Gyilkosság mesterfokon~Tao(EXO)part2

Tao powo:
Néztem ahogy Mei és Mok elszórakoznak egymással.
- Mester nem hagyhatja hogy ez a lány itt maradjon,veszélyes mindenkire. – szólt fel az egyik falusi lakós.
- A gyerekeket is majdnem megölte. – így egy másik.
- Elég legyen csendet!- kiáltott fel nagyapa és az orrnyergét dörzsölgette. – Már többször elmondtam nektek hogy figyeljetek a gyerekeitekre, az erdőben farkasok élnek és ki tudja még talán medvék is. Ha ez a veszélyes lány nincs itt mind a  három gyermek meghalt volna!- vert az asztalra mire mindenki csöndben maradt. Én csak figyeltem az embereket és azon gondolkodtam hogy nagyapa mért védi ennyire mikor ő tudja hogy ki is valójában.
- De mester,mi van ha megörül és mindenkit lemészárol az éjszaka leple alatt?- szólt fel egy fiatal férfi.
- Erre az esetre itt van Tao és én is. – nyugtatta meg az embereket, felkelt a helyéről és kiment. Utána mentem hogy számon kérjem az előbb hallottakról.
- Mégis mi volt ez az egész hogy itt vagyok én és te?- fogtam meg a karját.
- Te vagy a legjobb tanítványom,de emiatt nem kell tartanod. Nem olyan a lelki állapota hogy egyszer csak elkattanjon,és különben is nem láttad hogy védte meg a gyerekeket? Szerinted ilyen valaki képes lenne megölni ártatlan embereket?- kérdezte nagyapa.
- Igen,ahogy más ártatlan embereket is megölt már. - érveltem tényszerűen.
- Fiam,az parancs volt. – próbálkozott nagyapa.
- De ártatlanokat ölt meg nem egyszer,ma is rátámadt az egyik falubelire!- emeltem fel a hangom mire nagyapa csak a fejét rázta.
- Szóval csak én vagyok a gonosz aki,ártatlan embereket gyilkolászik,fél örült állapotban?- kérdezte egy hang a hátam mögül, 180 fokos fordulatot vettem és szembe néztem Mei-ve és Mok-al.
- Mért nem így van,bárkit képes lennél megölni. – néztem a szemeibe.
- Megölsz vagy megölnek, ez a túlélés. – mondta halál komolyan.
- Mi van?
- Nem érted vagy mi? Ha én nem teszem meg az amit kell, mert éppen együttérzés támad bennem egy küldetés alatt engem ölnek meg. De te ezt nem értheted. – nézett rám lenézően.
- Akkor is ártatlan embereket öltél!- kiáltottam rá,lehet nem kellet volna mert ahogy rám nézett megbántam.
- Maffia vezéreket és társaid öltem meg,akik nem mellesleg emberekkel kereskedtek. Ártatlan nőket és gyerekeket erőszakoltak meg!- kiáltotta vissz könnyes szemekkel,aztán egy pulcsit vágott hozzám és ott hagyott.
- Hogy te mekkora egy érzéketlen tuskó vagy. – nézett rám mérgesen Mok.
- Csak nem megsajnáltad?- kérdeztem cinikusan.
- Ha nem tudnád nem ő választotta ezt az egészet, nem ő akart ilyen lenni. Nem volt más választása,belecsöppent és túl kellett élnie. – mondta komor arccal és ott hagyott.
- Mond neked mi a bajod?- kérdezte nagyapa meglepődve.
- Nem tudom. – ismertem be őszintén.
- Menj és kérj bocsánatot. – vert fejbe nagyapa.
- Akkor megöl. – esett le hirtelen.
- Megérdemelnéd. – nézett vissza rám és otthagyott. Pár percig még gondolkoztam és össze szedtem minden bátorságom és elindultam a kis ház felé. Bekopogtam de nem jött válasz, benyitottam és bementem.
- Mit akarsz?- kérdezte háttal nekem.
- Sajnálom amit nemrégiben mondtam, nem kellett volna. Nem gondolkoztam. – ismertem be bűnöm.
- Aha,ennyi?- kérdezte és rám nézett.
- Olyan nagy erőfeszítésedbe kerülne normálisnak lenned?- néztem rá keményen.
- Neked meg olyan nehéz elfogadni,hogy ki vagyok? Hogy hány embert öltem meg,nem tartózik rád. – szórt szikrákat a szeme. Tao nem ezt akartad,ebből már jól nem jöhetek ki egykönnyen.
- Mért vagy itt? Mért védted meg a gyerekeket?És miért támadtál rá az egyik falusira?- jöttek elő a hülyébbnél hülyébb kérdések,ő pedig hülyének is nézett szerintem.
- Gyerekek voltak,más is mg tette volna,nem nagy cucc. És azért vagyok mit mert a vénember,vagyis a nagyapád- javította ki magát- kért meg rá. – fejezte be.
- Nagyapa? Mikor?- kérdeztem meglepetten.
- Előtted úgy tíz perccel. – nézett a fali órára. – De most fáradt vagyok. – utalt arra hogy menjek el.
- Értem,jó éjt. – mentem ki az ajtaján.

Mei powo:
Reggel megint ment ugyan úgy mint tegnap,persze azzal az eltéréssel hogy a gyerekek  minket néztek ahogy edzünk,mert ugyanis ma Mok megkért hogy tanítsam egy kicsit. Ez még nem is volt olyan nehéz,de a gyerekeknek is tetszett ezért ők is ki akarták próbálni. Adtam nekik kisebb botokat és mondtam hogyan álljanak egymással szemben.
- Jobb lábal előre és figyelj hogy ne csapd meg a másik kezét!- mondtam nekik mire azt csinálták amit mondtam . – Oké most jó, és most fordítva is. Akik eddig előre mentek most hátrafelé és védekeznek. – járkáltam köztük és akinek kellet segítettem.
- Kezdek féltékeny lenni. – mosolyog rám Mok mire a kezébe verek egy kisebbet.
- Te csak maradj csöndben, és kezdj el fekvőzni. – mosolyogok rá gonoszan.
- Te egy hajcsár vagy. – néz rám fáradt szemekkel.
- Te akartad hogy tanítsalak, hát most szenvedj. – rántom meg a vállam és folytatom a gyerek tanítását.
- Oké most minden törpe körém!- emelem fel kicsit a hangom mire ledobálták az eszközeiket és elém álltak. – Akkor most úgy mondom hogy amivel eddig gyakoroltatok a kezetekben álljatok egy sorba elém!- egészítettem ki az előbbi mondatom. Vissza szaladtak és felvették a botokat és elém álltak sorba.
- Amit most tanultatok nem elfelejteni,holnap folytatjuk. És ami a legfontosabb,ez csak önvédelem. Nem neki esni valakinket mert az nagyon ki fog kapni. Értem?!- nézek végig rajtuk.
- Igen!- skandálják egyszerre.
- Akkor mehettek, botokat a helyére. – mosolyodok el halványan. A gyerekek elfutottak és jöhetett a neheze. Több mint 2 órán keresztül Mok-al edzettem,mikor láttam rajta hogy ki van akkor hagytam abba bár én még bírtam volna.
- Nem vagy semmi,nyert már ellened valaki?- kérdezte lihegve.
- Csak a mesterem és még egy személy. – gondoltam vissza Danial-re.
- A nem semmi. – nézett rám elképedve.
- Nem nagy dolog,gyerek korom óta ott voltam míg más csak később került oda. – rántottam meg a vállam és visszamentem a házamhoz.
- Végeztetek?- kérdezte mosolyogva An mester,én csak bólintottam egyet és leültem vele szemben az asztalhoz.
- Láttam hogy a gyerekekkel is edzettél. – lépet mögém. – De akivel tényleg edzened kell azaz unokám. – tette a kezét a vállamra mire én rá néztem.
- Hogy kivel?- néztem rá komolyan.
- Az unokámmal,kíváncsi vagyok mit tanultál a mesteredtől. – mosolyog rám.
- Felőlem. – rántom meg a vállam, most legalább befogatom a száját.
- Akár most is?- néz le rám.
- Persze. – állok fel és indulok ki utána, a pályán már Tao is kint van, Meglepődik mikor engem is meglát. Nagyapja gyorsan elmondja mi a helyzet és egy-egy botfegyvert ad nekünk.
- Képzeljétek azt hogy ellenségek vagytok,nincs kegyelem. De ne verjétek agyon egymást. – mondta.
- Nem lesz nehéz. – veti oda Tao.
- Kösd fel a gatyád. – mosolyogtam rá gonoszan és neki iramodtam. Nem szeretem ha szarozunk, kivédte a támadásom és most ő támadott rám. Kivédtem én is de azt meg kell hagyni hogy volt benne erő, nem is kicsi. Mindketten egymásnak feszültünk és farkas szemet néztünk egymással.
- Na mi van feladod?- kérdezi
- Azt várhatod. – kaptam el a kezét és vertem ki a fakardot kezeiből,majd a hátára fektettem és rá ültem a csípőjére.
- De javu érzésem van. – mosolyogtam rá.
- Ne bízd el magad. – húzott le magához közel. Pár centi választott el minket egymástól,egymás szemébe néztük és egyikünk sem szólalt meg. Néztem sötétbarna szemeibe,ő derekamat fogta kezeivel. Kezdtem furán érezni magam és kapcsoltam is. Még közelebb hajoltam hozzá,szemei kikerekedtek.
- Megvagy. – vettem fel a fakardot és a nyakához emeltem, rámosolyogtam.
- A nyertes Mei. – mondta az öreg mire elengedett, felkeltem róla és a kezem nyújtottam felé. Elfogadta a segítséget és felsegítettem, aztán oda fordultam az öreghez aki mosolyogva figyelt minket.
- Tao!- kiáltott egy lány majd a nyakába ugrott engem majdnem fellökve. Felvont szemöldökkel néztem ahogy egymást ölelgetik, leültem a padra ami ott volt és megnéztem magamnak a lányt. Hosszú deréki érő fekete egyenes haj,kecses test. Sehol egy kis fölösleg vagy bármi más,rendezett arc és körmök. A legújabb ruhák (gondolom) és az elengedhetetlen nyávogós hang, igen ő teljesen az ellentétem.
- Ki ez?- kérdeztem az öregtől.
- Tao egyik barátja még az iskolából, oda van érte a lány. – mondta mellém leülve.
- És ezért kell vinnyogni?- nézek az öregre felvont szemöldökkel.
- Ez lányos dolog,azt hiszem. – vakarta meg a tarkóját mire felnevettem.
- Szerintem nem,bár nem vagyok az a lányos fajta. – ismertem be.
- Hát meg kell hagyni hogy igazad van,de téged jobban kedvellek. – mosolygott rám az öreg,visszamosolyogtam rá.
- Ajusshi ki ez a lány?- kérdezte vinnyogó hangon.
- Mért érdekel az téged?- kérdeztem egyszerűen.
- Nem téged kérdeztelek ribi. – nézett le rám undorral. Elgondolkoztam ha most neki mennék és megölném mit nyernék vele, de rá jöttem hogy semmit.
- Mei jössz enni?!- kiabált oda nekem Mok.
- Ja!- kiabáltam vissza. – Most megyek. – hajoltam meg az öreg előtt és ott hagytam őket.
- Kösz. – értem oda hozzá. – Ha most nem jösz lehet kinyírom a vinnyogós csajt. – nézek rá komolyan mire kegyetlen módon felröhög.
- Gondoltam, én sem bírom. Mindig Taon lóg és nyávog mintha muszáj lenne. – mondta kér nevetés között.
- Mi is csatlakozhatunk?- kérdezi Tao.
- Muszáj?- teszem fel halkan Mok meglökött mosolyogva.
- Persze gyertek. – mosolyog rájuk. Egész utón a lányt kellet hallgatni ahogy mesél hogy mit látott és hogy mennyire látni akarta Taot és persze Mok-ot is. És még én reménykedtem abban hogy ebéd közben befogja,de persze hogy nem tette. Aztán tette a megjegyzéseit rám.
- Mia elég lesz most már. – szólt rá Mok.
- Most mi van én csak megkérdeztem hogy ki ő és mit akar oppatól. – rántja meg a vállait.
- Aranyom ahhoz neked semmi közöd. – kacsintok rá és felkelek a helyemről.
- Azt te csak hiszed. – kapja el a kezem és a falhoz lök. – Azt ajánlom vegyél vissza kicsi lány, nem tudod hogy ki vagyok . – jön közelebb hozzám, én meg képen röhögöm.
- Na ide figyelj ha nem akarsz törött végtagokkal haza menni kurva gyorsan akadj le róla. – vettem komolyra a szót.
- Mei áj le!- kiabál rám Tao,szikrákat szóró szemmel nézek rá.
- Te csak kussolj ahogy eddig is tetted oppa. – mentem el mellette és kirúgtam alóla a székét. Kimentem elindultam az erdő felé.
- Noona hova mész?- jött felém egy kisfiú és megfogta a kezem. – Oda nem lehet bemenni. – próbált vissza húzni,leguggoltam hozzá és megsimogattam a fejét.
- Noona-nak nem lesz semmi baja. – mosolyogtam rá.
- De nem szabad. – makacsolta meg magát,sóhajtottam egy nagyot és bólintottam.
- Akkor menjünk vissza. – engedtem neki hogy húzzon, szorított egyet a kezemen és vissza mentünk a faluba.
- Noona be jössz?- mosolyog rám,bólintottam egy aprót. – Anya,apa!- kiabálta és befutott a házba, megálltam a bejáratnál és vártam míg valaki jön.
- Te vagy az a lány igaz?- kérdezte egy középkorú nő. – helyeselve bólintottam.
- Vissza hoztam a tékozló fiút. – mosolyogtam le a kiskrapekra aki a lábamat ölelte át. – De most mennék én is. – hajoltam meg és kimentem az ajtón.
- Köszönöm. – kiabált utánam a nő.
- Mért van az hogy a gyerekekre mosolyogsz,de rám nem?- támaszkodott a kapunak Mok.
- Mert ők gyerekek. – vontam vállat.
- Ez diszkrimináció. – vágott sértődött fejet.
- Van ez így. – veregettem meg a vállát bíztatóan. Minden dolgom elvégezte után elmentem aludni. Soha nem alszom mélyen, talán még soha nem is aludtam mélyen. De azt tudom hogy valaki bent van a szobámban,leült az ágyam szélére és megsimogatta az arcomat.
- Mért van az hogy te ilyen vagy? Mért kell ilyennek lenned?- kérdezte egy hang,el kellet gondolkoznom ki is az amikor rá jöttem hogy Tao az.
- Mire vágysz milyen legyek?- nyitottam ki a szeme és egy meglepődött Taoval találtam magam szemben. Felültem és a szemeibe néztem.
- Te nem…?
- Nem,és ez a te balszerencséd. – eresztettem egy mosolyt felé.
- Ez nem az aminek hiszed. – kezdett mentegetőzni.
- Igen gondolom eltévesztetted a házat,nem hozzám indultál nem?- vontam fel a szemöldököm.
- Igazából de, nem bírok otthon lenni. – sóhajtott fel.
- És ez mért is érdekel engem?- dőltem a falnak.
- Igaz. – röhögött fel keserűen, rosszul éreztem magam.
- Mi a baj?- kérdeztem és magam is meglepődtem a tettemen.
- Mia. – mondta de mikor látta rajtam hogy nem igazán értem folytatta. – Kész agyrém, folyton a nyakamban van. Egy ideig még oké mert ritkán találkozunk,de akkor sem bírom sokáig. A fejem is szétszakad. – mondta fájdalmas arcal,én csak kedvesen megveregettem a vállát és kiröhögtem. Kerestem gyógyszert és egy poharat.
- Tessék. – adtam neki oda.
- Köszi. – vette el és bevette a gyógyszert.
- Itt maradhatsz ha akarsz. De hagy aludni. – szögeztem le. – Az ágy egyik fel az enyém a másik a tied. – adtam neki egy párnát és egy takarót is. Nagyokat pislogott de nem foglalkoztam vele,lefeküdtem az ágyamba és a fal felé fordultam. Éreztem hogy egy idő után besüpped mellettem az ágy.
- Jó éjt Mei. – suttogta Tao és feljebb húzta rajtam a takaróm. Nem válaszoltam neki csak hümmögtem egyet. Reggel arra  keltem fel hogy valaki a derekam fogja,és hogy a fejem valakin van. Szemeim kipattantak és próbáltam felfogni a helyzetet, lassan felemeltem a fejem és láttam hogy Tao még mindig alszik. Egyik keze a fejem alatt volt,míg a másik a derekamon.
- Ébresztő!- vertem rá egy kissebet mire laposakat pislogott, majd mikor felfogta milyen helyzetben is fekszünk egymás mellett elengedett.
- Bocs,nem tudom mikor történt. – köhögött zavarában és közben az asztalhoz ment és ivott.
- Nem tudod mi?!- kérdeztem mosolyogva, láttam rajta hogy zavarban van.
- Mindegy is. A lényeg hogy nagyapa ne tudja meg!- szögezte le.
- pedig mentem volna hogy elmeséljem neki hogy is aludtunk. – sóhajtottam fel csalódottan, közben az arcát figyeltem. Többféle érzés is lejátszódott az arcán.
- Az ki van zárva, nagyapa felakaszt. – nézett rám komolyan én meg elröhögtem magát.
- Csak szívatlak, nekem sem kell a fejmosás hidd el. De ha már itt vagy tedd hasznossá magad. –vettem le a pólóm és megfordultam.
- Rendben. – jött oda hozzám és kicserélte a kötésemet a gátamon. – Már szebb a sebed. – kente be valamivel.
- Köszi. – köszöntem meg gyorsan és halkan, aztán gyorsan felvettem egy tiszta pólót. Vállam felett rá néztem és láttam hogy még mindig engem néz,felvontam a szemöldököm de nem mondtam semmit sem neki. Megreggeliztem és mentem a gyakorló térre,de nem az fogadott amit elképzeltem.
- Mei ma lesz egy kis váltózás az edzésetekben. – mutatott körbe az embereket akik ma jelen voltak. – Ma hagyd legyőzni magad kérlek. – jött hozzám és súgta a fülembe.
- Hogy mi?!- akadtam ki- Hagyjam magam legyőzni?- kérdeztem vissza mire megfogta a karom és hátrébb rángatott,Tao-val együtt.
- Nagyapa mi ez az egész?- kérdezte Tao előbb mint én.

- Sokan vannak itt akik félek Meitől. – mondta mire közbe vágtam.
- Jól is teszik. – helyeseltem és karba fontam kezeim.
- Nem csak erről van szó de a városból is jött két furcsa ember és nagyon érdeklődött jött-e új ember mostanában. – mondta mire meghűlt az ereimben a vér és egyben dühös is lettem.
- És mit mondott?- kérdeztem komoran ökölbe szorított kezekkel.
- Hogy van. – mondta majd folytatta. – Nem mondhattam mást mert többen is jelen voltak a beszélgetéskor. – sóhajtott fel.
- Mit kell tennem?- kérdeztem komoran és közben fortyogtam.
- Csak veszíts Tao ellen, legyél olyan mint egy kezdő. – tette a vállamra a kezét.
- Ezt ne szokd meg. – fordultam Tao felé aki eddig csendben figyelt minket. Nagy levegőt vettem aztán még egyet és még egyet, miután kellően kilélegeztem magam visszamentünk a gyakorló pályára és jöhetett aminek jönnie kellett. Ott hibáztam ahol csak lehetett, úgy küzdöttem mint holmi kezdő. De Tao még véletlen sem fogta volna vissza magát,volt olyan pillanat mikor majdnem úrrá lett rajtam a büszkeségem,de leküzdöttem.
- Feladod?- kérdezte rajtam ülve Tao. Nem válaszoltam csak bólintottam egy aprót,ő lejjebb hajolt hozzám és megismételte a kérdést. – Fel adod?
- Na ne szórakozz vele. – sziszegtem halkan.
- Hadd élvezzem ki. – mosolygott rám . – Feladod?!- kérdezte hangosabban.
- FELADOM!- kiabáltam rá mire felegyenesedett és a kezét nyújtotta felém, mérgemben elütöttem és kerestem egy eldugott helyet. Egy tisztáson találtam meg a csendet és a nyugalmat. Így még nem aláztak meg,mérges voltam magamra és a helyzetre is. Egyébként minek is engedelmeskedtem a vén fószernek?!
- Hát itt vagy. – ült le mellém mosolyogva Tao.
- Most húzz el innen. – sziszegtem rá mérgesen,ő még jobban elmosolyodott.
- Csak nem bántja az egód hogy a nagy harcost legyőzték?- kérdezte és elfeküdt a fűben.
- Még egy szó és kinyírlak. – mordultam rá.
- Nem lennél rá képes. – mondta, mire vissza tudtam volna vágni rám vetette magát és elterített a fűben.
- Szálj le rólam. – kezdtem el kapálózni hogy szabadulni tudjak, mért erősebb mint én, mért nem tudom kiszabadítani magam,holott máskor ez pillanatok alatt sikerülni szokott.
- Na hova tűnt az a nagy erőd?- mosolygott rám féloldalasan.
- Mért vagy itt?- kérdeztem hírtelen.
- Miattad. – válaszolt rá kapásból.
- Miattam?- kérdeztem vissza felvont szemöldökkel, nem válaszolt csak elvigyorodott és lehajolt hozzám,nagyon közel.
- Igen. – suttogta,aztán az ajkaimra nyomta a sajátját. Kikerekedett szemekkel néztem rá,nem hittem sem a szememnek sem az érzésnek. Ez más volt mint Danial búcsú csókja,nála nem éreztem semmit. De most nem tudom mi történik, a szívem hevesen ver és a gyomromban pillangók repkednek. Vettem az adást és lehunytam én is a szemem,visszacsókoltam. Belemosolygott a csókba,lassan rám nehezedett a súlyával és a hajamba túrt, én hátát simítottam végig párszor. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól, én csak néztem fel rá ő pedig le rám. Egyikünk sem szólalt meg csak figyeltük egymást. Aztán ő törte meg a csendet.
- Mért érzem ezt?- kérdezte halkan közben az arcomat simogatta. – Tudom hogy nem kellene, azt is tudom hogy te nem olyan vagy mint a többi lány. És még is mért te jársz a fejemben? Mért idegesít ha Mok-al vagy?- tört elő hírtelen belőle én pedig csak kamilláztam rá.
- Mi van. – ültem fel hírtelen magamról lelökve őt. – Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből. – mutattam rá a mutató újammal.
- Mégis mit? És miért?- kérdezte és közben közelebb jött felém.
- Ezt az egészet, ennek nem szabadna megtörténnie. – vakartam meg a fejem idegesen.
- Miért nem?- kérdezte lágyan és közben derekamnál fogva húzott magához.
- Bérgyilkos voltam.,vagyok és leszek is. – mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Vicces,de nem érdekel. – vont vállat.
- Tao mi a fene van veled?Te nem ilyen vagy! Mért én mikor ott van az a másik lány?Aki normális,mellette normális életed  lehet. – mondtam ki az igazat.
- Azért mert te más vagy. Eddig is ilyen voltam,csak nem tudtam mit is érzek pontosan. És az igazat megvallva még most sem tudom pontosan,de abban biztos vagyok hogy kellet méghozzá piszkosul. – csókolt meg lágyan ismét. Próbáltam eltolni magamtól,próbáltam ellenállni neki,de ez nem ment sokáig. Ismét feladtam,ma már harmadjára. Óvatosan végig nyalta alsó ajkam bebocsátást kérve szájüregembe,amit meg is adtam gondolkodás nélkül. Szorosan kapaszkodott a derekamba én pedig a nyakát karoltam ám. Miután elváltunk egymástól csak szemeztünk egy ideig.
- Ennyi volt köztünk,se több se kevesebb. –mondtam ki én a fájó szavakat.
- Hogy mi van?- kérdezte kerek szemekkel és még mindig engem fogva.
- El fogok menni, félő hogy így is meg fognak keresni. Nem akarom hogy ez a hely is bele keveredjen. – vázoltam fel a tényeket, és elindultam vissza a faluba.
- Te nem érzel irántam semmit?- fogta meg a kezem Tao. Mondtam el hogy de, és erre én is csak most jöttem rá?! Erőt vettem magamon, és felkészültem egy nagy hazugságra.
- Semmit,aranyos volt amiket mondtál,de semmit nem érzek irántad. – mondtam a szemébe nézve. Elsápadt és elengedte a kezem,keserűen felnevetett és a tarkóját vakargatta zavarában. Megsajnáltam,de még hogy megsajnáltam. Nem tudtam nézni hogy ennyire letört, visszamentem a faluba és felkerestem az öreget.
- Beszélnünk kell. – nyitottam be,de bár ne tettem volna. Ott volt az a két foszer akik feltehetőleg engem kerestek.
- Áhh ő azaz amnéziás lány?- kérdezte az egyik magasabbik. Amnéziás?Én?
- Igen,mikor a városból jöttünk vissza akkor találtunk rá,szegény pára nem emlékszik semmire az előbbi életéből. Még a nevére sem. – sóhajtott fel An mester.
- Igaz ez kishölgy?- kérdezte az előbbi fazon.
- Nagyapa kik ezek az emberek?- kapcsoltam egyszerre.
- Nagyapa?- vonta fel a másik a szemöldökét és nagyon méregetett magának,nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne intézzem el őket itt és most.
- Ezt mondtam neki,szegény nem tudja hogy van-e családja vagy hogy hol vannak. Mint mondtam minden emlékét elvesztette. – ültetett le az öreg maga mellé és megfogta a kezem.
- Iratok vagy ilyesmik?- kérdezték.
- Semmi. – sóhajtott az öreg.
- Értem,mi egy lányt keresünk kb olyan idős mint ez a kis hölgy itt. – nézett rám gonoszan mosolyogva. Ha tudnád hogy én vagyok az nem röhögnél ennyire rohadék.
- És miért keresik?- kérdeztem halkan,mintha félni valóm lenne.
- Legyen annyi elég hogy tartózunk neki,nem is kevéssel. – mosolyodott el,mi csak bólintottunk. Nem is szaporították a szót hagytak egy névjegy kártyát és el is mentek. Én is vissza indultam a lakrészemre és pakolni kezdtem,az öreg jött utánam és fél úton csatlakozott Tao is hozzá.
- Mégis mit csinálsz?- kérdezte felvont szemöldökkel az öreg egy széken ülve.
- Elmegyek. – mondtam nyugodt hangon, és keresni a fegyvereim amit szépen elrejtettem.
- Mégis minek?- kérdezte az öreg,Tao az ajtóban állt és figyelt.
- Vissza fognak jönni. – mondtam halál lazán.
- Dehogy fognak,láttad hogy milyen rendesek voltak. – mondta kedvesen.
- Öreg gondolkozzon már, ha most elkezdtek volna lövöldözni vagy bármi más abból csak ők jönnek ki rosszul. És vissza jönnek értem és ez az amit nem fogok megvárni. – vettem elő a pisztolyom és megnéztem a tárat.
- Akkor mit fogsz tenni?- kérdezte Tao. – Bár nem mintha érdekelne. – tette hozzá gyorsan. Mélyen belül rosszul esett de ezt nem mutattam.
- Leszedem őket Mei módra. Aztán elhúzom a csíkot jó messze innen. – fontolgattam.
- Ugyan és mégis hogyan és miből?- kötekedett Tao.
- Bérgyilkos vagyok rémlik, a másik pedig az hogy elég sok pénzt kerestem a küldetések során mondjuk úgy. – mosolyogtam rá és eltettem a pisztolyt a tokjába és a combomra erősítettem.
- Hány embert küldenek rád?- kérdezte higgadtan az öreg.
- Sokat. – elevenítettem fel a megtámadásunk estélyét.
- Egyedül nem fogod bírni, ezt a biztos halál. – mondta komolyan.
- Nem gond. – vontam vállat,mire Tao felképelt.
- El ment az eszed vagy mi? Szerinted hagyom hogy elmenj és megölesd magad? Azok után amit elmondtam neked?!- tört ki belőle.
- Nem kértem az engedélyed semmire!- vágtam vissza és elmentem mellette.
- Akkor veled megyek. – jelentette ki tényszerűen, felé fordultam és a szemébe nézve szólaltam meg.
- Nem kellenek koloncok a nyakamra. – sziszegtem neki,elmosolyodott és két kezével megfogta az arcom.
- Nem engedlek el és tudom hogy te sem akarsz nélkülem elmenni. – kacsintott rám.
- Na ne szórakozz velem!- vettem le a kezeit arcomról,kicsörtetve a kisházból. Tao felnevetett és utánam jött teljes harci díszben. Berohantunk az erdőbe és felkészültem a támadásra, felmásztam egy jókora fára ami kellően takart is. Nem beszéltünk csak csendben figyeltünk, vagy fél órája ülhettünk a fán mikor 10 embert kezdünk kivenni a kora esti homályban. Felhúztam az íjam és készültem a lövésre,amikor gyerekek hangját hallottam meg. Feléjük pillantottam egy rövid idegi.
- Gyerekek nem láttátok az új noona-t?- guggolt le az egyikük a kisgyerekekhez.
- Nem. – mondta és megrántotta a vállát,majd elfutottak vissza a faluba. Nem hagyhatom hogy bemenjenek,most kell lőnöm. És megtettem,kilőttem az elő nyilamat és készültem a következő lövésre. Tao nem ment olyan biztosra mint én,ő csak megsebezte őket. Lemásztam a fáról és elővettem a pisztolyom,hangtompítót szereltem rá és megöltem azokat akiket csak megsebezett.
- Ezt minek csináltad?- fogta meg a karom Tao.
- Mert még éltek,és míg életben vannak addig jelezhetnek a többieknek vagy akár hátba is támadhatnak minket. Ezért mondtam hogy nem kell kolonc a nyakamra. – sóhajtottam és felkészültem a következő támadásukra.
- De emberek voltak. – lovagolt még mindig az előző beszélgetésünkön.
- És akkor is ezt mondanád mikor bemennek és mindenkit megölnek?- léptem közel hozzá.
- Mért csinálod ezt?- rökönyödött meg.
- Húzzál vissza a falúba és hagyjál békén!- szóltam rá kicsit fel emelt hanggal de vigyáztam hogy ne legyek túl hangos.
- Nem!- makacsolta meg magát.
- Na jó ha még egyszer rimánkodsz nekem vagy bármi,én magam öllek meg!- néztem a szemébe mire elmosolyodott és egy apró csókot nyomott ajkaimra.
- Nagyon szexi vagy mérgesen. – kacsintott rám,én meg gyomorszájon könyököltem. Estig még 3 támadást vertünk vissza ketten és kezdtem unni ezt az örökös várakózást és Tao ostromait is,hogy hagyjuk életben őket vagy nem. Lemásztam egy másik fáról,amin eddig voltam fent és elindultam amerről az emberek jönnek.
- Mégis hova indulsz?- kérdezte Tao komoly ám még is meglepett arccal.
- A fészkükbe. – kacsintottam rá mire leugrott a fáról és utánam jött.
- Te maradj hátul, ha megtudják hogy van még valaki velem akkor az egész falút megölik. – néztem rá komolyan, ő bólintott és vissza ment az erdő takarásába.
- Nocsak megjött a mi kis elveszett báránykánk!- csapta össze a tenyerét az egyik rohadék a sok közül.
- Kuss van. – néztem rá komolyan.
- Kicsi lány még egy ilyen és megdöglesz. – fújta rám a füstjét,én csak egy jól irányzott mozdulattal torkon vágtam mire ő halottam rogyott össze. Vagy 4-en jöttek rám,velük is végeztem percek alatt.
- A harcos hercegnő jelent meg köztünk fiúk,legyetek udvariasak. – tapsolt kettőt és férfi. Mire a köcsögök utat engedtek nekem, mire megindultam felé.
- Mit akarsz tőlem?- ültem le az egyik székre ami ott volt.
- Elég nyugodt vagy a helyzethez képest. – mosolygott rám és szembeült velem.
- Van itt vagy 20 ember,akik még életben vannak. Mért kéne tartanom bármitől is?- vetettem át az egyik lábam a másikon.
- A lényegre térek,megöltétek a fiam. – mondta mire rá néztem.
- Ohh akkor megölték?- nevettem fel.
- Te kis ribanc. – jött felém egy ember mire rá tartottam a fegyverem.
- Még egy lépés és meghalsz. – szóltam neki de nem figyelt rám,tovább jött felém én pedig lőttem. A vére beterítette az arcom amit undorogva töröltem le.
- Elég legyen!- kiabálta el magát a középkorú férfi. – Mit ajánlasz fel a fiam életéért cserébe?- kezdett a tárgyalásba.
- Semmit, ti is megtámadtatok minket. Éjszaka, ami szerintem igen gerinctelen dolog még a magunkfajtáktól is. Vagyunk annyira emberiek hogy nappal támadunk,akkor még értelme is van az egésznek. És a megállapodást is ti szegtétek meg,nem mi. Ennyi kijárt nektek is. – vontam vállat,a férfi meg kerek szemekkel figyelt rám.
- Honnan tudsz a megállapodásról?- kérdezte meghűlve.
- Én mindenről tudok,arról is hogy a mester akit ti öltetek meg, pártfogolt téged még nem is olyan régen. – vontam vállat.
- Ez szemen szedett hazugság. – emelte fel a hangját.
- Igen? Akkor mért kellet egy szarok gyereket és egy lányt kiszednünk egy dögvész helyről?- mosolyogtam rá,ő pedig mérgében fölborította az asztalt.
- Mégis ki vagy te?- kérdezte komolyan,de mintha tartana a választól.
- A mester fogadott lánya. – mondtam mire elsápadt.
- Micsoda?- kerekedett el a szeme.
- Ja ez van,szóval én kérdezem mit adsz te az apám életéért cserébe?- néztem rá komolyan.
- Még mit nem,ti öltétek meg a fiam!- kelt ki magából.
- Ezt már megbeszéltük. – sóhajtottam fel. – A lényeg annyi hogy húzzatok el innen ami még jó kedvemben vagyok. – keltem fel a helyemről. – Mert ha nem rossz vége lesz. – indultam el,de az utamat állták.
- Ezt nem olyan egyszerű elintézni,azt mondtam a fiúknak hogy játszhatnak egy kicsit a mi kicsi hercegnőnkkel. – nevetett fel gonoszam,fújtattam egyet és kihúztam a hüvelyéből a kardom. Támadtak meg állás nélkül,ők valahogy szívósabbak voltak,de erre képeztek ki. Vérem csak úgy zubogott az ereimben az adrenalin végett,nem akartam hogy Tao és bele keveredjen. Az utolsó embert vágtam le és elindultam az ember felé aki az egészről tehetett.
- Kérlek ne ölj meg. – rimánkodott.
- Húzzon innen de kurva gyorsan és vissza se jöjjön,mert ha vissza jön a beleinél fogva akasztom fel!- fenyegettem meg és hátat fordítva mentem vissza az erdő felé. Nagy dörrenést halottam és letérdeltem a földre,meglőtt. Tao előrontott a rengetegből és egy jól irányzott lövéssel fejbe trafálta, aztán oda rohant hozzám. Ölébe vett és arcom simogatta,másik kezét pedig a sebemre tette hogy próbálja csillapítani a vérzést.
- Mért nem ölted meg ahogy szoktad?Mért most játszottad a jó szívűt?- kérdezte könnyekkel a szemében.
- Most jutott el hozzám a mondanivalód. – mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
- Elég időben. – mosolygott vissza rám.
- Tao köszönöm. – mondtam kér köhögés között.
- Nem lesz semmi bajod,ígérem. Elmegyünk és nagyapa segít,igen ezt kell tennünk. – mondta kétségbe esve.
- Arra nincs időnk. – túrtam selymes hajába és legördült egy könnycsepp az arcomon. – Láttam elég embert meg halni,én is meghalok. – mosolyogtam rá könnyek között.
- Ezt én nem hagyom. – sírta el ő is magát.
- Szeretlek Tao. – tört fel belőlem az érzés.
- Én is szeretlek Mei. – csókolt meg,ez a csók más volt mint az eddigi össze csókunk. Ez több volt mint egy csók,ebben minden érzelem benne volt,de főleg a fájdalom. Úgy szorított magához mintha el sem akart volna engedni, néha kicsit fájt de nem törődtem vele.
- Nem akarom hogy itt hagyj. – suttogta elhalló hangon.
- El kell hogy menjek,de mindig a szívedben leszek. – pislogtam laposakat aztán semmi.

Tao powo:
A kezeim között hunyta le a szemeit örökre. A szerelmem,akit csak most kaphattam meg igazán,itt hagyott ezen a földön. Karjaimba vettem és vissza indultam vele a faluba. Olyan békés volt az arca akár egy angyalnak.
- Hyung noona alszik?- futott felém az egyik kisgyerek,erőt vettem magamon és mosolyt erőltettem arcomra.
- Noona most alszik. – válaszoltam és tovább mentem. Láttam hogy Mok a szája elé kapja a kezét,több felnőtt is elsápadt. Meg sem álltam nagyapa házáig,bementem és letettem az ágyra. Nagyapa szomorúan nézett rám és a vállamra tette a kezét.
- Most mér nyugodt és békés élete van odafent. – ölelt át és próbált nyugtatni. Pár ember bejött és érdeklődtek,de senkinek nem mondtunk semmit. Kivéve egy embernek aki az egésznek örül hogy ő már nincs közöttünk. Őt a falra nyomtam fel és ismertettem vele a tényeket a tényeket mondjuk úgy.
- Csak had legyek vele egyedül. – mondjam elhaló hangom mire mindenki bólintott és kimentek.
- Szerelmem,itt hagytál egyedül. Mit csináljak nélküled?- simogattam a haját. Átfutott az agyamon hogy véget vetek az életemnek és vele lehetek,de nagyapa belerokkanna a tudatba hogy ezt teszem Erőt kell vennem magamon és tovább lépnem,Mei is ezt akarná. Itt kell maradnom és vigyáznom kell a falura és mindenki másra is aki ide betéved.

~Vége~