissza és elég szétszórt volt. 

- Mondanom kell valamit,de ne szólj közbe. – mondta.

- Hongbin megijesztetsz. – vallottam be mert féltem mit kell mondania. 

- Nyugalom. -  simogatta meg az arcom majd letérdelt elém. Ösztönösem a szám elé kaptam a kezem és csak figyeltem. 

- Tudom hogy még korai és hogy még a sulit sem fejeztük be,de nem érdekel. Félek hogy valaki elvesz tőlem és én ezt nem akarom. Egyenesen elutasítom.

Fú ennyire még nem izgultam mint most. – fogta meg a kezem és felém nyújtott egy kis dobozt.

- Hanna megtisztelnél azzal a kiváltsággal hogy a feleségem leszel?- kérdezte én meg megszólalni sem tudtam. A szívem csak úgy zakatolt,el sem tudtam képzelni hogy ez mind igaz. Csak néztem le rá bambán és bólintottam egyet. 

- Ez igent jelent? –állt fel velem szembe. 

- Igen. – ugrottam a nyakába.

- Szeretlek. – szorosan magához húzott és össze-vissza puszilt,ahol csak ért. Aznap este megvolt az első együtt létünk ami csodálatos volt. Reggel karjai között keltem fel, néztem ahogy mellettem alszik. Fellibbent agyamban a tegnap esti pillanatok és belepirultam, mosolyogva simogattam meg az arcát mire mocorogni kezdett. 

- Jó reggelt. – húzott szorosan magához szorosan, lassan levegőt sem kaptam de nem bántam. Én is közel bújtam hozzá,csak egy kis takaró választott el egymástól minket. 

- Nem bántad meg? Jól vagy?- söpörte el arcomból a hajamat. 

- Nem, és jól vagyok. – feleltem mire maga alá gyűrt és hosszasan megcsókolt. 

- Anyáéknak hogy mondjuk el?- csapott belém a felismerés villáma.

- Egyszerűen. – vont vállat és megint meg akart csókolni de én nem hagytam neki. 

- De nem érted? A nevünk is ugyan az. A család is úgy ismer hogy a húgod vagyok. – ültem fel az ágyon hirtelen amibe bele is szédültem kicsit de ez most mellékes volt. 

- mit akarsz ezzel mondani?- ült fel mellém ő is feszülten. 

- Biztos hogy ezt akarjuk?- ijedtem meg ettől az egésztől. 

- Persze, legalábbis én mindenképpen veled akarok maradni. És te?- kérdezte felém nézve. Az agyam járt mint a motolla,a kis fogaskerekek száguldoztak fejemben. 

- Igen. – mondtam én is határozottan mire elmosolyodott. 

- Akkor semmi baj, anyáék örülni fognak. A többi meg nem érdekel. Mindenki foglalkozzon a saját dolgával. – puszilt meg és elment felöltözni. Én is követtem a példáját és kerestem valami ruhát. Reggeli után beültünk a kocsiba és haza felé vettük az utat, addig semmi baj nem volt még a hát elé nem értünk. Ám mikor oda értünk a gyomrom borsó méretűvé zsugorodott, a torkon kiszáradt és a tenyerem is izzadt ha ez még nem lett volna elég. Hongbin mosolyogva szorította meg a kezem és egy puszit nyomott a fejemre. 

- Nyugi nem lesz semmi baj. – mondta és bementünk a házba, az alkalmazottak üdvözöltek minket és a nappaliba vezettek bennünket ahol a szüleink voltak. 

- Drágáim. – szaladt hozzánk anya  és jó szorosan megölelt minket. – Milyen volt a nyaralás? Hongbin nem csináltál semmi furcsát igaz?- úgy kérdezte anya mintha mindent tudna. 

- ami azt illeti nem tudom mire gondolsz fura alatt. – ült le a kanapéra apával szemben. Én persze pillanatok alatt össze állítottam egy össze esküvés elméletet. 

- Például hogy megkéred az én egyetlen kislányom kezét. – mondta apa mire én majdnem megfulladtam a narancslében. Hongbin felnevetett és megveregette a hátam. 

- Azt hiszem lebuktam. – mondta mosolyogva mire anya hangosan visítva rántott fel és ölelt meg. Mosolyogva viszonoztam és közben már nézte is kezem,vagyis inkább ami az ujjamon volt. 

- Te pánk, az egy egyetlen kislányom elveszed tőlem?- verte fejbe apa de csak kicsit. 

- Hát ha úgy vesszük családban marad. – mondta mire felnevettünk mind. 

- És mikor lesz unokám?- kérdezte anya mosolyogva, na itt Hongbin fulladt meg majdnem. 

- Még nem, az esküvőt is csak a suli után tartjuk meg. Az unokára még várni kell. – mondta diplomatikusan. 

- De itt maradtok ugye?- kérdezte anya lehangoltan.

- Egy ideig még igen, de szeretnék külön élni majd a kis feleségemmel. – húzott magához. 

- Ahogy gondoljátok,de azt tudnotok kell hogy ide mindig vissza jöhettek. – felelte apa mi meg csak bólintottunk. Anya felküldött mindet hogy pakoljunk ki meg egyebek és majd menjünk le ebédelni. 

- Jobban ment mint hittem. – ült le Hongbin az ágyamra és nézte ahogy pakolok, és a kutyámmal játszok. 

- Maja most már az anyád az én menyasszonyom. – magyarázott Hongbin kutyámnak én meg szórakozottan néztem rá. 

- és ha ő nem akarja?

- Az nem érdekel. Én kijelentettem. – mondta vállat rántva, egy hirtelen ötlettől vezérelve halkan oda mentem és ráugrottam. Kicsit felhajolt hozzám és megcsókolt.

- Szeretlek. – váltam el tőle.

- Ez a dolgod. – mondta mire megütöttem. – Én is szeretlek. – nevetett fel. 

Aki nem hisz a csodákban annak csak annyit mondhatok,hogy csodák márpedig léteznek. Soha nem tudhatod,hogy mikor talál rád,lehet hogy pont most. De az is lehet hogy 1 év múlva. A lényeg hogy a csodákban hinni kell és meg kell fogni minden apró lehetőséget és nem elengedni. 

. 

Egy éjszakai kaland~ Baekhyun (18+)

Minden embernek az életében vagy egy éjszakás kaland. Nekem is volt,egy elég érdekes szeméjjel. Kezdjük az elején. Volt barátom kidobott olyan indokkal hogy nincs ideje kapcsolatra és hogy nem elég jó nekem. Barátnőm próbált felvidítani,de padlóra kerültem. Egy és fél év után valaki ilyen indokkal szakít veled azt akárhogy nézzük padlóra küld. Lassan 1 hónap telt el és nekem ideje volt kikecmeregni a négy fal közül. Sokáig gondolkoztam mit is kellene csinálnom,aztán meg is találtam rá a választ. Felöltőztem és elindultam az utamon,meg sem állva a célpontig.
- Jó napot,miben segíthetek?- jött elém egy beosztott.
- Valami ujjat. – ültem be a székbe és a tükörből néztem magam.
- Milyenre gondolt?- kérdezte kedvesen.
- Valami rövidet. – néztem végig magam és hosszú hajam.
- Biztos benne?- kérdezte,én csak bólintottam. Néztem ahogy felveszi az ollót az asztalról majd egy tincset vesz a kezébe majd levágja. Néztem ahogy a hajam apránként a földre hull, úgy ahogy az én büszkeségem is a földere hullt. Minden emlék a hajammal együtt hullt a földre és vele együtt a feledésbe is. Mikor a fodrász végzett a hajammal csak néztem magam és szoktam rövid nyakközépig érő hajam.
- Nem bánta meg?- kérdezte mosolyogva engem nézve.
- Egy cseppet sem. – álltam fel majd rendeztem a számlám és kimentem az üzletből. Beszívtam a friss levegőt,majd elindultam egy nekem tetsző úton. Egy ruhabolt előtt álltam meg. Kiszúrtam magamnak egy virágos mini ruhát, azonnal be is mentem és meg is vettem. Még nem tudom hova veszem fel de nekem kell. Egész nap a városban voltam és vásároltam. Estére haza mentem és kipakoltam a zsákmányom. Épp a

hűtőben kerestem valami ehetőt mikor a telefonom kezdett zenélni, morogva mentem a hangos készülékhez és felvettem.
- Gyorsan mert éhen halok. – szóltam bele, közben pedig visszamentem a konyhába.
- Neked is szia,köszönöm jól vagyok. És veled mi van? Na mindegy ma eljössz velem bulizni. – kiabált bele boldogan a telefonban barátnőm.
- Nem is tudom,nem vagyok az a bulizós típus. – tartottam kicsit el a telefont mert barátnőm késztetést érzett a sikongatásra. Ja igaz is most vettem fel először a telefont azóta a nap óta. Csodálom hogy nem merült már le.
- Nem érdekel ma jössz és jól érezzük magunkat. Oh és mi lenne ha beengednél?- kérdezte úgy mintha valami filmről beszélne amit előző este nézett meg.
- Mi itt vagy? –kérdeztem és közben az ajtó elé siettem,meg sem vártam válaszát már nyitottam is ki az ajtót.
- Hera.- ugrott a nyakamba barátnőm én pedig megrökönyödve veregettem meg kicsit a hátát.
- Sora, oké ne fujts meg. – rökönyödtem meg.
- De nagyon hiányoztál. – nézett rám mérgesen,én pedig lehajtottam a fejem és a földet néztem. Igaza volt.
- Uhhh de cuki ez a ruci. – vette fel a kanapéról a most megvett ruhámat.
- Meg kellett vennem,nagyon megtetszett. – ültem fel a pultra és ettem egy virslit.
- Akkor ma ebbe jössz. – mosolygott rám majd lerántott a pultról és a fürdőbe lökdösött.
- Ya! Ne lökdös!- szóltam rá mire csak még nagyobbat lökött rajtam.
- Na lelkem vetkőzz és fürdés,hajat is moss. Szedd rendbe magad majd gyere ki a sminked megcsinálom. – kacsintott rám és be is csukta az ajtót maga mögött. Sóhajtva néztem a tökőrbe. A hajam még mindig szokatlanul rövid volt, de ez érthető is. Derékig érő hajam volt,de ez most jobban tetszik. Levettem gönceim és a szennyesbe dobtam majd a zuhany alá álltam,jó érzés volt ahogy a meleg víz cirógatja a bőröm. Felfrissülve mentem ki a fürdőből.
- Ohh most veszem észre levágattad a hajad. – jött oda hozzám Sora és megfogdosta rövid vizes hajam.
- Ühüm,kellet egy kis újulás. – mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott majd szomorúan nézett rám és megölelt. Viszonoztam ölelését mert be kell vallani hiányzott már.
- Na gyere. – húzott a szobámba és kivett nekem a fiókból bugyit és melltartót.
Felvettem majd leültem a székre és rá bíztam magam. Sminkesként és fodrászként dolgozik,szóval nyugodt szívvel ültem és hagytam magam. Mikor készen lett mosolyogva néztem magam a tükörbe.
- Nagyon szép lett köszönöm. – öleltem meg.
- Nincs mit. Keresel nekem valami rucit? – kérdezte mosolyogva. Én csak rá kacsintottam és kivettem a szekrényből egy másik ruhát,amit neki vettem. Egy fehér pöttyös ruhát a derekánál egy masnis övvel,oda vittem és felmutattam. Mikor meglátta a tükörből a szeme felcsillant.
- Uhhhh imádom. – nézte a ruhát majd engem.
- Ez a tied, bocsánatkérő ajándék. – adtam oda neki ő pedig elvette és megölelt.
- Köszönöm. Na öltözz te is. – mondta és már fel is vette a most kapott ruháját, én is így tettem. Szekrényemben kerestem két fekete magas sarkú topogót és kivittem a nappaliba Sorához.
- Na készen vagyok. – fogtam meg a táskám és felvettem egy bőr kabit mert este hűvös a levegő. Kis táskámba eltettem néhány dolgot és már mentünk is. Egy szórakozó helyre mentünk, mikor bementünk megcsapott a füst és a pia szaga. Barátosnén egyenesen a bárpult felé rángatott.
- Mit adhatok a szép hölgyeknek?- kérdezte a pultos.
- Valami erőset és ütőset. – kiabált barátnőm mert a hangos zenétől nem lehetett hallani semmit.
- Lerakom a kabátom,add a tied is. – elvettem tőle és elmentem a ruhatárhoz és leadtam mind kettőnk kabiját. Visszafelé belém jött valaki elég rendesen,jó hogy meg tudtam kapaszkodni,különben seggre ülök.
- Ohh bocs. – hajolt meg előttem a srác majd szépen végig mért.
- Semmi baj. – mondtam és mentem volna el,de meg fogta a kezem és a falhoz lökött.
- Mi lenne ha eljátszanánk egy kicsit? – kérdezte. Megéreztem a tömény pia szagát és a gyomrom felfordult tőle.
- Bocs de nem vagy az esetem. – mondtam keményen és hidegen.
- De nekem pedig igen. – jött közelebb.
- Hagyj békán. – próbáltam ellökni magamtól de nem nagyon sikerült,már éppen megcsókolt volna mikor,valaki elrántotta tőlem és magához húzott.
- Kéne valami a barátnőmtől?- kérdezte higgadtan de mégis keményen.
- Nem tudtam hogy foglalt. – mondta majd mérgesen elment. Még mindig ott álltam egy helyben és éreztem hogy a srác még mindig a derekam fogja. Lassan felnéztem rá. Nagyon magas volt és igen helyes is,sőt nagyon helyes.
- Hera végre megvagy. – jött oda hozzám Sora és megölelt, majd a mellettem álló srácra nézett.
- Köszi hogy megtaláltad. – nézett a mellettem álló srácra aki csak maga elé rántotta barátnőm és hosszasan megcsókolta. Kikerekedett szemekkel néztem rájuk mikor észhez kaptam és lehajtottam a fejem, és ekkor ért el a felismerés hulláma. Aki megmentett az nem más volt mint Chanyeol az Exo-ból.
- Ohh bocsi. – mondta Sora mikor elváltak egymástól.
- Semmi géz. És köszönöm . –néztem mosolyogva rá. - kim Hera vagyok,örvendek. – nyújtottam kezet.
- Park Chanyeol. Én is örvendek Sora már sokat mesélt rólad. – fogta meg a kezem majd megölelt. – Úgy érzem olyan mintha a kishúgom lennél. – szorongatott meg én meg csak álltam ott mint Rozi a moziban.
- Ohh bocsi. – tért észhez és elengedett.
- Semmi baj. – köszörültem mag a torkom.
- Na jól van gyertek a srácok már várnak minket. – mosolygott rám sora és a kezemnél fogva húzott maga után. Megállt egy asztalán,jó nagy asztalnál ahol 11-en ültek már. És mind fiúk voltak, vagyis az Exo többi tagja. Sora belökött vaki mellé akinek majdnem az ölében kötöttem ki.
- Héé nem bírsz a véreddel kicsi lány? – kérdezte Kai akinek majdnem az ölében kötöttem kim.
- Bocs. – sziszegtem majd meglöktem barátnőm akik csak nevetett az egészen.
- Na igyál. – tett elém valami piát Chanyeol.
- Nem hiszem hogy kéne. – próbáltam elutasítani.
- Ki ő?- kérdezte valaki bunkón.
- Baekhyun vigyázz a szádra,ő a legjobb barátnőm Hera. – ripakodott az előttem ülőre aki engem méregetett.
- Áhh az aki eddig le se szart?- kérdezte bunkón.
- Baekhyun!. –szólt rá Chanyeol is, a levegő megfagyott köztünk.
- Igen igazad van, de tudod mit? Egy kívül álló csak fogja be a száját és ne szóljon bele más dolgába. – mondtam majd lehúztam az előttem lévő piát egy húzásra.
- ezt megkaptad haver, pacsit. – tartotta a kezét a mellettem ülő Kai, mosolyogva bele csaptam.
- Szóval Hera igaz? – kérdezte Suho mosolyogva.
- Igen. – válaszoltam és közben éreztem magamon Baekhyun tekintetét.
- És mivel foglalkozol? – kérdezte mosolyogva, és közben bele ívott az előtte lévő pohárba.
- Stylist vagyok. – feleltem egyszerűen mire mind rám kapta a tekintetét.
- És most van munkád?- kérdezte Kris.
- Van. – válaszoltam rá kapásból.
- Hol dolgozol?- kérdezte Kris még midig
- A YG entertainment-nél. – mondtam mire Kris elfeküdt az asztalon.
- Mindenek vége. – mondta mire Sora felröhögött.
- Miről van szó?- kérdeztem csodálkozva.
- Az Exo stylist-ja elment mert kapott egy jobb lehetőséget és most nincs,ezért keresnek. – magyarázta Sora mire én csak hevesen bólogattam.
- Hát sok sikert. – paskoltam meg kicsit a vállát. Aztán meghallottam a kedvenc számom és felpattantam. Mindenki csodálkozva nézett rám.
- Sora kifelé!.- parancsoltam rá ő pedig csak nevetve lökődte ki barátját hogy ki tudjon menni.
- Hova mentek?- szolt utánunk Chanyeol.
- Táncolni ez Hera kedvenc száma. – fordult vissza Sora. Meg sem álltunk a táncparkett közepéig,majd a zene ütemére mozgatni kezdtük a csípőnket. Nem tudom meddig táncolhattunk mire a srácok is közén jöttek,Chanyeol elkapta Sorát és magához húzva táncoltak. Mosolyogva néztem rájuk,nem is tudom mióta vannak együtt de nem is baj,majd úgy is elmondja ha lesz rá alkalma ismerem már annyira. Valaki engem is elkapott és derekamnál fogva magához húzott, féloldalasan rá néztem és Baekhyun volt az. Mosolyogva nézett le rám el nem engedve a derekam. Szorosan tartott, valamitől vezérelve szembe fordultam vele és kezem nyaka köré fontam. Nem szólt semmit ahogy én sem csak táncoltunk,szorosan fogott semmi pénzért nem engedett volna el. Jött egy lassabb szám és ő nyakamba fúrta a fejét, meglepődtem mikor nyakamba csókolt egymás után többször is. Hajába túrtam mire szorított fogásán. Szám végén rám nézett majd és egy puszit nyomott a homlokomra és vissza mentünk a többiekhez,de most nem Kai ült mellettem hanem Baekhyun. Az aszal alatt végig combom simogatta,hol lejjebb hol feljebb. Körbe néztem de Sorát és Chanyeolt nem láttam sehol.
- Hát a gerle pár? – kérdeztem mosolyogva.
- házas életet élnek. – mondta Tao mire felröhögött az egész társaság.
- Ne is mond nekem is kéne már valaki. – mondta Kai fájdalmas hangon majd rám nézett kiskutya szemekkel.
- Na azt már nem. – mondtam meg sem várva a kérdést.
- Mi? Miért nem?- kérdezte,közben éreztem Hogy Baekhyun keze megállt a combomon,feltételezem hogy Kait nézi.
- Hera foglalt már. – mondta Lay visszatartott mosollyal.
- Na ne szívass. – hőkölt hátra Kai.
- Mi most megyünk. – jelentette ki Baekhyun majd kilökte Kai-t és engem is tolt előre. Felvettük a karátunkat, megfogta a kezem és kihúzott maga után. Kint a hideg levegő megcsapta az arcom,belélegeztem a friss levegőt. Baekhyun meg sem állt egy autóig aztán neki nyomott és ajkaimra tapadt. Először azt sem tudtam hol vagyok de gyorsan megadtam magam és vissza csókoltam, kezeivel derekamat tartotta szorosan az övéhez. Hajába túrtam miközben ő megnyalta alsó ajkam bebocsátást kérve amit készségesen meg is adtam neki, nyelve felfedezte egész szájüregem majd táncra hívta az enyémmel. Lihegve váltunk el egymástól, mélyen a szemembe néztem és láttam benne a tűzet.
- Mi lenne ha ezt nála folytatnánk?- kérdezte és fenekembe markolt.
- Mehetünk. – mondtam mire megint megcsókolt,utána beszálltunk a kocsiba és meg sem álltunk. Egy emeletes háznál álltunk meg,kiszálltunk és Baek elkapta a kezem és maga után húzott. Miközben a liftet vártuk megcsókolt, miután beszálltunk a liftbe a falának nyomott és úgy csókolt tovább. A csengő szó hallatán elvált ajkaimtól és megindult egy ajtó felé persze kezemet el nem engedve. Miután bementünk meg sem várta még leveszem a kabátom ismét a falnak nyomott és ott csókolt ahol csak ért. Kezei lecsúsztak fenekemre majd kicsit megemelt hogy át tudjam kulcsolni a derekát. Mikor mindez megtörtént megindult velem gondolom a szobája felé. Berúgta az ajtót és óvatosan lefektetett az ágyra. Lábaim közé feküdt és
nyakam kezdte el csókolgatni közben kezei felfedezőútra indultak. Én sem tétlenkedtem lassan levettem róla a kabátját és a pólóját húztam le róla, megcsodáltam kidolgozott felső testét. Féloldalasan elmosolyodott és lehúzta rólam a ruhámat,fehérneműben feküdtem alatta. Nyakamat csókolgatta,szívogatta hol pedig harapta,hajába túrtam és felnyögtem. Ő csak morgott egyet majd kicsatolta a melltartóm és a szoba egyik sarkába hajította. Egyik mellem a kezébe vette a másikat szájába, a hírtelen jött érzésre nyögtem egy nagyobbat. Mikor úgy érezte eleget kínzott feljött hozzám és hosszasan megcsókolt, alfelét többször alfelemhez nyomta, így megérezhettem éledező férfiasságát. Úgy éreztem most én jövök ezért megfordítottam és ráültem alfelére mire felmordult. Mosolyogva hajoltam rá és csókolgatni kezdtem a nyakát,persze vigyáztam hogy nyomot ne hagyjak rajta. Lassan elkezdtem lefele haladni mellkasán, meg sem álltam nadrágjáig, kicsatoltam az övét majd lerángattam róla a nadrágját és eldobtam valahova. Persze bénázásom mosolyogva figyelte és felült hozzám majd megcsókolt. Lassan eldöntöttem az ágyon és lehúztam a nadrágját, meghökkentem mikor megláttam méreteit de nem törődtem vele sokáig. Kezemmel kezdtem először izgatni majd nyelvemmel is. Végül számba vettem hosszát,fejemmel ütemesen kezdtem mozogni. Baek a hajamba kapott és felnyögött alattam,örömmel konstatáltam hogy én hoztam ezt ki belőle. Néha fogaimat is bevetettem és végig karcoltam egyé hosszát, vagy szívtam egy kicsit. Majd gyorsabb tempóra kapcsoltam és kezem is bevetettem, mikor már hallottam hogy hamarosan elmegy felegyenesedtem és megcsókoltam.
- Te nőszemély,ezt visszakopod. -  mondta és le is rántotta rólam abban a pillanatban az utolsó ruhadarabomat is. Minden figyelmeztetés nélkül vezette belé egyik ujját, közben nyakamat csókolgatta. Én a lepedőt kezdtem markolgatni, mire hírtelen kihúzta az ujját hüvelyemből. Mérgesen néztem rá mire elmosolyodott és egy gyors csókot nyomott ajkaimra majd széttárta a lábaim és közé feküdt. Mikor megéreztem nyillásomnál nyelvét hangosan fel nyögtem és a hajába túrtam. Hogy még jobban kínozzon csiklómat kezdte izgatni szabad kezével.
- Baekhhh. – nyögtem a nevét mire csak mordult egyet és folytatta eddigi munkáját. Szó szerint vergődtem alatta.
- Neh csináld. – nyögtem mire egy hangos cuppanással elvált alfelemtől végignyalta a szálát majd megcsókolt,így megérezhettem saját ízem.
- Készülj drágám. – mondta és belém hatolt egész hosszával. Hangosan fel nyögtünk mind a ketten,kicsit várt még hogy megszokjam méreteit majd lassan mozogni kezdett. Kezeinket össze kulcsolta és a szemembe nézett.
- Gyönyörű vagy. – lökött rajtam egy nagyobbat mire hangosan felnyögtem. Ő csak morgott egyet és megcsókolt. Elengedte az egyik kezem hogy meg tudjon támaszkodni a fejem felett, ezt kihasználva hátát kezdtem el simogatni. Egy erősebb lökésnél elérte a G pontom mire belé mélyesztettem körmeim, felszisszent de ugyan oda lökött még egy erősebbet.
- Herahh. – nyögött egyet a fülembe mire még jobban lázba jöttem. Lábaimat össze kulcsoltam a dereka körül így még mélyebbre ért bennem.
- Nemsokárahh. – nyögött a nyakamba,majd bele is csókolt.
- Baekhh. – nyögtem nagyobbat és éreztem hogy a hátam ívbe feszült és éreztem a gyönyört. Alfelem össze szorult mire Baekhyun is hatalmasat nyögött és a hasamra élvezett. Fáradtan dőlt rám,én hátát simogattam és pihegtem alatta. Pár percig pihent rajtam majd mellém dőlt és rám nézett.
- Hát ez jó volt. – mondta pihegve.
- Eléggé. – ismertem be és már keltem is volna fel az ágyról hogy felöltözzek.
- Hé hova mész?- kérdezte meglepetten.
- Haza. – mondtam egyszerűen, mire kerek szemekkel nézett rám.
- Most szórakozol velem?- kérdezte meghökkenve.
- Mért is? – kérdeztem vissza bugyimat és melltartómat felhúzva.
- Szerinted csak egy éjszakára kellettél? – kérdezte röhögve és a hajába túrt, közben ö is felvette az alsónadrágját majd oda jött hozzám.
- Ne szórakozz velem, ha egy éjszakára kellettél volna vagy csak egy lyuk lettél volna akár Kai is meghúzhatott volna. Nekem nem csak egy menetre kellettél. – nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Visszacsókoltam, belemosolygott a  csókba és az ágy felé tolt.
- Második menet?- kérdezte mosolyogva.
- Benne vagyok. – mosolyogtam rá, aztán mélyen megcsókolt.
Ki tudja talán ezek után nem csak egy éjszaka lesz hanem több.

Merry xmas Kris

Kris mi lenne ha lejönnél és segítenél?- kiabáltam felbarátomhoz aki az emeleten pihentette a kis fenekét.
- Egy pillanat csak még ezt megnézem. – kiabálta le megint.
- Az agyamra mész. – mérgelődtem. Holnap lesz karácsony és vagy még 1000 és 1 dolgom lenne. A fát is fel kéne állítani hogy ne holnap kelljen,hogy akkor már csak pihenjünk.
- Egész nap csak főzöl. – karolta át a derekamat.
- Mert nem csak mi leszünk holnap. – emlékeztettem.
- Mondjuk le. – vetette fel az ötletét.
- És mégis milyen indokkal?
- Mit tudom én, mondjuk hogy kettesben akarunk lenni. – ötletelt
- Rendben zsenikém,csak hogy te hívtad át őket rémlik?
- Nem érdekel. – vette elő a telefonját és tárcsázni kezdett valakit,még időben kikaptam a kezéből és kinyomtam.
- Engem meg érdekel,és tudod miért? Mert egész nap a konyhában robotoltam hogy mindennel készen legyek,nem fogok kaját kidobni csak mert 2 nap után már nem akarod megenni. – szidtam le.
- Jól van, akkor holnap sem leszünk kettesben.
- Ma is kettesben voltunk.
- Aha ja,csak hogy egész nap a konyhában voltál és felém sem néztél.
- Ha ki jöttél volna és segítettél volna,talán előbb végeztem volna. – akadtam ki.
- Jól van nyugi. Sajnálom. – ölelt át.
- Hiányoztál. – vallottam be mire felkuncogott.
- Tudod mit te menj és fürödj le én pedig feldíszítem a fát?- irányított a lépcső felé.
- Azt mondod büdös vagyok?
- Nem csak kicsit koszos. – csókolt meg.
- Hülye. – felmentem a szobánkba és ott is a szekrényhez mentem. Kivettem egy váltó pólót és nadrágot na meg persze bugyit meg zoknit is,és már mentem is a zuhany alá. A kellemes meleg víz simogatta fáradt testemet,miután kellő képen lezuhanyoztam. 1 órát voltam a víz alatt, megtörölköztem és felöltöztem. Fel frissülve mentem le a nappaliba hol már állt a fa, Kris éppen a csúcsot tette a helyére,majd mint aki jól végezte dolgát lehuppant a kanapéra.
- Szép lett a fa. – dicsértem meg.
- Tudom,én díszítettem. – nézett rám komolyan majd elmosolyodott.
- Kicsit mintha egoista lennél nem?
- Én, ugyan kérlek. Én tökéletes vagyok.
- Aha hogyne. – mondom a fát nézve.
- Jól van na,te is az vagy. – ölelt magához.
- Egoista?
- Nem,tökéletes. – csókolt meg.
- Most mondjam azt hogy tudom?- kérdeztem kuncogva.
- Kérlek. – nevetve csókolt a nyakamba,valaki csöngetett ezért szét kellet volna válnunk. De Kris-t a csengő nem nagyon zavartatta,folytatta ott ahol elkezdte. De a „zaklatónk” nem akarta feladni ezért a csengőre feküdt.
- Na jó én megölöm bárki is legyen az. – mondta komolyan és leszállt rólam majd az ajtóhoz ment. Gyanítom hogy feltépte,de miután nem hallottam kiabálást megnyugodtam mert akkor csak valamelyik exo-s tag lehet az.
- Lin bejöhetünk?- kiabált be Chanyeol, mosolyogva keltem fel a kanapéról és gyorsan megigazítottam a ruhám.
- Persze gyertek csak. – löktem arrébb Kris-t az ajtóból és beengedtem a jómadarakat.
- Kaja. – kiabálta el magát Sehun és már a konyhába is rohant.
- Imádlak nona. – köszönt Kai és már el is tűnt.
- Van. – válaszoltam a fel nem tett kérdésre mire Tao is elmosolyodott és már el is tűnt.
- Ezek a mai fiatalok,milyen pofátlanság már ez. Lin mond csak nincs véletlen kimchi?- tette fel a kérdését Baekhyun mire elnevettem magam.
- De van és csak rád vár. – mondtam mire elmosolyodott.
- Lin nona hozzám jössz feleségül?- térdelt le előttem én meg elnevettem magam.
- Nem megy hozzád, szállj le a barátnőmről. – húzott el Kris én meg csak nevettem rajtuk.
- De most mér? És mi lesz akkor velem? Ki fog nekem Kimchi-t főzni?- siránkozott Baekhyun.
- Ott van D.O vagy az anyád. – ötlettelt barátom.
- De Lin nona a legjobb. – mondta Baekhyun.
- Tudom hogy ő a legjobb,azért ő az én  barátnőm. – puszilt meg Baekhyun előtt aki csak vállon verte Kris-t engem meg elrántott tőle és a konyhába szaladt.
- Imádunk Lin. – kántálták egyszerre mint a 10-en.
- Köszi,de nekem is hagyjatok. – ültem le közéjük én is.
- Baekhyun véged van. – jött be Kris is.
- Gyere inkább és egyél velünk. – mosolyogtam rá mire bólintott és le ült közém és Tao közé. Mindenki nekiesett a vacsorának én meg csak néztem őket, olyan örömmel tömték magukat mint egy csapat kisgyerek.
- Te nem eszel?- kérdezte Suho.
- Ja de. – vettem magamnak én is mindenből egy  kicsit,mikor rá néztem a tányéromra akkor szembesültem azzal a ténnyel hogy én azt nem fogom tudni megenni.
- Megeszed majd ha nem tudom megenni?- kérdeztem barátomat aki csak elmosolyodott és bólintott egy aprót. Ezek után már boldogan kezdtem el én is majszolni, mikor már tele lettem el toltam .
- Be is fejezted?- nézett rám lepetten Kris
- Ühüm, elég volt. – mondtam
- Akkor add ide, de biztos jól laktál?- kérdezte miközben elvette a tányérom.
- Biztos. – mosolyogtam rá, az asztal alatt meg simogatta a combom és evet tovább. Megvártam még a többiek is befejezik az evést, mindenkit kiküldtem a konyhából és neki álltam össze pakolni.
- Jöttem segíteni. – jött mellém D.O
- Nagyra értékelem. – mondtam fáradtan
- Azt meg is hiszem. Nagyon finom volt a vacsi köszi. – mosolygott rám és betett egy adagot a mosogató gépbe.
- Köszi.
- Ilyen nekünk is kell. – szemezett a mosogatógépemmel.
- Nekem mondod, olyan jó hogy van,mondjuk most mosogatok is és így előbb készen leszünk de nagyon jó.
- Srácok megvan mit veszünk következő alkalommal. – kiabált ki D.O a konyhából.
- Mit?- kíváncsiskodott Xiumin
- Mosogatógépet. – mosolygott D.O én meg nevetve elkezdtem mosogatni.
- Mi?Minek?- kérdezte Xiumin
- Talán te mosogatsz?- tette fel a frappáns kérdést mire Xiumin elhallgatott.
- Jó veszünk egyet. – ment bele ő is.
- Na mondom én hogy lesz. – nevette el magát D.O
- Pacsit ide. – emeltem fel a kezem magasba mire D.O belecsapott.
- Hölgyeim mi folyik itt?- jött be Kris.
- Barom. – üdvözölte D.O  Kris-t majd ő is kiment a többiekhez.
- D.O is szeretne majd egy mosogatógépet. – fordultam felé.
- Nem érdekel. - mondta és már meg is csókolt.
- Itt vannak. – váltam el tőle.
- Az se zavar. – húzott vissza magához,belemosolyogtam a csókba és átkaroltam a nyakát.
- Mit kapok ajándékba?- kérdezte
- Semmit. – néztem rá komolyan.
- Értem. Szóval mit kapok?- kérdezte
- Nem is tudom. Én mit kapok?- kérdeztem mosolyogva
- Titok,még. – mondta és kimente a többiekhez. Gyorsan én is felmentem az ajándékáért. A többiek mind körbe rajongták Kris-t majd mikor leértem mindenki helyet foglalt a kanapén és a földön.
- Kérem az ajándékom. – nyújtotta a kezét mire elröhögtem magam és odaadtam neki.
- Ez most komoly?- kérdezte meglepetten.
- Nem tetszik?- kérdeztem félve.
- Most hülyéskedsz velem? Ezt néztem ki a múltkor. Mikor vetted meg?- kérdezte mosolyogva.
- Nem mondom meg. – lélegeztem fel hogy tetszett neki az óra amit vettem neki.
- Ki mondta el?- kérdezte mosolyogva.
- Nem adok ki állami információkat. – mosolyogtam rá.
- Tao te voltál?- kérdezte tettes társam.
- Nem. – mondta teljesen egyszerűen.
- Na jó ezt majd később megbeszéljük. Kicsim a te ajándékos a fán van. – mondta mire a fára meredtem. Vagy 2 percig meredtem a fára de semmi.
- Oké nem találom. – ismertem be.
- Keresd felfelé. – segített egy kicsit,mire felfelé kezdtem keresni. Szemet szúrt egy kis dísz amit eddig nem használtuk. Félve nyúltam fel érte.
- Az lesz az. – mondta Kris a hátam mögül és levette nekem, és letérdelt elém. Kezeimet a szám elé tettem és csak néztem rá,vett egy nagy levegőt és kinyitotta a kis dobozt. Egy gyönyörű gyűrű volt benne.
- Bo Lin lennél a feleségem?- kérdezte Kris félve,könnyek gyűltek a szemembe és csak néztem rá. Aztán egyszerűen a nyakába ugrottam.
- Igen. – mondtam mire kezei közé fogta az arcom és megcsókolt.
- Szeretlek. – ölelt át szorosan.
- Én az ujjára húznám a gyűrűt még meg nem gondolja magát. – szólt ránk Luhan
- Az nem fordulhat elő. – húzta az ujjamra a gyűrűt Kris.
- Szeretlek. – bújtam a karjaiba és csak néztem a gyűrűt,nem tudtam elhinni hogy ez velem történik meg. Megismerkedek egy idol-al akit szerettem eddig is, összejöttünk és rá 1 évre a kezemet is megkérte. Nem fért a fejembe. Ez csak egy csoda lehet.
- Boldog karácsonyt. – kiabálta el magát Lay,mindenki megszeppenve nézett rá majd kitört belőlünk a nevetés.
- Boldog karácsonyt szerelmem. – csókolt meg Kris.
- Boldog karácsonyt hercegem. – válaszoltam két csók között.

UI: Hát még egyszer késve de boldog karit xD Ildi ez a késői de karácsonyi ajándékod :D Remélem tetszett :3