Mindennek egyszer vége szakad ~Ilhoon (Btob)

-Elegem van belőled és a hülye ötleteidből!-kiabáltam mérgesen le az emeletről miközben a ruháimat pakolta a táskámba.
- Bébi ne csináld már,beszéljük meg. - jött fel hozzám Ilhoon.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Neked elment az a csöpp eszed is esküszöm. - löktem arrébb mikor meg akart ölelni. Csak úgy bűzlött a piaszagtól,a gyomrom felfordul tőle.
- Most mé mi a bajod?- kérdezte az ajtófélfának támaszkodva.
- Nem is tudom,mondjuk van egy barátnőd aki minden egye szarságodat elviseli lassan két éve. Erre te beállítasz talaj részegen egy másik lánnyal,akit le sem tudsz vakarni magadról. Mikor szóvá teszem te azt nyögöd be nekem hogy akkor mért nem folytatjuk hármasban?- kérdeztem és közben az utolsó fontosabb dogomat is betettem a táskámba.
- Tök jó ötlet nem?- kérdezte mosolyogva. Engem elfutott a méreg és egy hatalmasat kevertem le neki. Nagy hévvel haladtam ki a lakásból,újdonsült barátnőjét is félre lökve. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót,kocsikulcsom előkeresése után mindent bedobáltam a kocsimba és elhajtottam. Miközben a kocsiban ültem felhívtam legjobb barátom.
- Húgi mond gyorsan nagy játékban vagyunk és ez a pöcs még a végén lever engem. - szólt bele bátyám mire azonnal megnéztem a kijelzőmet,hogy kit is hívtam.
- Dongwoon mért van nálad Sungjae telefonja?-vonom fel a szemöldököm.
- Az most mindegy mit szeretnél?- kérdezte
- Kérdezd meg tőle,hogy nála aludhatok-e?!- mondtam és közben imádkoztam,hogy ne kérdezzen rá mi a baj,vagy mért akarok nála aludni.
- Szerintem igen,szóval gyere csak. - mondta és már ki is nyomta. Sóhajtva az anyósülésre dobtam a telefonom és tovább hajtottam. Talán fél órába telhetett mire Sungjae házához. Vettem egy mély levegőt és bőröndömmel elindultam az ajtóhoz,kopogtam párat és vártam,hogy ajtót nyissanak nekem. Nem is kellet sokat várnom Sungjae nyitott ajtót mosolyogva,de mikor meglátta a bőröndöm lefagyott a mosoly az arcáról.
- Itt alvásról volt szó,nem arról,hogy ide is cuccolsz. - próbált vicceskedni,de nem jött össze.
- Bocs,csak egy éjszaka,holnap már megoldom a lakás dolgot. - mondtam és letettem a cuccaim.
- Csak nyugodtan,tudod,hogy itt addig maradsz ameddig csak akarsz,te is tudod. - mosolygott rám és karjaiba vont.
- Héna hőőő és a híres és jóképű nagy testvérrel mi lesz?- adott hangot Dongwoon a nemtetszésének,mert nem kapott ölelést. Mosolyogva mentem bátyám ölelő karjaiba és én is szorosan öleltem meg. Miután elváltunk egymástól bátyám felvont szemöldökkel méregette a méretes bőröndöm.
- Ez is amolyan összeveszünk de holnap kibékülünk dolog? Mert ha igen nem szólok bele. - tette fel a kezeit.
- Most nem olyan. - feleltem halkan,de tudtam,hogy hallották így is tisztán.
- Akkor leülünk szépen és elmondod mi van. Utána oppa eldönti agyonveri-e vagy sem. - feszült meg izmai és bevezetett a nappaliba. Sungjae pedig behozta a nappaliba a bőröndöm.
- Tehát min vesztetek össze?- kérdezte Sungjae is,miután letelepedett mellém.
- Részegen jött haza. - mondtam.
- Ennyi?- kérdezte Dongwoon.
- Nem.
- Mért kell úgy kihúzni belőled?- kérdezett most Sungjae. Vettem egy nagy levegőt és összeszedtem az összes bátorságom.
- Felhozott magával egy lányt,ismeretlen lány a számomra. De úgy tűnt neki nem,hulla részeg volt. Eleinte azt hittem csak ő jött meg ezért lesiettem hozzá,de mikor leértem az fogadott. Hogy egy másik lányt csókol és ölel,mikor szóvá tettem megkérdezte mért nem folytatjuk hármasban tovább. - folytak le a könnyeim a mondandóm végén. Eddig bírtam,Sungjae vállára borultam,ott zokogtam a vállán. Ő pedig csak ölelt és halkan dúdolt a fülembe miközben lágyan ringatott.
- Én kiherélem ezt a nyomorékot!- mordult fel Dongwoon  és már indulni is kezdett. Könnyes szemmel kaptam a keze után.
- Nem ér annyit,hogy neked legyen bajod belőle. - mondtam síros hangon.
- A húgom vagy,nem érdekel,hogy a kiadónál mit kapok majd. - mérgelődött.
- Hyemin-nek igaza van. Utána téged vesznek elő,várjuk meg mi lesz holnap és utána eldöntjük mi lesz majd. - mondta Sungjae.
- Rendben.- egyezett bele,kifújtam a bent tartott levegőmet és rá mosolyogtam. Nyomott egy puszit a fejemre elköszönt Sungjea-tól és már ment is vissza a srácokhoz.
- Kérsz egy kis teát?- mosolygott rám barátom,aprót bólintottam jelzésképen,hogy igen. Felkelt mellőlem és kiment a konyhába,követtem és néztem ahogyan tevékenykedik. A tea mellé csinált pár pirítóst amit megkent vajjal és lekvárral,majd tányérokra tette. Amint a víz is felforrt beleöntötte két bögrébe rá a teafilterre,ami lassacskán elkezdte engedni a színét és az ízét. A tányérokat letette az asztalra majd a bögréket is,helyet foglaltam az egyik széken és letörtem egy kis darabot a pirítósomból.
- Minden rendbe jön. - fogta meg a kezem Sungjae.
- Nem ez most más mint eddig. Most megcsalt. - gyűltek könnyek a szememben.
- Emlékszel mikor azt mondtam Ilhoon nem olyan mint én. Figyelmeztettelek,hogy ne ess bele. De te nem hittél nekem,így oda kellett adnom neki a legjobb barátom szívét. És bármennyire fájt mással látnom azt akibe szerelmes voltam,de megtettem mert szem előtt tartottam a boldogságod.- mosolygott rám kedvesen. Én szólásra nyitottam a szám,de ő felmutatta a kezét jelezve még mondandója van. - Még mielőtt megkérdeznéd,nem már nem vagyok szerelmes beléd. Már nem,de sokáig az voltam,kerestem az alkalmat mikor mondhatnám el. De te belestél abba a gyökérbe. Nehéz volt,de lemondtam rólad,hogy teljes vállszélességgel melletted tudjak állni. Tehát minden gond nélkül tudtalak titeket össze hozni,de soha nem gondoltam,hogy ő ekkora marha. Tudom voltak veszekedéseitek,de azok piti dolgok voltak. De ez más,még én sem tudok rendes tanácsot adni neked,mit is kéne tenned ilyen helyzetben. - tárta szét a kezét tanácstalanul és eszegetni kezdte a már ki hült pirítósát én pedig a hallottakat próbáltam feldolgozni. Nem hiszem el,hogy ennyi évben át a barátom volt és észre sem vettem milyen érzelmei vannak. És még én nevezem magam a legjobb barátjának. Mikor ilyen alapvető dolgokat sem vettem észre,nem vagyok méltó arra hogy a barátjának nevezzem magam. Mikor ő szenvedett de én boldog voltam,nem érdemlek ilyen barátot mint ő.
- Hé eszedbe ne jusson semmi hülye ötlet. Oké?! Te vagy a legjobb barátom,mindig te voltál és te is maradsz. - guggolt le mellém és megsimogatta az arcom.
- Jó. - szipogtam.
- Mennyi könny van még benned?- nevetett fel és letörölte a könnyeim. - Gyere te bőgő masina feküdjünk le,holnap nehéz napunk lesz. - mosolygott rám. Beleegyezően bólintottam és hagytam had húzzon magával. Ruhástól feküdtem be az ágyába és nem sokkal később ő is mellém feküdt. Neki nem kellett sok és már egyenletesen is szuszogott. Néztem az arcát és közben gondolkodtam a mai napról. Soha nem is gondoltam arra,hogy Ilhoon megcsal majd. Igaz nem éreztem azt,hogy én lennék az a lány akit neki teremtettek,de ő mindig ezt mondta és én kezdtem benne bízni. Erre tessék kaptam egy nagy pofont az élettől,hogy térjek magamhoz és ne álom világba éljek. Telefonom rezgésére eszméltem fel,kivettem a zsebemből a rezgő tárgyat és megnéztem ki keres engem ilyen későn. A név láttán az ütő is megállt bennem,de erőt vettem magamon és kinyomtam aztán még ki is kapcsoltam. Nehezen de én is eltudtam aludni szorosan Sungjae mellé bújva.

Reggel nehezen akartam felkeni,de mikor ez a művelet sikerült Sungjae már nem volt mellettem. Ezt is úgy szűrtem le,hogy csukott szemmel megtapogattam magam mellett a helyet. Lassan kikeltem az ágyból és egy cetlit láttam meg a tükörre ragasztva.
 „El kellett mennem próbára,Dongwoon hyung üzeni,hogy majd menj be hozzá. És ha már bent vagy együtt is kajálhatnánk. Ja kaja a hűtőben van szolgáld ki magad. Kulcsok a helyükön.
Xoxo Sungjae”
Hangosan fújtam ki a levegőt a tüdőmből megláttam magam. Kisebb sokk ért,mikor szembesültem kócos hajammal,pandaszemeimmel a smink miatt tegnapi ruhában. Amint feldolgoztam ezt a kisebb sokkhatást előkerestem a cuccom a bőröndömből és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam,hajat mostam,fogat mostam és még a hajam is megszárítottam aminek az lett az eredménye,hogy mocskos melegem lett. Összefogtam a hajam és a konyha felé vettem az utam,csináltam magamnak gyorsan tojásrántottát két pirítóssal teával és már ehettem is. Aztán elpakoltam és elmosogattam magam után. És csak most jött a neheze,hogy mit is vegyek fel,amiben el is tudok menni Dongwoon-hoz. Bőröndöm mellett törökülésben néztem a ruháim és tanakodtam. Aztán meguntam és kivettem egy felsőt meg egy farmert,mellé egy hosszú pulcsit ami vékony de azért van valami rajtam és egy cipőt. Kicsit kisminkeltem magam,hajamat kiengedtem. Előkerestem egy kisebb táskát amibe bedobáltam pár cuccom és már mehettem is. Magam mögött jól bezártam az ajtót és meg sem álltam a kocsimig. Ott bepattantam a vezető ülésre és már mentem is a Cube parkolójáig,kerestem egy jó helyet és beparkoltam. Aztán megsem álltam a bejáratig,végre megjegyezte az új portás is,hogy ki vagyok és nem kell egy fél órát azért szenvednem. Hogy beengedjen a testvéremhez,ami addig nem ment még fel nem hívtam és le nem jött ő magam és beszélt a portással. Ma már csak fejbólintással köszön és felenged. Rutinosan mentem végig a folyósokon és a velem szembejövőknek köszöntem. Szívem hevesen dobogott mikor elmentem a Btob táncterme mellett,de most ott csönd volt így megnyugodtam és folytattam utam tesómékhoz.
- Sziasztookkk!- kiabáltam hangosan és mosolyogva,mikor beléptem a terembe. De amint körbenéztem lefagyott a mosoly az arcomról.
- Hyemin kis bogár téged is látni. - mosolygott rám Gikwang és elém sietett. Jó szorosan megölelt amit kis hezitálás után viszonoztam is.
- Ne tapizd a nőm. - jött oda Doojoon és elhúzott mellőle.
- Ezt már megbeszéltük Hyemin szerint nekem van a jobb hangom,tehát az én csajom. - húzta ki magát Yoseob én pedig csak álltam hol az egyikük mellett hol a másikuk mellett. Hyunseung és Junhyung csak röhögve figyeltek minket.
- Az én húgom tehát tipli. - mondta Dongwoon és mosolyogva megölelt. - Minden oké?- kérdezte halkan.
- Nem tudtam,hogy ők is itt lesznek. - feleltem halkan.
- Nem lesz semmi baj,ma velünk leszel. - mosolygott rám és homlokon puszilt.
- Köszi. - mondtam halkan. Ő csak legyintett és vissza ment a helyére én pedig ott maradtam Gikwang mellett.
- Emlékeszem régen,hogy öltétek egymást most meg szinte el sem lehet szedni mellőled. - nézett rám mosolyogva Gi.
- Ne is mond. - nevettem el magam én is az emlékek miatt. Régen mindig veszekedtünk,verekedtünk mint a normális testvérek. De miután Dongwoon gyakornok lett egyedül maradtam és fura volt,eleinte nem tudtam mért. Aztán kezdett hiányozni és minden nap beszéltünk azóta minden sokkal jobb lett köztünk.
- Énekelsz velünk?- nézett le rám mosolyogva.
- Tudod,hogy nem tudok énekelni. - válaszoltam.
- Soha nem hallottalak még énekelni. - mondta és átkarolta a vállam. Hátamon éreztem pár szem párat,de nem mertem megnézni kiké is az. De egyben biztos voltam az egyik Ilhoon. Gikwang még meg se várta a válaszom egy mikrofont nyomott a kezembe és fej hallgatót,leültetett a székre és benyomott egy számot.
- Ismered a Freeze számot igaz?- kérdezte mosolyogva.
- Igen.- morogtam. Vigyorogva elindította a számot és a többiek is mikrofont fogtak.
- Mutasd meg mit tudsz. - kacsintott rám Dongwoon,bólintottam és vártam hogy Yoseob énekeljen. Vele fogok énekelni,nem is kellett sokat várnom énekeltem vele. Teljesen átadtam magam és nem foglalkoztak kik is néznek. A szám végén kinyitottam a szeme és a többiekre néztem akik megvoltak döbbenve.
- Ez az én húgom.- nyomott egy nagy cuppanost a fejemre bátyám és meg szorongatot.
- Dongwoon mért te vagy idol és nem a húgod?- kérdezte röhögve Doojoon.
- Téged is leénekelt. - kacsintott rá leaderjére bátyám. Btob-s fiúk is odajöttek gratulálni meg kérdezgetni,nem tudtam már mire válaszoljak és mire nem. De Ilhoon nem jött hozzám csak a telefonját nyomkodta egész idő alatt.
- Ma bulizni megyünk. - jelentette ki Hyunseung.
- Én tuti nem. - feleltem.
- Te végképp jössz és valami sexit veszel fel. Majd oppa gondoskodik róla. - karolt át Yoseob.
- Oppa csak maradjon nyugton a farkán. - vágta rá egyből Dongwoon. Megráztam a fejem mosolyogva és kimentem a mosdoba. Mikor végeztem megmostam a kezem és kicsit az arcom is bevizeztem,persze a sminkemre vigyázva,megszárítottam a kezem és kimentem. Az ajtóban megtorpantam és csak néztem az előttem álló személyre.
- Bébi beszélnünk kell. - nézett rám Ilhoon.
- Nekünk nem kell beszélnünk semmiről. - vágtam oda neki és elindultam vissza a srácokhoz.
- Ne csináld ezt bébi. Nem emlékszem semmire sem. Mikor ma bejöttem Sungjae azzal fogadott,hogy egy kibaszott nagy fasz vagyok,de nem indokolta meg. Tiszta ideg vagyok,este hiába hívtalak nem vetted fel. Azt se tudtam hol vagy.- magyarázott és közben végig a szemembe nézett.
- Szeretnéd tudni miért is mentem el?- kérdezte kimérten.
- Persze. - vágta rá.
- Igen? Hát jó akkor most elmondom,de jól figyelj mert most mondom el utoljára.- néztem rá mérgesen.- Tegnap este mikor hazajöttél talaj részeg voltál,de ez még semmi hoztál magaddal egy másik lányt aki levegőt nem kapott annyira ledugtad a nyelved a torkán. Mikor megkérdeztem mit művelsz,te egyszerűen megkérdezted,hogy nem nyomjuk hármasban? - köptem a szavak,kezem remegett annyira dühös és csalódott voltam rá.
- Bébi..- kezdett volna bele,de félbe szakítottam.
- Soha többet ne hívj bébinek. Köztünk mindennek vége,sok mindent lenyeltem. De ez nekem is sok volt. Nem ezt érdemeltem tőled és nem így. - sírtam el magam. Kirántottam a kezem kezei közül és visszaszaladtam a srácokhoz. Mikor beléptem mindenki rám nézett és hozzám jött. Nem tudtam megszólalni,mikor Ilhoon bejött bátyám nem gondolkozott,egyenesen Ilhoon.hoz ment és behúzott neki. Én pedig még jobban sírtam.
- Ha még egyszer meglátlak a húgom közelében megöllek!-kiabált vele Dongwoon.
- Héé haver nyugodj már le,csak összevesztek kicsit. - próbált segíteni a helyzeten Minhyuk.
- Ne haverozz nekem. Ez a fasz megcsalta a húgom!- kiabált Dongwoon torkaszakadtából,nekem meg potyogtak a könnyeim.
- Ezt most muszáj volt?- kérdezte Sungjae mérgesen és mellém lépett. Kihúzott az embertömegből és bevitt egy stúdióba. Bezárta az ajtót és ellenőrizte,hogy a mikrofonok ki vannak-e kapcsolva. Mikor megbizonyosodott,hogy igen elkezdtünk beszélgetni arról mit is érzek pontosan. De sajnos nem találtam rá a megfelelő választ. Talán az elárult,csalódott,megbántott és még sorolhatnám. Most,hogy találkoztam vele és kitalálta azt a hazugságot miszerint ő nem emlékszik semmire. Nehezen hiszem el vagy nem is hiszek neki,bárki bármennyire részeg,ha van barátnője és tudja,hogy otthon várja nem csinálja ezt vele. Ha szereti. De most rá kellett jönnöm valami nagyon fontosra,Ilhoon nem szeret engem. De én még mindig szeretem őt bármennyire is a lelkembe taposott. Ő volt az első igazi barátom,vele feküdtem le először,neki adtam oda magam mindenemen együtt feltétel nélkül. Kezébe adtam a szívem amit kegyetlenül tört össze egyetlen egy tettével. De bármennyire is szeretem megbocsátani nem fogok neki,nem lennék rá képes. Mert ha valaki egyszer megcsalja a szerettét az többször is megfogja tenni. Én pedig nem élném azt túl,ez is elég volt.
- El kell mennem innen. - nyögtem ki.
- Mégis hova?- kérdezte Sungjae.
- Mindegy csak el innen. - pattantam fel a helyemről és a táskámat magammal rántva indultam el nagy lendülettel. Nem figyeltem kinek is megyek neki,csak el akartam innen menni,fullasztott a tudat miszerint egy épületben kell lennem vele. Pillanatok alatt kiértem az épületen kívülre,de még ez sem volt elég. Főleg,hogy láttam mikor utánam eredt. Bepattantam a kocsiba és padlógázzal indultam el,láttam a visszapillantóban amint mond vagy kiabál valamit. De többet már nem. Egy hatalmas teherautó jött és lesodort az útról éreztem ahogy a kocsi megfordul vele de utána már semmi.

Dongwoon powo:
Miután Sungjae elvitte a húgom még mindig meg tudtam volna ölni Ilhoont a puszta kezemmel is. De aztán lebeszéltek róla a srácok,mert ez Hyeminnek sem lenne jó. -Srácok Hyemin csak úgy elrohant. - ront be a terembe Sungjae. Még fel sem fogtam mit is mondott,de Ilhoon már rohant is ki Sungjaát arrébb lökve. Nekem sem kellett több én is utánuk mentem és mögöttem a többiek,mikor kiértem az épület elé csak annyit láttam,hogy  Hyemin nagy sebességgel elhajt. Ilhoon még kiabált valamit aztán olyan történt amit fel sem fogtam. Egy rohadt nagy teherautó lelökte az útról,Ő pedig megpördült a kocsival és az árokba borult. Ledermedtem mozdulni sem tudtam,csak néztem a felborult kocsit.

Ilhoon powo:
Dermedten álltam és csak néztem a kocsit,amit felfogtam mi is történt szóltam a srácoknak,hogy hívjanak mentőt én pedig a veszélyt félretéve rohantam a kocsihoz. Ott van benne életem szerelme,meg kell mentenem. Amint a kocsihoz értem megkerültem azt és a vezetői oldalhoz mentem,Hyemin ott feküdt eszméletlenül.
- Kicsim ébredj fel,hallod. - szólongattam és közben kihúztam a kocsiból. Még szerencse volt,hogy vissza fordult a kocsi a kerekeire. Felemeltem és felvittem az útra,ott lefektettem és az arcát ütögettem kicsit.
- Bébi ne csináld ezt velem,hallod. Nyisd ki azokat a gyönyörű szemeidet és nézz a te gyökér oppádra.  Hallod bébi kérlek. - emeltem a karjaimba,nagyon a határán voltam,hogy sírjak.
- Hívtuk a mentőket. - mondta Minhyuk.
- Oké.- suttogtam,majd a kocsira néztem és aztán a teherautóra. A férfi aki vezette lassan kiszállt én pedig kis híján szét akartam tépni.
- Eszedbe se jusson,inkább csak maradj itt vele. Elég,hogy Dongwoon és Sungjae sokkos állapotban vannak.
- Mikor jön már az a rohadt mentő?- kérdeztem és közben szerelmem sápadt arcát néztem.
- Hamarosan itt vannak haver. - válaszolt Hyunsik. És igaza is volt pillanatokon belül megjött a mentő és elvitték Hyemint Dongwoon ment vele,mert ő volt a rokona. A rendőrök letartóztatták a kamion sofőrt és minket is kihallgattak. Amint ezzel végeztünk ,mi is a kórházba mentünk. Ott elmondták,hogy életveszélyes állapotban van és az intenzíven van. Azonnal oda siettem,de Dongwoon fel úton elkapott és a falnak lökött.
- Legszívesebben itt és most megölnélek,te utolsó rohadék. Örülsz,hogy ide juttattad a húgom?Ha!- üvöltött torka szakadtából,de én csak az üveg mögötti lányt figyeltem aki gépekre volt kötve. Elléptem Dongwoon elől az ablak elé léptem. Mellette akartam lenni,azt akartam,hogy semmi baja ne legyen. Legyen egészséges az sem érdekel,ha nem bocsájt meg csak éljen,had tudjak róla. Had legyek a nyomába mint egy pincsikutya,az sem érdekel ha megvet,vagy utál. Csak legyen jól.
- Minden rendben lesz. - mondta Sungjae és adott egy zsepit.
- Ennyit a férfiasságról. - motyogtam és letöröltem a könnyeim.
- Ez bizonyítja,hogy még mindig szereted és aggódsz miatta. - mosolygott rám kedvesen Sungjae. Talán Ő tartotta a legjobban magát,ő tartotta bennünk a lelket.
- Bemehetek hozzá?- kérdeztem az orvostól.
- De csak steril ruhába és csak rövid időre. - mondta miután Sungjae elmondta ki is vagyok Én erre nem voltam képes. Amint átvedlettem már mentem is be Hyemin-hez és leültem az ágya mellé. Kezeim közé fogtam fehér kis kezét és csak néztem.
- Szerelmem nem lesz semmi baj,csak nyisd ki oppanak a szemeid. Az sem érdekel ha ordibálsz,csal térj magadhoz. Nem hagyhatsz így itt,hogy nem tudtam elmondani elégszer mennyire is szeretlek. Igen szeretlek,te vagy a mindenem,az életem tőled függ. Minden lélegzetvételem azért van mert te éltetsz engem,hallod kicsim?- simogattam meg az arcát és letöröltem a könnyeim. Nem érdekelt már semmi más,az sem érdekelt ki lát így. Egy lágy csókot leheltem a homlokára,mivel ajkaira nem tudtam  a csövek miatt. Aztán ki kellett mennem,mert lejárt az időm. Aztán az meghallottam azt a hangot amit bár ne halottam volna. Az orvosok rohantak és engem arrébb lökve próbálták újra éleszteni Hyemint,percekig próbálkoztak minden siker nélkül. Aztán 10 perccel a szíve leállása után feladták és feljegyezték a halál beálltának időpontját 22:35 perc.
- Nem,nem lehet igaz. - jött be Dongwoon és a szülei is. Én csak álltam ott lerogyva a földre és patakokba folytak a könnyeim. Már semmim sem maradt amiért érdemes lenne élnem,senki nem maradt akiért küzdenem kellene. Talán az lenne a legjobb,ha én is meghalnék és akkor vele lehetnék. Ha az égiek is úgy gondolják,de ha csak egy kis esély van rá én bármit megtennék. A lelkem is eladnám akár egyetlen egy percre is,de ez már lehetetlen.
-Itt hagyott egyedül ezen a földön,soha többé nem hallhatom a csodás hangját,a gyönyörű nevetését. - mondtam magam elé.
- Haver térj már észhez és szedd össze magad. - rángatott meg Hyunsik.
- Mégis hogy szedjem össze magam,mikor miattam halt meg?- üvöltöttem rá.
- Nem miattad történt,az a kamionsofőr részeg volt és úgy vezetett. Nem te tehetsz róla. - mondta Dongwoon halkan és leült mellém a földre.
- Nem csaltam meg. - motyogtam.
- Tudom,megkeresett a lány és mindent elmondott. - veregette meg a vállam
- De ő nem tudja. - néztem az ágyra,majd lassan felkelve oda mentem ahol a szülei voltak. Kicsit félre álltak így oda tudtam menni szerelmemhez. Már nem rondította el a gyönyörű arcát a csövek és sokkal békésebbek voltak a vonásai. Csak a fehér bőre és a hideg kezei árulkodtak a rettenetes igazságról.
- Szerelmem,mindig te voltál a szívembe,még ha ezt néha nehezen is tudtam bebizonyítani neked. Annyi mindent szerettem volna még megtenni veled az oldalamon,még pár évid idol lettel volna. Aztán kiléptem volna a bandából és egy kis csendes faluba vagy kisvárosba költöztem volna veled. Elvettelek volna feleségül és lett volna sok sok gyerekünk akik tőled örökölték volna a gyönyörű mosolyod és szemeid. Azután a mi gyerekeink is megházasodtak volna és sok unokával öregedtünk volna meg mi ketten. - simogattam hideg arcát könnyes szemekkel. - Szeretlek. - ez volt az utolsó szó amit kimondtam,lágy csókolt leheltem remegő szájjal az ajkaira és arrébb álltam.
- Fiam a lányom nem kívánhatott volna jobb társat magának nálad. Köszönöm,hogy eddig vigyáztál rá és szeretted. - mosolygott rám szomorkásan az anyja.
- Én köszönöm,hogy felneveltek egy ilyen tökéletes lányt mint ő. - viszonoztam a kedvességét. Ezután mindenki mélyen magába zárta a ki nem mondott mondatait és némán gyászoltuk Hyemin elvesztését.

A temetés rá pár nappal megtörtént és örök nyugalomra helyezték. Szép temetése volt,ha lehet ilyet mondani,mindenki ott volt aki szerette és ismerte. Yoseob hyung még énekelt is neki,ő így köszönt el tőle. Mindenki tett valami személyes és rá emlékeztető dolgot a koporsójára. Én is így cselekedtem,még a napokban vettem egy páros gyűrű szettet,egyet neki egyet magamnak. Ékszeres dobozával együtt tettem rá a koporsójára és még utoljára elmondtam,mennyire is szeretem és szeretni fogom a még meg nem halok,és majd utána is. Majd a föld alá helyezték. Oda ahol már nem érhetem el soha többé,oda ahol már nem érinthetem,ölelhetem, csókolhatom soha többé.

~A szerelem egy csodálatos dolog,amit lehet szomorú és tragikus is. Mégis Isten ajándéka,mert ha rövid időre is de megtaláljuk a társunkat akit nekünk rendeltek. Ez is egy ilyen csodálatos és mégis tragikus szerelem volt amibe Ilhoon és Hyemin csöppent.~

Írói megj.:
Na szóval,remélem még így is tetszett a kis irományom,hogy ilyen tragikus vagy szomorú lett a vége. De úgy éreztem,hogy nem lehet mindig minden happy mivel a való életben sem az. Igaz én az ilyen egy vagy több részes kis irományokban mindig arra törekszem,hogy mindig mindenki boldog legyen,de néha kell olyan is,hogy kilépünk a komfort zónánkból és megpróbálkozunk olyanokkal is amivel eddig nem nagyon.
Tehát köszön,hogy elolvastátok ha találtok helyes írási hibákat bocsánat érte :)
Nyomot hagyni ér és örülök is neki ha kapok :)

End of a love~Gunmin(B.I.G)

Minden egy havas napon kezdődött,és minden akkor is ért véget mikor a hó elolvadt. Egy ifjú románc volt ami a hó olvadásával véget is ért. Talán kezdjük is az elején. Életem 18 évében megismerkedtem egy nálam két évvel idősebb sráccal.

Egyik este ismerkedtem meg vele,mikor munkából hazafelé menet belebotlottam egy srácba aki a földön ült. Először elmentem mellette,de vissza fordultam és újra rá néztem. Ott ült a földön egyedül és a hó is szállingózni kezdett. Most tudom,hogy mindenki azt gondolja milyen idióta vagyok mikor visszamentem hozzá,és megkérdeztem nem-e jönne velem haza. Nem válaszolt semmit csak némán bólintott és felkelt a földről és mint egy szófogadó kis gyere jött mellettem és végig követett. Mikor hazaértem beengedtem magam előtt és miután én is beléptem a küszöbön bezártam magam mögött az ajtót. Levetkőztem és feltettem teának való vizet és a nappaliba mentem a vendégemhez,aki ott ült a kanapén egyenes háttal. Mikor meglátott rám nézett és felállt.
- Maradj csak. - mosolyogtam rá és mellé ültem. - Mi a neved?- kérdeztem kedvesen. Nem válaszolt semmit,csak megvonta a vállát és nézett rám.
- Hát jó,és azt elárulod hány éves vagy?- próbálkoztam tovább.
- Egyedül élsz?- kérdezte,és pedig mámoros tekintettel figyeltem. Gyönyörű hangja volt,teljesen elfelejtettem,hogy mit is kérdez. Ő egy ideig nézett rám majd meglóbálta előttem a kezét. Mikor felfogtam,hogy hosszasan bámultam megembereltem magam,megköszörültem a torkom és válaszoltam.
- Igen. - vontam vállat. Gondolom bővebb válaszra várt mert még mindig engem nézett.
- A szüleim meghaltak egy éve,azóta egyedül élek ebben a házban ami a miénk volt. Dolgozok és suliba is járok. - mosolyogtam rá.
- Nem értem,hogy tudsz így mosolyogni. - mondta komoly arccal.
- Azzal jobb lesz minden ha sírok és magamba fordulok? Nem,élnem kell tovább az életem,nem akarom,hogy sajnáljanak. Nincs rá szükségem. - vontam vállat,felálltam és a tea vízért mentem. Poharakba öntöttem a forró vizet és beletettem a teafiltert. Vártam egy kicsit,majd tálcára pakoltam.
- Ne haragudj nem akartalak megbántani. - mondta halkan.
- Nem bántottál meg,gyere itt a teád. - tettem inkább elé.
- Húsz vagyok. - válaszolt halkan. Elmosolyodva kortyoltam a teám,és magamba örültem,hogy mégis válaszolt a kérdésemre.
- A neved is elárulod?-kérdeztem.
- Gunmin. - válaszolt a szemembe nézve.- És a tied?- feltett kérdésére félrenyeltem a teám és köhögésbe kezdtem. Felpattant és mögém lépve megütögette kicsit a hátam.
- Jobb már?- kérdezte.
- Igen köszönöm. - mosolyogtam fel rá. - Hyeri,a nevem. - mondtam.
- Szép neved van Hyeri. - mosolygott rám talán most először. A szívem kihagyott egy ütemet a mosolya láttán és szaporábban kezdett verni. Néztem a nagy barna szemeit,elvesztem bennük.
- Köszönöm. - préseltem ki magamból halkan.
- Igazán nincs mit.- ült vissza a helyére és engem nézett,lesütöttem a szemeim és a teámat kavargattam. Nem tudom meddig ülhettünk néma csendben mikor megcsörrent a telefonom. Székemet feldöntve keltem fel és mentem a kabátomhoz,mert ott maradt a telefonom. Kivettem a zsebemből,felvont szemöldökkel néztem a kijelzőm ugyanis a főnököm hívott. Vettem egy mély levegőt és felvettem,nem sokat beszéltünk,lerendezte egy mondattal. Ami az volt,hogy holnap is be kellene mennem,ami a szabadnapom lett volna. Mérgesen tettem le a telefonom és dobtam a kanapéra,aztán visszamentem a konyhába a vendégemhez.
- Rossz hír?- kérdezte.
- Igen,holnap is be kell mennem. -vontam vállat. - De te maradj itt nyugodtan,gondolom nincs hova menned.- halkultam el a végére.
- Nem akarok zavarni. - válaszolt.
- Nem zavarsz,legalább nem lennék egyedül itthon.- néztem a szemébe,elmosolyodott. Felkelt a helyéről és elém lépdelt,maga felé fordított és nyomott egy puszit a homlokomra. Lassan távolodott el tőlem,arcomat megsimogatta és a nappaliba ment. Dermedten ültem a helyemen egy ideig,aztán erőt vettem magamon és mentem fürdeni. Gyorsan lezuhanyoztam,és még hajat is mostam,felvettem a pizsomám és kimentem.
- Te is mehetsz,bekészítettem neked pár ruhát ami apáé volt,meg ott van a törölköző is. - töröltem a hajam.
- Rendben,köszi. - nézett rám és meg ragadt rajtam a tekintete,egy ideig én is néztem,de feladtam és én is végig néztem magamon. Rövidnadrág volt rajtam és egy póló. Nézett még egy ideig aztán felkelt és elém lépett.
- Nagyon az idegeimen táncolsz.- ment el mellettem,nem tudtam mire is gondolt. Megvontam a vállam és a nappaliba menet kiterítettem a törölközöm az egyik székre. Leültem és kapcsolgattam az adók között,de nem találtam semmi érdemlegeset sem. Nem sokkal később Gunmin is megérkezett,tisztán és apa ruháiba. A póló kicsit nagy volt,de attól még jól állt neki. Leült mellém és rám nézett.
- Éhes vagy?- kérdeztem mosolyogva.
- Kicsit. -vallotta be,felkeltem a helyemről és a konyhába mentem. Kerestem pár hozzávalót egy kis könnyű ám gyors vacsorához és nekiálltam megcsinálni. Fél órába telt és egy finom két személyre elegendő vacsorát rittyentettem. Elégedetten pakoltam az ételt a tányérokra és megterítettem az asztalt, aztán vissza mentem hogy szóljak a vendégemnek. Aki idő közben elbóbiskolt,óvatosan megsimogattam a kezét. Elkezdte nyitogatni a szemeit és felnézett rám.
- Gyere enni. - indultam el az asztalhoz és leültem a helyemhez,ő is követte a példám és leült velem szembe. Falatozni kezdett én pedig néztem ahogyan eszik,rám emelte a tekintetét felvont szemöldökkel.
- Ízlik?- kérdeztem mosolyogva.
- Uhum. - bólintott és evett tovább,mosolyogva álltan neki én is a vacsorámnak. Amikor készen lettem tele pocakkal dőltem hátra a széken. Gunmin felállt és elvette a tányérom és az övével együtt betette a mosogatóba.
- Lassan ideje le feküdni,holnap is dolgoznod kell. - nézett rám.
- Igaz is. - pattantam fel. - Megcsinálom az ágyad,gyere velem. - nyújtottam ki a kezem,de magam sem tudom miért. Amire viszont nem számítottam,hogy megfogta a kezem. Kerek szemekkel néztem hol a kezünket hol pedig őt,aztán erőt vettem magamon és elindultam a szüleim szobája felé. Már nem voltak ott a dolgaik,csak pár ruhadarab még a szekrényekben. Azokat nem volt szívem bedobozolni,elengedtem a kezét és elkezdtem megágyazni. Tiszta ágyneműt húztam fel és megigazítottam a párnákat,mikor készen lettem elégedetten hátrébb.
- Rendben,készen is vagyok. Érezd magad otthon vagy ilyenek. - fordultam felé.
- Mért engedsz be a házadba,mért vagy velem ilyen kedves?- kérdezte halkan,kérdésére lefagyott az arcomon a mosoly és csak néztem rá.
- Gondolom nem vagy pszihopata,vagyis remélem,hogy nem akarsz kinyírni álmomban. Meg ha az is lennél nem izgatna,ott voltál az utcán mikor jönnek a mínuszok. Nem lett volna szép ha kint hagylak. - vontam vállat.
- Nem nyírlak ki álmodban. - nevette el magát. - Köszönöm,hogy beengedtél és hogy gondoskodsz rólam. - puszilta meg a homlokom és magához ölelt. Vacilláltam mit is tegyek,de feladtam és inkább vissza öleltem. Szorosan hozzá bújtam,ő még szorosabbra fonta a karjait derekam körül és fejét a nyakamba fúrta. Beszívtam finom illatát és lehunytam a pilláim. Lassan eltávolodott tőlem én pedig mélyen lehajtottam a fejem,ugyanis nagyon zavarban voltam. Felemelte az arcom.
- Mért nem nézel rám?- kérdezte halkan közel hozzám.
- Zavarban vagyok. - mondtam,erre pedig még jobban zavarba jöttem.
- Előttem nem kell. - válaszolta. Rákaptam a tekintetem,nem sokat láttam az arcából mert az ajkaimra tapadt. Kikerekedett szemekkel néztem rá,közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Az én kezeim meg tehetetlenül lógtak az oldalamnál,végül maguktól mozdultak és megfogtam a pólóját. Kapaszkodtam,mert féltem,hogy elernyednek a lábaim és összesek. A csók nem tartott sokáig,lassan elvált tőlem és fejemnek döntötte a homlokát. Én a levegőmet kapkodtam és próbáltam lassítani a szívem,de ez nem ment olyan egyszerűen.
- Ne haragudj. - suttogta.
- Mire?- kérdeztem én is olyan halkan mint ő.
- Hogy nem tudtam és nem tudom visszatartani magam. - válaszolta lehunyt szemekkel.
- Semmi baj,igaz hogy megleptél vele. De megtörtént. - válaszoltam,pipacs piros arccal.
- Nem,nem értesz. Nem tudom vissza fogni magam,ha a közelembe vagy. - csókolt meg újra,de most már nem gyengéden hanem mohon és birtoklón. Lassan tolt hátrafelé míg meg nem botlottam az ágyban és eldőltem. Őt nem zavarta a dolog rám nehezedett és csókolt tovább. Az agyam kezdett elborulni és csak ő érdekelt,semmi más. Nem érdekelt hogy csak most találkoztam vele. Kellett nekem és nem akartam,hogy ez a pillanat elillanjon. Lassan a ruháim is lekerültek rólam és róla  is,vigyázott rám. Minden egyes mozdulata erről árulkodott,aztán óvatosan magáévá tett. Fáradtan szenderegtem a mellkasán és próbáltam feldolgozni a történteket. De bárhogy is próbáltam nem ment,mindig elvörösödtem ha az előbbi pillanatokra gondoltam. Lefeküdtem egy idegen sráccal a szüleim ágyában akik már nem élnek. Furcsa volt az egész,de mégis kellemes érzés,ahogyan a karjaimban tartott és időnként a hajamba csókolt. Nem sok idő telt el és elaludtam. Reggel arra keltem,hogy Gunmin a hátam simogatja,mocorogni kezdtem és laposakat pislogtam.
- Jó reggelt. - mosolygott rám.
- Neked is. - mosolyogtam vissza.
- Nem bántad meg?- kérdezte.
- De. - mondtam,kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Én.. én nem tudom mit mondjak. - emelkedett fel velem együtt.
- Nem bántam meg. - dugtam ki rá a nyelvem mosolyogva, Lemerevedett és csak nézett rám,majd felfogta mit is mondtam és maga alá lökött.
- Most szórakozol velem. Azt hittem valami beteg állat vagyok,mert akaratod ellenére letepertelek. Ez nem jó vicc. - csókolt meg mosolyogva,átkaroltam a nyakát és közel húztam magamhoz. Átfontam a lábaim a dereka körül ő pedig alfelét alfelemnek nyomta,éreztem hogy hímtagja kezd ébredezni. Elmosolyodtam és hagytam hogy a nyakam kezdje csókolni,halkan sóhajtoztam alatta. Nem sokáig foglalkoztunk az előjátékkal ismét magáévá tett,utána karjaiba vett és elmentünk zuhanyozni. Miután mindketten készen lettünk csináltam egy gyors reggelit és már mentem is öltözni. Nem volt időm reggelizni ezért csak Gunmin-nak csináltam.
- Itt leszel mikor haza érek?- kérdeztem az ajtóban félve a választól.
- Hol máshol lennék. - mosolygott rám a falnak dőlve.
- Rendben,sietek haza. - mosolyogta rá.
- Én pedig várlak. - húzott magához és megcsókolt,mosolyogva csókoltam vissza és markolásztam a pólóját. Mikor elengedett adott még egy apró csókot a homlokomra,majd utamra engedett.

A napom gyorsan eltelt az irodában,lefárasztott a sok papírmunka. Leszívta az agyam a sok idióta,aki nem értette meg,hogy mit miért kell csinálni. Fáradtan tologattam a kocsim a boltban és azon gondolkodtam mit is főzzek majd este. Semmire nem jutottam,még el nem mentem a zöldséges pultnál Gunmint. Elmosolyodtam és felé igyekeztem,kicsit meglöktem és mellé léptem.
- Lebuktál. - mosolyogtam rá.
- Le. - mosolygott rám és megölelt.
- Mit főzünk?- kérdeztem mosolyogva mikor elváltam tőle.
- Mit szeretnél enni?- kérdezte ő is mosolyogva és mögém lépve átkarolta a derekam.
- Nem tudom,te mit szeretnél. - nézte fel rá.
- Bármit amit csinálni akarsz. - vont vállat és a kocsimba nézett. - Látom te sem találtál semmit. - puszilt a nyakamba.
- Együnk pizzát. - jutott az eszembe hirtelen.
- Rendben,csináljunk. - adta meg magát és gyorsan összeszedtünk miden hozzávalót. A kasszánál fizettünk és együtt kézen fogva elindultunk hazafelé,persze most szakadt a hó is. Összefagyva értünk haza,én gyorsan levettem a hideg ruhákat és a radiátorra cuppantam,nagyon fáztam.
- Minek radiátor mikor én is itt vagyok?- kérdezte Gunmin és már magához is ölelt,mosolyogva hozzá bújtam.
- Igazad van,te mindig itt leszel velem igaz?- néztem fel rá. Nem mosolygott hanem elkomolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Itt.- mondta,de nem nézett sem a szemembe sem rám. Kifelé nézett a távolba,nem tudtam mire vélni de ne sokáig tudtam vele foglalkozni. Rám nézett és megölelt.
- Kezdek éhes lenni. - puszilt mg utána pedig elindult a konyhába és nekiállt a tésztának,vagyis szeretett volna.

Gunmin powo:
Reggel mikor felkeltem Hyeri még mindig a karjaimban feküdt. Jó érzéssel töltött el,hogy ilyen közel tudhatom magamhoz azt akit már hosszú ideje szeretek. Mert már régen kinéztem már magamnak Hyerit,de nem volt hozzá bátorságom,hogy leszólítsam vagy randira hívjam. Tegnapig,mikor megtudtam,hogy nem sok van már vissza az életemből,próbáltam feldolgozni mit is jelent ez. Semmi nem érdekelt már,leültem a földre és csak néztem ki  fejemből. Pár járókelő megkérdezte mi a bajom,de nekik sem beszéltem. Aztán megjelent Hyeri és felkarolt,haza vitt magával. Nem érdekelte ki vagyok,vagy mi vagyok csak segíteni akart. Mikor haza vitt magával nem mertem megszólalni,ha kérdezett sem válaszoltam. Aztán kezdem feloldódni,majd a végére már nem bírtam magammal és letepertem szó szerint. Nem érdekelt akkor semmi más csak ő,betegségemmel sem foglalkoztam. Csak az érdekelt hogy neki örömet okozzak. Aztán mikor megkérdeztem megbánta-e megijedtem, mikor azt mondta igen. Aztán mondta hogy csak viccelt,akkor és ott újra az enyém lett. Mikor öltözni indult,mert ment dolgozni éreztem hogy rosszul leszek. Próbáltam tartani magam,hogy ne tűnjön fel neki semmi. Ez jol is ment,miután elment lerogytam a földre ott ahol voltam és szaporábban vettem a levegőt,próbáltam nyugtatni magam de mindhiába. két órán keresztül rosszul voltam aztán eltűnt a rohamom. Órámra néztem aztán gyorsan öltözni kezdtem,bezártam magam után az ajtót és elindultam a kórházba.
- Lee Gunmin,vizsgálatra jöttem. - jelentkeztem be a recepción. Felnézett a hölgy és már küldött is a rendelőbe,nem sokat kellett várnom a doktor is megjött. Elmondtam újra amit én is tudtam már,hogy nem sok időm van már vissza. Persze megvizsgált rutinszerűen,de hogy minek azt magam sem tudom. Miután készen lettem az órámra néztem és tudtam,hogy késében vagyok és Hyeri hamarosan haza ér. Meg akartam lepni ezért úgy gondoltam ma én főzök én neki valamit,ha már befogadott és mert szeretem is. A zöldséges pultnál nézelődtem mikor nekem jött valaki,elmosolyodtam és szorosan megöleltem mikor kiderült hogy Hyeri volt az. Szorosan magamhoz öleltem és megbeszéltük mi is együnk. Otthon,mert nekem ott van otthon ahol ő is ott van. Nekem ő a mindenem. Mikor újra a karjaimba zártam feltett egy olyan kérdést amire nem tudtam nem hazudni,nem akartam de meg kellett tennem. Gyorsan ott is hagytam és a konyhába mentem és nekiálltam a tésztának.
- Valami baj van?- kérdezte Hyeri nagyokat pislogva.
- Semmi csillagom, semmi baj. - mosolyogtam le rá.
- Segítsek?- kérdezte mikor látta,hogy nem találom a dolgokat az idegen konyhába. Bólintottam egy aprót és ő már elő is vette a tálat és a pizzához való dolgokat. Figyeltem ahogy inkább átveszi ő a tészta gyúrást és egyebeket. A pultnak dőlve figyeltem serénykedését,néha rám nézett mosolyogva. A melegség jár át mikor rám néz vagy rám mosolyog,ha tudná mennyire szeretem és hogy ő az én világom ha már csak kevés ideig is de akkor is. Mögé léptem és átkaroltam a derekát,megállt és a válla felet rám nézett.
- Mi az?- kérdezte egem kémlelve.
- Nem ölelhetlek meg csak úgy?- kérdeztem.
- Olyan mintha egy pár lennénk. - mondta halkan,e mégis halottam. Jobban magamhoz húztam és a nyakába pusziltam.
- Azok is vagyunk,ha akarod. - válaszoltam mire ellökőt magától és rám meredt.
- Tessék?- kérdezte.
- Ha akarod egy pár lehetünk. - vettem erőt magamon. - Tudom hogy csak most ismertük meg egymást,de akkor is. - vakargattam a tarkóm zavaromba. Ritkán jövök zavarban,de neki sikerül zavarba hoznia még akkor is mikor még nem is tud róla. Nem válaszolt semmit,csak nézett rám nagy barna szemeivel. Aztán a nyakamba ugrott,csupán pár pillanatra merevedtem le aztán szorosan magamhoz öleltem. Nem kellettek szavak tudtam a válaszát,szenvedélyesen megcsókoltam. Ő persze volt olyan kedves és nem kent össze a kezével,de viszonozta a csókomat. Nagy cuppanással váltam el tőle és kisöpörtem az arcából egy rakoncátlan tincset utána hagytam had csinálja meg a vacsoránkat. Mikor készen lett és betett a sütőbe a nappaliba mentünk,tv nézése közben rosszul lettem,a fürdőbe mentem.
- Gunmin minden rendben?- kérdezte Hyerin az ajtó mögül.
- Persze csak már nagyon kellett wc-r jönnöm. Addig tartogattam még lehetett. - hazudtam és közben arcomat mostam meg és bevettem a gyógyszer,amit még a doki adott nekem. Ettől elvileg elmúlnak a rohamaim és a fájdalmat sem érzem.Mikor kellően lenyugodtam és az arcszínem is normálódott kinyitottam az ajtót és egy aggódó Hyeri fogadott.
- Semmi bajom,tényleg csak nagyon kellett már. - erőltettem magamra mosolyt.
- Akkor jó,nem akarlak téged is elveszíteni.- bújt hozzám,szorosabban fogtam magamhoz.
- Nem fogsz,mindig veled leszek. - suttogtam a nyakába. Éreztük a pizza illatát ezért kiszedtük és elkezdtük falatozni,miután végeztünk Hyeri elmosogatott és elment fürdeni. Kanapén hanyatt fekve néztem a tv-t és vártam,hogy Hyeri kijöjjön. Nem is kellett olyan sokat várnom kijött a kis rövidnadrágjában és a pólójában,vissza kellett fognom magam. Felültem a kanapén és csak néztem,lassan lépkedett felém és megállt előttem. Nem sokáig gondolkodtam mit is csináljak,az ölembe ültettem és csak öleltem.
- Menj fürdeni addig megágyazok neked is. - mosolygott rám és nyomott egy apró csókot az arcomra. Bólintottam és elindultam a fürdő felé,már be készített nekem ruhát amibe átöltözhetek. Elmosolyodtam,hogy ennyire gondoskodik rólam,beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a meleg vizet. Elvettem egy férfi tusfürdőt és megmosakodtam vele,a törölközővel megtörölközve a kár szélére ültem és felöltöztem. Gyengének éreztem magam és elfáradtam a fürdés közben,mikor készen lettem kimentem Hyeri-hez és a kanapéra ülve átkaroltam. Nem tudom eddig ülhettünk így,de azt vettem észre hogy egyenletesen szuszog. Karba vettem és bevittem a szobájába,betakartam és nyomtam egy puszit az arcára. Felegyenesedve az éjjeli szekrényen észrevettem egy képet,ő volt és a szülei. Boldoga mosolyogtak a képen egymást átkarolva,szerető család képét festették elénk. Visszatettem a képet a helyére és körbe néztem a szobába,lányos szoba volt. Minden a helyén képek a falon barátokról vagy éppen kedvencekről. Nagy egész alakos tükör és egy szekrénysor,öltöző asztal. Miután a róla készült képeket is mind megnéztem,leszedtem egy képet a parafatáblájáról és eltettem. Ezen volt a legszebb a mosolya,gondolkoztam mit is csináljak. Úgy döntöttem mellé fekszem és vele alszom,befeküdtem mellé és átkaroltam. Aranyosan hozzám bújt és aludt tovább,egy ideig még néztem az alvó arcát aztán én is elaludtam. Reggel finom illatokra keltem fel,nagyokat nyújtózva mentem ki a konyhába ahol barátnőm tevékenykedett,mögé léptem és átkaroltam,nyomtam egy puszit a nyakába.
- Jó reggelt. - köszöntött vidáman.
- Neked is,jól aludtál?- kérdeztem halványan mosolyogva,
- Igen,bár volt egy vendégem az este folyamán akire nem számítottam. - nézett rám.
- Igen,ki volt az?- mosolyogtam.
- Nem tudom,nem emlékszem a nevére. - incselkedett velem.
- Megcsalsz. - folytattam a gyerekes játékunkat.
- Téged soha. - karolta át a nyakam nevetve.
- Jól is teszed. - csókoltam meg apró ajkait,rögtön viszonozta csókomat. Beleremegtem a csókba,de nem a jóleső érzés miatt hanem mert rosszul lettem. Le kellet ülnöm,vagy neki kellett volna dőljek valaminek,hogy állva tudjak maradni és Hyeri ne vegyen észre semmit. Az ülés mellett döntöttem,az utolsó erőmmel az ölembe kaptam és a kanapéhoz igyekeztem. Ölebe ültetve ültem le vele a kanapéra,itt kicsit kifújtam magam.
- Szeretlek Gunmin. - nézett rám a nagy barna csillogó szemeivel.
- Akarlak most.- mondtam azonnal és letepertem,eldöntöttem a kanapén és főlé hajoltam. Igaz nem volt sok erőm de nem ez volt most a fontosabb. Lassan vetkőztettem le,minden egyes pillanatot kiélveztem és kihasználtam. Mindegy egyes kis bőrfelületét végig csókoltam és simítottam.
- Ma én diktálok. - lökött le magáról és a csípőmre ült,felmordultam a tettén és a csípőjébe. Lassan kezdett mozogni felettem és lehajolt hozzám egy csókra,én a csípőjével ellentétes tempót diktáltam. Egyikünknek sem kellett sok idő,Hyeri rám dőlve élvezett el velem. Semmi erőm nem maradt,mozdulni sem tudtam arra sem volt erőm,hogy Hyerit a szobába vigyem. Magunkra rángattam egy plédet és így aludtunk el.
Álmomba minden rendben volt,én nem voltam beteg és Hyeri is velem volt. Mindenünk megvolt,egy kis családi házban éltünk csak mi ketten és a két gyerekünk. Egy fiú és egy lány,persze a fiú volt az idősebb és a kislány Hyerire hasonlított. Nagyon szerettük egymást,aztán minden összeomlott. Minden fekete lett és én egyedül voltam halálos betegen egy kórházi ágyon. Nem voltak gyerekeim,nem volt mellettem Hyeri sem,semmim nem volt csak a betegség. Zihálva ültem fel a kanapapén,arcomat kezeimbe temettem és magam mellé néztem. Hyeri még az igazak álmát aludta,kisimítottam egy hajtincset az arcából. Lehajoltam és adtam neki egy apró puszit az arcára és mellé feküdtem.
- Ha tudnád mennyire szeretlek,te vagy a mindenem.- suttogtam és közel húztam magamhoz. Jól esett a melegsége,segített vissza aludnom. Mikor magamhoz tértem már egyedül voltam a kanapén,a dohányzó asztalon egy kis cetli volt,reggelivel és narancslével.
"Elmentem dolgozni,
Csináltam reggelit edd majd meg.
Vigyázz magadra,sietek haza.
Szeretlek xoxo Hyeri"- mosolyogva olvastam el a rövid kis sorokat és kaptam be egy falatot a reggelimből. Majd előkerestem a gyógyszerem és bevettem a reggeli adagom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kerestem egy tollat és papírt. Leültem a konyhaasztalhoz és írni kezdtem,búcsú levelet írtam Hyerinek. Amiben mindent elmondok,azt hogy mióta is szeretem és mért nem lehetek majd vele a közel jövőben. Miután készen lettem a szobájába mentem és a képek mögé rejtettem a levelem neki címezve. Képével a kezembe a fürdőbe mentem és felöltöztem,a városba mentem. Csináltattam magamról egy elfogadható képet és előhívattam. Elégedetten mentem haza,a levél mellé tettem a képemet is,legalább legyen egy emléke rólam. A nap hátra lévő részében szenvedtem Hyeri hiánya miatt,miután megjött semmi bajom nem volt. Úgy lógtam rajta mint a kis majom az anyján,kezdtem félni attól hogy megun,de nem. Mosolyogva bújt hozzám és minden egyes csókom,puszim viszonozta. Nem tudtam betelni vele.
A hetek csak úgy elröppentek,már egy hónapja voltam Hyerivel és egyre rosszabbul voltam. Nehéz volt előle eltitkolni a betegségem,mert többször jött rám a roham és tovább is tartott. Ma reggel is a fürdőben lettem rosszul,elájultam és nem tudom mikor térhettem magamhoz. Lassan felkeltem és megmosta az arcom,undorodva néztem magamra. Már nem az voltam aki,az arcom beesett és hulla sápadt,és beesett. Teljesen lefogytam lassan olyan vagyok mint egy csontváz.a gyógyszerem is elfogyott így a fájdalmak is visszatértek és még elviselhetetlenebbek lettek. Az orvosom javasolta,hogy feküdjek be ott tudnak adni morfiumot,de nem akartam. Még nem,ameddig csak bírom Hyeri mellett akarok maradni,bár ez is már nagyon nehezen megy. Mikor kimentem Hyeri a konyhában volt és főzött.
- Megint sápadt vagy,menjünk orvoshoz kérlek. - lépett elém kezei közé fogta az arcom és úgy magyarázott.
- Semmi bajom,csak valami vírus lehet.- füllentettem és megöleltem.
- De nagyon lefogytál. - sopánkodott.
- Héé életem,semmi bajom. Majd ha kigyógyulok a vírusból újra lesz kocka hasam nyugi. - mosolyogtam rá.
- Nem az érdekel te hülye.- vert egy kisebbet a karomba és hozzám bújt. - Csak az érdekel,hogy te jobban legyél. - morogta a bajsza alatt.
- Tudom életem,tudom. - simogattam a haját fájdalmas tekintettel.
- Remélem is,mert ha nem megjárod. - fenyegetett meg.
- Ohh igazán. - toltam a pultnak és megcsókoltam,fenekébe markoltam,ő pedig a nyakamba kapaszkodott.
- Sietek haza. - vált el tőlem és kifelé igyekezett,utána kaptam és újra megcsókoltam. De ez a csók hosszabbra és tele érzelemmel sikerült,bele adtam minden érzésemet iránta.
- Várlak haza. - mosolyogtam rá,már kilépett mikor vissza szaladt hozzám és szorosan átölelt,majd nyomott egy apró csókot a számra.
- Szeretlek. - mosolygott rám.
- Én is téged életem értelme. - simogattam meg az arcát,aztán eltűnt. Nekem pedig megkezdődött a kínszenvedés,mindenem fájt. Leírni nem lehet azt a fájdalmat amit átéltem,éreztem hogy ez az utolsó napom,nem akarom hogy holtan találjon mikor hazajön,ezért összeszedtem magam és nagy nehezen de bementem a kórházba.
- Gunmin ugye,tudod ha morfiumot kapsz elmúlik a fájdalmad. Semmit nem fogsz érezni. - nézett le rám a doki.
- Tudom,nem baj. - küszködtem a szavakkal. Lassan adta be a morfiumot.
- Doki a képet,kérem adja oda ott van a kabátomba. - mondtam halkan.
- Ezt?- vette ki Hyeriről a képet.
- Igen.- suttogtam és a kezembe vettem. Néztem a mosolyát,az arcát, a kecse alakját.
- Van valaki akit értesíteni kell?- kérdezte a doktor.
- Senki,elbúcsúztam mindenkitől. - feleltem és örökre lezártam a szeme.

Hyeri powo:
 Boldogan mentem haza,mert a főnököm azt mondta,hogy egész héten otthon maradhatok. Alig várta,hogy haza érjek és el újságoljam Gunmin-ek ezt a jó hírt. Végre együtt lehetünk úgy,hogy még munkába se kel mennem. Most legalább tudok rá figyelni és talán el tudom rángatni magammal az orvoshoz. Az elmúlt napokban nagyon rossz színben van,lefogyott az arca beesett és semmi ereje. Hazafelé menet bementem a boltba és vettem pár dolgot a vacsorához,mikor átléptem a lakás küszöbét nagyon nagy volt a csend- Gondoltam Gunmin alszik ezért a szobámba settenkedtem és levetkőztem. A parafatáblám felé néztem és a képem mögött kikandikált egy fehér boríték,oda léptem és levettem. Kinyitottam és Gunmin képe volt benne,elmosolyodtam és jobban megnéztem a képet. Szép mosolya volt és sugárzott belőle a szeretett,de ez nem volt minden. A borítékban volt egy levél is nekem címezve. Leültem az ágyamra és kibontottam.

" Életem értelme!
Ha ezt a levelet olvasod bizonyára már nem vagyok veled,nem azért mert én úgy gondoltam hogy jobba lenne az életed nélkülem. Ilyen meg sem fordult a fejemben,de sajnos későn léptél be az életembe,vagyis én a tiedbe. Mert már nagyon régóta szerelmes vagyok beléd,csak hát híján voltam a bátorságnak. De ez mind összeomlott mikor közölték velem hogy halálos beteg vagyok,semmi nem létezett utána már,csak te. Te hoztál élete az utolsó napjaimba.Ez az egy hónap veled maga volt a mennyország,csodálatos volt minden veled eltöltött pillanat. Az első együttlétünktől kezdve az aranyos mosolyod,az édes csókjaid. Nem azért hazudtam neked,mert olyan jól esett. Sőt ellenkezőleg még most is bánt,hogy megtettem. De nem akartam,hogy sajnálatból maradj mellettem,nem akartam hogy betegként láss,nem akartam a szemedben látni azt a szomorúságot amit okozni fogok neked. De egyre kérlek egyetlenem,küzdj az álmaidért,az életért. Mindenért olyanért is amiért én már nem tudok. Én mindig veled leszek a szívedben,és fentről is vigyázok majd rád. Még a szüleidnek is bemutatkozom majd és elmondom milyen csodálatos lányuk is van.
                 Örökre szeretni foglak! Gunmin."

Patakokba folytak a könnyeim,mire a végére értem a levélnek. Nem tudtam elhinni,hogy z igaza lehet. Fél örült módjára futottam ki a szobámból és téptem fel a szüleim szobájának az ajtaját,hátha ott van. De nem volt ott,semmi nem volt ott ami az övé lett volna. Dermedten álltam az ajtóban és csak néztem ki a fejemből,lerogytam a földre mikor mindezt feldolgoztam és zokogtam. Végül eszembe jutott a kórház,biztos oda mehetett. Nem foglalkoztam azzal hogyan is nézek ki,csak szaladtam kórházról kórházra. De nem jártam sikerrel,végül az utolsó kórházban megmondták a kórtermének a számát. Rohantam ahogy csak bírtam,mikor felértem kifújtam magam és benyitottam.
Ott feküdt az ágyon csukott szemekkel és a gép amire kötve volt hangosan sípolt,fel sem fogtam mi történik körülöttem. Orvosok és nővérek hada próbálta vissza hozni az életbe,de nem sikerült nekik.
- Kisasszony maga kicsoda?- kérdezte az egyik nővér.
- A barátnője vagyok. - nyögtem ki nehezen és közben szerelmemhez lépkedtem,mindenki félre állt. Feladták,már nem tudtak rajta segíteni. Végig néztem rajta,szemem megakadt a kezén,egy kép volt össze gyűrve a kezében. Kivettem és kisimítottam,én voltam rajta,megfordítva a hátuljára az volt írva hogy: "szerelmem".
- Te menthetetlen idióta. Mért nem tudtad elmondani,mért kellett szenvedned?Ha? Szerinted nekem ettől jobb volt, Hát képzeld nem,sőt sokkal rosszabb. Mi lesz most velem nélküled?Mihez kezdjek egyedül? Te is itt hagytál,nélküled semmi értelme az életemnek te idióta!- kiabáltam vele zokogva. Mellkasára borulva öleltem őt magamhoz még utoljára,utoljára leheltem egy csókot az ajkaira,mai olyan hideg volt akár a jég.
- Kisasszony az úrfi azt mondta ezt majd küldjem el önnek,de gy vélem most is oda adhatom. - adott a kezembe egy nagy borítékot a doki,de nekem minden elhomályosodott,elájultam. Eszméletlenül Gunmin-el voltam. Egészséges volt.mosolyogva ölelt magához és csókolt meg.De az álom nem tartott sokáig,felkeltem és fehér falak vettek körbe. Eleinte nem tudtam hol is vagyok,de aztán minden eszembe jutott és a könnyeim ismét folyni kezdtek. Oldalra néztem ahol az a boríték volt amit még a doki adott nekem. Megtöröltem a szemem és kinyitottam,egy lap volt benne végrendelet felirattal. Elolvastam. Minden vagyonát rám hagyta,ami nem volt kevés. Senki másra csak rám,semmi kikötés nem volt. Csak annyi,hogy fogadjam el és használjam fel. Újra sírni kezdtem.
- Mégis mihez kezdenék én ennyi pénzel te marha?- kérdeztem sírva,persze választ nem kaptam. Felkeltem és kijelentkeztem a kórházból,aztán haza indultam. Megfordult a fejemben,hogy begyógyszerezem magam és akkor vele lehetek majd,de elvetettem ezt az ötletet. Hiszem azt mondta küzdjek az életemért és az álmaimért. Megteszem amire kér és küzdeni fogok,megmutatom majd neki,hogy képes vagyok rá és elérem a célom bármibe is kerül.

Gunmin halála óta két év telt el,de én még mindig ugyan úgy szeretem mint akkor. Vagy talán már annyira nem,mert az új szerelmemnek hódolok. Kisfiamnak akinek Ginmin az apja,nem gondoltam volna akkor hogy terhes vagyok,de mikor megtudtam eszem ágában sem volt elvetetni pedig sokan mondták. Mondván csak 18 éves vagyok,de nem érdekelt. Ő az én és Ginmin szerelmének a gyümölcse. Elvégeztem az iskolám és dolgozni kezdtem,nem sokan maradtak mellettem. A főnököm mindenben támogatott és most is támogat,ha olyan van ő vigyáz a kicsi Gunmin-re. Visszagondolva Gunmin a hóval jótt és annak olvadásával ment is el. De nekem olyan mintha még most is velem lenne,ha ránézek a fiam mosolygós arcára olyan mintha ő mosolyogna rám. Talán minden történetnek van jó és rossz oldala,ez is egy olyan volt.