Kim Jonghyun

Előre szólók mindenkinek ez NEM EGY FICCI! Ezek az én gondolataim,az érzéseim. És úgy gondolom ezzel kicsit el tudom fogadni azt a dolgot amit még mindig nem szeretnék elfogadni,de tudom,hogy muszáj.

Kim Jonghyun ezt neked írom.

Tudom,hogy nem tudod ki vagyok és soha nem is tudtad. Ezzel nincs is semmi baj,hiszen millió és egy rajongod volt. De bizton és büszkén állíthatom,hogy én is köztük voltam és vagyok is és maradok mindörökké.
Te egy olyan ember voltál az életemben aki megtanított arra,hogy ne legyek előítéletes. Fogadjam el olyannak az embereket amilyenek. Mikor még kis pisis voltam, igaz most se vagyok olyan öreg. De mikor megismerkedtem magával a K-pop zenei műfajjal először furcsa volt,de mégis tetszett. Ti voltatok a második bandám amit hallgattam,és igaz mostanában nem kerestem rátok annyit mint régen,de figyelemmel követtem a történéseket. És ha most is bárki kérdezné minden szeretettel ajánlanám a zenéteket. Mert nekem sokat segített egy rosszabb nap után. Ha szomorú voltam,vagy ha már kezdtem feladni mindent csak meghallgattam a zenéteket és már sokkal jobb volt. El nem tudom mondani mennyi mindent köszönhetek meg neked és a bandának.
Valahol mélyen legbelül még mindig reménykedek benne,hogy ez valami nagyon beteg embernek a nagyon beteg vicce ez az egész és majd holnap jelentkezel,hogy nincs semmi bajod.
De azt is tudom,hogy ez a saját tagadásom.
Tagadom,mert nem akarom elhinni ezt az egészet.
Tagadom,mert azt sajnálom a legjobban,hogy egy ilyen jó ember mint te már nem vagy velünk. És nem láthatod,hogy mennyien szeretnek téged,nem láthatod már milyen sokan támogatunk Téged.
El kell fogadnunk a döntésed és az akaratod mert ez a TE döntésed volt.
De mégis fáj hiszen el kell engedjelek téged. Fájdalmas búcsút kell vennem tőled.
El nem tudom képzelni mit érezhetnek a szüleid,hiszen nem az a normális és az élet rendje,hogy a szülőknek kell eltemetniük a saját gyereküket. De sajnos most ezt kell tenniük. Erősnek kell lenniük és búcsút kell venniük tőled,akár akarnak akár nem. De én nem hibáztatlak,csak remélni tudom,hogy most már megnyugodtál és békében érzed ott magad ahol most vagy.
Most már ott fent vagy az angyalok között és onnan nézel le ránk.

Soha nem felejtem el azt a sok jót amit TE adtál nekem a gyönyörű hangoddal és a csodás jellemeddel.

Őszinte részvétem a családodnak.

Mindig a szívembe leszel Kim Jonghyun.

Mindennek egyszer vége szakad ~Ilhoon (Btob)

-Elegem van belőled és a hülye ötleteidből!-kiabáltam mérgesen le az emeletről miközben a ruháimat pakolta a táskámba.
- Bébi ne csináld már,beszéljük meg. - jött fel hozzám Ilhoon.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Neked elment az a csöpp eszed is esküszöm. - löktem arrébb mikor meg akart ölelni. Csak úgy bűzlött a piaszagtól,a gyomrom felfordul tőle.
- Most mé mi a bajod?- kérdezte az ajtófélfának támaszkodva.
- Nem is tudom,mondjuk van egy barátnőd aki minden egye szarságodat elviseli lassan két éve. Erre te beállítasz talaj részegen egy másik lánnyal,akit le sem tudsz vakarni magadról. Mikor szóvá teszem te azt nyögöd be nekem hogy akkor mért nem folytatjuk hármasban?- kérdeztem és közben az utolsó fontosabb dogomat is betettem a táskámba.
- Tök jó ötlet nem?- kérdezte mosolyogva. Engem elfutott a méreg és egy hatalmasat kevertem le neki. Nagy hévvel haladtam ki a lakásból,újdonsült barátnőjét is félre lökve. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót,kocsikulcsom előkeresése után mindent bedobáltam a kocsimba és elhajtottam. Miközben a kocsiban ültem felhívtam legjobb barátom.
- Húgi mond gyorsan nagy játékban vagyunk és ez a pöcs még a végén lever engem. - szólt bele bátyám mire azonnal megnéztem a kijelzőmet,hogy kit is hívtam.
- Dongwoon mért van nálad Sungjae telefonja?-vonom fel a szemöldököm.
- Az most mindegy mit szeretnél?- kérdezte
- Kérdezd meg tőle,hogy nála aludhatok-e?!- mondtam és közben imádkoztam,hogy ne kérdezzen rá mi a baj,vagy mért akarok nála aludni.
- Szerintem igen,szóval gyere csak. - mondta és már ki is nyomta. Sóhajtva az anyósülésre dobtam a telefonom és tovább hajtottam. Talán fél órába telhetett mire Sungjae házához. Vettem egy mély levegőt és bőröndömmel elindultam az ajtóhoz,kopogtam párat és vártam,hogy ajtót nyissanak nekem. Nem is kellet sokat várnom Sungjae nyitott ajtót mosolyogva,de mikor meglátta a bőröndöm lefagyott a mosoly az arcáról.
- Itt alvásról volt szó,nem arról,hogy ide is cuccolsz. - próbált vicceskedni,de nem jött össze.
- Bocs,csak egy éjszaka,holnap már megoldom a lakás dolgot. - mondtam és letettem a cuccaim.
- Csak nyugodtan,tudod,hogy itt addig maradsz ameddig csak akarsz,te is tudod. - mosolygott rám és karjaiba vont.
- Héna hőőő és a híres és jóképű nagy testvérrel mi lesz?- adott hangot Dongwoon a nemtetszésének,mert nem kapott ölelést. Mosolyogva mentem bátyám ölelő karjaiba és én is szorosan öleltem meg. Miután elváltunk egymástól bátyám felvont szemöldökkel méregette a méretes bőröndöm.
- Ez is amolyan összeveszünk de holnap kibékülünk dolog? Mert ha igen nem szólok bele. - tette fel a kezeit.
- Most nem olyan. - feleltem halkan,de tudtam,hogy hallották így is tisztán.
- Akkor leülünk szépen és elmondod mi van. Utána oppa eldönti agyonveri-e vagy sem. - feszült meg izmai és bevezetett a nappaliba. Sungjae pedig behozta a nappaliba a bőröndöm.
- Tehát min vesztetek össze?- kérdezte Sungjae is,miután letelepedett mellém.
- Részegen jött haza. - mondtam.
- Ennyi?- kérdezte Dongwoon.
- Nem.
- Mért kell úgy kihúzni belőled?- kérdezett most Sungjae. Vettem egy nagy levegőt és összeszedtem az összes bátorságom.
- Felhozott magával egy lányt,ismeretlen lány a számomra. De úgy tűnt neki nem,hulla részeg volt. Eleinte azt hittem csak ő jött meg ezért lesiettem hozzá,de mikor leértem az fogadott. Hogy egy másik lányt csókol és ölel,mikor szóvá tettem megkérdezte mért nem folytatjuk hármasban tovább. - folytak le a könnyeim a mondandóm végén. Eddig bírtam,Sungjae vállára borultam,ott zokogtam a vállán. Ő pedig csak ölelt és halkan dúdolt a fülembe miközben lágyan ringatott.
- Én kiherélem ezt a nyomorékot!- mordult fel Dongwoon  és már indulni is kezdett. Könnyes szemmel kaptam a keze után.
- Nem ér annyit,hogy neked legyen bajod belőle. - mondtam síros hangon.
- A húgom vagy,nem érdekel,hogy a kiadónál mit kapok majd. - mérgelődött.
- Hyemin-nek igaza van. Utána téged vesznek elő,várjuk meg mi lesz holnap és utána eldöntjük mi lesz majd. - mondta Sungjae.
- Rendben.- egyezett bele,kifújtam a bent tartott levegőmet és rá mosolyogtam. Nyomott egy puszit a fejemre elköszönt Sungjea-tól és már ment is vissza a srácokhoz.
- Kérsz egy kis teát?- mosolygott rám barátom,aprót bólintottam jelzésképen,hogy igen. Felkelt mellőlem és kiment a konyhába,követtem és néztem ahogyan tevékenykedik. A tea mellé csinált pár pirítóst amit megkent vajjal és lekvárral,majd tányérokra tette. Amint a víz is felforrt beleöntötte két bögrébe rá a teafilterre,ami lassacskán elkezdte engedni a színét és az ízét. A tányérokat letette az asztalra majd a bögréket is,helyet foglaltam az egyik széken és letörtem egy kis darabot a pirítósomból.
- Minden rendbe jön. - fogta meg a kezem Sungjae.
- Nem ez most más mint eddig. Most megcsalt. - gyűltek könnyek a szememben.
- Emlékszel mikor azt mondtam Ilhoon nem olyan mint én. Figyelmeztettelek,hogy ne ess bele. De te nem hittél nekem,így oda kellett adnom neki a legjobb barátom szívét. És bármennyire fájt mással látnom azt akibe szerelmes voltam,de megtettem mert szem előtt tartottam a boldogságod.- mosolygott rám kedvesen. Én szólásra nyitottam a szám,de ő felmutatta a kezét jelezve még mondandója van. - Még mielőtt megkérdeznéd,nem már nem vagyok szerelmes beléd. Már nem,de sokáig az voltam,kerestem az alkalmat mikor mondhatnám el. De te belestél abba a gyökérbe. Nehéz volt,de lemondtam rólad,hogy teljes vállszélességgel melletted tudjak állni. Tehát minden gond nélkül tudtalak titeket össze hozni,de soha nem gondoltam,hogy ő ekkora marha. Tudom voltak veszekedéseitek,de azok piti dolgok voltak. De ez más,még én sem tudok rendes tanácsot adni neked,mit is kéne tenned ilyen helyzetben. - tárta szét a kezét tanácstalanul és eszegetni kezdte a már ki hült pirítósát én pedig a hallottakat próbáltam feldolgozni. Nem hiszem el,hogy ennyi évben át a barátom volt és észre sem vettem milyen érzelmei vannak. És még én nevezem magam a legjobb barátjának. Mikor ilyen alapvető dolgokat sem vettem észre,nem vagyok méltó arra hogy a barátjának nevezzem magam. Mikor ő szenvedett de én boldog voltam,nem érdemlek ilyen barátot mint ő.
- Hé eszedbe ne jusson semmi hülye ötlet. Oké?! Te vagy a legjobb barátom,mindig te voltál és te is maradsz. - guggolt le mellém és megsimogatta az arcom.
- Jó. - szipogtam.
- Mennyi könny van még benned?- nevetett fel és letörölte a könnyeim. - Gyere te bőgő masina feküdjünk le,holnap nehéz napunk lesz. - mosolygott rám. Beleegyezően bólintottam és hagytam had húzzon magával. Ruhástól feküdtem be az ágyába és nem sokkal később ő is mellém feküdt. Neki nem kellett sok és már egyenletesen is szuszogott. Néztem az arcát és közben gondolkodtam a mai napról. Soha nem is gondoltam arra,hogy Ilhoon megcsal majd. Igaz nem éreztem azt,hogy én lennék az a lány akit neki teremtettek,de ő mindig ezt mondta és én kezdtem benne bízni. Erre tessék kaptam egy nagy pofont az élettől,hogy térjek magamhoz és ne álom világba éljek. Telefonom rezgésére eszméltem fel,kivettem a zsebemből a rezgő tárgyat és megnéztem ki keres engem ilyen későn. A név láttán az ütő is megállt bennem,de erőt vettem magamon és kinyomtam aztán még ki is kapcsoltam. Nehezen de én is eltudtam aludni szorosan Sungjae mellé bújva.

Reggel nehezen akartam felkeni,de mikor ez a művelet sikerült Sungjae már nem volt mellettem. Ezt is úgy szűrtem le,hogy csukott szemmel megtapogattam magam mellett a helyet. Lassan kikeltem az ágyból és egy cetlit láttam meg a tükörre ragasztva.
 „El kellett mennem próbára,Dongwoon hyung üzeni,hogy majd menj be hozzá. És ha már bent vagy együtt is kajálhatnánk. Ja kaja a hűtőben van szolgáld ki magad. Kulcsok a helyükön.
Xoxo Sungjae”
Hangosan fújtam ki a levegőt a tüdőmből megláttam magam. Kisebb sokk ért,mikor szembesültem kócos hajammal,pandaszemeimmel a smink miatt tegnapi ruhában. Amint feldolgoztam ezt a kisebb sokkhatást előkerestem a cuccom a bőröndömből és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam,hajat mostam,fogat mostam és még a hajam is megszárítottam aminek az lett az eredménye,hogy mocskos melegem lett. Összefogtam a hajam és a konyha felé vettem az utam,csináltam magamnak gyorsan tojásrántottát két pirítóssal teával és már ehettem is. Aztán elpakoltam és elmosogattam magam után. És csak most jött a neheze,hogy mit is vegyek fel,amiben el is tudok menni Dongwoon-hoz. Bőröndöm mellett törökülésben néztem a ruháim és tanakodtam. Aztán meguntam és kivettem egy felsőt meg egy farmert,mellé egy hosszú pulcsit ami vékony de azért van valami rajtam és egy cipőt. Kicsit kisminkeltem magam,hajamat kiengedtem. Előkerestem egy kisebb táskát amibe bedobáltam pár cuccom és már mehettem is. Magam mögött jól bezártam az ajtót és meg sem álltam a kocsimig. Ott bepattantam a vezető ülésre és már mentem is a Cube parkolójáig,kerestem egy jó helyet és beparkoltam. Aztán megsem álltam a bejáratig,végre megjegyezte az új portás is,hogy ki vagyok és nem kell egy fél órát azért szenvednem. Hogy beengedjen a testvéremhez,ami addig nem ment még fel nem hívtam és le nem jött ő magam és beszélt a portással. Ma már csak fejbólintással köszön és felenged. Rutinosan mentem végig a folyósokon és a velem szembejövőknek köszöntem. Szívem hevesen dobogott mikor elmentem a Btob táncterme mellett,de most ott csönd volt így megnyugodtam és folytattam utam tesómékhoz.
- Sziasztookkk!- kiabáltam hangosan és mosolyogva,mikor beléptem a terembe. De amint körbenéztem lefagyott a mosoly az arcomról.
- Hyemin kis bogár téged is látni. - mosolygott rám Gikwang és elém sietett. Jó szorosan megölelt amit kis hezitálás után viszonoztam is.
- Ne tapizd a nőm. - jött oda Doojoon és elhúzott mellőle.
- Ezt már megbeszéltük Hyemin szerint nekem van a jobb hangom,tehát az én csajom. - húzta ki magát Yoseob én pedig csak álltam hol az egyikük mellett hol a másikuk mellett. Hyunseung és Junhyung csak röhögve figyeltek minket.
- Az én húgom tehát tipli. - mondta Dongwoon és mosolyogva megölelt. - Minden oké?- kérdezte halkan.
- Nem tudtam,hogy ők is itt lesznek. - feleltem halkan.
- Nem lesz semmi baj,ma velünk leszel. - mosolygott rám és homlokon puszilt.
- Köszi. - mondtam halkan. Ő csak legyintett és vissza ment a helyére én pedig ott maradtam Gikwang mellett.
- Emlékeszem régen,hogy öltétek egymást most meg szinte el sem lehet szedni mellőled. - nézett rám mosolyogva Gi.
- Ne is mond. - nevettem el magam én is az emlékek miatt. Régen mindig veszekedtünk,verekedtünk mint a normális testvérek. De miután Dongwoon gyakornok lett egyedül maradtam és fura volt,eleinte nem tudtam mért. Aztán kezdett hiányozni és minden nap beszéltünk azóta minden sokkal jobb lett köztünk.
- Énekelsz velünk?- nézett le rám mosolyogva.
- Tudod,hogy nem tudok énekelni. - válaszoltam.
- Soha nem hallottalak még énekelni. - mondta és átkarolta a vállam. Hátamon éreztem pár szem párat,de nem mertem megnézni kiké is az. De egyben biztos voltam az egyik Ilhoon. Gikwang még meg se várta a válaszom egy mikrofont nyomott a kezembe és fej hallgatót,leültetett a székre és benyomott egy számot.
- Ismered a Freeze számot igaz?- kérdezte mosolyogva.
- Igen.- morogtam. Vigyorogva elindította a számot és a többiek is mikrofont fogtak.
- Mutasd meg mit tudsz. - kacsintott rám Dongwoon,bólintottam és vártam hogy Yoseob énekeljen. Vele fogok énekelni,nem is kellett sokat várnom énekeltem vele. Teljesen átadtam magam és nem foglalkoztak kik is néznek. A szám végén kinyitottam a szeme és a többiekre néztem akik megvoltak döbbenve.
- Ez az én húgom.- nyomott egy nagy cuppanost a fejemre bátyám és meg szorongatot.
- Dongwoon mért te vagy idol és nem a húgod?- kérdezte röhögve Doojoon.
- Téged is leénekelt. - kacsintott rá leaderjére bátyám. Btob-s fiúk is odajöttek gratulálni meg kérdezgetni,nem tudtam már mire válaszoljak és mire nem. De Ilhoon nem jött hozzám csak a telefonját nyomkodta egész idő alatt.
- Ma bulizni megyünk. - jelentette ki Hyunseung.
- Én tuti nem. - feleltem.
- Te végképp jössz és valami sexit veszel fel. Majd oppa gondoskodik róla. - karolt át Yoseob.
- Oppa csak maradjon nyugton a farkán. - vágta rá egyből Dongwoon. Megráztam a fejem mosolyogva és kimentem a mosdoba. Mikor végeztem megmostam a kezem és kicsit az arcom is bevizeztem,persze a sminkemre vigyázva,megszárítottam a kezem és kimentem. Az ajtóban megtorpantam és csak néztem az előttem álló személyre.
- Bébi beszélnünk kell. - nézett rám Ilhoon.
- Nekünk nem kell beszélnünk semmiről. - vágtam oda neki és elindultam vissza a srácokhoz.
- Ne csináld ezt bébi. Nem emlékszem semmire sem. Mikor ma bejöttem Sungjae azzal fogadott,hogy egy kibaszott nagy fasz vagyok,de nem indokolta meg. Tiszta ideg vagyok,este hiába hívtalak nem vetted fel. Azt se tudtam hol vagy.- magyarázott és közben végig a szemembe nézett.
- Szeretnéd tudni miért is mentem el?- kérdezte kimérten.
- Persze. - vágta rá.
- Igen? Hát jó akkor most elmondom,de jól figyelj mert most mondom el utoljára.- néztem rá mérgesen.- Tegnap este mikor hazajöttél talaj részeg voltál,de ez még semmi hoztál magaddal egy másik lányt aki levegőt nem kapott annyira ledugtad a nyelved a torkán. Mikor megkérdeztem mit művelsz,te egyszerűen megkérdezted,hogy nem nyomjuk hármasban? - köptem a szavak,kezem remegett annyira dühös és csalódott voltam rá.
- Bébi..- kezdett volna bele,de félbe szakítottam.
- Soha többet ne hívj bébinek. Köztünk mindennek vége,sok mindent lenyeltem. De ez nekem is sok volt. Nem ezt érdemeltem tőled és nem így. - sírtam el magam. Kirántottam a kezem kezei közül és visszaszaladtam a srácokhoz. Mikor beléptem mindenki rám nézett és hozzám jött. Nem tudtam megszólalni,mikor Ilhoon bejött bátyám nem gondolkozott,egyenesen Ilhoon.hoz ment és behúzott neki. Én pedig még jobban sírtam.
- Ha még egyszer meglátlak a húgom közelében megöllek!-kiabált vele Dongwoon.
- Héé haver nyugodj már le,csak összevesztek kicsit. - próbált segíteni a helyzeten Minhyuk.
- Ne haverozz nekem. Ez a fasz megcsalta a húgom!- kiabált Dongwoon torkaszakadtából,nekem meg potyogtak a könnyeim.
- Ezt most muszáj volt?- kérdezte Sungjae mérgesen és mellém lépett. Kihúzott az embertömegből és bevitt egy stúdióba. Bezárta az ajtót és ellenőrizte,hogy a mikrofonok ki vannak-e kapcsolva. Mikor megbizonyosodott,hogy igen elkezdtünk beszélgetni arról mit is érzek pontosan. De sajnos nem találtam rá a megfelelő választ. Talán az elárult,csalódott,megbántott és még sorolhatnám. Most,hogy találkoztam vele és kitalálta azt a hazugságot miszerint ő nem emlékszik semmire. Nehezen hiszem el vagy nem is hiszek neki,bárki bármennyire részeg,ha van barátnője és tudja,hogy otthon várja nem csinálja ezt vele. Ha szereti. De most rá kellett jönnöm valami nagyon fontosra,Ilhoon nem szeret engem. De én még mindig szeretem őt bármennyire is a lelkembe taposott. Ő volt az első igazi barátom,vele feküdtem le először,neki adtam oda magam mindenemen együtt feltétel nélkül. Kezébe adtam a szívem amit kegyetlenül tört össze egyetlen egy tettével. De bármennyire is szeretem megbocsátani nem fogok neki,nem lennék rá képes. Mert ha valaki egyszer megcsalja a szerettét az többször is megfogja tenni. Én pedig nem élném azt túl,ez is elég volt.
- El kell mennem innen. - nyögtem ki.
- Mégis hova?- kérdezte Sungjae.
- Mindegy csak el innen. - pattantam fel a helyemről és a táskámat magammal rántva indultam el nagy lendülettel. Nem figyeltem kinek is megyek neki,csak el akartam innen menni,fullasztott a tudat miszerint egy épületben kell lennem vele. Pillanatok alatt kiértem az épületen kívülre,de még ez sem volt elég. Főleg,hogy láttam mikor utánam eredt. Bepattantam a kocsiba és padlógázzal indultam el,láttam a visszapillantóban amint mond vagy kiabál valamit. De többet már nem. Egy hatalmas teherautó jött és lesodort az útról éreztem ahogy a kocsi megfordul vele de utána már semmi.

Dongwoon powo:
Miután Sungjae elvitte a húgom még mindig meg tudtam volna ölni Ilhoont a puszta kezemmel is. De aztán lebeszéltek róla a srácok,mert ez Hyeminnek sem lenne jó. -Srácok Hyemin csak úgy elrohant. - ront be a terembe Sungjae. Még fel sem fogtam mit is mondott,de Ilhoon már rohant is ki Sungjaát arrébb lökve. Nekem sem kellett több én is utánuk mentem és mögöttem a többiek,mikor kiértem az épület elé csak annyit láttam,hogy  Hyemin nagy sebességgel elhajt. Ilhoon még kiabált valamit aztán olyan történt amit fel sem fogtam. Egy rohadt nagy teherautó lelökte az útról,Ő pedig megpördült a kocsival és az árokba borult. Ledermedtem mozdulni sem tudtam,csak néztem a felborult kocsit.

Ilhoon powo:
Dermedten álltam és csak néztem a kocsit,amit felfogtam mi is történt szóltam a srácoknak,hogy hívjanak mentőt én pedig a veszélyt félretéve rohantam a kocsihoz. Ott van benne életem szerelme,meg kell mentenem. Amint a kocsihoz értem megkerültem azt és a vezetői oldalhoz mentem,Hyemin ott feküdt eszméletlenül.
- Kicsim ébredj fel,hallod. - szólongattam és közben kihúztam a kocsiból. Még szerencse volt,hogy vissza fordult a kocsi a kerekeire. Felemeltem és felvittem az útra,ott lefektettem és az arcát ütögettem kicsit.
- Bébi ne csináld ezt velem,hallod. Nyisd ki azokat a gyönyörű szemeidet és nézz a te gyökér oppádra.  Hallod bébi kérlek. - emeltem a karjaimba,nagyon a határán voltam,hogy sírjak.
- Hívtuk a mentőket. - mondta Minhyuk.
- Oké.- suttogtam,majd a kocsira néztem és aztán a teherautóra. A férfi aki vezette lassan kiszállt én pedig kis híján szét akartam tépni.
- Eszedbe se jusson,inkább csak maradj itt vele. Elég,hogy Dongwoon és Sungjae sokkos állapotban vannak.
- Mikor jön már az a rohadt mentő?- kérdeztem és közben szerelmem sápadt arcát néztem.
- Hamarosan itt vannak haver. - válaszolt Hyunsik. És igaza is volt pillanatokon belül megjött a mentő és elvitték Hyemint Dongwoon ment vele,mert ő volt a rokona. A rendőrök letartóztatták a kamion sofőrt és minket is kihallgattak. Amint ezzel végeztünk ,mi is a kórházba mentünk. Ott elmondták,hogy életveszélyes állapotban van és az intenzíven van. Azonnal oda siettem,de Dongwoon fel úton elkapott és a falnak lökött.
- Legszívesebben itt és most megölnélek,te utolsó rohadék. Örülsz,hogy ide juttattad a húgom?Ha!- üvöltött torka szakadtából,de én csak az üveg mögötti lányt figyeltem aki gépekre volt kötve. Elléptem Dongwoon elől az ablak elé léptem. Mellette akartam lenni,azt akartam,hogy semmi baja ne legyen. Legyen egészséges az sem érdekel,ha nem bocsájt meg csak éljen,had tudjak róla. Had legyek a nyomába mint egy pincsikutya,az sem érdekel ha megvet,vagy utál. Csak legyen jól.
- Minden rendben lesz. - mondta Sungjae és adott egy zsepit.
- Ennyit a férfiasságról. - motyogtam és letöröltem a könnyeim.
- Ez bizonyítja,hogy még mindig szereted és aggódsz miatta. - mosolygott rám kedvesen Sungjae. Talán Ő tartotta a legjobban magát,ő tartotta bennünk a lelket.
- Bemehetek hozzá?- kérdeztem az orvostól.
- De csak steril ruhába és csak rövid időre. - mondta miután Sungjae elmondta ki is vagyok Én erre nem voltam képes. Amint átvedlettem már mentem is be Hyemin-hez és leültem az ágya mellé. Kezeim közé fogtam fehér kis kezét és csak néztem.
- Szerelmem nem lesz semmi baj,csak nyisd ki oppanak a szemeid. Az sem érdekel ha ordibálsz,csal térj magadhoz. Nem hagyhatsz így itt,hogy nem tudtam elmondani elégszer mennyire is szeretlek. Igen szeretlek,te vagy a mindenem,az életem tőled függ. Minden lélegzetvételem azért van mert te éltetsz engem,hallod kicsim?- simogattam meg az arcát és letöröltem a könnyeim. Nem érdekelt már semmi más,az sem érdekelt ki lát így. Egy lágy csókot leheltem a homlokára,mivel ajkaira nem tudtam  a csövek miatt. Aztán ki kellett mennem,mert lejárt az időm. Aztán az meghallottam azt a hangot amit bár ne halottam volna. Az orvosok rohantak és engem arrébb lökve próbálták újra éleszteni Hyemint,percekig próbálkoztak minden siker nélkül. Aztán 10 perccel a szíve leállása után feladták és feljegyezték a halál beálltának időpontját 22:35 perc.
- Nem,nem lehet igaz. - jött be Dongwoon és a szülei is. Én csak álltam ott lerogyva a földre és patakokba folytak a könnyeim. Már semmim sem maradt amiért érdemes lenne élnem,senki nem maradt akiért küzdenem kellene. Talán az lenne a legjobb,ha én is meghalnék és akkor vele lehetnék. Ha az égiek is úgy gondolják,de ha csak egy kis esély van rá én bármit megtennék. A lelkem is eladnám akár egyetlen egy percre is,de ez már lehetetlen.
-Itt hagyott egyedül ezen a földön,soha többé nem hallhatom a csodás hangját,a gyönyörű nevetését. - mondtam magam elé.
- Haver térj már észhez és szedd össze magad. - rángatott meg Hyunsik.
- Mégis hogy szedjem össze magam,mikor miattam halt meg?- üvöltöttem rá.
- Nem miattad történt,az a kamionsofőr részeg volt és úgy vezetett. Nem te tehetsz róla. - mondta Dongwoon halkan és leült mellém a földre.
- Nem csaltam meg. - motyogtam.
- Tudom,megkeresett a lány és mindent elmondott. - veregette meg a vállam
- De ő nem tudja. - néztem az ágyra,majd lassan felkelve oda mentem ahol a szülei voltak. Kicsit félre álltak így oda tudtam menni szerelmemhez. Már nem rondította el a gyönyörű arcát a csövek és sokkal békésebbek voltak a vonásai. Csak a fehér bőre és a hideg kezei árulkodtak a rettenetes igazságról.
- Szerelmem,mindig te voltál a szívembe,még ha ezt néha nehezen is tudtam bebizonyítani neked. Annyi mindent szerettem volna még megtenni veled az oldalamon,még pár évid idol lettel volna. Aztán kiléptem volna a bandából és egy kis csendes faluba vagy kisvárosba költöztem volna veled. Elvettelek volna feleségül és lett volna sok sok gyerekünk akik tőled örökölték volna a gyönyörű mosolyod és szemeid. Azután a mi gyerekeink is megházasodtak volna és sok unokával öregedtünk volna meg mi ketten. - simogattam hideg arcát könnyes szemekkel. - Szeretlek. - ez volt az utolsó szó amit kimondtam,lágy csókolt leheltem remegő szájjal az ajkaira és arrébb álltam.
- Fiam a lányom nem kívánhatott volna jobb társat magának nálad. Köszönöm,hogy eddig vigyáztál rá és szeretted. - mosolygott rám szomorkásan az anyja.
- Én köszönöm,hogy felneveltek egy ilyen tökéletes lányt mint ő. - viszonoztam a kedvességét. Ezután mindenki mélyen magába zárta a ki nem mondott mondatait és némán gyászoltuk Hyemin elvesztését.

A temetés rá pár nappal megtörtént és örök nyugalomra helyezték. Szép temetése volt,ha lehet ilyet mondani,mindenki ott volt aki szerette és ismerte. Yoseob hyung még énekelt is neki,ő így köszönt el tőle. Mindenki tett valami személyes és rá emlékeztető dolgot a koporsójára. Én is így cselekedtem,még a napokban vettem egy páros gyűrű szettet,egyet neki egyet magamnak. Ékszeres dobozával együtt tettem rá a koporsójára és még utoljára elmondtam,mennyire is szeretem és szeretni fogom a még meg nem halok,és majd utána is. Majd a föld alá helyezték. Oda ahol már nem érhetem el soha többé,oda ahol már nem érinthetem,ölelhetem, csókolhatom soha többé.

~A szerelem egy csodálatos dolog,amit lehet szomorú és tragikus is. Mégis Isten ajándéka,mert ha rövid időre is de megtaláljuk a társunkat akit nekünk rendeltek. Ez is egy ilyen csodálatos és mégis tragikus szerelem volt amibe Ilhoon és Hyemin csöppent.~

Írói megj.:
Na szóval,remélem még így is tetszett a kis irományom,hogy ilyen tragikus vagy szomorú lett a vége. De úgy éreztem,hogy nem lehet mindig minden happy mivel a való életben sem az. Igaz én az ilyen egy vagy több részes kis irományokban mindig arra törekszem,hogy mindig mindenki boldog legyen,de néha kell olyan is,hogy kilépünk a komfort zónánkból és megpróbálkozunk olyanokkal is amivel eddig nem nagyon.
Tehát köszön,hogy elolvastátok ha találtok helyes írási hibákat bocsánat érte :)
Nyomot hagyni ér és örülök is neki ha kapok :)

End of a love~Gunmin(B.I.G)

Minden egy havas napon kezdődött,és minden akkor is ért véget mikor a hó elolvadt. Egy ifjú románc volt ami a hó olvadásával véget is ért. Talán kezdjük is az elején. Életem 18 évében megismerkedtem egy nálam két évvel idősebb sráccal.

Egyik este ismerkedtem meg vele,mikor munkából hazafelé menet belebotlottam egy srácba aki a földön ült. Először elmentem mellette,de vissza fordultam és újra rá néztem. Ott ült a földön egyedül és a hó is szállingózni kezdett. Most tudom,hogy mindenki azt gondolja milyen idióta vagyok mikor visszamentem hozzá,és megkérdeztem nem-e jönne velem haza. Nem válaszolt semmit csak némán bólintott és felkelt a földről és mint egy szófogadó kis gyere jött mellettem és végig követett. Mikor hazaértem beengedtem magam előtt és miután én is beléptem a küszöbön bezártam magam mögött az ajtót. Levetkőztem és feltettem teának való vizet és a nappaliba mentem a vendégemhez,aki ott ült a kanapén egyenes háttal. Mikor meglátott rám nézett és felállt.
- Maradj csak. - mosolyogtam rá és mellé ültem. - Mi a neved?- kérdeztem kedvesen. Nem válaszolt semmit,csak megvonta a vállát és nézett rám.
- Hát jó,és azt elárulod hány éves vagy?- próbálkoztam tovább.
- Egyedül élsz?- kérdezte,és pedig mámoros tekintettel figyeltem. Gyönyörű hangja volt,teljesen elfelejtettem,hogy mit is kérdez. Ő egy ideig nézett rám majd meglóbálta előttem a kezét. Mikor felfogtam,hogy hosszasan bámultam megembereltem magam,megköszörültem a torkom és válaszoltam.
- Igen. - vontam vállat. Gondolom bővebb válaszra várt mert még mindig engem nézett.
- A szüleim meghaltak egy éve,azóta egyedül élek ebben a házban ami a miénk volt. Dolgozok és suliba is járok. - mosolyogtam rá.
- Nem értem,hogy tudsz így mosolyogni. - mondta komoly arccal.
- Azzal jobb lesz minden ha sírok és magamba fordulok? Nem,élnem kell tovább az életem,nem akarom,hogy sajnáljanak. Nincs rá szükségem. - vontam vállat,felálltam és a tea vízért mentem. Poharakba öntöttem a forró vizet és beletettem a teafiltert. Vártam egy kicsit,majd tálcára pakoltam.
- Ne haragudj nem akartalak megbántani. - mondta halkan.
- Nem bántottál meg,gyere itt a teád. - tettem inkább elé.
- Húsz vagyok. - válaszolt halkan. Elmosolyodva kortyoltam a teám,és magamba örültem,hogy mégis válaszolt a kérdésemre.
- A neved is elárulod?-kérdeztem.
- Gunmin. - válaszolt a szemembe nézve.- És a tied?- feltett kérdésére félrenyeltem a teám és köhögésbe kezdtem. Felpattant és mögém lépve megütögette kicsit a hátam.
- Jobb már?- kérdezte.
- Igen köszönöm. - mosolyogtam fel rá. - Hyeri,a nevem. - mondtam.
- Szép neved van Hyeri. - mosolygott rám talán most először. A szívem kihagyott egy ütemet a mosolya láttán és szaporábban kezdett verni. Néztem a nagy barna szemeit,elvesztem bennük.
- Köszönöm. - préseltem ki magamból halkan.
- Igazán nincs mit.- ült vissza a helyére és engem nézett,lesütöttem a szemeim és a teámat kavargattam. Nem tudom meddig ülhettünk néma csendben mikor megcsörrent a telefonom. Székemet feldöntve keltem fel és mentem a kabátomhoz,mert ott maradt a telefonom. Kivettem a zsebemből,felvont szemöldökkel néztem a kijelzőm ugyanis a főnököm hívott. Vettem egy mély levegőt és felvettem,nem sokat beszéltünk,lerendezte egy mondattal. Ami az volt,hogy holnap is be kellene mennem,ami a szabadnapom lett volna. Mérgesen tettem le a telefonom és dobtam a kanapéra,aztán visszamentem a konyhába a vendégemhez.
- Rossz hír?- kérdezte.
- Igen,holnap is be kell mennem. -vontam vállat. - De te maradj itt nyugodtan,gondolom nincs hova menned.- halkultam el a végére.
- Nem akarok zavarni. - válaszolt.
- Nem zavarsz,legalább nem lennék egyedül itthon.- néztem a szemébe,elmosolyodott. Felkelt a helyéről és elém lépdelt,maga felé fordított és nyomott egy puszit a homlokomra. Lassan távolodott el tőlem,arcomat megsimogatta és a nappaliba ment. Dermedten ültem a helyemen egy ideig,aztán erőt vettem magamon és mentem fürdeni. Gyorsan lezuhanyoztam,és még hajat is mostam,felvettem a pizsomám és kimentem.
- Te is mehetsz,bekészítettem neked pár ruhát ami apáé volt,meg ott van a törölköző is. - töröltem a hajam.
- Rendben,köszi. - nézett rám és meg ragadt rajtam a tekintete,egy ideig én is néztem,de feladtam és én is végig néztem magamon. Rövidnadrág volt rajtam és egy póló. Nézett még egy ideig aztán felkelt és elém lépett.
- Nagyon az idegeimen táncolsz.- ment el mellettem,nem tudtam mire is gondolt. Megvontam a vállam és a nappaliba menet kiterítettem a törölközöm az egyik székre. Leültem és kapcsolgattam az adók között,de nem találtam semmi érdemlegeset sem. Nem sokkal később Gunmin is megérkezett,tisztán és apa ruháiba. A póló kicsit nagy volt,de attól még jól állt neki. Leült mellém és rám nézett.
- Éhes vagy?- kérdeztem mosolyogva.
- Kicsit. -vallotta be,felkeltem a helyemről és a konyhába mentem. Kerestem pár hozzávalót egy kis könnyű ám gyors vacsorához és nekiálltam megcsinálni. Fél órába telt és egy finom két személyre elegendő vacsorát rittyentettem. Elégedetten pakoltam az ételt a tányérokra és megterítettem az asztalt, aztán vissza mentem hogy szóljak a vendégemnek. Aki idő közben elbóbiskolt,óvatosan megsimogattam a kezét. Elkezdte nyitogatni a szemeit és felnézett rám.
- Gyere enni. - indultam el az asztalhoz és leültem a helyemhez,ő is követte a példám és leült velem szembe. Falatozni kezdett én pedig néztem ahogyan eszik,rám emelte a tekintetét felvont szemöldökkel.
- Ízlik?- kérdeztem mosolyogva.
- Uhum. - bólintott és evett tovább,mosolyogva álltan neki én is a vacsorámnak. Amikor készen lettem tele pocakkal dőltem hátra a széken. Gunmin felállt és elvette a tányérom és az övével együtt betette a mosogatóba.
- Lassan ideje le feküdni,holnap is dolgoznod kell. - nézett rám.
- Igaz is. - pattantam fel. - Megcsinálom az ágyad,gyere velem. - nyújtottam ki a kezem,de magam sem tudom miért. Amire viszont nem számítottam,hogy megfogta a kezem. Kerek szemekkel néztem hol a kezünket hol pedig őt,aztán erőt vettem magamon és elindultam a szüleim szobája felé. Már nem voltak ott a dolgaik,csak pár ruhadarab még a szekrényekben. Azokat nem volt szívem bedobozolni,elengedtem a kezét és elkezdtem megágyazni. Tiszta ágyneműt húztam fel és megigazítottam a párnákat,mikor készen lettem elégedetten hátrébb.
- Rendben,készen is vagyok. Érezd magad otthon vagy ilyenek. - fordultam felé.
- Mért engedsz be a házadba,mért vagy velem ilyen kedves?- kérdezte halkan,kérdésére lefagyott az arcomon a mosoly és csak néztem rá.
- Gondolom nem vagy pszihopata,vagyis remélem,hogy nem akarsz kinyírni álmomban. Meg ha az is lennél nem izgatna,ott voltál az utcán mikor jönnek a mínuszok. Nem lett volna szép ha kint hagylak. - vontam vállat.
- Nem nyírlak ki álmodban. - nevette el magát. - Köszönöm,hogy beengedtél és hogy gondoskodsz rólam. - puszilta meg a homlokom és magához ölelt. Vacilláltam mit is tegyek,de feladtam és inkább vissza öleltem. Szorosan hozzá bújtam,ő még szorosabbra fonta a karjait derekam körül és fejét a nyakamba fúrta. Beszívtam finom illatát és lehunytam a pilláim. Lassan eltávolodott tőlem én pedig mélyen lehajtottam a fejem,ugyanis nagyon zavarban voltam. Felemelte az arcom.
- Mért nem nézel rám?- kérdezte halkan közel hozzám.
- Zavarban vagyok. - mondtam,erre pedig még jobban zavarba jöttem.
- Előttem nem kell. - válaszolta. Rákaptam a tekintetem,nem sokat láttam az arcából mert az ajkaimra tapadt. Kikerekedett szemekkel néztem rá,közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Az én kezeim meg tehetetlenül lógtak az oldalamnál,végül maguktól mozdultak és megfogtam a pólóját. Kapaszkodtam,mert féltem,hogy elernyednek a lábaim és összesek. A csók nem tartott sokáig,lassan elvált tőlem és fejemnek döntötte a homlokát. Én a levegőmet kapkodtam és próbáltam lassítani a szívem,de ez nem ment olyan egyszerűen.
- Ne haragudj. - suttogta.
- Mire?- kérdeztem én is olyan halkan mint ő.
- Hogy nem tudtam és nem tudom visszatartani magam. - válaszolta lehunyt szemekkel.
- Semmi baj,igaz hogy megleptél vele. De megtörtént. - válaszoltam,pipacs piros arccal.
- Nem,nem értesz. Nem tudom vissza fogni magam,ha a közelembe vagy. - csókolt meg újra,de most már nem gyengéden hanem mohon és birtoklón. Lassan tolt hátrafelé míg meg nem botlottam az ágyban és eldőltem. Őt nem zavarta a dolog rám nehezedett és csókolt tovább. Az agyam kezdett elborulni és csak ő érdekelt,semmi más. Nem érdekelt hogy csak most találkoztam vele. Kellett nekem és nem akartam,hogy ez a pillanat elillanjon. Lassan a ruháim is lekerültek rólam és róla  is,vigyázott rám. Minden egyes mozdulata erről árulkodott,aztán óvatosan magáévá tett. Fáradtan szenderegtem a mellkasán és próbáltam feldolgozni a történteket. De bárhogy is próbáltam nem ment,mindig elvörösödtem ha az előbbi pillanatokra gondoltam. Lefeküdtem egy idegen sráccal a szüleim ágyában akik már nem élnek. Furcsa volt az egész,de mégis kellemes érzés,ahogyan a karjaimban tartott és időnként a hajamba csókolt. Nem sok idő telt el és elaludtam. Reggel arra keltem,hogy Gunmin a hátam simogatja,mocorogni kezdtem és laposakat pislogtam.
- Jó reggelt. - mosolygott rám.
- Neked is. - mosolyogtam vissza.
- Nem bántad meg?- kérdezte.
- De. - mondtam,kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Én.. én nem tudom mit mondjak. - emelkedett fel velem együtt.
- Nem bántam meg. - dugtam ki rá a nyelvem mosolyogva, Lemerevedett és csak nézett rám,majd felfogta mit is mondtam és maga alá lökött.
- Most szórakozol velem. Azt hittem valami beteg állat vagyok,mert akaratod ellenére letepertelek. Ez nem jó vicc. - csókolt meg mosolyogva,átkaroltam a nyakát és közel húztam magamhoz. Átfontam a lábaim a dereka körül ő pedig alfelét alfelemnek nyomta,éreztem hogy hímtagja kezd ébredezni. Elmosolyodtam és hagytam hogy a nyakam kezdje csókolni,halkan sóhajtoztam alatta. Nem sokáig foglalkoztunk az előjátékkal ismét magáévá tett,utána karjaiba vett és elmentünk zuhanyozni. Miután mindketten készen lettünk csináltam egy gyors reggelit és már mentem is öltözni. Nem volt időm reggelizni ezért csak Gunmin-nak csináltam.
- Itt leszel mikor haza érek?- kérdeztem az ajtóban félve a választól.
- Hol máshol lennék. - mosolygott rám a falnak dőlve.
- Rendben,sietek haza. - mosolyogta rá.
- Én pedig várlak. - húzott magához és megcsókolt,mosolyogva csókoltam vissza és markolásztam a pólóját. Mikor elengedett adott még egy apró csókot a homlokomra,majd utamra engedett.

A napom gyorsan eltelt az irodában,lefárasztott a sok papírmunka. Leszívta az agyam a sok idióta,aki nem értette meg,hogy mit miért kell csinálni. Fáradtan tologattam a kocsim a boltban és azon gondolkodtam mit is főzzek majd este. Semmire nem jutottam,még el nem mentem a zöldséges pultnál Gunmint. Elmosolyodtam és felé igyekeztem,kicsit meglöktem és mellé léptem.
- Lebuktál. - mosolyogtam rá.
- Le. - mosolygott rám és megölelt.
- Mit főzünk?- kérdeztem mosolyogva mikor elváltam tőle.
- Mit szeretnél enni?- kérdezte ő is mosolyogva és mögém lépve átkarolta a derekam.
- Nem tudom,te mit szeretnél. - nézte fel rá.
- Bármit amit csinálni akarsz. - vont vállat és a kocsimba nézett. - Látom te sem találtál semmit. - puszilt a nyakamba.
- Együnk pizzát. - jutott az eszembe hirtelen.
- Rendben,csináljunk. - adta meg magát és gyorsan összeszedtünk miden hozzávalót. A kasszánál fizettünk és együtt kézen fogva elindultunk hazafelé,persze most szakadt a hó is. Összefagyva értünk haza,én gyorsan levettem a hideg ruhákat és a radiátorra cuppantam,nagyon fáztam.
- Minek radiátor mikor én is itt vagyok?- kérdezte Gunmin és már magához is ölelt,mosolyogva hozzá bújtam.
- Igazad van,te mindig itt leszel velem igaz?- néztem fel rá. Nem mosolygott hanem elkomolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Itt.- mondta,de nem nézett sem a szemembe sem rám. Kifelé nézett a távolba,nem tudtam mire vélni de ne sokáig tudtam vele foglalkozni. Rám nézett és megölelt.
- Kezdek éhes lenni. - puszilt mg utána pedig elindult a konyhába és nekiállt a tésztának,vagyis szeretett volna.

Gunmin powo:
Reggel mikor felkeltem Hyeri még mindig a karjaimban feküdt. Jó érzéssel töltött el,hogy ilyen közel tudhatom magamhoz azt akit már hosszú ideje szeretek. Mert már régen kinéztem már magamnak Hyerit,de nem volt hozzá bátorságom,hogy leszólítsam vagy randira hívjam. Tegnapig,mikor megtudtam,hogy nem sok van már vissza az életemből,próbáltam feldolgozni mit is jelent ez. Semmi nem érdekelt már,leültem a földre és csak néztem ki  fejemből. Pár járókelő megkérdezte mi a bajom,de nekik sem beszéltem. Aztán megjelent Hyeri és felkarolt,haza vitt magával. Nem érdekelte ki vagyok,vagy mi vagyok csak segíteni akart. Mikor haza vitt magával nem mertem megszólalni,ha kérdezett sem válaszoltam. Aztán kezdem feloldódni,majd a végére már nem bírtam magammal és letepertem szó szerint. Nem érdekelt akkor semmi más csak ő,betegségemmel sem foglalkoztam. Csak az érdekelt hogy neki örömet okozzak. Aztán mikor megkérdeztem megbánta-e megijedtem, mikor azt mondta igen. Aztán mondta hogy csak viccelt,akkor és ott újra az enyém lett. Mikor öltözni indult,mert ment dolgozni éreztem hogy rosszul leszek. Próbáltam tartani magam,hogy ne tűnjön fel neki semmi. Ez jol is ment,miután elment lerogytam a földre ott ahol voltam és szaporábban vettem a levegőt,próbáltam nyugtatni magam de mindhiába. két órán keresztül rosszul voltam aztán eltűnt a rohamom. Órámra néztem aztán gyorsan öltözni kezdtem,bezártam magam után az ajtót és elindultam a kórházba.
- Lee Gunmin,vizsgálatra jöttem. - jelentkeztem be a recepción. Felnézett a hölgy és már küldött is a rendelőbe,nem sokat kellett várnom a doktor is megjött. Elmondtam újra amit én is tudtam már,hogy nem sok időm van már vissza. Persze megvizsgált rutinszerűen,de hogy minek azt magam sem tudom. Miután készen lettem az órámra néztem és tudtam,hogy késében vagyok és Hyeri hamarosan haza ér. Meg akartam lepni ezért úgy gondoltam ma én főzök én neki valamit,ha már befogadott és mert szeretem is. A zöldséges pultnál nézelődtem mikor nekem jött valaki,elmosolyodtam és szorosan megöleltem mikor kiderült hogy Hyeri volt az. Szorosan magamhoz öleltem és megbeszéltük mi is együnk. Otthon,mert nekem ott van otthon ahol ő is ott van. Nekem ő a mindenem. Mikor újra a karjaimba zártam feltett egy olyan kérdést amire nem tudtam nem hazudni,nem akartam de meg kellett tennem. Gyorsan ott is hagytam és a konyhába mentem és nekiálltam a tésztának.
- Valami baj van?- kérdezte Hyeri nagyokat pislogva.
- Semmi csillagom, semmi baj. - mosolyogtam le rá.
- Segítsek?- kérdezte mikor látta,hogy nem találom a dolgokat az idegen konyhába. Bólintottam egy aprót és ő már elő is vette a tálat és a pizzához való dolgokat. Figyeltem ahogy inkább átveszi ő a tészta gyúrást és egyebeket. A pultnak dőlve figyeltem serénykedését,néha rám nézett mosolyogva. A melegség jár át mikor rám néz vagy rám mosolyog,ha tudná mennyire szeretem és hogy ő az én világom ha már csak kevés ideig is de akkor is. Mögé léptem és átkaroltam a derekát,megállt és a válla felet rám nézett.
- Mi az?- kérdezte egem kémlelve.
- Nem ölelhetlek meg csak úgy?- kérdeztem.
- Olyan mintha egy pár lennénk. - mondta halkan,e mégis halottam. Jobban magamhoz húztam és a nyakába pusziltam.
- Azok is vagyunk,ha akarod. - válaszoltam mire ellökőt magától és rám meredt.
- Tessék?- kérdezte.
- Ha akarod egy pár lehetünk. - vettem erőt magamon. - Tudom hogy csak most ismertük meg egymást,de akkor is. - vakargattam a tarkóm zavaromba. Ritkán jövök zavarban,de neki sikerül zavarba hoznia még akkor is mikor még nem is tud róla. Nem válaszolt semmit,csak nézett rám nagy barna szemeivel. Aztán a nyakamba ugrott,csupán pár pillanatra merevedtem le aztán szorosan magamhoz öleltem. Nem kellettek szavak tudtam a válaszát,szenvedélyesen megcsókoltam. Ő persze volt olyan kedves és nem kent össze a kezével,de viszonozta a csókomat. Nagy cuppanással váltam el tőle és kisöpörtem az arcából egy rakoncátlan tincset utána hagytam had csinálja meg a vacsoránkat. Mikor készen lett és betett a sütőbe a nappaliba mentünk,tv nézése közben rosszul lettem,a fürdőbe mentem.
- Gunmin minden rendben?- kérdezte Hyerin az ajtó mögül.
- Persze csak már nagyon kellett wc-r jönnöm. Addig tartogattam még lehetett. - hazudtam és közben arcomat mostam meg és bevettem a gyógyszer,amit még a doki adott nekem. Ettől elvileg elmúlnak a rohamaim és a fájdalmat sem érzem.Mikor kellően lenyugodtam és az arcszínem is normálódott kinyitottam az ajtót és egy aggódó Hyeri fogadott.
- Semmi bajom,tényleg csak nagyon kellett már. - erőltettem magamra mosolyt.
- Akkor jó,nem akarlak téged is elveszíteni.- bújt hozzám,szorosabban fogtam magamhoz.
- Nem fogsz,mindig veled leszek. - suttogtam a nyakába. Éreztük a pizza illatát ezért kiszedtük és elkezdtük falatozni,miután végeztünk Hyeri elmosogatott és elment fürdeni. Kanapén hanyatt fekve néztem a tv-t és vártam,hogy Hyeri kijöjjön. Nem is kellett olyan sokat várnom kijött a kis rövidnadrágjában és a pólójában,vissza kellett fognom magam. Felültem a kanapén és csak néztem,lassan lépkedett felém és megállt előttem. Nem sokáig gondolkodtam mit is csináljak,az ölembe ültettem és csak öleltem.
- Menj fürdeni addig megágyazok neked is. - mosolygott rám és nyomott egy apró csókot az arcomra. Bólintottam és elindultam a fürdő felé,már be készített nekem ruhát amibe átöltözhetek. Elmosolyodtam,hogy ennyire gondoskodik rólam,beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a meleg vizet. Elvettem egy férfi tusfürdőt és megmosakodtam vele,a törölközővel megtörölközve a kár szélére ültem és felöltöztem. Gyengének éreztem magam és elfáradtam a fürdés közben,mikor készen lettem kimentem Hyeri-hez és a kanapéra ülve átkaroltam. Nem tudom eddig ülhettünk így,de azt vettem észre hogy egyenletesen szuszog. Karba vettem és bevittem a szobájába,betakartam és nyomtam egy puszit az arcára. Felegyenesedve az éjjeli szekrényen észrevettem egy képet,ő volt és a szülei. Boldoga mosolyogtak a képen egymást átkarolva,szerető család képét festették elénk. Visszatettem a képet a helyére és körbe néztem a szobába,lányos szoba volt. Minden a helyén képek a falon barátokról vagy éppen kedvencekről. Nagy egész alakos tükör és egy szekrénysor,öltöző asztal. Miután a róla készült képeket is mind megnéztem,leszedtem egy képet a parafatáblájáról és eltettem. Ezen volt a legszebb a mosolya,gondolkoztam mit is csináljak. Úgy döntöttem mellé fekszem és vele alszom,befeküdtem mellé és átkaroltam. Aranyosan hozzám bújt és aludt tovább,egy ideig még néztem az alvó arcát aztán én is elaludtam. Reggel finom illatokra keltem fel,nagyokat nyújtózva mentem ki a konyhába ahol barátnőm tevékenykedett,mögé léptem és átkaroltam,nyomtam egy puszit a nyakába.
- Jó reggelt. - köszöntött vidáman.
- Neked is,jól aludtál?- kérdeztem halványan mosolyogva,
- Igen,bár volt egy vendégem az este folyamán akire nem számítottam. - nézett rám.
- Igen,ki volt az?- mosolyogtam.
- Nem tudom,nem emlékszem a nevére. - incselkedett velem.
- Megcsalsz. - folytattam a gyerekes játékunkat.
- Téged soha. - karolta át a nyakam nevetve.
- Jól is teszed. - csókoltam meg apró ajkait,rögtön viszonozta csókomat. Beleremegtem a csókba,de nem a jóleső érzés miatt hanem mert rosszul lettem. Le kellet ülnöm,vagy neki kellett volna dőljek valaminek,hogy állva tudjak maradni és Hyeri ne vegyen észre semmit. Az ülés mellett döntöttem,az utolsó erőmmel az ölembe kaptam és a kanapéhoz igyekeztem. Ölebe ültetve ültem le vele a kanapéra,itt kicsit kifújtam magam.
- Szeretlek Gunmin. - nézett rám a nagy barna csillogó szemeivel.
- Akarlak most.- mondtam azonnal és letepertem,eldöntöttem a kanapén és főlé hajoltam. Igaz nem volt sok erőm de nem ez volt most a fontosabb. Lassan vetkőztettem le,minden egyes pillanatot kiélveztem és kihasználtam. Mindegy egyes kis bőrfelületét végig csókoltam és simítottam.
- Ma én diktálok. - lökött le magáról és a csípőmre ült,felmordultam a tettén és a csípőjébe. Lassan kezdett mozogni felettem és lehajolt hozzám egy csókra,én a csípőjével ellentétes tempót diktáltam. Egyikünknek sem kellett sok idő,Hyeri rám dőlve élvezett el velem. Semmi erőm nem maradt,mozdulni sem tudtam arra sem volt erőm,hogy Hyerit a szobába vigyem. Magunkra rángattam egy plédet és így aludtunk el.
Álmomba minden rendben volt,én nem voltam beteg és Hyeri is velem volt. Mindenünk megvolt,egy kis családi házban éltünk csak mi ketten és a két gyerekünk. Egy fiú és egy lány,persze a fiú volt az idősebb és a kislány Hyerire hasonlított. Nagyon szerettük egymást,aztán minden összeomlott. Minden fekete lett és én egyedül voltam halálos betegen egy kórházi ágyon. Nem voltak gyerekeim,nem volt mellettem Hyeri sem,semmim nem volt csak a betegség. Zihálva ültem fel a kanapapén,arcomat kezeimbe temettem és magam mellé néztem. Hyeri még az igazak álmát aludta,kisimítottam egy hajtincset az arcából. Lehajoltam és adtam neki egy apró puszit az arcára és mellé feküdtem.
- Ha tudnád mennyire szeretlek,te vagy a mindenem.- suttogtam és közel húztam magamhoz. Jól esett a melegsége,segített vissza aludnom. Mikor magamhoz tértem már egyedül voltam a kanapén,a dohányzó asztalon egy kis cetli volt,reggelivel és narancslével.
"Elmentem dolgozni,
Csináltam reggelit edd majd meg.
Vigyázz magadra,sietek haza.
Szeretlek xoxo Hyeri"- mosolyogva olvastam el a rövid kis sorokat és kaptam be egy falatot a reggelimből. Majd előkerestem a gyógyszerem és bevettem a reggeli adagom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kerestem egy tollat és papírt. Leültem a konyhaasztalhoz és írni kezdtem,búcsú levelet írtam Hyerinek. Amiben mindent elmondok,azt hogy mióta is szeretem és mért nem lehetek majd vele a közel jövőben. Miután készen lettem a szobájába mentem és a képek mögé rejtettem a levelem neki címezve. Képével a kezembe a fürdőbe mentem és felöltöztem,a városba mentem. Csináltattam magamról egy elfogadható képet és előhívattam. Elégedetten mentem haza,a levél mellé tettem a képemet is,legalább legyen egy emléke rólam. A nap hátra lévő részében szenvedtem Hyeri hiánya miatt,miután megjött semmi bajom nem volt. Úgy lógtam rajta mint a kis majom az anyján,kezdtem félni attól hogy megun,de nem. Mosolyogva bújt hozzám és minden egyes csókom,puszim viszonozta. Nem tudtam betelni vele.
A hetek csak úgy elröppentek,már egy hónapja voltam Hyerivel és egyre rosszabbul voltam. Nehéz volt előle eltitkolni a betegségem,mert többször jött rám a roham és tovább is tartott. Ma reggel is a fürdőben lettem rosszul,elájultam és nem tudom mikor térhettem magamhoz. Lassan felkeltem és megmosta az arcom,undorodva néztem magamra. Már nem az voltam aki,az arcom beesett és hulla sápadt,és beesett. Teljesen lefogytam lassan olyan vagyok mint egy csontváz.a gyógyszerem is elfogyott így a fájdalmak is visszatértek és még elviselhetetlenebbek lettek. Az orvosom javasolta,hogy feküdjek be ott tudnak adni morfiumot,de nem akartam. Még nem,ameddig csak bírom Hyeri mellett akarok maradni,bár ez is már nagyon nehezen megy. Mikor kimentem Hyeri a konyhában volt és főzött.
- Megint sápadt vagy,menjünk orvoshoz kérlek. - lépett elém kezei közé fogta az arcom és úgy magyarázott.
- Semmi bajom,csak valami vírus lehet.- füllentettem és megöleltem.
- De nagyon lefogytál. - sopánkodott.
- Héé életem,semmi bajom. Majd ha kigyógyulok a vírusból újra lesz kocka hasam nyugi. - mosolyogtam rá.
- Nem az érdekel te hülye.- vert egy kisebbet a karomba és hozzám bújt. - Csak az érdekel,hogy te jobban legyél. - morogta a bajsza alatt.
- Tudom életem,tudom. - simogattam a haját fájdalmas tekintettel.
- Remélem is,mert ha nem megjárod. - fenyegetett meg.
- Ohh igazán. - toltam a pultnak és megcsókoltam,fenekébe markoltam,ő pedig a nyakamba kapaszkodott.
- Sietek haza. - vált el tőlem és kifelé igyekezett,utána kaptam és újra megcsókoltam. De ez a csók hosszabbra és tele érzelemmel sikerült,bele adtam minden érzésemet iránta.
- Várlak haza. - mosolyogtam rá,már kilépett mikor vissza szaladt hozzám és szorosan átölelt,majd nyomott egy apró csókot a számra.
- Szeretlek. - mosolygott rám.
- Én is téged életem értelme. - simogattam meg az arcát,aztán eltűnt. Nekem pedig megkezdődött a kínszenvedés,mindenem fájt. Leírni nem lehet azt a fájdalmat amit átéltem,éreztem hogy ez az utolsó napom,nem akarom hogy holtan találjon mikor hazajön,ezért összeszedtem magam és nagy nehezen de bementem a kórházba.
- Gunmin ugye,tudod ha morfiumot kapsz elmúlik a fájdalmad. Semmit nem fogsz érezni. - nézett le rám a doki.
- Tudom,nem baj. - küszködtem a szavakkal. Lassan adta be a morfiumot.
- Doki a képet,kérem adja oda ott van a kabátomba. - mondtam halkan.
- Ezt?- vette ki Hyeriről a képet.
- Igen.- suttogtam és a kezembe vettem. Néztem a mosolyát,az arcát, a kecse alakját.
- Van valaki akit értesíteni kell?- kérdezte a doktor.
- Senki,elbúcsúztam mindenkitől. - feleltem és örökre lezártam a szeme.

Hyeri powo:
 Boldogan mentem haza,mert a főnököm azt mondta,hogy egész héten otthon maradhatok. Alig várta,hogy haza érjek és el újságoljam Gunmin-ek ezt a jó hírt. Végre együtt lehetünk úgy,hogy még munkába se kel mennem. Most legalább tudok rá figyelni és talán el tudom rángatni magammal az orvoshoz. Az elmúlt napokban nagyon rossz színben van,lefogyott az arca beesett és semmi ereje. Hazafelé menet bementem a boltba és vettem pár dolgot a vacsorához,mikor átléptem a lakás küszöbét nagyon nagy volt a csend- Gondoltam Gunmin alszik ezért a szobámba settenkedtem és levetkőztem. A parafatáblám felé néztem és a képem mögött kikandikált egy fehér boríték,oda léptem és levettem. Kinyitottam és Gunmin képe volt benne,elmosolyodtam és jobban megnéztem a képet. Szép mosolya volt és sugárzott belőle a szeretett,de ez nem volt minden. A borítékban volt egy levél is nekem címezve. Leültem az ágyamra és kibontottam.

" Életem értelme!
Ha ezt a levelet olvasod bizonyára már nem vagyok veled,nem azért mert én úgy gondoltam hogy jobba lenne az életed nélkülem. Ilyen meg sem fordult a fejemben,de sajnos későn léptél be az életembe,vagyis én a tiedbe. Mert már nagyon régóta szerelmes vagyok beléd,csak hát híján voltam a bátorságnak. De ez mind összeomlott mikor közölték velem hogy halálos beteg vagyok,semmi nem létezett utána már,csak te. Te hoztál élete az utolsó napjaimba.Ez az egy hónap veled maga volt a mennyország,csodálatos volt minden veled eltöltött pillanat. Az első együttlétünktől kezdve az aranyos mosolyod,az édes csókjaid. Nem azért hazudtam neked,mert olyan jól esett. Sőt ellenkezőleg még most is bánt,hogy megtettem. De nem akartam,hogy sajnálatból maradj mellettem,nem akartam hogy betegként láss,nem akartam a szemedben látni azt a szomorúságot amit okozni fogok neked. De egyre kérlek egyetlenem,küzdj az álmaidért,az életért. Mindenért olyanért is amiért én már nem tudok. Én mindig veled leszek a szívedben,és fentről is vigyázok majd rád. Még a szüleidnek is bemutatkozom majd és elmondom milyen csodálatos lányuk is van.
                 Örökre szeretni foglak! Gunmin."

Patakokba folytak a könnyeim,mire a végére értem a levélnek. Nem tudtam elhinni,hogy z igaza lehet. Fél örült módjára futottam ki a szobámból és téptem fel a szüleim szobájának az ajtaját,hátha ott van. De nem volt ott,semmi nem volt ott ami az övé lett volna. Dermedten álltam az ajtóban és csak néztem ki a fejemből,lerogytam a földre mikor mindezt feldolgoztam és zokogtam. Végül eszembe jutott a kórház,biztos oda mehetett. Nem foglalkoztam azzal hogyan is nézek ki,csak szaladtam kórházról kórházra. De nem jártam sikerrel,végül az utolsó kórházban megmondták a kórtermének a számát. Rohantam ahogy csak bírtam,mikor felértem kifújtam magam és benyitottam.
Ott feküdt az ágyon csukott szemekkel és a gép amire kötve volt hangosan sípolt,fel sem fogtam mi történik körülöttem. Orvosok és nővérek hada próbálta vissza hozni az életbe,de nem sikerült nekik.
- Kisasszony maga kicsoda?- kérdezte az egyik nővér.
- A barátnője vagyok. - nyögtem ki nehezen és közben szerelmemhez lépkedtem,mindenki félre állt. Feladták,már nem tudtak rajta segíteni. Végig néztem rajta,szemem megakadt a kezén,egy kép volt össze gyűrve a kezében. Kivettem és kisimítottam,én voltam rajta,megfordítva a hátuljára az volt írva hogy: "szerelmem".
- Te menthetetlen idióta. Mért nem tudtad elmondani,mért kellett szenvedned?Ha? Szerinted nekem ettől jobb volt, Hát képzeld nem,sőt sokkal rosszabb. Mi lesz most velem nélküled?Mihez kezdjek egyedül? Te is itt hagytál,nélküled semmi értelme az életemnek te idióta!- kiabáltam vele zokogva. Mellkasára borulva öleltem őt magamhoz még utoljára,utoljára leheltem egy csókot az ajkaira,mai olyan hideg volt akár a jég.
- Kisasszony az úrfi azt mondta ezt majd küldjem el önnek,de gy vélem most is oda adhatom. - adott a kezembe egy nagy borítékot a doki,de nekem minden elhomályosodott,elájultam. Eszméletlenül Gunmin-el voltam. Egészséges volt.mosolyogva ölelt magához és csókolt meg.De az álom nem tartott sokáig,felkeltem és fehér falak vettek körbe. Eleinte nem tudtam hol is vagyok,de aztán minden eszembe jutott és a könnyeim ismét folyni kezdtek. Oldalra néztem ahol az a boríték volt amit még a doki adott nekem. Megtöröltem a szemem és kinyitottam,egy lap volt benne végrendelet felirattal. Elolvastam. Minden vagyonát rám hagyta,ami nem volt kevés. Senki másra csak rám,semmi kikötés nem volt. Csak annyi,hogy fogadjam el és használjam fel. Újra sírni kezdtem.
- Mégis mihez kezdenék én ennyi pénzel te marha?- kérdeztem sírva,persze választ nem kaptam. Felkeltem és kijelentkeztem a kórházból,aztán haza indultam. Megfordult a fejemben,hogy begyógyszerezem magam és akkor vele lehetek majd,de elvetettem ezt az ötletet. Hiszem azt mondta küzdjek az életemért és az álmaimért. Megteszem amire kér és küzdeni fogok,megmutatom majd neki,hogy képes vagyok rá és elérem a célom bármibe is kerül.

Gunmin halála óta két év telt el,de én még mindig ugyan úgy szeretem mint akkor. Vagy talán már annyira nem,mert az új szerelmemnek hódolok. Kisfiamnak akinek Ginmin az apja,nem gondoltam volna akkor hogy terhes vagyok,de mikor megtudtam eszem ágában sem volt elvetetni pedig sokan mondták. Mondván csak 18 éves vagyok,de nem érdekelt. Ő az én és Ginmin szerelmének a gyümölcse. Elvégeztem az iskolám és dolgozni kezdtem,nem sokan maradtak mellettem. A főnököm mindenben támogatott és most is támogat,ha olyan van ő vigyáz a kicsi Gunmin-re. Visszagondolva Gunmin a hóval jótt és annak olvadásával ment is el. De nekem olyan mintha még most is velem lenne,ha ránézek a fiam mosolygós arcára olyan mintha ő mosolyogna rám. Talán minden történetnek van jó és rossz oldala,ez is egy olyan volt.

Felejthetetlen pillanatok~Luhan (+18)

-Most egy kicsit jobbra,igen úgy lesz a jó. És akkor most egy kicsit balra,ez az. És ennyi,nagyon köszönöm a mai munkád Hyemin. - halottam a fotós hangját mire merevségemből életre kelve meghajoltam és az öltözöm felé vettem az irányom.
- Ez a Hyemin olyan beképzelt,mi olyan jó benne?-halottam fél füllel. Elmosolyodtam és beléptem az öltözőmbe.
- Hülye libák. - vettem le az ékszereimet és adtam oda a stylistomnak aki meg eltette őket.
- Ne foglalkozz velük,féltékenyek csak. - mosolygott rám kedvesen,
- Tudom. - vontam vállat és levettem a felsőmet melltartóban és nadrágban álltam előtte mikor valaki nagy hévvel benyitott az öltözőmbe. Csípőre tett kézzel fordultam felé,ő meg csak lesett .
- Te vagy a következő modell?- kapcsolt unni.
- Mi? Jah igen. - köszörülte meg a torkát,de még mindig engem nézett,elmosolyodtam és felvettem a pólóm. Leültem a székbe és cipőt cseréltem,vagyis magassarkú helyett felvettem a saját magassarkúm. Felvettem a bőrkabátom és a táskám és unni elé léptem.
- Kulcsot kapok?- kérdeztem.
- Tessék itt van,de kélek ésszel. - nézett rám kedvesen,bólintottam egyet és elvettem a kulcsot.
- Az leszek nyugi. - mosolyogtam rá és a srác mellet elhaladva indultam a dolgomra. Alig vártam,hogy haza érjek és lemossam azt a kiló vakolatot a fejemről ami rajta volt,a hajam is ragadt a vaksztól és a hajlakktól. Beültem az Audimba és indulásra készen ültem a kocsiba,csak annyi volt a gond,hogy előttem állt egy kocsi. Próbálkoztam hátra vagy oldalra tolatni,de teljesen be voltam szorítva.
- Ohh hogy szakadnál meg. - csaptam idegesen a kormányra és kicsatoltam a biztonsági övem,majd táskámmal együtt kiszálltam a kocsiból. Nekidőltem a kocsinak és a táskámba kotorászva kerestem a telefonom,mikor rá jöttem,hogy az öltözőben. Mérgesen zártam le a kocsim és elindultam az öltöző felé,mikor oda értem minden kopogás nélkül nyitottam be.
- Unni kellene a telefonom,hogy egy szerencsétlent fel tudjak hívni. - néztem rá,és csak akkor vettem  észre,hogy most az a srác áll félmeztelenül aki rám nyitott. Nem nyilvánítottam neki nagy jelentőséget,dolgoztam már együtt férfi modellekkel akik ki voltak tesizve rendesen.
- Miért mi történt?-kérdezte mosolyogva és közben a srác ruháját igazgatta.
- Egy gyökér beállt elém és nem tudok semerre menni,komolyan nincs annyi esze hogy keressen egy tetves parkolót?- akadtam ki és mérgesen ledobtam a táskám az egyik székbe.
- Naaaa,Hemyin ésszel. Ez egy rohadt drága táska!- szidott le unni.
- Az ára csak egy dolog. - vontam vállat és tárcsáztam is a számot. Kerek szemekkel néztem a srácra aki elővette a telefonját,majd miután felvette és beleszólt letettem és elé léptem.
- A te kocsid az a fekete Bmw?-kérdeztem
- A tied meg a fekete Audi?- kérdezte vissza.
- Ja,mi lenne ha most kijönnél velem és elállnál az utamból?- kérdeztem és próbáltam kedves lenni.
- Ha szépen kérsz. - húzta az agyam.
- Oké,ha most nem húzod ki a segged és állsz el az utamból én esküszöm,hogy kirángatlak,de azt nem köszönöd meg.- léptem közel hozzá és végig a szemébe néztem. Elnevette magát és felvette a kocsi kulcsát,majd engem előre engedve elindultunk a parkolóig. Ott beült a kocsijába és elállt az utamból,már be akartam ülni kikor mellém lépett.
- Mond csak,te mindig ilyen heves vagy?- kérdezte.
- Csak amikor nem tudnak a nagyfiúk parkolni a cuki kis kocsijukkal. - kacsintottam rá,elmosolyodott és nekitámaszkodott a kocsimnak engem ezzel beszorítva.
- Ennek a nagyfiúnak tetszik a stílusod. - kacsintott rám,féloldalasan elmosolyodtam és átkaroltam a nyakát.
-Kár hogy te nekem nem. - lomboztam le a kedvét mire teljesen a kocsinak nyomott és közben hozzám simult.
- Én nem hiszem. - hajolt közel hozzám,lehelettét éreztem a nyakamon. Nem sokkal később már csókolgatni is kezdte puha bőröm,én meg hátába kapaszkodtam. Elvette a kezeit a kocsimtól és derekamon,majd a fenekemen amit markolászta és közben ajkaimat kereste. Mikor megtalálta mohon csókolt,én pedig nyakát karoltam át,belemosolygott a csókba és még közelebb húzott magához. Egyre vadabbul téptük egymás ajakit mikor megcsörrent valamelyikünk telefonja,elváltunk egymástól és én a kezembe vettem a táskám. Nem az én telefonom csörgött hanem a srácé. Most jut eszembe még a nevét sem tudom és mégis hagytam,hogy így letámadjon. Gondoltam egyet és még ő telefonált gyorsan beszálltam a kocsimba és elindultam,elhaladva mellette intettem neki mosolyogva és meg sem álltam hazáig. Mikor haza értem az volt az első hogy elmentem a fürdőbe és lefürödtem,mikor elhaladtam a tükör mellett észrevettem,hogy a nyakamon van egy kisebb folt. Mérgesen mentem közelebb a tükörhöz és vizsgáltam meg jobban,nem volt nagy de mégis látható.
- Most mi a francot csináljak ezzel?- kérdeztem magamtól mérgesen. Mikor nem jutottam dűlőre vállat vonva bementem a szobámba és felöltöztem,majd elindultam a konyhába és készítettem magamnak valami harapnivalót. Mikor azzal is készen lettem tálcára pakoltam a kajámat és bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-m. Nem is tudom meddig lehettem fent mikor arra eszméltem,hogy le kell feküdnöm mert holnap elég hosszú napom lesz. Gyorsan elpakoltam magam után,megnéztem az ajtót,hogy be van-e zárva és már mentem is a szobámba. Gyorsan az ágyba bújtam és már aludtam is. Reggel üdén és frissen keltem fel,na jó nyúzott és fáradt voltam de a lényeg,hogy felkeltem. Elmentem fürdeni majd fogat mostam,gyorsan bekaptam pár falatot. Aztán a szobámba mentem és felöltöztem felvettem egy mini szoknyát,ami kiemelten kerek és formás fenekem és egy hozzá illő felsőt. Kerestem egy táskát és belepakoltam pár fontosabb dolgot,kerestem egy magassarkút és már mentem is ki a lakásomból. Bezártam az ajtót és mentem a kocsimhoz,beültem és már mentem is a munkahelyemhez. Mikor oda értem a helyemre parkoltam,gyorsan felvettem a napszemüvegem és már mentem is be a épületbe. Elhaladva a fotós mellet meghajoltam és köszöntem,de meg sem álltam az öltöző szobáig. Mikor beléptem unni már ott várt.
- Szia Hyemin. - köszönt kedvesen unni.
- Szia Sora unni. - mosolyogtam rá és leültem a székbe,de csak akkor vettem észre hogy nem egyedül van.
- Jó éjszakád volt?- kérdezte unni mosolyogva.
- Nem. Miért?- kérdeztem rá sandítva,
- Emiatt. - mutatott a nyakamra.
- Ja hogy ez. Ez semmiség,tüntesd el ha lehet. - mondtam teljesen nyugodtan. A mögöttem ülő srác pedig engem nézett.
- Rendben. Ugye azt tudod,hogy ma fehérneműs és fürdőruhás képeket készítenek majd rólad?- kérdezte miközben engem sminket.
- Most már igen. Oh igaz is páros képek lesznek?-kérdeztem lehunyt szemmel.
- Igen. - mondta mire kinyitottam a szemem.
- És ki lesz az?- kérdeztem.
- Luhan. - válaszolta unni.
- Az ki?- kérdeztem mikor már a hajammal volt elfoglalva.
- Én. - szólalt meg a mögöttem ülő srác. Rá sandítottam és bólintottam. Aztán vissza fordultam és unni folytatta a hajam készítését Mikor készen lettem beküldött az öltözőbe,hogy vegyem fel a fűzőt és a hozzá illő bugyit és harisnyatartót harisnyával. Miután a fűzőt nem tudtam rendesen felvenni kimentem,hogy unni igazítsa meg,de most Luhan-al volt elfoglalva.
- Segíthetek?- kérdezte unni.
- Az jó lenne meg kéne kötni a fűzőm,de nyugodtan fejezd be a munkád,addig leülök. - mondtam és közben láttam,hogy Luhan engem néz. Magamban elmosolyodtam de ezt kifelé nem mutattam,elővettem a telefonom és azt nyomkodtam még unni készen nem lett. Mikor megvolt Luhan hajával és sminkjével is hozzám lépett és megkötötte a fűzőm.
- Ha az a lényeg hogy, ne kapjak benne levegőt akkor nagyon jó. - mondtam fájdalmasan.
- Igen ennek ez a lényege,de még így is gyönyörű vagy. - mosolygott rám. Vissza mosolyogtam és felvettem a magassarkúm és kifelé vettem az irányom.
- Jó feneked van. - simogatta meg az említett testrészemet Luhan. Bele remegtem az érintésébe.
- Még egy ilyen és véged. - mordultam rá,elmosolyodott. Mérgesen álltam a helyemre és kezdődhetett is a munka,Luhan végig a közelemben volt. Ez mondjuk a munka része volt,de akkor is. Elég pikáns képek lettek ha mondhatom így. Luhannak el kellet feküdnie egy ágyon és nekem rá kellet ülnöm a csípőjére,ő pedig a derekamat és a fenekemet fogta. És még néhány ilyen fajta kép,minden érintésénél kirázott a hideg,leheletét hol nyakamon hol a hátamon vagy a lábaimon éreztem. Mikor a fürdőruhás képek voltak Luhan félmeztelen volt én meg egy kétrészes fürdőruhát vettem fel,mikor ezekkel a képekkel is készen lettünk,mármint az első felével elküldtek minket hogy kicsit pihenhessünk is utána. Mikor végeztünk az ebéddel Luhannal vissza vonultunk a szobánkba,ami közös volt. Mondanom sem kellet ezen kicsit kiakadtam,de nem tudtam mit tenni ez van. A szobánkba érve Luhen a falnak nyomott.
- Nem bírom sokáig.- lihegte a nyakamba és belemarkolt a fenekembe. Felsóhajtottam és a nyakát átkarolva fordítottam a helyzetünkön. Én nyomtam a falnak.
- Pedig jobb lesz.- suttogtam a fülébe és ellöktem magam tőle.
- Kikészítesz. - kapott utánam és megcsókolt,beleremegtem a csókjába és már nem tudtam vissza fogni magam. Viszonoztam a csókját és átkarolta a nyakát,belemorgott a csókba és átdugta nyelvét a számba. Nyelvemmel táncolt hol az  hol az ő szájában és közben hátamat és fenekemet simogatta. Lerúgtam magamról a magassarkúm és Luhen a derekára vett és elindult az ágy felé. Letett és a lábaim közé helyezkedett és nyakamat kezdte csókolgatni,sóhajtozva simogattam a hátát vagy a hajába túrtam. Elkezdte levenni a pólóm és melltartómon keresztül kezdte simogatni mellem. Majd azt is levettem rólam,egyik kezével mellem masszírozta még másikat a szájával kényeztette. Nyögve nyúltam a pólójáért és húztam feljebb,kapcsolt és felegyenesedett majd levette saját felsőjét és nadrágját is egyben. A szoba annak a sarkába dobta ahol az én ruháim is voltak,mert nem sokkal levette a szoknyám is.
- Szexi. - mosolygott és megcsókolt,átkaroltam a nyakát és lábammal a derekát is így alfelünk összeért,belemorgott a csókba és hozzám nyomta merevedő tagját is.
- Csak nem felizgultál?- kérdeztem és levetettem a kezem lüktető tagjához.
- Te is rendesen beindultál kedvesen. - hatolt belém egy ujjával és mozgatni kezdte az ujját. Felnyögtem a hirtelen jött érzéstől és a hajába túrtam,elmosolyodott és lerángatta rólam a bugyim és lejeb csúszott az ágyon. Csókolgatni kezdte szemérem dombom és pedig a lepedőt markolásztam és nagyokat sóhajtottam vagy nyögtem. Már két ujjával tevékenykedett bennem és közben nyelvével is segített magán. Éreztem hogy lassan eljutok a csúcsra mire egy nagy cuppanással elvált tőlem és az ujjait is kihúzta hüvelyemből. Mérgesen néztem rá,mosolyogva felém egyenesedett és miközben lenyalta az ujjait majd megcsókolt. Tudtam,hogy most rajtam a sor ezért fordítottam az álláson és most én voltam felül. Lassan végigcsókoltam a testét egyenese le és közben kezeimmel is simogattam felsőtestét. Leértem boxeréhet és azon keresztül csókolgattam luktető tagját,majd kínzó lassúsággal húztam le róla,mikor ez is megvolt elhajítottam valamerre. Kezeim közé vettem és lassan húzogatni kezdtem rajta a bőrt és végigcsókoltam egész hosszát. Eddig is nyögött de ezek után már nem fogta vissza,hajamba túrt és úgy nyomott kicsit lentebb. Elmosolyodtam és egész hosszát a számba vettem,nyelvemmel makkja körül keringtem,kezemmel is besegítettem. Halottam ahogy mélyen veszi a levegőt és nagyokat sóhajt,majd egyre szaporán kezdte venni a levegőt mikor begyorsítottam a fejemmel és a kezemmel egyaránt. Éreztem,hogy hamarosan elmegy amit nem hagyhattam ezért elváltam tőle. Felé hajoltam és a nyakát kezdtem el csókolgatni még ő körözött párat bejáratomnál majd belém hatolt,hangosan fel nyögtem Luhanra dőltem,hogy szokjam méreteit. Mikor mindezt megszoktam felegyenesedtem és lassan mozogni kezdtem fölötte,még ő melleimet vagy fenekemet markolászta. Nagyokat nyögtem vele együtt,de mikor elfáradtan rá borultam,Luhan váltóztatott az álláson és én kerültem alulra, így ő diktálta a tempót ami gyorsabb volt mint az enyém. Nyakamhoz hajtotta a fejét és közben nyakam csókolta,vagy nagyokat nyögött velem együtt. Lábammal átfontam derekát így még mélyebbre tudott hatolni bennem,hatalmasat nyögtem mikor elérte a leggyengébb pontomat,erre Luhan is felfigyelt és ezek után már csak oda lökött nagyokat. Egyre gyorsabban és gyorsabban lökött Luhan ugyan oda,kezdtem érezni,hogy lassan elérek a csúcsra. Nem is kellet már sok és egy hatalmasat nyögve mentem el Luhan nevével a számon. Neki sem kellett sok és ő is elment az én nevemet nyögve a nyakamba. Elterült rajtam és fáradtan szuszogott,én a hátát simogattam és próbáltam lenyugtatni a lélegzetem. Párt perc után Luhan leszállt rólam és mellém dőlt.
- Ez jó volt. - mondta és rám mosolygott.
- Nem voltál rossz. - húztam az agyát komoly arccal,mire felém kapta a fejét és feltámaszkodott.
- Nem voltam rossz?- kérdezte komolyan és döbbent arccal.
- Ja,jól hallottad. - nevettem el magam,mert már nem bírtam. Mikor felfogta mi is történt felnevetett,majd betámadta az ajkaim.
- Ezt orvosolni kell nem gondolod?- kérdezte és már az ölébe is rántott így megéreztem éledező férfiasságát is.
- Úgy gondolod?- kérdeztem kéjesen a fülébe,ő csak felmordult és már belém is hatolt.
- Úgy gondolom. - kezdett el mozogni,felvettem az ütemet és én is mozgatni kezdtem a csípőm.
- Gyerünk cicám,megy ez neked jobban is. - lihegte nyakamba,nem sokáig volt ez a póz,feltérdeltem az ágyra és úgy folytattuk tovább a kis akciónkat. Luhan a hátamra hajolt és közben nyakamat és a vállamat csókolgatta egyik kezével meg melle masszírozta. De nem sokáig maradtunk így sem,mert nekem nem volt kényelmes és miután már egyszer elmentem nem nagyon tudtam támaszkodni mert nem volt hozzá erőm. Újra felvettük az eredeti felállást,hogy én vagyok Luhan alatt ő pedig fölöttem tevékenykedik.
- Nehhm sokára. - mélyesztettem körmeimet a hátába.
- Ne ennyire vadul cicám. - tapadt az ajkaimra és csókolt meg vadul. Körbe fontam a derekát lábaimmal és így vitt egyenesen a csúcsig. A második orgazmusom sokkal intenzívebb volt mint az első és itt Luhan velem együtt élvezett el. Én a hátába vájtam a körmeim még ő a kulcscsontomat szívta meg erősebben,de vigyázott,hogy ne látszódjon annyira. Fáradtan rogyott rám,én pedig nyakát csókolgattam és hátát simogattam.
- Ez most kielégítő volt?- támaszkodott fel és a szemembe nézett.
- Mondhatjuk. - mosolyogtam fel rá.
- Egy ideig ez is jó. - csókolt meg ismét majd a karjaiba vett és elindult velem a fürdőbe. Nem nagyon volt erő a lábaimban még a kér orgazmus miatt,ezért Luhan szorosan fogott magához,ami azt eredményezte,hogy újra beindult és egy újabb kis akció lett belőle a zuhanyzó kabinban. Majd utána tényleg lefürödtünk,és felöltöztünk. Luhan felajánlotta,hogy vissza mehetünk a kocsijával,és akkor nem kell sétálnunk. Mikor vissza értünk kiszálltam a kocsiból és megigazítottam a szoknyám,ami felcsúszott. Luhan a kocsijának nyomott és megcsókolt, mosolyogva fontam kezeim a nyaka köré és csókoltam vissza. Mikor elváltunk egymástól megfogta a kezem és így mentünk vissza,gyorsan átöltöztem és megvártam kint Luhant.
- Remek képek készültek rólatok srácok. Érezni köztetek a szexuális vágyat. - mondta a fotós. Mi csak össze néztünk és elmosolyodtunk, közben Luhan a fenekemre tette a kezét és közelebb húzott magához. Fenekemet simogatta és markolászta én pedig próbáltam nem tudomás venni róla,kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor már nem bírtam tovább kicsit oldalba könyököltem.
- Viselkedj. - szóltam rá.
- De ha nem meg?- kérdezte kaján vigyorral a képén.
- Akkor próbálkozz meg vele. - mondtam és próbáltam komolynak tűnni.
- Gyere velem. - mondta és már el is húzott. A fotósnak mondott valami olyasmit,hogy meg kell velem beszélnie valamit és már húzott is az öltözőbe. Kiküldte onnan az embereket. Mihelyst csak ketten voltunk már neki is nyomott a falnak és ajkaimra tapadt. Fenekemet markolászta két kézzel én pedig hajába túrva élveztem csókjait. Alfelemhez nyomta alfelét,így megéreztem éledező tagját. Belemosolyogtam csókjába és a szemébe néztem.
- Kívánlak. - suttogta két csók között.
- Én is. - valltam be,féloldalasan elmosolyodott és nem foglalkozott semmivel. Bezárta az ajtót és a kanapé felé húzott. Ott leült és az ölébe vont,kicsit előrébb csúsztam a csípőmmel mire fel sóhajtott.
- Az őrületbe kergetsz. - mondta és a nyakam csókolgatta és az oldalam,fenekem simogatta.
- Nem tehetek róla. - sóhajtoztam fölötte. Már nagyon fel voltam izgulva Luhannal együtt.
- Ne szórakozzunk ez előjátékokkal. - mondta és félre húzva falatnyi kis fürdőruhám egyenesen belém vezette merev tagját. Hatalmasat nyögtem és a nyakába temettem az arcom.
- Mindjárt jobb lesz. - csókolt meg és lassan mozogni kezdett. Mikor már kellően tág voltam a pillanatnyi fájdalmat felváltotta a gyönyör,én is elkezdtem csípőm ellentétesen mozgatni Luhan csípőjének mozgásával. Nagyobb nyögéseimet hosszabb csókokkal nyomta el,hogy ne hallják meg mit is művelünk éppen az öltözőben. Nem sokáig voltunk ebben a pózban mert elfáradtam és Luhan sem tudta kiélni perverz vágyait,elrángatott az egyik asztalhoz és mondta,hogy támaszkodjak neki házzal. Mikor mindezt megtettem belém vezette tagját és úgy mozgott bennem,bár ez nekem kissé kényelmetlen és fájdalmas is volt.
- Luhan ez nem jóhh.- nyögtem egy kisebbet mire azonnal kihúzta belőlem tagját és karjaiba vett,falnak nyomta a hátam és úgy vezette belém újra lüktető tagját. Most már sokkal jobb volt és jobban is élveztem. Miközben kapaszkodtam belé,hogy le ne essek hol a nyakát csókolgattam és szívogattam rajta a puha bőrét hol pedig szájára tapadtam. Nem sok kellett és mindketten egyszerre élveztük el. Luhan elvánszorgott a kanapéig és velem együtt ült le,mellkasára dőlve pihegtem még ő a hátam simogatta és fejem csókolgatta.
- Ez jó volt. - ismertem be.
- Nem is kicsit. - tolt el kicsit magától és felemelve engem kihúzta magát belőlem. Megigazítottam a bugyimat és felvettem a fürdőruhám a földről,nyakamnál meg tudtam kötni,de hátul nem. Luhan lábai közé ültem.
- Megkötöd?- kérdeztem és hátra sandítottam.
- Nélküle jobban nézel ki. - mondta,de azért bekötötte.
- Köszi. - álltam felé és beültem a sminkes szépbe,mikor tükörbe néztem akkor vettem csak észre,hogy a vörös rúzsom eszeveszett módon el lett kenve,a szemfestékem lefolyt az alapozóval együtt. Felsóhajtottam és elkezdtem lemosni a sminkem,már ami megmaradt belőle. Aztán mikor lemostam kezdhettem az egészet előröl,mikor készen lettem megigazítottam a hajamat is.
- Nem semmi,mintha nem is történt volna semmi. - nézett rám Luhan.
- De ez rólad nem mondható el. - mosolyogtam rá és elkezdtem lemosni a sminkjét,leült a székbe és az ölébe húzott.
- Így soha nem leszünk kész,és már így is vissza kéne mennünk. - mondtam neki komolyan,de nem nagyon zavartatta magát,engem nézett és hátam simogatta. Nagy nehezen igaz de sikerült megcsinálnom a haját és a sminkjét is. Miután megigazítottuk magunkon mindent kiléptünk az öltözőből egy ablak nyitás után természetesen. Vissza mentünk és folytattuk a munkánkat. Miután végeztük már jól besötétedett és unni segített eltenni a ruhákat és ilyesmiket.
- Most akkor vissza mész Amerikába?- kérdezte unnim.
- Persze,csak miattad jöttem ide mert megkértél. - pakoltam a cuccaimat.
- Vissza mész Amerikába?- kérdezte Luhan.
- Igen,én ott élek és dolgozok. Csak unni kérésére jöttem ide. - mondtam a szemébe nézve.
- Ez most komoly?- kérdezte.
- Unni megtennéd,hogy magunkra hagysz egy kicsit minket?- fordultam az említett személy felé aki csak egy aprót bólintott és már kint is volt.
- Na akkor, unni felkeresett két hete,hogy lenne egy új kollekciója amit szeretne,ha én mutatnék be képek alapján. Elvállaltam és ide jöttem,de én kint élek Amerikában már évek óta.- mondtam.
- És ezt mégis miért nem mondtad?- akadt ki Luhan és felemelte a hangját.
- Nem kérdezted,és nem is jött szóba köztünk semmi más csak az hogy te is és én is kívánjuk a másikat. Másról szó sem volt köztünk. - mondtam végig a szemébe nézve.
- Akkor te egy olyan lány vagy aki bárkivel lefekszik mint egy kurva?- köpte a szavakat Luhan,közelebb léptem hozzá és átkaroltam a nyakát. Kisebb nagyobb sikerrel,mert folyton el akart lökni.
-  Nem én olyan lány vagyok aki csak veled feküdt le még így,senki mással. De sajnos el kell válnunk egymástól drága Luhanem. - leheltem egy apró csókot ajkaira,amit pár pillanat elteltével viszonzott is. Derekamra tette kezeit és szorosan magához húzott,ez volt a mi búcsú csókunk. Ezt tudta ő is és én is,legördült egy kosza könnycsepp,amit mosolyogva törölt le.
- Nem is vagy te olyan beképzelt. - nézett rám kedvesen.
- Nem is vagy te olyan randa.- kacsintottam rá.
- Ha Amerikában járok felkereslek. - nézett komolyan rá.
- Én pedig várni foglak. - hajoltam közel hozzá és egy utolsó csókot váltottunk,majd a dolgaimat fogva kimentem az öltözőből. Elköszöntem unnitól is és már mentem is a hotelbe,összepakoltam a cuccaimat,ugyanis holnap megy a  gépem. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem,ettem pár falatot és már le is feküdtem aludni.
Reggel a telefonom csörgésére keltem,ami azt jelentette,hogy kelnem kell mert különben le késem a gépem. Gyorsan előkerestem valami kényelmes mégis csinos ruhát,elmentem a fürdőbe és elrendeztem az ottani dolgaim. Össze pakoltam a még kint maradt dolgaim és lementem a recepcióra,kijelentkeztem és kifizettem a szobám. Majd taxit fogva a reptérre mentem,ott becsekkoltam és már fel is szállhattam a gépre,a helyemet elfoglalva Luhan és a mosolya jutott az eszembe. Elöntött a melegség és a szomorúság,feltettem a fej hallgatom és kerestem valami számot.
Csak akkor ébredtem fel mikor landolt a gép Amerikában,leszálltam és a csomagomat kerestem,mikor valaki segített és kiemelte mind két bőröndöm.
- Hyemin isten hozott itthon. - mosolygott rám kedvesen menedzserem.
- Jó újra itthon. - mosolyogtam vissza és hagytam,hogy vigye a cuccaim,én már kicipekedtem magam.
- Történt valami Koreában?- kérdezte hátra nézve a kocsiban.
- Ez is meg az is. - mosolyogtam rá.
- Mindjárt gondoltam. - parkolt le a házam előtt és kisegített a kocsiból,nagyot sóhajtva néztem a nagy házamra ahol egyedül éltem de közben boldog is voltam mert itt azt csinálhattam amit akartam. Felmentem a szobámba és eldőltem az ágyamon.
- Isten veled Luhan,remélem boldog leszel. - mondtam a magamban és közben a plafonra néztem.

Az évek teltek és én egyre híresebb modell lettem,épp egy fotózáson voltam mikor pihenőt kaptam. Majd leszakadt a lábam és alig vártam,hogy leülhessek,az öltőzömbe siettem. Mikor beértem lerúgtam magamról a magassarkúm,fáradtan dőltem az ajtónak és a hajamba túrtam.
- Eszeveszetten szexi vagy. - mondta valaki,mire riadtan néztem fel,majd a szemem is elkerekedett és futva a nyakába ugrottam.
- Luhan. - szorítottam magamhoz úgy ahogyan ő is engem.
- Mondtam ha itt leszek felkereslek. -tolt el magától és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókját,nyelve a számba tört utat és táncra hívta ízlelő szervemet. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól.
- Még gyönyörűbb lettél ezalatt a két év alatt. - mosolygott le rám.
- Te pedig helyesebb. - viszonoztam kedvességét.
- És mit gondolsz ha itt maradok kapok szobát esetleg a házadban?- kérdezte,először szikrát sem kaptam csak néztem az a csodálatosan szép mosolyát.
- Esetleg ha itt maradsz kaphatsz. - mondtam és átkaroltam a nyakát.
- És fiókot is a ruháimnak?Polcot a dolgaimnak?- kérdezte én meg még jobban mosolyogtam.
- Esetleg ha lesz hely. - mondtam.
- Akkor oké. - csókolt meg és fenekemre csúsztatta a kezét. - Ez a részed még mindig tökéletes. - mondta két csók között.
- Csak ez a részem?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Mosolyogva kezei közé fogta az arcom.
- Nem,mindened tökéletes. - ölelt meg szorosan,fejem vállába fúrtam és beszívtam kellemes férfias illatát.

Lélektárs~Vixx Leo(part2)

Napok teltek el azóta miután Leo elvitt arra a tisztásra ahol először álmodtam vele. A kapcsolatunk sokkal jobb lett mint előtte,már egy pár vagyunk hivatalosan is. Megtudtam,hogy Ravi lélektársát megölték,de ő maga különleges,mivel hogy neki lehet más lélektársa is. Kevés az ilyen mint Ravi,de megesik. Próbáltam Ravival beszélni,de soha sem sikerült,Leo mindig ott volt a közelembe és rám vigyázott. De ha nem láttam akkor a fejemben volt ott,és úgy vigyázott rám. A képességeim is csiszolódtak,mert Leo szülei segítettek benne,mint megtudtam az apját Jihun-nak hívják,és hogy a látszat ellenére nagyon kedves és segítőkész ember.  Anyáéknak egy szót sem szóltam erről a dologról,mert lehet el sem hinnék vagy orvoshoz vinnének,mondván a lányuk megörült. Mindezt az ágyamban gondoltam végig szombat reggel,és közben a plafont néztem. Kopogást halottam az ajtómon,de a választ nem tudtam megadni mert már be is nyitott az a valaki aki kopogott.
- Oppa. - ugrottam fel örömömben és a régen látott testvérem nyakába ugrottam.
- Megjöttem. - ölelt meg ő is.
- Gyerekek mért nem jöttök le enni?- kérdezte anya mosolyogva.
- Fél pillanat és megyünk,csak kifaggatom a húgom. - mondta anyának és belökött a szobába,majd becsukta  maga után az ajtót.
- Na ki az a gyerek aki nálam jobb?- csapott bele a lényegbe.
- Tessék?- kérdeztem.
- Ne tessékez itt nekem,nem vagyok itt és már is össze állsz valami kölyökkel? Jobb mint én?-kérdezte én meg elnevettem magam.
- Mért baj az ha van barátom?- kérdeztem mosolyogva.
- Mert neked nem lehet,te az én kishúgom vagy. Addig nem lehet barátod még én nem engedtem meg. - fonta össze a karját.
- Pedig most ez van. - vontam vállat,mérgesen nézett rám és feltépte az ajtót.
- Apa te ezt engeded?Engeded hogy Vicknek legyen barátja?- szaladt le a lépcsőn egyenesen a nappaliba,mosolyogva mentem utána.
- Mért jó gyerek. - vont vállat apa.
- Én ezt akkor sem engedem. - mondta mérgesen.
- Mett gyere enni és hagyd a húgod!- parancsolt rá anya,tesóm persze még mindig engem méregetett.
- Oppa te vagy a legjobb. - ugrottam a hátára.
- Tudom. - mondta mosolyogva,nyomtam egy puszit az arcára és közben letett a konyhában. Reggeli közben apa faggatta hogy milyen az ottani élet meg ilyenek,reggeli után segítettem anyának elmosogatni,közben csörgött a telefonom. Elmosolyodtam a néz láttán és felvettem.
- Szia. - köszöntem bele mosolyogva.
- Ráérsz ma?- kérdezte kedvesen.
- Öööö nem tudom. - mondta és közben anyára néztem,mosolyogva bólintott.- Igen rá érek. - mondtam mosolyogva.
- Akkor tíz pert és ott vagyok érted. - mondta azonnal.
- Oké. - nyomtam ki a telefonom és felszaladtam az emeletre. Elővettem egy farmer rövidnadrágot és és felsőt,gyorsan magamra kaptam és összekötöttem a hajam. Kisminkeltem magam egy kicsit és felvettem egy cipőt is. Mire készen lettem halottam hogy valaki csönget,elindultam lefelé,de nem voltam elég gyors. Tesóm nyitott ajtót.
- Te ki vagy?- kérdezte nem igen kedvesen,még jó hogy anya is kiment.
- Ohh Taekwoon gyere csak be,Vick is mindjárt készen lesz. - mondta és közben fejbe verte a bátyám. Leléptem a lépcsőről és barátom mellé álltam.
- Bocs,csak a tesóm kicsit félt. - mondtam gondolatban,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Na haver mik a szándékaid a húgommal?- kérdezte Mett és közben katonásan ült.
- Elviszem ma randizni. - mondta minden félelem nélkül.
- És én ezt megengedtem?- tette fel a következő kérdést.
- Nem kérdeztem. - vont vállat és láttam hogy felvillan tesóm szeme.
- Akkor most megkérdezheted. - morgott,és én úgy éreztem ideje közbe lépnem.
- Oppa befejeznéd?- kérdeztem mérgesen.
- De hát te vagy a húgom,tudnom kell kivel vagy. - nézett barátomra,aki meg se rendült.
- Tudod mit,ha ezt tovább csinálod nem leszek a húgod,nem foglak többet oppanak hívni sem. - mondtam és közben elindultam az ajtó felé,Leot magam mögött húzva.
- Anya hallottad ezt,a húgi nem szeret már. - motyogta,mosolyogva vettem fel a farmer kabátom.
- Megérdemelted,mért csinálod mindig ezt?!- mondta anya és közben ránk mosolygott. Vissza mosolyogva léptünk ki az ajtón,batárom egyenesen a kocsihoz vitt és beültetett,utánam ő is beült. Közel hajolt hozzám és adott egy gyors csókot.
- Ne haragudj a tesóm miatt. - szabadkoztam.
- Semmi baj,csak félt. Amúgy is te is láttad az én családom,mi sem vagyunk az az átlagos család. Legalább megnyugodtam,hogy ti sem vagyok a toppon. - nevetett fel én meg megütöttem a karját.
- Azért normálisabbak vagyunk. - néztem rá mosolyogva.
- Jah leszámítva a húgkomplexusban szenvedő bátyád. - vágott vissza azonnal.
- Kinek az öccse dobálózik almával?- kérdeztem vissza.
- Te nyertél. - ismerte be.
- Yeee- örültem a fejemnek. Egy parknál álltunk meg,kiszálltunk és Leo közben a csomagtartóhoz ment. Elővett egy pokrócot és egy kosarat is,mosolyogva figyeltem mit csinál.
- Piknikezünk?- kérdeztem mosolyogva.
-Igen válaszolt és a kezem után nyúlt,elvettem tőle a pokrócot és a másik kezembe fogtam. Elindultunk egy nekünk tetsző helyre,a fa alatt kiterítette,leültünk rá és csak néztük a tájat.
- Nem eszel?- kérdezte és közben az orrom alá tolt egy szendvicset.
- Te csináltad? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - válaszolta halkan,közelebb másztam hozzá és adtam neki egy puszit.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Neked bármit. - simogatta meg az arcom. Mondani akartam valamit,de rossz érzés fogott el.
- Hé minden oké?- kérdezte Leo ijedten.
- Rossz érzésen van. - válaszoltam. - Nem tudom mi ez,de mintha valami rossz történne hamarosan. - rázott ki a hideg.
- Álmodtál valamit mostanában?- tért a lényegre.
- Nem,semmit. - ráztam meg a fejem.
- Pakoljunk össze,és menjünk hozzánk. Ott meg tudjuk kérdezni apáékat. - kezdett el pakolni.
- Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Hé semmi baj,te erről nem tehetsz. Ilyenek vannak és lesznek is,erről te nem tehetsz. - emelte fel a fejem államnál fogva és megcsókolt. Szorosan hozzá bújtam és hagytam had öleljen, aztán gyorsan össze pakoltunk és már mentünk is Leo-ék házához. Furcsa érzés fogott el,félve néztem Leora és szorítottam meg a kezét. Ő sem festett túl jól,nem csillogtak úgy a szemei mint. Félve léptem be Leo után a házba,de hál isten nem volt semmi baj. Láttam hogy barátom is megnyugszik és nyugodtan felsóhajt.
- Hát ti meg mit kerestek itt? Nem randizni mentetek?- kérdezte meglepetten Hongbin.
- De oda mentünk,de Vicknek rossz érzése támadt. - karolta át a vállam barátom.
- És még mindig?- nézett rám.
- Már nem.- erőltettem magamra egy mosolygott.
- Tudod rémesen hazudsz. - veregette meg a szabad vállam Hongbin.
- Tessék?
- Mondom szarul hazudsz,nyugodtan megmondhatod,hogy valami fog történni csak te nem látod még. - vont vállat és ott hagyott.
- Ez igaz?- kérdezte Leo,de válaszolni már nem tudtam. Minden el sötétedet előttem,nem tudom meddig voltam eszméletlen,de mikor felkeltem Leo volt az első akit megláttam. Lassan felültem egy kis segítséggel,körbe néztem.
- A szobámba hoztalak. - szólalt meg halkan.
- Ohh értem. - bólintottam.
- Hé,minden oké?- kérdezte,nemlegesen megráztam a fejem.
- Valami itt nincs rendjén,rosszul érzem magam és nem tudom miért,folyton csak egy fiút látok aki halottam esik össze mellettem. Mikor megnézném az arcát végre mindig akkor kelek fel. - mérgelődtem.
- Nem lesz semmi baj,kitaláljuk majd hogyan hozhatjuk elő a látomásaid - ölelt meg gyengéden,nyakába fúrtam a fejem és beszívtam férfias illatát.
- Tényleg sajnálom a mait. - váltam el tőle egy kis idő elteltével.
- Semmi baj,anya azt mondta itthon hagynak minket hogy randizni tudjunk még így is. - nevetett rám.
- Tessék?- kérdeztem kerek szemekkel.
- Azt mondtam,hogy csak mi ketten vagyunk itthon. - jött közelebb hozzám. - az egész ház a miénk. - kacsintott rám.
- Mit akarsz?- kérdeztem alatta feküdve,komolyan mintha nem lett volna egyértelmű mit is akart most. Elmosolyodott és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra,lassan rám nehezedett. Nyelvével megnyalta az alsó ajakam,belesóhajtottam a csókba és ő ezt ki is használta. Átdugta a nyelvét a számba és táncra hívta nyelvem,kezével oldalamat simította végig. Beleremegtem az érintésébe,hátába kapaszkodtam és néha a hajába túrtam. Kezdett felforrósodni a levegő köztünk,Leo a pólóm végért nyúlt mikor egy huppanást halottunk. Azonnal szétrebbentünk és az ablakhoz kaptuk a tekintetünk.
- Ugyan csak nyugodtan folytassátok tovább. - ült le Ravi,Leo székébe és ránk mosolygott.
- Mit keresel itt Ravi?- kérdezte mérgesen Leo,én pedig a ruhám igazgattam a helyére.
- Nyugi most nem Vick-ért jöttem. Csak szólni akartam,hogy vannak akik nem olyanok mint mi. Ők úgy gondolják,hogy a mi fajtánk veszélyes és meg akarnak minket ölni,gondoltam szólok. - állt fel a székből és felém lépett, Leo végig rajta tartotta a szemét.
- Ha bármi baj van,vagy csak meguntad hívj fel. - adott a kezembe egy cetlit és már el is tűnt.
- Én ebből semmit nem értettem. - szóltam fel kb tíz perc hallgatás után.
- Vannak akik soha nem találják meg a lélektársukat,ezért össze állnak egy másik emberrel. Féltékenyek azokra akik megtalálták,mert mi sokkal erősebbek vagyunk ha együtt vagyunk. - fogta meg a kezem.
- Akkor az a két személy nem régről ők is?- kérdeztem félve,de valahol mélyen tudtam rá a választ.
- Igen. - mondta komoran és a kezembe tartott cetlire vándorolt a szeme. - Ugye nem hívod fel?- kérdezte,elmosolyodtam.
- Féltékeny lennél?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem. - válaszolta vállat vonva.
- Biztos vagy te ebben?- kérdeztem incselkedve. - Mert ha igen akár most is felhívhatom. - vettem elő a telefonom,mire kikapta a kezemből.
- Nagyon rossz vagy. - tette le a telefonom a szekrényére,majd újra fölém támaszkodott.
- Én ilyenről nem tudok. - karoltam át a nyakát,lehajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Minden ellenvetés nélkül csókoltam vissza,egy hirtelen mozdulattal megfordított minket. Csípőjén öltem ő pedig derekam fogta,lehajoltam és megcsókoltam,most én kezdeményeztem. Egyik keze derekamról a hátamra vándorolt,még a másik a fenekemre. Meglepett a tette,de nem zavart annyira hogy szóljak neki. Nem tudom mióta falhattuk egymást mikor felült velem és levette a pólóját. Félve néztem rá,megnéztem kidolgozott felsőtestét és lassan végigsimítottam rajta,megsimogatta az arcom és az én pólóm is levette. Kipirult arccal néztem rám,próbáltam nem zavarban lenni még ennél is jobban,de nem ment.
- Gyönyörű vagy. - suttogta Leo és magához rántott,nyakamat csókolgatta én meg a hátát simogattam vagy a hajába túrtam. Lassan ledöntött az ágyra és elhelyezkedett a lábaim között,láttam a vágyat a szemében és gondolom ő is az enyémben. Mert innen már nem volt vissza út egymás után sorban kerültek le rólunk a ruhadarabok és megtörtént az aminek meg kellet. Életemben nem éreztem ilyen jól magam mint mikor Leo szorosan tartott a kezei között és halkan a nevem suttogta a fülembe.
- Ugye nem bántad meg?- kérdezte Leo halkan az aktus végén.
- Nem,remélem te se. - bújtam közelebb hozzá.
- Dehogy,te vagy a mindenem.- csókolt meg gyengéden,nem akartam haza menni és Leo is mondta hogy maradjak mert az ö szülei is csak holnap jönnek vissza. Írtam anyának egy sms-t hogy holnap reggel megyek majd haza és hogy ne legyen olyan mérges,ő pedig azt írta hogy majd lerendezi apát és érezzem jól magam. Csendben feküdtem Leo ágyán még ő lement valami harapnivalóért,eszembe jutott ha nem megyek haza akkor Mett zaklatni fog. Felvettem e telefonom és kikapcsoltam,mikor vissza tettem Leo is bejött egy tálcával a kezében,leült az ágy szélére és lerakta a tálcát.
- Gyere együnk. - mosolygott rám.
- Oké,csak fél perc valamit magamra kapok. - mondtam és felvettem a kezem ügyébe eső első ruhadarabot és felvettem,megkerestem a bugyis és azt is magamra kaptam.
- Nem olyan nagyon muszáj felvenned akár mit is. - mondta Leo nekem háttal,mikor vele megfordult végignézett rajtam és felkelt az ágyról.
- Iszonyat szexi vagy a pólómban,ugye tudod?!- suttogta kéjesen,lábujjhegyre álltam és átkaroltam a nyakát.
- Most már igen. - hajoltam közel hozzá,meg akart csókolni de elhajoltam és megpöcköltem a homlokát.
- Együnk. - mosolyogtam rá,mérgesen nézett rám és a derekam után kapott,szembefordított magával és az ölébe emelt. Átkaroltam a lábammal a derekát és arcát simogattam.
- Kérek egy csókot. - utasított,minden ellenvetés nélkül tapadtam ajkaira. Mikor elváltunk egymástól letett és leültünk enni,csinált pár szendvicset amit finoman el is majszoltam.
- Ez nagyon jól esett. - feküdtem el az ágyon.
- Ennek örülök. - simogatta meg az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra. Bekapcsolta a tv-t és azt kezdtük el nézni,később elmentem fürdeni,de hogy ne azt a bugyit keljen felvennem ami volt rajtam Leo adott egy alsógatyát a sajátjából. Miután megfürödtem visszabújtam Leo karjai közé aki derekamat karolta át. Nem tudom mikor aludhattam el,de arra még emlékszem hogy Leo betakart és egy kis csókot nyomott a homlokomra majd ő is mellém feküdt. Reggel halk suttogásra ébredtem fel,elkezdtem mocorogni a takaró alatt.
- Menjetek már ki. - morgott Leo és magához húzott még szorosabban,mosolyogva bújtam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- De hát olyan aranyosak vagytok. - örvendezett Bomin.
- Apa ,anya nem hagy békén!- kiabált ki Leo mire az említett személy belépett.
- Szívem gyertek már ki,hagyjátok már szegényeket. - védett minket Jihun.
- De olyan édeske nem Hyuk?- magyarázott Bomin.
- De azok,csak had menjek már. - hisztizett Hyuk,és itt lett vége. Leo lerántotta magáról a takarót, én pedig féloldalasan felültem és néztem ahogyan kipaterolja a látogatókat a szobából és bezárja az ajtót.
- Na akkor most van hat óra tehát még tudunk aludni. - feküdt vissza mellém morcosan,kuncogtam egyet rajta mert nagyon cuki volt ahogyan össze-vissza állt a haja kora reggel. Magához rántott és ránk terítette a takarót,simogatta a hátam és vissza aludt. De én már nem tudtam vissza aludni,mosolyogva néztem ahogy szuszog mellettem. Óvatosan megsimogattam az arcát és tovább néztem,aztán olyan érzés kerített hatalmába mintha elhánynám magam. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem,de bár ne tettem volna. Látomások sora következett,össze-vissza minden sorozatot kizárva. Képek ugráltak be hol Leo-val voltam hol egyedül egy tisztáson és egy mások személy állt mellettem,hol pedig ismét Leo-val akinek a szemei izzottak a dühtől. Majd Ravi ahogy elém ugrik és elránt mellőle majd elvisz valahova,de én ezt nem akarom és rángatom a karom és keservesen kiáltok Leo után aki utánam jön. Majd valaki a földön köt ki csurom véresen. Felsikítottam és remegve ültem fel az ágyon,Leo ijedten nézett rám és engem kérdezgetet,de nem válaszoltam csak magam elé meredtem. Persze a sikításomat nem csak Leo hallotta,hanem a szülei is akik az ajtón kopogtak. Leo felkelt mellölem és kinyitotta az ajtót.
- Mi a baj?- kérdezte Bomin.
- Nem tudom,arra ébredtem hogy felsikít és remeg. - mondta Leo halkan.
- Vinck kislányom mi a baj?- kérdezte Bomin kedvesen,de nem tudtam válaszolni semmire. Folyton az a véres test lebegett a szemem előtt és nem tudtam ki volt az,Leo vagy Ravi. Fogalmam sem volt ,de azt tudtam hogy nem akarom,hogy bárkinek is baja essen miattam.
- Szívem hagyd,nem fog semmit sem mondani. Olyat látott amit fel kell dolgoznia. - mondta Jihun és megsimogatta a vállam.
- Most mennem kell. - álltam fel az ágyról és elkezdtem össze dobálni a cuccaim,Leo próbált segíteni,de nem sok sikerrel. Rángattam a cuccaim össze vissza és mikor össze pakoltam elköszöntem és már rohantam is ki a házból. Leo haza akart kísérni mert aggódott értem,de nem engedtem neki. Mikor már kellően távolt voltam Leo-ék háztól előrángattam a telefonom a táskámból és elő keresetem a cetlit is ami Ravi száma volt. Bepötyögtem a számokat és már hívtam is.
- Vick vagyok. - szóltam bele köszönés képen.
- Tudom,hogy te vagy az. - mondta és mintha mosolygott volna a vonal másik végén. - Miben segíthetek?- kérdezte.
- Találkoznunk kell. - mondtam komolyan.
- Rendben,mikor és hol?- kérdezte azonnal.
- Most és a közeli parkban,hamarosan ott vagyok,legyél te is ott. - tettem le a telefont és eltettem a táskámba,mikor felnéztem Ravi állt velem szemben.
- Nem gondolod komolyan hogy hagyom hogy egyedül menj ezen az óton?- kacsintott le rám és megragadta a karom,magához rántott és a fejem a mellkasának nyomta,lehunytam a szeme. Mikor kicsit eltolt magától kinyitottam szemeim,de nem a parkban voltunk,hanem egy szobában. Ravi kényelmesen leült az egyik fotelba és mutatta nekem is hogy nyugodtan üljek le.
- Szóval miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva,de mégis komolyan.
- Oké nekem ez még rohadtul ujj és kezdek kiakadni,nem is kicsit. - mondtam komolyan.
- Értem,tehát mit szeretnél tudni?Hogy mi mik vagyunk?- kérdezte.
- Nem,azt akarom tudni hogy mért vannak látomásaim veled és Leoval is egyaránt,mert nekem elvileg Leo a lélektársam és nem te. De akkor mért van az hogy hozzád is kötődöm,igaz nem annyira mint hozzá de akkor is. - szaladt ki a számom amit mélyen legbelül éreztem.
- Azért mert te más vagy. - komolyodott el.
- Más vagyok?- kérdeztem.
- Nem sok olyan lány van mint te,ha mondhatnánk úgy is hogy ötszáz évente egy olyan lány van mint te. Akinek nem egy lélektársa van hanem kettő,sőt volt olyan akinek négy is volt. De szerencsére neked csak én és Leo vagyunk.- mondta én meg lesápadtam és értettlen fejje néztem rá ezért folytatta.- Ez nem azt jelenti hogy te rossz vagy,csupán ez az élet játéka ellenünk,nem kell választanod. Nem is tudnál,mindkettőnkhöz kötődsz és ezen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nekem is annyi jogom van veled lenni mint Leo-nak. - mondta és a végére mintha dühös lett volna.- Tudod mit éreztem mikor meg láttalak a karjaiban?Hogy csókol téged,fel tudtam volna robbanni,meg akartam őt ölni azért amiért ő hozzád érhet és én nem,mert ő ölelhet téged,de én nem tehetem mert mindent össze hordanak rólam neked. Dühös voltam mert mindig látlak az iskolában,és mikor nem akkor meg kereslek. Dühös voltam mert nem én értem hozzád előbb hanem Leo,nem rólam álmodtál először hanem róla.- mondta végig a szemebe nézve,és láttam rajta hogy nem hazudik. Tényleg így érzett,lassan felkeltem a helyemről és leguggoltam elé. Úgy éreztem hogy meg kell vigasztalnom,de nem tudtam hogyan ezért csak megfogtam a kezét és megsimítottam.
- Sajnálom. - mondtam,bár még magam sem tudtam mit is sajnálok pontosan.
- Kérlek ne utálj,csak te vagy nekem.-suttogta halkan és felhúzott magával. Szemben állt velem,de nem engedte el a kezem.
- Próbáltam milyen is lehet ha van valakid aki olyan mint én,össze is jött. Találkoztam egy lánnyal,sokáig együtt voltunk,de közbe szólt a sort és találkozott a társával. Egészen eddig egyedül voltam,de mikor ebbe a városba jöttem valami nem engedett,valami azt mondta nekem hogy itt megtalálom azt akit nekem rendeltek. És így lett,mert megtaláltalak magamnak téged.- suttogta halkan az arcomba,lassan közelített az arcával felém,de nem löktem le. Megcsókolt,először vétkesnek éreztem magam,majd magával ragadott a hév. Márt éreztem mint mikor Leo csókol,más volt az érzés. De mikor Ravin is megcsókolt nem tudtam elengedni,éreztem hogy hozzám tartózik,hogy ő is a társam. Egymás ajkait téptük,hajába túrtam és úgy hoztam közelebb magamhoz,ő derekamnál fogva húzott még közelebb magához. Mintha megszűnt volna körülöttünk minden,csak mi voltunk egymásnak és senki más nem volt aki félbe szakítson minket. Ravi lassan lejeb haladt a kezeivel és megállapodott a fenekemen,majd lejeb hajolt és a combjaimnál fogva felemelt az ölébe. Leült velem együtt a székre és a nyakamat kezdte csókolgatni. Lassan eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem.
- Bocs,egy percre elvesztettem az eszem. - szabadkozott.
- Semmi baj,én is vétkes voltam. - ismertem be,mert én is ellökhettem volna magamtól,de nem tettem. Sőt vissza csókoltam és ugyan úgy öleltem őt magamhoz mint ő engem. Lassan felkeltem az öléből és vissza ültem a helyemre.
- Tehát,te is a lélektársam vagy mint Leo?- kérdeztem.
- Igen és ezt ő is tudja,úgy ahogy a családja is. Te nem vagy mindennapi. - jött oda hozzám és megsimította az arcom.
- De akkor mért nem mondták el?- kérdeztem.
- Mert nem akarják maguknak sem bevallani,hogy te nem csak Leohoz tartózol,hanem hozzám is. - ült le a karfára nekem háttal.
- Sajnálom hogy én ezt nem tudtam. - öleltem meg hátulról,megfogta a kezem és megsimította.
- Erről te nem tehetsz. - fordult felém és rám mosolygott. - De most haza viszlek,lehet Leo felkeres majd. - komorodott el kicsit,bólintottam és felálltam. Megfogta a kezem és kivezetett a házból és beültetett a kocsiba,egészen a házunkig nem állt meg. Gondolkoztam mit is mondjak hogy mért Ravi hozott haza,de mire kitaláltam volna addigra a szüleim és Mett is kijött.
- Ő kicsoda?- kapcsolt először Mett.
- Örvendek a szerencsének,Kim Wonshik vagyok. Vick osztálytársa és egyben az egyik barátja is,erre jártam és láttam hogy sétál,ezért gondoltam haza hozom. - válaszolt Ravi a kérdésre.
- De mért nem Taekwoon hozott haza?- vonta fel a szemöldökét Mett.
- Mert szerettem volna sétálni és gondolkodni. - válaszoltam.
- És min?- kérdezett tovább.
- Oké,ez remélem nem egy vallatás. És azon hogy ma veled kéne legyek,mivel ritkán vagy itthon,de ha ilyen leszel akkor nem. - vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Ne már húgi,tudod hogy csak meg akarlak védeni. - jött oda hozzám és megszorongatott,megveregettem az izmos karjait hogy engedjen,mert megfulladok.
- Köszönöm hogy haza hoztál. - mosolyogtam Ravira.

- Semmiség. - mondta és csettintett egyet,mintha meg állt volna az idő. Rám kacsintott és egy lassú csókot adott az ajkaimra,beleremegtem a csókjába,mikor elvált tőlem újra csettintett és minden ment úgy mintha meg sem állt volna az idő. Elképedve néztem rá,rám mosolygott és beszállt a kocsiba majd elhajtott. Befelé mentet bátyám hátára ugrottam és bevitettem magam a házba,azt terveztem hogy lefürdök és ma egész nap Mettel leszek. Mikor a szobámba mentem és becsuktam magam mögött az ajtót azt hittem megáll a szívem,mert abban a pillanatban Leo előttem termett és az ajtónak nyomott.
- Meg tudnád azt nekem magyarázni hogy mért faltad úgy Ravit?- kérdezte kimértem és dühösen.
- Tessék?- kérdeztem és próbáltam egy kis időt nyerni, hogy gondolkozni tudjak.
- Jól hallottad,mindent láttam. Nagyon cukin megállítja az időt és te meg a karjaiba borulsz?- kérdezte cinikusan.
- Ezt te nem értheted,és tudod mi a legjobb?- kérdeztem és ellöktem magamtól.- Az az hogy én sem értem,nem értem mért vágyom arra hogy Ravi is velem legyen,mikor te itt vagy nekem. Nem értem mért álmodok vele és veled egyáltalán és nem értem mért vágyok az ő csókjára is mikor te teljesen boldoggá teszel engem!- sírtam el magam.
- Mert neked ő is a táras,de gondolom ezt már elmondta. - mondta keserűen és közben megölelt.
- Mért történik ez velem?- sírtam a karjaiban.
- Mert te vagy a mi mindenünk,érted mindenre képesek vagyunk. - mondta a szemebe. - Sajnálom hogy rád ijesztettem az előbb,csak fájt hogy vele látlak,mikor már az egyén voltál. - törölte le a könnyem,de ujjak törtek elő. Fájt hogy fájdalmat okoztam neki,pedig azt nem akartam hogy neki fájjon. Inkább nekem fájjon,csak neki ne.
- Nem lesz semmi baj,megoldjuk ezt is valahogy. De most menj fürdeni mert a testvéred mindjárt itt lesz. - puszilta meg a homlokom és már el is tűnt. Gyorsan a fürdőbe szaladtam és a zuhany alá álltam,magamra engedtem a meleg vizet. Jó volt megfürdeni,jó érzés volt ahogy a víz végigfolyik a testemen. Mikor végeztem a fürdéssel felöltöztem és kimentem a szobámba,tesóm az ágyamon ült és engem várt.
- Hova menjünk ma?- kérdezte mosolyogva.
- Ahova csak szeretnél. - ült le mellé mosolyogva.
- Akkor mehetünk is?- kérdezte mire bólintottam és felvettem a táskám és egy pulcsit is a biztonság kedvéért. Mindenhova mentünk,össze-vissza a városban,mindent megnéztünk még azt is amit már ezerszer láttunk. Egész nap sokat nevettünk és voltak akik egy párnak néztek minket,persze nekik megmagyaráztuk,hogy csak testvérek vagyunk és akkor sajnálkoztak hogy milyen kár,pedig milyen szépek lennénk együtt. Néha ezért néztek meg minket mert Metten jobban lehetett látni hogy külföldi volt,vagyis hogy félvér. De őt ez nem érdekelte csak velem foglalkozott,ruhákat is vett nekem és magának is egy párat,bár elmondása szerinte neki nem igazán fog kelleni a seregben,de nem baj legalább van pér új gönce. Csak vacsorára mentünk haza,bár a városban már ettünk,otthon anya kifaggatott hogy neki is vettünk-e valamit,mert ha nem akkor menjünk és neki is vegyünk. Persze ezen jót nevettünk és oda adtuk neki a csomagját amiben az a cipő volt amit meg szeretett volna venni,apának is vettünk egy cipőt ami neki is tetszett.
- Jól van gyerek alvás holnap Vicknek suli. - mondta anya és ezzel le is rombolta az idilli hangulatot,morogva keltem fel a helyemről és indultam a szobám felé. Gyorsan lefürödtem és bebújtam a pizsimbe,majd az ágyamba. Mett bejött és két puszival jó éjszakát kívánt és már magamra is hagyott,amit nagyon nem akartam,nem akartam elaludni. Féltem hogy ismét álmodok valamit amit nem akarok,hogy megint olyanokat látok amitől össze szorul a szívem. Aztán azért ijedtem meg mert valaki mellettem feküdt,ijedtemben majdnem felsikítottam,de befogta a szám.
- Csak én vagyok az. - suttogta Leo és bebújt mellém,hozzá bújtam és fellélegeztem.-Gondolkoztam azon amit ma láttam. - kezdett bele nekem meg rossz érzésem támadt,féltem hogy mit fog mondani,rettegtem attól hogy elhagy,amiért megcsaltam. Mert azt tette,mást csókoltam meg mikor ő a barátom.
- Tudom hogy neked a legnehezebb,mikor a szíved két felé húz. És ezt Ravi is tudja,de mi is szeretünk,nem tudunk ez ellen tenni,és én nem is akarok. Ezért beszéltem Ravival. - mondta nekem meg kikerekedett a szemem. - Mind ketten tudjuk,hogy neked ez milyen nehéz,ezért úgy döntöttünk megpróbálunk kijönni egymással miattad. A suliban minden olyan lesz mint eddig,de utána felváltva leszel velem és vele. - mondta én meg kiröhögtem.
- Ugye nem gondoljátok komolyan hogy ide oda adogattok majd egymás között?- ültem fel az ágyamon.
- Mást nem tudunk kitalálni,te nem tudnál választani. - mondta ki a legnagyobb igazságot. Nagy szemekkel kamilláztam és kezdtem azt hinni,hogy hülyét fogok kapni vagy már hülyét kaptam és ez a sors játéka velem.- És tudod hogy neki más a képessége mint nekem,hozzá kell szoknod ahogy az enyémhez is. - mondta és közben a hátam simogatta.
- De én ezt nem szeretném,vagyis nem lenne szabad. Én veled vagyok. - mondtam és közben könnybe lábadt a szemem.
- Ez nem a te hibád,fel voltam már rá készülve. De mélyen legbelül reménykedtem,hogy ez sose fog megtörténni,de sajnos megtörtént. Ezen nem tudunk váltóztatni.- sóhajtott fel és lehunyta a szemeit. Felkönyököltem és egy apró puszit nyomtam az arcára,majd mellé feküdve lehunytam a szemem. Reggel ziháltan és izzadtan ébredtem,Leo mocorgott mellettem de nem ébredt fel. Gyorsan a fürdőbe szaladtam és megmostam az arcom.
- Mi a baj aranyom?- ült Ravi a kádam szélén,már meglepődni sem volt energiám.
- Kezd elegem lenni az összes ilyen rohadt álomból. Mért nem tudom meg soha hogy mikor fog meghalni az-az ember,és miért és persze az hogy ki?!- fakadtam ki.
- Nyugi ez is elmúlik majd egy idővel,most te is zaklatott vagy így az erőd felerősödött. - mosolygott rám.
- Viccesnek találod?-kérdeztem mérgesen.
- Inkább az a vicces ahogy kinézel. - mondta,magamra néztem és nem volt semmi furcsa,majd a tükörbe és rájöttem. A hajam az égnek állt a sminkem lefojt,vállat vontam és elfogadtam a tényt,hogy így nézek ki.
- Menj vissza,már úgy is fent van. - szólalt meg Ravi halkan,válaszolni készültem de már eltűnt. Morogva mentem vissza a szobámba,ahol Leo már várt engem.
- Sikerült lenyugodnod?- kérdezte kedvesen.
- Igen. - válaszoltam halkan,mosolyogva adott egy puszit a homlokomra.
- Mennem kell. A suliban találkozunk. - köszönt el és egy pukkanással eltűnt.
- Kezd elegem leni,hogy meg sem várják,hogy bármit is mondjak. - morogtam magamban és közben magamra rángattam a ruháim. Reggeli után elindultam a suliba,vagyis szerettem volna de Ravi állt a házunk előtt a kocsijának dőlve. Furán nézhettem rá mert elmosolyodott és felém intett.
- Azt nem mondta,hogy nem vihetlek be a suliba. - mosolygott rám és elvette a táskám.
- De pletykálni fognak a többiek. - mondtam halkan,félve a választól.
- Úgy is esni fog az eső,és amúgy is majdnem egy helyen lakunk. - mondta és közben ő is beszállt mellém. Amit becsukta az ajtót eleredt az eső.
- Teljesen máshol laksz mint én. - nevettem fel.
- De neki ezt nem kell tudni,vegyük úgy hogy ez egy baráti szívesség. - kacsintott rám és indította is a kocsit.
- Köszönöm,a reggelit és hogy beviszel a suliba. - néztem rá,ő csak bólintott egyet. Nem telt sok időbe és megérkeztünk a sulihoz. Kiszálltam a kocsiból és magam fölé emeltem a kezem,hogy ne ázzak meg olyan nagyon.
- Ez sem rossz ötlet,de mit szolnál ehhez?- vettem elő az esernyőt Ravi és kinyitotta.
- Jó oké a te ötleted jobb. - nevettem el magam és alá álltam. Az osztályba érve Sora és Leo pillantásait élvezhettem magamon. Egyik kíváncsi másik inkább mérges pillantás volt. Leültem Leo mellé és próbáltam természetesen viselkedni. De nem sokáig ment mert Leo a pad alatt megszorította a kezem,így késztetett engem arra hogy rá nézzek.
- Mért jöttetek együtt?- kérdezte fel vont szemöldökkel.
- Mert esett az eső és mert el jött  értem. - mondtam meg az igazat.
- Nem tetszik ez nekem. Azt nem hagyod,hogy én hozzalak be a suliba,de azt igen hogy Ravi igen. - nézett rám mérgesen és szomorúan.
- Sajnálom. - suttogtam halkan.
- Semmi baj. - húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra,miután bejött a tanár kezdődhetett az óra. Nagyszünetben Sora rángatott ki a teremből.
- Vick nem értelek,mi van közted és Leo között?- szegezte nekem a kérdését a tetőn.
- Mi lenne?Nem értem mit akarsz. - válaszoltam.
- Akkor úgy kérdezem milyen jogon jössz te suliba Ravival?- mordult rám és majdhogynem kiabált is.
- Na most fejezd be!- néztem rá mérgesen. - Mégis mi jogon vonsz te engem kérdőre?Ravi talán a tulajdonod?- emeltem fel a hangom.
- Nem ismerek rád Vick. - nézett rám lenézően.
- Én nem ismerek rád,nekem ugrasz mikor semmit nem tudsz!- mentem el mellette vissza a terembe. Útközben Ravi mellém lépett.
- Na mi van?-kérdezte nevetve.
- Csak ne most.- emeltem fel a kezem és beléptem a teremben,Leo ott ült a padomon és a telefonját nyomkodta. Mikor észre vett eltette és rám mosolygott,már nem voltam ideges sem mérges. Egész testemet bejárta a nyugalom,megindultam felé és karjaiba bújtam.
- Mi a baj életem?- simogatta a hátam.
- El akarok menni innen. - néztem rá kérlelően.
- Most?-nézett le rám.
- Igen,jó lenne. - válaszoltam. Kicsit eltolt magától fogta a táskáját,majd az enyém és miután megfogta a kezem elindult velem a sulin kívülre. A kapunál beültetett a kocsiba és elhajtott.
- Nos hova menjünk?- kérdezte kedvesen.
- A parkba. -mondtam hümmögött egyet és arra az útra hajtott ami a parkhoz vezet. Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból és Leo mellé lépkedtem,megfogtam a kezét. Hagytam neki had vezessen arra amerre menni akar,minden jól alakult ahhoz képest ami délelőtt történt. Kezdtem felszabadulni,kezdtem elfelejteni mi is történt mikor rossz érzés fogott el. Nem kellett sok és rá jöttem mi is volt a probléma,az a két személy állt előttünk akikkel nem is olyan régen találkoztunk. De most nem volt az a kedvesnek vélt mosoly az arcukon,sőt gyűlölet volt a szemeikben.
- Te kis átokfajzat,hát nem megtaláltad a másik társadat is?Mertem remélni hogy ez nem fog bekövetkezni,de mivel ez megtörtént nincs más választásunk. - mondta és vállat vont. - Meg kell halnod,nem hagyhatjuk,hogy az erőd még jobban felerősödjön és veszélyeztesd a tervünket. - mordult rám a nő.
- Tessék?- kérdeztem nagyokat pislogva.
- Kicsi lány a lényeg,hogy meg kell halnod,tehát tedd meg azt a szívességet hogy nem ellenállsz és idejössz szépen,nincs kedven játszadozni. - válaszolt a kérdésemre a férfi.
- Azt nem fogom hagyni.- nézett Leo komolyan a két személyre és maga mögé tessékelt.
- Nem is gondoltuk,de mivel a lány nem tud harcolni,mi pedig ketten vagyunk hátrányban vagy picinyem. - mosolygott rá a nő.
- Nem hinném én azt. - jött egy hang mögülem. - Nem szép dolog,hogy kihagytok engem a buliból. - lépett Leo mellé Ravi is.
- Te meg mit keresel itt?- kérdezte Leo Ravira nézve.
- Csak nem gondolod,hogy elviszed úgy hogy én még csak nem is tudom merre vagytok?Nyugi már itt vagyok. - nézett hátra rám és mosolyogva kacsintott. Én valahogy nem tudtam mosolyogni,a gyomrom borsó méretűre zsugorodott és kezeimet tördeltem. Arra lettem figyelmes hogy Ravi és Leo együttes erővel taszítottak hátra majd neki ugrottak a párnak. Ravi kapta a nőt,de nem volt könnyű dolga. Mintha valamit dobált volna felé,de Ravi ügyesen elkerülte a labdákat vagy miket,majd ő is visszatámadott. Leo felé néztem aki a férfivel küzdött,de ők nem használtak képességeket. Puszta ököllel küzdöttek egymással,hol egyik ütötte a másikat hol a másik. Kezeimet a szám elé kaptam és hol Ravit hol pedig Leo-t néztem,csak úgy kapkodtam a fejem. Aztán Ravit eltalálta egy dolog,hátra esett és vért köhögött fel,mellé akartam ugrani de intett,hogy ne tegyem. Majd felugrott és a nő mögé teleportált és egy jól irányzott mozdulattal kitörte a nyakát. A férfi oda kapta a fejét és meredten nézett a nőholttestére,elborult az agya úgy esett neki Leonak,de ez nem kottyant meg neki. Bár bekapott jó pár ütést mégis a végső csapást Leo hajtotta végre. A férfi is holtan esett össze,mikor felfogtam mi is történt Ravi mellé futottam aki a földön feküdt és a mellkasát fogdosta és vért köhögött fel. Letérdeltem mellé és ölembe vettem amennyire csak tudtam.
- Hé jól vagy kislány?- kérdezte és mosolyt erőltetett magára. Könnyeim utat törtek maguknak és úgy néztem le rá.
- Én jól vagyok. - szipogtam. - De te hogy vagy?- kérdeztem nagy nehezen.
- Jól,mert tudom neked nem esett bajod. - emelte fel nagy nehezen a kezét és arcomért nyúlt,kezét az arcomhoz szorítottam és egy csókot leheltem rá.
- Ravi kérlek,mid fáj. Had segítsek. - kérleltem mikor láttam,hogy arca folyamatosan eltorzul a nagy fájdalmai miatta.
- Nem tudsz édesem,ebben nem tudsz. - nézett rám fájdalmas mosollyal.
- De biztos lehet!Leo mondj valamit!- néztem fel rá.
- Vick méreg volt abban a szarban amivel meglőtt,erre nincs ellenszer vagy bármi más. - nézett rám komolyan. Mihelyst eljutott az agyamig és fel tudtam fogni az információt könnyeim még jobban folyni kezdtek és nehezebben vettem a levegőmet is.
- Ravi kérlek,ne hagyj itt. Szükségem van rád. - sírtam keservesen.
- Egy utolsó csókot kérek tőled kicsi Vikc. - nézett rám kedvesen,bólintottam és könnyes arccal fölé hajoltam és egy apró csókot leheltem véres ajkaira. Mikor elváltam tőle keze lecsúszott az arcomról és megállta szíve. Meredten néztem rá,majd rázni kezdtem és a nevén szólongattam,de semmi. Keservesen zokogtam fel és szorítottam magához elernyedt testét. Nem tudom mennyi idő telhetett el,de a könnyeim elapadtak,nem folyt több.
- Gyere mennünk kell. - nézett rám Leo együtt érzően. Felsegített,majd Ravit a karjaiba véve elindult a kocsi felé. Ravit befektette a hátsó ülésre én meg beültem előre Leo mellé,felém nézett és becsatolta a biztonsági övemet. Majd elindult és meg sem állt a házukig,ott kiszállt és bekiabált a szüleinek akik aggódó arccal rohantak ki a házból utánuk Hyuk és Hongbin. Bomin engem segített ki a kocsiból,Hongbin pedig Leonak segített Ravit bevinni a házba. Remegve mentem utánuk és végig Ravi testét néztem,mikor letették a kanapéra letakarták egy lepedővel,de én lehoztam az arcától és őt nézve simogattam nyugodt arcát.
- Vick kérlek. - térdelt le mellém Leo és maga felé fordított. - Nem a te hibád,kérlek engedd el őt had menjen oda fel és onnan vigyázzon rád. - mondta és megpuszilta a homlokom. Újra megeredtek a könnyeim.
- De még csak nem is ismert olyan régóta és az életét adta értem. - zokogtam fel és karjaiba vetettem magam. Remegtem a zokogástól,de Leo szorosan tartott magához. Lassan a zokogásom is alább hagyott,üveges tekintettel néztem magam elé.

Leo powo:
-Fiam haza kell vinni Vicket a szüleihez. - nézett rám anya szánakozva.
- ÉS mégis mit mondanék,mért néz ki így a lányuk?Mert meghalt a szeme előtt az egyik lelki társa?- néztem anyára komolyan.
- Nem tudom fiam,komolyan nem tudom. - simogatta meg anya Vick arcát,aki szorosan kapaszkodott belém.
- Anya hívd fel Vick szüleit hogy elmentünk kirándulni egy pár napra és ti is jöttök utánunk holnap. - néztem komolyan anyára és apára is aki csak bólintott. Karomba vettel Vicket és felvittem a szobámba,leültettem az ágyra és elővettem két nagy táskát és beledobáltam néhány fontosabb dolgom,aztán átmentem anyához és elvettem néhány ruhát ami szerintem jó lesz majd Vicknek. Mikor vissza mentem a szobámba még mindig ugyan úgy ült ott az ágyon,ahogyan hagytam. Össze szorult a szívem és leguggoltam elé.
- Szerelmem,ma elmegyünk valahova. Csak mi ketten mit szólsz?Hüm?-simogattam meg az arcát.
- Jó. - felelte halkan rám se nézve,fájdalmas arccal álltam fel és pakoltam tovább mikor anya bejött a szobába.
- Vick szülei nem örültek nagyon hogy nem ment haza elkéretözni de úgy gondolják egy kis kirándulásból nem lehet baj.- nézett rám anya kedvesen és megölelt. - Nyugalom minden a régi lesz,csak kell egy kis idő neki. - súgta a fülembe és egy kis pénzt nyomott a kezembe,a kocsikulccsal együtt. Bólintottam és a táskákkal együtt lementem és bepakoltam a kocsiba,majd felszaladtam Vick-ért aztán vele együtt újra lementem és beültettem a kocsiba. Minden szó nélkül indultunk el,órákat vezettem még elértem oda ahova akartam itt senki nem tud elérni minket.
- Hol vagyunk?-ébredt fel Vick,mikor leállítottam a kocsit.
- Egy erdőben,régen sokat jöttünk ide. Ez a mi nyaralónk,itt senki nem zavar minket. Se telefon,se semmi.- simogattam meg az arcát.
- Biztos jó lesz itt?- kérdezte félve.
- Néz körül,hát nem szép itt?- kérdeztem és kisegítettem a kocsiból.
- Bárcsak Ravi is látná.- mondta halkan. Kezeim ökölbe szorultak és inkább kivettem a cuccokat a kocsiból és bevittem a házba. Nem volt egy kis ház,de nagynak sem mondható. Éppen megfelelő volt,mindent a természettől kaptunk,az áramot és mindent. Miközben pakoltam Vick is bejött és mögöttem állt,de nem figyeltem rá inkább pakoltam tovább.
- Sajnálom. - hallottam halk hangját. Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit válaszoljak.
- Sajnálom,tényleg. - ölelt át hátulról,felegyenesedtem és kibontakoztam az ölelésből.
- Nem azt kérem hogy,felesd el őt. Csak annyit hogy engem is vegyél figyelemben,gondold végig hogy én mit érezhetek. Gondolj bele nekem milyen érzés mikor rám sem nézel vagy nem is válaszolsz. Szerinted én mit érezhetek?- kérdeztem fájdalmas arccal.
- Sajnálom. - sírta el magát Vick.
- Nem akartalak megbántani. - öleltem magamhoz.
- Szeretlek Leo. - nézett rám könnyes szemmel és csókra nyújtotta. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam,éreztem ahogy a könnyei végig folynak az arcán. Lecsókoltam egy-két könnycseppet az arcáról és mélyen a szemébe néztem.
- Én nem foglak elhagyni,soha. Erre még csak ne is gondolj. - néztem mélyen a szemébe mikor megláttam mire is gondol.
- Ígérd meg kérlek,nem tudnék éni nélküled. - szipogott,egy apró mosoly szökött az arcomra.
- És sosem hagylak el. Ígérem,hidd el én sem tudnék nélküled élni.- simogattam meg az arcát és vállát átkarolva a nappaliba vezettem. Leültünk a kanapéra és néztük a tájat. Egy hatalmas nagy ablak volt előttünk ami láttatni engedte azt a gyönyörű erdőt.

Vick powo:
Leo mellett ülve minden gondomat elfejetettem egy kis időre,néztem az erdőt. Olyan érzés volt mintha hívogatott volna,mintha szólna hogy menjek,mert ott a helyem. Vettem egy mély levegőt és felkeltem Leo mellől,elindultam kifelé. Kinyitottam a nagy ablakot és kiléptem a szabadba,mélyen beszívtam a friss levegőt és kicsit összébb húztam magamon a pulóverem. Leléptem a lépcsőn és a puha földre léptem,testemet egy furcsa ám mégis kellemes érzés futotta át. Kezeimet kinyújtva magamhoz hívtam a természetet,körülöttem minden felfénylett. Indák csavarodtak a karomra és az egész testemre. Tovább mentem és egyre több rész fénylett az erdőből. Valami boldogság fogott el,mintha mindig is ide tartóztam volna. Mosolyogva fordultam hátha hogy Leo is lát-e engem. Mosolyogva nézett rám és indult felém,de a természet mintha nem hagyta volna,indák sokasága akadályozta meg hogy közelebb férkőzzön hozzám.
- Vikc,egyetlenem,ne lökj el magadtól. - kérlelt.
- De nem én csinálom. - mondtam kétségbeesetten.
- De igen,te teszed ezt,de ne tedd. Koncentrálj és engedj magadhoz,ne lök jel. Hiszen tudod,megígértem hogy soha nem hagylak el. - nézett rám,könny futott a szemembe és vissza fordultam eredeti célom felé. Az erdő mélyéig meg sem álltam,ott azonban leültem a földre.
- Mért nem vagyok elég erős?Mért nem tudtam megvédeni Ravit?Mért kellett meghalnia?!- törtek elő belőlem a kérdések.
- Gyermekem,elég erős vagy. - hallottam egy hangot magam mögül. Pillanatok alatt fordultam meg né néztem egy asszonyra.
- Ki maga?- keltem fel a földről.
- Olyan vagyok mint te gyermeke, már sok-sok éve várom,hogy elgyere. - mosolygott rám a hölgy.
- Rám várt?- kérdeztem.
- Rád bizony. Már vagy 500 éve mást sem csinálok mint rád várok. - nézett jelentőségteljesen rám.
- 500 éve rám vár?De hisz ez lehetetlen. - néztem rá mérgesen,mert úgy éreztem a bolondját járatja velem.
- Nem lehetetlen,itt semmi sem az. Hát nem érted? Én olyan vagyok mint te,nekem is két társam volt,de sajnos már egyikük sincs velem. Úgy találkoztam velük én is mint te,aztán a kegyetlen sors elszólította tőlem az egyiküket,amibe majdhogynem bele örültem. Nem foglalkoztam semmivel,csak a bánattal és teljesen meg feledkeztem a másikukról,akit még most is halálosan szeretek. Magamat hibáztattam mindezért ami vele is történt,csak akkor ébredtem rá mekkorát is tévedtem mikor őt is elszólította tőlem a sors, és egyedül maradtam. Akkor találtam rá erre az erdőre,ez egy misztikus hely,itt ha elfogadod a természetet úgy mint én addig élhetsz ameddig akarsz. - tárta szét a karjait.
- Tessék?- kérdeztem a fejemet fogva. - Ez most csak valami vicc ugye?- kérdeztem és lassan átléptem hisztérikus állapotba.
- Nem én vagyok az előző életed,ez a sorsod. Hacsak nem döntesz másképp. Itt is élhetsz minden megbánás nélkül,boldogan és velem természetesen. - nyújtotta felém a kezét.
- És Leo vele mi lesz?- kérdeztem azonnal.
- Ugyan az mint mindenkivel,keres majd magának mást,vagy vele is az lesz mint az én társammal. - mondta vállat vonva.
- De hát nem azt mondta hogy szereti?Mégis hogy képes így beszélni róla?- kérdeztem kicsit hangosabban is a kelleténél.
- De szeretem,még mindig. Ám már 500 éve egyedül vagyok,ez megtanított arra hogy ne ragaszkodjak annyira az emberi élethez,itt mindenem megvan,semmi és senki miatt nem kell szenvednem. - válaszolta.
- Én nem lennék képes Leo nélkül élni.-mondtam mikor fel is fogtam miről is van szó.
- De képes lennél. - nézett rám komolyan és elindult felém.
- Nem!- kiáltottam fel és minden elsötétült majd újra felragyogott,hatalmas erőt éreztem magamban és ezt ki is vetítettem a nő felé. Egy ideig álltam ezt a hatalmas erőt majd össze rogyott.
- Én nem vagyok olyan mint te,nekem ott van Leo. - néztem rá mérgesen.
- Ezzel beteljesítettem a sorsom gyermekem,csak még egy dolgot tegyél meg nekem kérlek. - nézett rám fáradtan.
- Mit?- térdeltem le mellé.
- Öleljen keblére a természet,mint eddig,had maradjak itt. - nézett rám,bólintottam és egy fát teremtettem a teste fölé.
- Ezentúl te leszel ennek az erdőnek a védő szelleme,mostantól örökkön-örökké.- mondtam és felteltem a földről is kifelé indultam az erdőből. Az erdő szélén Leot pillantottam meg akik félő pillantással nézett az erdő mélyébe. Oda szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Vicktoria szerelmem. - szorosan ölelt magához.
- Itt vagyok. - simogattam a fejét.
- Tudod mennyire aggódtam,már azon gondolkoztam,hogy ide hívom apáékat.- nézett rám mérgesen.
- De hisz csak pár órára tűnhettem el. - néztem rá bocsánat kérően.
- Pár órára?Eltűntél két teljes napra,azt hittem bele örülök,hogy nem tudom mi van veled. És az erdőbe sem tudtam bemenni. - nézett rám mérgesen.
- Ne haragudj. - léptem közelebb hozzá és egy apró puszit nyomtam az arcára.
- Csak ne csinálj ilyet többet. - mondta és a karjaiba zárt. Gondolati szinten mindent elmondtam neki,ezért szavak nélkül is megértett mindent. - Szeretlek.- nézett mélyen a szemebe és bevezetett a házba. Most tudatosult bennem hogy milyen éhes is vagyok,rögtön a konyhába mentem és kitártam a hűtőt,kipakoltam mindent amit csak láttam és falatozni kezdtem. Mikor jól laktam felkeltem a helyemről és Leo nyakába borultam.
- Mi történt veled?- kérdezte eltolva magától.
- Csak rájöttem,ha folyton a múlton rágódom elvesztelek téged is,amit nem akarok.- néztem rá komolyan.
- Nem is fogsz,tőlem már nem szabadulsz.- mosolygott rá azzal a gyönyörű mosolyával.
- Leo nem maradhatnánk itt örökre?Csak te és én?- kérdeztem hirtelen,ami nem csak engem,de őt is meglepett.
- Hogy mondod?- kérdezte.
- Hogy maradjunk itt,nem akarok haza. Persze nem most elég ha elvégeztük s sulit. De én itt szeretnék élni, itt olyan nyugodt és csendes minden,itt magunk lehetnénk. - próbálkoztam.
- És a szüleid?- kérdezte Leo kedvesen.
- Majd néha meglátogatom őket,vagy ők minket. - mondtam.
- Tehát nem tudlak eltántorítani az ötlettől igazam van?- nézett rám kedvesen.
- Nem ám.- néztem rá mosolyogva mert tudtam hogy győztem.

Pár év múlva:
- Leo nincs itthon egy darab kaja sem. - kiabáltam ki az ablakon.
- Már megint elfogyott?Komolyan felesznek mindent. - morgott és elindult hátra és kiengedte a farkasainkat.
- Hé,mért engedted el őket?- futottam ki Leo-hoz.
- Mert a szüleid hamarosan megjönnek,nem hiszem,hogy örülnének ha az unokájuk közelében farkasokat látnak. - puszilt meg.
- De akkor is. - motyogtam tovább.
- Majd vissza jönnek. - puszilt meg.
- Ajánlom is mert különben kint alszol. - fenyegettem meg,megkergetett de mikor elkapott. Szerelmesen megcsókolt.
- Fiatalok,nem is zavarunk. Csak a kis unokám merre van?- lépet mellém anya.
- A szobájában romból. - nevettem fel és a házba mutattam.
- Hogy vagytok?- kérdezte apa a kanapéra ülve és anyát figyelte aki a kis Ravival játszott.
- Megvagyunk. - mosolyogtam apára és szorosan Leo-hoz bújtam.
- Nem is gondoltatok arra hogy a városba költözzetek?- nézett ránk apa.
- Majd ha a kicsi iskolába akar járni,óvoda van itt a közelben az megoldható. De iskolába a városba fog járni. Addig itt maradunk. - mondtam és megsimogattam a kisfiam fejét.
- És addig itt maradtok az erdőben védtelenül?- nézett ránk anya.
- Nem vagyunk olyan védtelenek. - mosolygott kedvesen Leo anyára.
- De akkor is. - próbálkozott tovább anya.
- Anya elég lesz. Felnőttek vagyunk akik tudnak döntéseket hozni,nem vagyunk már gyerekek akiket folyton irányítani.- néztem anyára mérgesen.
- Csak jót akartam. - hajtotta le a fejét.
- A lányodnak igaza van kedvesem,el tudják dönteni mi jó nekik. - segített ki apa aki kezeibe vette a kis unokáját. Még estig nálunk voltak aztán elindultak haza,lefektettem a kicsi Ravit és kimentem Leohoz a kertbe.
- Mit csinálsz?- öleltem át hátulról.
- Várom a család többi tagját,de nem nagyon akarnak jönni. - nézett rám és ő is átölelt.
- Próbáljam meg én?- kérdeztem mosolyogva.
- Úgy is csak rád hallgatnak. - nevetett fel és elengedett. Kicsit közelebb mentem az erdőhöz és vettem egy mély levegőt.
- Gyerekek befelé vagy kint maradtok!- kiabáltam az erdő felé mire mancsdobogásokat halva Leo mellé léptem. Megálltak mellettünk és ránk néztek.
- Hol voltatok kicsikéim?Rosszalkodtatok?- hajoltam le hozzájuk és mind a négy farkasunkat megsimogattam. Az egyikük rám mordult mikor a mancsához értem,mitől hátra is tántorodtam egy kicsit.
- Hé nincs morgás!- szidta meg Leo mire a kicsi Max lehajtotta a fejét. Mosolyogva vissza léptem hozzá és megfogta a mancsát,felnyüszített. Tanakodtam mi is a baj mikor láttam,hogy egy hatalmas tüske van a mancsában. Megfogtam és kihúztam,ő elrántotta a mancsát és nyalogatni kezdte bőszen,majd odabújt hozzám és a fejét az ölembe hajtottam.
- Nem lesz semmi baj. - simogattam meg.
- Lassan menjünk be drágám. - hajolt le hozzám Leo és felsegített. Családunk többi tagja is követett minket,mind a négyen bementek Ravi szobájába és ketten Ravi ágyára feküdtek,ketten pedig az ágya elé. Mosolyogva figyeltem ahogy mellette fekszenek és vigyáznak rá.
- Nem értem hogy lehetnek ilyen nyugodtak,mikor vadállatok. - karolt át Leo.
- Én sem,de legalább vigyáznak rá. - mosolyogtam fel rá. Szobánkba érve felé fordultam és mélyen a szemeibe néztem.
- Nagyon szeretlek. - simogattam meg az arcát.
- Én is szeretlek. - csókolt meg. Mindketten fáradtan feküdtünk be az ágyba,majd reggel lefürdünk alapon. Boldogan feküdtem mellé és még elalvás előtt küldtem egy imát Ravi felé és kértem,hogy vigyázzon az én kicsikémre onnan fentről. Próbáltam aludni,de nem sikerült ezért hangtalanul mentem le a nappaliba.
- Ohh Sem hát te?- ültem le a kanapéra és magamhoz engedtem kedvenc farkasomat. Felugrott mellém és az ölembe hajtotta a fejét,mosolyogva simogattam.
- Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen boldog is lehetek,mindenem megvan amit csak kívánhattam. Sőt talán még több is,nem gondolod Sem?- néztem rá kedvesen a farkasmora aki rám tekintett és felállt az ölemből. Felém hajolt és megnyalta az arcom.
- Ezt egy igennek veszem. - ásítottam és felmentem Leo mellé.
- Minden rendben?-kérdeztem félálomban.
- Minden. - bújtam mellé és most végre sikerült is elaludni.
- Álmodj szépeket szerelmem. - csókolta meg a homlokom Leo,és betakart.

                                                          ~Vége~